Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-12 / 19. szám

Egy egy állatfaj háziasítása hosszadalmas folyamat. Mivel a nutriatenyésztésnek mindössze néhány évtizedes múltja van, a nutriát nem nevezhetjük há­ziállatnak. Biológiai értelemben «nt mondhatjuk, hogy a termé­szetest megközelítő körülmé­nyeket teremtünk számára, ezért aránylag jól viseli a fog­ságot. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a nagyobb termelési kö­vetelmény és a népes állomá­nyok szűk élettérbe tömörítése következtében állataink gyak­ran az alapvető állategészség­ügyi követelményeket is nélkü­lözik. Ez természetesen össze­függ a fertőző betegségek je­lentkezésével. Az előző fejezetekben már említettük, hogy a medencék­ben rendszeresen cserélni kell a vizet. Legjobb megoldás az átfolyásos vizesére. A búvólá­­dát és a kifutót, rendszeresen, a vízmedencét legalább időn­ként fertőtleníteni szükséges. Erre a célra legalkalmasabb a 2—3 százalékos töménységű chloramin-oldat, melyet 2—3 óra elteltével vízzel semlege­síthetünk. Természetesen az úszómedence vizébe fertőtlení­tőt nem adagolhatunk, mert az állatok isznak is a vízből. Az esetleges betegségek ko­rai megállapításában fontos szerepe van az állatok viselke­désének és a környezet iránti érdeklődésének. A lappangó betegségek felismerésére a pré­­mezés időszakát is ki kell használnunk, mert Ilyenkor Jól megfigyelhetjük az állatok tes­tén, a belső szerveken és a szájüregben jelentkező rendel­lenességeket. Az Ilyenkor vég­zett ellenőrzés lényegéljen meg­felel egy jó szűrővizsgálatnak. Persze gyakori elhullások ese­tén elkerülhetetlen az állator­vosi kivizsgálás, amit szükség szerint intézeti kivizsgálással kell kiegészíteni. Ezáltal a kez­dődő fertőző betegségek köny­­nyebben elfojthatok. Oj tenyészállatok beszerzése­kor ismerni kell a telep higié­niai viszonyait, az állatok egészségi állapotát, az elhullá­­sos veszteségeket, sőt, a veté­lések előfordulásáról is tájéko­zódnunk kellene. Akárcsak más fajoknál, a nutria esetében is követelmény, hogy a megfigye­lés idejére az állatokat el kell különíteni. A nem fertőző egészségi ká­rosodások közül leggyakorib­bak az emésztőrendszeri bán­­talmak. Ha szabálytalan, rend­ellenes az etetés, esetleg átme­net nélkül lényegesen megvál­tozik a takarmányozás, heveny gyomormegterhelés, gyomor­gyulladás léphet fel. Mivel a nutria nem tud hányni, az Ilyen bántalom végzetes lehet. A gyomor felpuffad, a felhal­mozódott gázok légzési nehéz­ségeket, szívelégtelenséget, vé­gül elhullást okozhatnak. Vem­hes anyák esetében fokozott a veszély. Az anatómiai sajátos­ságok miatt a gyógykezelés kö­rülményes, ezért nagy gondot kell fordítani a baj megelőzé­sére. Takarmányozási hibák, tartó­san hideg és nyirkos idő, vala­mint mérgezések következté­ben bélhurut, bélgyulladás je­lentkezhet. A megbetegedés ét­vágytalanságot, gyakori hasme«, nést okoz. Legfontosabb tenni­való a betegséget kiváltó ok felderítése és a vétett hibák felszámolása. A nutria gyógykezelésével kapcsolatban tudni kell, hogy a szájon át történő, erőszakos gyógyszer-beadási kísérletekkel általában több kárt okozunk mint hasznot. A sok állatot О Fotó: Belányi I. mégpedig több napon át. Ilyen esetekben több állat elhullik, viszont amelyek átvészelik a