Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-05 / 18. szám

1984. május 5. A mezőgazdasági technika, .SZABAD FÖLDMŰVES. 11 az anyag- és energiaforrások kihasználása IRTA: JAROSLAV ŠTENGL MÉRNÖK, A CSSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERHELYETTESE A gépi eszközök ésszerű kihasználásának problémája a mezőgazdasági ter­melés valamennyi területén megtalálható, bár megoldására különböző felté­telek adottak az egyes ágazatokban. Már hagyományosan nagyon szép ered­ményeket érünk el a gépek kihasználását illetően a gabonabetakarításban. E téren ugyanis az utóbbi 5—7 évben a kooperáció széles körű érvényesítésé­vel gépenként mintegy 30—35 hektárral sikerült csökkenteni az arató-cséplő gépnek idénymegterhelését. Az elért eredmények országos és szlovákiai vi­szonylatban ugyan differenciáltak, mindent egybevetve azonban pozitívan ér­tékelhetjük a kooperáció fejlődését. Megérdemelt elismerés # Ä csomagolórészleg szocialista brigádja A burgonya csomagolása közben (Ä szerző í3lvőte!e) 1 érhetik el. Naponta több tonna bur­gonyát, zöldséget és gyümölcsöt cso­magolnak. A múlt évben kimagasló eredmé­­nyeket értek el. Valamennyi terüle­ten túlteljesítették feladataikat. Az előirányzott 1100 tonna áru helyett 1325 tonnát csomagoltak be, s igy az éves tervet 120,4 százalékra teljesí­tették. örvendetes, hogy a csoport minden árufajta csomagolási tervét teljesítette, ami az előbbi évek során többször gon­dot okozott. Sike­res munkájukat az idén is folytatják. Teljesítményük ér­tékét növeli, hogy szinte valamennyi munkafolyamatot kézzel végeznek. A részleg dolgozói már nagyon vár­ják, hogy szép kör­nyezetben végez­hessék feladatai­kat. A tavalyi év végén a Galántai Járási Építőipari Vállalat elkezdte Ä ZELENINA galántai (Galanta} üzeme csomagolórészlegének kollek­tíváját Hovorka Ilona vezeti. Tavaly beneveztek a szocialista brigád cím elnyeréséért folytatott versenybe. A csoport tagjai tudatosították, hogy kitűzött céljukat csakis fokozott ak­tivitással és kiváló teljesítménnyel Az árfegyelem megszilárdítá­sára való állandó törek­vés ellenére sajnos még elég gyakran előfordul, hogy egyes területeken visszaéléseket tapasztalunk. A Szlovák Arhivatal vezetői a leggyakrabban a na­gyobb beruházásokat, az építő­ipart, a helyi gazdálkodási üzeme­ket és az ipari szövetkezeteket említették, mivel ezeken a terüle­teken észlelték a legtöbb hiányos­ságot. Az elmúlt évben az illetékes minisztériumok, a nemzeti bizott­ságok, az ipari szövetkezetek, az állami felügyelőségek és az ár­hivatal szakemberei közel ötezer árellenőrzést végeztek. Az esetek 28 százalékánál az érvényes nor­máktól való eltérést tapasztalták, Az ellenőrzések tapasztalatai 25 százalékánál pedig a minőségi mutatók nem feleltek meg a kö­vetelményeknek. Az 1982-es évhez viszonyítva tavaly 5 százalékkal nőtt a helytelenül megállapító!* árak aránya, és így meghaladta a 17 százalékot. Az említett ármódosításokkal a különböző szervezetek jogtalanul több mint 78 millió koronához ju­tottak. Az ellenőrzéseket követően utólag 58 millió koronát utaltak át az állami költségvetési szám­lára, és 11 ezer dolgozónak szab­tak ki különböző büntetést. A ter­melési-gazdasági egységek, válla­latok, üzemek és ipari szövetkeze­tek közel 200 dolgozót voltak kénytelenek leváltani, illetve más munkakörbe helyezni. Az ide ve­zető okokat az irányító munka ala­csony színvonalában és a meg­rendelők, vásárlók felületességé­ben kell keresnünk. A beruházások területén és az építőiparban az ellenőrzések főleg a költségvetések betartását, illetve a munkafolyamatok anyagi érté­kelését vizsgálták. Többször ész­leltek olyan esetet, amikor az épí­tőipari vállalat többet számlázott, és azokért a munkafolyamatokért is elkérte az összeget, amelyeket el sem végzett. Például az egyik kassai (Košice) vállalat a bra­­tislavai autóbusz-pályaudvar épí­tésénél a