Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-14 / 15. szám

1934. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES Nyitány és beteljesülés A féli (Tomášov) Barátság EfsZ Impozáns székháza felé tartok. Két kulcsember tűnik fel előttem: Hérics József, a Kiváló Munkáért állami ki­tüntetés visel6|e, aki március elején, nyugdíjba vonulása alkalmával adta ét az elnöki tisztséget Ttchomfr Žila mérnöknek, az utódjának. Az újdonsült elnököt máshova sző­­’ Htja a kötelesség, így azután Hérics elvtárs, az üzemi pártszervezet elnö­ké, a szövetkezet alelnöke, építési technikus, Illetve az 6 általa slőke­­rített emberek tájékoztatnak arról, hogyan ts fogant itt az új élet, mi­ként alakult meg a szövetkezet, s mi­lyen szintre emelkedett azóta, több mint három évtized múltával. Ä KEZDETI ÉVEK Elsőként Mikőczi József, a szövet­kezet tapasztalt főkönyvelője, alapí­tótag Idézi fel sorjában az esemé­nyeket. — A CSKP IX. kongresszusa után a falusi pártszervezet kommunistái értették meg elsőként, mik a tenni­valók. Előkészítő bizottság alakult, melynek Cséfalvay Гтге, Nagy István (már nem él), lépes Béla, Szith Fe­renc (éjjeliőr jelenleg a szövetkezet­ben), Mózes Ferenc, Jozef Jirasek stb. volt a tagja. A közös gazdasá­gunk első elnöke Nagy István volt, akit Jirasek, majd Ján Kováé, 1971. ben pedig Hérics elvtárs követett. S Tájékoztatóm a múltba réved, ren­dezgeti emlékeit, majd így folytatja a beszélgetést: — Szövetkezetünk 1951. augusztus 31-én alakult meg. Az év őszén már közösen vetettünk. Csakhogy az első termés eléggé szűkös volt. Hiányzott a jó fajta vetőmag, a megfelelő mű­trágya, meg a gépi eszköz. Szegények Is voltunk. Egy munkaegység értéke nyolc korona volt. Az emberek hite megcsappant, sokan kiléptek a szö­vetkezetből. Csak akkor kezdtek visz­­szaszállingóznl, amikor a sorsunk már Jobbra fordult. ' — Ami Igaz. az Indulást követő években különösebb eredményeket nem tudtunk felmutatni, mivel akkor még hiányos volt jó minőségű vető- és ültetőanyagból, műtrágyából az el­látás. Hiány mutatkozott jól felké­szült, tapasztalt szakemberekből, s természetesen gépekből. A gabona hozamátlaga alig érte el a két ton­nát Az állattenyésztés színvonala is nagyon alacsony, kevésbé Jövedel­mező volt. Mivel a tagoknak keve­set tudtunk a ledolgozott munkaegy­ségekre fizetni, azok közül sokan Bratislava üzemeiben, építkezésein kerestek jobb megélhetést, ahol a havi keresethez családi pótlék is tár­sult. Mi, akik kitartottunk, nem ke­seredtünk el: nappal keményen dol­goztunk, munkavégeztével pedig agi­tálni jártunk. Ez következetes meg­győző-szervező munkával járt. Sze­rencsénkre erős volt a helyi párt­­szervezet, Tóth József akkori elnök­kel az élen. Az említetteken kívül nagy érdeme van a szövetkezet ala­kításában, gazdasági-politikai talpra­­állításában és megszilárdításban Méry Vincének, Tóth Péternek is, akik ak­tív és elvhű kommunistk voltak — fejezte be tájékoztatását Mikóczi Jó­zsef, főkönyvelő. NAGY ELŐRELÉPÉS Hérics József, a nemrég leköszönt, volt efsz-elnök a továbbiakban arról beszélt, hogy a szívós helytállás, a közösbe vetett hit, a kitartás végül eredményt hozott. — Ä szövetkezet fejlődésében attól az Időtől fogva következett be fel­lendülés — a 60-as évek elején —, amikor átvettük a gép- és traktpr­­állomástól a részünkre szükséges gé­peket, az emberekkel együtt. Ezáltal fokozatosan javult a gazdasági hely­zetünk. Már a munkaegység teljes értékét is ki tudtuk fizetni. Hérics elvtárs kezdetben raktáros­ként dolgozott a szövetkezetben. A párt tagjai sorába 1956-ban lépett. Négy év elteltével a pártszervezet elnökévé választják. Ezt követően tizenegy év telik el, amikor Ián Ko­váitól átveszi az efsz-elnökl tisztsé­get. A szövetkezet vezetősége, majd tagsága 1972-ben úgy dönt, hogy társul a szomszédos vők! (Vlk) szö­vetkezettel. Ekkor négyszáz hektár­ral bővül a közös földalap 1700 hek­tárra. s a Barátság nevet felvevő szövetkezét taglétszáma, ingó és in­gatlan közös vagyona is gyarapszik! A beszélgetésbe a közben megér­kező Ján Hudec, üzemgazdász is be­kapcsolódik, aki 1971-ben jött a fa­luba — 23 éven át a nyitrpi (Nitra) járás Nemčina! Efsz-ében dolgozott, — s mint szakember, az Építésben Szerzett Érdemekért állami kitünte­tés viselője. — Míg 1970-ben a szövetkezet va­gyona csupán 18 millió koronát ért, ma már 55 millió. — Ezt milyen úton-módon érték el? — Ügy, hogy fokozatosan jövedel­mezővé vált mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés. Megterem­tettük a továbbfejlődés előfeltételeit: szakosítottuk a termelést, korszerű istállókat és egyéb gazdasági épüle­teket építetttünk. Oj technológiákat alkalmaztunk a termelésben. Rend­szeressé vált az éves tervfeladatok teljesítése, összehasonlításként egy adat: 13 évvel ezelőtt még 3300 liter volt az egy tehénre jutó éves fejési átlag, most viszont 4477 liter. A ga­bona hozamátlaga négy tonnáról öt tonna fölé emelkedett. Jó eredménye­ket érünk el a zöldségtermesztésben. Kiváló a szarvasmarha-állományunk: száz hektár mezőgazdasági földterü­letre 114 szarvasmarha jut, ebből 54 tehén. A kocánként, évente elválasz­tott malacok száma húsz. Tíz év át­lagában szövetkezetünk tiszta jöve­delme 5 millió koronától 14 millió koronáig terjedt, vagyis 35—38 szá­­zakos rentabilitást értünk el. Csakis így válhatott lehetővé a korszerű te­henészeti telep kiépítése. Egyéb istál­lókat újítottunk fel. Gépközpontot, raktárhelyiségeket hoztunk létre, nagy teljesítményű gépeket vásároltunk, hogy dolgozóinkat mentesítsük a ne­héz testi munkától. Hozzájárultunk óvoda, bölcsőde építéséhez, nemcsak társadalmi munkával, hanem anyagi eszközökkel is. Segítettük tagjainkat a szakképzettség elsajátításában, csa­ládi ház építésében, kiegészítettük a kisebb nyugdíjat élvezők havi járadé­kát, gondoskodunk a tagok egészség­­védelméről, erőfelfrissítéséről (üdü­lés), kielégítjük szociális-kulturális igényeiket. Az élenjárok között Az üzemgazdász nem titkolja: való­ban nagy előrelépés történt, hiszen a járás élenjáró szövetkezeteinek a so­rába tartoznak. Az 1982-es gazdasági évet csaknem 50 millió korona ter­melési értékkel zárták: a múlt esz­tendőt 45 millió 453 ezer koronával. Bár tavaly a szeszélyes időjárás miatt voltak kiesések, tervfeladataikat így is teljesítették. Megtartották élenjáró mivoltukat. A szövetkezet dolgozóinak átlagos havi keresete 3035 korona. Ez mindennél jobban bizonyít: a dolgo­zók szorgalma, cselskvőkészsége, kez­deményezése és fegyelmezettsége bu­sásan kifizetődik. — Ha visszagondolok az Indulásra, szinte hihetetlennek tűnik, milyen magas színvonalat értünk el a közös gazdálkodásban, valamint a tagok boldogulása terén — zárja a beszél­getést Hérics elvtárs. — Munkánk nem volt hiábavaló. Nyugdíjasként is szívesen dolgozom* abban a közösség­ben, ahol megöregedtem. Tehetséges szakemberek az Irányítók; mint pél­dául Bartinka Péter, Jorík Iván, Ale­xander Havlík, Árva György és Stre­­zenická Agnes, az élen Tíchomír Žila mérnökkel, a szövetkezet új el­nökével. A stafétabotot ők viszik to­vább, a tagsággal együtt. NAGY TERÉZ Judita Klimajová Szabó Bertalan Takács Mária Korán kelők A' deáki (Deákovce) szövetkezet tavaly túlszárnyalta éves tejeladási tervét. A siker elérésében nagy része van Judita Klimajovának és Takács Máriának, az efsz két legjobb fejőjé­nek, de az elismerés hangján szól­hatunk Szabó Bertalan etetőről Is. — Reggel négy órakor kezdjük a munkát, s általában hét órakor fejez­zük be a műszakot. Délután négy órakor kezdünk, s este nyolc óra kö­rül végzünk. Természetesen ez a munkaideje Szabó Bertalannak is. A megszokott napi munkavégzésen kí­vül minden tizedik nap egésznapos szolgálatot tartunk — tájékoztatott Judita Klilhájová, aki 1972 óta dol­gozik az efsz tehenészetében. A jel­zett időszakban többször bizonyult a gazdaság legjobb fejőnöjének, s oda­adó munkája révén kerületi viszony­latban is az élenjárók közé tartozik. Társa Takács Mária kevesebb tapasz­talat birtokában — 1980-tól dolgozik a tehenészetben — vált az állatte­nyésztés elismert dolgozójává. A siker „titka“ felől érdeklődve tömör megfogalmazásban válaszolnak: — Bár sok fiigg a tehénállománytól, a hozam meghatározója leginkább a takarmány és a gondos emberi mun­ka. Ha például a tehén késve kapja e napi „fejadagot“, ezt azonnal ész­revesszük a tejelékenységnél. A két korán kelő egyébként elége­dett a munkakörülményekkel, a leg­jobban viszont annak örül, hogy a szövetkezet vezetősége anyagilag é3 erkölcsileg Is értékeli munkájukat. A „hármasfogat“ férfitagja Szabó Bertalan 1959 J5ta dolgozik a szövet­kezetben. — Kocsisként kezdtem, juhászként folytattam, s végül a tehenészetben kötöttem ki. Nagyon szeretem az ál­latokat, ezért megnyugtató számomra, hogy elegendő takarmánnyal rendel, kezünk. Az istálló ahol dolgozunk, korszerűsített, ennek ellenére gyak­ran előfordul, hogy meg kell fogni a villa nyelét. Berci bácsi ettől sem retten vissza. A munkában nőtt fel, megszokta azt, hogy a munkában mindig helyt kell állni. Munkája elismeréseként a ta­valyi gazdasági év értékelésekor „Az efsz példás dolgozója“ kitüntetést vehette át. — Őszintén szóvá, jólesett, hogy felfigyeltek rám, s értékelték munká­mat. Ez az elismerés a jövőben még becsületesebb munkára ösztönöz. Az utóbbi szavakat fokozott hang­súllyal ejtette ki. Hajnalonként a munka rangját és becsületét méltá­nyolva kezdi a munkanapot a három korán kelő. NAGY MIHÄLY FÖLDBEN A TAVASZIAK Friss szellő kőszál a garamkálnai (Kalná nad Hronom) szövetkezet ha­tárában. Felkapja és messzire sodorja a mezőgazdasági munkagépek ka­varta porfelhőt. Kulcsár Zoltán mérnökkel, a szövetkezet növénytermesztési ágazatveze­tőjével a répát vető gépek felé igyekszünk. Közben elmondja, hogy az idén a kedvező időjárás lehetővé tette a tavaszi munka korábbi kezdését, így azután a nyolc vetőgéppel március derekára már földbe került a 400 hektár tavaszi árpa: Pezerke Ernő, Mucha Lukács, Nagy Imre és társaik révén. Jelentősen hozzájárult még a sikeres munkavégzéshez Kerti Pál, Vajan Károly, Lakatos Mihály, Varga Kálmán és a többi, akik kiváló mag­ágyat készitettek. Azóta már földbe került a lencse, a lóbab, a cukorrépa, a napraforgó. A két utóbb) 300—300 hektárnyi területen. A szövetkezet növénytermesztőinek felelősségét az Is fokozza, hogy magtsrmesztök, s így aztán a minőségi elvárásoknak fokozottabb mérték­ben kell eleget tenni. Az őszi kalászosok fejtrágyázását, gépi ápolását csaknem 1300 hektáron elvégezték. Ugyanez történt a lucernával. Bár a zöldség termőterülete nem számottevő; Kiss Lajos fiatal kertész szakirányításával folyik az időszerű munka. Fűszerpaprikát 15, egyéb zöldséget pedig 25 hektáron tsrmesztenek az idén. Zavartalan a munkamenet, amely a gépjavítók téli lelkiismeretes, szak­szerű munkáját Is dicséri. E Garam menti szövetkezetben az emberek mindent elkövetnek, hogy az éves tervfeladatok teljesülhessenek, a tava­lyitól is bőségesebb termést takaríthassanak be. (bő) VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM Köztudott, hogy a tudományos­­műszaki fejlődés ütemének a meggyorsítása — mint társa­dalmi elvárás — alól a mezőgazdaság sem bújhat ki. A mezőgazdasági ter­melés továbbfejlesztésének egyik leg­főbb eszközeként tartjuk számon ná­lunk, a Csillzköz szövetkezetben is. Mit tettünk ez irányban? Erre ad vá­laszt az alábbi fejtegetés, persze, azt is vázolva, mik azok a tényezők, me­lyek fékezik, útját állják a gyorsabb ütemű fejlődésnek. Szövetkezetünk műszaki-fejlesztési koncepcióját úgy határozzuk meg, hogy az teljes mértékben összhang­ban legyen a társadalom fejlettségé­vel; a termelés egész vertikumában eleget tegyen a külső és belső elvá­rásoknak. Ehhez figyelembe vettük az utóbbi tíz év eredményeit, tapasztalatait. Sőt, Igyekeztünk a holnap igényelt Is számon tartani. Annak érdekében, hogy a rendszerekben termelés és az Iparszerű munkaszervezési trendet a legkorszerűbb hazai és a hozzáférhe­tő külföldi alapgépekre építsük, ki­alakítottuk az egyes gépvonalakat. Rendezett, • egységes az erögéppar­­kunk, elmondhatjuk: Jő a gabonater­mesztési program műszaki bázisa, beleértve a kukoricatermesztés gép­rendszerét is. Kis kitérővel megol­dottnak tekinthető a takarmányter­mesztés komplex programja Sikeresen oldjuk meg műszakilag az agrotech­nika olyan alapvető követelményeit, mint az alaptalajmüvelés, a vegyi növényápolás. Fokozottak az Igények a talal tőpanyagutánpótlása kérdésé­nek műszaki megoldásával szemben. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten... Az állattenyésztés műszaki fejlődé­sének szoros meghatározója a jelen­legi állapot. Ennek ellenére jő ered­ményeket érünk el a sertésprogram komplex megoldása területén. Hasonló a helyzet a gépekről való komplex gondoskodás vonalán. Dol­gozóink becsületes munkájának ered­ménye az elért műszaki színvonal. A beruházásos építkezések terüle­tén nagyon sok kérdést megoldot­tunk. Ennek bizonyítékai az egyes állattenyésztő telepeken felépített vagy átépített termelőkapacttások, takarmánytárolók, szociális létesítmé­nyek, az efsz-tagok részére épített lakások és a többi. A műszaki fejlesztés vonalán dol­gozó szakembereknek > nincs könnyű dolguk. Munkájuk során sok keret­tényezővel kell számolniuk, jobbat, színvonalasabbat kérnek tőlünk, mi­közben többször csak gyenge minő­ségű anyag éli rendelkezésre, s az alkotómunka feltételei is fogyatéko­sak. Gyenge minőség alatt értem a „Kiváló termék“ címet viselő gépet, melyért kifizetjük a kért összeget — a várt eredmény viszont elmarad. Sok az anyag minőségéből és a gyártási hibákból eredő probléma. Ennyit az ipar számlájára. A további gondjainkról, problé­máinkról néhány gondolat erejéig. A műszaki fejlődést behatároló té­nyezők egyikének tartom a szigorú keretek kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy szocialista társadalmunk legfőbb erénye a tervgazdálkodás, az anyagi javak egységes elosztásának a lehetőségekhez mért módja. Egyéni elbírálás kérdése: hárommillió koro­nás gépvásárlási keretből vajon biz­tosítható-e megfelelő szintű előbbre­­jutás, ha ez a jelenlegi árak mellett nem fedezi még az egyszerű újrater­melést költséget se. Üzemünkben elég sok a probléma a termelésfejlesztés, a minőségjavítás és a Jobb munkafeltételek biztosítása területén. Milyen értelemben? A meg­határozott építkezési koncepció gya­korlati megvalósítását illetően. Nem csupán az évi építkezési terjedelmet meghatározó keretek, a helytelenül megválasztott sorrend... és hason­lók okoznak sok gondot. Gond végig­járni a gyakran bürokratikusnak tűnő utat, melyet egy nagyberüházás indí­tása előtt kell megtenni ahhoz, hogy az alapozást meg lehessen kezdeni. Az építkezési helyszínelés, tanul­mány, előkészület, számtalan szerv és szervezet állásfoglalása, vélemé­nyezése, gyakran az idevonatkozó normák merevsége annyi erőt és energiát von el a gyakorlati munkát irányítóktól, hogy szinte képtelenség mindent figyelemmel kísérni. Ezekután kíván-e magyarázatot az a tény, miért nem tudtunk dűlőre jutni, ami a gépközpont létrehozása, az új terményszárító, vagy a tehén­­istállók építése kérdését illeti. Nem zárjuk ki e problémák megoldáséból saját lehetőségeinket; viszont a fel­sőbb illetékes szervek képviselőinek a jobb megértését, hatékonyabb se­gítségét kérjük eme életbevágóan fontos problémáink megoldásához. Az energiahordozók jelenlegi árfo­lyama mellett kétszeresen érvényes a kerületi pártbizottság egységes in­tézkedéseibe foglalt kitétel, miszerint minden szervezési és műszaki Intéz­kedést meg kell tenni a takarékos energiagazdálkodás érdekében. A gáz­olaj-felhasználás csökkentésére az utóbbi időben számos intézkedést tettünk. A három évvel ezelőtti közel 1500 tonna felhasznált mennyiséget tavaly 1037 tonnára csökkentettük. Az Idei tervünk és a felsőbb irányító szerv által meghatározott keret kö­zötti különbség 277 tonna. A szükség­let kielégítése érdekében kérvénnyel fordultunk a kerületi mezőgazdasági Igazgatósághoz; sajnos, válaszra sem méltatták. Véleményem szerint e kér­dés igazságos elbírálása szükségessé teszi a szövetkezet különleges hely­zetét, tekintettel a szállítási távolsá­gokra és egyéb szempontokra. A műszaki fejlesztés célkitűzései világosak számunkra. Elképzeléseink vannak a termelés továbbfejlesztésé­re. A CSKP KB határozatainak szel­lemében a tudománynak a termelés­ben való rugalmasabb hasznosítása érdekében hasznosítjuk a rendelke­zésre álló lehetőségeket. Megalakítottuk a Tudományos-Mű­szaki Társaság helyi szervezetét. A komplex ésszerűsítő brigádok részé­re konkrét feladatokat' dolgoztunk és tűztünk ki az idei évre. Mozgósítot­tuk az újitőbizottságot. Bízunk a mű­szaki fejlesztés ügyéért lelkesedő dolgozóink, mérnökeink alkotókész­ségében, s megteszünk minden tő­lünk telhetőt a munka minőségének, a még eredményesebb és jövedelme­zőbb gazdálkodásnak, a társadalmi elvárások teljesítésének az érdeké­ben. Vörös László, gépészmérnök. a CSILIZKÖZ Efsz gépüzemelési ágazatvezetője VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM ★ VITAFÓRUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom