Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-02 / 22. szám
/ SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. fünia* Ž> • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Щ Javuló eredmények, bosszantó hiányosságok Néhány évvel ezelőtt elemeztük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda] városi horgászszervezet tevékenységét, ismertettük eredményeiket és gondjaikat.. Akkor is és most is szóba került, hogy a gondozásukban levő vizekben, főleg a Duna és annak mellékágaiból keletkezett tavak körzetében a vízierőmű építése következtében, sok gondot okoz a halállomány megőrzése. A Duna mint horgászvíz gyakorlatilag a szervezeté, ám tiltott a belépés az építkezés területére. Ezzel szemben horgászati engedéllyel nem rendelkező illetéktelen egyének naponta dézsmálják a Duna és mellékvizeinek a halállományát. Fittyet hányva a törvényes rendelkezéseknek, a jogszabályoknak, hálóval fogják a halat, aztán haldáridókat csapnak. Sok gondot okoz ez Olgyai Edének, a városi horgászszervezet elnökének, az SZHSZ központi választmánya tagjának, és minden becsületes horgásznak. A 682 felnőtt és 4D0 pionírhorgászt számláló szervezetnél mintegy 50—60 hektárra tehető az a vízterület, amely az erőmű építése kapcsán horgászati szempontból csak részben vagy egyáltalán nem jöhet számításba. A rendelkezésükre állő 20—23 hektárnyi belvízen úgy kell gazdálkodni, hogy szó ne érje a ház elejét, ki-ki megfogja azt a halmennyiséget, amire számított. A városi vezetőség és a részlegszervezetek vezetői mindent elkövetnek azért, hogy az adott helyzetben is a lehető legjobb eredmények szülessenek. Két évvel ezelőtt lehetőségek kínálkoztak az eszközök ésszerű felhasználására. így a balvizek halasítására az állami alapokból több mint 100 ezer, a kerületi nemzeti bizottságtól és az SZHSZ központi választmányától 90 ezer 804 koronát kaptak, saját pénzeszközeikből pedig 84 ezer 642 koronát áldoztak erre a célra. Egy és kétnyaras pontyból 14,9, más halfajokból 2,1 tonnát, zsenge pontyivadékból 200, pisztrángivadékból 1Ó, zsenge pisztrángból 20, amúr Ivadékból 100, fehér busa ivadékból szintén 100 ezer darabot helyeztek ki vizeikbe. így aztán kedvező feltételek alakultak a horgászok részére. A halmentési akcióba az eperjesi (Jahodná) és a gabííkovői részlegszervezet szemfüles tagjai a Kis- és a Nagy-Duna árterületének vizeiből 2,7 tonna halat mentettek át a belvizek népesítéséhez. Ugyanakkor gondoskodtak a halak etetéséről és egészségének védelméről Is. A részlegszervezetek tagjai társadalmi munkával törekedtek a vizek környékének a rendbentartására és más társadalmi akciókból is kivették részüket. Az utóbbi időszakban lényegesen javult a szervezet belvizei halállományának a védelme és csökkent a Kis-Duna szenyezettsége. A szervezett horgászok túlnyomó többsége tiszteletben tartja a Halgazdasági Törvény alapelveit, azonban néhányan mégis megkísérelték a szabálysértést, de rajtavesztettek. Ezekkel természetesen éreztették, hogy a szabálysértés részükre sem kifizetődő. A múlt évben a szervezet vizeiből összesen 14 ezer 538 kiló halat fogtak ki horoggal. Ebből a ponty 6903, a csuka 2379, a fehérhal 4191 kiló, a többi pedig más halfaj volt. Egy-egy halfogási engedélyre így 22,40 kilő hal jutott. Vizeikbe tavaly 200 ezer csukaivadékot, 200 ezer zsenge pontyot, 3500 kiló Кг-es és 1,5 tonna Кз-as pontyot, 500 kiló fehérbusát és 1,8 tonna egyéb halat helyeztek ki. A halasítás mértéke tavaly a korábbi évek valóságához viszonyítva 50 százalékkal volt kisebb. Halvédelmi tudnivalók IV, jelenleg a vizek halasítását már nem a horgászszervezetnél hanem központilag tervezik. Az SZHSZ kerületi bizottságára tanácskozásra hív-, ják a szervezetek halgazdáit, s az adott lehetőségek szerint döntik el, hogy melyik szervezet mennyi ivadékot kaphat a halasításhoz. Elmondható, hogy a városi horgászszervezet részleggzervezetei szinte teljesen önellátóan dolgoznak. Évente színvonalas halfogóversenyeket szerveznek. Az öt körzeti szervezet elnöke tagja a városi választmánynak, s így kölcsönösen jók a kapcsolatuk, a tagok mindenről időben értesülnek. Egy régi építmény lebontásával a városi horgászszervezet saját székházának a megépítéséhez 20 ezer jó minőségű téglára tett szert. A bontási munka a járási székhelyen, Dunaszerdahelyen folyt, az ottani részlegszervezet több mint 350 tagja sajnos a bontásnál nem nagyon erőltette meg magát. Ugyanakkor a többi részlegszervezet tagjai nagy lelkesedéssel dolgoztak, tehát nem lazsáltak, mint a dunaszerdahelyeik. Az SZHSZ központi választmánya a dunaszerdahelyi városi horgászszervezet székházának az építését 700 ezer koronás hozzájárulással támogatja. Felépítés után a székház értéke meghaladja majd az 1 millió 200 ezer koronát. Ügy határoztak viszont, hogy a mihályfai (Michal na Ostrove) halkeltetőt gazdasági meggondolásból nem építik fel, viszont ugyanott lehetővé teszik és pénzeszközökkel is támogatják egy korszerű horgászati sporttelep létesítését, továbbá az ottani tavaknak halnevelésre való alkalmassá tételét. A városi horgászszervezet vezetősége a közbiztonsági testület tagjaival karöltve gondoskodik a szabálysértések kivédéséről. Tavaly például az orvhorgászoktól és a szabálysértőktől jelentős kártérítést hajtottak be, tehát könyörtelenek azokkal szemben, akik megszegik a rendelkezéseket. .Az idén a Duna körzetében a közbiztonsági testület tagjainak a közreműködésével 8—10 személyt kaptak rajta, amint dézsmálta a közvagyontképező halállományt. A közbiztonsági testület tagjai az egyik orvhorgásztól egy tömegben 25 kiló halat koboztak el. Tán mondani sem kell, hogy ilyen egyének rászolgáltak a büntetésre. Nem kevés gondot okoz részeikre a dunaszerdahelyi termálfürdő szennyvize, amely a közelében levő halastóba ömlik, és a Csallóköz vízkincsét is szennyezi. Természetesen elkerülhető lenne a szennyezés, ez azonban pénzbe kerülne. Ügy tűnik, hogy a talaj vízkincsének szennyezésére vonatkozó jogszabályok megszegése egyelőre kifizetődőbb, mint a szennyezést kivédő rendszer létrehozása. Természetesen minden törvényes rendeletnek annyi az értéke, amennyit abból a gyakorlatban megtartanak. HOKSZA ISTVÁN Lecsapolt, télire szárazra állított tavaknál lehetőség nyílik halágytisztításra és a feliszapolódott csatornák iszaptalanítására. Sajnos, horgászvizeken általában nem állnak rendelkezésre iszaptalanító gépek. Kézi munkával ez a tevékenység nagyon fáradságos. A horgászok azonban e nehéz munkától sem riadnak vissza és sok helyütt áldozatos társadalmi munkával ilyen jellegű tófelújítási munkákat is végeznek. Gyakran előfordul — főleg olyan vizeken amelyeknek vízutánpótlása nem biztosított — nyári nagy melegekben, vagy hosszú téli jégborltás idején, hogy a vizek oldott oxigénviszonyai kedvezőtlenül alakulnak. Ilyenkor veszélybe kerül a vizek halállománya. A tennivalókhoz tartozik a vizek oxigéntartalmának dúsítása. Nyári időszakban ez motorcsónakoknak a vízterületen való gyakori járatásával, szivattyúk üzemeltetésével: a víznek a levegővel minél nagyobb felületen történő érintkeztetésével, a víz mozgatásával valósítható meg. Téli időszakban a tavak jegének lékelésével, veszélyhelyzet esetén a tó vizének szivattyúval léktől lékig történő mozgatásával tehetünk sokat halállományunk védelmének érdekében. A jégtelenítést jégvágó fejszékkel, vagy jégvágó fűrészekkel végzik. A társadalmi-gazdasági fejlődés egyre erőteljesebb. Az iparosodás, a mezőgazdaság fejlődése, az urbanizáció, a településfejlesztések mind pozitív változások. E fejlődésnek azonban negatív kihatásai is vannak. Elsősorban az egyre agasztóbb mértékben növekvő szennyvízmennyiség, amelynek elhelyezése egyre nehezebb. Vizeinket egyre több szennyezés és a szennyezések miatt sokszor halpusztulás is éri. Á horgászvizek gondozásának egyre inkább súlyponti feladata megismerni azokat a teendőket, amelyeket szakszerűen és gyorsan kell alkalmazni vízszennyezés és halpusztulás esetén. Vízszenynyezéskor közvetlenül az észlelést követően értesíteni keli a vízvédelmi felelőst vagy közvetlenül az illetékes vízügyi igazgatóság vízminőségi felügyeletét. Közölni kell az észlelés helyét, idejét, az észlelt Jelenségeket, az észlelő személyi adatait, tartózkodási helyét, a vízszennyező forrására vonatkozó Ismert adatokat ós az esetleg már megtett egyéb intézkedéseket. Halpusztulás cselén az SZHSZ titkárának és más hivatalos személyek bevonásával kárfelvételi jegyzőkönyv készítendő. A jegyzőkönyvnek az elpusztult halak becsült mennyiségét fajonként és súlycsoportonként kell megadni. Például a ponty: 0,5 kilón aluli X kg, 0,5—1 kiló között X kg, 1—1,5 kiló között X kiló stb. A keszegféléket vegyes fehérhal gyűjtőnévvel lehet feltüntetni 10 deka alatti és feletti csoportokban. A kárbecslés az alábbiak szerint történik: 1. Folyóvízben az 5—10 perc alatt elsodort tetemek szánta szorozva az elhullott halak „vonulásának“ megfigyelési tartama szerinti szorzóval, faj, súly, méret szerint csoportosítva. 2. Állóvízben az 1 négyzetméter felületen megszámolt tetemek mennyisége faj, súly, méret szerint, szorozva az elhullott halakkal borított álló vízfelület négyzetméterével. Folyóvíz esetén — amennyiben ismeretlen eredetű szennyvíz érkezik,— elegendő egy esetleg két helyen mintát venni. Ha a szennyezés eredete az adott befolyőn át ismert, akkor 3 helyről kell legalább 1—1 liter mintát meríteni. Az elsőt a befogadó folyóból a szennyvízbefolyás felett 100 méterrel, a másodikat a beömlő) szennyvízből, tehát ahol még nem hígult a befogadó vizével, a harmadikat ismét a befogadóból a szennyvíz beömlése alatt 500 méterrel. Álló víz esetén egy mintát veszünk a befolyó szennyvízből beömlése előtt, majd a befogadóból a beömlés helyétől legalább 100 méterre merítünk egy másodikat. Á vízmintának megfelelőnek és használhatónak kell lennie. Akkor jellemző és használható, ha jellemző arra a vízre, amely a halpusztulás okozója. A mintavétel előtt a palackokat, amelyeket egyébként is mindig tisztán kell tartanunk, legalább háromszor át kell öblítenünk a mintázandó vízzel. Á mintákon fel kell tüntetni; 1. a mintavétel pontos helyét; 2. a mintavétel idejét (év, hő, пад óra); 3. a mintavevő nevét; 4. azt, hogy miért vált szükségessé a mintavétel. A vízszennyezés jogellenes, tiltó rendelkezésbe ütköző cselekmény. Bizonyítani kell tehát, hogy szennyezés történt és azt is, hogy ki vagy mi okozta? Tehát: a kárigény érvényesítéséhez a szakszerű mintavétel — amely perdöntő bizonyíték lehet! —, és a kárfelvételi jegyzőkönyv elengedhetetlen. F. E. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT t------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------------------------■——------------------------------------------------------m. Hazánk rendkívül kedvező éghajlati adottságai a történelmünkben gyökeredző vadászati hagyományok, a munkásokból, a földművesekből és a szellemi dolgozókból álló vadásztársadalmunk sikerei arra köteleznek bennünket, hogy a kincset érő vadállományt megőrizzük a jövő nemzedék részére. Olyan időszak ez, amikor az állomány fejlesztés különféle problémái ismeretesek. A vadászat gyakran foglalkoztatja a közvéleményt. Egyedi esetekre hivatkozva sokszor különféle vélemények látnak napvilágot a vadászok gazdasági előnyeiről, társadalmi helyzetéről, a vadászati tevékenység jellegéről és arányairól. Tán mondanom sem kell, hogy a vélemények gyakran egyoldalúak. A mező- és az erdőgazdálkodás területén már a nagyüzemi termelés az uralkodó. A legszükségesebb szakosítást is bevezették. A gépesítés, s a kemizáiás megfelel a korszerű termelés feltételeinek. Ezen a szakaszon ugrásszerű változások már nem várhatók. Létrejöttek a gazdaságok vezetői és a vadgazdák együttmfiködésének kedvező feltételei. Á' szlovákiai vadászok túlnyomó többsége fegyelmezett és képzett. Lelkes építői szocialista társadalmunknak. A vadászok a társadalmi akciókon kívül nem egyszer anyagiakkal is hozzájárulnak a vadászati kultúra és a vadgazdálkodás fejlesztéséhez. Hazánkban minden vadfajból megvan a szükséges törzsállomány. Erre alapozhatjuk a további fejlődést. Az apróvadak teoyésztése azonban egyre problematikusabb. Ez főleg ■ A vadászat hónapja fogoly és a nyúlállományra vonatko- kielégítése. A vadgazdálkodás és a zik. Ügy tűnik, hogy a nagyüzemi vadászat tehát nem lehet a munkavagyis a nagytáblás termelés nem nélküli jövedelemszerzés forrása, kedvez e két vadfajnak. A vadállomány csak a mezőgazda-A vadgazdálkodás feladata a fenn- sági termeléssel összhangban fejtartható törzsállomány biztosítása. A leszthető. Egy adott területen egyvadászterületeket kezelő kollektívák egy vadfajbúi annyi tartható el, afelelősek a kincset érő vadállomány mennyi nem okozhat nagy kárt a megőrzéséért, az ésszerű és szakszerű mezőgazdaságnak. Az illományfejvadgazdálkodásért, de a vadászat si- lesztésnél tehát figyelembe kell venkereiért is. Az SZHSZ taglétszáma ni a mezőgazdaság érdekeit, túlhaladja a 35 ezret. Mindegyikük- A vadgazdálkodás területén is érnek kötelessége a sportszerű vada- vényesülnie kell a tudományosan kiszat, s a közélelmezés igényeinek munkált tenyésztési céloknak. Az ivararány szabályozásának, a selejtezésnek, a vadkárok elhárításának, a kártevők számának minimális szintre való csökkentésének, a mesterséges tenyésztésben alkalmazott módszereknek, a vadegészségügyi és védelmi intézkedéseknek stb. A vadtenyésztés és az értékesítés összhangja szintén szükségszerű. Jelentős menynyiségű vad ugyanis csak sikeres tenyésztés után forgalmazható. Minden társadalom felelős azért, hogy haladó nemzeti hagyományait megőrizze, területének természeti kincseit megvédje az utókornak. Abban is kifejezésre jutnak a haladó hagyományok, hogy törvényes rendeletek, jogszabályok köteleznek a természet s azon belül a vadak védelmére, az ésszerű vadgazdálkodásra, de arra is, hogy a természettől megszerezzük mindazt, amit adottságaink lehetővé tesznek. Tudjuk, hogy a nagyvadak élettere szempontjából mit jelentenek a különböző erdőtípusok, milyen problémák merülnek fel a szarvasok és az őzek egészségi állapotában, milyen a szarvasok igénye a táplálékkal szemben stb. Hangsúlyoznunk kell, hogy a vadgazdálkodás s a vadászat nem mentes a problémáktól és nem is számíthatunk arra, hogy a jövő kedvezőbb lesz. Évről évre tapasztaljuk, hogy az aprévad élettere szűkül. Fontosabb népgazdasági érdekek kerülnek a homloktérbe. Ne csodálkozzunk tehát, ha minden területen növekednek a követelmények. j. M. Habrovský A fácán etetése Ä fácán emésztőszerve rendkívül gyorsan feldolgozza a táplálékot, ezért szükséges, hogy a mesterséges etetéshez takarmánytáp koncentrátumot is kapjon. Kedveli például a szemesterményt, a gabonahulladékot, a zöldtakarmányt és a lucernaszárítmányt. Tollasodáskor a fácán fontos takarmányai a hüvelyesek és az olajnövények. Szaporodása időszakában viszont igényli az állati eredetű összetevőket is. Ezeket különféle rovarokkal, főtt hússal, vágóhídi hulladékkal, valamint tojással, tejjel és túróval pótolhatjuk részére. Az ásványi anyagokat csontzúzalékkal, csonthúsliszttel, tojáshéjtörmelékkel, takarmánymésszel és egyebekkel juttathatjuk a fácán táplálékába. A fácáncsibéket etessük lágy táplálékkal. Ha nagy kiterjedésű füvesített kifutót biztosítunk a fácán részére .jelentős mennyiségű tápot takaríthatunk meg. Egy felnőtt fácánnak évi átlagban 30—35 kiló takarmánykoncentrátum szükséges. Szaporodása Idején a táppal mintegy 15 %-nyl állati eredetű össze te-/ vöt kell biztosítani a fácán részére.' Felnevelésénél azonban a tápnak mintegy negyedét képezze az állati eredetű összetevő. A fácánt legfeljebb 4—6 évig tarthatjuk a tenyészetben. Később ugyanis szaporodó képessége nagyon lecsökken. (>znj
