Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-23 / 29. szám
1983. július 23. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Nemrég Kubában Jártam, s az ország csodálatba ejtett. A szabadság szigete ez, melynek népe 24 évvel ezelőtt rázta le a Batista-diktetúra igáját, s napjainkban nagy odaadással építi és fejleszti gyönyörű hazáját. Kubában sok érdekeset láttam. Például Havannában a Tropican bárt, Varadere fürdőközpontját, a Fehér-szigeteket, részt vettem egy tengeri halászaton, trópikus gyümölcsök szüretén, bepillantottam a mezőgazdasági iskolák diákjainak életébe. Azonban mindenütt a cukornáddal beültetett végeláthatatlan mezőkkel találkoztam. E növény termesztésének rejtelmeibe, s általában a kubai mezőgazdaság helyzetébe Isis Grau, a kubai utazási iroda idegenvezetője, egy csokoládébarna leány avatott be, amikor A szabadság szigetéa klimatizált autóbusszal Jártuk be szülőföldjét. így megtudtam például azt is, hogy Kubában a mezőgazdasági földterület több mint nyolcvan százalékán az állami és szövetkezeti mezőgazdasági üzemek gazdálkodnak. Az egymillió hétszázezer hektár terület több mint a felét korszerű gépekkel művelik meg. A szigeten körülbelül 150 ezer az egyénileg gazdálkodó földművesek száma. Ezeket a Kisparasztok Nemzeti Szövetsége tömöríti. Habár az állam az egyénileg gazdálkodóknak is minden segítséget megad, számuk mégis évről évre csökken. Inkább a kollektív, gépesített gazdálkodást részesítik * előny- * ben a nehéz fizikai munkával szemben. Amint már említettem, Kubában a legelterjedtebb növény a cukornád. Ezt még Kolumbusz honosította meg itt 1493- ban. s napjainkban már több mint másfél millió hektáron termesztik. 1990-ig vetésterületét további ötszázezer hektárral akarják növelni, főleg rekultiválással és egyes vizenyős, mocsaras területek lecsapolásával. A cukornádat a múltban mindig kézzel aratták, kétélű, élesre fent macsettával vágták. A cukornád aratása csakúgy, mint régen, ma is igen jelentős esemény az itteni lakosság életében. Ez a munka min iig kémény férfimunkát igényelt, mert a cukornád szára vastagabb és magasabb ,mint a kukoricáé. Még Batista diktátor uralma Idején néhány ültetvényes kombájnokat vásárolt Ausztráliában. A forradalom győzelme után a nyugati országok gazdasági blokádja következtében már nem tudtak több ilyen hasznos gépet vásárolni. Annak érdekében, hogy e növény kézi aratását kiküszöbölhessék és a betakarítást gépekkel végezhessék, a Szovjetunió segítségével 1977-ben a cukornád betakarítására Is alkalmas nagy teljesítményű kombájnokat gyártó üzemet építettek. Ma ennek az ! üzemnek kapuit évente 600 aratógép hagyja el, hogy mindegyikük 38 dolgozó kézi munkáját helyettesítse. Míg 1970-ben a cukornád betakarításánál 300 ezer kézi arató segédkezett, napjainkban a gépesítés fejlesztése nyomán számuk 130 ezerre csökkent. A cukornádat december elejétől május végéig aratják, attól függően, mikor vetették és mikorra érik be. Amint a növény megkapja a szükséges színét és eléri a kellő érettségi fokot, az egész területet felgyújtják, hogy a növényt megszabadítsák tüskéitől és leveleitől. A tűz nem árt a cukornádnak, mert megvédi a dús nedvtartalma. A kombájnnal végzett betakarításkor a cukornádat rakásokra gyűjtik, ahonnan traktorokkal vagy bivalyfogatokkal ft szállítják a mezei tárolóhelyre, | s innen keskeny nyomtávú vasúton a cukorgyárba. A Kubában jelenleg működő 152 cukorgyárban az oda szállított cukornádat először átmossák, felvágják, szétmorzsolják, főzik majd kilúgozzák édes levét. A cukornád általában 12—13 százalék cukrot tartalmaz. A cukorgyártás a vetéste- | rület bővítése után évről évre növekszik. Mig 1970-ben nyolcmillió ötszázezer tonna cukrot gyártottak, addig az idén kétszázezer tonnával többet állítanak elő. Július 26-án, Kuba állami ünnepén hagyományos karneválokat rendeznek. A színpompás népünnepélyeket különböző mulatságok egészítik ki, amelyek évről évre egyre szebbek és vonzóbbak, s mindig nagyobb az érdeklődés irántuk, A Batista-diktatúra idején és részben a forradalom győzelme utáni években is előállított cukor jelentős mennyiségét az USA-ba szállították. 