parkosítási munkákért 1» jogtalanul benyújtotta a vi­szonylag magas számlát, pedig az említett parkosítást nem végezte el. A nyitrai (Nitra) és a kassai Útépítő Vállalat a helytelen ár­megállapításokból jelentős össze­gű jogtalan bevételhez jutott. A nemzeti bizottságok helyi gaz­dálkodási üzemeinél végzett ellen­őrzések is számos alapvető hiá­nyosságra mutattak rá. A trnavai TATRASKLO termelési-gazdasági egység és a Martini Papír- és Cel­­lulőzgyár egyes részlegein a mi­nőségi besorolás volt helytelen. Az ipari szövetkezetek többször a felhasznált alapanyagot a közpon­tilag megszabottnál jóval maga­sabb áron értékesítették. A kiskereskedelmi hálózatban az állami felügyelőségek és a nemzeti bizottságok szakemberei végezték a felméréseket. A hiá­nyosságok szinte évről évre ismét­lődnek, és már megszokhattuk, hogy mindig a vásárló húzza a rövidebbet. A legtöbb gondot a vendéglátóipari üzemek, a hús-, zöldség- és gyümölcsboltok okoz­zák. Ott volt a legtöbb visszaélés, ahol az elárusítók osztályozzák és mérik az árut. Hogyan vethetnénk véget a gyakori,^ visszaéléseknek? Nem új intézkedések szükségel­teinek, hanem elsősorban az ér­vényben levők következetes betar­tása. Még mindig több Üzletben hiányoznak a jól látható árcédu­lák. A zöldség- és gyümölcsbol­tokban (tisztelet a kivételnek!) az első- és másodosztályú árut gyak­ran egy helyen tartják. Amikor pedig valaki figyelmeztetni pró­bálja az elárusítót, a többi vásár­ló sem áll a felszólaló védelmére. Mi, vásárlók is sokat tehetünk annak érdekében, hogy csak az áru mennyiségének és minőségé­nek megfelelő összeget fizessük. Természetesen az ellenőrzést végző szerveknek is szigorúbban kell eljárniuk a jogtalan haszon­szerzőkkel szemben. Hogyha szük­séges, élni kell a különféle bün­tetések jogával, ez nem jelenthet azonban végleges megoldást. A büntetés nem lehet cél, csak esz­köz, amelyhez a szükséges ese­tekben kell folyamodni. Eddig a gyakorlatban az ellenőrzések alatt főleg a büntetések kiszabását ér­tettük. Arra kell törekedni, hogy az ellenőrzések megakadályozzák az önkényes árdrágítást. Az ille­tékes minisztériumok elsődleges feladatuknak a visszaéléseket elő­segítő, vagy azokhoz kedvező fel­tételeket nyújtó körülmények el­távolítását tekintik. A tavalyi év során végzett el­lenőrzésekből arra következtethe­tünk, hogy tovább kell szilárdíta­ni az árfegyelmet. Ennek egyik hatásos módszere a rendszeres és alapos árellenőrzés, amely nem­csak feltárja a hiányosságokat, ha­nem a szerzett információkkal kedvezően befolyásolja az árpoli­tika további irányítását, s így köz­vetve javitja a kínálat és a ke. resiet közti egyensúly helyreállí­tását. Bárdos Gyűl« a korszerű csomagolórészleg építését, ahol majd a legmodernebb mosó-, osztályozó- és csomagológépek segí­tik munkájukat. A kollektíva tagjai: Renács Mária, Biacovszky Daniela, Forró Magda, Hobot Ilona, Vince Zsófia, Czanik Mária, Herencsár Gabriela és Csikós Anna a társadalmi munkába Is be­kapcsolódnak. Munkájuk elismeréséül a napokban felvehetik a szocialista brigád megtisztelő címet. A kollek­tíva vezetője szerint saját példájuk­kal akarnak hozzájárulni a brigád­­mozgalom további fejlődéséhez. Oláh Gyula, mérnök Aratás idején a gépek jobb kihasz­nálása érdekében pontosítani kell az eddig alkalmazott együttműködési gyakorlat részletkérdéseit. A két or­szágrész közötti kooperációt a kiadá­sok enyhítése céljából csökkentettük, a .gépek szállítása vasúton történik. Az egyes csehországi és szlovákiai kerületek közötti együttműködés is csökkent, és csak azokban az esetek­ben javasolt a kooperáció, amikor mindkét fél számára teljes mérték­ben megtérülnek az’ ezzel kapcsola­tos kiadások. Az utóbbi években a megoldást elsősorban a kerületen belüli együttműködés fokozása, vagy­is a járások Jől összhangolt munka­terve, a járások keretében pedig az ott gazdálkodó mezőgazdasági üze­mek