Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-23 / 29. szám

Figyeljünk a tapasztaltabbak szavára!

A kísérletezés nem mindig vezet jóra

Vidékünkön örvendetesen gyarapodik a pézsmarécét tenyésztők tábora. A tenyésztők komoly előnyként emlitlk, hogy a réce maga költ, jől nevel, lényegében igénytelen, és ellenálló a betegségekkel szemben. A húsa ízletes, a mája nagy, ha vízpart! legelőn élhet, a tenyésztőnek nem nagyon kell tosztogatnia в zsákot. De létezik-e fajta, amely minden igényt kielégít? Főleg a kezdők mondogatják, hogy nekik bizony nem nagyon tetszik a pézsmaréce. A tojója lényegesen kisebb, mint mondjuk a pekingi fehérnek, és a tolla is értéktelen. És mindjárt akadtak okosok, akik keresztezni kezdték a két fajtát. Eleinte úgy tűnt, tgaznk lesz. Az utódok tojói valamivel nagyobbak, javult a toll minősége, és ami a legfontosabb, a vágóállatok nagyobb májat nyújtanak. Igen ám, de ezzel a sor véget is ér. A keresztezésből származó utódok hizlalásra jók, de továbbtartásra alkalmatlanok.

Erre, sajnos, ki-ki a saját hibáján jön rá, mert nem figyelnek a tapasztaltabb tenyésztők szavára. Mint például az én ismerősöm. Tavasszal levágta a saját gácsérját, s a két pézsma tojóhoz a szomszéd faluból hozott egy szebb, nagyobb testű, de keresztezésből származó „legényt“. A gácsér hamar megba

rátkozott a tojókkal, párosodott legalább a második keltetési is velük annak rendje és mód- idényről no késsen le. ja szerint Megtörtént a tojás- És ha már elkezdtük, folyrakás is, de a harmincötödik tassuk a sort egy másik tapasz napon kiderült, hogy a kelte- falattal. Gyakran hangsúlyoztés sikertelenül végződött; a zuk. hogy a továbbtartásra ki-Egy népes récecsalád az első keltetésből

Csurilla Ilona felvétele

tojók hiába melegítették öt héten át a tojásokat, azokból bizony egy fia pipe sem bújt elő.

Az új gácsér csakhamar fazékba került, s a póruljárt tenyésztő gyorsan vett egy hamisítatlan pézsma gácsért, hogy

szemelt állatokat legjobb az első keltetésből származó utódokból kiválogatni. A második keltetésből származók azért nem jók, mert a tojók a következő évben késve kezdik a tojásrakást s pipéik általában rózsanyílás Idején kelnek. Eleink szokták mondogatni: rózsavirulás idején nem érdemes baromfit keltetni, mert a csibék többnyire elpusztulnak vagy betegek, nyomorékok lesznek. Nem tudom pontosan, hogy miért, de igaz a mondás, tehet, hogy a nap sugarai gyengébbek, mint tavasszal, lehet, hogy a zötdeleség sem olyan tápláló és keveset nyújt a szükséges vitaminokból. Tény, hogy idénre nekem is maradt a tavalyi, második keltetésből származó récékből néhány, s bizony virágba borult a rózsa, mire végre megjelentek a pipék. A szokásos kukoricadarához tehéntúrót, reszelt főtt tojást kevertem, friss salátát etettem, a levágott tyúkok és nyulak belével kínlódtam, s még gilisztákat is kerestem a pipéknek, mégis csak néhányat sikerült felnevelnem közülük.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valóban ne keltessünk rózsanyflás idején. Csupán azt kívántam hangsúlyozni, hogy érdemes odafigyelni az idősebbek szavára. Mert az ilyenkor kelő pipék felnevelése valóban nagy kockázattal és a szokásosnál nagyobb költséggel, fáradsággal jár. Ha megkésünk, inkább a nyár végén vagy őszszel kelő pipákból neveljünk tenyészállatot Persze legjobb eredményt kizárólag az első keltetésből származó utóduktól várhatunk, melyeket a leendő törzsállomány kialakításához már most ajánlatos beszerezni.

Csurilla József

ÖBÖLKŰTON (Gbelcef Fazekas József irányításával működik a Szlovákiai Klsállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. A terményfelvásárló és ellátó vállalat gépkocsivezetője valóban lelkes állattartó. Családi házának kicsi — alig egy áras alapterületű — udvarán körülbelül kétszáz apróállatot tart. A gondosan elkerített részben harminc Oravka tyúk él — elismert szaporító tenyészet —, a ketrectömbök rekeszeiből száz darab kaliforniai nyúl pislog vissza az idegenre, a kisebbnagyobb ketrecekben és kalákákban papagájok, kanárik meg pintyek ugrálnak, a süldő nyúlok között tengerimalacok futkáróznak, odébb angol pávagalambok illegetik magukat, a szobai akváriumban pedig piciny halacskákban gyönyörködhet a látogató.

Fazekas József örömét leli a kedvtelésből tartott állatok gondozásában, a népes állomány körül mindennapi munkában. Dolgát jól és hozzáértéssel végzi. Erről kitüntetések, érmek és oklevelek egész sora tanúskodik.

Mint vérbeli kisállattenyésztb, a község állattartóit tömörítő alapszervezet munkájának fellendítéséért is sokat tesz. A huszonöt tagú csoportnak ö az

elnöke, de ö osztja szét az abrakot, ő szervezi a keltetőtojások felvásárlását és elszállítását, nála lehet csibét rendelni és venni, s a pecsenyenyulak felvásárlását végző nyitrai

Branko vállalat-tat is ö tartja a kapcsolatot. Tavaly a szervezet sikeres népszerűsítő állatbemutatót rendezett. Közvetlen segítőtársaival együtt Fazekas József is sokai tett azért, hogy

a rendezvény teljesítse küldetését.

Amikor a közös munkáról beszéltünk, a szervezet elnöke örömmel újságolta, hogy a nemzeti bizottság nemrég négy hektáros kaszálót biztosított az állattartóknak, akik egyébként az árokpartok, út- és erdöszélek fütermését is rendszeresen lekaszálják és hasznosítják. A 'szervezet vezetősége rendszeresen ellenőrzi az állategészségügyi követelmények megtartás sát, megszervezi a tyúkok és a nyulak védőoltását, természetesen az egész községben, nem csupán a szervezett állattartóknál„

A köbölkúti kistenyészlők egyetlen dolog miatt bosszankodnak: kevés abraktakarmányt kapnak. Pontosabban kevés szemet vagy elfogadható tápot. A kiutalt eleségnek 30—40 százalékát korpa formájában kapjákť ezt viszont nem minden állatfaj fogadja és hasznosítja egyformán. Tagadhatatlan, főbb ellátás esetén az állattartók eredményei is jobbak lehetnének, de a népgazdasági gondok ismeretében már az ilyen fokú támogatást is értékelni kell.

Szabó Zoltán.

Köbölkút (Gbelcel

Fazekas József egyik kedvencével

Hegyétén (Kútniky) hetvennyolcban oldódott meg a házikertekben megtermelt zöldség és gyümölcs helybem felvásárlásának kérdése. Ennek elsősorban a szervezetbe tömörülő kertészkedök örültek meg, akik korábban Is szívesen foglalkoztak volna szerződéses kapcsolaton alapuló, tervszerű árutermeléssel. Amikor az alapszervezet vezetősége felvette a kapcsolatot az SZKSZ KB Kertészeti

bon mér lényegesen többen — összesen százkilencvenhatan — bíbelődtünk szerződéses árutermeléssel, mint a hetvenes évek végén.

— Ёк az idei elképzelés?

— Eredetileg három millió koronára kötöttünk szerződést. A Bratislava! Kertészeti Szolgáltató Vállalat elégedett a tőlünk kapott áru minőségével, ezért a megállapodás úgy szél, hogy többtermés esetén fél mll-Szolgáltató Vállalatával és a

megállapodás értelmében felvásárló központot nyitott, már nem volt ami elriassza a kertészkedni vágyókat a kezdeményezéstől.

— Amióta helyben lehet szerződést kötni és nem kell a megtermelt árut saját költségen más felvásárló központokba szállítani, településünkön igencsak felszökött a termelőkedv — említette minap találkozásunk alkalmával Vörös Ilona, a hegyétei kertészkedők alapszervezetének megbízott terményfelvásárlója. — Emlékszem, hat évvel ezelőtt kétszázezer korona forgalmat csináltunk. És milyen elégedett volt a falul Tavaly már több mint három millió korona értékben továbbítottunk zöldséget meg gyümölcsöt a háztájiból a fogyasztók felé. Igaz, a múlt éviid koronával túlteljesíthetjük a felvásárlást.

— A lehetőség tehát adott.

— Elvben igen, csakhogy a gyakorlat megint más. Tavaszszal rengeteg retket beszántottunk, mert nem akadt rá vevő, A fejes salátából is sok tönkrement. A korai értékesítésre szánt zöldhagymának csak egy töredékét tudtuk jó áron értékesíteni, a maradékot apródonként most adogatjuk el, persze már kilóra. A salátauborkával egyelőre nincsen gondunk s remélhetőleg a karfiolunk is elkel, mert a felvásárlás még fo lyamatos. Pedig mennyivel többet termeltünk, mint tavaly Persze lehet, hogy jövőre majd ezzel is úgy járunk, mint az idén a karottával. Tavaly jó piaca volt, az idén sokan erre alapozta. Az eredmény? A korai, jó bevételt ígérő árunak

Vörös Ilona: — Június végéig másfél millió koronáért vettünk út zöldséget a háztájiból

jó része még most is fölöslege sen foglalja a helyet a kertek ben.

— Mit mutat az eddigi mér leg?

— Június végéig -másfél millió koronát fizettünk ki a kertészkedőknek az átadott áruért. Ez éppenséggel nem rossz, de nem is túl erős forgalom. Ma kezdjük felvásárolni a kajszibarackot, ami elég jó hozamot ígér, viszont már akadozik a paprika felvásárlása, ami ко moly kiesést jelenthet. Komolyabb bevételre már csak őszi karfiolból, paradicsomból, esetleg őszibarackból meg dióból számíthatunk. Hogy pontosan mennyire, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre azon leszünk, hogy a jó partneri kapcsolatot továbbra is fenntartsuk és megteremtsük a szerződés értelmében megtermelt javak értékesítésének lehetőségét. Viszont akik nem kötöttek velünk szerződést, azokért sajnos nem sokat tehetünk.

— Talán más felvásárló szervezetek részére is termelnek zöldséget a faluban?

— Akadnak néhányan, akik nem bíznak a kertészeti szolgáltató vállalattal fenntartott kapcsolatban és inkább a Zelenina nemzett vállalattal vagy a jednota Fogyasztási Szövetkezettel létesítenek szállítói-átvevői kapcsolatot. Egész évben más központokba hordják az árut, csak akkor találják meg a hozzánk vezető utat, amikor másutt akadozni kezd a felvásárlás. Mi viszont nem vehetjük át tőlük az árut, mert egyszerűen nem kockáztathatjuk a velünk szerződéses kapcsolatban álló, egész évben becsületesen termelő és szállító kertészkedők érdekeit. Még akkor sem, ha történetesen alapszervezeti tagról van Szó, akt ugyan kötött velünk szerződést, de a megállapodásból eredő kötelezettségének teljesítését mindaddig elhanyagolta, amíg másutt is gond nélkül értékesíteni tudta az áruját. Azért-vagyunk kénytelenek Ilyen módszerekhez folyamodni, mert a jelenlegi jó partneri kapcsolatot nem szeretnénk megbontani. Márpedig a kertészeti szolgáltató vállalat jó partner, de csak addig marad ilyen, amíg mi, kertészkedők biztosítani tudjuk a szerződésben rögzített ígéretek teljesítését. Ennek tudatában van az alapszervezet vezetősége, következésképpen úgy irányítja és szervezi a háztáji árutermelést, hogy az egyformán szolgálja a kockázatot vállaló termelő és a megrendelőként jelentkező, fogyasztót térsadt4om érdekeit.

KÄDEK GÁBOR

Menyhárt Erzsébet kertjében köztesként csemegekukorica díszük a dinnyeföldön Fotó: -—bor