Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-07 / 14. szám

\ * Sznbod Földműves AZ SZSZK mezögazdasAgi Es élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1984. április 7. 14. szám XXXV. évfolyam Ara 1,— Kčs Töretlen lendülettel Mezőgazdaságunk az idén összegzi szocialista fejlődésének három és fél évtizedes eredményeit. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átépítése a Februári Győzelem után vált szüksé­gessé, amikor is a népi demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakult át. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig nagy figyelmet fordí­tott a dolgozó parasztságra. A mun­kásosztály természetes szövetségesét látta bennük, s arra törekedett, hogy megnyerje őket a szövetség számára. Politikai szempontból meg kellett oldani a parasztság további fejlődé­sének kérdését, megszilárdítani a munkás-paraszt szövetséget, korlátoz­ni és elnyomni a burzsoázia marad­ványait. Az alapvető, a mezőgazda­ság további fejlesztésére vonatkozó kérdésekre a CSKP Központi Bizott­ságának 1948 novemberi ülése adta meg a választ, amely többek között olyan határozatot hozott, hogy ki kell építeni a mezőgazdaság szocia­lista átalakításához szükséges anyagi­­műszaki bázist, mindenekelőtt a gép- és traktorállomások sűrű hálózata formájában. Az ülés hangsúlyozta: ___a vidéken támogatni kell a föld­művesek között a szövetkezeti moz­galom minden formáját, főleg a kö­zös termelőszövetkezeteket, s min­denáron gondoskodni kell arról, hogy azokban ne a falusi gazdagoknak Ingyen döntő szavuk, hanem szövet­ségeseinknek —a kis- és középpa­rasztoknak ...“ Abban az időszakban szükségszerű­vé vált a szövetkezeti 'mozgalom olyan fortnájának keresése és kialakítása, amely tartalmával, céljaival és tevé­kenységével megfelelt volna mind a társadalom, mind pedig a parasztság érdekeinek, s amely a szocializmus építésének és fejlesztésének elvá­laszthatatlan részévé vált volna. Ezért a CSKP KB novemberi ülésének hatá­rozatai alapján 1949. február 23-án kiadták az egységes földmüvesszövet­­kezetekről szóló törvényt, amely meg­határozta a mezőgazdaság szocialista átépítésének politikai irányvonalát. A mezőgazdaság szocialista átépí­tése a szocialista építés fő irányvo­nalának szerves része s egyben a CSKP előtt álló egyik legbonyolultabb feladat volt. E téren történelmi ha­tárkövet jelentett a CSKP 1949-ben megtartott IX. kongresszusa, amely többek között jóváhagyta a falu szo­cialista átalakításának a lenini szö­vetkezeti terven alapuló programját. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a szétaprózott kisüzemi mező­­gazdasági termelés nem tudta volna fedezni az élelmiszerek és a mező­gazdasági nyersanyagok egyre nö­vekvő szükségletét. A CSKP IX. kongresszusán Klement Gottwald a párt világos és megalku­vás nélküli álláspontját a következő szavakkal fejezte ki: „...Mert az a helyzet: Nem lesz nálunk szocializ­mus a falu szocialista átépítése nél­kül. Ez nem valósul meg a munkás­­osztálynak a kis- és középparaszt­sággal való szövetsége nélkül.“ A IX. pártkongresszus után az or­szág valamennyi faluja, JtöZsége moz­gásba lendült. Az efsz-ek megalakí­tása és az állami gazdaságok kiépí­tése azonban ^nagyon éles osztály­harc közepette ment végbe, sőt a fa­lu szocialista átépítése elleni küzde­lembe a külföldi emigráció, az anti­­kűmmunista központok és a diverziós centrumok is bekapcsolódtak. Nagy erőfeszítések árán végül is sikerült megfelelő feltételeket terem­teni a szövetkezetek megalakításához és .megszilárdításához. Abban az idő­szakban a kommunisták, a nemzeti bizotságok tisztségviselői és képvise­lői. a munkások, a szövetkezetesítés híveivé lett kis- és középparasztok ezrei felmérhetetlen hősiességgel és áldozatkészséggel tevékenykedtek az ügy érdekében. Ezek az emberek szo­cialista meggyőződésükkel, a szocia­lizmusért való küzdeniakarásukkal, hatalmas áldozatkészségükkel végül is leküzdötték a szocialista mezőgaz­daság építése előtt álló akadályokat. A szocialista mezőgazdaság úttörői­nek ismeretei és tapasztalatai a falu forradalmi átépítésének élő króniká­ját, három és fél évtized áldozatkész tevékenységének történelmét jelenti. A földművesek mérhetetlen áldozat­­készségének köszönhetően, a mun­kásosztály és az egész társadalom segítségével történelmileg rövid idő alatt teljesen győzedelmeskedtek fal­­vainkon a szocialista termelési vi­szonyok, forradalmi átalakuláson ment keresztül az egész mezőgazda­ság. A három és fél évtized alatt hatalmas anyagi-műszaki bázisú nagy­üzemi mezőgazdaságot építettünk ki, új termelési és munkaformákat ve­zettünk be, aminek következtében le­hetővé vált a társadalmi munkameg­osztás fejlesztése, a termelés belter­­jesítésének és a munka termelékeny­ségének fokozása. A mezőgazdaság szocialista átépí­tése folyamán kialakult egy új osz­tály, a szövetkezeti földművesek osztása, ugyanakkor létrejött és megszilárdult a szövetkezeti földmű­vesek és a munkásosztály szövetsége. Alapvetően megváltoztak a mező­­gazdasági foglalkozású lakosság élet- és munkafeltételei, s lényegében ki­egyenlítődött a falusiak és a városiak életszínvonala. Az egyre jobb ered­ményeknek köszönhetően állandóan д §su javult a lakosság élelmiszerellátása és csökkent az élelmiszerbehozatal mér­téke. A mezőgazdaság szocialista átépí­tése és tővábbi iparosítása feltétele­ket teremtett a mezőgazdaságban dol­gozók számának csökkentéséhez. Míg 1948-ban a mezőgazdaság állandó dolgozóinak száma meghaladta a két­millió 220 ezer főt, addig ma a szo­cialista szektorban már csak 880 ezer dolgozó tevékenykedik. Ugyanakkor az egy állandó dolgozóra számított mezőgazdasági földterület nagysága 3,3 hektárról 7,6 hektárra növekedett. A bruttó mezőgazdasági termelés még annak ellenére is megkétszereződött, hogy az utóbbi harmincöt évben az állandó dolgozók száma több mint a felére, a mezőgazdasági földterület nagysága pedig több mint 7 százalék­kal csökkent. Míg 1948-ban egy mezőgazdaságban dolgozó 5.5 lakos részére állított elő élelmiszereket, addig ma már 16 la­kos részére, s jóval magasabb fo­gyasztási színvonal mellett. Ugyan­akkor a munka termelékenysége több mint az ötszörösére növekedett. Az ipari, jeljegű .termelőhelyeken a'z egy dolgozóra számított munkatermelé­kenység eléri a fél millió, néhány esetben pedig meghaladja az egymil­lió korona értéket, Az alapeszközök értéke a négy és félszeresére, egy dolgozóra számítva pedig a kilenc­szeresére, a gabonafélék hektárhoza, ma 1,58 tonnáról 4 tonnára, az egy hektár mezőgazdasági földterületre számított tejtermelés 338 literről 846 literre növekedett, és még sorolhat­nánk tovább a fejlődést szemléltető adatokat. A mezőgazdaságban a hetedik öt­éves tervidőszak harmadik évében még a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok ellenére is figyelemre méltó eredményeket értünk el. A szemesek esetében elért 11 millió 40 ezer ton­nás termés nemcsak a tervezett fel­adat teljesítését jelentette, hanem mezőgazdaságunk történetében a leg­jobb eredményt Is. A tehenek átlagos évi tejelékenysége elérte a 3384 litert, a tojók átlagos évi tojáshoza­ma meghaladta a 229 darabot, s ja­vult a lakosság élelmiszerellátása. A mezőgazdaságban dolgozók igye­kezete jelenleg a CSKP XVI. kong­resszusa határozatainak valóra váltá­sára. a hetedik ötéves tervidőszak 4. éve feladatainak maradéktalan tel­jesítésére irányul. Reméljük, hogy sikeresen megbirkóznak idei felada­taikkal, amelyet a jelentős évfordu­lók és az efsz-ek X. országos kong­resszusa tiszteletére kibontaknzottt munkakezdeményezés is elősegít. BARA LÁSZLÓ —A tavaszi munkák második szakaszában földbe került a cukorrépa magja Is. Felvételünk a diós­­patonyi (Orechová Potôň) Barátság Efsz-ben készült, ahol Nemesek Gusztáv (jobboldalt) növény­­termesztési ágazatvezető és Lelkes Károly ellenőrzi a vetés minőségét Fotó: Tóth József Felhívás a mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexum szervezeteihez és dol­gozóihoz. a Nemzeti Front szerveihez az életkörnyezet védelmére és javítására Az idén emlékezünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójáról, arról a forradalmi megmozdulásról, amelyben a szlovák nép más népek és nemzetiségek internacionalista se­gítségnyújtásával kiharcolta szocia­lista jelenünket. Erre mindannyian büszkék vagyunk. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső hagyományai tették lehetővé további forradalmi tetteink elérését, szinte szocialista előrehala­dásunk valamennyi szakaszán. Az utóbbi négy évtizedben megtanultunk szocialista módon gazdálkodni és él­ni, a fiatal nemzedéket megtanítottuk a mérhetetlen igyekezet, az elvégzett munka eredményeinek megbecsülésé­re. Igényeink kielégítése mindig összhangban volt céljaink elérésével. Igényes feladatok és célok előtt állunk az idei jubileumi évben is. Bízunk abban, hogy közös igyekezet­tel, mindannyiunk aktív hozzájárulá­sával sikerül feladatainkat az egész mezőgazdasági—élelmiszeripari komp­lexumban maradéktalanul teljesíte­nünk. A földművesek sokoldalú munkája eredményeként évente rendszeresen hazánk területének megközelítőleg a felét műveljük. A föld gondos műve­lőjét a rend, a tisztaság és a fegye­lem jellemzi. Felhívásunkkal is erre szeretnénk figyelmeztetni, amelynek értelmében a jövőben mindannyiunk­nak nagyobb gondot keli fordítani az életkörnyezet védelmére és javítá­sára. Hazánkban úgy becsüljük a termé­szetet, mint nemzeti örökségünket. A Tátrai Nemzeti Park, a további nemzeti parkok és védett területek fenntartása, megbecsülése és védel­me azonban kevésnek bizonyulna. Az elmondottakből kiindulva azt szeret­nénk elérni, hogy a tavaszi és a nyári nagytakarítás és környezetren­dezés, valamint az élő természeírőd való állandó gondoskodás során el­sősorban az egységes földművessző­­vetkezetek és az állami gazdaságok telepein és gazdasági udvaraiban, va­lamint az élelmiszeripari üzemek­ben kell alapos rendet teremteni. Ezt az állapotot a fegyelem megszilárdí­tásával a jövőben még hatványozot­tabban meg kell tartani, s a lehető­ségekhez mérten tovább javítani. A mezőgazdasági nagyüzemek gaz­dasági udvarairól távolítsuk el az oda nem illő és a környezetet csúfító tárgyakat, főleg a géproncsokat, és a hulladékvasat, az istállók, a szérűk, a tárolöhelyek, a trágyatelepek kör­nyékéről pedig a limlomot: az öreg, értékét vesztett szalmát, a gyomnövé­nyek száraz maradványait és más, a szépérzéket bántó tárgyakat, anyagu­kat. A megtisztított területekre ültes­sünk gyümölcs- és díszfákat, a na­gyobb térségeken pedig termesszünk intenzív fűféléket vagy egyéb hasz­nos növénykultúrát. Végezzünk alapos ellenőrzést gaz­daságaink határában is, s rövid időn belül számoljuk fel a kazlak, a me­zei trágyatelepek és a gyomnövények maradványait, s térképezzük fel és műveljük meg az elfekvő, kihaszná­latlan földterületeket. A hegyi és hegyaljai körzetekben ered patakjaink és folyóink többsége. Medrük nem azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgo­zói és a természetjárók szeméttelep­ként használják. Ezért ne dobáljuk belé az elhasznált gumiabroncsokat, a rozsdás alkatrészeket és a felesle­ges müanyagzsákokat. ne engedjük meg, hogy vizüket szilázs- és trágyá­ié. fáradt olaj és vegyszermaradvány szennyezze. Előzzük meg patakjaink és folyóink vízerózióját és az ivóvíz­készletek szennyeződését. Tudatosí­tanunk kell. hogy mindannyian fele. Iősek vagyunk az emberi meggondo­latlanságból származó károkért, s foly­• JÄN JANOVIC, az SZSZK mezőgazdasági ée élelmezésügyi minisztere PAVOL VALUSKA, a mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti szövetsége szlovákiai bizottságának elnöke (essünk megalkuvás nélküli harcot a felelőtlenség ellen. Az ivóvíz minden cseppjét éssze­rűen hasznositsuk. Az ivóvízhez ha­sonlóan tegyünk meg minden tölünk telhetőt a levegő szennyeződésének megelőzése érdekében is. Az életkör­nyezetet nemcsak a gyárkémények, hanem a rétek és legelők száraz fü­­maradványainak, a műanyagok, a gu­miabroncsok stb. elégetése is szeny­­nyezi. Az ösgyepek felégetése szigo­rúan tilos, mert ezáltal kárt okozha­tunk a hasznos és védett rovarokban. Ezért ne engedjük meg, hogy a füve­sített területeket felégessék! Fordítsunk nagyobb gondot a mun­kakörnyezet javítására is, főleg az öreg, elavult irodákban, szérűkben, raktárakban, istállókban és félreeső telepeken. A rend és a tisztaság fej­lettségünk csalhatatlan tanája. Ezért még a félreeső munkahelyeket is vi­rágokkal és díszcserjékkel ékesítsük, s gondozásukat bízzuk a tanulóifjú­ságra vagy az idősebb dolgozókra. Az élet- és munkakörnyezet álla­pota az ember kulturáltságának egyik kifejezője. Szinte Szlovákia valameny­­nyi falujában és városában megta­lálhatók a mezőgazdasági—élelmi­szeripari komplexum üzemegységei. A rend és a tisztaság csakis tőlünk függ. Egyúttal felhívjuk az iparban, az építőiparban és a népgazdaság egyéb ágazatában dolgozókat, hogy hasonló intézkedéseket f oganatosítsanak vál­lalataikban, üzemeikben, üzemegysé­geikben és munkahelyeiken. Bízunk abban, hogy felhívásunk széles visszhangra talál a mezőgaz­dasági—élelmiszeripari komplexum és más ágazatok dolgozói körében, hogy a'z illetékes szervezetek helyi, járási és kerületi versenyt szervez­nek,^ amely célravezető és állandó jellegű mozgalommá válik, hogy az élet- és munkakörnyezet szervezett védelmével és javításával is köszönt­sük a dicső évfordulókat. JÁN, BLCHÄC, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke MARIA VIRÄGOVÄ, az élelmiszeripari dolgozók szakszervezeti szövetsége szlovákiai bizottságának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom