Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-17 / 11. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 17, 6 9 A NOB elnöke elégedett • A Szovjetunió nyerte a nem­cetek pontversenyét # A csehszlovák sportolók eddigi leg­jobb helytállása Remek olimpia volt A XIV. Téli Olimpiai Játékok utolsó napján a szarajevói sport­­csarnokban bensőséges hangulatú záróünnepségen tettek pontot a nagyszabású esemény végére. A ba­ráti légkörben lebonyolított verse­nyek résztvevői, még mindig a vi­lágot átfogó sportesemény hatása alatt ugyan, de már a jövőbe te­kintve búcsúztak egymástól ' és Szarajevóból. „Találkozunk Calga­­ryban“ — harsogták a hangszórók. Igen, azok, akik négy esztendő múlva ismét számításba jöhetnek — függetlenül a most elért ered­ményeiktől — már a következő téli olimpiára gon'doltak. Hát bi­zony, az -élet megy további Addig azonban még sok szó esik majd a Szarajevóban történtekről, a részt­vevők teljesítményéről. Mérlegek készülnek, szakemberek értékelé­sét hozzák nyilvánosságra és a számtalan elismerés, dicséret mel­lett akad majd elmarasztalás is bőven. Az első és legnagyobb elis­merésben már a záróünnepségen egyhangúlag a rendezők részesül­tek, mégpedig teljesen megérde­melten. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke még az első sajtótájékozta­tón többek között, a következőket mondotta: „Mielőtt elindultam Sza­rajevóba, éreztem, nyugodtan kije­lenthetem majd. hogy minden idők legjobban megrendezett téli olimpiájának lehettem szemtanú­ja.“ A NOB 87. ülésén az elnök megnyitó beszédében kiemelte a jugoszPáv házigazdák odaadó elő­készítő munkáját, egyúttal hangsú­lyozta, hogy a téli olimpia tekinté­lye mind jobban megközelíti a nyáriét. Tény, hogy a téli sportok nép­szerűsége nőtt, amit tapasztalni lehetett az eddig megrendezett olimpiákon is. Az első téli játéko­kat 1924-ben Chamonix-ban' ren­dezték meg, és csak néhány szám szerepelt a műsoron: a 18 és az 50 km-es sífutás, a síugrás és az északi összetett verseny. Az ese­ményt egy évvel később a NOB olimpiának nyilvánította. Az első téli olimpiára tehát 60 esztendővel ezelőtt került sor, a gyengébb nem képviselői azonban csak 1952-ben jelenhettek meg a játékokon, és csupán egyetlen számban — a 10 kilométeres sífutásban — mérhet­ték össze tudásukat. Az első olim­piákon a skandináv országok — Norvégia, Svédország, Finnország — versenyzői osztoztak az érme­ken, helyezéseken. Amikor azon­ban 1956-ban Cortina d’Ampezzó­­ban a szovjet versenyzők is meg­jelentek a játékokon, egycsapásra megváltozott a helyzet. Attól Kezd­ve mindig — így Szarajevóban is — a nagy esélyesek közé tartoz­tak. Igaz, ezúttal nem sikerült a ha­gyományokhoz híven szerepelniük, Zimjatov, Szmetanyina és a töb­biek csak részsikereket értek el, ennek ellenére a nemzetek pont­versenyében, ha nem is fölénye­sen, de ismét az első helyen vé­geztek. A szovjet szakemberek bi­zonyára megtalálják a gyengébb szereplés okát, és oda hatnak majd, hogy védenceik már a soron következő világversenyeken feled­tessék a szarajevói kisiklást. Nem lesz túl nehéz dolguk, hiszen a szovjet élversenyzők mezőnye olyan széles és szilárd alapokra épül, hogy az utánpótlás nem okozhat különösebb gondot. Az NDK versenyzőit sem azért érheti bírálat, mert két ponttal a második helyre szorultak, hanem inkább az északi számokban nyúj­tott gyengébb teljesítményeket ké­rik majd tőlük számon. A szánkó- és a gyorskorcsolya-versenyekben a nőknél az • NDK fölénye szinte nyomasztó volt. A sífutásban és a síugrásban viszont hosszabb idő után ismét az északi országok do­mináltak. Itt a legtöbb érmet —■ 3 arany, i bronz —» a finn Hämä- Шпеп nyerte, és ő lett a játékok legeredményesebb résztvevője. Pe­dig a