Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-16 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. július 18. 12 A mezőgazdaság és a természetvédelem Amikor a természetet károsító hatásokat emlegetjük, leginkább a nagyipar kerül szóba, pedig népgazdaságunk második legfontosabb ága, a mezőgazdaság is megérdemli a természetvédők figyelmét. Sőt mondhatjuk, hogy komolyabb károsító tényező lehet, mint a nagyipar. Ezt az állítást könnyű megindokolni: az ipar károsító hatása rendszerint helyi jellegű, néhány négyzetkilométerre terjed, viszont a mezőgazdasági termeléssel — a hegyek és erdők kivételével —, hazánk egész területén találkozhatunk, valamilyen formában. A továbbiakban a természetvédő nézőpontjából a teljesség igénye nélkül kívánok foglalkozni egynéhány, a természetet károsftó és a mezőgazdasággal kapcsolatos tényezővel, és rámutatok az esetleges kedvező megoldások lehetőségeire. Első számú veszélyforrásként említeném a mezőgazdasági terület helytelen kihasználását. Ez leginkább az utóbbi évtizedekben vált jelentőssé. Az egyéni gazdálkodás ugyan szintén viszszaszorította az át nem alakított természet területeit, de az egyensúly megbontása nélkül. Ez a kényes egyensúly csak a századunk második felében és főleg napjainkban bomlott meg, különösen azóta, ami óta szükségszerűvé vált minél több terület bevonása az intenzív mezőgazdasági termelésbe. Őseink még megengedhették maguknak azt a luxust, hogy csak a legjobb minőségű földeket használják termőföldnek, a ma mezőgazdásza már arra kényszerül, hogy a kevésbé jó talajokon is próbálkozzon. Ezt a modern technika és a korszerű művelési technológia meg is engedi, de nem korlátlanul! A legkorszerűbb művelési módok sem képesek bizonyos tulajdonságú és fekvésű talajokat gazdaságosan hasznosítani. Ezek ismeretében nem nehéz kijelenteni, hogy a gazdaságosság és a természetvédelem érdekeit nem is olyan nehéz összeegyeztetni, mivel a természetvédelem leginkább a silányabb talajú vagy hasonló adottságú területek megművelését szokta szorgalmazni. Leggyakoribb hiba az ilyen területek kihasználásánál a hidrológiai, a geológiai és a talajviszonyok figyelembe nem vétele és egyes művelési módok mechanikus alkalmazása. Ezáltal pótolhatatlan természeti értékek mennek veszendőbe és a termelés is ráfizetéses, mivel csak nagy anyagi befektetéssel és sok munkával lehet ezekből a földekből valamicskét kicsikarni. Nem mindig célravezető például a mocsarak tömeges kiszárítása és felszántása, mivel nemcsak az ilyen — ma már ritkaságszámba menő — vízi élőhelyek mennek tönkre, hanem kedvezőtlenül módosulnak a talaj- és mélyvizi viszonyok is, ugyanakkor elég egy esősebb esztendő vagy évszak, és az ilyen szántóföld még a bevetett mag mennyiségét sem adja vissza. Ezek a területek jól hasznosíthatók mint legelők és kaszálók, s az ilyen hasznosítás a természetvédelem szempontjából sem kifogásolható. A sik területeken alkalmazott szántási módok nem felelnek meg emelkedő szintű talajokon. A szintvonalakra merőleges szántás és a növénytakaró megbontása lejtős területeken, különösen ahol homokos az altalaj, elháritatlanul a talajpusztuláshoz (erózióhoz! vezet, ami fel nem mérhető károkat okozhat. Ezek a földek leggazdaságosabban mint legelők vagy gyümölcsösök hasznosíthatók, ám megfelelő szántási módokkal szántóföldnek is alkalmazhatók. Nem kifizetődő a folyók és a patakok, valamint az állóvizek partjain található bokor- vagy erdősávok kiirtása sem. Az így nyert néhány négyzetméter kétes értékű terület hozama nem pótolhatja a vadállomány búvóhelyének a tönkretételét és megindíthatja a parti eróziót. A mezőgazdászok és természetvédők közös feladata ezen a téren, hogy úgy alakítsák a müveit és a nem művelt, vagy csak kevésbé intenziven művelt területek arányát, hogy ne bomoljon meg a környezet biológiai egyensúlya és a termelés is gazdaságos legyen. A mezőgazdaság gépesítéséből eredő károk rendszerint nem komolyak, bár helyileg