Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

1984.február 18.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

ŕ

>

A gépjavítás minőségi elvárásainak teljesítésére serkent

az anyagi Érdekeltség

A Királyhelmecl (Kráľ. Chlmec) Állami Gazdaság gép- és gépieszközállományának 303 millió korona a pénzértéke. Ezt Bélán József gépüzemelési főágazatvezetó újságolja, akivel arról beszélgetünk, mily nagy felelősség hárul a traktorosokra, gépkezelőkre, no meg a gépjavítókra, szerelőkre. Annál is inkább, mert van olyan traktoruk, melynek az értéke jócskán meghaladja a negyedmillió, a kombájné pedig a félmillió koronát.

— A traktorok, kombájnok műszaki színvonala (automatikája, műszerezettsége stb.) fölöttébb magas. Üzemeltetésükhöz alapos szakmai felkészültségű kezelő, javításukhoz meg tapasztalt szakember, szerelő szükséges... — vallja Illés Zoltán, gépüzemelési részlegvezető. — A hozzáértéssel nincs baj. Viszont a gépjavítás szervezettségén, a jutalmazáson változtattunk, tökéletesítettük azt.

Á következőként azt magyarázza, hogy ez a módosítás milyen előnyös, mennyire jól bevált. A gépek és gépi eszközök tartósításával, elraktározásával a múlt év november derekáig végeztek, s ezáltal határidőelőnyre tettek szert, olyannyira, hogy elsők lettek a tőketerebesi (Trebišov) Járásban. Persze, a gépek hibafelmérése is idejében megtörtént, melynek alapján meghatározták a pótalkatrész-szükségletet.

— Az ütemtervünk géptípusonként, szerelőpárokra, alkatrészigényre és határidőre való tekintettel jelölte meg a gépjavítás feladatait. Célunk: a gépjavítás határidő előtti befejezése, a minőségjavítás, a szavatolt gépjavítás. Hogy ezt a célt elérhessük, anyagilag érdekeltté tesszük az embereket. Például az egyik traktor javítására 60 órát terveztünk. Viszont a két javító 42,5 óra alatt végezte el a Javítómunkát. Afféle célprémiumban részesítettük a gépjavítókat, szigorúan ügyelve azonban arra, hogy a minőségi elvárásoknak eleget tegyenek. Ezt a jutalmazási formát alkalmazzuk a kombájnok, tehergépkocsik és egyéb gépi eszközök javítása esetén is. Hozzáteszem még: ezért a gépek üzemeltetése közben előforduló, valamint a főjavítás fogyatékosságaiból származó hibákat is kötelesek elhárítani. Tehát, a gépjavítók számára kizárt a felületes munkavégzés, annál inkább abban érdekeltek, hogy a minőségi elvárások teljesüljenek.

A gépesítési részlegvezető érvei meggyőzőek. Am ez a munkaszervezés magasabb szintjét, a folyamatos, zavartalan anyag- és alkatrészellátást Is megköveteli.

— Sajnos — kapcsolódik Baka László gépjavító a beszélgetésbe — éppen a folyamatosság nem szavatolt, kellően. Számos pótalkatrészt saját központi műhelyünkben újítunk fel, vagy készítünk újat. Mindemellett a tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépek, talajművelő eszközök, szállító járművek mintegy 90 'százaléka már üzemképes. Az esetleges korai tavasz már nem lephet meg bennünket.

Az ídénynyitó mezei munkákhoz szükséges gépek, gépi eszközök Javítása az üzemrészlegek javítóműhelyeiben, az erőgépeké viszont a központi gépjavítőműhelyben történt. Természetesen, az a jól bevált gyakorlat ebben az állami gazdaságban, hogy a gépjavításba a traktorosokat, gépkezelőket Is bekapcsolják. Van köztük olyan, aki már 30—35 éves gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, s olyan is, aki csupán két éve folytatja a szakmát. Ha a fiatalabbak Ügyesek, tanulékonyak, hamar elsajátíthatják a gépjavítás mesterfogásait, tudományát.

Terebesi Miklós az Idősebb nemzedékhez tartozik. Ezermesternek tartják. ö esztergályos, ám gépeket is javít. Nyáron kombájnol, s közben a

Kiss József és Baka László gépjavítók

Terebesi Miklós munka közben

(Bogoly László felvételei)

fiatalokat tanítja, vezeti be a kombájnvezetés tudományába. Elégedett a munkakörével és a fizetésével is. Körmendi István, Várnai Béla és Szűcs Bertalan javítók viszont a fiatalabbak közé tartoznak. A célprémium bevezetésével ők is érdekeltek abban, hogy gyorsan és jól dolgozzanak. Ha ezt fiatalon megszokják, idegen lesz számukra a hanyag munka. No meg jól is járnak, mert több pénz üti a markukat.

Ismét a gépüzemelési főágazatvezető, Bélán József jut szóhoz.

— Szinte évről-évre nagy mennyiségű takarmány marad a földeken, mivel a mezőgazdasági üzemek kevés traktoros gereblyével rendelkeznek. A begyűjtés pedig enélkül nem lehet tökéletes. Mivel hiánycikk, elhatároztuk, hogy újítóinkkal terveztetünk. Az első modell már el is készült. Ha minden jól megy — ebben a gépjavítóink is közrejátszhatnak — akkor az idén mintegy száz traktoros gereblyét gyártunk. Azok részére is, akik hasonlóképp rászorulnak erre az eszközre ...

Lám, ma már ily módon is utat tör az emberekben rejlő szellemi erőforrások hasznosítása. Kezdeményezésüket érdemes felkarolni, segíteni kell őket az alkotómunka kiteljesítésében, hogy az a termelés továbbfejlesztését, a problémák rugalmas megoldását szolgálja.

ILLÉS BERTALAN

Esztendő múltával, talán nem elhamarkodott a kérdés: hogyan állta meg a helyét Csank István agrármérnök, a gesztetei (Hostice) szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetője, mindössze 27 évesen.

Dicsérően nyilatkozott róla a szövetkezet elnöke:

— Kevés még a gyakorlati tapasztalata, szakmai önképzéssel pótolja azt. Pontos, rendszeres és teljes értékű munkát végez. A dolgozók is becsülik, mert mindenben igyekszik a segítségükre lenni.

Ezek után ismerkedjünk meg a fiatal mezőgazdász gondolatvilágával, munkamódszereivel, elképzeléseivel, terveivel.

— Gesztetei vagyok. Ismerem a határ zegét-zugát. Nagyapám a szövetkezet alapító tagja, később pedig az elnöke volt. Apám zootechnlkusként szolgálta a közöst. Szavaik, mozdulataik belémivódtak: gondolkodásmódomban, cselekvőkészségemben meghatározó jelentőségük van ma is. Megszerettem a földet, becsülni a mezőgazdaságot. Mégis furcsállták a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnázium tanárai, amikor — kémiából kiváló lévén — a vegyipari helyett a mezőgazdasági főiskolát választottam. A kötelező tantárgyakon kívül autodidaktaként mélyedtem bele a természet- és társadalomtudományok világába. Sokat olvastam. Igyekeztem minél több ismeretet gyűjteni, s azt hiszem, jó áttekintésem van társadalmunkról és a világról.

A katonaidő letöltése után a szövetkezetbe lépett. Ismerte a termőföldet, a dolgozókat, s nagy kedvvel látott munkához. Nehézségei nem is voltak. A mai napig elégedett a munkakörével. Néhány év tapasztalatai növelték biztonságérzetét, önbizalmára és munkaszeretetére támaszkodva merte vállalni az ágazatvezetői beosztást.

— Új szerepkörében nem volt szaktudás terén hiányérzete? Hiszen növénytermesztési szakon végzett s ed-Csank István főágazatvezetó

digi tapasztaltai is ehhez kötődtek?

— Már említettem, apám zootechníkus volt és gyakran én is vele mentem az istállókba. Ez annyiból volt jó, hogy most „belülről“- ismerem a gondozók, fejők fnunkáját, problémáit. S az állatokat Is megszerettem. Mindenesetre bővítettem szakismereteimet. Állategészségügyből volt a legtöbb pótolnivalóm. Ehhez az állatorvosoktól kértem segítséget.

Munkaideje jelentős részét a telepen tölti. Hetenként kétszer-háromszor bejárja a gazdasági udvarokat.

közben

Naponta ellenőrzi az állatgondozás, a fejés menetét, amit a dolgozók már megszoktak, s igénylik is azt. Ezáltal nemcsak a munkájukra figyelnek jobban oda, hanem problémáikat is bizalmasan eléje tárják.

— A rendszeres ellenőrzésnek van még egy nagy jelentősége — hangsúlyozza a fiatal szakember. — Az üzemzavart (ha például elromlik egy gép), vagy egyéb hiányosságot (nincs elegendő takarmány, mosószer, melegvíz stb.) azonnal orvosolni tudom, így nem történhet nagyobb baj. Ellentétek sem alakulnak ki. Sok múlik egy főágazatvezetőn, de elsősorban a telepzootechnikusok és a dolgozók közös munkáján, erőfeszítésein, Jő felkészülésén és fegyelmezettségén, szorgalmán alapulnak az eredmények.

— Miként igyekszik ezt az összhangot megteremteni?

— Rátermettséggel, rendszeres ellenőrzéssel. Szerintem a pénzbírság kényszerűséget, feszélyezettséget teremt. A munkavégzés ilyen esetben a félelemre, a „muszáj“-ra, s nem az öntudatosságra, a Jól végzett munka örömére épül. Gyakran megkérdezem a fejőktől: „Ez és ez a tehén hány liter tejet ad naponta?“ Aki ezt nem tudja, sok mindent elárul önmagáról... A telepzootechnikusnak figyelemmel kell kísérnie, milyen takarmányból, mennyit adnak az állatok elé, s azok megeszik-e azt, vagy elpazarolják? Figyelmeztetni kell azokat a fejőket, akik a tőgymasszázst elmulasztják. Ugyanez vonatkozik az utófejésrel Valamennyi istállóban elsődleges nyilvántartást vezetnek, ebből naprakész információhoz jutok a tejelékenység változásáról, a megtermékenyítés és a borjazás idejéről stb.

Ennek a közös gazdaságnak 1460 szarvasmarhája van, melyből 600 a tehén. Az anyakocák száma 130, a malacoké mintegy félezer. Ezerhatszáz a hízósertésük és közel háromezer a juh.

— A hasznossági mutatók?

— Tejtermelésben az első helyen állunk a járásban. Takarmánygondjaink nincsenek. Az elődöm nagyon jó szakember volt. A termelés magas színvonalát úgyszólván ajándékba kaptam. Ennyivel könnyebb a dolgom, viszont a jó eredmények megtartásához, a jó hírnév megőrzéséhez is nagy erőfeszítésre, mindennapos alapos felkészültségre és lelkiismeretes, hozzáértő munkavégzésre van szükség. Tehát, tennivalókból nekem is maradt, s van bőven.

— Szabadidejéből mire futja?

— Például társadalmi munkára; a falusi tűzoltótestület titkára vagyok. Tavaly beiratkoztam a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemére, hogy eszmei-politikai ismereteimet is gyarapítsam. Néha azért egy kis szórakozásra is futja.

— Mik a vágyai, elképzelései a jövőt illetően?

— Mindenekelőtt nősülni, családot alapítani szeretnék. Beosztásommal elégedett vagyok. Dolgozni kell, a többi majd menet közben alakul. S amit még nagyon fontosnak tartok: becsületes munkával, a feladatok teljesítésével akarom kialakítani és megőrizni a tekintélyt, az erkölcsi tartásomat.

KOROSMAROS LÁSZLÓ

Ä fôágazatvezeto

Sanyi, akit idestova negyed évszázada ismerek, a kanyargós Kis-Duna mentén látta meg először a napvilágot. Szegényparaszt család sarja. Egy a négy gyerek közül. A nyolc magyar holdnyi földecske, amit szülei műveltek, őt sem nagyon kényeztette el. Felcseperedett. Am rögszeretete nem hagyta cserben. A katonaidő letöltése után belép a szövetkezetbe. Aztán mód nyílik ar,ra, hogy szaktudását gyarapítsa: elvégzi a kétéves mezőgazdasági mesteriskolát Karván (Kravany).

A naptár 1958-at mutat. Szerencsét próbál. A szomszédos Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaságba kerül. Csoportvezetőként kezdi pályafutását. Aztán telepvezető, majd agronómus, gazdaságvezető, főagronómus. A felelős tisztségek viselése ráébreszti arra, hogy ha helyt akar állni, tanulnia kell, megszerezni a szükséges szakmai-politikai műveltséget.

Végzi a dolgát. Közben tanul, öt éven át hetente beül a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Középfokú Mezőgazdasági Szakiskola padjába. Levelezői tagozaton szerzi meg a középfokú szakképesítést. Sikeresen érettségizik. Aztán munkába lendül, hogy szaktudását a gazdaság javára kamatoztassa.

Küzd, irányít, vitéz, tanácsol. Eredményeket mutat fel. Közben telik az idő. Újabb lehetőség kínálkozik a tanulásra, felsőbb fokon. Nekivág a hároméves mezőgazdasági inštitút elvégzésének. Mások dologvégeztével pihenőre tértek, ő a szakkönyveket bújta, tanulmányozta. Végtelen tudásszomjának, önfegyelmének és szívósságának köszönheti — no meg szór. galmának —, hogy az Institútot is sikeresen elvégezte.

Aztán egy ízben hallom, hogy elköszönt a szóban levő állami gazdaságtól... s a nyékvárkonyí (Vrakúií) szövetkezetkezetbe került.

Új munkahelyén már növénytermesztési főágazatvezetőként tevékenykedett. Nos, mit hoz a véletlen? Vágsellyén (Šaľa) találkozunk. Egy évvel ezelőtt. Ott van a nyugat-szlovákiai kerület legjobbjainak összejövetelén, ahol a MÉM miniszterhelyettese tűzi mellére a megérdemelt kitüntetést.

Gáspár Sándor, a Mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója, kitüntetés viselője 1979-ben került az említett szövetkezetbe. Panaszra nincs oka: jól érzi magát a nagy közösségben. Teszi a dolgát. Hozzáértően. Közmegelégedésre — és eredményesen. Hiszen a növénytermesztés irányításához már több mint két évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Ezenkívül: Ismeri az embereket. 7udja, híre, milyen felelős munka elvégzése bízható. Ahány ember, annyi féle képpen férkőzik hozzájuk. A lazaságot nem tűri. Igényes nemcsak másokkal, magával szemben is. Szívesen veszi mások véleményét, javaslatait, mérlegelés tárgyává teszi, majd a közösség javára hasznosítja azokat.

Hogy az eredményességet alá is támasszuk: tavaly például búzából 7, kukoricából 6,27. tonnás hozamátlagot értek el. A silókukoricájuk is kiváló volt, melyből 42,8, lucernaszénából meg 12,9 tonnát takarítottak be hektáronként. Rétjeik, legelőjük feljavítva. Az üszők az év zömében kint legelnek, edződnek a friss levegőn. Hát ennyit az eredményekről, tömören.

Am a jó eredmények nem teszik önteltté. Az ágazat dolgozóival közösen arra törekszenek, hogy évről-évre eleget tegyenek a szövetkezet és a társadalom elvárásainak, a fokozott követelményeknek.

Szabadidejét a kertben, szőlejében tölti, s rendszeres olvasója a hazai és külföldi mezőgazdasági újságoknak, szakfolyóiratoknak. Azt tartja: a jó mezőgazdasági szakember holtig tanul.

(kov)

/