1950-ban az Egyesült Államok gazdasági blokád alá helyezte Kubát. Így akarta meghiúsítani a nép akaratából bevezetett új rendel, a g demokráciát és a proletariátus diktatúráját. Ez azonban nem sikerült, öt évvel később a Szovjetunió segítséget nyújtott Kubának, felvásárolta egész cukorkészletét. Azóta a Kubai Köztársaság átvészelte a blokád okozta nehézségeket. Ma már a világ 80 országával tart fenn kereskedelmi kapcsolatot s árutermelésének 52 százalékát a szocialista országokba szállítja. A KGST keretében Kuba cukortermelése kellő piacot talált. —jhr— AZ AGRESSZOR IMPORTALT UNIFORMISA Az Egyesült Államok kongresszusának külügyi bizottsága Izrael katonai támoga ására az 1984 es pénzügyi évben 300 millió dollárral nagyobb öszszeget kér, mint ahogy azt a Fehér Házban feltételezték V. Volkov rajza Salvador Allende útja Hetvenöt éve 1908. július 26-án született Salvador Allende, chilei politikus, a Lenin-békedíj viselője, volt chilei elnök. Orvosnak készült, már egyetemi évei Idején baloldali (diákszervezetekben tevékenykedik, amiért több ízben letartóztatták. Egyetemi tanulmányai befejeztével Valparatsóban dolgozik orvosként, és egyik alapítója Chile Szocialista Pártjának. Valparalsóban később a Népfront vezetője lett, majd huszonkilenc évesen választják meg először szocialista képviselőnek. 1938-ban Chile Szocialista Pártjának főtitkárhelyettese, 1939-ben a Népfront győzelme után az új elnök, Pedro Aguirre Cerda kormányának egészségügyi minisztere. Az ő javaslatára fogad el először a parlament haladó, a dolgozókat szolgáló társadalombiztosítási törvényt. 1942-ben lemond miniszteri tisztségéről és Chile Szocialista Pártjában dolgozik tovább, hamarosan a párt főtitkára lesz. Három évvel később a szenátus tagjává választják. 1951-ben kezdeményezője a Népi Akciófront megalakításának, amelyben Chile Szocialista Pártja, Chile Kommunista Pártja és a Demokrata Párt egyesítette erőit. Elnökké a nagy politikai tapasztalattal rendelkező szenátort, Salvador Allendét választották. Allende 1952-ben, 1958-ban és 1964- ben a Népi Akciófront elnökjelöltje. A jobboldal és az amerikai monopóliumok támadásai ellenére az 1970. szeptember 5-i választásokon Allende a szavazatok 36,3 százalékát (a legtöbbet) kapta meg. Az alkotmány értelmében, mivel egyik elnökjelölt sem kapta meg a szavazatok abszolút többségét, a kongresszusnak kellett döntenie, hogy az első két jelölt közül (a másik Alessandri volt) ki legyen az elnök. Végül november 3-án AUende került ki győztesen a választásokból. Allende győzelme az uralkodó kereszténydemokrata párt vereségét jelentette, amely elvesztette a szavazók bizalmát. Chile ezt követően a haladó szociális és társadalmi reformok útjára lépett, amelynek végső célja a szocialista fejlődés volt. A magánbankok államosítása mély sebeket ejtett a hazai és a külföldi reakción. Miközben a dolgozó nép felsorakozott Allende mögött, Washingtonban elhatározták, hogy minden eszközzel fellépnek Allende ellen. Megszervezik в rézbányák műszaki személyzetének sztrájkját, a teherautótulajdonosok sztrájkjait, megélénkül a fasiszta szervezetek és a jobboldali ellenzék működése. 1973 nyara és ősze tele van Allende-elienes fellépésekkel. Szeptember 11-én hajnalban Salvador Allende lakásán értesült arről, hogy katonai lázadás tört ki; a puccs élén az új hadsereg-főparancsnok, Augusto Pinochet tábornok által vezetett katonai Junta állt. Az elnök azonnal hivatalába, a La Moneda palotába sietett, ahol megszervezte az ellenállást. A kis csoport élén maga is fegyvert ragadott. A túlerővel szembeni harcokban megsebesült, majd hősi halált halt A katonai Junta 24 órával később azt a hazugságot adta ki hivatalos Jelentésként, hogy Allende „öngyilkos“ lett. Az elnök azonban röviddel halála előtt beszédet mondott: „Hiszek Chilében és Chile sorsúban. Lesznek férfiak, akik túlélik azt a sötét és keserű pillanatot, amikor az árulás akar uralomra jutni. Bízzatok tovább is abban, hogy előbb-utőbb megnyílnak a széles fasorck, amelyeken elindul a szabad ember, hogy felépítsen egy jobb társadalmat Éljen Chile, éljen a nép, éljenek a dolgozók Ezek az utolsó szavaim, és bizonyos vagyok abban, hogy lesz erkölcsi igazságszolgáltatás, amely elítéli a hitszegést, az aljasságot és az árulást!