Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

±

1964. június 30.

.SZABAD FÖLDMŰVES

Bratislavai Kulturális Nyár '84

„Sokszor halljuk: a nyár a kirándulások, a víz a napfény Időszaka, Ilyenkor háttérbe szorul'a kulturális tevékenység. . Nem érthetünk egyet ezzel a nézettel. Igenis legyen a nyár a kultúráé Is, váljon egy olyan kulturális eseménysorozattá, melynek emberformáló ereje van. Mi bízunk abban, hogy a kultúra segítségével az emberekben ki lehet alakítani olyan életfelfogást, amely összhangban van szocialista társadalmunk érdekeivel ...“

Dr. Pavol Kováč docens, a tudományok kandidátusa, Bratislava fűpolgármestere helyettesének Idézett szaval azon a sajtóértekezleten hangzottak el, melyen az Idei Bratislavai Kulturális Nyár eseményen, célját ismertették az újságírókkal. A rendezvénysorozat már csak azért is különleges figyelmet érdemel, mert egy sajátos időszakhoz kell igazodnia. Nyáron nagyon sok külföldi érkezik a városba, s közülük sokan nívós kulturális eseményeket is szeretnének látni; a hazaiak közül viszont ilyenkor a legtöbben a könnyebb, pihentető műfajok iránt érdeklődnek. Tehát a programoknak sokrétűeknek, szellőseknek kell lenniük, ám korántsem tartalmatlanoknak.

Amint ez az évek során beigazolódott, a szlovák és a cseh művészeti élet tevékenyebb tagjai előadásaikkal, műsoraikkal támogatják, gazdagítják az eseményt. A „Művészek a városukért* mozgalom nyáron virágkorát éli: Jeles bratislavai előadók műsorait élvezhetik az érdeklődők. A hivatásos művészek mellett természetesen a műkedvelők is hozzájárulnak a műsorkínálat gazdagításához. A korábbi tapasztalatok azt Igazolják,

hogy a kulturális nyár alkalmával egyre több kezdő művész kap szereplési lehetőséget, sok fiatal mutatkozik be a nagyközönség előtt.

A Kulturális Nyár zenei rendezvényei mindig is változatosak voltak. A szervezők a müsorszámok összeállításánál két fontos eseményt vettek figyelembe: a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója és a Cseh Zene 6ve olyan művek válogatására késztette a szervezőket, előadókat, melyek a néphagyományok, a nemzetek, nemzetiségiek közeledésének jegyeit viselik magunkon. Emellett Bedrich Smetana, Antonin Dvofák és Leóé Janáček jubileumait is ünnepeljük ebben az évben, Így több művük is elhangzik majd a műsorok folyamán. A zenekedvelő közönségnek valóban lesz módja válogatni a nevesebbnél nevesebb művészek, előadók, csoportok között. Bratislavába látogat például a Musica da camera Praga együttes, Sárközi Gergely magyar gitárművész, a Kijevi zongoratrió. előadnak majd a szlovák madrigalisták. fellép az olasz Orchestra de Mandolini e Chittare, s még nagyon sok hazai és külföldi együttes, szólista.

Az esemény alkalmával több kisszfnpadi előadást, operettet, énekkari fellépést, balettműsort, zenés játékot tekinthet meg a nagyközönség. A népművészet hívei szintén több hazai és külföldi együttes műsorát nézhetik meg.

Júliusban és augusztusban Bratislava filmszínházaiban Jeles filmeket tekinthetnek meg a mozilátogatók. Bemutatásra kerülnek a szlovák filmművészet legújabb alkotásai, s rajtuk kívül számos külföld! filmet is megnézhetnek az érdeklődők. A válogatás során előtérbe kerültek azok a filmek, amelyek a SZNF eseményeit dolgozták fel, s amely műveket a Mladosť, a Mier és a Slovan mozikban tekinthetik meg az érdeklődők. A SZNF és a film című dokumentumösszeállítás arról tájékoztatja majd a nézőt, hogy melyek is azok a szlovák filmek, amelyek a felkelés eseményeit dolgozzák fel.

A kulturális nyár folyamán számqs kiállítás várja vendégeit a város galériáiban, kiállító termeiben. A Mirbach palotában A XIX. század második felének festészete című kiállítás bizonyára nagy érdeklődésnek örvend majd. Természetesen fórumot kapnak a mai modern képzőművészet művelői is.

A kulturális esemény rendezősége nem feledkezett meg a gyerekekről sem. Különböző gyerekfilmeket, színházi előadásokat tekinthetnek meg a gyerekek, de lesznek rajzversenyek, mókás ügyességi vetélkedők, melyeken bizonyára jól szórakoznak majd a legkisebbek. 4

A szokásos rendezvények mellett több különleges műsort", eseményt is tartogatnak tarsolyukban a rendezők. Hogy ezek közül csak néhányat soroljunk fel: a színművészeti főiskola udvarán lép fel a „Régi párbajok mesterei“ nevű csoport, melynek tagjai eredeti jelmezekben, korabeli fegyverekkel, harci jeleneteket mutatnak be. „A fantázia hullámain" című „hajósvetélkedőre“ a Strkoveci tavon kerül sor. A résztvevők maguk készítette fantáztahajókon utaznak majd, s a legötletesebb hajó készítőjét babérkoszorúval jutalmazzák.

A Bratislavai Kulturális Nyár rendezősége júliusban és augusztusban szeretettel vár minden olyan érdeklődőt, aki kedveli a kikapcsolódást, a színvonalas szórakozást.

MÓRICZ ZSIGMONDI

(KALITA)

Ismét Goldoni-darab a MATESZ színpadán

Társulatunk szinte „háziszerzőként“ játssza az olasz mestert. A legyező című komédiája a közelmúltban került szfnre. Gondolata ma ts Időszerű, bár a grófokat, a bárókat elsöpörte az tdő szele, de a rangkórság, a kispolgári élet§zemlélet máig fennmaradt, legfeljebb űj köntösben él tovább. Nemegyszer halljuk, olvassuk teljesen oda nem Illő vonatkozásban: doktor X. vagy Y. mérnök elvtárs, s bár esetenként kétségtelenül indokolt az akadémiai titulus feltüntetése, mégis engedtessék megjegyezni: Radnóti Miklós, Balogh Edgár, Emil Boleslav Lukár. vagy akár Miloslav Válek és sokan mások „simán“ frtákírják a nevüket sót még Selye János és Szentgvörgyí Albert sem kfvánta-kfvánje a „calrangot*.

Visszatérve a darabhoz: Konrád József rendezte. Jócskán leporolta, néhol el Is páholta, mint amikor az olasz nevek helyett a foglalkozás szerint szólítja a szereplőket. A modern hangszerelésü keríngő-betétek ennek ellenére ugyancsak kilógtak a Goldonl-közegből. (Miért nem a kortársakhoz, Pergolesihez, Donizettihez nyúlt?) A publikum elfogadta a rendező bizarr ötletét. a kaján bugyl-legyezőcserét, a kacér fehérnemű

egyenesen Adyt juttathatja a néző emlékezetébe:

„Parfümös kis nadrág,

finom batlszt-játék,

De mindig az a cél, 1 mindig az a szándék.“

Takács Ernőd fejezte be az átdolgozást, aki — a bohózat előnyére — kicsit finomított a darabon, s „szakállas fortélyaiból" csak a leg(ellemzőbbeket hagyta meg, mint a lábmosás, elnáspángolás stb. Platzner Tibor díszletterve összhangban volt a rendezéssel. Kopócs Tibor jelmeze látványosságával tűnt ki, a kosztümtervezés színes kavalkádjával állt a Nagyérdemű elé: rokokó-paróka, brlcsesznadrág. trapézpantalló, cowboykalap.