kooperációja jelenti. Az együtt­működés valamennyi szintjén elsőd­leges feladat, hogy az aratási mun­kákat a kedvezőtlen éghajlati viszo­nyok közt gazdálkodó üzemekben is agrotechnikai határidőn belül, mini­mális veszteséggel elvégezzék. A növénytermesztés további mun­kálatai során is a mezőgazdasági gé­pek és eszközök maximális hasznosí­tására kell törekedni. Ezt egyrészt a kooperáció bővítése, másrészt pedig a gépek több műszakban való ki­használása segítheti elő.» Mindkét esetben szem előtt kell tartani az ag­rotechnikai határidő betartására, a veszteségek csökkentésére és az energiatakarékosságra való törekvést. Valamennyi mezőgazdasági üzem­ben ki kellene dolgozni a gépek op­timális kihasználásának tervezetét, amely összhangban volna a társadal­mi érdekekkel, és nem okozna gon­dot a tartalékgépek biztosítása sem. A műszaki bázis és alkatrész-ellá­tottság terén jelentkező hiányosságok később nagyobb anyagi befektetések­hez vezetnek. A mezőgépek ésszerű hasznosítá­sának egyik alapvető feltétele a mű­szaki megbízhatóság. Ezt főképpen a rendszeres megelőző ellenőrzések és javítások biztosítják. Ezen a téren jelentős tartalékok vannak néhány mezőgazdasági üzemben. Kihasználá­suk nem minden esetben csak tőlük függ. Sokat segíthet a szolgáltató vállalatokkal való jobb együttműkö­dés, az eredményes összmunka. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekben jobban figyelembe kelle­ne venniük a megrendelők észrevé­teleit, kívánságait és megjegyzéseit, hogy az új gépek kevésbé legyenek munkaigényesek, javításuk egysze­rűbbé váljék, és nem utolsó sorban a pótalkatrészek beszerzése se okoz­zon a szakembereknek fejtörést. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca keretében a gépekről való sok­oldalú gondoskodás terén új módsze­reket vezettünk be. Több járásban a gép- és traktorállomások kezességet vállaltak a gépek teljes fokú megbíz­hatóságáért, így az arató-cséplő gé­pekről való komplex gondoskodást megoldották a kroméríži, Ceská Ll­­pa-i, michalovcei és nyitrai (Nitra) járásban. Ugyanúgy a cukorrépabe­takarító gépek fölötti védnökséget például a Galántai (Galanta) Gép- és Traktorállomás vállalta. Az állat­tenyésztés szakaszán a fejőberende­zések esetében több gazdaságban szintén sikeresen megoldották a fel­merült nehézségeket. Az eddigi eredmények teljes mér­tékben Igazolják a megkezdett út he­lyességét, a tartalékok teljes kiakná­zásához azonban főleg a termelési­­gazdasági egységekben és a járási mezőgazdasági igazgatóságokon belül kell mielőbb rugalmasan megoldani a szervezési kérdéseket. A CSKP XVI. kongresszusának ha­tározatai hangsúlyozzák az energia­­hordozók ésszerű kihasználását. Ez teljes mértékben érvényes a mező­­gazdaság és élelmezésügy valameny­­nyi területére. Amíg a 8. ötéves tervidőszakban az előző időszakhoz viszonyítva 354 ezer tonna fűtőanyagai nőit az elsőd­leges energiaforrások felhasználásá­nak az aránya a 8 százalékos bruttó mezőgazdasági termelésnövekedés mellett, addig a 7. ötéves tervidő­szakban a barnaszén és a földgáz ki­vételével valamennyi energiahordozó felhasználása stagnál. A jelenlegi időszakban az energiatakarékosság készleteinket maradéktalanul kell ki­használni. A fűtőanyag- és energiafelhaszná­lás alakulását ábrázolja (1980-hoz vi­szonyítva) a mezőgazdaságban a kö­vetkező táblázat: Mutató 1981 1982 1983 Szilárd tüzelő­anyagok Gáznemű fűtő­100,1 103,7 108,5 anyagok Cseppfolyós tüzelő­83,9 70,8 68,4 anyagok-Tüzelőanyag-fogyasz 93,2 95,0 105,4 tás összesen 96,3 97,0 97,6 Az egységnyi bruttó me­zőgazdasági termelés­hez szükséges fűtő­anyag- és energia­­mennyiség 98,5 95,3 93,7 Az energiafogyasztási táblázatban feltüntetett alakulása a szilárd tüze­lőanyagok felhasználásának növeke­dését jelzi. Növekszik a barnaszén­­por-fogyasztás; a feketeszén- és a kokszfelhasználás változatlan marad. A gáznemű fűtőanyagok közül csök­kent a világítógáz-fogyasztás, ami e tüzelőanyag termelési kapacitásának korlátozásából adódik. A mezőgazdaság az átlagos ener^ glafogyasztás mellett a termelési fo­lyamatban más népgazdasági ágaza­tok közvetítésével befektetett ener­giát is felhasznál. E fogyasztás túl­nyomó része a műtrágya és a mező­­gazdasági gépek gyártására, valamint a növényvédelmi eszközökre esik. A gépek és berendezések gyártásánál csökkenteni kell azok súlyát és fo­kozni teljesítményüket, miáltal kisebb lesz a közvetett energiafelhasználás is. A mezőgazdaságban az energetikai mérleg biztosításának kulcsfontossá­gú kérdése a könnyű fűtőolajuk fel­használásának mérsékelése úgy. ahogy az a népgazdaság hosszúlejáratú irányvonalából adódik. A mezőgazdaságban 1983-ban a könnyű fűtőolajok felhasználása a népgazdasági fogyasztás 14,9 száza­lékát tette ki. Tekintettel arra, hogy korlátozni kell ^ kőolajszármazékok felhasználását, egyre csökkentik a könnyű fűtőolaj-szállítmányokat. Ez a helyzet a meleglevegős szárítók üzemelésének korlátozásához, eseten­ként leállításához vezet. A takarmányszáritáshoz szükséges olajmennyiséget tovább már nem le­het csökkenteni. A korlátozást ezért 1984 után a mezőgazdasági célfo­gyasztás más részlegeinél kell vég­rehajtani. Ahhoz, hogy a könnyű fűtőolajat más kevésbé értékes fűtő­anyaggal cserélhessük fel, elsősorban a műszaki feltételek változtatásával kell hozzájárulni, mégpedig az eddi­ginél kisebb méretű fütőkemencék gyártásával. Ezen a téren is függ a mezőgazdaság a gépipari üzemek­től. A mezőgazdasági dolgozók aktív hozzáállásáról tanúskodik a számos energiatakarékossággal kapcsolatos újítás, a nem hagyományos energia­­források fokozottabb hasznosítására való törekvés. Ötletes és gazdaságos megoldás, amelyet széles körben is alkalmazni kellene: az* istállók szel­lőztetése során eddig elillanó meleg levegő hasznosítására szolgáló be­rendezést a mrákovi (domažlicei já­rás) szövetkezetben fejlesztették ki. Az utószárításnál jól alkalmazható az a berendezés, amelyet a Prága melletti jünvéi szövetkezet gyártott Az újítás lerövidíti a szellőztető be­rendezés működési idejét, s így je­lentős mennyiségű viüanyenergiát ta­karít meg. Szintén a meleg levegőjű szárí­tók hatékonyságát növelte a mohel­­nicei (sumperki járás) szövekezet, amely az újítással egy szárítónál óránként 6 korona értékű fűtőanya­got takarít mag. A napenergiának a szénaszárításra történő felhasználásával kapcsolatos a Kobyli na Morave-i Barátság szö­vetkezet újítása, arftellyel évente 11 ezer korona értékű villanyenergiát takarítanak meg. A treboni nagyhizlaldánál a bio­gázt télen fűtésre, nyáron pedig a BS-6 típusú szárító üzemeltetésénél alkalmazzák. A Brno melletti Heršpi­­cén gyártják azt a berendezést, amely a biológiai hőt a tejtermelésnél hasz» nosítja. A termelési kapacitások, az anyagi és energetikai források maximális hasznosítása már az előző tervidő­szakban kezdetét vette. Tudjuk, hol vannak tartalékaink, miben rejlik azok mielőbbi kiaknázása. A szolgál­­tatóipari ágazatokkal való eredmé­nyesebb összmunka nélkül azonban a mezőgazdaság egyedül nem képes megoldani a felmerülő nehézségeket. Szükséges, hogy a mezőgazdasági dolgozók fokozott igyekezetéhez a szolgáltatóipar képviselőinek az igye­kezete társuljon. A jelenlegi és az elkövetkező időszakban is egyik leg­fontosabb feladatunknak tekintjük az energiatakarékosságot, valamint a fűtő- és tüzelőanyagok ésszerű hasz­nosítását. Az említett példák is iga­zolják, hogy a mezőgazdasági dol­gozók nem tévesztik szem elöl a leg­fontosabb feladatokat. Hasonló, mint ahogyan társadal­munk elvárja, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca teljesítse vál­lalt feladatait és biztosítsa a lakos­ság jő minőségű élelmiszerekkel valő ellátását, úgy mi is reméljük, hogy a szolgáltatóipar is kielégíti jogos igé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom