Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-31 / 52. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. Secemb’er 3Ĺ 16 Borba mártott emberek Hogyan lehet megtudni, ki a részegeskedő, garázda és ki az, aki csak megmártózott a borban? Én ezt egy tízéves kisfiútól tanultam meg. Többször láttam mér leballagni a borozó lépcsőjén, egy halom virággal a karfában. Módom volt megfigyelni:' végigjárja a két helyiségből álló borozó vendégeit („Virágot tessékI“), de nem mindenkit szólít meg, egyeseket szó nélkül otthagy. Először azt hittem, olyanokat kerül ki, akiket az ital már levett a lábáról, fél tőlük, de aztán láttam, hogy kínálgajja a virágait ilyeneknek is, néha viszont a lábukon még biztosan álló embereket nem kínálja: Virágot tessék! Érdekelt, milyen alapon válogatja ez a kisfiú a vevőit — egyszer hét megállítottam és megkérdeztem tőle. — Tetszik tudni, én csak megyek, csak megyek, karomban a virágokkal. De közben azt lesem, ki. hogyan néz a virágra. Állok előtte, amíg rám nem néz. Abból tudom, hogy megszólítsam-e. Az se biztos, hogy mindenki vesz, akinek felkínálom, de vannak, akiknek hiába is kínálnám, látom a szemükből. Nem mindenki részeges, garázda, aki megmártózik a borban. Mutass fel előttük egy szál virágot, és megtudod: melyik, milyen! A borivók közt igen sok a magányos ember. Ezek is kétfélék lehetnek: hallgatagok és beszédesek. Láttam már olyat, aki órák hosszat elélldogál egy (no, mondjuk kettő) pohár bor mellett anélkül, hogy valakivel szóba elegyedne, még ha mások próbálkoznának is vele, akkor se, csak néz maga elé, iszogat, s még azt se lehet kitapogatni, keserűségből, vagy jókedvéből iszik. Egyesek borivás közben tájékozódnak a napisajtóból a világ eseményeiről, de közvetlen környezetük érdektelenül hagyja őket. Másoknak viszont beszélniük kell. Hallgattam én már pityókás szomszédom monológját másfél órán át, úgy beszélt maga elé, mintha volna vele valaki, s annak beszélne. De vannak, akik nem lehetnek meg társ nélkül. Én is társa vagyok már ilyenféleképpen valakinek. Időről időre találkozunk, első találkozásunkra is jól emlékszem, ötven körüli férfi. Soha nem erőszakolja rám magát, mint ahogy először is csak a tekintetével könyörgött: uram, engedje, hogy megszólítsam! Aztán, mert tekintetemből kiolvasta a beleegyezést, hangosan is megszólított. Azóta minden gondjáról-bajáról értesülök. Ha ipeglát, már jön hozzám, kezében a po'hár borral. Mások csak társaságban tudnak borba mártózni. Ismerőseim közé tartozik a „hét nővér“ is. Heten vannak mindig, de fogalmam sincs, miért nevezik őket hét nővérnek. Ugyanis mindnyájan férfiak — postások. Délután öt órakor gyülekeznek a borozóban, munkaidő után, hazatérés előtt. Megisznak egy pohár bort. két pohár bort, eltársalognak, eltréfálkoznak, néha. jókedvű tréfáikkal még más vendégeket is elszórakoztatnak. Addig egyikőjük se fogyaszt egy kortyot se, amíg mind a heten egybe nem gyűltek. Eredetileg nyolcán voltak. A nyolcadokat azonban kiközösítették maguk közül, mert a „hét nővér“ nem tűri meg a részegeskedőt, a garázdálkodót. Akármennyire is mértéktartó borivókról beszélek, velük is megesik néha, hogy jobban megmártóznak a borban, mint kellene. Ittas embert kiszolgálni pedig minden nyilvános helyen tilos. Csakhogy a borbamártott emberek közt akad, aki ilyenkor követelőző lesz. Időnként „kidobóember" kell a mértéken felül italozó vendégek hazatanácsolásához. Ismerek én egy borozóvezetőt, aki ezt a kissé durva módszert igen ötletesen finomította. — Nézze — mondta nekem. — Nem részeges garázdálkodókről van szó, azokat én is eltanácsolom innen. De ha valamelyik ismerős, régi vendégem veti el a sulykot, akkor azt felszólítom: gyere pajtás, előbb