Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-21 / 16. szám

ид mures AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 16. szám XXXV. évfolyam Ara 1,— Kčs , 1 .V .. ...i .............h.,.............. i. i ! „л.*. ...... Д.., 1984. április 21. Tartalékok és veszteségek X CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén hangsúlyozták, hogy a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban számos fogyatékosság, tarta­lék és kihasználatlan lehetőség van. Az ülésen fontos feladatként jelöl­ték meg a belső tartalékok mozgósítását és kihasználását. Mindenekelőtt a termelési, betakarítási és tárolási veszteségek megszüntetéséről, a pazar­lás elleni harcról volt szó. Elsősorban azokban a mezőgazdasági üzemek­ben vannak nagy tartalékok, amelyek gazdálkodásának színvonala lénye­gesen elmarad az azonos feltételek között gazdálkodó üzemek átlagos eredményei mögött. Az ülésen rámutattak arra is, hogyha a lemaradozó üzemek gazdálkodását 'az azonos feltételek között gazdálkodó üzemek színvonalára emelnék, ez évente mintegy 3 milliárd korona értékű bruttó mezőgazdasági termelést eredményezne ... Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma — a szlovák kormány 1982/147-es számú határozata alapján — elemezte a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termelés szakaszán keletkező veszteségek okait. Igényes feladatokról volt szó, hiszen a veszteségek csökkentése és a belső tartalékok mozgósítása a belterjesed folyamat fontos részét képezi. A veszteségek csökkentése különösképpen a növénytermesztésben időszerű, mert ezáltal lényegesen befolyásolhatjuk mind az állattenyésztés, mind az élelmiszeripar eredményességét. Az elemzések eredményei alapján a növénytermesztésben levő tartalé­kok legnagyobb hányada a vetőmagvak és az ültetöanyagok minőségére, a körzetesítésre, a termesztési technológiára, a tápanyagpótlásra és a nö­vényvédelemre vezethető vissza. A veszteségek főleg a betakarítás és a betakarítás utáni kezelés, néhány termény esetében pedig a tárolás során keletkeznek. A tartalékok figyelmen kívül hagyása is hozzájárul ahhoz, hogy a jelenlegi botermő fajták termőképességét a szemesek esetében például csak 60—80, a takarmánynövények esetében pedig mindössze 40—70 százalékra használjuk ki. A tudományosan végzett elemzések eredményei azonban arra is fényt derítettek, hogy a legfontosabb növénykultúrák terméshozamai stagnálá­sának. a minőség leromlásának mélyebb okai vannak, amelyek elsősorban a talaj termőképességének csökkenésével vannak összefüggésben. Ide tartozik mindenekelőtt a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése, a savanyú kémhatású talajok területének növekedése, az ipari szennyeződés­nek a talajra gyakorolt kedvezőtlen hatása, a talaj szerkezetének nehéz traktorokkal és gépekkel történő megbontása, a belterjesítö tényezők ésszerűtlen kihasználása és még sorolhatnánk tovább az okokat. Annak bizonyítására, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztés­ben milyen nagy értékű tartalékokról és veszteségekről van szó, csupán néhány példát említenénk. A búza és az árpa esetében a tartalékok moz­gósításával 354 ezer. a szemes kukorica esetében 318 ezer, a silókukorica esetében 460 ezer, az őszi repce esetében 5900, a cukorrépa esetében 465 ezer, a zöldségfélék esetében 55 ezer 800, a gyümölcsfélék esetében 80 ezer 100. a szőlő esetében pedig 72 ezer 500 tonna terméstöhbletet érhet­nénk el. A tartalékok aránya ugyanakkor 9,7—52,2 