“ A beszéd után újra az ablakba állt, kezében fegyverrel. Salvador Allende becsületes harcos volt, mindig népe boldogulásáért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért küzdött. Fegyveres harca az ellenforradalom elleni szabadságharc első csatája volt Chilében. Hőstette a chileiek millióit ösztönzi a további harcra, amelynek egyik megnyilvánulása az idei júniusi és júliusi megmozdulások, sztrájkok, országos tiltakozónapok. (bó) KUVAIT KÔTÉLTÄNCA Kuvait helyze.e egy kötéltáncoséra emlékeztet, aki óvatosan halad előre a kötélen, de alatta biztonsági háló feszül. Idegesítő számára letekinteni a mélybe, de megvigasztalhatja magát, hogy háló nélkül még rosszabb lenne. A hetedik helyen , áll a világon olajtartalékaival, és mindössze másfél millió főt kell táplálnia, és még nem is olyan régen rendkívül biztatónak látszott Kuvait pozíciója. De ez természetesen még az iszlám fundamentalizmus, az Obölháború, az olajárak csökkenése előtt volt. Az 1960 as években és az 1970-es évek elején úgy látszott, hogy Kuvait Integritását elsősorban Irak veszélyezteti. Irak 1975-ben lemondott egész Kuvaitról mint „elvesztett tartományról“, de határviták robbantak ki az 1970-es években. A két ország viszonya azonban 1977 óta megjavult, amit bizonyít az Is, hogy Kuvait óriást összegeket bocsátott az iraki kormány rendelkezésére háborús erőfeszítéseinek finanszírozásához. Tavaly ezt 4500 millió fontnak megfelelő összegre becsülték, de most bizonyára mér ennél lényegesen magasabbra szökött a segélyösszeg. Kuvait a nagylelkűségét ma már kétségtelenül megpróbáltatásnak érzi, mivel ma olajtermelése mindössze egyhatoda az 1970-es évek elején elért csúcsnak, amtkor Is napi több mint 3 millió barrel olajat termeltek ki, és mert a mai olajárak pontosan tükrözik a visszaesést. Persze Kuvait indokai távolról sem csupán altruizmusból fakadnak. Szaúd- Arábiához és más erősen konzervatív Öböl menti országokhoz hasonlóan Kuvaltot is erősebben nyugtalanítja az Iszlám fundamentalizmus, mint a szocializmus. A kuvaiti muzulmánoknak több mint egyötöde silta, bár nagy részük Jómódú kereskedő, aki nem is gondol arra, hogy felborítsa a csónakot. Van viszont számos fundamentalista Kuvait parlamentjében. Az ő nyomásukra rákényszerítették a közelmúltban a külföldi nagykövetségeket, hogy tartsák tiszteletben az antialkoholizmussal kapcsolatos törvényeket, amivel legkevésbé sem növelték Kuvait népszerűségét diplomáciai körökben. A fundamentalisták kisebbséget képeznek, de erősen hallatják hangjukat. Más öbölbeli országokhoz hasonlóan Kuvaitban Is nagyszámú vendégmunkás dolgozik. A férfilakosságnak nagyjából a fele kuvaiti etnikailag (csak ezek szavazhatnak), és becslések szerint 300 000 palesztin él az országban. övék a legnagyobbb vendégmunkáscsoport. Ez az összetétel nem segíti elő a stabilitást, de Kuvait ügyesen egyensúlyoz a kötélén, és tartja magát. De meddig tarthat ez? Douglas Hurd angol államminiszter márciusban Kuvaitban Járt, és az volt a benyomása, hogy a kuvaitiakat egyre Inkább nyugtalanítja az öbölben háború. Ennek egyik oka anyagi erőforrásaik nagyarányú Igénybevétele, a másik pedig a konfliktus alakulása. Kuvait Ideálisnak találná, ha a háború döntetlenül végződne, és számára vezélyes két szomszédja kimerültén, agresszióra képtelenül kerülne ki a háborúból. A KÍNAI külpolitika VÁLTOZATLAN Peklngben a 6. országos népi gyűlés első ülésszakára Júniusban került sor, amely a korábbiakhoz viszonyítva jóval hosszabb ideig, 17 napig tartott. Az ülésszak első részében Vang Ping-csieu pénzügyminiszter beszámolt Kína múlt évi állami költségvetési tervének teljesítéséről. Jao Ji-lin miniszterelnök-helyettes előterjesztette expozéját az Idei gazdasági és társadalomfejlesztési tervről, Csao Ce-jang miniszterelnök pedig beszámolt a kormány munkájáról. A kormányfő és minisztertársai két aggasztó tünetről Is beszámoltak. Egyrészt a kiigazítási politika céljaival ellentétben a nehézipar háttérbe szorította a könnyűipart, másrészt a kulcsfontosságú objektumokra szánt pénz egy részét a központ akaratával dacolva elherdálták — másodlagos jelentőségű beruházásokra fordították, s a nem kívánt beruházások szaporodásával túllépték az erre a célra előirányzott összeget. Hangsúlyozták, hogy a múltban számos nehézség a túlságosan gyors ütemű fejlesztés következménye volt, s hogy a Jövőben ezeket a fogyatékosságokat el kell kerülni. Csao Ce-jang beszámolójának külpolitikai részében — fontos kínai túrom előtt — első ízben hangzott el az, hogy Kínai elismeri: a kelet-európai országok közül nemcsak Jugoszláviában és Romániában, de a többi államokban Is szocialista társadalom létezik. A kormányfő hangoztatta, hogy a kínai nép a többi kelet-európai ország népei Iránt Is baráti érzésekkel viseltetik. Újdonságként csupán annyi hangzott el, hogy Kína érdeklődik vívmányaik és a szocialista építésben elért tapasztalataik lránt. A miniszterelnök a kínai—szovjet kapcsolatokról szólva kiemelte, hogy a hosszú ideje tartó feszültség egyik félnek sem válik előnyére, s hogy a kínai és a szovjet nép a két ország közötti kapcsolatok normalizálásában érdekelt. A kínai kormányfő a Szovjetuniót ismét azzal vádolta, hogy „fenyegeti Kína biztonságát“, s ennek felszámolása érdekében a Szovjetuniónak „lépéseket kell tennie, jó szándékát tettekkel kell bizonyítania“. Csao Ca-jang hangoztatta azt Is, hogy Kína kész javítani viszonyát Vietnammal. Ugyanakkor a kínai-« vietnami viszony megromláséért a felelősséget ismét a vietnami félre hárította, „regionális hegemonizmussal“ vádolta déli szomszédját. A kormányfő ezúttal Is megismételte a kínai külpolitika Immár hagyományos tételét: Kína és a fejlődő világ kapcsolatrendszere központi elem, „a mai világban tapasztalható zűrzavar fő forrása a szuperhatalmt versengés“. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a kínai külpolitika változatlan maradt. Gyökeresen más külpolitikai szempontokat a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusa és az 5. országos népi gyűlés téli ülésszaka után fél évvel egyébként senki sem várt, egyik témában sem. Bel- és gazdaságpolitikai kérdésekről szólva a kínai kormányfő rámutatott: az elkövetkezendő öt évben döntő fontosságú lesz annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság, a könvnyü- és nehézipar kiegyensúlyozottan növekedjék. Erőfeszítéseket tesznek az életszínvonal Javítására, a népességnövekedés szigorú ellenőrzésére. Csao Ce-jang a gazdasági élet reformját a következő ötéves tervidőszakban helyezte kilátásba. A 8. országos népi gyűlés első ülésszakának második részében a képviselők állami vezetőket választottak meg. Másfél évtized elteltével, miután a régi elnököt, Llu Sao-cslt 1968-ban megfosztották tisztségeitől, s egy évre rá a börtönben belehalt a megrázkódtatásodba, a Kínai Népköztársaság elnöki tisztét Ll Hszien-nien, a közel nyolcvanéves gazdaságpolitikus kapta meg. Az alelnök Ulanfu, a központi katonai bizottság elnöke Teng Hsziao-ping, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke Peng Csen lett. A köztársasági elnök javaslatára megerősítették a miniszterelnöki poszton Csao Ce-jangot. A képviselők ugyancsak megválasztották a központi katonai bizottság tagjait, a kormány tagjait, a legfelső népi bíróság elnökét, Kína főügyészét és a 0. országos népi gyűlés 155 tagú állandó bizottságát. Az új összetételű kínai kormánynak 45 minisztere van. A 6. országos népi gyűlés első ülésszaka elsősorban annak bizonyítása kívánt lenni, hogy a reformbarát vezetők a Mao utáni Kína történetében a törvényhozás életében is új lapot kívánnak nyitni, miután az előző ötéves időszak nem volt mentes a balog tisztátalanságoktől. Pekingi megfigyelők szerint lezárult a „kulturális forradalomban“ szétrombolt kínai állami Intézményrendszer helyreállításának szakasza. Legfontosabb eredménye — a hivatalos kínai beszámoló szerint — azonban az állami vezetők megválasztása volt. (B)