jelentősek lehetnek. Az esetleges károk szinte kizárólag a helytelen alkalmazás és nemtörődés következményei. Ezek megelőzhetők egy kis kfméletességgel és az utak karbantartásával. A vadállomány számára azonban komoly veszélyt jelentenek a mezőgazdasági gépek. Nyulak, fácánok, foglyok stb. százai pusztulnak el évente a kombájnok kései alatt, pedig jó ideje kidolgozták a hatásos riasztó ás védelmi eszközöket. Rendkívül komoly veszélyt jelent a természeti környezet számára a vegyi anyagok alkalmazása. Már a műtrágyák is tönkretehetik egyes értékes területek élővilágát, ha helytelenül tároljuk vagy alkalmazzuk ezeket, vagy ha a szükségesnél többet szórunk ki belőlük. Tudjuk, hogy a műtrágyának köszönhetjük a termés kétharmadát, de kíméletesen kell ezeket alkalmazni, és ami a legfontosabb, szerves trágyával vagy szerves ipari hulladékkal kell kiegészíteni. Szükséges rossznak tekintjük a gyomirtó és növényvédő szereket. Tudjuk, hogy jelenleg még szükség van rájuk, de hangsúlyoznunk kell alkalmazásuk korlátáit. Hogy megóvjuk a természeti környezetet, szigo rúan be kell tartani az alkalmazási előírásokat. A repülőgépes permetezésnél kedvezőtlen szélviszonyok mellett, a gyomirtók leperzselhetik az értékes természeti területek növényzetét. A helytelen napszakban alkalmazott rovarirtó szerek a méhek ezreit pusztíthatják el, ez nemcsak a méhész kára, hanem a termelőé is, hiszen elpusztítja azokat a hasznos „ingyenmunkásokat“, amelyek beporozzák a kultúrnövények virágait, és ezzel fokozzák a terméshozamot. A tudomány komoly erőfeszítéseket fejt ki olyan módszerek kidolgozására, amelyek kevésbé károsítják a környezetet. Bizonyos sikereket a biológiai növényvédelemmel már elértek. Ígéretesnek látszik a szelektív vegyi anyagok alkalmazása, a biológiai védekezés egyes módjai (sterilizált hímek kibobácsátása, szexferomon — és fénycsapdák, szelektív vírusok és baktériumok vagy a természetes ellenségek stb. alkalmazása). Reméljük, hogy a közeljövőben ezeknek a módszereknek sikerül kiszorítani a jelenleg használt vegyi anyagokat. Jelenleg még kevésbé ismert veszélyforrás az összpontosított állattartás. Kedvezőtlenül hathat a természeti környezetre a nagy mennyiségű szerves hulladék (trágyalé), valamint az intenziz legeltetés. Sajnos, az állattartók egyre jobban arra kényszerülnek, hogy kis területeken legeltessenek. Leginkább a juhok képesek arra, hogy a növénytakarót „legyalulják“ és tönkretegyék, a szarvasmarha kevésbé károsít. Megoldásként itt azt lehetne javasolni, hogy olyan területeket is be keli vonni a legeltetésbe vagy kaszálásba, amelyek eddig kihasználhatatlanok voltak fekvésük miatt, vagy ki lettek vonva az intenzív művelésből. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy akad még bőven tennivaló, ha összhangba akarjuk hozni a mezőgazdaság és a természetvédelem érdedekeit. Viszont, mint látjuk, sok az érintkezési pont — a kölcsönös és kiegészítő érdek. Nem lehet és nem is szabad szembeállítani e két terület érdekeit, vagy egyikét lebecsülni. Az úgynevezett ökológiai gazdálkodás módszerei — amelyeket részben körvonalaztam — jelentik talán a legjobb és legelfogadhatóbb megoldást. Bogoly János KUTATÄS A GYAKORLAT SZOLGÁLATÁBAN Äz Ďgyallai (Hurbanovo) Zöldségnemesítő és Kutató Intézet több kutató állomás munkáját Irányítja. Hatáskörébe tartozik az érseküjvárl (Nové Zámky), a szencklrályfal (KráTóvá pri Send), az úszorl (Kvetoslavov) és a helybeli állomás. A helyi részlegen a tudományos dolgozók nagyon sokrétű tudományos és gyakorlati kísérletet végeznek. Tudományos téren többek között foglalkoznak a nagyüzemi termelésre legalkalmasabb zöldségfélék fajtáinak kiválasztásával, továbbá az egyes zöldségfélék tápanyagpótlásával és vegyszerezésével, a betakarítási munkák gépesítésével, a zöldségtermesztés belterjesltésének növelésével és még sok egyéb kérdéssel. A tudományos és kutató munka eredményességéről a kísérleti parcellákon győződnek meg. Zsigó István agrármérnök, a kísérleti állomás vezetője a zöldségfélék öntözésével kapcsolatos kísérleteket irányítja. Ottjártamkor végigvezetett az egyes parcellákon, miközben tájékoztatott eddigi tapasztalataikról is. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy például az egyik legkedveltebb zöldségük, a zöld csemegepaprtka termesztésének egyik legfontosabb agrotechnikai beavatkozása az öntözés. Ezért e műveletre mindig fokozott figyelmet kell fordítani. Ez egyébként több más zöldségfélére is vonatkozik, ám maradjunk a csemegepaprikánál. A tapasztalt zöldségtermesztők zöme ma is azt a véleményt vallja, hogy a hagyományos, barázdás aléáztatás a leghatékonyabb öntözési forma a paprikatermesztésében. Ezt az öntözési módszert a paprikatermelés kezdete óta alkalmazzák a termelők. Annak idején ezt a módszert a bolgár kertészek honosították meg. Elterjedését nagv mértékben befolyásolta az a tény Is, hogy a korszerűbb öntözési módszerekhez nem voltak megteremtve a kellő feltételek. A jelen Időszakban viszont lehetővé vált egyéb öntözési módszereknek az alkalmazása is. Így a barázdás öntözésről csaknem minden termelő újabb módszerre tért át. Különböző szerkezetű szórófejek segítségével felülről permetezett vízzel sokkal Jobb eredményeket lehet elérni. Zsigó István Irányításával a fóliasátrakban termesztett paprika öntözésével kísérleteznek a kutatóállomás munkatársai. Az elmúlt év folyamán négy öntözési változattal kísérleteztek: a kijelölt fóliasátrakban 30, 21, 12 és 7,2 milliméter mélységig áztatták a paprika talaját. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az első változat, vagyis a 30 milliméteres őntözővízadag bizonyult a leg eredményesebbnek. Zsigó mérnök így nyilatkozott az öntözésről: — Nálunk könnyű homokos-anyagos talajok vannak, ezért gyakrabban kell öntözni. Amikor a fóliasátorba kiültetjük a paprikát, jól megöntözzük, majd 10—14 napon át aránylag szárazon hagyjuk a talajt. Ez hozzájárul a palánta begyökereződéséhez. Az ezt követő Időszakban hetente háromszor 15 milliméter mélységig áztatjuk a talajt. A meleg nyári napokon gyakrabban is öntözünk. A víz hiánya előidézheti a virágok, vagy a kispaprlkák lehullását. A fóliasátras termelésnél szellőztetni kell oly módon, hogy a levegő páratartalma hozzávetőlegesen 70 százalékos legyen. Az ennél szárazabb levegő kedvez a levéltetvek elszaporodásának. A túlságosan magas páratartalom viszont a betegségek fellépését segítheti elő. Az elmondottakból kitűnik, hogy az öntözés nagyon fontos agrotechnikai tényező. Tudni kell, mikor, menynyit és hogyan öntözzünk. RSDr. KOLOZSI ERNŐ A CSKP KB 8. ülésének vitájából Nem fér hozzá kétség, hogy a tudományos-műszaki haladás csak akkor válik a társadalmi fejlődés erős mozgató erejévé, ha társadalmi tömegmozgalomként, az egész nép ügyeként fog érvényesülni. A CSKP KB Elnökségének beszámolójából világosan kitűnik, hogy a szocialista társadalom által a tudomány és a termelés integrált fejlesztésére nyújtott potenciális lehetőségek kihasználása a jelenlegi tudományos-technikai forradalom feltételei között meglehetősen bonyolult folyamat. Az iparilag fejlett állam kutatásifejlesztési alapját és tndományos potenciálját olyan magas minőségi és mennyiségi szintre kell emelni, s tevékenységét úgy kell szervezni, hogy képes legyen idejében és a kívánt színvonalon választ adni a szocialista társadalom jelenlegi és távlati gazdasági, szociális és kulturális fejlődésével kapcsolatos legfontosabb tudományos kérdésekre. A termelésnek úgy kell tökéletesítenie saját potenciálját és irányítási mechanizmusát, hogy érvényesíthesse a tudománytól érkező ajánlásokat, ötleteket és útmutatásokat. Az össztársadalmi érdekeknek megfelelően ezekkel úgy kell gazdálkodnia, hogy kiindulási alapul szolgáljanak az új termékek gyártásához, az új technológiai eljárások bevezetéséhez, a termelés automatizálásához stb. Az egész társadalom érdekében áll, hogy mielőbb kialakuljon a tudomány és a termelés hatékonyan működő rendszere, amelyben megbízható kapcsolatok jönnek létre a folyamat egyes láncszemei, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a technológiai fejlesztés, a mintapéldányok elkészítése és a termelés bevezetése között. Ezért szükséges, hogy a termelés és a tudomány szféráját sokoldalú kölcsönös kapcsolatok, érdekek, együttműködési formák és Információs csatornák kössék össze. Ezt csak olyan irányítási mechanizmussal lehet elérni, amely teljes mértékben felöleli a tudomány és a termelés integrációs folyamatának bonyolultságát, sokoldalúságát és belső ellentétein, s amelynek megfelelő források és eszközök állnak a rendelkezésére e folyamat hatékony végrehajtásához. Az új intézkedések bizonyára meggyorsítják majd az Ilyen hatékony irányítási mechanizmus létrehozását. A Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia 7. ötéves tervidőszakra jóváhagyott programdokumentumaival összhangban az Akadémia kutatási tevékenységének a fejlesztését arra irányítjuk, hogy minél szélesebb területet biztosítson a tudomány termelőerőként való érvényesítéséhez. 8 aktívan segítse elő a társadalmi folyamatok irányításához szükséges elméleti alap fejlesztését Az alapkutatős állami tervének célprogramos kidolgozása, 8 munkahelyeink közvetlen részvétele a kutatás Irányzatainak kidolgozásában, valamint a kutatási eredmények gyakorlati felhasználásában kifejezően elősegíti a kutatás és a termelés integrálását. Az Akadémia munkahelyein olyan légkör alakúi ki, amelyben elmélyül a tudományos dolgozók népgazdasági gondolkodása, s növekszik az érdeklődésük a tudományos eredmények gyakorlati érvényesítése iránt. Az SZTA vezetőségében különösen nagy gondot fordítunk az alapkutatásnak arra a hat célprogramjára, amelyekért az SZTA munkahelyei felelnek. Az alapkutatás további négy célprogramjának a Szlovák Szocialista Köztársaság területén szintén nagy figyelmet szentelünk. Ezek a progresszív mikroelektronikai alapanyagok és technológiai eljárások kutatására, a növényi és állati eredetű melléktermékek takar ményként való felhasználására, valamint a városfejlesztéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák megoldására irányulnak. Ezekben a munkákban az akadémiai intézeteken kívül a főiskolák és a termelő szervezetek munkahelyei is részt vesznek, ami meggyorsítja a feladatok megoldását. A kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása új technológiai eljárások bevezetését teszi lehetővé. Jelentős eredményeket értünk ei például a gyorshűtött fémes alapanyagok kifejlesztésében, amelyek különleges mágneses és mechanikai tulajdonságai következtében jól érvényesülhetnek az ipari termelésben. Kutatási eredményeink alapján a boleráz! Szlovákiai Keményítőgyárban sikerült előállítani a Fibulin elnevezésű fehérjekoncentrátumot a gazdasági állatok takarmányozására. Vannak azonban problémák Is, melyek számét döntő mértékben csökkentené, ha az alapkutatás egyes munkahelyei megfelelő kísérleti műhelyekkel és próbagyártásra szolgáló berendezésekkel rendelkeznének. Ez lényeges mértékben meggyorsítaná a kutatási eredmények ipari hasznosítását. A Szovjetunióban céltudatosan látják el az alapkutatást ilyen feltételekkel. Az Ukrán Tudományos Akadémiának például jelenleg mintegy nyolcvankétezer dolgozója van, s ezek fele az Akadémia realizációs munkahelyein, a termelés szakaszán dolgozik. A ml Akadémiánkon is elkezdtük a realizációs alap építését az egyes kiemelt munkahelyeken. Egyelőre még lassan haladunk előre ebben az irányban, de a tervezési szervek segítségével szeretnénk meggyorsítani ennek az alapnak az építését, hogy a 8. ötéves tervidőszakban már jobban fel legyünk készülve a realizációs feladatok teljesítésére. VLADIMIR HAJKO, a CSKP KB tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke A kukorica főleg a tenyészldő későbbi szakaszában hálálja meg az öntözést Ezt a korszerű öntözőberendezések lehetővé is teszik Eoló; Valach