százalék között inga­dozik. A legkisebb a silókukorica, a legnagyobb pedig a szőlő esetében. A növénytermesztési ágazatban levő tartalékok összértéke meghaladja a kétmilliárd 926 millió koronát. A növénytermesztésben a legnagyobb veszteségek a silókukorica (330 ezer tonna), az állandó rétek és legelők (265 ezer tonna), valamint a cukorrépa (260 ezer tonna) esetében vannak, de számottevő a szemes kukorica (78 ezer 300 tonna), a búza (78 ezer 200 tonna) és a gyümölcs­­félék (58 ezer 900 tonna) esetében is. A veszteségek aránya 4,6—33,6 szá­zalék (a búza és az árpa. illetve a gyümölcsfélék) között ingadozik. A növénytermesztésben levő veszteségek összértéke meghaladja az egy­­milliárd 174 millió koronát. Az állattenyésztésben a tartalékok elsősorban a gazdasági állatok ta­karmányozásával. a veszteségek pedig az állatok elhullásával és a kény­szervágásokkal kapcsolatosak. Ä tejtermelés szakaszán, főleg a tehenek teljes értékű takarmányozásá­nak biztosításával tehenenkénti évi átlagban 597, a borjú- és az üsző­nevelés, valamint a szaporodásbiológia javításával 110 és a tartástechno­lógiával kapcsolatos fogyatékosságok eltávolításával 58 liter, öszességében pedig évente több mint 417 millió liter tejtöbbletet érhetnénk el. Ennek segítségével a tehenek évi átlagos tejelékenységét 3800 literre növelhet­nénk, amely a szlovák tarka fajta termelőképességének 85 százalékos kihasználását jelentené. A marhahizlalás szakaszán a takarmányozás belterjesítésével 6.22 ki­logramm, a hizlalás szervezésének javításával és az állatok szakszerű szelektálásával 0,10 kiló. a keresztezési program valóra váltásával pedig 6,06 kilogramm napi egyedenkénti hizékonyságtöbbletet érhetnénk el, ami összességében 32 ezer 177 tonnának felelne meg. Mindez lehetővé tenné, hogy a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodását 1.06 kilogramm­ra növelnénk, amely a termelőképesség 84,5 százalékos kihasználását je­lentené. Az állatok elhullásával és a kényszervágásokkal keletkező vesz­teségek értéke több mint 169 millió korona. A sertéshizlalásban a takarmányozás és a hizlalás szervezésének javí­tásával 0,072 kilogramm, a hibridizációs program megvalósításával pedig 6,01 kilogramm napi egyedenkénti súlygyarapodás-többletet érhetnénk el, ami összességében 33 ezer 197 tonnának felelne meg. Ezzel a hízóserté­sek átlagos napi tömeggyarapodását 0,545 kilogrammra növelhetnénk, amely p termelőképesség 75 százalékos kihasználását jelentené. A csirkehizlalás szakaszán az összpontosítással és a szakosítással kap­csolatos, valamint az adásvételi kapcsolatokkal indokolható tartalékok nagysága 6,91, a takarmányozás javításával kapcsolatos tartalékok aránya pedig 2,97 százalékos, ami összességében 6304 tonnának felelne meg. A csirkék elhullásával évente mintegy ötvenmillió korona értékű veszteség keletkezik. A tojástermelés terén a takarmányozás és a tojástermelés szervezé­sének javításával 23,6 darabos egyedenkénti évi, összességében pedig 91 millió 400 ezer darabos tojástöbbletet érhetnénk el. Mindez lehetővé tenné az évi egyedenkénti 268 darabos tojáshozam elérését. A háránynevelés szakaszán 1026, a juhsajt gyártása terén 352, a gyapjú­­termelés tekintetében pedig 68,6 tonna tartalékkal számolhatunk. Az. ál­latok elhullásával és a gyapjú minőségének leromlásával évente 3,2 millió korona értékű veszteség keletkezik. Az állattenyésztési ágazatban a tar­talékok értéke meghaladja a kétmilliárd 673 millió, a veszteségek értéke pedig a 202 millió koronát. Ha összegezzük az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a mezőgazda­ságban levő tartalékok értéke meghaladja az ötmilliárd 599 millió, a veszteségek értéke pedig az egymilliárd 377 millió koronát^ Természetesen ez még nem minden. A sort még folytathatnánk a me­zőgazdasági felvásárló és ellátó üzemekkel, a takarmányiparral, az élel­miszeripari üzemekkel és a kereskedelmi hálózattal. BARA LÁSZLÓ, A komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemeinek az idén csaknem 60 ezer tonna zöldség megtermelésével és értékesítésével kell hozzájárulniuk a fogyasztói igények szín­vonalasabb kielégítéséhez. A feladat teljesítésén napjainkban sokan szorgoskodnak a Tter­­tészetekben. Kádek Gábor felvétele М1Ч4П1МГ ■«■•■■«M »•«■»••■■«»■■•••»■»л«»««»*•■•*•»*»«•»■ Tavasz van, és ahogy az ilyen­kor általában szokás, az or­szág minden szegletében-zu­­gában vidáman zakatolnak az erőgé­pek, s fáradságot nem ismerve szor­goskodik a föld népe, hogy lerakja a gazdag nyár és ősz, a boldogabb holnapot ígérő termés alapjait. Bárhol, bármerre jártunk, az utób­bi napokban is mindenütt azt tapasz­taltuk, hogy földműveseink friss erő­vel és töretlen lendülettel végzik soron levő feladataikat. Akik a tava­szi gabonafélék és a hüvelyesek után ügyesen elvetették a répát és a nap­raforgót, s valóban korán kiültették a burgonyát, azok már április első napjaiban hozzálátlak a későbbi ve­­temények magágyának előkészítésé­hez. Országjárásunk során több alka­lommal találkoztunk sávos öntözőgé­peket vontató traktorokkal, az öntö­zőberendezés körül foglalatoskodó munkacsoportokkal, és itt-ott alacso­nyan köröző mezőgazdasági repülő­gép is elhúzott a fejünk fölött. A csallóközi műúton friss zöldséggel megpakolt tehergépkocsik húztak el mellettünk, az aranyosi (Zlatná na Ostrove) határban palántáző asszo­nyoknak integettünk. Izsán (Iža) meg az ímely (íme!) közelében fekvő Aba-hegyen szőlővel bajlódó kister­melőkkel, Martoson (Martovce) pedig karalábé -szállításához készülődő, a sa­láta helyébe már uborkát meg papri­kát telepítő kertészkedőkkel beszél­gettünk. A Komáromi (Komárno) járási Me­zőgazdasági Igazgatóságon Jozef Rúg­nák agrármérnökkel, növénytermesztési osztályvezetővel találkoztunk. Öröm­mel újságolta, hogy a tavaszi munkák első szakaszát sikeresen zárták. Eb­ben az emberi szorgalom mellett az is komoly szerepet játszott, hogy az üzemek Idejekorán és becsületesen felkészítették a gépeket a munkára. — A kedvező időjárás kihasználá­sában komoly segítségünkre voltak a nagy teljesítményű erő- és munka­gépek. illetve a gépesített munkacso­portok kooperációs körzeten vagy já­ráson belüli, rugalmas átcsoportosí­tása — hangsúlyozta a többi között Rusnák mérnök. — Jó Összmunkával már április elején elvetettük a cukor­répát. és a csaknem négyezer hsktá­­ron termesztett napraforgó magja is a legmegfelelőbb időben került föld­be. Csakúgy, mint a vöröshagyma, a majoránna és a korai burgonya. így meggyorsíthattuk az ősziek vegysze­res gyomirtását és növényvédelmét, s több erőt összpontosíthattunk a második szakaszban vetésre-ültetésre kerülő növények talajának előkészí­tésére. A járásban most a kukorica áll a mezőgazdászok figyelmének közép­pontjában. Hadd tegyük hozzá mind­járt, hogy nem véletlenül. Ugyanis tavaly sok helyütt kudarcot vallottak ezzel a növénnyel, s szeretnék kikö­szörülni a csorbát. Részben azért a nagy igyekezet, hogy igazolják ко-Dacolva a nehézségekkel rábbi sikereik megalapozottságát, másrészt azért, mert a szemesek ter­melésében tapasztalt 87 ezer tonnás lemaradást is szeretnék behozni a tervidőszak végéig. — Gazdaságaink többsége a kuko­ricára alapozza többtermelési elkép­zeléseit — tájékoztatott vendéglátónk. — A rosszul téléit őszieket is túlsúly­ban kukoricával pótoljuk. Mindent együttvéve, ezen a tavaszon majdnem 17 ezer ' hektárt vetünk be szemes kukoricával. Első ízben fogunk tíz­ezer hektárosnál nagyobb területen termelési rendszerben kukoricát ter­melni. A termelési rendszerekhez való csatlakozást nem pusztán azért szorgalmazzuk, mert segítségünkre van a színvonalasabb anyagi-műszaki ellátottság megteremtésében, hanem tzért is, mert észrevételeink szerint komoly hatása van az agrotechnikai fegyelem szilárdulására is. — Megítélése szerint a kukorica képes valóra váltani a hozzá fűzött reményeket? — Az idén lényegesen jobb hibri­dekkel. nagyobb termöképességű és a termőhelyi adottságoknak minden te­kintetben megfelelőbb biológiai a­­nyaggal dolgozhatunk, mint koráb­ban. Ebből következik, hogy a biza­kodásunk nem alaptalan. Más lapra tartozik; hogy a várt siker megalapo­zásának egyéb alapfeltételei is van­nak. és, ezeket egyelőre nem tudjuk hiánytalanul megteremteni. — Konkrétan miről van szó? — Mindenekelőtt arról, hogy ezút­tal sem kaptunk elég gyomirtó szert. Akárcsak a cukorrépát, a szemes ku­korica jó részét is kezeletlen földbe kell vetnünk, a silókukorica részére kijelölt területen pedig egyáltalán nem tudunk gyomirtózni. De ami en­nél is rosszabb, minden jel arra utal, hogy az öntözógazdálkodást sem fog­juk tudni megvalósítani a tervezett területen. Ha ismeri az adottságain­kat, akkor bizonyára egyetért velem, hogy a fejlettség mai fokán viszonyaink közepette a hozamnövelésnek legin­kább az öntözési lehetőség szab ha­tárt. járásunkban egyelőre mindössze 18 ezer hektáros területen áll mó­dunkban rendszeresen pótolni a hiányzó természetes csapadékot. Ez is persze csak papíron igaz, mert az öntözőgépek műszaki állapota bizony nem a legjobb, a szükséges javítások­hoz pedig nincsenek alkatrészeink. Csupán a sávos berendezésekhez nagyjából egymillió korona értékben rendeltünk pótalkatrészeket, de ed­dig nem kaptunk semmit. Tudnék példákat említeni, hány gazdaságban bütyköltek össze két-három gépből egyet, hogy a tervezett területnek legalább egy töredékét locsolni tud­ják. Elszomorító, hogy a korszerűbb, nagyobb teljesítményű berendezések közül néhányat szintén nem tudtak gazdaságaink felkészíteni az idény­kezdésre. Ha e téren továbbra sem javul a helyzet, akkor nagyobb részt alighanem le kell mondanunk az ön­tözőgazdálkodás előnyeiről. Ez egy­úttal annyit jelentene, hogy az Idő­járás alakulásától kell remélnünk — mégiscsak tehetünk valamit az éves termelési feladat teljesítése, illetve a korábbi tartozás törlesztése érde­kében. A gondok ismeretében csöppet sem csodálkozunk azon. hogy a gazdasági vezetők bosszankodnak — reméljük, hogy a szövetkezetek országos kong­resszusát megelőzd vitában hallatni fogják a hangjukat —, és ugyanakkor a még üzemképes berendezések ész­szerű kihasználását szorgalmazzák. Ezt igazolja, hogy több sávos beren­dezést már március végén munkába állítottak. Aki tehette, az őszi búzát is meglocsolta, de az esetek többsé­gében a korai takarmányokat része­sítették előnyben. Ugyanis a silóver­mek lassan kiürülnek s nagy szükség lesz a friss zöldre. KÄDEK GÁBOR ■HiirasmiumiimMimiuimMUHiimniiuHniMUHnMiiniiuuM

Next

/
Oldalképek
Tartalom