Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-18 / 7. szám
1984.február 18. SZABAD FÖLDMŰVES. 7 A Tavaszi szél... folklórversenyének tavalyi győztese, a kürti csoport ... és a szintén „döntős“ muzslaiak Aki rendszeresen figyelemmel kíséri lapunkat, bizonyára felfigyelt rá, hogy egy-egy járás kulturális életének elemzése rendszeresen vissza-visszatérő témáink közi tartozik. Az eddig megjelent összefoglalókból nyilván egyértelműen kicsengett az is, hogy milyen céllal indítottuk el ezt a felméréssorozatot: járást járás után számba véve kívánunk minél átfogóbban beszámolni arról, hogy magyar nemzetiségű dolgozóink milyen mértékben veszik ki részüket a CSKP KB 1980. évi 13. ülésén megszabott ideológiai-politikai nevelő munka feladatainak megvalósításából, illetve ezek részfeladataiként mindazon célkitűzések valóra váltásából, amelyekbez az eszközüket a legtágabb értelemben vett kulturális tevékenység különböző formái jelentik. A kultúra és az ideológia kapcsolatát magától értetődőnek tekinthetjük: a művelődés, a kulturális épülés ma már elválaszthatatlan a szocialista embertípussal szemben támasztott ideológiai, politikai és világnézeti követelményektől. E rövid bevezető után, ami tulajdonképpen sorozatunk „megkésett előszavának“ is tekinthető, lássuk milyen eredményeket mutathat fel nemzetiségi kultúrmozgalmunk a soron következő járásban, nevezetesen az érsekújváriban (Nővé Zámky). Elemzésünk alapját ezúttal is a 15. pártplénum határozatai képezik; vizsgáljuk meg tehát ezek tükrében a népművelő munka, a klubmozgalom, az amatőr népművészeti tevékenység eredményeit ebben a fejlett gazdasági bázissal rendelkező, a magyar nemzetiségű lakosságot viszonylag magas százalékarányban képviselő járásban. ÁZ ALAPRŰI, ÉS A TÖMEGBÁZISRÓL Ha nemzetiségi kultúrmozgaimunkat kívánjuk elemezni, legyen szó bármilyen szintű vizsgálatról, a legilletékesebb fórum értelemszerűen a CSEMADOK megfelelő szintű képviselete. Annál Is inkább, mivel a szervezet munkájának első számú kritériuma nemzetiségi kultúránk olyan szellemben történő fellendítése, amely teljes mértékben összhangban áll szocialista társadalmunk ideológiai irányvonalával, eszmeipolitikai célkitűzéseivel. Ennek szellemében tevékenykedett tavaly a CSEMADOK Gémesi Károly (elnök],' Csizmadia Béla (ügyvezető elnök) és Őszi Irma (titkár) vezette járási bizottsága, illetve a járás 8300 tagot tömörítő 36 alapszervezete. Ez utóbbi két mutatót tekintve, ha szerény mértékben is, de előrelépést könyvelhettek el 1982- höz képest: a harminchatodik alapszervezet, negyvenhat taggal tavaly alakult meg Helembán (Chfaba). NÉPMŰVELÉS, KLUBMOZGALOM E két címsző lényegében olyan összefoglalás, amely felöleli a kulturális munka tekintélyes hányadát. Feltétlenül szükséges tehát bizonyos rendszerezés, ezért kezdjük azzal, amiben az érsekújvári járás a legjobbak közé tartozik. A néprajzi, illetve a történelmi-honismereti munkáról van szó: a Major Ferenc vezette érsekűjvári klub több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza, a Liszka Ferenc muzeológus által irányított néprajzi szakcsoport pedig már országos hírű. Részletesen kidolgozott munkaterv alapján végzik az egyes községek népszokásainak, néphagyományainak feltárásét és összegyűjtését; tavaly Kisújfalu (Nová Vieska) volt, idén Szőgyén (Svodín) lesz soron. Előadói munkájuk is számottevő volt: összesen 21 történelmi, illetve honismereti témájú előadásra került sor a járás különböző helységeiben, ezenkívül 12 hasonló tematikájú tanulmányutat valósítottak meg; a járási székhelyen kívül ezen a téren a párkányi (Štúrovo), a szálkái (Saika), a kürti (Strekov) és a besenyői (Bešenov) alapszervezetek voltak a legaktívabbak. A népművelő, Illetve az ideológiai nevelő munka szerves részét képezték a jogi témájú előadások, valamint a munkásmozgalom veteránjaival szervezett beszélgetések; az előbbiből tizenegyet, az utóbbiból tizenkettőt valósítottak meg, Érsekújváron, Párkányban, Baracskán (Bardoííovo), Udvardon (Dvory nad Žitavou), Köbölkúton (Gbelce) és másutt, összesen több mint ezer résztvevővel. A klubmozgalom színvonala a járásban jónak nevezhető, bár természetesen ide is kivetítődnek a város biztosította jobb feltételek. Mindenekelőtt ennek tudható be, hogy a 13 közművelődési klub közül nyolc a járási székhelyen működik; a már említett történelmi-honismeretin kívül a szintén egy évtizedes múltra visszatekintő Képzőművészetet Kedvelők Klubja (vezetője Balogh György), a számos országos győztest nevelt társastánc-klub Keller Gábor és felesége), az évente rendszeresen kiállító Ügyes Kezek Klubja (Bencze Istvánná), valamint a CSMTKÉ tagja, Veszprémi Ferenc által nemrég alapított Kodály Zoltán Klub. Említést érdemel még a Dávid Mihály vezette párkányi Balassi Bálint Közművelődési Klub. amely mellett filmmúzeum is működik, valamint a közigazgatásilag Párkányhoz tartoző, de önálló CSEMADOK- alapszervezettel rendelkező nánai klub. IRODALMI RENDEZVÉNYEK Kezdjük itt is a legjelentősebbel: immár rendszeresen Érsekújvár a színhelye a Czuczor Gergely Irodalmi é$ Kulturális Napoknak, ezzel Is leróva tiszteletét költő szülötte emlékének. A tavalyi vendégek között ott volt Duba Gyula, Grendel Lajos. Fonod Zoltán, Koncsol László; rajtuk kívül magyar nyelvű központi lapjaink munkatársaival is elbeszélgethettek a Szlovákia minden részéről, összegyűlt népművelők, klubvezetők, irodalombarátok. Egytár voltak. Szorosabban kötődnek viszont témánkhoz az íróolvasó találkozók, amelyekből a tervezett tizenkettő helyett 33-at valósítottak meg tavaly: Garamkövesden (Kamenica nad Hronom), Szálkán és Besenyőn Gyurcsö Istvánt, Nánán és Kürtön Mács Józsefet és Grendel Lajost, Párkányban Duba Gyulát látták vendégül, hogy csak néhányat említsünk. A legtöbb ilyen rendezvény könyvvásárral volt egybekötve, amelyeken összesen 38 ezer korona (a tervezettet 14 ezerrel meghaladó) értékben adtak el könyvet. Kultúrpolitikánk célkitűzéseivel összhangban Y Év végi körkép egy járás kultúrmozgalmáról Dániel Erzsébet, a CSEMADOK lelkes dolgozóinak egyike (A szerző felvételei) re ismerősebben cseng irodalmi berkekben az Iródia sző is: ezen a néven rendezték meg, immár másodízben — szintén Érsekűjvárott — a szárnyukat bontogató, ifjö írók-költők, induló irodalmi tehetségek találkozóját. Természetesen központi rendezvényekről van sző, amelyekröl elsősorban azért teszünk említést, mivel társrendezőik a CSEMADOK járási bizottsága, illetve a járási könyvA GYERMEKSZÍNJÁTSZÓKTÓL A HAGYOMÁNYŐRZŐKIG ... és mindenről, ami közötte van: az öntevékeny népművészeti mozgalomról, az iskolai és a felnőtt műkedvelő kultúrcsoportokról. Rendszerezésük alapja legyen ezúttal az életkor: a járás szinte valamennyi nagyobb magyar tannyelvű iskoláján működik kisszínpad vagy bábcsoport. Hogy milyen eredménnyel, arról még szó lesz, most csak címszavakban említsük meg a párkányi alapiskola Csángálók kisszínpadát, Nevenincs bábcsoportját, az ugyanitt működű Kisbojtár gyermektánccsoportot, az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola kis színjátszóit, vagy a tardoskeddi (Tvrdošovce) Vadrózsákat — valóban csak a legjobbakat. Ami a „nagyokat“ illeti: tizennégy színjátszó' és nyolc folklórcsoportót tartanak nyilván. Az előbbiek közül mindenekelőtt a muzslai, az érsekújvári, a szőgyéni, a párkányi és a besenyői munkája nevezhető rendszeresnek, és — ittott némi jóindulattal — színvonalasnak; járási versenyük tavaly anyagi problémák folytán elmaradt, viszont hat csoport vezetője látogatja rendszeresen az amatőr rendezők tanfolyamát. A folklórcsoportokról szólva a kürtit kell az első helyen említenünk, de jól működik a muzslai, a szálkái és a bényi (Bíiía) is; ez utóbbi esetében különösen örvendetes a fiatalok nagy száma. A néptáncmrzgalom terén viszont korántsem ilyen örvendetes a helyzet: az érsekújvári Napsugárnak máig nem akadt méltó utóda. Jelenleg a nagykéri (Milanovce) Szivárványon kívül mindössze néhány érsekújvári középiskolában tapasztalható némi „mozgás“; ez viszont, fiatalokról lévén szó, annál ígéretesebb lehet. A vezetőiken múlik ... A felnőtt énekkarok számát sem a túltengés jellemzi a járásban: mindössze Barton (Bruty), Besenyőn (Bešeňov), Bényben, Köhídgyarmaton (Kamenný Most) és Érsekűjvárott működnek, több-kevesebb rendszerességgel. Tavaly is Szőgyén volt a színhelye a hagyományos járási dal- és táncünnepélynek. Korántsem ez volt azonban az egyedüli hasonló rendezvény: nem volt kisebb a sikere a szímöi (Zemné) és a nagykéri CSEMADOK-napoknak, illetve a szálkái Ipolyparti Randevúnak sem. AZ ORSZÁGOS KULTURÁLIS VERSENYEK MÉRLEGÉN Amíg a rendezvények, csoportok, résztvevők száma viszonylag megbízható fokmérője lehet a kulturális munka tömegbázisának, addig a minőség mércéje kétségkívül az összehasonlítás, magyarán a verseny. Szépnevű országos kulturális rendezvényeink — Tavaszi szél, Csengő Énekszó, Dunamentl Tavasz — mindegyike végső soron egy-egy ilyen erőpróba, még ha mennyire nem is illik melléjük ez a szó. A mennyiség után lássuk tehát a minőséget, ami legyen egyúttal értékelésünk »tűszerű befejezése Is: milyen eredményeket tud felmutatni az érsekújvári járás kultúrmozgalma a tavalyi országos rendezvények (versenyek) tükrében? A gyermekszínjátszó, bábcsoportok, vers- és prózamondók országos fesztiválján, a Dunamenti Tavaszon a muzslai Sulci Péter és a köbölkúti Recska Gábor megosztva nyerte a versmondók I. kategóriájának első díját. Ugyanitt lett harmadik a Bernáth Margit és Bóra Ilona vezette párkányi Nevenincs bábcsoport, és bár díjat nem nyert, de szintén eljutott a döntőig az