Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-25 / 8. szám

Martilapu r 'Ä martilapu (Tussilago far­­fara L.) a íészkasvirágzatúak családjába tartozó, közismert évelő növény. A tavasz első hírnökeinek egyike, néha már a hó alatt kivirlt. Sárga virá­­gocskáit éppen akkor kínálja, amikor leginkább tombol a náthaláz és fertőz a köhögés, és amikor nagy szükségünk van egy akár friss állapotban Is hasznosítható gyógynövényre. az asztmától szenvedőknek Is de az erős dohányosoknak és ajánlhatjuk (légcsohurut keze lése). Nem csupán a házipati­kában van helye, hiszen kilenc­féle teakeverék összeállífásához használja a gyógyszeripar. Há­zilag egy leveseskanál virágot kell egy csésze vízzel leforráz­ni, majd 15 perc máivá leszűr­ni. Naponta több ízben hasz­nálható, mellékhatástól, mérge­zéstől nem kell tartani. Külső használatra [borogatás) erő­sebb teát kell készíteni. Levele szintén értékes. A né­pi gyógyászatban túlérzékeny­ség, reuma és gyulladások ke­zelésére használják, egyébként az asztma gyógyításában ját­szik szerepet, de bőrkiütések, ekcéma, kelések és az aranyér borogatására Is kitűnő. A szá­raz levélből teát késztíünk mint a virágból, aztán 20 perces ülő­­fürdőt veszünk. Az aranyér köz­vetlenül áztatott levelekkel vagy azok levébe mártott vat­tával kezelhető. Virágját márciusban és ápri­lisban szedjük, papíron véko­nyan elterítve szárítjuk. Szára­dási arány 6:1, felvásárlási ára kilónként 16 korona. Levelét - májusban és júniusban szár Főleg az agyagos földeken, földhány^rokon, töltések olda­lán stb. díszük, de a kertben is előfordulhat. Előbb a pikkely­levélkékkel borított virágszár fejlődik ki, a levelek csak ké­sőbb jelennek meg. Virágját a népi gyógyászat kincseként emlegetik. Teája el­sősorban a tavasai meghűléses betegségek idején tesz jó szol­gálatot [köptető, toroköblítő), nélkül gyűjtjük, egy rétegben elterítve, lehetőség szerint mes­terségesen szárítjuk, a levele­ket színükkel lefelé fordítva. Csak az egészséges levél gyűj­tendő. Ne tévesszük össze a la­puval (Lappa minor, Arctium) vagy az acsalapuval (Petasktes officinalis Mnch.). A levél szá­radási aránya 5:1, ára 20 ko­rona. Dr. NAGY GÉZA- te? -A galambok — természetes ösztönüknél fogva — na­gyon szeretnek fürödni. Általános tapasztalat, hogy ame­lyik galamb nem fürdik rendszeresen, az általSban va­lamilyen betegségben szenved. Madaraink számára legalább 400X400 mm-es, de leg­feljebb 1X1 méteres víztartályt készítsünk, s abban 100— 200 mm vizet tartsunk. Az ennél mélyeb víztől a galam­bok többnyire félnek. Az edényt úgy kell elhelyezni, hogy a kutya meg a macska jelenléte ne zavarja a ftlr­­dőző madarakat. A galambok még mínusz 5 C-fokos hidegben is hajla­mosak a fürdésre, de ilyenkor ne kínáljunk nekik vizet, mert a nedves tollazat nem szárad meg, hanem meg­fagy. Néhány tenyésztő valamilyen fertőtlenítő szert Is tesz a fürdővízbe. Ez nem a legjobb módszer, hiszen a galambok isznak is a medencéből s ez könnyen emész­tési zavarokat okozhat. (eh) Ilyen ketrecekben a nyulakat Melyik az udvaron is bátran szaporíthatjuk---­­Fotó: bor, alom értékesebb? A kezdő nyulászok gyakran felteszik a kérdést, hogy me lyik alom értékesebb — a téli vagy a nyári? A sűrűn vitatott kérdéssel szorosan összefügg például az is, hogy évente hányszor pároztatjuk, illetve el­letjük az anyát és milyen ta; nyészcéllal tartjuk az adott faj tát. A tenyészállatuk nevelésével foglalkozó, fajtatiszta állatukat szaporító tenyésztők és a hús­termelésre szakosodott nyulá­­szok véleménye eltérő. A te­­nyészsüldőket nevelőknek min­dig azt tanácsoljuk, hogy a hústermelési eredmények javí­tása érdekében egy-egy anyától legalább három alom felneve lésével igyekezzenek ellenőriz ni kedvenceik tenyésztulajdon­­ságát és termelőképességét. A fajtakeresztezósböl származó, húshasznú utűdok nevelésére beállított állományokban, ahol lényegesen lerövidítik a pároz­­tatások közötti időszakot, he­lyes takarmányozással és zárt szálláshelyek biztosításával évente négynél több alom is nyerhető az anyák egészségi ál­lapotának kockáztatása nélkül. Eddig az elérhető