A színészekről érzésem szerint csak az elismerés hangján szólhatunk. Bugár Gáspár és Boráros Imre — testhezálló szerepekben — megszokott erényeiket csillogtatták, Pőthe István és Varsányi Mari sokat tettek a pezsgő játékhoz. Németh Ica természetessége. Ropog József idefllő darabossága figyelmet érdemel. A többiek: Szentpéteri Ari. Benes Ildiké. Holocsy István. Bugár Béla és Tóth László

szintén Jő teljesítményt egyharmad-ház jött össze, váncsiak nyújtottak. Kár, sőt elszo- Felsőpatonyban (Horná Po- bavalő morftó, hogy esténként fog- tôň), ahol hagyománya < ha híjas nézőtér fogadja ókét. van a színjátszásnak, csu- nézőtér! (A Jókai-napok előestéjén pán tizenhatan voltak kffi bíM

vq

(RÉSZLET!

Első beszélgetés: ]oé György elmondja röviden, dióhéjban az egész

életét.

az előadásra.) Hiáa „téblásház-jelenvalőságban üres a

i -A

Csibe Géza

Bn elmondhatom, hogy egész életemben boldog voltam, soha semmi balom nem volt.

Már mikor kilenc éves voltam, tizedikbe, meghalt az édesapám. Én már akkor mindjárt kisgazda lettem a háznál, mert a testvérbátyám Gedeon nem sterette a falusi gazdálkodást, rám hagyta, ő meg csak a gép mellett szeretett lenni. Nem szeretett sem kapálni, se kaszálni, se semmi mezei munkát, de ha jött az aratás, akkor 6 mindig olyan volt mint a mocskos inas, mindig ott peckáskodott a gép mellett.

Én volam az édesanyámnak a segítsége. Már kis iskolás koromba is én velem beszélt meg szegény mindent, hogy mit csináljunk, még a pört is, mert édesapám halála után megrohantak bennünket a irégyek és elperelték negyedfélköblős erdőnket.

Árva voltam és tizenhároméves koromban beállottam a méltáságos Salánky Arvéd úrhoz, mint ostoros gyerek. Ott sok cseléd ool, egyik jobban szidott, mint a másik. Este mindig haza mentem aludni. Kihúztam amíg a hó le nem esett, akkor eleresztettek és azt mondtam, hálistennek, nem megyek többet uradalomba ostorosnak.

Otthon maradtam akkor télen, de amikor jöt a tavasz, egy fiúctmbordm, Files Gyuri, amék ostoros vöt velem, de azt meg nem vették fél másik esztendőre Salánkyhoz, azt mondja, menjünk Beregszászba, jó pénzt lehet keresni. Mondom édesanyámnak.

— ö, fiam, azt mondja, ne vedd a világot a nyakadba, van neked miből élni.

De én azért elmentem szökve, hogy édesanyám nem tudta éscsak szombaton, mikor megjöttem Beregszászból, akkor látta, hogy három forint hatvan krajcárral csörgettem be. így aztán nem bánta: akkor egész tavaszon odajártam munkára.

Másik esztendőbe egy olyan kisebb gazdálkodó ember hívott, hogy menjek neki kiskocšisnak, szántani feles földet. Mikor megúntam, hogy ingyen kiskocsis legyek, mondom, nem fogok én mindig szántogatnt másnak, elmegyek inasnak.

írtam Gedeon bátyámnak Pestre, a meg szólt a mesterének, ő éppen szabadulóba vót mán a meg azt mondja felvesz. El is küldte az útiköltséget, de édesanyám elkezdett sírnt, hogy nyóc gyereket hozott a világra $s utójjára nem lesz asse aki egy kis vizet adjon neki, én így megsajnáltam szegényt, otthon maradtam.

Otthon legénykedtem. szép életem vót, mán jányok után járogattam, sok szeretőm vót, ki elhagyott, kit én, kltül elvertek, ki megcsalt; birtokot elvették, serrímitlen maradtam, akkor gondoltam, megpróbálom én mégis Pestet. Feljöttem 1907 őszén tizenkllencéves korban, Budapestre. Mtngyán nagy keresetem támadt, egy hét alatt keresek egy bornyút. Akkor nálunk edahaza egy kaszásnak fizettek forint húszat, közönséges napszámba kilencven krajcárt, itt meg egy forint hatvanöt, egy forint nyócvonat adtak, pedig csak tíz órát dógoztam naponta.

E jó, mondtam és így azután én eljárogattam Pestre dógoznt minden

őszön. De aratásra otthon maradtam, még fejes is vótam mán, bandavezető, én vállaltam egy csoport munkással nagy uradalomba aratást munkát, én vezettem a rótát.

Egyszer itt vóna mán az ideje hd* zasságra gondolni. Mondják a kortársaim, menjek vetek bálba Kökénybe, Ott megszerettem egy jányt, egy hé* ten háromszor ts elmentem hozzá, Nem vót messze, egy negyedóra.

De vöt nálunk egy kőmívesmester, ugyan a neve is Kőmíves József vót. A kőmívesnek meg vót egy jánya, Erzsi, annak meg szeretője vöt az én barátom, Cserklye Mihály. Oszt ezek eljátszották maguka, és a jánynak kisjánya lett, a fiú anyja meg nem

akarta a házasságot, engedte, hogy az egy fiát bevigyék katonának. Hogy hazajött, azt mondja az anyjának, hogy elveszt Kömíves Erzsit. Mer tár* gyalás is vót miatta, el is vesztette, egy hold földet ítéltek meg a gyerek* nek.

— Inkább akaszd fel magadat, mint elvedd — űzf mondja az anyja.

Az meg kiment az istállóba, fel* akasztotta magát. Mikor megtalálták, már kt is vót hűlve.

Akkor őszön én feljöttem Pestre, karácsonyra hazamentem. De mán na* gyón meg akartam házasodni, mert protekciójául állás vót ígérve a Vagon* licsnél, arra kellett házasodni.

Megyek az utcán, azt mondja Péter. Ignácné:

— Mér nem nősülsz mán meg?

— Majd. Ráérek.

— Nősüli meg, anyád itt marad halva, sose vagy itthon. Azért nem akarsz, mer Váradt Piroska nem megy hozzád.

Akkor én elmentem a bálba, éppen vót és elizentem Váradi Piroskáért, jöjjön el.

A meg azt tzente, hogy egy észtén* dő múlva eljön.

Nagyon megharagudtam, hogy engem még egy esztendeig akar várat* nt. Tudtam kire vár, nagy család fiára, akt katona vót akkor.

Na megájj, lesz nekem táncosnőm.

Megyek Kömívesékhez, mondom az Erzsinek, gyere bálba.

— Nem megyek, azt mondja, nincs kiér.

— Ne okoskodj, most gyere, hijlak.

így ellőtt.

(Ijesztendő estéjén megkértem a kezét.

Avval megnyílt előttem a mennyel paradicsom e földön. Mán abban az esztendőben született egy olyan kislányom, mint a pacsirtamaddr. Nem sírt a, hanem énekelt. Szerelemgyerek vót a.

Igende kitört a háború.

Odáig vót nékem szép életem. Anynyi vót csak, amit én éltem. A többi* rill nem Is érdemes beszélni.

JoÓ György megállón a beszédben s rámnézeti. Nyugodtan nézett, mint aki kötelességét teljesítette, életét el* mondta, most már nyugodtan meg is halhat.

— Ez volt az életed?

— El.

•Június 29-én emlékezünk meg Móricz Zsigmond születésének 105. évfordulójáról.

Ä magyar történelem egyik leggyakrabban emlegetett, haladó nézeteket valló egyénisége. Neve egybeforrott a Jobbágyfelszabadítás gondolatával, de az igazság az, hogy ml voltaképpen alig tudunk róla valamit. Nevének hallatán csupán annyi cikázik át az agyunkon, hogy 1848 március 15-én a felkelt pesti nép a márciusi ifjak vezetésével kiszabadította börtönéből —, s Petőfi még ekkor frissiben emléket állít в dicső tettnek: „Nem elég ... most Budára t Ott egy fró fogva van, / Mert nemzetének javára / Célozott munkáiban ... / A rab írót oly örömmel / S. diadallal hoztuk el, / Aminőt ez az öreg hely / Mátyás alatt ünnepelt!“ Stancsica Mihály ekkor. börtönéből való szabadulása emlékére változtatja nevét Táncsicsra.

185 évvel ezelőtt, 1799. április 21-én született Acsteszéren. A Stancstcs család a faluban a szegények közt Is az egyik legszegényebb volt. Mihály a hét gyermek közül a középső. Apja korai halála után napszámosnak szegődik. Tizenkilenc esztendős korában a jobbágyftú felszabadítja magát és takácsinasnak áll. Am a tudásszomj egyre olthatatlanabbu! keríti hatalmába, és néhány év múlva tanítói oklevelet szerez. De mindvégig hű véreihez, a hűbéri rend igazságtalanságai által rengetegei sanyargatott jobbágyokhoz. A megújuló nemzeti irodalom hívévé válik: Vöröemartvt, Kazlnczyt, Berzsenyit, Kisfaludyt olvas. 34 éves, amikor megjelenik első könyve „Magyar és német beszélgetések“ címen. Nyelvkönyv volt, de Táncsics Mihály a nyelvlecke! beszélgetéseken keresztül ilyen mondatokat adott a tanulók szájába: „A jobbágyok sokat szenvednek, az állaténál Is rosszabb a sorsuk, pedig az urak minden gazdagságukat nekik köszönhetik." Egyetlen könyve

A jobbágyfelszabadítás apostola

jelent meg, s máris híressé lett általa — veszedelmesnek nyilvánítják, a könyvet pedig természetesen betiltják. Ezután házlnevelőként járta az országot, s minden lehetőséget megragadott eszméi nyilvános hirdetésére. A negyvenes évek közepén elhatározta: a jövőben csak az írásnak szenteli idejét, vállalja a cenzúrával folytatandó harcot. Egyre-másra jelennek meg társadalombíráló cikkei. Lipcsében jelenteti meg a „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak* című híres müvét, amely forró felháborodással támadja a nép fölött pöffeszkedő császári-ktrályi hatalmat... Állandóan zaklatják, rendőri felügyelet alatt él, de titkos úton, külföldi nyomdákban látnak napvilágot további munkái, amelyeket államrendforgatö szándék, a fennálló jogrend tagadása, Ausztria rágalmazása, a vallás becsmérlésének vádjaival illetnek ...

Először 1847-ben csukják börtönbe, tíz évet kap, de egy

év múlva, március 15-én a pesti fiatalok maguk húzzák lelkesülten a hajóhídon át Pestre a kocsit, amelyben Táncsics ül... Április elején útnak indítja a forradalom és a szabadságharc legharcosahb lapját, a Munkások Újságát, amely „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik* mottóval jelent meg.

A nép fiaként lépett a politikai küzdőtérre, s a továbbiakban is minden eseményt a nép szemével lát. Hangoztatja, hogy mindaddig felemás marad a szabadság, amfg föl nem karolja a kormány a jogilag felszabadított, de gazdaságilag és politikailag kisemmizett parasztság érdekeit.

A szabadságharc bukása után a Habsburg-ház halálra ítéli. Nyolc évig bujkálni kénytelen, egészen az 1857-es általános amnesztiáig. A megváltozott politikai viszonyok között fiatalosan lobog fel korább! harci kedve, s kezdeményezései nyomán széles körű mozgalom születik: politikai tüntetések, tiltakozó gyűlések, az egyetemeken a magyar nyelv általános elfogadása. 1860-ban ismét letartóztatják. Az ügyész halált kér rá — tizenöt esztendőt kap. A kiegyezéssel meghirdetett amnesztia visszaadja szabadságát. Hatvannyolc évesen, a rabságtól megviselten és csaknem teljesen vakon is tovább folytatjaa harcot eszméiért. Megindítja új lapját, az Arany Trombitát, amely kezdettől oly hangot üt meg, mint 1848-ban a Munkások Újsága. Nyolcvanegy éves, amikor még cikket fr a Népszavába, a szocialisták lapjába.

Hosszas betegeskedés után, száz évvel ezelőtt, 1884. Június 28-án, nyolcvanöt éves korában csendesen vált meg az élettől a Jobbágyfelszabadítás apostola.

PÉNZES ISTVÁN