píros-pecsenyézz velem, aztán ha utána is kedved lesz tovább inni, én kiszolgállak. Uram! Hatvanöt éves vagyok, de olyan reflexeim vannak, hogy női Aki velem egyszer ezt a játékot játszotta, az nem kívánja még egyszer. Valóban pirosra paskolom a keze fejét. Pontosan tudom, mikor, kit kell felszólítani erre a játékra. Akar még egy pohárral? — Nem. köszönöm! — mondja. — Nem akarok magával piros-pecsenyézni. Sz. L. Szilveszteri mazsola ~ Mókusként, ne légy olyan hűvös hozzám ... Szalay .Zoltán karikatúrája В aratoni cica Kém szovjet város 430 kilométerre van Petrozavodszktál. Egy Rizsik nevű kandúr a híres Zslzmás Kandúr méltó, sót elődénél különb utódjának bizonyult, mert csizma nélkül, mezítláb is nekivágott a nagy útnak. A dolog úgy történt, hogy gazdája Kernből üdülés végett Petrozavodszkba utazott, és magával vitte kedvenc cicáját. Csak egy napig élvezte Rizsik társaságát. Mert ez, rosszul érezte magát új, ideiglenes otthonában, hirtelen eltűnt. Mit tehetett a gazdi, belenyugodott a kedvenc elvesztésébe. Két hőnap múlva azonban, legnagyobb csodálkozására, Rizsik megérkezett a kemi lakásba. Vagyis 430 kilométeres utat gyalog tett meg. Szörnyen lefo-, gyott, és első dolga volt, hogy megkereste azt a tálkát, amelyből a tejet szokta lefetyelni. A maratoni gyaloglás után Rizsik napokig egyebet sem csinált, mint aludt, aztán szokásos egerészö, vadászó és hízelgő életét élte. Kár, hogy nem tudja elmesélni kalandjait. Pedig felérnének bizonyára a Csizmás Kandúr történeteivel. (A moszkvai Trud alapján) K. J. — Nézze fővadász úr, itt van ez az 500-as, és nem láttuk egymást...-4- D. Józsefné kitörő örömmel fogadta a betörőt. Végre kijutott az égő lakásból.-4- A Majoránna utca 14/c-ben tegnap Vagány Tóbiás — hűn rühellett anyósának, a Kiutált Hárpiák Titkos Szövetsége önjelölt elnökének jelenlétében — átadta a nejének a fizetését meg a benyújtott válőkereset másodpéldányát, majd méltóságteljesen, de sietve távozott. A sebtében utána hajított, óbarokk hamuvödör már csupán a becsapódó ajtót nyomorította meg.-4- Az okos ember nem veri dobra, hogy többet tud a főnökénél. Nem biztos, hogy jó, ha ű is megtudja.-f — Jó napot, doktor úr! Elintézne nekem egy hét betegszabadságot? — Nocsak. Ne írjak elő magának mindjárt egy húszéves ápolónőt is? — Köszönöm, dokikém, de... Csak nem gondolja, hogy pusztán a náthám kedvéért szeretnék egy hétig ágyban maradni...-4- A gyufa — a közhiedelem szerint — gyújtófejjel ellátott fapálcika. Csakhogy a ml gyufáinknak néha akkora feje sincsen, hogy lángra lobbantsa a pálcikát. Mit nekünk az apadó erdő, ha takarékoskodhatunk a káluímkloréttal. + Ketten beszélgetnek: — Az én borsómat mindig lecsipedik a verebek. Maga milyen madárijesztőt használ? — Sem milyet. Szóltam az anyósnak, hogy néha nézzen ki a kertbe. (kr) Zegjobb a szilvesztert baráti társaságban eltölteni. Ezt kétféleképpen lehet. Vagy hozzánk jönnek mások, vagy mi megyünk másokhoz. Ha mi vagyunk a házigazdák, annak nagy előnye, hogy. nem kell elmenni hazulról. A másik nagy előnye az, hogy nem kell hajnaltájt, hóban, fagyban, latyakban hazacsámborognunk. Ha másokhoz megyünk, akkor fel kell cihelődni, taxit szerezni, vagy ha • nincs, kutyagolni. Ha viszont mi vagyunk a házigazdák, annak nagy hátránya, hogy nekünk kell borzasztóságosan kitakart tani, még a csillárokat is meg kell P’tcolni, meg az evőeszközöket, tányérokat is, majd aztán ugyanezeket el kell mosogatni, hull af áradt an, mikor már a nyavalyás vendégek odahaza szundikálnak az ágyikójukban. Ha viszont vendégségbe megyünk, akkor erre semmi gondunk, ők takarítanak, ök pucoválnak, mi nyugodtan piszkolhatunk tányért, szőnyeget, leönthetjük az abroszt vörös borral, úgy ahogy ez egy vendéghez ■ illik. A szilveszteri partit manapság piknik alapon szokták tartani. A résztvevők közösen állják a költségeket. Ennek kétféle módja van: vagy természetben hozzák az enni- és innivalót, vagy a háziak vásárolják meg, és a költségeket elosztják. A természetbelinek van egy előnye, az, hogy a háziaknak nem kell bevásárolni, nem kell sütni-főzni, legfeljebb csak a maguk részét. Ennek viszont az a nagy hátránya, hogy nekem mint vendégnek a Kormoránék taplószáraz pogácsáját is meg kell ennem, meg a Gyógyáriék bicskanyitogató borát is meg kell innom, meg a Karlováczyék szájpadláshoz tapadó körözöttjét is le kell gyömöszölnöm. Meg az is hátrány, hogy 78 darab kaszinótojás és 124 darab szalámis szendvics torlódik össze, mert mindenki azt hiszi, hojy csak őneki jut eszébe, olyan zseniális ötlet, hogy kaszinótojás meg szalámis szendvics. Ha viszont mindent a háziak készítenek, annak az a nagy hátránya, hogy utólag felszólamlások merülnek fel... Vagyis, ha mi vagyunk a háziak, akkor az a látszat kerekedik, hogy meqkopasztottuk őket, nyerészkedtünk, most már érthető, hogy miből telik nekünk hollóházi porcelántányérra, amiből mellesleg kettőt éppen ők törtek ripityára. Karlováczyék, no ök nem szólnak egy szót sem, kifizetik szépen a rájuk eső részt, legfeljebb másnap kettesben azon morfondíroznak majd, hogy mi most otthon tökrészegre szlopáljuk magunkat a maradék vodkából. Mégis azt hiszem, jobb, ha másokhoz megyünk szilveszterezni és piknik alapon, de természetbeli hozzájárulással, vagyis, ha viszünk magunkkal szendvicseket, kaszinótojásokat, süteményeket, meg jó pár üveg italt is. Ennek az az előnye, hogy olyan kaját viszek, amit szívesen megeszek, meg olyan italt, amit szívesen , megiszok. Például viszek libamájas szendvicset, meg viszlát. Igenám, de ennek a nagy hátránya, hogy mások eszik el előlem a saját libamájamat és mások vedelik a saját viszkimet. Ha viszont egyszerűbb nyelnivalókat viszek, akkor meg hogy fest, hogy mondjuk a Karlováczyék beállítanak egy tál finom bélszínnel, egy üveg francia konyakkal, én meg a kolbásszal meg a két üveg pecsenyeborommal. Nem, nem, mégiscsak jobb, ha nálunk lesz a szilveszter, akkor azt ehetek és ihatok, amit akarok, bár ennek megvan a hátránya, hogy nem azt ehetek, amit akarok, mert mégiscsak házigazda vagyok, szórakoztatni kell a vendégeimet, hogy az ördög vinné el őket. Akkor már jobb, ha én vagyok a vendég, mert akkor engem szórakoztatnak, bár ennek megvan a hátulütője, hogy a.Karlováczy majd rámakaszkodik, és tizenhatodszor is elmesélj nekem, hogy milyen hülye főnöké van, pedig ö se panaszkodhat. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ezen a szilveszteren meghívott is leszek, meg házigazda is,, magamhoz megyek de piknik alapon, az enni- és innivalóról természetesen gondoskodom, de a költségeket magam viselem. Ennek ugyan meglesz az a nagy hátránya, hogy nem lesznek sokan, de meglesz az előnye, hogy egyedül lévén, legalább jó társaságban leszek. N. S. TAKARITÓNÖNFK SZABAD FÖLDMŰVES Index; 49 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő B a r a László agrármérnök. — FAszerkesztő-helyettes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 815 75 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 47 5 08 — telefonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne n. v Bratislava lioklianska 41 — Terjeszti a Posta Hfrlapsznlgáiata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaöe 817 59 Bratislava, Goltwatdnvo nám. C. 6 útján rendelhető meg. — Előfizetési díj egy évre 52,— Kés, fél évre 26,— Kés. A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg ás nem küld vissza, A lap nyilvántartási száma: FÓTI 7100. BIBLI<>í5icrHüWARÍCA
