Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-21 / 16. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. április 21. Sertéshizlalás hazai takarmányokkal X sertésbús Jelenleg, de várhatóan a Jövőben is a hazai és külföldi piacon egyaránt a keresett húsfélékhez tartozik majd. Ez érthető is, hiszen a lakosság étrendjében egyelőre pótolhatatlan helyet foglal el. Az eredményes nagyüzemi sertéshizlalás jó minőségű és elegendő mennyiségű keveréktakarmány nélkül elképzelhetetlen. Ezzel a ténnyel tisztában van mlndBn vezető, állattenyésztő, állatgondozó. De vajon rendelkezünk-e olyan keveréktakarmányokkal, amelyekkel a hízósertések megfelelő gyarapodása biztosítható? Nos, a kérdés jogos, és a választ sem nehéz megadni rá: igen, rendalkezünk Ilyen keveréktakarmányokkal, jóllehet egyelőre korlátozott mennyiségben. Éppen ezért az utóbbi években komoly intézkedések történtek a sertésállomány radikális csökkentésére. Ennék egyik oka az, hogy például a VULIN ksveréktakarmány importból származó állati eredetű fehérjéket is tartalmaz. E fehérjekoncentrátumoknak a világpiaci ára csak az utóbbi fél évtized alatt a 3,5- szörösére nőtt! Ennek ellenére a sertéstenyésztés továbbra Is az állattenyésztésnek fontos ágazata. Mindezek után ! önként vetődik fel a kérdés: vajon van-e annak reális lehetősége, hogy hazánkban olyan keveráktakarmányokat állítsunk elő, amelyekhez nincs szükség importált adalékokra. A kérdésre Štefan Ivanko professzor, dr. Vaskó László áliatorvos, a tudományok kandidátusa és dr. Emil Šukik állatorvos, a kassal (Košice) Állatorvosi Főiskola Biokémiai és Agrokémiai két növényi eredetű fehérjékkel helyettesíteni. — A hazai alapanyagokból összeállított keveréktakarmányokkal a kassai járásban lévő buzitai (Buzica) Május 1. szövetkezetben végeztünk kísérleteket — mondotta MVDr. Vaskó László. — Némi büszkeséggel elmondhatom, hogy a szülőfalumban nyílt meg az út az új program megvalósítása felé. A helyes megoldásig vezető út nagy figyelmet és kitartó munkát igényelt. Ugyanis a növényi eredetű fehérjék emészthetősége jelentett gondot, mivel kedvezőtlen volt az aminnsav-összetételük. Olyan növényi eredetű fehérjék is akadnak, melyek mérgezitek, illetve olyan bio-Intézetének munkatársai adtak választ. — A CSKP XVf. kongresszusa határozataiból kiindulva a 7. ötéves tervidőszakban a kutatás terén egyik legfontosabb feladatunk megoldani a növényi eredetű fehérjék felhasználását a monogasztrikus állatok takarmányozásában — magyarázta Štefan Ivanko professzor. — A kelet-szlovákiai kerület előkelő helyet foglal el a sertéshús országos programjának megvalósításában. De ahogyan szerte az országban, a mi kerületűnkzben is gondot jelent az értékes növényi és állati eredetű takarmányok biztosítása. Ezt a gondot csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha feltárjuk mind a hagyományos, mind az eddig kihasználatlan fehérjeforrásokat. A probléma megoldásába munkatársaimon kívül az Állatorvosi Főiskola Takarraánytani Tanszéke, a Szlovák Tn. dományos Akadémia Kassai Allatfizinlógiai Kutatóintézete is bekapcsolódott. Az eddigi eredmények biztatóak, sőt bátran kimondhatom, hogy a hízósertések takarmányozásában lehetséges az állati eredetű fehérjélógial anyagokat tartalmaznak, amelyek gátolják az emésztést. Ezeket persze genetikailag is le lehet építeni. Ma már olyan fehérjedús növényekkel rendelkezünk, melyek aminosav-összetétele aránylag kedvező. Megítélésünk szerint a közeljövőben megoldható lesz az egygyomrú állatok hazai összetevőkkel kiegészitett keveréktakarmányokkal valő hizlalása. • Mondana valamit a hazai alapanyagokból összeállított tápokról? — fordulok Štefan Ivanko professzorhoz. — Mi ezt a keveréktakarmánvt VOR-nak neveztük el, amelynek fehérje- és energiatartalma optimális, s olyan növényekből tevődik össze, melyek az egész ország területén kellő mennyiségben és részarányban jól termeszthetők. A három legfőbb komponens: a búza, a kukorica és az árpa, a többi borsó, lóbab, sajtolt napraforgőtörmelék és lucerna. E keveréktakarmány összeállításában a szóját és a hallisztet borsóval és lóbabbal igyekeztünk pótolni. Pontosan emlékszem rá, hogy 1981 május végén a buzitai szövetkezetben 70 darab harminc kilós hízósertést kezdtünk etetnie VOR keveréktakarmánynyal. Ugyanennyi sertéssel — kont-, roilkéft ' a legjobb csehszlovák keveréktakarmányt a VULIN-t takarmányoztuk, amely többek között S százalék szóját, 1,5 százalék állati eredetű fehérjét,. 