Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1984, január 14, 14-MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET В MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET В MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET В MÉHÉSZET A füstölés is ártalmas, ha sok A* atka kártétele környékünk méhészetében óriási méreteket ölt. Terjedésének megakadályozáséra a méhészek kii’önbözé módszereket alkalmaznak kisebb, nagyobb sikerrel. Edd'g legjobban bevált a Varrescens füsiölöesíkkal történő keze és. Az ésszel minden családra ingyen kaptunk belő'e egyet, hogy felderítsük az atkát. Sokaknak j kor jött a nagy segítség, s ennek az erkölcsi ereje is nagy Az ingyen kapott füstölőcsíkot azok is meggyűjtották, akik korábban azt akarták elhitetni hogy nálunk nincs baj, hiszen erősek a családok. A füst hatóanyaga ügy szólván mindenül* megölte az a*ba bizonyos hányadát s ott is figye’msz tetett a veszélyre, ahol eddig nem tartottak tőle. Községünkben is jól jött a segítség. De sajnos, akkor már menthetetlen méhészetek is léteztek. A füstölőcsíkok Fotó: —né Voltak olyanok, akik eddig nem füstűitek, de akadtak olyanok is, akik derfire-borúra használták a füstölőcsikót. Ha egy esik esetleg kevés atkát pusztított el, akkor meggyújíottak kettőt-hármat egy kaptárban egyszerre. Nem számoltak vele, hogy egy csík Magyarországon, vagyis gyártási helyén, a miénknél nagyobb űrtartalmú kapiárakban is elegendő. Ha viszont a kaptár rossz, s ezáltal a füst nagy része elillan, akkor nem a füstölőcsíkot kell duplázni, hanem a kaptárt kell kijavítani. A sok füsttől rengeteg fiatal méh ment tönkre, s hogy mennyit ártott az idősebbeknek, azt nem leheteti pontosan megállapítani. Elég megjegyezni annyit, hogy akik rájöttek a túlzott füstölés káros hatására, később csak fél füstölőcsíkot gyújtottak kaptáranként. Ez azonban nem ele gendő. Egyik végletből a másik! jutottak. A begyújtás idejének a megvála.: - fásában sem egyeztek a nézetek. Többen korán reggel gyújtották meg r füstölőcsíkot. hogy a méhek az eg őrás zárva tar'ás után könnyen k - ezellőztethessék magokat. Az esti für tölést csak reggel követheti a kire pülés. ÍÉs ez Így van jól.) Az előfrás szerint este kell a fiistclőcsíkot begyújtani, amikor a méhek már nem röpködnek. A begyújtás után be kell dugni a röpnyílást, és csak egy úra elie'te ntán kell kinyitni. Ebben az időtartamban is kételyek merültek fel. Voltak, akik e! sem zárták a röpnyílást, mert állítólag ezt tanácsolta nekik egy bizonyos magyaromági tapasztalt méhész, s akadtak olyanok is, akik egy óránál jóval tovább tartották zárva a családot. Az előírások megszegése sajnos károkkal járt, sőt teljes pusztulást is előidézett. Az első füstölést tavasszal végeztem tapasztalt méhész közreműködésével reggel, a röpködés indulása előtt és egy óránál hamarabb nyitottam a röpnyílást. Kihúztuk az a’átéteket a kantárak fenékdeszkájáről. Azon meggémheredeit, alig mozgó kevés atkát találtunk. „Ez nem sok! Méhészkedj úgy, mint eddig!“ — Hangzott el a jó tanács. Telt múlt az idő. A méhészkedés sikerűit. Nemcsak nátam, hanem úgyszólván mindenütt. Az eladatlan méz A címet a magyarországi Méhészet szaklap 10. számában olvastam és Szlovákia méhészete jutott az eszembe. Tény, hogy egyes összejöveieleken, tagsági gyűlésen jobbára idős embereket láthatunk. Érthető, hogy ennek láttán az embert a hogyan tovább kérdése foglalkoztatja. hiszen az összejöveteleken alig látni fiatalt. Mi lehet az oka, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a méhészet iránt. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert találkoztam több olyan fiatallal, aki tényleg érdeklődött a méhészet iránt. A velük folytatott beszélgetésből tudom, hogy részben meg'smerked'ek a méhek életéve1, azok egyéni és társadalmi hasznosságával. Sajnálatos, hogy orszáleményét, s ez arra figyelmeztett, hogy másképpen kell méhészkedni, mint eddig. Az atka elleni küzdelemre tehát későn került sor. Az őszi védekezéskor, szeptember elsején gyújtottam be az első Varrescens füstölőcsíkokat, és hetenként ismételtem, egészen oktíber közepéig. Hatszor füstöltem, a tavaszit pedig nem számítom. A szakirodalom szerint ősszel ennek fele, tehát a háromszori füstölés is elegendő. Elhiszem. rz viszont csak akkor helyt'lló, ha m'ndan mé-Füstölést, mint már említettem, hatszor végeztem az ősszel. A hatodiknál már kevesebb atka hullott le a huszonegy családnál, mint az első kezeléskor egy családomnál. Ad d g szándékoztam füstölni, míg az utolsó atka el nem pusztul. Ezt viszont nem könnyű elérni. Az anyák az atka elleni küzdelemben késő őszig fiasftottak, hogy legyen utánpótlás az elhullott méhek helyett, ám a fiasítással együtt az atkák is kikeltek. Ugyanakkor a méhek nem gyarapodtak, hanem fogytak. Egyik ismerősöm minden késői fiasítást elszedett a méhcsaládoktól, hogy az atkákat füstöléssel tökéletesen felszámolhassa. így sem lehet egyedül eljutni az óhajtott célhoz. Hiszen még mindig vannak olyan méhészek, főleg szervezetlenek, akik semmit sem tettek az atka ellen. Méhcsaládjaik sorsa bizonyára megpecsételődik, amit a korábban nem tapaszta’t nagyméretű rablások is bizonyítanak. Sajnos, hogy a kezelt családok méhei nemcsak a mézet rabolják el, hanem az atkákat is hazaviszik. A szakirodalomból tudom, hogy az tkáktól szenvedő méhcsalád anyja nemcsak sokáig fiasít, hanem korán i kezdi a fiasítást. Némelyek már toccmbsrben megkezdik, hogy az áfától agyongyötört, elpusztult méhest pótolják. A méh tehát önmaga s igyekszik a nagy veszély leküzdésére, de a fiasítással az atka is tered. A méhésznek kell segítenie a céheket. Tökéletesen olyan szerkéoítmény ölné meg az atkát, amely méh vérébe kerülve pusztítana, yen szer sajnos csak a kísérletezés tárgya. Szerintem, ami árt az atkának, az a méhnek is árt. Részben a füstölőcsíkná! is tapasztaltam ezt. Október közepén, a hatodik füstölést követő reggelen ugyanis gyönyörűen kisütött a nap. A méhek mintha első tavaszi tisztuló kirepülésüket végezték volna, о yan zengvebongva röpködtek. Csakhogy tétovázón, bágyadtan. Bizonyos hányaduk a földre szállt, mások a kaptárak falára telepedtek magpihenni. Azután visszatértek a helyükre. Illetve csak szerettek volna, mert a röpdeszkán megtámadták őket az őrt állő méhek. Nem engedtek be egyet sem. Az oka talán az lehetett, hogy más szagot kaptak a földtől. A bágyadtságot viszont a füst rkozhatti*. Látogatóban egy méhésznél Egyik vasárnap délután felkerestem Őszi Imrét, hogy érdeklődjem méhészkedésének múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Méhészkedésre valóban alkalmas helyen lakik. Amikor a témára terelődött a sző a szeme felcsillant. Látszott, hogy a téma közel áll hozzá. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a kezdet, így válaszolt: — Az apám 1930-ban kezdte a méhészkedést. Akkoriban a méhészet szerves része volt a tanyavilá’gnak. Sokszor segítettem neki, közben megkedveltem a méheket, elsajátítottam a mesterfogásokat. Érdeklődéssel figyeltem a méhek életét, szorgalmát és munkáját. — Mikor kezdte az önálló méhészkedést? — Amikor megnősültem (1944] az apámtól tíz családot kaptam részben Kisbocanádi-, részben pedig Balogh féle kaptárokban. A szakismereteket az Érsekújváron (Nové Zámky) megjelenő Méhészet szaklapból merítettem. A lapot Balogh Bálint szerkesztette. A családokat szaporítottam. Akadt olyan év, hogy 80 méhcsaládról gondoskodtam. Az ötvenes években beléptem a szövetkezetbe, így kevesebb időm maradt a méhészkedésre. Emiatt a családok számát 30—40- re csökkentettem. — Látom, hogy hű maradt a Ktsboconádi- és a Balogh-féle kaptárokhoz. — Körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg. Főleg azért maradtam meg ezeknél, mert megvoltak, de a megszokás miatt is. Közrejátszat]; ebben az Is, hogy Madari Miklós méhésztárs felkínált három kaptár méhet csehszlovák kaptártípusban elfogadható áron. Természetesen megvásároltam. Az ezekkel szerzett tapasztalatok nem győztek meg arról, hogy a megszokott kaptárokat kicseréljem. Elmondhatom viszont, hogy a csehszlovák normalizdlt kaptártípus előnye mellett szól, hogy zordabb télen a méz fogyasztása családonként kevesebb, mert íó a kaptár szigetelése. Kezdőknek tehát ajánlható ez a típus. Én meg a 68 évemmel kitartok a régiek mellett. — Hogyan látja a méhészet lövőiét? — Amikor méhészkedni kezdtem, még szükségtelen volt a vándorlás. A földek sokáig szántatlanul maradtak, rengeteg tarlóvirág virított. Akadt bőven mézelő , növény. A nagyüzemi termelés azonban megváltoztatta a körülményeket. így a jövő méhészetének a vándorlásra kell berendezkednie. Pár évvel ezelőtt vándoroltam én is családjaimmal. Főleg a perbetet (PribetaJ akácerdőbe és a naszvadl Timon akácosba. Előfordult, hogy csalódtam, tehát nem értem el, amit vártam; akadtak viszont rekorderedményt nyújtó évek is. — Milyen volt a múlt év? — A tanyánk közelében vetették a repcét 45, s a lucernát 40 hektáron, így közel volt a nektárforrás. A méhek szorgalmasan röpködtek. Tavaszszol szépen indult a mézelés, aztán a hordás kissé leállt. A 40 méhcsaládom átlagban 32 kiló mézet hordott. Amit icfehaza nem fogyasztunk el, azt a JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet felvásárlást helyén értékesítettem. — Mi az eredményes méhészkedés titka? — Szeretni, becsülni kell a méheket. Aki csupán a jövedelemszerzés miatt méhészkedik, az előbb-utóbb abbahagyja. Ezt a szép tevékenységet csak szívből lehet folytatni. Nem ritka, hogy a tapasztalatok hiánya fékezi az eredményességet. A legfontosabb viszont az akarat. Ha ez megvan, idővel az ismeretek is bővülhetnek. Korábban itt minden tanyán méhek voltak. Kívülünk ttt méhészkedőit Tóth Lajos, Balogh Antal, Molnár Gyula, Hájas János és Hájas Lajos. Sokat beszélgettünk, tapasztalatokat cseréltünk. Jelenleg csak hárman méhészkedőnk a környéken. Az esztendők minket is próbára tettek. A növények vegyszeres kezelése jó ideig kárt okozott a méhállományban. Az utóbbi dióben viszont' javult a helyizet. Az eredményes méhészkedéshez egészséges, népes családok szükségesek. Én csak természetes úton. vagyis rajzással szaporítom az állományt. Ha gyengének ítélem a rajt, akkor kettőt is egyesítek, hogy erős legyen a család. — P. J. Plavec — Kezünkben van а шкет kulcsa hész nagy becsülettel küzd az atka ellen. Szükséges tehát a biológiai védekezés, vagyis a herefiasUások eltávolítása a kaptárból. Az eső őszi füstölés megszámlálhatatlan atkát ölt meg méhészetemben. A füstölést este végeztem, s olyan ki járó szüld tikkel zártam el a röpnyílást amelyeket megfordítottam, s teljesen e'záría a csehszlovák kaptártípnsok kijáráját. A hátsó ajtó mögül kivettem az etetőt, s téli ablakot, töraílőket, préselt papírt és filcet helyeztem oda. Ezáltal kevés füst illanhatott el a kaptárokból, és a teljes hatást mérhettem le. A füstölőcsíkot V alakúra, vagyis háztető formára hajtottam, és pléhből készült fá’gömbölyíí vályúkba tettem, hogy a levegő elősegítse az elégést, így minden csík tökéletesen e'égstt. A tSkéleťen égést az is okozhatja, hogy sokáig levegő érte a felbontott füstölőcsíkot. Eágabben tapasztalhattam, hogy a méhtetű eltávozása miatt a kézzel megfogott anyát megölték saját méltói, mikor visszaengedjem, mert tőlem más szagot kapott. Emiatt fejeztein be az őszi füstölést a hatodikkal. Szerintem ezután már több kárt tettem volna, mint hasznot. A küzdelmet tavasszal folytatom. Az első tisztuló kirepülés után, amikor a hőmérő tíznél nagyabb hőfokot mutat, újra füstölök. Hogy hányszor? Azt még nem tudom. Ezt az atkák száma szabja meg. Eddig az atka elleni küzdelmem sikerült, pedig nagyon sok vo’t belőle. Egyetlen családom sem pusztult el teljesen. A népesség csökkenése viszont aggasztó. Teljes sikert csak úgy érhetek el, ha a méhésztársakkal összef"gok, és mindnyájan az előírásnak megfelelően védekezünk. CSURILLA JÖZSEF A méhészeti telepeken csönd, nyugalom honol. A tél nagyobbik fele még hátra van, tehát gondoskodnunk keil róla, hogy a családok nyugalmát semmi ne zavarja. Ha viszont egyegy méhcsaládnál szokatlan zümmögést észlelünk, azt gyaníthatjuk, hogy az anya esetleg elpusztult, vagy pedig nem kapnak a méhek elegendő levegőt stb. Az ok pontos megállapítása után tegyünk meg minden intézkedést a család megnyugtatására. Az előző év mérlege csak akkor pontos, ha az megbízható nyilvántartás alapján készült. Csak pontos adatokból ítélhetjük meg a gazdálkodás hatékonyságát, egy-egy méhcsaládunk fejlődésének és termelésének az eredményességét vagy a esetleges hátrányát. A nyilvántartásból azt is megtudhatjuk, hogy melyik családok nyújtanak állandóan jó eredményt. Ezeknek szaporítása, tehát kifizetődő. Az eredmények elemzése, vagyis a mérleg elkészítése után napirendi fe'adat a soron levő esztendő tervének az elkészítése. Annak az eldöntése, hogyan képzeljük el méhállományunk fejlesztését, a családok vándoroltatását, milyen méhtermékek elérésére rendezkedünk be. Nagyban Méhészkedés az élet alkonyán gos viszonylatban kevés az olyan ember, aki fő fog alkozásban méhészkedik. A méhészkedést a legtöbben mellékfoglalkozásnak választották/. Megfigyeltem azt Is, hogy minden második, harmadik község tanítója méhészkedik. Arra gondoltam, hogy Szlovákiában szinte már mozgalommá vált a méhészeti szakkörök létesítése. A tanítónak tehát nagyobb odaadással kellene foglalkoznia a méhészeti szakkörök fiataljaival és újabb szakkörök létesítésével stb. A fenti cím Szlovákia méhészetére jellemző., Megdöbbentően kevés a fiatal utánpótlás. Egyes méhészek előnyben részesítik a méhek szeretetét az anyagiakkal szemben. A többség, viszont anyagi érdekekből szánja el magát a méhészkedésre. Szlovákiában egyre több a méhészeti szakoktató. Olyanok is akadnak köztük, akik idős koruk ellenére mindent megtesznek a méhészet továbbfejlesztéséért. Szükségszerű, hogy a méhészeti szakoktató főleg a fiatalokat győzze meg a méhészet fontosságáról. *• Mezőgazdaságunk mit várhat a méhészettől? A növénymegporzásból származó hozamtöbbletet és több ezer tonna mézet, valamint virágport. A fiatalokat meg kell győzni róla, hogy a Varroa atka még nem ok a méhészkedés mellőzésére. A méhészet szakmunka. A siker tehát mindig attól függött, mennyire sajátítjuk el a mesterséget. Napjainkban azonban többet kell elsajátítanunk az elméletből is, hogy biztonságosan dolgozhassunk, megfékezzük a Varroa atka fertőzés terjedését oly mértékben, hogy ezzel a termelés csak kissé vagy egyáltalán ne csökkenjék. Tegyünk meg mindent azért, hogy az évtizedek alatt összegyűjtött ismereteket, tapasztalatokat átadhassuk a fiataloknak. NAGY KALMÄN befolyásolja a méhészkedés eredményességét a célszerű berendezkedés. A több termékfajta gyűjtése jelentősen befolyásolja biztonságunkat. Nemcsak a forgalmazás kedvéért szükséges a több termékfajta gyűjtése, hanem azért is, hogy saját szükségleteinket is fedezhessük. A virágport például a családok tavaszi serkentésénél mézes tésztához keverve sikeresen hasznosíthatjuk. A tél kedvező alkalmat nyújt arra is, hogy tovább gyarapítsuk ismereteinket. Tanulmányozhatjuk a szakirodalmat, látogathatjuk az alapszervezet által szervezett szake’őadásokat, gyümölcsöző eszmecseréket folytathatunk a tapasztalt méhészekkel. Ne felejtsük el, hogy a gyakorlat megfelelő elmé'eti felkészültség nélkül, az elmélet pedig a gyakorlati ismeretek nélkül keveset ér. Törekedjünk arra, hogy a gyakorlati alapok me'Ié megszerezzük az elméletet is. Csak úgy érhetünk el elfogadható eredményt, ha lega’ább az alapvető ismeretek megszerzésére majd állandó bővítésére törekedünk. Az is feladatunk, hogy tökéletesen megismerjük a méhbetegségek előfordulásának okait, és eredményesen küzdjünk ellenük. A Varroa atka például néhány év óta nagy károkat okoz méhészetünknek. Szükségszerű tehát, hogy minél tökéletesebben megismerjük fejlődésének, s főleg irtásának a módját. Továbbterjedését úgy akadályozhatjuk meg, ha minden rendelkezésre álló eszközzel, könyörtelenül irtjuk az atkát. Ne feledkezzünk meg azonban a többi, méhbetegség megelőzéséről és terjedésének megfékezéséről sem. Ha mindent megteszünk Ismereteink gyarapítása érdekében, akkor az új gazdasági évet is jó eredménnyel zárhatjuk. Ehhez a siker kulcsa a kezünkben van. PAVEL SILNT sokasága felületessé tette a méhészeket. Talán ezért történt meg a nagy baj. Sok méhcsalád elpusztult. Az eladatlan mézből még bőven van, de méh, amely a jövő év mézét megtermelné, nagyon kevés. Heyenkénl már n;ncs is méh. A veszély nagyságát magam mértem fel idejében. A sajtóbői viszont megismertem neves szákemVrek vé-