Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-21 / 16. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 3 1984. április 2L -Moszkvában a múlt héten tar­tották meg az SZKP Központi Bizottságának ülését, amelyen megvitatták és jóváhagyták az SZKP KB Politikái Bizottságának a Legfel­sőbb Tanács ülésszakával kapcsolatos szervezeti és más kérdésekben elő­terjesztett javaslatait. Az ülésen ugyancsak megvitatták az általános és a szakiskolák oktatási reformjának fő irányelveit, amelyről Mihail Zimja­­nyin, az SZKP KB titkára terjesztett elő beszámolót. Az ülésen terjedelmes beszédet mondott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára. Hangsúlyozta, hogy az országnak még sok nagy és bonyolult feladatot kell megoldania. E munkát csak úgy lehet elvégezni, ha kellő mértékben kibontakozik a tömegek kezdeményezése és alkotó­ereje, s mindenki a legaktívabban be­kapcsolódik a társadalmi élet leg­fontosabb problémáinak megoldásába. A tömegek aktivitásában rejlő tarta­lékok jobb kihasználása érdekében tovább kell tökéletesíteni a szocia­lista demokráciát, a társadalom poli­tikai rendszerét, és javítani kel! a különböző szintű tanácsok munkáját. Az SZKP KB főtitkára kitért arra, hogy a* tanácsok munkájában sok még a fel nem tárt tartalék. Ezek a népképviseleti szervek a gazdasági és kulturális építésben még nsm mindig töltik be az őket megillető szerepet. Ezért a pártnak is arra kell törekednie, hogy befolyásával élve hozzájáruljon a tanácsok munkájának hatékonyabbá tételéhez, az e mun­kában tapasztalható formalizmus tel­jes kiküszöböléséhez. Gazdasági kérdésekről szólva Cser­nyenko hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió jelenlegi ötéves tervének olyan felelősségteljes időszakát éli, amikor a határidőket már csak hónapokban számolják, s a helyzet távolról sem olyan, hogy a gazdasági munkában lehetséges volna bármiféle lazítás. Erről tanúskodnak az idei első ne­gyedév adatai Is, amelyek a sikerek mellett feltárták azt is, hogy a gaz­dasági munka mely területein van 1з­­maradás. ÜLÉST TARTOTT AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A belpolitika fontos kérdéseiről A továbbiakban Konsztantyin Cser­nyenko szólt arról, hogy az újjává­lasztott Legfelsőbb Tanács üléssza­kán meg kell választani a Szovjetunió Minisztertanácsát. Ennek kapcsán fel­hívta a miniszterek, az országos fő­hatóságok vezetőinek figyelmét arra, hogy a népgazdasági feladatok vég­rehajtásáért viselt felelősségük külö­nösen nagy és sokrétű. Alkotó, sze­mélyes kezdeményezést kell tanúsíta­niuk munkájukban, képeseknek kell lenniük arra, hogy megszervezzék az irányításuk alá tartozó vállalatok és szervezetek közös, összehangolt mun­káját, és állandó figyelmet kell ta. núsítaniuk a dolgozók igényei, kíván­ságai iránt. Az irányítási munka fejlesztésével kapcsolatban az SZKP KB főtitkára szólt az adminisztratív apparátus csökkentéséről is, megállapítva, hogy azt nemcsak az irányítás alsó és kö­zépsó szintjén kell elvégezni, hanem annak csúcsain Is. A cél az, hogy optimális arányok alakuljanak ki a termelésben és az irányításban fog­lalkoztatottak létszáma között. Az egyik irodából a másikba történő át­helyezéssel ez a kérdés nem oldható meg. A gazdasági munka kérdéseiről szólva Csernyenko kitért egy általa károsnak nevezett jelenségre, a terv­módosítások gyakorlatára is. Hang­súlyozta, hogy amikor a terv már törvénnyé vált. akkor feltétlenül tisz­teletben kell tartani, és végre kell hajtani. Ez nem csupán a gazdasági fegyelem, hanem párt- és politikai felelősségtudat kérdése is. ff' Az újraválasztott Legfelsőbb Ta­nács jövőbeli munkájáról szólva Konsztantyin Csernyenko kitért arra Is, hogy a tanács két háza külügyi állandó bizottságainak munkájába ma még a képviselőknek csak igen szűk köre kapcsolódik' be. Ä nemzetiségi és a szövetségi tanács külügyi bízott« ságal nagyobb figyelmet szentelhet« nének a nemzetközi tevékenységet végző szovjet hivatalok, intézmények és szervezetek munkája egyeztetésé­nek, gyakrabban számoltathatnák be e szervezetek képviselőit. A továbbiakban az SZKP KB főtit­kára kitért a Szovjetunióban beveze­tés előtt állő és az ország széles közvéleménye által alaposan megvi­tatott oktatási reformra. Ennek egyik' legfőbb célja, hpgy a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapjon a diákok munkára nevelése. A gyermekek leg­főbb feladata továbbra is tanulás marad, ezért számottevően javítani kell minden tantárgy iskolai oktatá­sát, ezen belül emelni kell a humán tantárgyak tanításának színvonalát, Számottevően erősíteni kell az okta­tási folyamat világnézeti tartalmát. Az iskola feladata az, hogy marxista—‘ leninista meggyőződést alakítson kf a tanulóban, képessé tegye őket az önálló, alkotó gondolkodásra, fejlesz­­sze bennük a szocialista haza sorsá­ért érzett felelősségtudatot. Végezetül Csernyenko az SZKP ká­derpolitikai munkájának kérdéseiről szólt, hangsúlyozva, hogy a káder­­állománynak állandó utánpótlásra, erői megújítására van szüksége. A kádermunkában is rendkívül nagy szükség van az alaposságra, az át­gondolt cselekvésre. Moszkvában ülést tartott a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége Is. A tanács­kozás résztvevői megelégedéssel vet­ték tudomásul az SZKP KB ülésé­nek határozatait, Konsztantyin Cser­nyenko ott elhangzott megállapításait és következtetéseit. Értékelték a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának az előző választásoktól végzett munká­ját, s áttekintették az új összetételű szovjet parlament első ülésszakával kapcsolatos kérdéseket, A SZOVJET PARLAMENT ÜLÉSSZAKÁRÓL Konsztantyin Csernyenko a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szolgalatkész partner jjKukrínylkszl rajzaj A szövetségi és a nemzetiségi ta­nács együttes ülésén az SZKP Köz­ponti Bizottságának megbízásából Mi­hail Gorbacsov, a politikai bizottság tagja, a KB titkára javasolta Kon­sztantyin Csernyenko államfővé vá­lasztását. Mint mondotta, e kérdést megvizsgálta az SZKP KB előző napi ülése, és az elmúlt évek párt- és ál­lami tevékenységének tapasztalataira támaszkodva, a szovjet társadalom és állam legfőbb érdekeiből kiindulva, egyhangúlag szükségesnek minősítet­ték, hogy Konsztantyin Csernyenko főtitkár töltse be a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének tisztségét Indoklásként Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy ez elszakíthátatlanul összefügg a kommunista párt alkot­mányban megerősített társadalmi ve­zető szerepével, s a gyakorlat azt mutatja, hogy^ a párt politikájának érvényesítése aZ állami tevékenység­ben a legfontosabb feltétele a társa­dalmi-gazdasági feladatok jó megol­dásának, a fejlett szocializmus töké­letesítésének. Gorbacsov ezután arról beszélt, hogy a szovjet emberek úgy ismerik Csernyenkót, mint a kommu­nizmus és a béke állhatatos harco­sát, tapasztalt leninista vezetőt, aki­nek kiemelkedő politikai és szerve­zőképessége, hatalmas élettapasztala­ta van. Hosszú éveken át közvetlenül részt vett a párt pol'ikai irányvona­lának kidolgozásában, teljes erejével és tudásával az ország gazdasági és védelmi képességének növelését, a népjélét emelését szolgálta. Saját ta­pasztalatából jól ismeri a Legfelsőbb Tanács munkáját, s jelentősen hozzá­járult a szocialista demokrácia, az államapparátus továbbfejlesztésének elméletéhez és gyakorlatához. Veze­tésével a szövetségi tanács külügyi bizottsága aktívan valósította meg a párt és az állam külpolitikai Irány­vonalát, s Konsztantyin Csernyenko tevékenységével a legközvetlenebb módon kapcsolódik összes az SZKP- nak a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a békéért, a nukleáris veszély elhárításáért végzett hatalmas mun­kája. A képviselők a javaslatot egyhan­gúlag elfogadták, s ezzel megválasz­tották Konsztantyin Csernyenkót a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöké­vé. Első helyettese ismét Vaszilij Kuznyecov lett. Csernyenko elvtárs köszönetét mondva a bizalomért, a többi között kijelentettél — Még sohasem volt olyan nagy szervező munkára szükség, mint most, hogy számottevően javítsuk a népgazdaság hatékonyságát és ennek alapján a nép életkörülményeit. A szovjet külpolitikának az a célja, hogy leküzdje a nemzetközi feszült­séget, megszilárdítsa a biztonságot, megóvja a világbékét, szolgálja a szovjet állami érdekek védelmét. Be­szélt arról, hogy a fejlett szocializ­mus tökéletesítésében mily nagy sze­repe van a választott testületeknek, a Legfelsőbb Tanácsnak, s hozzátet­te: Együttes és egyéni hozzájárulá­sunktól függ a legfőbb államhatalmi szerv munkaritmusa, eredményessége. Ezután Kpnsztantyin Csernyenko azt Javasolta, hogy ismét Nyikolaj Tyihonovot nevezzék ki miniszterel­nöknek. Az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke méltatta Nyikolaj Tyihonov tevékeny­ségét, majd arról beszélt, hogy az ülésszakon tisztségében megerősíten­dő kormányra rendkívül nagy fel­adatok várnak. Elsőként a jelenlegi ötéves terv sikeres befejezését ne­vezte meg, s hangoztatta, hogy je­lenleg rendkívül fontos határvonal­hoz értek azoknak az átfogó progra­moknak a teljesítésében, amelyektől a gazdasági és a védelmi képesség növekedése, a nép anyagi-kulturális színvonalának emelése függ. Végül fontos kormányzati feladatnak minő­sítette annak a külpolitikának aktív megvalósítát, amely a szovjet nép, a testvéri szocialista országok kedvező élet- és munkafeltételeinek biztosí­tására, a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdítására irányul. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ezután Ismét Nyikolaj Tyihonovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ját nevezte ki a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökévé. Nyikolaj Tyihonov a szovjet kor­mány nyilatkozatát ismertetve hang­súlyozta, hogy a minisztertanács te­vékenysége során a fejlett szocia­lista társadalom tökéletesítésével, le­hetőségeinek és előnyeinek teljesebb kihasználásával összefüggő kulcsfon­tosságú feladatok végrehajtására összpontosítja figyelmét, és az ország gazdasági bázisának további megerő­sítésére fog törekedni. Bejelentette, bogy a kormány most dolgozza ki az 1986—1990 közötti, valamint egészen az ezredfordulóig terjedő időszakra a gazdasági és szo­ciális fejlesztési terv lő irányainak tervezését. A termelőarőket minősé­gileg magasabb szintre kell emelni, szükséges a * munkatermelékenység lényeges növelése és ennek alapján pedig a szovjet állampolgárok élet­színvonalának lényeges javítása, anyagi és kulturális igényeik Jobb kielégítése. A szovjet kormányfő a továbbiakban az egyes Iparágakra váró feladatokról beszélt, foglalko­zott a termelőerők elosztásának kér­déseivel és a gazdaságirányítási rend­szer tökéletesítésével összefüggő fel­adatokkal. A külpolitikai kérdésekkel foglal­kozva hangsúlyozta, hogy az SZKP, Központi Bizottsága és a szovjet kor. mány következetesen a népek béké­jének és biztonságának megőrzésére törekszik a szocializmus nemes alap­elveivel összhangban. A szovjet miniszterelnök kijelen­tette, hogy kormánya változatlanul keresi a nukleáris fegyverek befa­gyasztásához vezető utat azon konk­rét és reális javaslatok alapján, ame­lyekről már korábban tájékoztatták az atomhatalmakat. A szovjet kor­mány nagyfokú erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megakadá­lyozza a fegyverkezési verseny ki­­terjesztését a világűrre. Rámutatott, hogy a Szovjetunió ezentúl is kezdeményezően és akti. van részt vesz a nemzetközt szerve­zetek munkájában, elsősorban az ENSZ tevékenységében. Az eddigiek­hez hasonlóan továbbra Is figyelem­mel kíséri a nemzetközi politikában befolyásos békeerőt képező el nem kötelezett országok mozgalmának ál­láspontját. **★' Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitká­rának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöki tisztsé­gébe történt megválasztása alkalmá­ból üdvözlő táviratot küldött, mely­ben többek között hangsúlyozta: „Nagyra értékeljük azt a figyelmet és érdeklődést, amelyet Csehszlovákia igazi barátjaként a pártjaink és or­szágaink közötti testvéri kapcsolatok fejlesztésének szentel. Őszintén örü­lünk annak, hogy évről évre szilár­dul a csehszlovák—szovjet barátság, hogy a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus szilárd elvei alapján sikeresen fejlődik sok. oldalú együttműködésünk. Drága Konsztantyin Usztyinovics, szívem mélyéből sok sikert kívánok ünnek rendkívül felelős munkájához» jú egészséget és elégedettséget,“ # Az Egyesült Államok képmutató magatartása Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a moszkvai Pravda kér­déseire válaszolva rámutatott arra, hogy az USA kormánya továbbra is a katonai erőre, a katonai erőfölény megszerzésére épít, és rá akarja kényszeríteni akaratát más népekre. Alátámasztja ezt Reagan elnöknek a Georgetown! Egyetemen mondott leg­utóbbi beszéde is. Amikor esetenként Washingtonból békéről szóló szavak hangzanak el, azok mögött a legjobb akarattal sem lehet találni jelét annak, hogy e sza­vakat konkrét tettekkel is alátámasz­tanák. Nem véletlen tehát, hogy az USA szándékosan veszélybe sodorta a nuk­leáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, meghiú­sította mind a stratégiai, mind pedig az európai atomfegyverekről folyta­tott tárgyalásokat. Washington ra­gaszkodik eddigi irányvonalához, amely a genfi párbeszéd beszünteté­séhez vezetett, továbbra is folytatja Nyugat-Európában rakétáinak telepí­tését, közben hangoztatja, hogy ké­szen áll a párbeszéd felújítására. Fel­merül a kérdés: tárgyalni, de miről? Arról, hogy hány és milyen rakétát helyezhet el az USA Nyugat-Európá­ban. amelyek a Szovjetunióra és szö­vetségeseire irányulnak? Az Egyesült Államok egyéb terűte­ken is gátolja a haladást. Ugyanak­kor a Szovjetunió már évek óta szor­galmaz egy olyan megállapodást, amely megtiltaná, hogy a lázas fegy­verkezést kiterjesszék a világűrre is. Az amerikai elnök a napokban hi­vatalosan is tájékoztatta a Kongresz­­szust arról, hogy a kormány meg­kezdte a világűr felfegyverzésére vo­natkozó széles körű program meg­valósítását és nem hajlandó tárgyalni a Szovjetunióval a világűr demilita. rizálásáról, állítólag az ellenőrzés bonyolultsága miatt. Vegyünk egy másik jelentős kér­dést — a vegyi fegyverek betiltását. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a genfi leszerelési bizottság­ban még 1972-ben javasolta: kösse­nek nemzetközi megállapodást a ve­gyi fegyverek fejlesztésének, gyártá­sának és felhalmozásának betiltásá­ról és ezek megsemmisítéséről. Az eltelt évek alatt az USA meg­akadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megköté­sét. Egyszerű ohstrukciós magatar­tást tanúsított. Most pedig úgy dön­töttek Washingtonban, hogy a vegyi fegyverek betiltásának szorgalmazói­ként fognak fellépni. Az amerikai ve­zetők már hónapok óta ígérgetik, hogy Genfben valamilyen javaslato. kát fognak előterjeszteni a témával kapcsolatban. Csakhogy pusztán üres ígérgetésekről van szó, s közben az Egyesült Államokban — amint az elnök szavaiból is kitűnik — meg­valósítják a vegyi fegyverek bővíté­sének és korszerűsítésének program­ja És még egy példa. Eddig nem lé­pett érvénybe a két szovjet-amerikai szerződés a föld alatti atomkísérletek korlátozásáról. Közel tíz évvel ez­előtt írtuk őket alá. és számtalanszor javasoltuk az USA-nak ezek ratifiká­lását. Azonban mindmáig nem hajlan­dó erre. s közben milyen kifogá­sokhoz folyamodik? Először azt állí­tották, hogy в szerződések ratifikálá­sa akadályt jelentene az atomfegy­ver-kísérletek általános és teljes be­tiltásáról folytatott tárgyalásokon. Később, amikor az USA ezeket a tár­gyalásokat is meghiúsította, az ellen­őrzés nehézségeire kezdtek hivatkoz­ni. Természetesen szó sincs itt az el­lenőrzésről, hiszen az aláírt szerző­dések erre vonatkozóan részletesen kidolgozott rendelkezéseket tartal­maznak. Másról van itt szó, arról, hogy Washington nem kívánja meg­kötni kezét semmilyen korlátozással, amely megakadályozná számára a nukleáris fegyverek tökéletesítését és felhalmozását. Azért szóltam az ellenőrzésről, mert az USA mindig előhozakodik vele ak­kor, amikor nem kíván megállapodni. Ha valóban szeretnének megegyezni a fegyverzet korlátozásáról és a le­szerelés kérdésében, az ellenőrzés nem jelenthetne akadályt. Csernyenko elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok történetében eddig kü­lönböző washingtoni kormányokkal tárgyaltak. Azokban az esetekben, amikor az amerikai vezetés realista, felelősségteljes hozzáállást tanúsított a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok­ban, a dolgok — úgymond — normá­lisan alakultak. Ez az egész nemzet­közi helyzetre is kedvező hatással volt. Amikor nem foglaltak el ilyen realista álláspontot, a mi kapcsola­taink is ennek megfelelően romlot­tak. Ma is azt szeretnénk, ha az Egye­sült Államokkal olyan normális, sta­bil kapcsolataink lennének, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő bizton­ságon, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. A továbbiakban kiemelte, hogy nap­jainkban a legnagyobb figyelmet a lázas fegyverkezés megállítására kell fordítani. Éppen ideje, hogy a tárgyalások hasznosságáról szóló ál­talános fejtegetések helyett azon ko­moly akadályok elhárítására töreked­jenek, amelyek gátolják a fegyverzet korlátozását és csökkentését, amelyek akadályozzák a bizalom erősítését és a mindkét fél számára hasznos együtt­működés megvalósítását. Kétségkívül pozitív változásokat eredményezne a világban, ha minden nukleáris hatalom kötelezné magát, hogy nem alkalmazza elsőként az atomfegyvert és hogy mind mennyi­ségi, mind pedig minőségi szempont­ból befagyasztja a nukleáris fegyve­reket. Ehhez nem kellenek bonyolult tárgyalások, hanem politikai határo­zottságra van szükség. Sürgőssé vált a nemzetközi kapcso­latokban a bizalom légkörének a ki­alakítása. Ehhez az összes állam fe­lelősségteljes és kiegyensúlyozott po­litikájára van szükség, valamint kon­krét intézkedések elfogadására ezen a téren. A legenergetikusább igyeke­zetét kell kifejteni a meglevő tűzfész­kek felszámolására és az új feszült, séggócok kialakulásának a meggáto­lására a világ különböző térségeiben. Más szavakkal: nem kevés lehető­ség van arra, hogy konkrét tettekkel lehessen hozzájárulni a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdításához. E célok érdekében a Szovjetunió kész együttműködni minden országgal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom