Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-10 / 10. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 10. HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZAT^ Kongresszus után (Ш 1Ж& m f У'ЖШЧТ 'Ш Horgászok a komáromi hídnál A Szlovák' Horgászszövetség komáromi (Komárna) városi szervezetének választmánya a horgászok népes táborának aktivizálásával arra törekedik, hogy az eszmei-politikai és a gazdasági tevékenység korábbi nál jobb elmélyítésével elkötelezetten váltsa valóra a CSKP XVI., az SZLKP valamint az SZHSZ IV. kongresszusán elfogadott irányelveket. Arra törekednek, hogy az 1984—1987 években szilárdoljon a szervezeti egység, s egyben előmozdítsák a tagok politikai, gazdasági és kulturális ismereteinek gyarapítását. Csak természetes, hogy a szervezeti élet minden szakaszán napirendi téma az életkörnyezet javítása, a környezeti ártalmak semlegesítése, a vizek élővilágának a megvédése, s a halbőség növelése. A városi választmány másra átruházhatatlan feladatának tekinti az általa irányított körzeti szervezetek vezetőségeinek az aktivizálását. Arra sarkallja őket, hogy a tanácskozásokat mind tartalmi mind eszmei, mondanivaló szempontjából a tagok ismereteinek a gyarapítása szellemében tartsák meg, hiszen a sokrétűen tájékozott és művelt horgászok könnyebben irányíthatók, mint a kevésbé tájékozottak. Napjainkban a komáromi városi szervezetnek 1700 felnőtt tagja van. Elmondható tehát, hogy Szlovákia legnépesebb horgászszervezete a komáromi. A város és környéke lakóinak jelentős hányada őrzője az immár évezredes hagyományoknak, hódolója a halfogásnak. Ezzel magyarázható, hogy 1987-ben már 2000 felnőtt taggal számolnak, s ez az új jelentkezők felvételénél feltétlenül indokolttá teszi az oktatóinevelői munka elmélyítését. Azt is feladatuknak tartják, hogy a korábbinál több nőt nyerjenek meg a sporthorgászatnak. Ugyanez vonatknzik a IS—18 éves fiatalok s a 10—15 éves pionírok aktivizálására is, mert a jövőben ők képezik az utánpótlást. őrzői lesznek a hagyományoknak. Kevés szervezetnek van olyan jól berendezett és felszerelt horgászháza, s a hagyományokra élénken emlékeztető gazdag, nevelés céljaira is rendkívül alkalmas trófeaanyaga, mint a komáromi szervezetnek. Az ismeretek gyarapítására ezt okosan felhasználják. Minden kínálkozó lehetőséget megragadnak a horgászfegyelem szilárdítására, a horgászat szocialista elveinek a megőrzésére. Évről évre nagyobb sikerekre törekedve valósítják meg a Nemzeti Front választási programjában kijelölt célokat. A soron levő öt évben sok órát dolgoznak le a horgászok a különféle társadalmi akciókban, a város és községszépítésnél, a vizek környékének tisztántartásánál, a halmentésnél, a vas és papírgyűjtésnél stb. A horgászati sporttevékenység tökéletesítésére évente halfogó képességi versenyeket, horgászati napokat s egy-egy halfogással egybekötött majálist szerveznek. A versenygyőzteseket megjutalmazzák. A horgászoktól évente mintegy 15 trófeát szereznek be az álian dó kiállítás amúgyis gazdag anyagának a gyarapítására. A városi szervezetnél a gazdasági tevékenységet az SZHSZ központi választmányának alapelvei szerint szorgalmazzák. Ezek szabályozzák a vizek tervszerű halasítását. Arra ösztönzi ez a városi szervezet vezetőit és tagjait, hogy jó feltételeket teremtsenek hatáskörükben a halivadék nevelésére, s a vizek halbőségének a gyarapítására. A távlati tervek értelmében 1990-ig a városi szervezetnek több mint 464 ezer korona értékű ivadékot keUene kihelyezni a vizekbe, ám a pénzügyi lehetőségek az 1984 —1987. évekre legfeljebb 280 ezer korona értékű ivadék telepítését teszik lehetővé, de így is keresik annak lehetőségét, hogy a korábbi 46,3-ról 62 tonnára növekedjen a horoggal kifogott halak tömege. Egy horgászra számítva 1984-ben 26, 1987-ben pedig 31 kiló halzsákmányt számítanak. A korábbinál eredményesebb halzsákmányra főleg a halgazdasági törvény elveinek a megtartásával, az újabb létesítmények megépítésével, s a régebbiek gondos karbantartásával törekednek. Ojabban ivadéknevelő és fentartó tavak építését tervezik Cserhát körzetében. mintegy 3 millió koronás befektetéssel. Ezek a létesítmények egy éven belül elkészülhetnek, s az igényeknek megfelelően fellendülhet az ivadékok szaporítása, javulhat a vizek halbősége. Hatöelem és horgászat (hoksza)' '• ':•> •' • • • • • V .. ■■ " " ' -ч % 4% Я A tőketerebesi (TrebiSov) járás horgászai között egyre több szó esik a vizekbe telepített halállomány megőrzésének szükségszerűségéről. A horgászat eredménytelenségét sokan azzal indokolják, hogy a húshorgászok mindent kifognak és elvisznek. ami horgukra akad. Az ellenőrök egyes vizeknél hálókat, varsákat is találtak. Nem ritkaság persze a bokrokhoz kötött véghorgok jogtalan hasz nálata sem. — Huszonöt éve vagyok a nagykaposi (Veiké Kapušany) alapszervezet halgazdája — mondotta Eszényi József. — Jelenleg 530 tagja van szervezetünknek, 24. éve foglalkozunk haltelepítéssel, évenként 4,7 tonnát helyezünk ki a vizekbe. Túlzás nélkül állítom, hogy a vizek halállománya nagyon jó. A Latorcában fogtak már 128 kilós harcsát, a Laborecban pedig a 18 kilós csuka sem ritkaság, az Ortóban gyakran akad horogra 25 kilós ponty, a Téglagyár nevű tóban egyre-másra fogták a 14—16 kilós csukákat, pontyokat. Messziről járnak ide horgászni. — Milyen a halvédelem helyzete? — érdeklődtem. — Gyakran tapasztaltam, hogy nagyon sok a szabálysértő. A halgazdálkodás fontossága sajnos még nem eléggé jutott a köztudatba. Sokan sajátjuknak tekintik a vízben levő halat. Amint az emberek közül néhány kimegy a vizekhez, természetesnek tartja a tavak, a folyók, a holtágak halállományának a dézsmálását. A halfogó versenyen kihirdetik az eredményeket Fotó: G. B. — Csak az jogosult horgászatra, akinek állami horgászjegye és szervezeti engedélye van? — Így igaz, de a jogszabályokat sokan megsértik. Szóvá teszem, hogy nem szeretem azt a horgászt, aki egy másik érkezésekor egy kilométerrel i? arréb megy. Nem azért, mert zavarná a másikat, hanem azért^ hogy senki ne láthassa, hogy milyen halat tart a szákjában, és milyen példányokat visz ha* za. Előfordult, hogy többen 9— 8 készséggel is horgásztad. Olyanok is vannak, akik 35—4(f kilónyi halat tulajdonítanak el a közvagyonból, s odhaza pén* zért árusítják. Tán mondani sem kell, hogy ez büntetendő cselekedet. — Milyen véleménnyel van. az orvhorgászakról? — Velem fordult elő, hogy régi helyemen, horgászás köz-* ben nagy csobbanást hallottam. Tőlem 3 méternyire fel is fedeztem a Latorcából kiálló tartóvasat. Hozzákötve a hálót is . megtaláltam. Jócskán voltak' benne méteren aluli példányok. Ezeket természetesen a vízbe viíszaengedtem, a hálót pedig száradni tettem. Senki nem jött érte. Gyakran értesülünk olyan orvhalászokról, akik zsákszámra árusítják a tiszteségtelenül, szerzett halakat. Az utóbbi években sajnos szaporodtak az orvhorg&szok. Velük szemben a halőrök az esetek többségében tehetetlenek. Többnyi* re éjszaka mennek ki a vizek* hez. Csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a betelepített tavak, s a folyók halállomá* nyát, gondosabban kellene őrizni. A közbiztonsági szervek és a segédrendőrök mellett több' társadalmi halőrt kellene beiktatni. ILLÉS BERTALAN VADASZAT Ф VADASZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT A Gemmái vadásztam A z államni erdészettől egy У-l szarvastehén lövésére kaptam engedélyt. A vadat a Červená Skala-i Erdőgazdaság területén lőttem le, s ugyanakkor meglátogattam a Beňušt Erdőgazdaság igazgatóiát, Ondrej Tavoda mérnököt, aki szívélyesen fogadott. Idestova tíz éve nem találkoztunk, s ez nyomós ok volt rá, hogy hosszasan elbeszélgessünk. Állandó feladatuk az erdei irtások facsemetékkel történő újratelepítése. A kivágott fák helyén rendszerint cserjés keletkezik. Ugyanakkor az erdő leromlását a galagonyás, a kökényes és a szedres bozót mutatja legjobban. A legeltetett sovány helyeken bozótosok keletkeznek, viszont az enyhén kilúgozottakon, tehát a podzolosodó talajokon jól fejlődnek a bükkök, a gyertyánok és a magas kőrisek. Természetesen a lucfenyő és a bükk-gyertyán erdők között is van átmenet. Esetenként uralkodó a kevert lomberdő, kőrisekkel, hársakkal és juharokkal. Érdekes megfigyelést végeztem a fenyőszajkó hasznosságáról is. A Červená Skala-i fenyőállományoknál az araszoló lepke elszaporodására lettem figyelmes. Hernyója a fenyők tülombozatái erősen károsította, s mintegy 200 hektáron téli jesen kopaszra rágta a fákat. A földön négyzetméterenként 250—300 bábot találtam. Így a következő évben nagy szaporulattal kellett számolni. Az erdészek azonban jó segítőkre találták. A szibériai fenyőszajkók sokasága lepte el a talajt és szorgalmasan fogyasztotta ä bábokat. Munkájukban az emberek közeledése sem zavarta őket, így alapos munkát végezhettek. Így négyzetméterenként csupán néhány bábot találtunk, s azt Is ott, ahol áfonya borította a talajt. A madarak munkája a sűrű dfonyagyökérzet iá«* Pár év óta az őzek Is azok közé az állatok közé tartoznak, amelyek száma és minősége ■pemlani kezd. Ez a folyamat, amely a mezei vadászterületeken kezdődött és átterjedt a vegyes vadállományú vadászterületekre Is, folytatódni látszik: gyengül az állatok egészsége, súlya, termékenysége stb. A helyzet ma már olyannyira aggasztó, hogy keresnünk kell a további hanyatlás megállításának, de legalább csökkentésének lehetőségeit. Ezért fontos a már bevált módszerek Óvjuk az őzállományt pontos betartása (téli táplálás, ivóvíz nyújtása az aszályos évszakokban, a fűkaszák okozta pusztulás megelőzése stb.). Az állomány mennyiségi és minőségi javítása érdekében elsősorban a vadászok tehetnek sokat. Mindenekelőtt szükség lenne, az őzállomány ivararányának a szűkítésére. El kell gondolkodni azon, hogy szabad-e a nagyobb termékenységet mutató sutákat elejteni. Vétek például egy három gidás anyát lelőni, hiszen a három utód világra hozása és nevelése nemcsak reprodukciós képességről, hanem jelentős ellenálló és alkalmazkodóképességről is tanúskodik. Gondolnunk kell arra, hogy a termékenység jelentős mértékben (mintegy 70 százalékban) örök-, lődö tulajdonság. Végül pedig az olyan területeken, ahol Jelentősen csökkent az őzállomány, korlátozni kell a lelövést is. A kemény és rendkívül hoszszú 1981/82-es tél nemcsak számszerűleg ritkította meg az őzeket, hanem lerontotta az állatok kondícióját is. Nyilván a szaporulat is megsínyli ezt a helyzetet. A gondot súlyosbítja, hogy az őz&Homány messze nem éri el a szlovákiai vadfejlesztési tervben előírt mennyiségeket: a terv szerint ugyanis 75 ezer őz képezné a törzsállományt, és az évt lelövésnek el kellene érnie a 20 ezer darabot. Az utóbbit csak 1978-ban sikerült megközelítenünk (18 ezer 374 darab), azóta a lelövés szakadatlanul csökken (1960-ban már csak 15 654 da rab volt, törzsállománynak pefák napsütötte oldalaira rakja. Legény legyen a talpán, aki oda felkúszik. A műgonddal készített fészekbe március végén, április elején három-négy darab tojást rak a nőstény, amely kikelti a fiókákat, Ezalatt persze a hím az élelemről gondoskodik. . Fenyőszajkónk étlapja rendkívül változatos. Sezeretí a mogyorót, a bükk- és-tölgymagot, a xfekete bodza s a különféle gyümölcsök magvait, állati eredetű tápláléka szinte hihetetlen, megeszi a darazsat, a gilisztát, az állatok ürülékében található bogarat stb. Hátrányára válik, hogy esetenként más madarak fészkéből tojást vagy fiókát rabol. Írásom végére hagytam fenyőszajkónk egyik érdekességét. Gondoskodik a szűkösebb napok táplálékáról is. A bokrok levele alá vagy a földbe előszeretettel dug dóssá az élelmet, s azt a helyet, ahová a táplálékot elrejtette, számon tartja. Sokszor megfigyeltem a fenyőszajkó viselkedését a vadászház ablakából. M. J. HABROVSK? dig 65 258 darabot becsültek). A csökkentő okok közül egyre inkább az emberi-technikai hatások kerülnek előtérbe. Számos vadászterületen nagy kárt okoznak a gépek (rotációs kaszák, autók). Ehhez kell hozzászámítanunk a növényvédő szerek, valamint a vadorzók okozta nem kis méretű pusztítást. Mindez arra utal, hogy az őzek lelövését korlátozni kell, ezzel ugyanis javulna az állományok korösszetétele (ami nagyon kedvezőtlen), és így töb remény lenne arra, hogy a következő években jobb agancsa bakokat hozzanak terítékre. —Por.— Kevesebb a fogoly Az elejtett foglyok mennyisége a második világháború üta meredeken csökken (1949 — 1951 : 88 251 darab, 1973— 1974 : 66 455 darab, 1978 : 519 darab). Ezt kővetően a fogoly-* vadászatot megtiltották, a fogolyállomány azonban továbbra sem növekedik, mert képtelen alkalmazkodni az intenzív mű* velési módszerek okozta váltó* zásokhoz. A fogoly megmentése érdekében tétre kellene hozni a foglyok zárt téri tenyésztését. és a kiválasztott mezőgazdasági üzemekben kísérleti jelleggel megvalósítani szabad téri tenyésztésüket. Más a helyzet a fácánnal, amely bizonyos fokig képes al* kalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és zárt téren is tenyészthető. Az elért eredményekről tanúskodik, hogy a legutóbbi ötven év alatt nyolcszorosára növekedett az elej* tett fácánok száma (1927— 1929. évi átlag Szlovákiában!' 24 549, az 1977—1978. évii 192 246 darab). Tenyésztése to* vább fejleszthető lenne, ehhez azonban megfelelő intézkedő* sek szükségesek. így többek között ki kell bővíteni a zárt téri fácántenyésztést. A fácánokat úgy kellene tovább nemesíteni, hogy megszerezék a szabadon történő élethez szükséges tulajdonságokat, a kibo* csalás megkönnyítése érdekében pedig tökéletesíteni kellene az utónevelést. —Po.— miatt felületes volt. Hazai fenyőszajkónk a megtévesztésig hasonlít a szibériaira, ugyanolyan nagyságú és színezetű, mint az északi. Ezek versze tavasszal visszatérnek a hazájuk* ba. Fenyőszajkónkat tollazatáról könnyű felismerni. Testét feketén barnás tollak fedik, végein fehér faltokkal. Csőre és lába fekete, a szeme viszont sötétbarna. Fészkét magasan, úgy-
