Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-17 / 11. szám
1984. március 17. SZABAD FÖLDMŰVES' 7 úiínaptá KÖNYVIGÉNYÜNK a statisztika tükrében Utazni, távolt, ismeretlen tájakat, népeket megismerni, Ősi emberi vágy. Azok közé tartozom, akik tágabb otthonuk, Európa számos országát, népeit ismerhették meg az utóbbi évtizedben. Többször jártam a Szovjetunióban. Igyekeztem nemcsak nézni, de látni Is az általam bejárt távoli országokban mindazt, amii az ott élő népek kultúrájának, életmódjának, társadalmi szokásainak gyökerét, lényegét képezik. Felsorolni is hosszadalmas lenne azokat az országokat, városokat, tájakat és népeket, amelyek megismerése után megérlelődik az emberben az összehasonlítás képessége; amelynek birtokában meglátja mindazt, ami az egymástól távol éló népeket ts összeköti, s azt ts, ami elválasztja... Így érthetően nagy örömmel jogadtam a lehetőséget, hogy a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége által szervezett turistaút résztvevőjeként két hetet tölthetek Indokína egyik, számunkra nagyon érdekes szocialista országban, Vietnamban. Az utazási láz bizsergető érzése tulajdonképpen már Prágában, a ruzy nét repülőtéren átjárt bennünket, amlkor az egyik útttársunk kiterítette Európa nagy légijorgalmt térképét. A térképen jeltüntetett Prága—Ho Si Minh-város (Saigon) útvonal elképesztően nagy távolságot jelentett Megérkezésünk után a Hűn Ngh Szálloda várt bennünket COLOMBO REPÜLŐTERÉN Átrepülni Indiát'— önmagában ts élmény. Szokatlanul gyorsan hajnalodon, hisz gépünk délkeleti irányban a felkelő nappal szemben haladva röpítette utasait. Alattunk, mint egy gigászi térkép terült el India. Hegyek és folyók — szinte hihetetlen, hogy ez a parányi játékok hajók hagynak maguk után hosszú fehéreskék csíkokat, megtörve az óceán fenséges egyhangúságát ... Aztán világosodni kezd a végtelen víztükör. Ez már az Andamán-tenger; átrepültünk a Nlcobar-szigetek csipkéi fölött, s közeledik a Maláj-félsziget. Gyorsan átrepültük, s útra tenger van alattunk — a Sziámi-öböl. Közeledünk úticélunkhoz; vietnami út Kársaink fokozódó izgalma ránk is átragad... Ismét feltűnik a szárazföld. Már alig ezer méter a magasságunk. Az utazás előtt számtalanszor áttanulmányozott térkép most a valóságban van kiterítve alattunk. A Mekong folyó deltavidéke fölött repülünk. Sötétzöld, buja növényzet. Pálmaerdők szegélyezte, hatalmas kiterjedésű, csillogó vízfelületek, keskeny töltésekkel parcellákra tagolva. Jól kiépített öntözőcsatorna-rendszer — a rizstermesztés nélkülözhetetlen feltétele. Jól kivehetők az ekét vontató bivalyok és a combig vízben gázoló emberek. A pálmaerdöktöl és a rendezett banánültetvényektől zöldellő táj képét kisebb-nagyobb, de mind egy irányba siető folyócskák teszik változatossá. Nemsokára „úticélfuk“ is feltűnik: egy hatalmas, sárgás színű folyam, a mi öreg Dunánk eltörpül, ahogy melléje képzelem. A Mekong. Partján rizsjöldek, ültetvények váltakoznak nagy kiterjedésű városokkal: Vtnh Long, Mi Tho, Chölon — próbálom őket azonosítani a térkép alapján. Neveik még az 1970-es évekből, a legendás felszabadító háború idejéből ismertek. Gondolatban felidézem a hírhedt amerikai „zöldsapkásokat“, akik számára ez a paradicsomi táj— az egykori hadijelentésekből Ыу jől ismert Mekong-delta vidéke — annak idején a poklot jelentette ... Ismét feltűnik egy város. Ereszkedni kezdünk, s perceken belül a repülőtér betonján gördülünk. Megérkeztünk Ho Sl Minh-városba, az egykori Saigonba. A kifutópálya mentén rengeteg amerikai katonai repülőgéproncs, majd hangárok sora, bennük ponyvázott vadászgépek. A látvány a háborút idézi... Végre kiszállás. Az órámon 11 ára 5 perc, a dátum 1983. november 20-a. Átállítom a helyi időre — 17 óra és 5 perc. Ragyogó napsütés, árnyékban 27 C-fok. Párás melegség. A vietnami tél kellős közepébe érkeztünk. Pilótáink mosolyogva búcsúznak. Üjabb akklimatizálódás előtt állnak, hiszen Szófiában jelenleg —11 C-fok a hőmérséklet ... Mosolygós, apró termetű emberkék fogadnak. Olvasom a repülőtér épületének feliratát: HO-CHl-MINH — SAIGON. (Folytatjuk) Tánczos Tibor, a Csllizköz Efsz alelnöke A knnyvhőnapban illik minél többel foglalkozni a könyvekkel, s ez természetesen nemcsak az olvasókra, de ránk is vonatkozik. Nincs nehéz dolgunk, hiszen hálás téma a könyv: elég ellátogatnunk egy könyvtárba könyvkiállftásra, ismertetőt Írhatunk egy-egy érdekesebb kiadványról S bár kevésbé „életszagú“, ám nem kevésbé létjogosult ezidőtájt olyan eszmefuttatás sem. hogy tulajdonképpen mennyit, mit — és nem utolsósorban mennyiért — olvasunk. Mini például a tavalyi esztendő könyvkiadási és -forgalmazási statisztikáinak elemzése szlovákiai viszonylatban. Kezdjük azzal, hogy 1983. december végén Szlovákiában 267 könyvesboltot és 8 antikváriumot tartottak nyilván. Számítsuk még hozzájuk a JEDNOTA olyan üzleteit, amelyekben egyéb árucikkek mellett könyvet is lehet vásárolni, hiszen — főleg falvakon — nem egy háztartási boltnak van könyvrészlege. Ez a megközelítőleg háromszáz üzlet tavaly 260 millió korona értékben adott el könyveket, 104 százalékra teljesítve ezzel a könyvárusítás éves tervét. Megjegyzendő. hogy ez a szám csupán az egyéni könyvvásárlást tükrözi, nem tartalmazza tehát a könyvtárak és epvéb intézmények által nagykereskedelmi áron felvásárolt könyvek értékét. önként kínálkozik az egyszerű számítás: mit jelent ez az adat egy főre számítva? Egy osztás, s máris megtudjuk: Szlovákia valamennyi lakosa tavaly átlag 52 koronát költött könyvre, vagyis, az árakat figyelembe véve, 2—3 könyvet vásárolt. Sokkal jobban megközelítjük azonban a valóságot. ha ezt a számot megduplázzuk, hiszen csecsemőkkel, olvasni még nem tüdő gyermekekkel, aggastyánokkal is számoltunk. S ha ezek szerint a most már szociálisan és életkor szerint is valóban az átlagot reprezentáló szlovákiai állampolgár évente 4—5 könyvet vásárol, mintegy 100 korona értékben, ez rossz aránynak semmiképpen sem nevezhető. A szlovákiai kiadók által forgalmazott könyvek értéke tavaly 271 millió korona volt. Ez természetesen csak egy része — még ha a legjelentősebb is — a tavalyi év teljes könyvtermésének, amelynek az összértéke 514 millió korona. Ez az érték némileg elmarad ugyan a tervezettől (annak 99.3 százaléka), a kiadványok száma és a példAnyszám terén viszont 104, illetve 103 százalékos túlteljesítést könyvelhetünk el. Konkrétan: tavaly 3000 kiadvány forgalomba hozatala volt tervezve, összesen 25,8 milliós példányszámban; a valóságban forgalomba került 3120 kiadvány, 26,6 millió példányban. Érdemes áttekinteni ezek tematikus összetételét, annál Is inkább, mert a szán lepő tényt ts elárulnak. Például azt, hogy a kiadványok számát tekintve — sportnyelven szólva — magasan a főiskolai jegyzetek, az ún. szkriptumok végeztek tavaly az első helyen (841), példányszámuk viszont (412 ezer) elenyésző volt a többi kiadványéhoz viszonyítva, jellegüknél és küldetésüknél fogva ez teljesen érthető, mi is inkább csak mint kuriózumról tettünk róluk említést. Sokkal inkább tükrözi az olvasói és a társadalmi igényeket, hogy 670 politikai és társadalomtudományi kiadványt jelentettünk meg, 4,6 milliós példányszámban, és ugyanennyi volt az összesen 5,1 millió példányban forgalomba került szakirodalmi kiadványok száma. A szépirodalmat 663 kiadvány képviselte tavaly könyves- En is megtaláltam!.. boltjainkban, messze a legmagasabb (9,3 milliós) összpéldányszámban. A teljesség kedvéért említjük, hogy példányszám tekintetében a második helyen a tankönyvek állnak (7 millió), amelyekből — nem utolsósorban Iskolarendszerünk reformjához igazodva — összesen 227 kiadványt jelentettünk meg. S végül: 51 zenei és zenetörténeti kiadvány került tavaly forgalomba, 80 ezer példányban. Most - pedig nézzünk szét szőkébb pátriánkban és vizsgáljuk meg egyetlen hazai magyar kiadónk, a Madách Könyv- és Lapkiadó egyévi munkáját a számok tükrében. Kezdjük azzal, hogy a kiadó kereken 9 millió koronás könyvforgalmazási torvét, ha nem is sokkal (8 ezer), de túlteljesítette. Itt mindjárt az elején különbséget kell tennünk a hazai szerzőktől származó és az „importált“ kiadványok között; ez utóbbiak ngyanis mind példányszám, mind a forgalmazási érték tekintetében mintegy háromszorosan felülmúlják az előbbieket, Ez a sajátos helyzet abból adódik, hogy kiadónknak közös könyvkiadási szerződése van több hasonló magyarországi intézménnyel, s így magyar szerzők művei képezik a Madách által forgalomba hozott kiadványok túlnyomó részét. Az arányokat jól érzékelteti, hogy tavaly összesen 220 kiadvány jelent meg a Madách gondozásában; ebből 50 hazai, 4 szovjet, 166 pedig magyar szerző, illetve kollektíva alkotása. Osszpéldányszámuk az előbbi sorrendben: 127 ezer, 3 ezer, illetve 304 ezer. A kiadványok tematikns megoszlásánál tehát elegendő a hazai, illetve a magyarországi szerzők műveivel foglalkoznunk; eszerint hazai szerzőtől (kollektívától) tavaly összesen 26 szépirodalmi, 14 ifjúsági, 5 politikai és társadalomtudományi, 4 pedagógiai és 1 művészeti kiadvány jelent meg a Madách szignójával. Ami a Magyarországról „behozott“ műveket illeti, kizárólag a szépirodalmat és az ifjúsági irodalmat (85, illetve 81 kiadvány) képviselték; csupán a teljesség kedvéért teszünk említést az összesen 4, politikai, egészségügyi és művészeti témájú, szovjet szerzőtől származó kiadványról. Természetesen nem okvetlenül szükséges a fentebb elmondottakat ismernünk ahhoz, hogy szeressünk olvasni. Meggyőződésem viszont, hogy már akkor sem volt hiábavaló megírni é« elolvasni, ha csupán egy-két adaton gondolkozunk el közösen néhány pillanatra. Mert olvasni lehet ösztönszerűen, de a könyvkiadás és -forgalmazás, az ezeken belüli, különböző szempontokon alapuló arányok már társadalompolitikai összefüggéseket és igényeket tükröznek. Az olyaséval szemben is. VASS GYULA A MA TESZ márciusi játékterve Feled (Jesenské): Rimaszombat (Rím. Érsekújvár (Nové Zámky 1: Komárom (Komárno): Somorja (Samorln): Nagykér (Milanovce): Csilizradvány (Cil. Radvaň): Koldusopera Sobota): Koldusopera Mielőtt a kakas megszólal... Mielőtt a kakas megszólal... Mielőtt a kakas megszólal... Mielőtt a kakas megszólal... Mielőtt a kakas megszólal... Koldusopera Mielőtt a kakas megszólal... Fotó: —Ha— számomra. A repülőgépre várakozók között hazainduló vietnamiak és arabok is feltűntek, színessé, változatossá téve csoportunkat. Amikor a hangszóró beszállásra szólított bennünket, lélekben már a várható új élményekre készültünk... 1983. november 19-én 11.00 órakor indultunk a Bolgár Légitársaság gépével Szófiába, ahová röviddel 13 óra után érkeztünk. Csak este, háromnegyed tízkor indultunk tovább, ugyancsak bolgár géppel, legközelebbi úticélunk, Ábu-Dhabl felé. ABU-DHABI-I BENYOMÁSOK Gépünk udvarias személyzete rendszeresen tájékoztatott bennünket arról, hogy melyik ország vagy nagyobb város felett repülünk. Így az éjszakai repülés sem volt unalmas. Törökország felett átrepülve láttuk Isztambul és Ankara fényeit. Vegyes érzelmekkel figyeltük Damaszkusz és Kuvatt, majd az Egyesült Arab Emirátus városainak fényűzően kivilágított, szabályos utcasorait, az olajfinomítók vörös fáklyáinak erdejét. Itt még nem érezni az energiaválság jelelt... Amikor gépünk leszállt a Perzsaöböl parti Abu Dhabi fényárban úszó, tengerparti repülőterén, az volt az érzésünk, hogy ünnepi esemény tiszteletére rendelték el ezt a kivilágítást. Pedig máskor is Ilyen, hiszen a világ egyik legkorszerűbbb, nagy forgalmú repülőtere egy dúsgazdag országban: az Egyesült Arab Emirátusban. Ezer fel beszélt a bőségről: az utasforgalmi épület fényűző berendezése,- az utasellátás színvonala, az árukínálat bősége... Az üzletekben az arab ötvösművészet arany és ezüst remeket, a világ tpart termékeinek a sztne-java megvásárolható. Igaz, borsos áron. — és dollárért... Szólta fagyos, télies időjárása után furcsa volt a kellemes, langyos nyárias idő. Másfél órás várakozás után rajtolt a gépünk, s Irány Srí Lanka, régi nevén Ceylon szigete. sárgás-barna színű föld élteti (úgy ahogy) azt a sokszáz millió embert... Majd újra tenger szürkéink alattunk s gépünk máris ereszkedik. Alattunk Srí Lanka szigete. Pálmaerdők tűntek fel, s a gépünk szellőzőnyílásain át be tóduló pára jelezte — ez már a trópusok világa. Amikor a földet érés után kitárult gépünk ajtaja, párás, forró levegő csapott meg bennünket. Pánikszerűen igyekeztünk megszabadulni minden felesleges ruhadarabunktól, de az a pár száz méter, amit meg kellett tennünk a tűző napon a repülőtér korszerű épületéig, így ts tartós emlék marad.,. Árnyékban 31 C-fokot mutatott a hőmérő.Mosolyogtak is rajtunk a nagyon barátságos sötétbőrű, fehér színű, lenge öltözetű hazaiak. A légkondicionált utasellátó helyiségek valósággal áldást jelentettek számunkra. Idehaza aznap .—10 C-fok volt о reggeli hőmérséklet... IRÁNY HO SI MINH-VAROS Repülünk tovább. Rég tovatűntek már Srt Lanka pálmaerdős, mocsaras tájat. Gépünk utasterében lassan lecsapódik a pára, s a légkondicionáló berendezések kellemes friss levegőt varázsolnak a trópusi forróság helyébe. Alattunk az Indiai-óceán végeláthatatlan, sötétkék víztükre, amely fölött lassan oszlik a köd. Itt-ott mint Kilátás szobánk erkélyéről Ho Si Minh-város főutcájára (A szerző felvételei)