ugyancsak párkányi Csángálák kisszínpad, Geönczeöl Jolán vezetésével. A gyermekkórusok Csengő Énekszó elnevezésű országos versenyén — Érsekűjvárott — Kovács János vezényletével harmadik helyezést szerzett a kürti alapiskola énekkara. A Jókainapokon, a felnőtt színjátszók rendkívül erős mezőnyében kiemelkedő sikernek számít a Grosch Gábor irányította muzslai csoport második helye, de ott voltak Komáromban az érsekújváriak is. A Tavaszi széldöntőjében, a hagyományőrző szólóénekesek kategóriájában a kéméndi (Kamenín) Tóth Istvánné a zsűri egyhangú döntése alapján lett első; a folklórcsoportok között pedig, ugyanitt, a kürtiek vitték el a pálmát, hangulatos libapásztorjálékösszeállításukkal. S ha dobogóra nem is kerültek, de — ugyanebben a kategóriában — ott voltak a muzslaiak is, falujuk fonőbeli szokásaival. A gyermektánccsoportok zselizi (Zelíezovcve) országos versenyén a párkányi Kisbojtár, Hégli Marianna vezetésével, harmadik díjat nyert. S mint az a szemközti oldalon is olvasható, a „könnyű műfaj“ sem mostohagyerek az érsekújvári járásban: bizonyítja ezt a baracskai Bencsík Lívia harmadik helyezése a Melódia táncdalverseny országos döntőjében, ahová rajta kívül a szímői Spirál és a nagykéri Omikron együttes is eljutott. VASS GYULA * Munkácsy Mihály <1844-1900) „Ha csak egy kicsivel lett volna kevesebb a tehetsége, elveszik sorstársat tömegében" — irta róla Végvári László, életművének egyik kutatója. Találó ez a megállapítás, mert a magyar festészet egyik legnagyobb alakjának, a kritikai realizmus magyarországi úttörőjének valóban olyan mostoha gyermek- és ifjúkora volt, hogy csak kivételes tehetségének köszönhetően tudott kiemelkedni az eleve osztályrészéül szánt nyomorból. Szüleit jóformán meg sem ismerhette, zsenge gyermekkorától rákényszerült az árvák keserű kenyerére. Húszéves koráig asztalosinasként dolgozott, éppen csak a betévó falatra valót keresve meg — közben pedig, ellenállhatatlan belső ösztönnek engedelmeskedve rajzolgatott, fesiegetett. Amikor ezek az első alkotásai avatott műértők kezébe kerültek, szinte egycsapásra derült fény páratlan tehetségére. Sorsában gyökeres fordulat állt be: híres bécsi, müncheni és düsseldorfi mesterek tanítványa lesz, majd tanulmányai befejeztével Párizsban telepedik le. Németországi tanulóévei alatt alkotta első igazán maradandó műveit, az Ásító inast, a Siralomházbant és a Tépéscsinálókat. életének legsikeresebb időszakában, Párizsban olyan remekművei születtek, mint a Röpülő asszony, az Éjjeli 'csavargók, a Búcsúzkodás, a Zálogház. Viszont ugyanitt volt egy olyan időszaka, amikor — nemesi származású, nagystílű életmódhoz szokott felesége hatására — a pénzszerzés szolgálatába állította művészetét. Ez azonban távolról sem jelentette művészi igényességének feladását: megrendelésre készült szalonképei éppen olyan értékesek, mint az ugyancsak ebben az időszakban festeti csodálatos tájképei, A colpachi park vagy a Kukoricás. Utolsó festményeinek egyike, a Sztrájk (1895/ a munkásmozgalom első ábrázolása a magyar képzőművészetben. Ekkor már súlyos beteg volt; egy rövid magyarországi látogatást követően 190Ô- ban, Svájcban halt meg. (vass) Éjjeli csavargók (olaj, 1873)