alemszám­­ról beszéltünk. Természetes, hogy a tenyésztők sajátos le­hetőségeik (anyák és férőhe­lyek száma, takarmánykészlet stb.) ismeretében és a tenyész­­célnak megfelelően kidolgozott fedeztetés! terv alapján járnak el. A fajtatiszta állománnyal dol­gozó, tapasztalt tenyésztők a februári-áprilisi alomból szár­mazó növendékeket becsülik legtöbbre. Némely nőstények már januárban ivarzanak és szívesen párosodnak. Az ilyen­kor fogant utódok ősszel siker­rel szerepelhetnek a kiállításo­kon, sőt tenyésztésbe is vehe­tők. Aki két továbbtartásra al­kalmas süldőket nyújtó alomra vágyik, annak a tenyészidényt lényegesen korábban, még no­vember derekán kell kezdenie. Pároztatni persze kizárólag a vedlés befejezése után szabad. Így az első nyolchetes nővén dékeket már február 15-én el­választhatjuk. Három alom ese­tén az egyik mindenképpen tél­re esik, erre pedig alaposan fel kell készülni. A kifogástalan kondícióban levő anyákat is esak akkor szabad téli ellésre fogni, ha hidegtől és nedves­ségtől védett szállást tudunk biztosítani. Az almozást úgy időzítsük, hugy az ellés napján a ketrecben 15—20 cm legyűrt, de száraz alomréleg legyen. Ez jól szigetel és benne az anya kellő mélységű fészket készít­het. Ha az almot közvetlenül ellés előtt cseréljük, sekély lesz a fészek és a szoptatáskor ki­hurcolt fiókák a laza szalmá­ban nem találják meg az utat a fészekhez, megfáznak és el­hullanak. Téli szaporításra szapora és igen jó tejtermelő nőstényt vá­lasszunk. A jó tejtermelés igen fontos követelmény, mert a téli fiókák igényesebbek, hiszen sok hőenergiát kell termelniük. Jó tudni, hogy az angóra szőre ke­vésbé melegíti a fészket, tehát az angóra téli szaporításához elletőládát szükséges használ­ni. A jó elletöláda könnyen hoz­záférhető és ellenőrizhető. Mi­vel a téli etetés szénán és ka­pásokon alapszik, kevesebb az emésztési zavar, tehát a kokci­­diózis sem tizedeli annyira az állományt. A szoptatós anyák tejtermelését kiadós takarmá­nyozással és főleg rendszeres itatással serkentjük. Az egészet összefoglalva: a téli alom értékesebb mint a nyári. A télen született nyíllak egészségesebbek, ellenállóbbak, életképesebbek, a prémjük is értékesebb, s még ugyanabban az évben szerepeltethetők a ki­állításokon. sőt. tenyésztésbe vehetők. Téli szaporítással a rövid fülű fajtáknál könnyebb eleget tenni a standard előírá­soknak. A hústermelésre szako­sodók is gondolhatnak a téli szaporításra, de számolniuk kell azzal, hogy ilyenkor nem olyan népesek az almok m nl egyébként. Ich) ч Világszerte egyre többen emelik fel szavukat a kizárólag vegyszeres permetezésre és porozásra ala pozott növényvédelem ellen. A szakemberek aggodalma érthe tő és jogos, hiszen egyre na­gyobb gondot * okoz a környe­zetszennyezés, a természetes egyensúly megbontása és a ká rés szermaradványok felhalino zódása. Arról már nem is be­szélve, hogy a használatos vegyszerekkel szemben már el­lenállóképességgel rendelkező kártevők tömeges fellépése mi­lyen problémák elé állítja az emberiséget. Számtalan példa igazolja, hogy egyoldalú kémiai beavat­kozásokkal a növényvédelmet imár nem lehet megoldani. Ez olyan probléma, amelynek meg oldását a nagyüzemben és a háztáji termelésben egyformán keresni kell. Olyan korszerű és gazdaságos növényvédelmi mód szereket kell a mindennap gyakorlatban megvalósítani, a melyek helyreállítják és meg szilárdítják a növény- és állat világ természetes egyensúlyát Nem tehetünk mást, tudomásu kell vennünk, hogy az élelmi szertermeléssel kapcsolatos mi noségi követelményeknek, illet ve a terméshozam növeléséve kapcsolatos feladatoknak csak az okszerű előrejelzésen ala puló — vegyi anyagokat is fel használó — növényvédelemmé lehet eleget tenni. Több nagy üzemi gyümölcsösben tavaly je tentős (BD—90 4) volt a tér méskiesés csupán azért, mert a permetanyagok már említett egyoldalú használata követkéz tében az almaeszelény (Rliyn chiles bacchusl olyan mérték­ben elszaporodott, hogy laogy­­ségenként olykor 5U0 darabot is megszámoltunk a kártevőből a fák alá terített fólián. A növényvédelem hatásosabbá és ol­csóbbá tételében fontos szerep jut a metszésnek. A szak­szerű beavatkozás­sal kialakított, jól megvilágított, szel­­lős koronában ke­vesebb bete'gség és kártevő telepszik meg, azok ellen vi­szont — éppen a jó hozzáférhetőség következtében — kevés permetlével is igencsak haté­konyan védekezhe­tünk. Fotó: bor Szakszerűen, környezetkímélő módszerekkel Az almaurmányosnak is neve sével a tojásait. A megfúrkált zett, 4—6 mm hosszú, bronzvö­rös ormányos bugár az alma termésű és a csonthéjas gyü­mölcsöket károsítja. A kéregre pedésekbnn telel, ahonnan már cius végén vagy ágnál később TnWULJUNK ? f GYHŐSTŐL kezd rajzani. Ebből következik, hugy már virágzás előtt lehet védekezni ellene. Előbb a rii­­gyekel. később a leveleket rág ja, és kifúrja a bimbókat. A gyiimülcskezdcmények kialaku lása idején párosodik s meg­kezdi a tojásrakást. A nőstény a kocsány körül fúr lyukat az urmányával s uda helyezi egye gyümölcsök lehullanak s ben nük kifejlődnek a férgek, ame lyek feléük a gyümölcshúst. A lárvák egy hónap alatt fejlőd­nek ki (9 mm), azután behú­zódnak a földbe és bebábozúd nak. Volt rá példa, hogy egyes Üzemekben virágzás idején per­metezték a fákat az alniaesze lény irtása céljából, mégpedig természetesen Metatiun E 50 készítménnyel. A vegyszeres be avatkozásnak nagyon sok méh áldozatul esett, viszont a kár­tevők nem pusztultak el. Ezek­ben a gazdaságokban csaknem 100 százalékus volt a terméski esés. Mint tudjuk, a vegyszeres ke zeiés kötelező bejelentése, a méhészek értesítése ilyen ese Gondokkal küszködve r Szomorú, de így igaz: Rimajánosiban (Rimav­ské Janovce) egyre apad az 1978-ban komoly lelkesedéssel megalakított SZKSZ-alapszervezet tagjainak száma. A rossz takarmünyellátás meg az értékesítési gondok sok kisállattenyész­tőnek elvették a kedvét a háztáji állattartás­tól. Vecserek Valenttól, a helyi szervezet elnöké­től tudom, hogy a tyúktenyésztők népes tábora már feloszlott és a Juh tenyésztők száma is egyre csökken. A korábbi százötven fajtatiszta tyúkból ma mür'csak néhányat tartanak, mert kévés és nagyon drága a tyúktáp, ráadásul a Jednota egyetlen tojást sem vett át a kiste­­nyésztőktől. A juhokra nemrég negyven, illet­ve húsz kiló abrakot kaptak, plusz két kilót minden kiló értékesített gyapjú után. Újabban négy állatra kapnak száz kiló eleséget. És a szénakészlet megteremtése is gondokkal jár, mert a szövetkezet már nem ad kuszálót a kis­állattenyésztőknek. Eddig évente körülbelül száz bárányt nevelhetlek kivitelre, most már erre sincsen mód, legfeljebb a kiöregedett anyákat értékesíthetik. Mivel szeretnék életben tartani a szerveze­tet, új lehetőségek után kutatnak. Ügy terve zik, hogy felfuttatják a nyulászatot, másokat pedig lúd- és puiykanevelésre ösztönöznek. Nagybalogon keltethetnek, a vágóállatokat pe­dig — az előzetes megállapodás érielmében — a tomašovceí baromfiüzem vásárlója majd meg a kistenyésztőktoL (klj tekben általában nem oldja meg a méhek védelmét. Tudni­illik a méhészek nem szívesen zárják el a melleket, mert az is komoly veszteséggel jár. Más lapra tartozik, hogy a kudarc adott esetben kettős volt, hi­szen a kártevőket nem sikerült kipusztítaniuk a gazdaságok­nak. viszont a méhészeknek je­lentős kárt okoztak. Ha körül­tekintőbben, nagyobb hozzáér­téssel választják meg az időt és a permetanyagot, akkor ilyesmire nem kerülhetett vol­na sor. Mi többféle vegyszert is ki­próbáltunk s a 0,15 százalékos töménységben kijuttatott Phos­­drin 24 E(7 bkiznyult a legbalá­­losabbnak. Vtyágzás után per­meteztünk vele, mégis csúcsho­zamnak beillő termést szüre­teltünk almából. A permet ki­tűnő hatással pusztította az eszeiényeket, ugyanakkor meg­kímélte a hasznos bogarakat. A fák alatt elterített fólián hasznos elpusztult bogarakat nem találtunk. Lényegében a jól beállított növényvédelem­nek köszönhetjük. hogy az aszályos évet gazdaságunk pénzügyi szempontból éppen a gyümölcsészet jóvoltából zár­hatta eredményesen — a ki­váló almahozam a növényter­mesztés minden kiesését bősé­gesen pótolni tudta. Horváth Ede Keszegfalusi (Kámeáiénál Efsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom