Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-24 / 12. szám
1984. március 24. SZABAD FÖLDMŰVES áŕíftupíi (II. rén) ISMERKEDÉS AZ ORSZÁGGAL A repülőtéri formaságok után találkoztunk a SA1GON-TURIST angolul beszélő képviselőjével, Juan úrral. Ez a 150 cm magas, fürge, Jól öltözött fiatalember f később kiderült, nem Is olyan fiatal) sok hasznos tanáccsal látott el bennünket. Ne igyunk vizet, csak a szállodában, ügyeljünk a higiénára, ne hagyjuk el a csoportot, stb. Miközben vezetőink szorgalmasan fordítják a szöveget, mi a repülőtér előtt várakozó riksákat bámuljuk, s kölcsönösen nagyokat mosolygunk egymásra. Meglepően csinosnak találtuk az egysze rüen öltözködő, színes selypmnadrágot és blúzt viselő fiatal nőket. Figyeltük és csodáltuk a szolgálatot teljesítő apró termetű katonákat. Hogy is tudták ezek tönkreverni a világ egyik legkorszerűbb hadseregét, gondolkodo’tt hangosan Vajas Károly barátom, aki a maga 110 kilójával valóságos óriásnak tűnt a sok apró emberke között... Végre megérkezett az autóbuszunk, s irány a város, az itteni szálláshelyünk. Vagy 15 km-es utat kellett megtennünk szállodánkig. De milyen utatl Egy katonai ellenőrző állomás után belesodródtunk a belvárosi forgalomba. Ha egy hazai nagyvárosunkban a május elsején felvonuló tömegek kerékpáron térnének haza — talán ez a kép érzékeltetné kissé a forgalmat, amely a sötétedő utcán elénk tárult. Gépkocsivezetőnk állandóan dudálva haladt, s dermedten figyeltük, amint szétnyílt előttünk a kerékpárok és a riksák tömege, hogy utána újból összezáródva, ismét teljes szélességben ellepjék az úttestet mögöttünk. Aztán mégiscsak megérkeztünk. Egy elegáns szálloda lett az ideiglenes otthonunk; korszerű, minden igényt kielégítő, 14 emeletes épület. Azon a sugárúton épült, ameiynek egyik végét a franciák által épített városháza zárja, a másik vége pedig a Saigon folyó nemzetközi kikötőjéhez vezet. Moszkitóhálós ágyak, süppedő bőrfotelek. 1975-ig az amerikai hadsereg vezérkari tisztjeinek a szálláshelye volt... Este nyolckor vacsora a 14. emeleti étteremben, ahonnét a nagy üvegablakokon át gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre, s magára a hatalmas kiterjedésű városra. Az új élmények terhétől fáradtan, este tíz óra után kerültünk ágyba. Odahaza délután négyet mutattak az őrák mutatói... SÉTA HO SI MINH VAROSBAN Bőséges reggeli után (az ételekről és az étkezési szokásokról külön is beszámolok) városnézés volt programon- juan úr a szálloda halijában részletesen ismertette a város történelmét, felhívta figyelmünket a nevezetesebb épületekre, főleg azokra, amelyek a felszabadító harcok idejéből az egész világon ismertekké váltak. Megtudtuk, hogy Vietnam soknemzetiségű ország, ahol több mint 60 nemzetiség él békésen egymás mellett. LakQpsága meghaladja az 55 milliót; ennek legnagyobb részét a vletek vagy ahogy magukat nevezik a klnhek alkotják. A legnagyobb nemzetiségi csoport a kínai: kb. egymillió él belőlük Dél-Vietnamban. Többségük a fővárossal teljesen egy beépült Cholon váorsrészben él, bé ► A városháza kés egyetértésben a helyi lakossággal. Ho Si Mính-város hatalmas területen fekszik, lakossága meghaladja a 3 és fél milliót. A várost átszelő Saigon folyó bővizű, lassú folyású, széles és mély medrü. A legnagyobb tengeri hajók Is feljöhetnek idáig, bár a torkolattól kb. 80 kilométer a távolság. 1975-ben az amerikai cirkálók is itt horgonyoztak, hajóágyúikkal fenyegetve a polgári lakosságot — A város középületei a francia építkezési stílusok jegyeit viselik magukon. Közülük az 1900-ban épült színház (1045-ig a parlament épülete volt), az 1860-ban épült városháza, a főposta és az állomás épülete leglátványosabb. Megtudjuk azt is', hogy hetente kétszer indul vonat Hanoiba, de még nem menetrend szerint. 1975- ben az amerikai légierő teljesen megsemmisítette Dél-Vietnam vasúthálózatát, nem is beszélve a mozdony- és a kocsiparkról... Végigjártuk a 7 kilométer hosszú Но SÍ Minh sugárutat amely a kínai negyedbe, Cholonba vezet, s a híres városi állaíkertnél végződik. Érdekes épületek, kis üzletek (bodegák) sora szegélyezi, a járdákra kirakott, vevőcsalogató áruk tömegével. A kínálat főleg a kézműveslpar termékeiből áll: gyékényből font fejfedők, kosarak, népművészeti áruk, ruházati cikkek, szemüvegek (nem is akármilyenek), továbbá déligyümölcsök, ételek stb. Az utcákon nyüzsgő, csencselő tömeg, kerékpárosok, riksák s néhány háromkerekű öreg tehertaxi, kivénhedt amerikai teherautó. De itt-ott feltűnnek köztük korszerű szovjet ZIL tehergépkocsik, s találkoztunk a hivatalok és konzulátusok luxuskocsijaival is. A kínai negyed üzletei rendezet tek,' tiszták, látszik a riksák -növekvő számából, hogy ide járnak bevásárolni a tehetősebb városlakók és a vidékiek. A sugárút végének kőt oldalán modern, gondozott és parkosított udvarú épületek — a volt nagykövetségek. Többségük jelenleg üres. Látszik azonban, hogy az állam gondoskodik fenntartásukról, lakóikat visszavárják a nemzetközi kapcsolatok felújítása érdekében... Figyelmemet a volt amerikai követség vakítóan fehér, téglafallal és szögesdróttal védett épülete köti le. Nézem a ház lapos tetejét, ami egyben helikopter-kikötőként is szolgált, s ahonnét az utolsó menekülőket szállították 1975-ben a távozó hajókra. A televízióból, újságokból jól ismert épületek hőborús emlékeket Idéznek ... Az állatkertben sétálva jól öltözött, gesztenyebarna hajú, fiatal leány szól hozzánk angolul. Feltűnő a szépsége. Sok benne a vietnami vonás, de azonnal látni, hogy mégsem bennszülött. Tolmácsunk oldotta meg a rejtélyt. bo Si Minh-i utcarészlet (A szerző felvételei) A lány apját keresi, aki amerikai katona volt. Minden fehér embert megszólít, apja elmét mutatva kéri. segítsenek megkeresni. Ennek az esetnek a kapcsán hallottunk a hetvenes években veszélyes méreteket öltöt saigoni prostitúcióról, annak kellemetlen következményeiről s fölszámolásának problémáiról. Sajnáltuk ezt a szerencsétlen kislányt, aki magán hordja a múlt kitörölhetetlen bélyegét... Ebéd után a volt elnöki palotát tekintettük meg. A fényűző épület tömény történelem. Merényletek színhelye volt: Diem elnök ugyan 1962- ben túlélte az egyik pokolgépes merényletet, de az épület csaknem teljesen rombadőlt. No Vj Tu nemzeti művész érdeme, hogy újjáépítve szebb lett a palota, mint eredeti állapotában volt. Jelenleg a kormány reprezentációs épülete, fogadások színhelye. Este szabadon ismerkedtünk szállodánk környéke utcáinak mozgalmas életével. Mosolygós arcú, barátságos fiatalok kérdezték: liszo? Ez oroszt jelent Csehszlovákiaiak vagyunk — magyaráztuk. Nem értették. Később tudtuk meg, hogy nyelvükön mi [fonetikusan írva) „ Csíp-csók“ vagyunk... Az utcai élet este is élénk. Fegyelmezetten kerékpározó fiatalok tömege lepi el az utcákat. A hajtóiáncok zizegő és a kerekek gumitömlőinek surrogó hangját itt-ott vidám, halk nevetés egészíti ki. Az üzletek, a bodegák nyitva. A járdákon Ieterített gyékényen (főleg a sötétebb mellékutcákban) emberek, kisgyermekes családok alszanak békésen. Itt még nagyon kísért a gyarmati múlt: a társadalom átformálása nem mehet máról holnapra. Este tíz órakor csend ül a városra, csak a szolgálatos rendőrök autóinak zaja töri meg az éjszakai nyugalmat. Másnap az amerikaiak háborús rémtetteinek múzeumát tekintettük meg. Ha rajtam múlna, kitenném a bejárat! ajtóra a táblát: Csak erős idegzetűeknek! Az Itt látottakról külön kellene írat. Azóta értem csak igazán, miért gyűlölte meg Dél-Vletnam népe oly mélységesen az elnyomó franciák nyomába lépő, magukat verhetetlennek tartó amerikaiakat. A vietnami ipar termékeinek kiállítása valósággal gyógyírként hatott Idegeinkre. Bámulatos a kézműiparuk színvonala. Délután a Ho SI Minh múzeumot látogattuk meg. Oj, látványos épület. A Saigon folyó partján épült. Azon a helyen, ahonnét ifjúkorában hajóra szállt az a fiatal ember, aki Franciaországban forradalmárrá válva Но SÍ Mmh-ként tért vissza hazájába... E felvett név magyar jelentése: fényt hozó. Szükség is volt a fényre, amely azóta is világosságot áraszt ebben az új utakon haladó országban ... Jutott Idő délutáni sétára is. Magyarországi üzletkötőkkel s ott dolgozó szakemberekkel találkoztunk. Közülük két hölgy divatos szandálokat rendelt magának egy cipésznél. Egy pár elegáns pántos szandál 650 dongba kerül. (Az árfolyam: 1 dong = 1 Kis.) Meglepett, amikor a tulaj megkérdezte: melyik világcég márkajelzését óhajtja a kedves vevő az új cipőjén látni? Figyelmeztettek is a bennfentes magyarok: vigyázni kell a csencselésnél. Itt találhatók a világ legügyesoebb hamisítói... Ez Is gyarmati örökség. Este kultúrműsor volt a programunk. Az egyik szuperszálloda bárhelyiségében egy kis éneklőcsoport zenekari kísérettel orosz. cseh. lengyelt és hazai dalokat adott elő. Nagyon szép volt. Esténk hátralévő része csomagolással telt el. Da Nang-ba készültünk másnap, november 23-án. (Folytatjuk) Tánczos Tibor, a Csilizköz Efsz alelnöke Mondák, történetek FALVAINKBÓL Betyárhistória Élt egykor Kisgyarmaton (Sikenióka] egy Slsa Pista nevű betyár, aki pappal a szőlőkben bujkált, ott rejtegették őt. A falu népe nagyon le volt szegényedve: majdnem mindenkinek volt több-kevesebb adóssága. Sisa Pista egy alkalommal bement a faluba és összeszámolta, hogy kinek mennyi az adóssága. Amikor már teljes volt a lista, világos nappal elment a falu papjához. Vitt magával egy revolvert is, és a megrémült papra szegezve azt, így szólt hozzá: — Én Sisa Pista vagyok!... A község szegényeinek összesen ennyi és ennyi summa pénz adóssága van, és nem tudják azt kifizetni. Én most magának azt mondom, hogy ide az asztal közepére olvassa le azt az összeget, a sajátjából, majd én azután szétosztom az arra rászorulóknak. De viszont, ha nem teszi le ide a pénzt, akkor én ezzel a revolverrel fogom kilukasztani a fejéti... A pap elkezdett rimánkodni, könyörögni, hogy hagyja meg neki az életét, hiszen 6 (s csak egy szegény földi ember. Sisa Pista erre csak ennyit válaszolt: — Ha nem teszi le a summa pénzt ide, az asztajra addig, amíg húszat számolok, akkor nem lesz se irgalom, se kegyelem, lelövöm, mint egy kóbor kutyátl... A pap erre belenyúlt a belső zsebébe, kivett onnét egy szekrénykulcsot, odament egy ottlevő szekrényhez, kivett onnét egy csomó pénzt, és minden szó nélkül leolvasta az asztal közepére a summa összeget. A betyár felvette, megolvasta, majd egy pénzt visszaadott a papnak belőle, ezzel a megjegyzéssel: — Eggyel több a pénz. és én ezt az egyet visszaadom magánsk, mert nékem csak annyi kell, mint amennyit kértem ... A többit szépen zsebre téve eltávozott, s utána ígéretéhez híven szétosztotta a pénzt a falu szegényei között. Az ördög, az aranypénz, meg a szegényember (SZIK INCE MENTI NÉPMESE) Élt Kisgyarmaton egy szegény ember, akinek annyi gyereke volt, hogy alig tudta megszámolni őket. Állandó nélkülözésben éltek, mert a sok 'gyerek mindent megevett, elfogyasztott. Egyszer azután bánatában így sóhajtott fel a szegény ember: — Hej, csak hozna ide az ördög egy zsák aranypénzt, istókuccse, nekiadnám érte a letkemet!... Alighogy kimondta ezt a szót, máris megjelent előtte az ördög, egy zsák arannyal, majd Így szólt tl07Zá" — Hívtál, hát itt vagyokl ... Itt a zsák aranypénz, és most már viszem is a lelkedet) ... De még többet is hozok!... Hordta azután is az 1 ördög az aranyat, napról-napra. Kis idő múlva mér annyi volt az arany, hogy aljg fért el a kis házban. Ki kellett költöztetni az egész családot az udvarra, de az ördög kikötötte, hogyha mindenki ki is megy a házból, a szegény embernek ott muszáj maradnia. Az ember környörgött az ördögnek, hogy ne hordjon már több aranyat hozzá, mert neki ez már elég. De az ördög nem hallgatott reá, csak hordta-hordta továbbra is a zsák aranyat, mindaddig, amíg az ember bele nem fulladt a sok aranypénzbe. Ha nem fulladt volna bele, akkor az én mesém Is tovább tartott volna. Aki pedig ezt nem hiszi ef, az rögtön menjen el Klsgyarmatra, keresse meg ott á szegény ember házát, és ha megtalálta, kotorászszon a szoba talajában, hátha még talál egy ottfelejtett darabka aranypénzt... A két történetet elmesélte: Csákvárl Julianna, 84 éves. háztartásbeli. Klsgyarmat, 1983. Lejegyezte: PARÄK ENDRE KARINTHY FRIGYES: A kávéhál félreeső sarkában ülnek. Előttük a sakktábla pepita lepedője: őrák óta könyökölnek fölébe. Nem lát és nem hall ez a két ember, világok dőlhetnek össie: a földrengést ts legfeljebb abból vennék tudomásul, hogy valamelyik figura jélrecsúszott. Jön-megy körülöttük az élet, izgatott hírek főnnek a német választásról, szép asszonyok telepednek le a szomszéd asztalhoz, boros társaság érkezik, pezsgőt rendel, kurjongat. Számukra ntnes külvilág. Azazhogy mégis. 'Ahogy, elrejtőzve a közelükben, fél füllel odafigyelek, hallom, az egyik állandóan dúdol. Zenei fül, nem bírta tudomásul nem venni a kávéházi zenekart: együtt dúdol vele, kíséri a zenét szórakozottan, egymásután, ahogy a számok jönnek. De lám csak, szöveget is énekel. Csak az a furcsa, hogy olyan zenéhez is, aminek nincs szövege. Közelebb húzódok. A zenekar éppen Solveig dalát játssza, a Peer Gyntből. hogy aszongya el — mulhata — nyárelő — széhépkikelet... el a klhi-kehelet... A sakkozó lágyan ringatja derekát. És hallom, ahogy dúdolja: — Levá — goma — futót... le — cserélt — lovam ... lecsere ... réhé — Uht őt ff. S aztán a mélabús végakkordhoz: — Nem vá — ágom mégse le... nem váhá — gom le... ott dögö... höl — jő ... hőn ő.... öhöhö.., Es már nyúl egy másik figura felé. De ekkor a zenekar hirtelen a Prinz Eugen indulójába csap. A sakkozó meghbkken, visszakapja kezét, tűnődik. Aztán dacosan vállat von s pattogó, harcias hangon folytatja az Induló dallamára: — Ménné — vágnám — mégis aztalat ménné — vágnám a futót —> trattatam — pukkadjon meg, üsse a lovaml És hirtelen egy napóleoni mozdulattal kiüti az ellenfél futóját. Meg is nyeri a pánit, ami most már gyors tempóban bonyolódik le. Es még azt mondják ezek az unalmas történelmi materialisták, hogy a háborúk eredményét gazdasági és anyagi erük határozzák megl Bs a csatadal, az semmi?,
