Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-09 / 23. szám
1984. Június 9. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Emlékezve - emlékeztetőül Határszemlén: az elnök ég az üzemgazdász (A szerző felvétele] Céljuk: a tervfeladatok teljesítése Csendes falusi porta ajtaján kopogtatok. Igenlő a válasz. A szoba közepén faragott lábú asztal újságokkal megrakva. Mellette ősz hajú ember ül, s olvas. A homloka ráncos, arca hozzászürkült a gerendás szoba félhomályához. A sarokban öreg szekrény, mellette egy vén komőt szunynyad, az ablaknál nyűtt dívány. A királyi (Kráľ) Béres Gyula feláll, sántikálva felém közelít, s üdvözöl. Életmeleg a tenyere. Immár szövetségesek vagyunk, bogozhatom az élettörténetét. ■ A múlt, az élete milyen volt? Mondandója előtt nagyot sóhajt, aztán belekezd élettörténetébe. A romlatlan emlékezet ifjonti biztonságával mondja: — Parasztcsalád sarjadéka vagyok. Tizenegyen voltunk testvérek, apám az uraságnál dolgozott. Tizenkét évesen engem is szolgának majd juhászbojtárnak szerződtettek. Hat évig osztrongahajtó voltam, mikor már erősebb lettem, fejtem is. Utána besoroztak katonának, megjártam az orosz frontot; nézze, — s lehúzza a gyapjú harisnyát az egyik lábáról — ott fagytak le a lábujjaim. Mondom is mindig, aki a háború poklát megjárta, az már mindent kibír az életben. Szóval negyvenháromban csonkán hazakerültem, s beálltam szolgának az ispánhoz: belecsendesedve sorsomba; szántottam, vetettem négy esztendőn át. A felszabadulás után 1946-ban három éves időszakra a helyi nemzeti bizottság titkárának választottak. Csönd. Pihenteti gondolatait. Látom, hogy most valami más gondolat settenkedik a homloka mögött. Ki is mondja, amire vártam: — 1950 szeptember elsején Szivák József pártmunkás segítségével közös gazdaságot alakítottunk. Tizenhatan — nincstelenek, zsellérek — léptünk be elsőként, a többiek csak 1952-ben Peng a kasza, gyűlik a széna... Fotó; -itacsatlakoztak hozzánk. Én lettem az első elnök... ■ Mi adott akkor hitet a kitartáshoz, s erőt a kezdeti nehézségek leküzdéséhez? Gyula bácsit az izgalom indulata járja át, ugyanakkor a szép öröme is. Válasza tanulságos. — Tudja, mi földnélküliek voltunk. A röghöz jutás valamiféle lehetőséget jelentett, erőt adott, áldozatkészséget termett, örültünk, hogy dolgozhattunk. Harminckilenc éves koromban nősültem. A feleségemmel négy órakor keltünk, s feljött a hold, amíkor a mezőről hazafelé ballagtunk. Egyszóval nehéz volt a kezdet. Mázik Józseffel vezettük, tartottuk fenn a szövetkezetét. Százötven hektárnyi földön gazdálkodtunk. Tizenhatunk közül négynek volt fogata; három pár 16, egy pár ökör. A nehéz helyzetek, nagy feladatok megsokszorozzák az ember erejét. Gyula bácsiban csak úgy feszül a komoly mondanivaló. — Szenvedés, megpróbáltatás híján a jólétnek nincs aranyfedezete — küldi felénk az intelmet. — Könyvből tanultuk a modern gazdálkodás alapelveit. Megismerkedtünk a hozamnövelő műtrágyák használatával, igénybe vettük a Safárikovói Gép- és Traktorállomás szolgáltatásait. ■ Milyen volt az első év; mi maradt fenn ebből az időből az emlékezet szűrőjén? — (aggatom. Arca eltűnik az időben, a válasz után viszont visszateljesedik a jelenbe: — Ezerkilencszázötven őszén búzát, rozsot és bükkönyt vetettünk. Az Állami Banktól kaptunk hitelt tehenek vásárlására. Huszonegyet sikerült szerezni a magángazdáktól. A takarmányt is venni kellett, nehezen „teleltünk át“. A télen hatszáz cirokseprűt kötöttünk, eladtuk a szomszédos falvakban, s az így begyűlt pénzből fizettük ki a bankkölcsön kamatját. Kitartásra pedig az a gondolat ösztönzött bennünket, hogy a párt nem akarhat rosszat, amikor a közös gazdálkodás létrejöttét szorgalmazzál ötvenkettőig gyér volt a jövedelmünk, utána a falu földművesei beálltak a szövetkezetbe. Több mint százan voltunk. Akkor zootechnikus lettem. További beszédéből a következőket hámozom ki: aki nem szenvedett meg a közösségi elkötelezettségért, az csak múló hangulat erejéig azonosulhat az egykori parasztemberek, emberi és közösségi igazságaival. Az eke és a kasza tartősabb hódítást tesz lehetővé, mint a puska és a tank. Közbenső történetek: elsőként tyúkfarmot építettek, majd tehénistállöt, utána sertéshizlaldát, s juhaklot. Évről évre gyarapították az állatállományt. Az idő rétegei egymásba mosódnak, s az öreg őrá ketyeg. Most érzem igazán, hogy milyen fontos egyetlen perc, egyetlen óra mikrovilágának megragadása. Teremtően vad Indulatok feszítik Gyula bácsi emlékezetét ... — Állattenyésztőből állatgondozó lettem; tíz éven át húsz tehenet etettem, fejtem. Ezt követően sertéseket neveltem. Közben pártelnök is voltam két esztendeig. Innen mentem nyugdíjba. Nappali őr volt, amikor az átélt feszültségek eltorlaszolták agyában a vérpályák szűk alagútjalt. Hat hétig feküdt я kórházban. Újra kellett tanulnia a járást és a beszédet... ■ A családját is építsük be a riportba .,. — Kilenc gyereket nemzettem. A múlt tanulságain neveltük őket. Létfenntartásuk, ellátásuk, majd szárnyrabocsájtásuk érdekében mindet) kényelemről le kellett mondanom. Örökös munkával egyengettem boldogulásuk útját, s még ma is segítem gyerekeimet, s öt unokámat. ■ Megbecsülik ezért a hűségért? — Igen, szeretnek, tisztelnek, s nekem ez jelenti öregségem boldogságát. S mi lehetne e arcképvázlat és sorsanalízis tannlsága, ha nem az emlékezetből visszahódított történelem: a frissítő emlékezet hatására 35 év távlatából is felsejlő úttorlaszok elhárításának embert prőbiló küzdelme? S a győzelem: a győzni tudás valósága, az elődök osztályrészéül futó sorslecke megoldása, a pártba vetett hit. Béres Gyula és sorstársai iránti elkötelezettség lehet, és kell hogy legyen a fejlődés jövőt biztosító záloga. Az emlékeivel újra magára hagyottt Gyula bácsi a tornácig kísér. Egy ideig még néztük egymást a „ránkdőlt“ nyárban, a történelem mezsgyéjén, a sorsváHozások fordulatában. A szomszéd házból rádiózenét, Verdi muzsikát sodort felénk a szél. KORCSMAROS LÄSZLÖ A nagykürtösi (Vefký Krtíš) járás legkisebb közös gazdasága az Óvári (Olováry) Efsz. Mostoha természeti adottságok között alig ezer hektáron gazdálkodik, állandó dolgozói száma száznyolcvan. Petrovics György, a szövetkezet új elnöke — a nyugállományba vonult Saranko György után vette át a közös irányítását — a termelési eredményeket illetően bizakodó. — A határszemlék alkalmával örömmel nyugtáztuk gabonáink kitűnő állapotát. Ennek alapján bízhatunk a tervezett 4 tonnás hektáronkénti hozam elérésében. A lelkiismeretes talajelőkészítésnek és vetésnek megvan tehát az eredménye, ami kedvezően segítheti céljaink elérését a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött gabonatermesztési feladataink teljesítését. • ■ E cél elérését segtti-e a dolgozók kezdeményezése? — Az egyes ágazatok kollektívái és dolgozói az elmúlt évek jó tapasztalatait hasznosítva, eredményesebb munkára törekszenek, ösztönzőleg hatnak az SZNF 40., a mezőgazdaság szociálisa átépítésének 35. évfordulója, valamint az SZFSZ X. országos kongresszusa tiszteletére vállalt felajánlások is. A növénytermesztésben dolgozók, főleg a terméshozamok növelését tűzték ki célul. Minőségi munkát végeztek a talajelőkészftésnél, a vetésnél, becsületesen végezték a növényápolást is. A szőlészetben dolgozó 24-tagú szocialista brigád Miroslav Podsedlý agrármérnök irányításával szintén a terméshozam növelésére tett felajánlást. A gondjaira bízott 82 hektár szőlő megművelése mellett az ő feladatuk a korai burgonya betakarítása, valamint a takarmánybegyfljtés jelentős része is. Köztudott, hogy a növénytermesztés eredményeinek alakulása a gépesítek munkájától Is függ. Ferencz József részlegvezető Irányításával, a szocialista brigádba tömörült gépjavítók példásan végzik munkájukat. Vállalásukban nagy figyelmet fordítanak az alkatrészfelújitásra, melyben főleg Paulai László és Jekkel Béla Jeleskedik. A kollektíva tagjai 160 óra ledolgozását vállalták társadalmi münkában. Igényes feladat vár idén az állattenyésztési dolgozókra is, hiszen az előző évinél lényegesen Igényesebb tervet kell teljesíteniük. Nem könnyű feladat ez, mivel eddig takarmányhiánnyal küzdöttek. E probléma mérséklése érdekében, az idén több mint 100 hektáros elhanyagolt szőlőterület helyén szántóföldi legelőt létesítettek. A sertéstenyésztésben dolgozó kollektíva szintén értékes vállalással köszöntötte az évfordulókat. A Mester Irén vezette öttagú szocialista brigád tagjai különösen a malacelválasztásra összpontosítanak. Az elnök tájékoztatásából kitűnik, hogy kezdeményezésben, igyekezetben nincs hiány, ez pedig feltétlenül jó eredményekhez kell hogy vezessen. Annál is inkább, mivel a közös vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kedvező munkafeltételeket teremtsenek a dolgozók részére. Ezt támasztotta alá a szövetkezet üzemgazdászának, Porubsky Sándor mérnöknek a szavai is, melyek szerint évente jelentős összeget fordítanak a dolgozók üdülésének, pihenésének biztosítására. BÜJTÖS JÄN0S Ab buzitai (Buzica) Május 1. Efsz a Kassa-vicléki (Košice-vidiek) járás egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági üzeme. Mezőgazdasági földterülete 5339, szántóterülete pedig 4502 hektáros. Kelet-szlovákiai kőrútunk alkalmával az utolsó májusi hétvégén azzal a céllal érkeztünk a gazdaságba, hogy tüzetes határszemlét tartunk, s közben elbeszélgetünk a vezetőkkel a legfontosabb termelést feladatokról, a határban szorgoskodókkal pedig az időszerű mezei munkák menetéről. Sajnos, mint május folyamán már annyiszor, az időjárás ezúttal is alaposan megtréfált bennünket. Igaz, a krónikus esőzés véletlenül éppen szünetelt, viszont a felázott talajon sem gépekkel, sem gyalogosan nem lehetett közlekedni. Az öt falu erőit• egyesítő szövetkezet gazdái komoly bosszúsággal emlegették, hogy május 5. óta napi rendszerességgel kapják az égi áldást. Pedig, mint mondták, embernek és földnek egyaránt elege van már belőle. — Bárhogy számoljuk, szövetkezetünkben lényegében hetek óta szünetel a mezei munka — tájékoztatott a műszaki fejlesztésért felelős Bodnár Károly agrármérnök. — Volt néhány csapadékmentes napunk, de mire kicsit megszikkadt a talaj és hozzáláttunk a sarabnláshoz meg a kaszáláshoz, újfent eleredtek az égi csatornák. Bezzeg tavasszal, amikor egy pohár vizet ts megköszöntek volna a vetemények, egy csepp nem sok, anynyi csapadék sem hullott ezen a vidéken. Csoltko Jenő agrármérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője meglehetősen komoran hallgatta társa szavait. Ha valaki, akkor ő biztosan tudja, milyen következményei lehetnek ennek a szeszélyes Időjárásnak. Elsősorban a cukorrépa miatt aggódott, mert hiába volt tavaly jó termésük, a korábbi két év kudarcát még nem sikerült ellensúlyozniuk. — Ezen a tavaszon százötven hektár répát vetettünk. Azzal a szilárd elhatározással láttunk munkához, hogy ebben az évben legalább 450 néztek, aki alig pár perce csatlakozott hozzánk. — Optimális időben vetettünk, szép ts a növényzet, tehát sokat várunk tőle — imigyen az elnök, Simko Béla agrármérnök. — Konkrétabban? Nos hát úgy trágyáztuk a földet, hogy akár hét tonnás hozamra is teljék belőle, tehát titokban ennyit remélünk. Ha most biztosra mehetnénk, hat tonnában kiegyeznénk. Persze tervezni csak öt tonnát mertünk, mégiscsak tóföldi takarmányokat nyolcszűz hektáron termelünk. A- terület nagyobb részét mindig a silókukorica kapja, de termelünk évelő takarmányokat, közteseket, tavaszi, őszi és tarlókeverékeket is. Az idén már a kórót is hasznosítani fogjuk, hogy ésszerűbbé tegyük a répaszelet meg a karaj kihasználását. Ily módon mintegy húsz százalékos tartalékot tudunk kialakítani, ami egy esetleges szerényebb tavasz esetén komoly segítséget je-Harcban az elemekkel tonna cukorrépát termelünk terven felül és kigyenlttfük a tartozásunkat. Hiába fáradoztunk, mert a kiszáradt talajban hiányosan kelt ki a növényzet. Negyven hektáron kellett újravetnünk a cukorrépát. Most meg anynyi a csapadék, hogy több parcellán komoly vízkárok vannak. Hogy sarabolni meg egyelni nem tudunk, arról inkább ne is beszéltünk. Ha a cukorrépa kapcsán az ágazatvezető már szóba hozta az adósságot, bizony megkérdeztem, van-e tartozásuk gabonafélékből, illetve szemesekből is? Örömmel hallottam, hogy ilyen gondjaik nincsenek. Szemesekből három év alatt a tervezettnél többet termeltek és értékesítettek, s mivel a gabonáik szépek, ezúttal is gazdag nyárra számítanak. S az ősznek is reménykedve tekintenek elébe, hiszen az idén első alkalommal rendszerben, iparszerű módszerekkel termelik a kukoricát. Amikor megkérdeztem, hogy mit várnak az új módszertől, beszélgetőtársaim az elnökre új módszerről van szó. Ha csak ezt sikerül elérnünk, és a gabonákban sem csalódunk, akkor is legalább öt százalékkal túlteljesítjük az időtervünket. Az elképzelt határszemle helyett a végén rögtönzött kerekaszal-beszélgetést tartottunk. Ez is hasznosnak bizonyult, mert legalább megtudtam, hogy a Május 1. Efsz-t nem ok nélkül emlegetik a járás legjobbjai között. Ennek egyik fényes bizonyítéka, hogy a gazdaság fő ideje teljesen önellátó tömegtakarmányokból. Ennek leginkább azok a gazdaságok a megmondhatói, amelyek szorult helyzetükben a buzitai szövetkezettől kaptak segítséget hiányos készleteik kiegészítéséhez. — önellátók vagyunk, de ez még nem azt jelenti, hogy minden forrást tökéletesen kihasználunk — tájékoztattak beszélgetőtársaim. — Tavaly ősszel például egy szál kórőt sem takarítottunk be, mert amúgy Is kielégítő készlettel vártuk a telet. Szánlenthet. Vagy nekünk vagy másoknak. A szövetkezetnek összesen nyolcszáz hektár rétje és legelője van, s ezt a területet is jól kihasználják. Ottjártunkkor százötven hektár rét kaszálását tervezték. A lucerna egy részét zölden etetik, ötven hektár terméséből majd szénái készítenek. A herefüves keverékből szintén széna lesz, a here zöméből pedig szenázst csinálnak. A kaszálást egyszer már megkezdték, de a termérdek csapadék tartós kényszerpihenőre parancsolta a gépeket. Érthető türelmetlenséggel várják, hogy újra munkához láthassanak, hiszen a'késedelem már nem csupán minőségi veszteséget jelent, de a következő hozamot is csökkenti. Itt említeném meg, hogy a gépek számára elérhetetlen kaszálókat a gazdaság átengedte az állattartással foglalkozó szövetkezett tagoknak, akik többnyire teheneket tartanak és a tejet a szövetkezet közvetítésével értékesítik. Az együttműködés eredményes, hiszen május végén a háztáji állattartók naponta legalább 600 liter tejet adtak át a szövetkezetnek, az év első négy hónapjában pedig összesen 51 ezer liter tejet értékesítettek. Látogatásunk idején déltájban kicsit kitisztult az ég, és a nap is kisütött. Vendéglátóink láthatóan megkönnyebbültek, remélve, hogy legkésőbb június első napjaiban újfent munkához láthatnak. Örömük érthető volt, hiszen a már említetteken kívül még nyolcvan hektár silókukoricát terveztek vetni a betakarított őszi keverékek után, és az öt hektáron hordalék földdel tönkretett petrezselyem vetését is szerették volna megismételni. Búcsúzáskor jó, a mezei munkáknak kedvező időt kívánva paroláztunk. Ragyogott a nap, enyhe szellő borzolta a még mindig nedves fűszálakat, mindannyian vidámak és bizakodók voltunk. Amikor elsuhantunk az itt éppen javában virító, méhészvándorkocsikkal sűrűn körberakott repcetáblák mellett, a motorzajon át is hallani véltük a szorgoskodó füllánkosok zümmögését. Lehet, hogy mégiscsak jó termés lesz repcéből is?! Sajnos, nem sokáig tartott az 'örömünk. Tizenöt kilométert sem hagytunk magunk mögött, a kedélyromboló, kövér esőcseppek máris ott dörömböltek a fejünk fölött a gépkocsi bádogtetején, jelezve, hogy az időjárásnak egyelőre esze ágában sincs a kedvünkre tennt. Tehát — az elemekkel folytatott harcnak még nincs vége. KÄDEK GABOR