50 százalék kukoricát tartalmaz. Az első kísérletek a várakozáson felül sikerültek. Ugyanis a VULlN-nel takarmányozntt hízósertéseknek a 115 kiló élősúly eléréséig 112 napra volt szükségük, a VOR.rel etetett állatok esetén pedig mindöszsze 95 napra! A VULIN esetében 4 kg takarmányra volt szükség 1 kilő súlygyarapodás eléréséhez, a VOR-ból pedig mindössze 3,50 kilóra. Ezt követően a buzitai szövetkezet korszérű ötezer férőhelyes hizlaldájában 200 hízósertésnél ismét kipróbáltuk ezt a keveréktakarmányt, s a jó eredmény újból beigazolódott. A vizsgálati csoportban a napi súlygyarapodás átlaga 0,610 kilogramm volt és 1 kiló súlygyarapodás eléréséhez 3,73 kiló VOR-t használtunk fel. A kísérletek nemsokára átlépték a járás határait. A kísérleteket a nagymihályi (Michalovce) járás bracovcel szövetkezetében és a budkovcei nagyhizlaldában folytatták. Hihetetlennek tűnik, de Bracovcén három havi éti lagban elérték a 0,745 kilogrammos napi súlygyarapodást. A budkovcei nagyhizlaldában 1982-ben az egyik csoportban 379 sertésnél 0,655, a másik csoportban pedig 404 sertésnél 0,578 kilós napi súlygyarapodási átlagot értek el. Az említett gazdaságokban a kísérleteket tovább folytatják és 11 hópap átlagában 0,542— 0,598 kilogrammos súlygyarapodást mutattak ki. Ma a VOR-t a kocák takarmányozásában Is alkalmazzák. Az állatokat naponta háromszor etették. A friss ívóvíz állandóan hozzáférhető volt. Az adagolás technológiáját ügy alaktották ki, hogy semmi se menjen veszendőbe az értékes keveréktakarmányból. A VULIN keverékkel összehasonlítva a VOR-nál a gabonafélék aránya 10 százalékkal alacsonyabb. Ha a keveréket kukoricával kombinálják, a búza aránya tovább csökkenthető, emellett az árpa aránya változatlan marad. A VOR keveréknek az az előnye, hogy aminosavtartalma optimális, és az egyes összetevők kizárólag hazai nyersanyagból származnak, tehát deviza takarítható meg. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy az alapanyagokat nagyobb területen kell majd termelni. Továbbá Igazolják, hogy a kutatók és a gyakorlati szakemberek szoros együttműködésével bonyolult feladatok Is megoldhatók. Az ú] módszer az eddigi kísérletekben jól vizsgázott, és egyúttal igazolja a fehérjeprogram sikeres megvalósításának lehetőségét. A VOR legnagyobb próbatétele az idén fog lezajlani. Szigorú vizsgálatokon megy majd keresztül a különböző tartási feltételek és a hatékonyság figyelembe vételével. A kísérleteket hat mezőgazdasági üzemben és egy közös mezőgazdasági vállalatban végzik. A keverék granulált, és ömlesztett formában kerül kipróbálásra. A széles körű vizsgálatoknak az a célja, hogy elérjék a 600 dskagrammós napi súlygyarapodási átlagot. A féladat nem könnyű. Nemcsak azért, mert az utóbbi években a sertéstenyésztésből származó haszon aránylag alacsony volt, hanem azért is, mert a kutatások szélesebb körben zajlanak le. Ez pedig szorosabb együttműködést kíván a kutatók és a szolgáltatás részéről, s mindazoktól, akik közreműködnek a kísérletezésben. Megnövekszik az állattenyésztők és a gondozók felelőssége is. A Mezőgazdasági Terményfelvásérló és Ellátó Vállalatnak biztosítani kell a szükséges alapanyagokat. Ehhez a mezőgazdasági üzemeknek Is hozzá kell járulniuk, többek között a hüvelyesek és az olajos növények nagyobb arányú termesztésével. A nagyüzemi sertéstenyésztésben végzett kísérleteknek több sertéshús termelését kell eredményezniük. Az eddigi eredmények igazolják. hogy az új keveréktakarmánnyal nagyobb súlygyarapodás érhető el. A célul tűzött eredmények elérése után a kísérleteket még szélesebb körben folytatják, elsősorban a tőketerebesl fTrebisov) és a kassai Járásban. Tehát ott, ahol az agroökológiai feltételek a legkedvezőbbek a megfelelő alapanyagok előállítására. ф A keveréktakprmány etetésével a buzitai szövetkezetben tavaly 610— 670 dekás napi súlygyarapodást értek el. Ez kiváló eredménynek számít — mondom dr. Vaskó László kandidátusnak. — A szövetkezet korszerű hizlaldájában évente 12 500 sertést hizlalnák. Kiszámítottuk, hogy a VOR-keveréktakarmány előállítására szükséges növények termesztéséhez ezer hektárnál kisebb terület is elegendő. Az adott szövetkezetben ez a vetésterület egynegyedét tenné ki, ami éppen ideális aránynak mondható. • Ezek szerint a keveréktakarmány rövidesen országszerte Is alkalmazható lesz? — kérdezem Štefan Ivanko professzortól. — Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának illetékesei nagy érdeklődéssel figvelték kutatásainkat. A takarmányszükségletre vonatkozó számításainkat szlovákiai viszonylatban is elvégeztük. Ezek szerint pillangós növényekből 84 ezer hektár szükséges ahhoz, hogy a VOR kellő mennyiségben előállítható legyen. A Kelet-szlovákiai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Igazgatója egyébként megígérte, hogy növelik a VOR keveréktakarmány gyártását. Külöben a pillangósok termesztése több szempontból is gazdaságos. A már említett gazdag fehérjetartalmukon kívül kiváló előveteménynek számítanak. A borsó, illetve a lóbab után vetett gabona hektárhozama 0,5—1 tonnával nagyobb, ami abból következik, hogy a pillangósok hozzávetőlegesen 200 kiló tiszta nitrogént hagynak maguk után egy hektáron a talajban. Gondoljuk csak el, mennyi műtrágyamegtakarítást jelent. Reméljük, hogy Štefan Ivanko és munkatársainak értékes kísérlete nem marad a figyelem perifériáján. Hiszen az elért súlygyarapodás, de elsősorban az Importra eg takarító alapanyagok felhasználása egyértelműen utalnak az új módszer életképességére. ILLÉS BERTALAN Fotó: Bogoly János Ä Knbölkúlról (Gbelce) Bátorkesztre (Vojnice) vezető ót jobb nldalón mérsékelt lanka emelkedik. Egészen a tetejéig, ahol már a Fölső Erdő fái zöldellnek, egy nagy őszibarackos terül el. Fekvése délkeleti, a napsugár reggeltől estig pásztázhatja a rá szomjas lombokat elővarázsolva a fenséges ízeket, zamatokat, amelyek messze távolba ismertté teszik az itt termett gyümölcsöt. A Köbölkúti Efsz a barackos gazdája. Sípos István csoportvezető 18 éve naponta végigjárja a 31 hektáros barackost. Az idén SD éves, nyugdíjba megy. О mutatja be a sokszor bejárt területét: a sok-sok barackfát. A legkorábbi fajta a Feier Haven, június 20-a táján ér be, zöld húsú. Három hektár területen termelik. Mivel gyorsan érik, időben és szakértelemmel kell szüretelni. Ezt követi n hat hektáron telepített Fertiiia Moletini. Sárga húsú, nagy, bőlevfi, aromás fajta. Július 15-től már szüretelhető. A piaenn igen keresett gyümölcs. A Red Haven későbbi fajta, s 13 hektáron terem, sárga húsú gyümölcse augusztus 10—20-a között érik. Egy hektár kísérleti telepen a Starkig Deliciosue fajta termesztésével próbálkoznak. Kívül halványzöld, belül sárga, nagy gyümölcsű fajta. Magyarországról származik az Arany Csillag és a Bársonypir fajta. Narancs színőck. sárga húsúak. Bevált falták. Bőtermők, törzsük alacsony, Így köny-Virágzó múb nyű a növényápolás és a szedés. Ä szüretet gyorsan kell elvégezni, mert esős időben könnyen túlérik. Keresett fajta a későn érő Elberta is. Sárga húsa, kellemes Ize miatt a Feier Havennal szinte közkedvelt. Sípos Istvántól megtudtuk, hogy az őszibarack termesztése igen jól jövedelmez. A sárga belű magbavaló fajtákból készült konzervek valutát is b óznak. Tavaly 240 tonna termett. Ezzel tervüket két százalékai túlszárnyalták. Ez szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a barackos már kiöregedett. Volt időszak, amikor hektáronként húsz tonnát Is szüreteltek. Rozsnyó László agrármérnök, a szövetkezet elnöke a vezetőséggel együtt úgy határozott, hogy kiválasztva a legjobb fajtákat, tekintetbe véve a piac és a konzervipar igényeit, az egész barackost folyamatosan felújítják. Ebben az ágazatban munkaerőhiánnyal küzdenek. A permetezést, a vegyszeres gyomirtást gépekkel végzik. A szüret sem jelent nehézséget, mert a szedés idejében átcsoportosítják az akkor felszabaduló szőlészeti dolgozókat. Brigádosok is kisegítenek. A gyümölcsösben dolgozók elégedettek keresetükkel. Ha szorgalmasak, még 12—16 százalék prémiumot is kapnak. A korai és középkései fajták értékesítésére a Zelenina nemzeti vállalattal kötöttek szerződést. Vállalt kötelezettségeiket rendszeresen teljesítették. A hátralévő termés átvételében a jednota Fogyasztási Szövetkezet szintén jó partnernek bizonyult. Mindent összefoglalva: egy ilyen őszibarackos sum más haszon a szövetkezetnek és a konzerviparnak, de fon-Tavaly gazdag termést hozott az őszibarackos, a köbölkútiak az idén is to* a lakosság gyümölcsettátásában reménykednek (A szerző felvétele) is. SZABÓ ZOLTÁN Éilieíipsüft Miip Ä Bratislava! PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat a közelmúltban hosszabb Idő után kiadta az „Állattenyésztők kézikönyve“ című, 373 oldalas szakkönyvet, amely az állattenyésztési főágazatvezetőknek, ágazatvezetöknek, csoportvezetőknek és az állattenyésztésben dolgozóknak nyújt hasznok tanácsokat. A korábban kiadott hasonló kézikönyvtől a mostani szerkezetileg különbözik, ami elősegíti a könynyebb tájékozódást. A szakkönyv három fő részre tagozódik. Az első rész a szarvasmarha és a juh, a második rész a sertés és a baromfi tenyésztésével és takarmányozásával foglalkozik, a harmadik rész az állategészségügyi gondoskodást taglalja és további, a mindennapos gyakorlatban használatos adatokat, információkat, tudnivalókat közöl. A szakkönyv a CSKP XVI. kongresszusának határozata értelmében a legnagyobb figyelmet a szarvasmarha-tenyésztésnek szenteli. Ezt néhány fejezet címe is érzékelteti: a szarvasmarha-tenyésztés népgazdasági jelentősége, a tehéntartás és a tejtermelés, a szarvasmarha szaporodásbiológiája, a tenyésztőmunka szervezése a tehenészetben és a nagy kapacitású tehénfarmon, a borjú- és üszőnevelés, marhahústermelée stb. A juhok tenyésztésével kapcsolatos tudnivalóknak a könyv 39 oldalt szentel. A szarvasmarha és a juh takarmányozásával foglalkozó rész ismerteti az egyes takarmányféleségek tápértékét, a takarmányok előkészítésének és tartósításának legelterjedtebb módszereit, a tápanyagszükségletet, néhány nyári és téli takarmányadag-modellt, az állatok legeltetésének módszereit és a szarvasmarha takarmányozásának irányított rendszerét. A könyv nagy figyelmet fordít a sertéstenyésztésre, főleg a keresztezést program ismertetésére, az állatok megjelölésének és nyilvántartásának fontosságára és módjaira, az állományfelújításra, a süldők és a kocák megtermékenyítésére, a malacok korai elválasztására, a tenyésztés összpontosítására és szakosítására, a kooperáció érvényeítésére, a tenyésztés jövedelmezőségére, valamint a tartástechnológiák bemutatásőra. A könyv külön fejezetben foglalkozik a csirkék, a tyúkok, a kacsák, a libák és a pulykák tenyésztésével. A takarmányozási Ismeretek 27 oldalon olvashatók. Az állategészségüggyel kapcsolatos rész behatóan foglalkozik a betegségmegelőzés fontosságával, a nagytenyészetek egészségvédelmével, a fertőtlenítés jelentőségével és néhány betegség rövid jellemzésével. Külön fejezetben tárgyalja a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, az állategészségügyi tevékenység automatizált Irányítási rendszerét, valamint az adásvételi kapcsolatokat. Végül Ismerteti a jogi előírásokat, az Ide vonatkozó Csehszlovák Szabványokat és a mértékegységeket. A szakkönyvben számos táblázat és ábra segíti a gyors tájékozódást. Felhívjuk a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy esetleges megrendeléseiket (Kolektív autorov: Sprievodca zootechnika, ára 24,— korona) az alábbi címre küldjék: PRÍRODA, vydavateľstvo kníh a Časopisov, n. p., Krížkova 9. 815 34 Bratislava I