húszkilométeres távon nem sok esélyt adtak neki, sőt olyanok is akadtak, akik nem éppen a leg­sportszerűbb eszközökkel igyekez­tek önbizalmát megtörni. Ez — saját bevallása szerint — annyi­ra felbőszítette őt, hogy dühében azt a száfnot is fölényesen nyer­te. Az olimpia legnagyobb veszte­seinek az osztrákokat tartják, akik — elsősorban az alpesi számokban — esélyesekként érkeztek Szara­jevóba, de mindössze egyetlen bronzéremre tellett erejükből. Per­sze ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi években a nagy világ­­versenyeket hihetetlen kiegyensú­lyozottság jellemzi. így volt ez Szarajevóban is. A másik dolog, hogy az esélyesnek érthetően rendkívüli teher a tudat: minden­ki győzelmet vár tőle. Ez elég gyakran azok malmára hajtja a vizet, akiktől nem várnak feltét­lenül érmes helyezést, ezért fel­szabadultabban versenyezhetnek. Nem vitás, hogy jó néhány megle­petés éppen ide vezethető vissza. Am azért az esélyesek közül is sokan beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket, mint például a nőknél Figini és Armstrong, a fér­fiaknál pedig a Mahre fivérek vagy Johnston. Az utóbbi már ko­rábban kijelentette: Csakis én nyerhetem meg a lesiklást! Hogy ezt mennyire komolyan gondolta, egy aktatáska dedikált fényképpel érkezett a rajthoz — amit persze sokan megmosolyogtak —, hogy győzelme után legyen mivel ked­veskednie szurkolóinak. Már csak ezért ts győzni kellett, s győzött is. Nem egy számban századmásod­percek döntötték el az elsőséget, illetve a helyezések sorsát. Az 5000 méteres férfi gyorskorcsolyá­zásban például a svéd Gustavsson 2 (két!) századmósodperccel előz­te meg a szovjet Malkovot és sze­rezte még az aranyérmet. A szov­jet kiválóság viszont hasonló mó,­­don, 5 (.öt!) századnrásodperc. kü­lönbséggel vágott vissza tízezer méteren. Mindez ékesen bizonyít­ja, milyen kiegyensúlyozottság jel­lemezte az olimpia versenyeit. A legnehezebb dolguk kétségte­lenül az olimpia rendezőinek volt, ■akiknek a legtöbb gondot — nem irónia? — a sok hó okozta. A já­tékok előtti enyhe időjárás a ver­senyek kezdetére megváltozott. Napokon át kiadósán havazott, a magasabb régiókban orkánszerű szél fújt, s ezért az alpesi szá­mok műsorát két ízben is meg kel­lett változtatni: a férfi és női lesiklást egyaránt csaknem egy héttel elhalasztották. Az északi számokat a terveknek megfelelően bonyolították le. de a sífutóknak, síugróknak, sílövőknek bizony nem volt irigylésre méltó dolguk. Éppen ezért jelent számunkra kétszeres örömet a csehszlovák színek képviselőinek remek helyt­állása. Jeriová, Charvátbvá, Ploc, Sabovčík, a női váltó és a jégko­­rongozók jóvoltából küldöttségünk hat éremmel és 32 ponttal a tar­solyában térhetett haza. Ezzel a nemzetek portversenyében az elő­kelő 9. helyen végeztünk, amire az eddigi olimpiák történetében még nem volt példa. Elsősorban őket illeti dicséret, de a csapat többi tagja is a legjobb tudása sze­rint küzdött, hiba lenne őket el­marasztalni a kissé gyengébb ered­ményekért a rendkívül erős me­zőnyben. Ami most nem sikerült, sikerülhet máskor, s akár már a legközelebbi világversenyeken bi­zonyíthatnak. Až olimpiát a kisebb zökkenők­től eltekintve közmegelégedésre bonyolították le. A nagy esemény résztvevői, vendégei lépten-nyo­­mon tapasztalhatták, hogy a XIV. téli játékok sikere — amint ezt a rendezők előre jelezték — Ju­goszláviában közügy lett. Akik az olimpia alatt — "résztvevőként, né­zőként vagy újságíróként — Sza­rajevóban tartózkodtak, minden vonatkozásban elégedettek lehet­tek, és elismeréssel nyilatkoztak a hibátlan rendezésről a vendéglá­tók szívélyességéről. A 'szarajevói tíz nap igazolja, hogy a sportolók a nemzetek közti barátság és együttműködés hívei. Az olimpiai eszme tehát ismét győzedelmeske­dett. KOLLAR JÓZSEF < Marcelháza (Mar­­celová) háTomezer­­nyolcszáz lakosú község. A komáro­mi (Komárno) já­rás alsó csücské­ben, a Duna köze­lében fekszik. La­kosainak többsége magyar nemzetisé­gű: nagyobb része mezőgazdasági dol­gozó, a többi ipari tnunkás és értel­­iniségi. A faluban van óvoda, iskola, bevásárló központ, sportpálya, műve­lődési otthon, im­pozáns efsz-szék­­ház, no és egy nép­könyvtár, amely a helyi nemzeti bi­zottság épületében kapott helyet. Ve­zetője Markac Fe­renc, akit éppen a könyvek sajátos hangulatú birodal­mában találtam meg. Itt látja el nap mint nap könyvtárosi teen- Lévai Marika döit. Ezt természe­tesnek tartottam, örültem annak is, hogy a könyvtár mindennap nyitva tart: délelőtt tíz órától este fél hétig várja olvásóit. — Mekkora a könyvállományuk? — kérdeztem bevezetőül, miközben a mennyezetig magasodé, zsúfolásig telt könyvespolcokra mutattam. — összesen 14 ezer 940 darab — válaszolt készségesen. — Ebből 6550 kötet a szépirocjalom, 3069 a gyer­mek- és ifjúsági irodalom, 5041 a szakirodalom és 251 a tudományos, a történelmi és a« politikai kiadványok száma. — Látva meglepetésemet mind­járt hozátette: — Nemcsak ebben az egy helyiségben vannak könyvek, van még egy másik helyiségünk is. Átmentünk a másik helyiségbe, ahol ugyanaz a kép fogadott: alig fértünk el a polcok között. — Bár van még egy raktárhelyiségünk is. mégis hely­szűkében . vagyunk — folytatta a be­szélgetést Markac Ferenc. — Egyelőre nem tudjuk megfelelőképpen rendsze­rezni a könyveket. De addig már ki­bírjuk, amíg megkapjuk az új épüle­tet. Állítólag megkapjuk a régi isko­laépületet, ami megoldaná minden gondunkat, s megfelelő helyiséghez jutnánk az olvasóterem berendezésé­hez is. Január elsejétől van egy kol­léganőm is, Lévai Marika. Ö is, akár­csak én, az érettségi után elvégezte Bratislavában a könyvtáros szakot: Re­méljük. hogy a jövőben még hozzá­értőbben, magasabb színvonalon dol­gozunk majd. Markac Ferenc 1970-től vezeti s könyvtárat. Azóta változatlan lelke­sedéssel a könyvekhez méltó gond­dal végzi munkáját. Fáradozása nem volt hiábavaló, ma már a könyvtár megfelelő könyvállománnyal és kiter­jedt olvasótáborral rendelkezik. Igaz, kevés helyiség áll a könyvek és a kölcsönzők rendelkezésére, de azt hi­szem, ennél fontosabb a könyvek mi­nősége, választéka, az olvasás szere­tető. Fotó: — lt*— w m et — Számokban egyszerűen el lebet mondani: a község lakosságának kö­rülbelül egyötöde olvas. Ez 645 be­jegyzett olvasót jelent, akik több mint 16 ezer könyvet kölcsönöztek ki a múlt évben.- Kik? Miközben Markac Ferenc a névka­talógusok kártyái közé nyúlt, elmomd-Markac Ferenc — Melyek a legolvasottabb köny­vek? — A szépirodalmon belül az olva­sók kedvelik Berkesit, Szilvásit, Sás­­dit, Jókait, Mák Bertalant és Agatha Christie detektívregényeit. Sajnos ha­zai íróink és főleg költőink alkotásai iránt kicsi az érdeklődés. Ennek elle­nére nagyon olvasott Ordödy Katalin A keskenyebb út, valamint Egri Vik­tor Márton elindul című regénye és Lovicsek Béla alkotásai. Az igazság­hoz tartozik,' hogy könyvtárunkban kevés a csehszlovákiai magyar iroda­lom, mert nehezen lehet beszerezni az egyes könyveket. — Kik olvassák az említett könyve­ket? — Legrégibb olvasónk Kochüák Ilona néni, legidősebb pedig a nyolc­vanöt esztendős Czibor Matild néni. Tavaly már nem járt be a könyvtár-* ba, előrehaladott kora miatt. Gyakori vendégünk még ötvös Margit néni és Fursenzeller Irén, valamint Hallman Erzsébet; ők a leghűségesebb olva­sóink. Sokszor gondoltam arra, milyen jó dolguk van a könyvtárosoknak; csönd­ben üldögélnek, bejegyzik a kiköl­csönzött könyvet s a kölcsönzések ízéjjelnéztem a könyvek között. Észrevettem, hogy a gyermek-, az ifjúsági és a szépirodalom, valamint a versek mellett a polcokon helyet kaptak a szakkönyvek és egyéb tár­sadalmi-történelmi témájú könyvek is, szlovák és magyar nyelven egy­aránt. A lapok, illetve folyóiratok kö­zül a hazai sajtótermékek vannak túlsúlyban. — Hogy a könyvellátással elége­dettek vagyunk-e? Erre azt tudom válaszolni, hogy minden olvasni sze­rető ember találhat kedvére valót. Azt tartom elsődleges feladatomnak, hogy minél több emberrel megszeret­tessem a könyvet. Ezt valamelyest si­került ie teljesíteni, a múlthoz viszo­nyítva áz olvasók száma növekedett. — Tavalyi eredmények? ta, hogy az olvasók életkora változó. Természetesen legtöbbet olvasnak az iskolások, elsősorban a középiskolai kötelező olvasmányokat (Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thomas Mann, Balzac, Shakespeare) keresik. Az ifjúság kö­rében Verne Gyula kalandregényei a legnépszerűbbek. De megnőtt az ér­deklődés a csillagászati szakkönyvek és a tudományos-fantasztikus iroda­lom iránt 'is. A felnőttek körében egyre többen keresik a népszerű tu­dományos ismeretterjesztő könyveket, a szépirodalom mellett nagy az ér­deklődés a mezőgazdasági szakiroda­­lom, szakácskönyvek, kézimunka­könyvek iránt. szüneteiben nyugodtan olvashatnak. Rájöttem arra, hogy nem is olyan egyszerű a könyvfá'ri munka. A köny­vek rendezése, rendszerezése, az ol­vasókkal való foglalkozás időt igé­nyel. A könyvtáros munkájának érté­­két és szépségét abban látom, hogy a kicsikkel és a felnőttekkel egyaránt megszerettesse a könyvet. Ment igaz az az álítás, hogy a könyvtáros rá­termettségén, lelkiismeretes munká­ján is múlik, hogy a faluban meny­nyien olvasnak. Ügy vélem, Marcel­­házán érvényt kap az írott sző, . a könyv szeretete. NAGY TERÉZ Az Udvardi (Dvory nad Zitavou) Középfokú Mező­­gazdasági Szaktanintézetben már hagyománnyá vált a vers- és prózamondó verseny, amely általában a SZISZ iskolai szervezetének védnöksége alatt kerül megrende­zésre. Az idei iskolai döntőbe tizennégy szavaló és próza­mondó került be. A versenyzők gondosan felkészültek, ezzért magas színvonalú előadásokat hallhattunk. Az alapos felkészülés érthető is volt, hiszen a „hazai“ győ­zelmen, az elismerő okleveleken és a tárgyi jutalmakon kívül a tét a járási fordulóban való továbbjutás is volt. Ez Mária Straiíákovának sikerült, aki megérdemelten nyerte a szavalók versenyét, Radoslava Križanová és Vass Ildikó előtt. A bíráló bizottság különdíjait Dana Kuréová és Petrikovics István nyerte. — (plavec) Nyitrán (Nitra) Is nagy sikere volt a dolgozók idei téli filmfesztiváljának. Már az adatuk végső összegezése előtt elmondható, hogy jelentős mértékben felülmúlták • tavalyi, 6200-as nézőszámot. Az egész fesztivál során messze a Peter Jaroš regénye alapján készült Ezeréves méh című szlovák film dicsekedhetett a legnagyobb lá­togatottsággal: két moziban vetítették párhuzamosan, napi három-négy előadásban, végig telt ház előtt. Az eladott jegyek száma alapján a fentin kívül a Nővérkék című cseh, a Circus Maximus című magyar és a Nyuga­ton a helyzet változatlan című angol filmet tekintették meg a legtöbben. Mártonvölgyi László + ♦ + A CSEMADOK nyitracsehi (Nitrany) helyi szervezeté­nek színjátszó csoportja február végén mutatta be a köz­ségben Oscar Wilde Hazudj igazat! című színmüvét. Az előadásra zsúfolásig megtelt a művelődési ház, és a né­zők nem fukarkodtak az elismeréssel: szinte valameny­­nyi jelenet végén felcsattant a taps. A darabbal, ame­lyet Pócsik Béláné pedagógus és Hajdú Mária rende­zett, a környező magyarlakta községekben is szeretné­nek bemutatkozni a nyitracsehi színjátszók. Karasz Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom