Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-10 / 10. szám
; ч 1984. március 10. .SZABAD FÖLDMŰVES, Mihail Alekszandrovics Solohov [1905—1984) A Koldusopera a MATESZ színpadán Néhány hete kaptuk a szomorú hírt: hetvenkilenc éves korúban meghalt a szovjet próza kétségkívül legnagyobb kortúrs művelője, a Csendes Don és az Dj barázdát szánt az eke alkotója, Mihail Solohov. Már ifjúkorában felsorakozott Írói munkásságával a fellendülésének első. hatalmas korszakát élő szovjet állam lelkes támogatói közé. Átalakulóban volt az egész gazdasági élet, az ernba rek gondolkodásmódja, s az ifjú Solohov mélyen elkötelezett műveivel tevékenyen vette ki részét ebből a tudatformáló munkából. Első írói időszakát gyermekkori környezetének, a doni kozákok között eltöltött évek hatása jellemzi; ilyen például az első megjelent műve, az Azúr sztyepp ék. Részben még mindig ez a hatás az alapja hatalmas Ívű regényének a Csendes Donnak. Az epika eszköztárának teljes felhasználásával Írja le beene a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatását a doni kozákság életére. Az alakoknak és a környezetábrázolásnak min-dennekeiőtt a táj és az ott élő emberek ismerete ad hitelt; Így válnak még a cselekményen kfvül álló epizódok is a regény szerves részévé. A cselekményszövés dinamikája és művészi színvonala sok helyütt Lev Tolsztojt idézi, akit Solohov példaképének tekintett. AzOj barázdát szánt az eke — más fordításban a Feltört ugar — a társadalmi fejlődés egy újabb szakaszában ábrázolja a kozák parasztság életét. Története az lŰ30-as években játszódik, és a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérésről fest művészi képet. Utolsó munkáinak egyike, az Emberi sors című elbeszélés. — amelyből nagy sikerű film készült —, a világháború legmegrázóbb ábrázolásai közé tartozik a szovjet irodalomban. Egy szovjet katona, egyszerű munkás tragédiáját mondja el, mély emberismerettel, társadalmi elkötelezettséggel. Solohov életművének adózva ebből közlünk most részletet. (vass) Kucman Eta, Dráfi Mátyás. Szenfpétery Aranka Nagy László felvétele Az IFJÚ SZÍVEK - fiatalok között tóiknak Kodály Zoltán, Bartók Béla. Gárdonyi Zoltán. Grabócz Miklós és Pálóczi Horváth Adám főleg gyermekek részére írt műveit, népdalfeldolgozásait. Hangulatos ízelítőt adtak a verbunkos-muzsikából is, a szlovák népzene gazdag tárházából pedig Bartolomej Urbanec népdalfeldolgozásaiból mutattak be néhányat. A szépen előadott népdalokat nagyon jól egészítették ki a beiktatott párostáncok. Egészében véve a műsor arányosan összeállított, jól megkomponált, pergő ritmusú volt, ami mind-mind hozzájárult nagy sikeréhez. Kitűnő ötletnek bizonyult a programba iktatott, népzenei tárgyú vetélkedő is, amelyen előadásonként 12 tanuló vett részt. Csak az elismerés hangján lehet szólni az IFJO SZIVEK kezdeményezéséről: azon túl, hogy színvonalas szórakozást és maradandó esztétikai élményt nyújtottak fellépéseik, zenei anyanyelvűnk megismeréséhez is nagyban hozzájárultak. jcsák) a kiváló munkáért és Az építésben szerzett érdemekért kitüntetéseket viselő IFJÚ SZIVEK Szlovákiái. Magyar Dal- és Táncegyüttes nemrég sikeres közép-szlovákiai körúton vett részt. Az „Ide jöttünk muzsikálni“ című műsorukkal Losoncon (Lučenec) két, Füleken (Fiľakovo) pedig egy alkalommal léptek fel, a két város alap- és középfokú, magyar tanítási nyelvű iskoláiban. Az együttes fellépéseivel nagy mértékben járult hozzá a fiatalok zenei neveléséhez, népzenei kultúránk és hagyományaink megismertetéséhez. Igaz, hogy a Németh Imre által összeállított műsor kifejezetten ezt a célt szolgálta, a színvonalas interpretálásról pedig az együttes kiváló szólistái: Ag Lívia és Károlyi Magda (ének), Németh Imre (ének, furulya, gitár). Katona István (duda, tekerőlant. doromb, ránc), Vörös Edit (tánc), illetve az együttes népi zenekarának tagjai (dr. František Alexander, N. Kovács Edit, Kovács Tibor, Kovács Béla) gondoskodtak. Műsorukban bemutatták fiatal hallgaagyonlő mindjárt“ — gondoltam magamban. Majdnem úgy is lett: rám emelte a géppisztolyát — én egyenest a szemébe néztem szótlanul —, de egy másik, egy örvezető vagy micsoda, nála kórban idősebb, azt lehet mondani, már öregecske, kiáltott valamit, félretolta, odalépett hozzám, locsogott valamit a nyelvükön, könyökben behajtotta a jobb karomat, és megtapogatta az izmaiamat. Ahogy megmustrált, azt mondta: „О-6-óľ és napnyugat felé, az útra mutogatott. „Lódulj, te igásbarom — azt mondja — majd dolgozni' fogsz a ‘mi Reichünknek.“ Ogy látszik, gazdaféle volt a kutyajajzati De a fekete ugyancsak nézegette a csizmáimat; úgy, szemre is fó csizmám volt. „Húzd le!“ — mutatta. Leültem a fűidre, levetettem a csizmámat, és odaadtam neki. Szinte kikapta kezemből. Letekertem a kapcát Is és alulról fölfelé nézve nyújtogattam neki. Erre elordította magát, káromkodni kezdett németül, és megint c géppisztolyához kapott. A többiek röhögtek. Azzal békén el is mentek Csak az a fekete nézett vissza háromszor ts, míg kiértek az útra, villogott a szeme, mint a farkaskölyöké, dühös volt, csak azt nem tudom, miért Mintha én húzattam volna le az l csizmáját, nem ö az enyimet. Nos, cimbora, nem volt mit tennem. Kimentem az útra, rettenetes cifrát káromkodtam, szórtam a kacskaringéi voronyezsi szitkokat, és elindultam nyugat felé, fogságba!... Akkor bizony nem valami gyorsan tudtam járni, legfeljebb óránként egy kilométert mentem. Az ember előre akarna lépni', de úgy imbolyog, tántorog az út egyik széléről a másikra, mint a részeg. Alig mentem egy darabig, utolért egy csapat fogoly; ugyanabból a hadosztályból valók, ahoi én is szolgáltam. Ttz német géppisztolyos kísérte őket. Az, akt a menetoszlop élén haladt, se szó, se beszéd, magasra lendítete a géppisztolyát, amikor odaért hozzám, és fefbevágott az agyával. Ha elesek — a földhöz varr egy sorozattal; de a mieink estemben megkaptak, középre tuszkoltak, és egy félóráig karonfogva vezettek. A- mikor felocsúdtam, azt súgja az egyik: Isten ments, hogy elessI Szedd össze minden erőd, és gyere, különben agyonlőnek.“ Össze is szedtem minden erőm, és mentem tovább. Meqzabolázták a „Cápát?“ Zozovenykl alatt negyvenkettő rös-körül ott hányódott a lőszer, amemáfusában fogságba estem, lyet én szántottam, kissé arrább fekmégpedlg Ilyen nemszeretem- szik a kocsim darabokra szakadva, helyzetben: a német akkor ugyancsak kerekeivel felfelé fordulva, s a harc, támadott, és a mi egyetlen százhu- a harc pedig már a hátam mögött foszonkét milliméteres tarackütegünk lyik... Hogy lehet ez? csaknem lőszer nélkül maradt; színül- Mi tagadás, ekkor aztán magától tig megrakták lőszerrel a kocsimat, összecsuklott a térdem, elestem, minién is úgy dolgoztam a rakodáskor, ha lekaszáltak volna, mert mindjárt hogy a lapockámra tapadt a gim- tudtam, hogy bekerítettek, kereken nasztyorka. Nagyon kellett sietni, mondva: a fasiszták fogságába kerülmert a harc egyre közeledett hozzánk, tem. Hát bizony, háborúban meg- Balra valamelyik fél tankjai dübörög- esik ... tek, jobbra lövöldözés folyt, elöl is cimbora, nem könnyű azt meglövöldöztek, és már égésszag terjengett a levegőién ... Gépkocsizó századunk fmrancsnoka azt kérdezte: „Odaugrasz vele, Szokolov“? Ilyesmit kár kérdezni. Ott elől a halál torkában vannak a baftársaim, és én itt lézengjek? „Ugyan, micsoda beszédi — feleltem. — Odaugrok és kész!" „No, akkor rafia, hajts, ahogy csak bírod szusszal!“ Haftottam is. Soha életemben nem mentem úgy, mint akkor! Tudtam, hogy nem krumplit szállítok, hogy ezzel a teherrel Óvatosan kellene menni, de hát lehet szó óvatosságról akkor, amikor amott puszta kézzel harcolnak a Hűk, amikor tüzérségi tűzzel lövik keresztül-kasu! az érteni, hogy akaratán kívül fogságba egész utat? Futott a kocsi vagy hat esik az ember. Annak, akt nem takilométert; hamarosan le kellett ool- pasztalta a maga bőrén, nem egyna kanyarodnom egy mezei útra, könnyen tudod megmagyarázni, hogy elfussak ahhoz a szárazérhez, hogy embert módon megértse , mit ahol az üteg állt, de akkor azt látom Is jelent ez. t — tyű. az anyja teremtésitI — a mű- Nos, hát ahogy ott fekszem, egyszer útról jobbra is , balra is csak úgy csak azt hallom: harckocsik zörög- Ozönlik visszafelé a gyalogságunk a nek. • Négy német közepes harckocsi puszta mezőn, és már robbannak az teljes gázzal rpbogott el mellettem, aknák a sorai közt. Mit csináljak? arrafelé, ahonnan a lőszerrel elindul- Csak nem fordulok vissza?! Teljes tam... De szörnyű látvány volt! Azgázzal előre! Már alig egy kilométer- tán vontatók következtek ágyúkkal, re voltam az ütegtől, le is tértem a elhaladt a tábori konyha, majd a gyamezel útra, de mégsem juthattam el a logság, de nem sűrű sorokban, legfelmienlkhez, cimbora... Ogy látszik, jebb egy teljes század lehetett. Némesszehordó lövegböl egy nehézgrá- zem, nézem őket a szemem sarkából, nátot lőttek — épp a kocsim mellé, megint a fölhöz szorítom az arcomat. Nem hallottam a robbanást, nem hal- és behúnyom a szemem: borzalmas latiam semmtt, de a fejem majd szét- volt látni őket, rettenesen fájt a sztpukkadt — semmi másra nem emlék- vem ,.. szem. Azt sem tudom, hogy maradtam Azt fittem, már mind elmentek, felakkor életben, és fogalmam sincs, emeltem a fejem, de ekkor hat gépmennyi ideig feküdtem a kis ároktól pisztolyost pillantottam meg vagy vagy nyolc méterre. Felocsúdtam, dey sz(jz méternyire. Nézem, hát lekanyanem tudtam talpra állni: a fejem rán- rodrutk az útról — egyenest énfelém, gatózik, reszket, mintha a hideg ráz- szótlanul közelednek. ,JJo — gondolná, a szemem előtt elsötétül a világ, tam __ тои a halálom óráfa." Felüla bal váltamban recseg és ropog oa- mert nem akartam fekve megtörni, az egész testem úgy fái, mintha halni, aztán fel is álltam. Egyikük, két nap, két éjfél egyfolytában ütőt- amikor néhány lépésnyire ért, a váltek-vertek volna, ahol értek. Sokáig jgf megrándítva lekapta a géppisztocsíiszkáltam hasmánt a földön, aztán lydt. Milyen furcsa szerzet is az emmégiscsak felálltam valahogy. De her: abban a pillanatban nem éreztem még mindig nem tudtam, hol vagyok, én semmi rémületet, még a szívem és ml balom történt. Teljesen cser- sem uer^ szaporábban. Csak nézek rá, benhagyott az emlékezőtehetségem, és azt gondolom magamban: „No. De nem mertem megint lefeküdni. At- most mindjárt belém ereszt egy rövid tói féltem, ha lefekszem, nem kelek sorozatot. De hova fog lőni? A fejemfel többé, meghalok. Csak állok és be, vagy keresztbe a mellemen?‘ imbolygók fohbra-balra, mint vihar- Mintha nem teljesen mindegy lett oolban a jegenye. na, melyik részén lövik szitává a tes-Mtkor magamhoz tértem, feleszmél- temet? tem, és rendje-módja szerint körül- Fiatal, takaros, fekete hajú legény, néztem — mintha laposfogöval szó- a szája cérnavékony, a széme hunyorították volna össze a szívemet: kö- год. „Ez nem sokat teketóriánk, (RÉSZLET) Az évad slágereként vért Koldusopera nem érett be a „tálalásra“, vagyis a bemutatóra; a nyilvános főpróba Is elmaradt, holott még a nagyszínházak sem restellik a két-háromszoros „előismerkedést“ a nézővel. Ráadásul meg is „műtötték“ szegény Bicska Maxi „fogsorét“, pedig a nyitány-dal: Ha a cápa szája tátva ... másmilyen fickónak mutatja be London alvilágának e vagányát. Brecht és Weill e közismert, nálunk magyar nyelven először játszott műve — kivéve a néhány évvel ezelőtti Jókal-napokon Gágyor Péter amatőr társulatának szellemes ízelítőjét Koldusjáték címen — nagy igényt támaszt a színházzal és a nézővel szemben egyaránt. Rettentő súlyos gondolata nem az érzelemhez, hanem az értelemhez szól. Amennyiben erről az alapállásról megfeledkezünk, vagy magánszámokkal brillírozunk, úgy letérünk a szerkő útjáról. Ez történt jelen esetben a Magyar Területi Színház dramaturgiai-rendezői koncepciójával is, amelyben nemcsak a figurák alap-értelmezése változott előnytelenül, de a darab maga is jóval giccsesebbé vált. (Miért kellett például Brown rendőrfőnököt koldusruhába öltöztetni? Igencsak kilógott a kegyelem utáni bakójelenet is. nem beszélve Bicska Maxi megveréséről. A „krémestortaharchoz“ pedig úgy gondolom, kommentár sem kell.) Bicska Maxi (Holocsy István), a korrupt rendőrkapifáhy (Boráros Imre) árnyékában „dolgozik“ s megszökteti, Pollyt (Kucman Eta) a kolduskirály lányát. Peachum (Dráfi Mátyás) úgy érzi. hogy gyermeke házassága tönkreteszi az „üzemét“. Mindent elkövet, hogy veje a bitóidra kerüljön. Sikerül is börtönbe juttatnia, de a sors különös kegye folytán életben marad, sőt... Miro Prochádzka rendezésének egyik erős oldala a társadalmi fonákságok kipellengérezése, továbbá a színészek és a zeneszámok egymásratalálésa. A dalok, a szövegből kilépve, narrátorként mondják el a lényeget, az igazi közölnivalót. Külön öröm, hogy a songokat ezúttal élő muzsika kísérte. A kis szalonzenekar — Oláh Sándor (zongora), Dobi Ákos (hegedű), Alföldi Károly (ütőhangszerek) — Stubendek István és Zsákovics László zenetanárok korrepetálásával nagyban hozzájárult az est sikeréhez, legalábbis ami a zenei részt Illeti. Elismerést érdemel a művészien kidolgozott koreográfia.Gabriela Kraj- Covicová kosztümjei a darab szerves részévé váltak. Platzner Tibor díszlete jelezni tudta a brecht! szándékot, főleg ott hatott, ahol a rendezés találékonysága, mint pl. a záröképen, szöveg nélkül is láttatott: a leomlott falak helyére az Oj hatalom — itt a királynő — új korlátokat emel. Nem ártott volna a szövegkönyvet megrövidíteni, a mai néző igényéhez szabni, mindent a helyén hagyva, a fölöslegesnek ítéltet húzni. Kár, hogyKmeczkó Mihály dramaturgiai közössége ezen átsiklott. Holocsy István pórázra fogott Bicska Maxija nem elevenítette meg az úri gengsztert, hanem frakba öltözött csirkefogót személyesített meg. Tegyük hozzá: jól. Tehetsége, eleganciája (a deszkán máskor is így kellene ügyelnie a feszes testtartásra!) nagyobb teret érdemelt volna. Dráfi Peachumia jócskán odamondogat a publikumnak, de nem sérti meg, nem is perlekedik vele, s ez nagy szellemi háttérre vall. Mélységet adott a szövegnek és a dalnak egyaránt. Kucman Eta hűvösen azonosult a cinikus polgárkisasszonnyal, ’ Pollyval. Alakítása telitalálat, éneklése is kiművelt Boráros Imre Brown kapitánya a megvesztegethetek mintapéldánya, olyannyira, hogy akaratlanul is napjaink néhány „klasszikus figuráját“ juttatja az eszünkbe: mondjuk egy „megtévedt“ zöldségfelvásárlót, lakáskiutalás! ügyintézőt vagy uram bocsá’ egészségügyi dolgozót... Egész szerepének alapgondolata márkásán kifejezve: a pénz az Isteni (Egyébként Dráfi Mátyás és Bofátos Imre már Idestova hűsz éve szolgál Thália szekerén. Ha legközelebb az „érdemes művész“ megtisztelő cím odaítélése kerül szóba színházunkban, remélhetőleg nem feledkeznek meg e tényről az illetékesek...) Szentpétery Arankát Peachumnéként, Ferenczy Anna érdemes művészt Kocsma Jennyként, Cs. Tóth Erzsébetet pedig Polly vetélytársmő jeként, Lucy szerepében tapsolhattuk meg. A „banda“ tagjai közül Ropog József (Zsebes Jakab] és Bugár Béla (Lóvé MStyás) szintén letette a garast. Az utcalányok szerepében pedig Varsányi Mária és Benes Ildikó énekszámai érdemeltek figyelmet. A többi művész és közreműködő játéka szintén megérdemli az elismerést (Turner Zsígmond, Bugár Gáspár. Tóth László, Fazekas Imre érdemes művész, Pőthe István. Febó Tibor, Lörincz Margit, V. Mák Ildiké, Petrécs Anna, Cserge Imre és Leszké Szilárd). Mivel színházunk rengeteg erőt, energiát fektetett a Koldusopera színrevitelébe, hosszú időn át műsoron kellene tartania, megtisztítva azonban a fent említett „míveléstől“ és a giccstől. Egyszóval Bicska Maxinak vissza kéne adni a „cápafogsorát“. Megérné! Csiba G éza