bajt, azoknál általában a be­tegség idült, hosszadalmas le-Az Blioňy egészsegvedelme egyedenként rögzíteni, megfog­ni munkavédelmi szempontból is veszélyes, az állományra nézve pedig káros. Tömeges kezelés esetén ivóvízben ada­golhatjuk a gyógyszereket vagy a különösen kedvelt takar­mányba keverve adhatjuk be azokat az állatoknak. Sajnos az állatok nem fogadnak el min­den gyógyszert, így gyakran nem a kezelési igyekezetünk, hanem a lehetőség a döntő té­nyező. A verekedésből, harapásból származó sérülések rendszerint nehezen és hosszadalmasan gyógyulnak. Az ilyen bajokat általában későn észleljük, ami­kor az állat már maga gyó­gyítja — a szennyes vízben áz­­tatgatva — sebeit. A kezelést nehezíti, hogy a gyors gyógyu­láshoz szükséges elkülönítés nem alkalmazható, mert ké­sőbb az állatokat a csoport nem fogadja víssm. A fertőző betegségek közül a szalmonellőzis elsősorban a nagy állományokban gyakori. Veszélyességére jellemző, hogy a nagy veszteségek megkérdő­jelezhetik a tenyésztői munka gazdaságosságát. A kórokozó baktérium néha az egészséges állatok 5 százalékának ürülé­kében is kimutatható, tehát a fertőzés nem feltétlenül behur­­colással terjed. Az állomány megfertőzéséhez a rágcsálók és a kacsák is hozzájárulhat­nak, mert ezek még gyakoribb tünetmentes hordozói a kór­okozóknak. Sokkal fontosabbak azonban az állományt érő, le­gyengítő tényezők, főleg a ta­karmányozási hibák és a tar­tós átfázások. Heveny fertőzés esetén a növendékállatnak a­­kár 42 C-fokos láza is lehet, folyású alakjával találkozunk. Itt a tünetek már jellegzete­sebbek: az állat lesoványodik, szőrzete fénytelen, a hátát pú­posán tartja. Igencsak szembe­tűnő a híg, szürkéssárga, gyak­ran vízszerű ürülék. Az étvágy­talan állat egy két napon belül elpusztul. Nagyobb fertőzés esetén az állományban 60 szá­zalékos kár keletkezhet. A gyógykezelés nem gazdaságos, s idült esetekben csak szerény eredménnyel jár. A komoly tü­netek ellenére a betegség meg­állapítása — és ezzel együtt a gyógykezelés is — rendszerint megkésik. Az értékesebb pél­dányok egyedileg antibiotikum­mal kezelhetők. Mivel a beteg állatok ürülé­ke növeli a környezet fertő­­zöttségét, igencsak indokolt a rendszeres tisztítás és fertőtle­nítés. Ezt már csak azért Is hangsúlyozzuk, mert a szalmo­nella az embert is fenyegeti. A megbetegedésnek a fertőzött nyers hús fogyasztása lehet a forrása. A további baktériumos fertő­zések közül a llszteriózís a vemhes anyák számára jelent veszélyt, itt is a fertőzött bél­­sár vagy talaj terjeszti a be­tegséget. Mivel az üres anyák nál a kór nem ismerhető fel, az előforduló vetéléseket eleve úgy kell kivizsgáltatni, mintha liszteriák okozták volna. A kór megállapításával nem a fertő­zött egyedek megmentése a célunk, hanem az állomány Jö­vőjének biztosítása. A beteg anyák rendszerint rövid rosz­­szullét és étvágytalanság után vetélnek el, többnyire a vem­­hesség első harmadában. A kórokozó az emberre Is veszé­lyes, elsősorban a terhes nők fertőződhetnek. A betegségre a házinyúl, a rágcsálók és a töb­bi háziállat — a baromfit is beleértve — is fogékony. Kedvezőtlen tartási körülmé­­nye.k között a vérömléses vér­fertőzés (pasteurellőzis) okoz­hat jelentős veszteségeket, még­pedig a növendékek és a fel« nőtt állatok körében egyaránt. A kőro-kozó leginkább légző­szervi bántalmakat okoz. A be­tegség heveny lefolyású, de idült formájával is eiég gyak­ran találkozunk. A nutria élősködői közül a kokcidiózls a legveszedelme­sebb. A betegséget okozó kok­­cidiumok oocistál számára a meleg, nedves környezet a leg­megfelelőbb. A fertőzés a szá­jon át történik. A talaj és a környezet fertőtlenítése jelen­tősen csökkenti az oocisták mennyiségét s ezzel együtt a fertőzés veszélyét is. A kokcidiózis elsősorban a növendékállatok betegsége, de a felnőtt állatokat is megbete­­gítheti. Attól függetlenül, hogy a tenyészállat nem betegszik meg, bélsarával terjesztheti a fertőzést. A klinikai tünetek hasmenéssel jelentkeznek. -Ké­sőbb véres hasmenés is megfi­gyelhető, mert az élősködő a vékonybél nyálkahártyáját tá­madja meg. Annak ellenére, hogy a bél­sárban az oocisták kimutatha­tók. sok állományban évekig nem jelentkezik a megbetege­dés, ugyanis az élősködő és a gazdaállat között — kedvező tartási feltételek esetén — ki­alakulhat a békés egyensúly. Ez annyit jelent, hogy — mint azt már az előző fertőzések kapcsán is hangsúlyoztuk — a betegség megjelenése bizonyos mértékben a tenyésztő szaksze­rű munkájától is függ. Dr. Kérési Rudolf, állatorvos A társadalmi igény legyen irányadó A Szlovákiai Kertészedök Szö­vetségének tagjai — a szövet­ség Kertészeti Szolgáltató Vál­lalatával és a Zelenina válla­lattal együttműködve — tavaly összesen 110 ezer tonna zöld­séget és gyümölcsöt értékesí­tettek. A dicséretes eredmény eléréséért a komáromi (Ko­márno) járás szerződéses áru­termelést folytató kertészkedői tettek legtöbbet, hiszen 29 ezer 772 tonna zöldséget és 2339 tonna gyümölcsöt kínál­tak a háztájiból. A sikerek ismeretében csep­pet sem csodálkozhatunk azon, hogy az érdekvédelmi szövet­ség tagjainak minapi járási tanácskozása igazán vidám hangulatú volt. A legutóbbi járási konferen­cia óta eltelt kétéves választá­si időszakot értékelő beszá­molót Paulovéík Anton mér­nök, a szövetség járási bizott­ságának elnöke terjesztette elő. A szónok már bevezetőben hangsúlyozta, hogy a gazdag hagyományokra alapozott és egyre inkább terebélyesedő kertbarátmozgalom az értékelt időszakban is a jogos társadal­mi elvárásokkal összhangban fejlődött. Annak ellenére, hogy az egyéni és a társadalmi ér­dekek összehangolása, az áru­értékesítési és kellékbeszerzési problémák megoldása ismétel­ten sok energiát emésztett tel, a szövetség alapszervezetei ko­moly eredményt tudtak felmu­tatni a CSKP XVI., illetve az SZKSZ III. kongresszusán meg­határozott feladatok teljesítésé­ben. Mint megtudtuk, a komáro­mi járásban az utóbbi két év­ben tíz áj kertészeti alapszer­vezet létesült, így most 51 szervezet közel 11 és félezer embert kapcsol be közvetlenül az élelmiszer-önellátási prog­ram megvalósítását segítő moz­galomba. Az értékelt időszak­ban a tervezettnél 1136-tal több személyt sikerült megnyerniük a szervezeti élet, illetve a terv­szerű termelési tevékenység számára. Tagadhatatlan, hogy ebben igen nagy szerepel ját­szott az élvonalbeli szerveze­tek és kertészkedők vonzó pél­dája, de legalább ilyen fontos­ságot tulajdoníthatunk a kö­rültekintő szervező és jó nép­szerűsítő tevékenységnek is. Л statisztikai kimutatásokból tudom, hogy a járásban tavaly összesen 3095 hektáron ter­meti zöldség. Ennek a terület­nek több mint 42 százalékát a háztáji termelők művelték. Ha a tíz kerttelep 56 hektárns te­rületét is számítjuk, akkor a szövetség tagjai összesen 987 hektáros földterület ésszerű kihasználásáról gondoskodtak. Említést érdemel, bogy az el­fekvő földterületek kihasználá­sára törekedve már egy üzemi kerMelepet is sikerült kialakí­taniuk, egy további hasonló alapszervezet pedig most van alakulóban. S aminek a kis­kertre várakozók bizonyára örülnek, a közeljüvőben mint­egy öt hektáros — nagyüzemi termelésre alkalmatlan — föld­területet vehetnek birtokba a kertészkedni vágyók. A kertte­lepek létesítésének lehetősé­geit továbbra is szorgalmasan kell kntatni, hiszen csupán a járási székhelyen több mint öt­száz kertigénylést tartanak nyilván. Futólag már említettem, hogy a járás kertészkedői komoly részt vállalnak a társadalmi alapok feltöltéséből. A háztáji zöldségtermesztés 1975. óta 28,5 százalékkal, a gyümölcs­­termesztés pedig 46,9 százalék­kal nőtt. Nagyobb részt a kert­barátmozgalom fellendülésének eredményeként könyvelhető el az a tény, hogy a nvugat-szln­­vákiai kerületben felvásárolt zöldségnek 9,4 százaléka, a gyümölcsnek pedig 2,4 száza­léka a komáromi járás házi­kertjeiből és kerttelepeiről ke­rült a piacra vagy a konzerv­gyárakba. Bármilyen nagyra értékeljük ezeket az eredményeket és a teremtő emberi szorgalmat, a másik oldalon nem hallgathat­juk el, hogy a dicséret nem mindenkinek szól, aki csak tagja a szövetségnek ebben a járásban. Tudniillik még nap­jainkban is akadnak olyan ker­tészkedők, akik semmibe ve­szik a társadalmi érdekeket és tevékenységük során nem haj­landók a szerződésben rögzí­tett közösségi igényekhez iga­zodni. Ez jelentősen megnehe zíti a partnerkapcsolatok javí­tását, a mindkét tél érdekeit méltányoló szerződéskötést és feleslegesen gyarapítja az egyébként is jelentkező értéke­sítési gondokat. Ugyanakkor örömmel üdvözölhetjük azok­nak a földmüvesszövetkezetek­­nek a kezdeményezését, me­lyek — a közjó érdekében — védnökséget vállaltak kertész­kedéssel foglal kozó tagjaik alapszervezetei fölött, és min­denekelőtt az áruértékesítési gondok enyhítésében nyújtanak komoly segítséget. Más lapra tartozik, hogy egyik másik üzemvezető még ma is vetély­­társat lát a kertészkedők alap­szervezetében. Ezt a hitet a kertészkedőknek kellene elosz­latniuk. mégpedig elsősorban azzal, hogy — a társadalmi el­várásokkal összhangban — te­vékenységükben főleg a mun­kaigényes, tehát a nagyüze­mekben nehezen megtermelhe­tő zöldség- és gyümölcsfélék termelésére törekedjenek. Mint arra a már elmondot­takból is következtetni lehet, a komáromi járás kertészkedői­nok tanácskozása nem pusztán az eredmények összegezését és a sikerek méltatását szolgálta. Küldetésének megfelelően, ki tért a mozgalom fejlődését hát­ráltató problémákra és mulasz tásokra is. Minden kérdéssel nem tudunk és nem is akarunk e beszámoló keretében foglal­kozni, de a szövetségi élet és a köz javát szolgáló mozgalom fejlődését befolyásoló főbb problémákat megpróbáljuk leg­alább tömören összefoglalni. A szövetség létét és munká­ját törvényszerűen az alapszer­vezetek tevékenysége határoz­za meg. Hogy ezt mindenki tudja? Akkor vajon miért kel­lett a járásban kivételesen meghosszabbítani az alapszer­vezeti évzáró taggyűlések le­bonyolítására meghatározott ha­táridőt? Mint a konferencián elhangzott, több alapszervezet­ben még ilyen feltételek köze­pette sem szenteltek kellő fi­gyelmet a választásokkal egy­bekapcsolt tanácskozások szer­vezésének. Több községben az utolsó pillanatban jelölték ki az alapszervezet vezetőségi tag­jait. Vajon felkészültek-e ezek a jelöltek tisztségük ellátására Szlovákiában a szervezett kertészkedők tavaly 110 ezer ton­na zöldséggel és gyümölccsel gazdagították a piaci válasz tékot. A szép eredmény nagyobb részt a komáromi járás kertészkeaiinek köszönhető Fotó: —bor és tudták-e, hogy mire vállal­koznak? Ebben a járásban a kertészeti alapszervezetek tiszt­ségviselőinek hűsz százalékát váltották le, s most továbbkép­zésekre készülnek. A járási tanácskozáson szóba került, hogy a termelésben fej­hosszal vezető, természet adta lehetőségeit belterjesen kihasz­náló vidék igencsak szerényke­dik. amikor rangos kiállításo­kon való szereplésről van szó. Vajon tényleg csak a szerény­ség vagy inkább a bizonytalan­ság, a tapasztalatok hiánya rettenti el a kertészkedöket az országos seregszemléken való szerepléstől? Cjabban néhány alapszervezet (pl. BúC, Vnjni­­ce, Kravany nad Dunajom, Ze­mianska Oiőa stb.) már vállal­kozik népszerűsítő kiállítás, esetleg borverseny rendezésé­re, de több kezdeményezőre lenne szükség. S ba már a tapasztalatok hiá­nyát említettük, folytassuk a sort azzal, hogy a szervezetek zömében a szakelőadások és a tanulmányi kirándulások iránti érdeklődés sem mondható tál élénknek. Ugyanakkor arány­lag sok fogyatékosság tapasz­talható a tápanyagpótlásban, a növényvédelemben, s bizony a termények minősége is gyak­ran kifogásolható. Nem szán­dékunk az ijesztgetés, de jó lesz több időt szentelni az is­meretgyarapításnak. mert rövi­desen kezdetét veszi a meg­vételre felkínált áru minőségé­nek laboratóriumi ellenőrzése (nitráttartalom, a permelanya­­gok kötelező élelmezés-egész­ségügyi várakozási idejének megtartása), és annak követ­kezményei is lesznek. Miként a főbeszámoló, a vi­tában felszólalók is elismerték, hogy a szövetség Kertészeti Szolgáltató Vállalatának mar­­celházai (Marcelová) fiókválla­lata komoly segítséget jelent az értékesítési gondok megol­dásában. Kilenc alapszervezet­­töl évente mintegy 800 tonna zöldséget vásárol fel, azonkí­vül három szakboltot is üze­meltet. Többen javasolták, hogy a vállalat terjessze ki tevé­kenységét az egész járásra vagy nyissanak a távolabbi kör­zetekben még egy hasonló köz­pontot. További szakboltok is kellenének, a meglevőkben pe dig gazdagítani kellene a vá­lasztékot. Két felszólaló sze­rint a termelők hiányos ei lá­tásáért (vetőmag, ültetőanyag, fólia, kisgépek és vegyszerek) az alapszervezeti vezetők is fe­lelősek, mert kénye'emböl nem tájékoztatják a kertészkedöket a kellékek közös beszerzési le­hetőségei felől. Többen kérték, hogy a vállalat bővítése szol­gáltatásait, létesítsen megfele­lő gépparkot és nyújtson segít­séget a kertészkedőknek a ta­la jmunkában. az anyagmozga­tásban és a permetezések so­rán. Megszívlelendő javaslat, hiszen ez nem csupán köny­­nyebbé. de szakszerűbbé is te­hetné a kertészkedők munká­iét. KADEK GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom