Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

1984. Június 2. SZABAD FÖLDMŰVES Sok múlik a lakosságon Aki 1976 óta nem járt Cékén (Cejkov), s most egy alapos sétát tesz a községben, bizo­nyára elcsodálkozik, monnyi változás történt itt nyolc év alatt. Felépült egy korszerű alapiskola, melynek tizennégy osztályában háromszázbúsz gyerek tanul. A tanítók részé­re hat lakásegységet, s kétosz­­tályos óvodát építettek. Hat ki­lométernyi utat portalanitot­­tak, ugyanennyi járdát és víz­levezető csatornát építettek. A község területén a villanyháló­zatot és a hangosbeszélöt re­konstruálták. Nem kevesebb mint 5,2 millió korona érték­ben korszerű kultúrházat épí­tettek, ahol helyet kapott a hnb székháza, a gyermekgyó­gyászati rendelő, a patika és az agitációs központ. A sort folytathatnánk a korszerű áru­házzal, s egyéb középületekkel. Egyet azonban rögtön az ele­jén hozzáteszünk: mindezek a létesítmények nem lennének, ha az itt élő lakosság nem ad­ta volna önkéntes munkáját — a faluért. Rég nem ácsorogtam ennyit a község „főterén“. Egészen megcsinosodott az utóbbi esz­tendőkben. Rendezettebbek a középületek, de a családi há­zak külseje is megváltozott. Oj utcákkal gazdagodott a község. Akár e vidék más településeit, Cékét sem kerülték el a ter­mészeti csapások és véres há­borúk. Am akárhányszor vo­nult is el a község fölött az idő kegyetlen vihara, maró se­beket hagyva maga után, a faluközösség előbb vagy utóbb, de mindig kilábalt a bajból, mert erősen hitt a jövőben, s gyógyírként a szívós munkát használta. Talán azért is, mert mindig akadt néhány céltuda­tos ember, aki a faluközösség erejét, mint arató a kévét, egybefogta, aki úgy vonzotta magához az embereket, mint a mágnes. Ilyen ember Mikulás Sabo, aki nyolc éve tölti be eredmé­nyesen a helyi nemzeti bizott­ság elnöki tisztségét. E rövid idő alatt teljesen megváltozott a község arculata. A SIKER KULCSA Az ízlésesen berendezett új, tágas irodahelyiségben beszél­getek az eredményekről és a gondokról a hnb fiatal elnö­kével. — Sok még a tennivaló — magyarázta. — Rengeteg múlik a hnb huszonegy képviselőjén, de a lakosságon is. A siker titka a gondos szervezés. — Es sikerül a lakosságot a társadalmi munkára aktivizál­ni? — érdeklődöm. — A Nemzeti Front válasz­tási programjában a község gondjainak enyhítése a legfon­tosabb. A lakosság pedig leg­jobban akkor vonható be a társadalmi munkába, ha saját környezetéért kell tenni vala­­mlL Parkosítás, járdaépítés, vagy, mondjuk, az utak kar­bantartása nem képzelhető el a lakosság segítsége nélkül. Ez mindig gondos előkészítést igé­nyel. Idejében tájékoztatni kell az embereket, s gondosan elő kell készíteni a munkát. Ha például járdaépítést szerve­zünk, s a megbeszélt időben minden biztosítva van, akkor sokan és szívesen segítenek. Am ha a feltételekről nem gon­doskodunk, könnyen elveszít­hetjük a bizalmat. Aki lelke­sen jön dolgozni, s csalódik, még egyszer nem fog eljön­ni... Az egyik leglelkesebb társa­dalmi munkás Nagy József. — Nekem könnyű, hiszen nyugdíjas vagyok, ráérek, — mondja mosolyogva. — Egész életemben az építkezéseken dolgoztam. Három évvel ez­előtt, például örömmel vállal­tam a kultúrház építésének irányítását. Bíztam a lakosság segítségében. S nem csalódtam. A 3 millió 694 ezer korona be­ruházással nem kevesebb mint 5 millió 278 ezer korona érté­ket hoztunk létre. A társadal­mi munka értéke meghaladta a másfélmillió korona értéket. Hasonlóképpen építettük fel 2,6 millió korona értékben az áru­házát, 2 millió korona érték­ben pedig a kétosztályos óvo­dát. A többi építkezésről és a közérdekű létesítményekről nem is beszélek. Mikuláš Sabo, a hnb elnöke Hudák Imre és Jozef Ban­­dor nyugdíjasokkal is szót vál­tottam, hiszen a nevük a leg­­példásabb társadalmi munká­sok között szerepel. — Mire nyugdíjba mentem, elfáradtam — vallja Hudák Imre. — Egészségesen akar­tam élvezni öreg napjaimat. Mindez persze nem azt jelenti, bogy tétlenségre is ítéltem magam. Mindig ott segédkez­tem, ahol szükség volt rám... — Ránk mindig lehet számí­tani — szól közbe Jozef Ban­­dor. — Parkosítottunk, játszó­teret építettünk, fákat, bokro­kat ültettünk. Jozef Komorovsky vasúti munkás, műszakba jár dolgoz­ni. Am az éjszakai műszak után mindig ott volt a csoport­ban. — Mint a hnb képviselője jó példával szolgáltam válasz­tóim előtt — magyarázza. — Ha én nem mentem volna, ak­kor hogyan vártam volna el a választó körzetem segítégét. Helena Bajkovát a munkahe­lyén kerestem fel. A helyi szö­vetkezet hizómarhatelepén gon­dozóként dolgozik. Nem volt nehéz szóra bírni. — Mint képviselő egyébként is felelős vagyok a választó­­körzetemért. Az az igazság, hogy községünkben is akadnak még közömbös emberek. Az ilyeneket agitálni kell. A leg­többen megígérik, hogy segí­tenek, aztán amikor tenni is kell valamit, nem jönnek. A képviselőnő ennek ellené­re nem veszítette el a lelkese­dését: — A közömbösség ugyan en­gem sem lelkesít, mégsem ha­gyom, hogy elvegye a kedvem. Mindig arra gondolok, hogyha én sem teszek semmit, akkor élhetnénk a „szemétdomb“ te­tején. Ezt pedig nem hagyha­tom ... Szerencsére sokan követik Helena Bojková példáját: Sán­ta Margit, Bodnár Terézia, Nagy János, Fecso Imre, Jozef Pal Ci­gán. Elsősorban ennek köszön­hető, hogy tavaly jóval többet dolgozott a faluért a lakosság, mint az előző években. Hiszen a 317 egyént és a 9 kollek­tív vállalást, amelyeknek az értéke 1,5 millió korona volt, a valóságban több mint 2 mil­lióra teljesítették. E kiváló eredményért elnyerték az SZSZK kormányának díszokle­velét és a vele járó 100 ezer korona értéket képviselő jutal­mat. — Nem panaszkodhatok, mi­vel a tucatnyi tömegszervezet többsége jól dolgozik — mond­ja Mikuláš Sabo. — Ha vala­melyik tömegszervezet elnöké­nek szólok, hogy sürgősen el kell végezni valamilyen társa­dalmi munkát, biztos, hogy nem utasítanak vissza. A he­lyi alapiskola udvarában pél­dául Így hoztuk létre a közle­kedési pályát. De vajon miről is nevezetes Céke? Mindenekelőtt pionírtá­boráról, ahol az iskolai szün­időben ezer gyerek nyaral. Má­sodszor pedig Kocsis István pékmesterről, aki feleségével biztosítja a friss kenyeret. A falu határán túl is ismert fölk­­lórcsoportjáról, s nem utolsó­sorban az efsz-ről, melyben a község lakosságának negyven százaléka talál munkalehető­séget. A falu lakói megbecsüléssel szólnak az efsz elnökéről és egész vezetőségéről. De hogy milyen erőfeszítésbe kerül a közösben elnöknek és szakem­bernek lenni, arról már keve­sebbet tudnak. Jozef Pal Cigán, a szövetke­zet állattenyésztési főágazat­­vezetője mondja: — A tudományos-műszaki ha­ladás jelenlegi szakaszában gé­pesítéssel pótoljuk az ipar fe­lé fordult nagyszámú munka­erőt. Bárhogy is alakul a köz­ség lakóinak az élete — lehet akármilyen erős az urbanizáló­­dás folyamata — Céke legfőbb anyagi bázisa továbbra is a mezőgazdaság marad. Senki számára sem lehet te­­hát közömbös, hogy mit, meny­nyit és mennyiért terem a föld. Mint ahogy az is nyil­vánvaló, hogy Céke jó hírnevét nem az ingázók, hanem a hely­ben dolgozók öregbítik. Kilogrammokban és koronák­ban mérettetik manapság a fa­lu erkölcsi értékének a súlya. Egyéné és közösségé egyaránt. Ilyen mércével méri Mikuláš Sabo is a körülötte levőket, mint ahogy természetesnek ve­szi azt is, hogy az ő munká­jának az értéke is megméret­tetik. Mindezen már az egyik mel­lékutcába bekanyarodva medi­tálok, amelynek közepén Szűcs László lakik. — Panaszra nincs okom — mondja Szűcs László. — Van mit a tejbe aprítani. — Aki dolgozik, annak szép háza van, jól él. Az utóbbi időben kezd teret hódítani a háztáji állat­tartás, a gyümölcs- és zöldség­­termesztés. Különösen a szer­ződéses állattenyésztés öltött nagyobb méreteket. Nem kevesebb, mint 80 ton­na szénát gyűjtöttünk össze gépi eszközökkel hozzá nem férhető területekről. — Mire fogják költeni a ki­tüntetéssel járó összeget? — érdeklődöm búcsúzáskor Miku­láš Sabotól. — Láthatja, hogy sok még a tennivaló. A legfontosabb feladatunk a sportpálya felépí­tése. A postánk elavult, újat m kellene építeni. Bí­zom benne, hogy a lakosság segítsé­gével a szolgálta­tások terén mutat­kozó fogyatékossá­gokat is rövidesen kiküszöböljük. Az autóbuszhoz igyekezve van időm összegezni a gon­dolatokat, rendez­ni a községlátoga­tás során felgyü­lemlett élménye­ket. Elmondhatom, hogy hasznosnak bizonyult ez a lá­togatás, az embe­rekkel való beszél­getés, találkozás. s: . .4 : . \ здагж.., |4vw * v%ß © Üatárszemlén „A szocialista mezőgazdaság mindennapjai“ címet is adhat­nám azoknak a fényképfelvé­teleknek, melyeket nemrég a Dercsikai (Jurová) Efsz hatá­rában készítettem. Emberek egyelték a cukorrépát, amott lucernát kaszáló traktorok „fektették“ a fontos, takar­mánynövényt, látótávolságon belül viszont a SLOVAIR sár­ga színű repülőgépe végezte növényvédő munkáját. A kis csoport — melynek tagjait megszólítottam — a ré­­paegyelés nem éppen könnyű munkáját végezték. Volt kö­zöttük állattenyésztési dolgo­zó, nyugdíjas, buszsofőr. Lentulai Rudolf traktorossal akkor váltottam szót, amikor keszálőgépét tisztította. A ZTR- 165 típusú forgódobos beren­dezés a gépkezelő szavai sze­rint nem hibásodik meg egy­könnyen, teljesítménye is meg­felelő, ám a lucernát nem te­ríti szét kellőképpen. — Elég nagy gond ez — szólt a traktoros —, hiszen egy másik gépnek újra be kell járnia a terepet csak azért, hogy — a jobb száradás céljá­ból — szétterítse a , lucernát. Lentulai Rudolf, Bódis Imre, Mészáros Arpád gépkezelőkkel — akik reggéltől késő estig kaszálták a vörösherét -r- azon lamentáltunk, hogy milyen szerkentyűvel lehetne ellátni a kaszálógépet annak érdeké­ben, hogy maga terítse szét a lucernát. Ezzel bizony sok üzemanyagot lehetne megtaka­rítani. Stollár András agrármérnö­köt, a gazdaság növénytermesz­tést főágazatvezetójét Irodájá­ban találtam. Itt persze nem sok idő jutott a beszélgetésre, mivel a szakembert szólította a kötelesség. Együtt jártuk a határt, útközben váltupk né­hány szót. A hatalmas répa­tábla mellett a mérnök meg­jegyezte: — A répa szépen fejlődik, ám a múltkor kellemetlen meg­lepetés ért bennünket: jégve­rés érte a táblát, így a gyen­ge levelekben kárt tett. Persze ez a kár nem akkora, mint amivel számoltunk. Az egyed­­szám is megfelelő. Az egyelés­­nél figyelmeztettük az embere­ket, hogy az egészséges egye­­deket hagyják meg, a sérülte­ket pedig vágják ki. — A lucernatáblákon igen­csak gazdag termés mutatko­zik, gyomot még csak mutató­ban sem találni. — A lucernát főnövényként termesztjük, így alaposan fi­gyeltünk arra, hogy megfele­lő terméseredmények szülesse­nek. összesen 876 hektáron ter­mesztünk takarmánynövénye­ket, ebből 467 hektáron silóku­koricát, a többi viszont évelő takarmány. A határ túlsó felén a Fregatt öntözőberendezés teljes „erő­­bedobással“ dolgozott. Amott szorgos emberekből álló brigád végezte a javításokat egy fő­vezetéken. — Társult szövetkezetünk 3 ezer 517 hektár szántóterület­tel rendelkezik, s csak 400 hektár öntözésére vagyunk be­rendezkedve. Négy Fregattal rendelkezünk, emellett a ha­gyományos vezetékes berende-Stollár András ag­rármérnök (balol­dalt) ellenőrzi a kaszálás minősé­gét A szerző fel­vétele zésekkel öntözünk. Múlt év őszét és az idei tavaszt öntö­zés nélkül szinte eí sem lehe­tett volna képzelni. Alaposan megöntöztük a búzát, az árpát, s nagy gondot fordítottunk a takarmánynövények vízpótlásá­ra. — A tápanyagpőtlás örökös gondja a jó gazdának. — A laboratóriumi talajvizs­gálatokból kiindulva okszerű műtrágyázást végzünk. Na­gyobb gondot okoz a növény­betegségek, a kártevők és • gyom ellent védekezés. Egy hosszú mezei úton vé­gighaladva szorgoskodó embe­rekre találtunk. A SLOVAIR repülőgépét „tankolták“ vegy­szerrel. — Vegyszerezés terén —» úgy, mint másutt — ml Is gon­dokkal küszködünk. Bizonyos vegyszerek hiánycikknek szá­mítanak, s a repülőgépes vegy­szerezés sem a legmegbízha­tóbb. Ha sikerül például gépet kapnunk, a szeles, esős idő­járás miatt nem biztos, hogy fel tud szállni. Ha viszont fo­lyamatos a munka — bizonyos oknál fogva — a gépet el is vezényelhetik. A múltkor pél­dául kilencszáz hektár terüle­tű búzából mindössze csak há­romszáz hektáron tudtuk elvé­gezni a repülőgépes növényvé­delmet. A késés viszont nem nekünk, hanem a betegségek­nek és a kártevőknek kedvez. 0 0 0 A termelésnek mindig voltak és lesznek külső és belső té­­kező tényezői. Am ott, ahol az emberi akaraterő, igyekezet adott — mint például a der­csikai szövetkezetben — a ter­melő, az alkotó ember győze­delmeskedik a gondok felett. KALITA GABOR A kultúra új otthona A szerző felvételei ILLÉS BERTALAN Впек a Ishetőeégehkel Almási Vilmos és Gerezdes Lajos hátát a szemerkélő eső áztatta, az öntözőcsport tagjai mégsem kerestek menedéket. Becsülettel, odaadással javítot­ták a meghibásodott szórófeje­ket, mondván: — Az eső csak ijesztget ben­nünket. Délután bizonyára újra perzsel a nap, így a gépezetet üzemképes állapotba kell he­lyezni. — így is történt. Délután, a­­mikor Radimák Lászlóval a vá­sárúti (Trhové Mýto) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Efsz speciális agronómusával, az öntözési részleg vezetőhelyet­tesével terepszemlét tartottunk, az öntözőberendezések már Ja­vában üzemeltek. — A május első heteiben le­hullott csapadék segített, ennek ellenére még mindig csapadék­deficittel számolunk — emlí­tette, majd arról tájékoztatott, hogy milyen komoly műszaki­­tervezési felkészültség szüksé­ges ahhoz, hogy az öntözéssel döntő mértékben befolyásolni tudják a terméseredmények alakulását. Szövetkezetünk 4450 hektá­ros szántóterülettel rendelke­zik, ennek 55 százaléka öntöz­hető. A vásárúti részlegen egy középnyomású, a nyárasdin (Topolníky) pedig egy nagy nyomású szivattyúállomással rendelkezünk. A PP-67-es öntö­zőberendezésen kívül javarészt hagyományos felszerelésünk van. A 10 tagú öntözőcsoport munkáját nyáron idénymunká­sok segítik. Az idén például a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjai segítenek. Ш Hozott-e gondokat az idei tavasz? — Már a tél folyamén elvé­geztük a javítási és szerelési munkálatokat, így nem lepett meg bennünket az asszállyal beköszöntő tavasz. Persze a téli hónapok sem voltak gond nélküliek, mivel a hagyomá­nyos öntözőberendezésekhez jó­formán semmilyen alkatrészt sem lehetett kapni. Végül is a gépjavítók segítségével tudtuk kiküszöbölni azokat a hiányos­ságokat, melyek egyébként fé­kezték volna munkánkat. ■ Az induláskor sem for­dultak elő váratlan zökkenők? — Az alapos felkészülés meg­hozta a várt 'eredményt. Az öntözési idényt március 26-án kezdtük, s a búza 60 százalé­kát sikerült vízzel ellátni. A vetőmagszaporításra szánt ku­koricát vetés előtt és vetés után is öntöztük. Az évelő ta­karmányoknál a vlzpótlás fo­lyamatos volt, s jelenleg is a takarmánynövényeket öntözzük. ■ Milyen tapasztalatokkal szolgált a tavalyi aszályos nyár? — A búzánál, ahol vetés előtti serkentő öntözést végez­tünk s az öntözést tavasszal is folytattuk, 7,—7,8 tonnás hek­táronkénti hozamokat értünk el. Azokon a területeken vi­szont, ahol az öntözést nem tudtuk biztosítani, a hozamok sokkal szerényebbek voltak. ■ Ezek szerint az öntözhető területek bővítésre törekednek. — Szövetkezetünk vezetősé­ge Időben felismerte az öntö­zés fontosságát , s mindent megtett annak érdekében, hogy a tervből valóság legyen. Jelen­leg egy nagy teljesítményű ve­zeték szerelési munkálatait vég­zik a nagymagyari (Zlaté Kla­sy) Agropogres közös mező­­gazdasági vállalat szakemberei. A vezeték a Vásárúton épülő szivattyúállomásra lesz rákap­csolva. / Ezzel a korszerű berendezés­sel — melyre Fregattokat is kapcsolnak — 1700 hektáros szántóterület öntözését bizto­sítják. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy szántóterületük 95 százalékát öntözhetővé teszik. —Jta-*

Next

/
Oldalképek
Tartalom