Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-14 / 15. szám
I ► JAit qi|íij|bünft Fecskefű ’A fecskejú (Chelidonium május Ĺ.) a mákfélék családjába tartozó, ismert évelő gyomnövény. Levele a mákéhoz hasonlít, virágai aprók és sárgák. 'Akkor kezd virítani, amikor a fecskék megérkeznek. A virágzó zsenge hajtásYészeket gyűjtjük. VigyázatI A jecskejű a mérgező gyógynövények csoportjába tartozik; szedése közben tilos enni, inni és dohányozni, munka után pedig szapannal alaposan kezet kell mosni. Elővigyázatossági ból a jecskejű gyűjtését ne bízzuk gyerekekre. A jecskejű áprilistól jülius végéig gyűjthető. Vékonyan elterítve, jól szellőző helyiségben vagy 35 C-jokos hőmérsékleten mesterségesen szárítható. Száradási aránya 6:1, kilónkénti jelvásárlási ára 8 korona. Ajánlatos tökéletesen megszárítani, mert könnyen penészt jog. Értékes drog,'eddig húsz féle alkaloidát — nitrogént tartalmazó szerves vegyiiletet — mutatlak ki belőle, melyek alkalmasak a központi idegrendszer működésének szabályozására. Kis adagban nyugtató, nagyobb mennyiségben bódít, túladagolás esetén bénítja az idegrendszert. Görcsoldóként is használatos. Természetes házi használatra nem javasolható, legfeljebb külső kezelésekhez, de akkor is nagyon kell ügyelni, nehogy a szembe kerüljön. A drogban található berberin serkenti az epehólyag kiürülését és a májban az epeváladék képződését. A jecskejű hatóanyagai az antibiotikumokhoz hasonlóan hatnak, mivel baktériumölői hatásuk van. A friss növény szára sárga tejnedvet tartalmaz, amely szemölcsök eltávolítására alkalmas. A drog jelhasználásával készülő Alysal kenőcs ekcémát gyógyít. Teáját [1 csészére 2 teáskanálnyi apróra tört, száraz drog) csak orvosi tanácsra ajánlatos fogyasztani (naponta legfeljebb két csészével), mert a szakszerűtlen öngyógyászat veszélyekkel jár. Á teának narkotikus hatása lehet, és nagyobb adagokban esetleg bőrgyulladást is okozhat. Dr. Nagy Géza V6US2IIMINIÍ I TnNUiaUNK -f CGYMASTDl P Hosszú éveken át hagyományns módszerrel termeltem a bor. sót. de két éve egyik kertésztársnál érdekes megoldással ta. lálkoztam s azóta én is ezt a módszert alkalmazom: részben kerítésszerüen kifeszített drótszövetre futtatva, részben karó. hoz kötözve nevelem a* növényzetet. A lio.jó számára kijelölt 1,3 méter széles és 7 méter bosszú ágyást kora tavasszal elgereblyézem, majd hosszanti irányban kettéválasztom a kifeszített drótszövettel. A támrendszer meg. építéséhez 4 db 25—30 mm átmérőjű és 1,4 méter hosszú fém. csőre, valamint 1 méter széles drótszövetre van szükségem. A csöveket — egymástól azonos távolságra — 0,4 méter mélyen beverem a földbe, ezekbe alul és felül feszitődrótot húzok, majd félméterenként ehhez rögzítem a drótszövetet. A kerítésszerű támrendszer két oldalán, az előkészített ágyás szélein 17—17 karót (0,8 m hosszú) ütök a földbe. Vetéskor a drótszövettől 100 mm-re 30 mm széles és ugyan, ilyen mély barázdát húzok (mindkét oldalon), s ebbe sze. ménként vetem el a borsót. Az ágyás szélén elhelyezett karók, hoz fészekbe vetem a magot (5—6 szem). Rendszerint 5—S fajtát vetek, hogy folyamatos legyen a betakarítás. A drótszövet mellé vetett borsó a tenyészidö közepén már maga is megkapaszkodik a támrendszerben, viszont az ágyás szélén a karóhoz kell kötni a növényzetet. A módszert jónak tartom, mert megkönnyíti a tatajmnnkát, elejét veszi a szélkárnak és a termés szennyeződésének, azonkívül a szedés is egyszerűbb. Megjegyzem, az így termelt borsó látványa, esztétikai hatása sem utolsó. —Z— KÉRDÉS: Nagyon szeretjük a spenótot, ezért évente háromszor-négyszer Is vetünk belőle egy-két négyzetméternyit. Ősszel a járási zöldségkiállításon hallottam egyik kertésztárstól, hogy a mángold tökéletesen helyettesíti a spenótot, ráadásul lényegesen egyszerűbb a termesztése. Kapható-e nálunk ilyen vetőmag és hogyan kell termelni ezt a növényt? B. H., V. VÁLASZUNK: A mángold (Beta vulgaris ssp. var. cicla) a répafélék családjába tartozó, kétéves növény (a második évben hoz magot). Őse a tenger melléki vadrépa volt. Ma egész Európában kedvelt csemege. Hazánkban csak a házikertekben termelik, elsősorban a több munkát adó és nagyobb helyet foglaló spenót helyett. A mángold előnyei mellett szól még az is, hogy a hasznosítható termés (levélnyél, levéllemez) értékes szerves savakat, továbbá nagyobb mennyiségű A- és C- vitamint tartalmaz. A belőle készült/étel ízletesebb és egészségesebb is, mivel kevesebb sóskasavat tartalmaz. A nagyobb magkereskedésekben nálunk a halványzöld levelű Luculus vetőmagja kapható, de külföldön haragoszöld, sőt, mélyvörös levelű fajták is ismeretesek. A mángoldnak két típusa ismert, az egyiknek a levéllemeze, a másiknak a levélnyele fejlődik erőteljesebben. A két változat egyformán hasznosítható, de a nagyobb levéllemezt nevelő fajtákról kevesebb levélnyelet nyerünk. Ennek azok látják kárát, akik a spenóton kívül a spárgát is kedvelik (a mángold levélnyele a spárgához hasonlóan fogyasztható). A mángoldot április derekán vagy végén kell elvetni. A növény számára napos helyet, jó táperőben levő talajt válaszszunk. Ha sorba vetjük, akkor később a növényzetet alaposan meg kell ritkítani (50X40 cm-es sor- és tőtávolság). Fészkes vetés esetén mindig 2—3 magot tegyünk a földbe és egyeléskor minden fészekben egy erőteljes növényt hagyjunk meg. A vetés mélysége nem haladhatja meg a 3 cm-t. Kistermelői tapasztalatok szerint a mángold félárnyékos helyen (pl. fák közelében) is jól megél, de a gyümölcstóqnő fák és bokrok közelébe már csak azért sem tanácsos telepíteni, mert a permetezések alkalmával takargatnunk kellene. Ha istállótrágyával vagy komposzttal kiadósán megtrágyázott földön termesztjük, és egész nyáron rendszeresen öntözni tudjuk, akkor egy család szükségletét öt-hat növény tökéletesen kielégíti. Vetés előtt négy. zetméterenként 100 gramm Cereritet adjunk, a tenyészidőben pedig lomblrágyákkal vagy négyzetméterenként 20 gramm salétrommal serkentsük u fej. lődést. A ritkításkor óvatosan kiemelt növények palántaként hasznosíthatók (hidegágyban is előnevelhető). A fejlett levelek késő őszig folyamatosan szedhetők. A levéllemezből spenóton kívül különféle levesek, körítés, töltelék, pogácsa vagy saláta készíthető, a levélnyél pedig spárgaként hasznosítható. Enyhe teleken némi takarással (komposzt) a szabadban is át. telel, de jobb, ha homokba ágyazva a melegágyban vagy a pincében teleltetjük. Tavasszal korán fakad, később mag szárat nevel. A kérdés kapcsán hadd mond. juk még el, hogy bizonyos körzetekben nem mángoldot, hanem kerti labodát termelnek spenót helyett. Sok helyütt nem is kerti labodáről, hanem nyári spenótról beszélnek. Az ismert gyomnövény rokona finom; ízletes leveleket nyújt (fogyasztásra tízleves korban a legmegfelelőbb). Előnye, hogy bővebben terem mint a spenót és kevesebb sóskasavat tartalmaz. Önmagában vagy mángolddal vegyesen elkészítve, esetleg kevés spárgakellel (brokkoli) vagy karfiollal íze. sítve kiváló, a spenótot tökéletesen helyettesítő csemege. Hátránya, hogy folyamatos szedésre szakaszosan kell vetni, azonkívül erősen gyomosít. 4 KÉRDÉS: Kertészeti alapszervnzetünk tagjaival a múlt év őszén kétnapos magyarországi tanulmányúton jártam, ahol újszerű és fölöttébb érdekes termelési eljárásokkal ismerkedhettünk meg. A vegyszerezést és mű-, trágyázást mellőző, a hagyományosnál lényegesen intenzívebb talaj- és területkihasználast biztosító dombágyásos eljárás keltette fel leginkább áz érdeklődésünket. Nem olvashatnánk erről valamit a szakrovat hasábjain? T. A 0 VÁLASZUNK: A dombágyásos kertművelés nálunk egyelőre ismeretlen, Magyarországon ts újdonság. A hazai érdeklődésre Való tekintettel, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a módszer lényegét hazai kistermelői körökben népszerűsítsük. A tervezett ismeretterjesztő rovat anyagának kidolgozására magyar szakembereket — Seléndy Szabolcsot, az újszerű termelési eljárás magyarországi meghonosítóját, valamint Frühwald Ferenc kertbarátot, a dombágyásos kertművelés elterjesztését szolgáló, múlt évi pályázat győztesét — kértünk feL Ha az anyagot időben megkapjuk, a sorozat közlését valamikor májusban tudjuk megkezdeni. Hogy pontosan mikor, arról később hírt adunk. (kr) t FLORA 84 A nemzetközi részvétellel megrendezésre kerülő Flóra ’84 Országos Virágkiállítás április 27-től várja látogatóit Kádek Gábor felvétele Az idén újra Bratislavában rendezik az országos virágkiállítást, a Flóra ’84-et,: amelyen nemcsak a hazai, hanem a külföldi újdonságokat is megtekinthetik a látogatók. A nemzetközi részvételű virágparádéra a Művelődési és Pihenőpark területén kerül sor. Az idei kiállításon 36 hazai, és 37 külföldi, kiállító mutatkozik be. Az előrejelzések szerint a világ 18 országa képviselteti magát a rangos rendezvényen: Ausztria, Ausztrália, Bulgária, Hollandia, Jugoszlávia, Kanada, Kuba, Lengyelország, Japán, Magyarország, Malaysia, az NSZK, Svájc, a Szovjetunió, Thaiföld, az USA, Vietnam és természetesen Csehszlovákia. A kiállítás tematikailag három részre osztható, s az elrendezés is ennek megfelelő. A szebbnél szebb virágokat hat pavilonban állítják ki, közel 12 ezer négyzetméteres területen. A bratislavai Technika Háza szervezésében az idén is megtartják a virágkiállítás keretében azt a szimpóziumot, melynek témája a zöldövezet megóvásának és fejlesztésének további lehetőségei. Újdonságnak számít a trnavai TATRASKLO termelési-gazdasági egység bemutatkozása. A J pavilonban kap majd helyet „A virág és az üveg“ elnevezésű tárlat, amely bizonyára megnyeri a látogatók tetszését. A Művelődési és Pihenőpark kistermében rendezik meg hagyományosan a hazai újdonságokat felvonultató divatbemutatót, a nagyteremben pedig közkedvelt együttesek lépnek fel. A kiállítás 1984. április 27- től május 9-ig látható. Az első napon 13 órától, a következőkön pedig reggel 9 órától este 20 óráig tart nyitva. A rendezők kérik elsősorban a főváros és a környék lakosait, hogy lehetőség szerint használják ki az alkalmat, és az esti órákban tekintsék meg a virágkiállítást, így nemcsak a szervezők munkáját könnyítik meg, hanem egyúttal elkerülik a tolongást. A kiállítás megtekintésére utazási irodáink számos kirándulást terveznek. A belépődíj fellőttek számára 21, diákok» és katonák részére 11, csoportos kirándulóknak pedig 6 korona. Az érdeklődök az Idén is vásárolhatnak cserepes és vágott virágot,' illetve különböző növényvédő szereket a kijelölt helyeken. B. Gy. a lombjuk s gyengén teremnek, zömhös kémliatású lévén — Például a rododendron, azálea píl-7 értékű. Az ennél kisebb és hortenzia kizárólag sava- érték savanyúságot, a nagyobb nyú kémhalású talajban nevel- lúgos kémhatást jelent. A terhelő. mőtalaj pH-értéke 4—10 között Jó tudni, hogy a talaj kém- változhat, ugyanis a 4-nél kihatásának következménye nem sebb vagy 10-nél nagyobb pH- mindig jelentkezik egyértel- értékű talajon a növények nem Ismerjük meg Termelt konyhakerti növényeink származása és környezeti igénye igencsak eltérő. A növények fejlődését és termőképességét különféle környezeti tényezők (vízellátás, a levegő és a talaj hőmérséklete, a talaj vegyi és élettani állapota) begfolyásolják. Van egy igen funtos talajtulajdonság, amely úgyszólván meghatározza, hogy adott helyen mit lehet és mit nem lehet termelni. Ez a talaj kémhatása. Hagyományosan termesztett növényeink többsége a közömbös kémhatású talajon érzi jól magát, de vannak növények (pl. cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, mandula, saját gyökerű szőlő, bab, levendula), amelyek csak a lúgos talajon fejlődnek kielégítően. Növényeink további csoportja (burgonya. dohány, paradicsom, alma. szil*-»' viszont a savanyú kémhatású talajokat kedveli. IHa ezek a növények történetesen lúgos közegbe kerülnek, akkor osak seuyvednek, sárgul KERTÜNK műén. A homoktalajok kevésbé képesek ellensúlyozni a szélsőséges kémhatást, viszont a humuszban gazdag agyagtalajokon a növények nagyobb fokú savanyúságot vagy erősebb lúgos kémhatást is könnyebben elviselnek. Dél-Szlovákia egyes körzeteiben lúgosak a talajok (jelentős mésztartalom), másutt a savanyú kémhatás uralkodik (szükséges a meszezés). A talaj kémhatását pH értékben fejezzük ki. amely ü-tól 14-ig terjed. A desztilált víz — kö-TALAJÁT élnek meg. A közismert orvosi székfű például csak ott virít, ahol a lúgos kémhatás már nem is annyira a mésznek, hanem inkább a nátrinmkarbonát (szóda) jelenlétének köszönhető. A kémhatás megállapításának legbiztosabb módja a laboratóriumi talajvizsgálat. Hozzávetőleges eredményt nyújtó vizsgálatot házilag is végezhetünk (80—85 százalékos pontosság). Ha valamilyen edénybe kevés kerti földet teszünk és arra étkezési ecetet csepegtetünk. könnyen tájékozódhatunk talajunk kémhatásáról. Ha a földünk lúgos kémhatású (meszes talaj), akkor az ecet hatására pezsgést észlelünk. Ha a föld túlságosan meszes, akkor a pezsgés igencsak intenzív. a föld szinte forr. Aki ennél valamivel pontosabb információt szeretne,, gyógyszertárban vásároljon lakmuszpapírt, mártsa meg desztilált vízben, helyezzen rá itatóspapírt, az itatósra pedig tegyen egy galambtojásnyi rögöt. Ha a lakmuszpapír gyorsan (5—10 mp| megkékül, akkor a talaj lúgos, sok meszel tartalmaz. Ha a kékülés hosszabb ideig tart, akkor még mindig elég meszes a talaj. Viszont ha a papír vörösre színeződik, akkor a talaj mésztartalma kicsi, jól nevelhetők benne a meszet nem kedvelő növények. Persze csak addig, amíg meszezéssel vagy szakszerűtlen műtrágyázással meg nem változtatjuk a kémhatást. K. Molnár Ferene \
