Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-26 / 47. szám
Nagyiúron (Veiké Túrovcej augusztus 20-án ünnepelte 70. születésnapját Tóth Géza bácsi, aki másfél évtizeden keresztül Intézte a község ügyes-bajos dolgát. Egyike a Csemadoksžervezet alapító tagjainak, s ötven évig volt önkéntes tűzoltó. Géza bácsi ma sem tétlenkedik. ö vezeti a tánccsoportot és tagja az énekló csoportnak. És közben még dolgozik Is — Igaz, csak napi négy órát — a Pieta nemzeti vállalat Ipolysági (Šahy) üzemében, mint minőségi ellenőr. Szabadidejének nagyobb hányadát állattartással, és mint a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének titkára, tenyésztótársai ügyes-bajos dolgának Intézésével hasznosítja. Amikor felkerestem, a szakkönyveket lapozgatta. Saját örömére meg a család Igényelnek kielégítése céljából kacsát, nyulat, sertést meg énekes madarakat tenyészt. Tőle tudom, hogy a községben hatvannyolcban alakult meg a szervezet, tizenöt lelkes állatbarát kezdeményezésére. Ä most hetvennyolc főt számláló szervezet tagjai zömmel nyulat, baromfit meg galambot tenyésztenek, de többen bekapcsolódtak a szerződéses háztáji állattartási mozgalomba (Juh, sertés, szarvasmarha) Is. Vendéglátóm örömmel nyugtázza, hogy az utóbbi években a fiatalok is kedvet kaptak az állattartáshoz, -tehát lesz kinek folytatni a nem Is olyan régi hagyományt. A jubiláló klsállattemyésztő példás kommunista, idős kora ellenére mindig ott van a munka frontján. Ha kell, a faluszépítésben segédkezik, máskor kaszát ragad, maltert kever vagy éppen a kőműveseknek segít falat húzni. Határtalan lelkesedése és szorgalma elismerést, a közjó érdekében végzett munkája köszönetét érdemeli A bogyós gyümölcsót termő növények tápanyagpótlásában a hangsúlyt a telepítés előtti szerves trágyázáson (400—500 kg istállótrágya egy árra) van, de a későbbi időszakban is igen fontos a 3—4 évenkénti istállótrágyázás (200—400 kg trágya áranként). Igen előnyös szerves trágyaként kell kezelni az erjesztett baromfitrágyát, de ügyelni kell az oldat töménységére. Használata esetén ajánlatos valamilyen komposztot (szalma, falomb, fű) is juttatni a földbe, mégpedig foszfortartalmú műtrágyával gazdagítva. A bogyós-ültetvényben különösen jól kihasználhatjuk a talajtakarás valamennyi formájának előnyeit. Talajtakarásra használhatunk tőzeget, szalmát, füvet, fóliát stb. A takaró anyag csökkenti a párolgást s ezzel növények számára kuny nyen hozzáférhető állapotban tartja a tápanyagokat, de természetesen nem pótolja sem a szerves trágyázást, sem a műtrágyázást. A ribiszke, főleg a fekete, igen sok nitrogént és káliumot kíván. Ezen tápanyagok hiánya a föld feletti növényrész és a gyökérrendszer fejlődésére egyaránt károsan hat. A hiányt szenvedő növények levele apró, világos, hozama kicsi és a bogyók is aprók. Ismételt nitrogénhiány esetén a növény roszsznl virágzik és elhullatja a gyümölcsét. A bogyósok trágyázására legmegfelelőbbek a fiziológiailag savanyú vagy semleges trágyák. A nitrogéntartalmúak közül mindenekelőtt az amnoniuroszulfát, az ammónsalétrom és a karbamid jöhet számításba. A savanyú talajokon meszet tartalmazó műtrágyákat is használunk, hogy a talaj ne váljon túl savanyúvá. A bogyósok trágyázására ugyancsak megfelel a mészsalétrom és a mészammónsalétrom. Mésznitrogént nem tanácsos használni, mert gyakran komoly kárt okoz a levélzetben. A károsodott növényen leghamarább az idős leveleken jelentkeznek barna foltok, amelyek később kiterjednek az egész levélre. A bogyósok A növény életében, de mindenekelőtt a termésképzésben igen fontos szerep jut a foszfornak. Ha a teljes értékű trágyázásból kizárjuk a foszfortartalmú műtrágyát, a ribiszke hozama 25 százalékkal is csökkenhet. A foszfortartalmú műtrágyák közül legmegfelelőbb a szuperfoszfát. A nitrogénnel kellően ellátott földben a ribiszke gazdagon virágzik ugyan, de bő termést csak akkor nyújt, ha foszforból Is kielégítő mennyiség áll rendelkezésére Fotó: -bor Ha kevés káliumot juttatunk a növényzetnek, akkor nem csupán a hozam lesz kisebb, de előfordulhat, hogy a ribiszke levelének széle elszárad, esetleg a növény idő előtt elhnllajtja a lombját. A hiánybetegségben szenvedő növény alig gyarapszik, apró bogyókat nevel, amelyek igen egyenetlenül érnek. A kálinmbiányra utaló jelekhez hasonló tüneteket figyelhetünk meg klórfölösleg esetén is. Kálisót kizárólag őszszel használjunk, akkor is a legalább 50—60 százalék KzO-t trágyázása tartalmazót részesítsük előnyben, mert ez egy egységnyi káliumra számítva kevesebb klórt tartalmaz. Tavasz elején a káliumtartalmú műtrágyák kénes változatait használjuk. Igen károsan bat a nátriumklorid, ezért a bogyósok trágyázására nem szabad Kamex műtrágyát (21 % NaCl) vagy magnézium-szilvinit-kainitot használni (46 °/o NaCI). Igen előnyös műtrágya volt a reformkáli (kálium és magnézium), de már nem kapható. Magnéziumhiány esetén legjobb magnéziumszulfátot adagolni vagy a tenyészidő első felében lombtrágyázást végezni. A ribiszke számára legmegfelelőbb az 5—6,5 pH közötti talajkémhatás. A málna a vízben, humuszban és tápanyagokban egyaránt gazdag termőhelyen érzi igazán jól magát. A telepítés előtti taiajmunkák alkalmával áranként 500—600 kg istállótrágyát vagy komposztot tanácsos bedolgozni a földbe. A málna jól túri a nagy műtrágyaadagot. A kálinmtrágyák rendszeres adagolása kedvezően hat a gyümölcs nagyságára és cukortartalmára. Kiadós nitrogénműtrágyázás esetén a kálium árankénti adagja tiszta hatóanyagban nem lehet 2 kg-nál kevesebb. A bogyósok trágyázására igen jól megfelel a Cererit műtrágya. A helytelen trágyázásra a málna is különféleképpen reagál. Foszforhiány esetén gyengén növekednek a hajtások, színük feltűnően sötét és bíborszínű árnyalatot kap, a termés korán lehullik. Bórbiány esetén a bogyósoknál gyakori tünet a rügy- és hajtáselha‘ás A betegségnek bérax-trágyázással (áranként 50—200 gramm|. virágzás idején (0,1 %) vagy később (0,3—4,5 •/•) végzett, bóraxoldatos lombtrágyázással vehetjük elejét. Poradca záhradkára 1-, (Príroda, 1980) Az idei — sorrendben tizedik — járási apróállat-bemutatót Alekšincén rendezte meg az SZKSZ Nitrai Járási Bizottsága, szorosan együttműködve a szövetség helyi szervezetével. A rendezvényen 182 kisállattenyésztö több mint ezer apróállatot mutatott be щ 2 Belányi János, Deménd (Demandlce) Fotó: Matts P, Az öjborok leggyakoribb hibái és betegségei (Folytatás az 1. oldalról) beteg borba hektoliterenként 20 gramm borként adunk, a bort hűvös helyen tartjuk. Záptojásszag. A beteg bor íze és szaga záptojásra vagy fokhagyma szagára emlékeztet. Ezt gyakran az Idézi elő, hogy az élesztők kénhidrogénné változtatják a ként. Főleg erjedés után fordul elő az újborokban, ha vízzel kimosott hordót (üvegballont) azonnal — szárítás nélkül — kénszelet égetésével kénezünk, és utána bort töltünk az edénybe. A záptojásszag nyílt fejtéssel, szellőztetéssel és hektoliterenként 10—20 gramm borkén adagolásával megszüntethető. Makacs esetben a fejtést megismételjük, de jobb, ha kádba fejtünk és a bort jól megseprőzzük (átkeverjük) tiszta nylrfaseprűvel. A bor virágosodása. A 11 százalékon (Malligand-fokon) aluli, gyengébb lágy borok Igen gyakran előforduló betegsége. A 12 százalékon felüli boroknál csak ritkán fordul elő. A betegség fellépését a meleg környezet elősegíti. Mindig a bornak a levegővel érintkező felületén jelentkezik. Gondos töltögetéssel megelőzhető. Gyengébb borok esetében a duíó körüli enyhe vlrágosodás nem veszedelmes, viszont a darabban állő hordóban nagyobb felületen Is könnyen elszaporodhat. Fellépését a kénezés gátolja, de teljesen nem zárja ki. •S végül az ecetesedésről. A beteg bor szaga szúrós, ize borecetre emlékeztető, kellemetlenül savanyú. A betegséget okozó ecetbaktériumok csak a bor levegővel érintkező felületén szaporodnak el s a bor alkoholtartalmát ecetsavra és vízre bontják. Az ecetesedés már szüretkor kezdődhet, ha késlekedünk a feldolgozással. Fellépését a meleg pince elősegíti. A betegség megelőzése érdekében a szőlőt gyorsan fel kell dolgozni, a tároló edényekben rendszeresen fef kell töltögetni a bort, a borral érintkező segédeszközöket (lopó, gumitömlő) pedig használat előtt és után alaposan ki kell öblíteni. A lopót és a tömlőt mindig úgy kell felfüggeszteni, hogy tökéletesen kicsöpöghessen belőlük a víz. Az ecetbaktériumok terjedését hektoliterenként 15—20 gramm borkén adagolásával megbénítjuk, rendszeres töltögetéssel megakadályozzuk. A LEGGYAKORIBB BORHIBÁK Penésziz, dobosság. A bor Ize és szaga kellemetlen, penészes vagy dohos. A penészizt leginkább friss, élő penész, a dohosságot pedig a hordó szövetébe hatolt, kiszáradt régi penész okozza. Csak tisztasággal és ar. üres hordók rendszeres kénezésével akadályozhatjuk meg. Enyhe esetben nyílt fejtéssel, szellőztetéssel gyógyíthatjuk a bort, súlyosabb esetben a penészizű, dohos bor csak Ipari szesz készítésére használható. A bor zavarosodfisa. Főleg az első fejtés után szokott előfordulni, de rendszerint néhány nap múlva az Ital letisztul. Ha a bor netán 2—3 hét múlva sem kezdene tisztulni, és a zavarosság nem esetleges utőerjedéstől vagy a már említett betegségek fellépésének következtében jelentkezik, akkor bentonitos derítést végzünk. Egy hektoliter borhoz 10 dkg bentonitot kell adni (a hogyanról már Irtunk a szakrovatban). Ha még ez sem segítene, kérjük ki a szakember tanácsát. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem győzzük elégszer hangsúlyozni, milyen fontos a borkezelés közbeni tisztaság. A hordót, üvegballont, műanyag edényeket, topókat, gumitömlőket mindig alaposan ki kell mosni és egész évben tisztán kell tartani. A fejtéskor megüresedő hordókat és ballonokat azonnal mossuk ki, állítsuk csurgóra, és ha tökéletesen megszikkadtak, hektoliterenként egy kénszelet elégetésével kénezzük azokat. Csűrökben, színek alatt fires bordót ne tároljunk, mert száraz időben a dongák összeszáradnak, párás, esős időben pedig a dongák közötti ' nyílásokon behatolva megtelepszik a penész. Meg akkor is, ha történetesen kinéztük a bordót. Nedves hordót (edényt) azonnal kénezm nem szabad, mert dobosság, záptojásszag stb. léphet fel. Ha történetesen frissen mosott hordóba fejtünk, előbb öntsünk bele egy kanna bort, alaposan forgassuk meg a hordót s csak azután kénezzük. Még ma is sokan vallják, hogy fejtés után a seprőt a hordóban kell hagyni és arra kell rákénezni. Hangsúlyozzuk, hogy ez téves nézet. Illetve módszer. Ugyanis a seprőben felhalmozódott, Idegen anyagok (szermaradvány) bomlásnak indulnak, beivódnak a dongába és könynyen előfordulhat, hogy az Ilyen bordót már csak a kádár tudja úgy-ahogý rendbehozni. Aki szüretkor, a szóló feldolgozása, a must erjesztése és a bor fejtése során Is ügyel a tisztaságra, mindig idejekorán kezeli ős rendszeresen töltögeti a bort, bátran meghívhatja a szomszédot egy pohár Italra, megkínálhatja a vendégeket és reménykedve várhatja a borkóstolók idejét. Varga József AKVARISZTIKA Víziviadalok hőse Á sziámi harcosbal (Betta splendens) Délkelet-Azsiában, a Maláj-félszigeten és Thalföldön őshonos. Európába 1892- ben került, s azóta is sokan szívesen gondozzák, tenyésztik, Érthető a ragaszkodás, hiszen tetszetős állatról van sző, különösen, ami a hímet illeti. A harcoshal elnevezés nem véletlen — nagyon Is találó. Ugyanis a hím rendkívül harcias, verekedős természetű. Kifejlett hímek együtt nem tarthatók, mert egymásnak rontanak, az erősebb űzi, harapja vetélytársát. Eredeti lelőhelyén a lakosság külön viadalokat rendez ezekkel a halakkal. Piacokon, utcai sétányokon, tereken mutogatják a harcoshalat, majd alkalmasint két hímet egymásnak eresztenek egy parányi akváriumban vagy vízzel telt befóttesüvegben. Az alig 8—7 centis halak először mustrálják egymást, majd megkezdődik az ádáz viadal. Végül egy marad „talpon“ vagyis életben, a másik elpusztul — vérzó sebekkel. tépett úszókkal. E viadalokon fogadni is lehet a győztesre. A sziámi harcoshal sekély, erősen Iszapos aljzatú, oxigénben roppant szegény Ingoványbán, lápokban, mocsarakban tanyázik, ösl lelőhelyén. A rendszertan az ún. lablrlntkopoltyúsok családjába sorolja. Az e csoportba tartozó állatokra jellemző, hogy még a légköri oxigént Is felhasználják, más szóval a víz felszínén, a levegő „plpálásával* is beérik — nem pusztulnak el. A bim mindig fejlettebb, mint a nőstény — képünkön két rivalizáló hímet mutatunk be. Mint látható, hatalmas hát-, farok- és farok alatti úszójuk van. Színük lehet vörös, barnás-vörös, barna-lila lrizáíással, máskor kékes alaptónussal. A meleg vizet kedveli. Különösen megfelel számára a 25, szaporodásnál pedig a 27—29 °C hőmérséklet. A közepesen kemény (10—12 nk°) és a semleges kémhatású (7 pH) vizet Igényli. Táplálására lehetőleg élő eleséget — pl. szúnyoglárvát, vlzibolhát — adjunk. Tartásra és szaporításra megfelel a 25—30 literes, lehetőség szerint lapos építésű medence. Ha fiatal, Jól táplált tenyészpárunk van, akkor az előzetesen 24 óráig állni hagyott, de máskülönben friss vízben szinte biztosan lelvlk. Mind a párzás, mind az Ivás meglehetősen szép látvány. Az Ivás előtt a hím több száz légbuborékból, — amelyet a. szájával formál —■ habfészket épít a víz felszínén, többnyire úszó vízinövény-levelek között. A kibocsájtott, megtermékenyített Ikrát a him a babfészekbe viszi. Mivel az Ikra hőre roppant érzékeny, pontosabban a lehűlés káros rá, ezért a medencét mindig gondosan és alaposan fedjük le. Az Ivás után a nőstény eltávolltandó a medencéből. Az Ikrából kikelő ivadékot — tekintettel parányi méretére — először tojássárgájával (megfőtt és vízzel elkevert pépével) és papucsállatkákkal, majd kandicsrák lárvájával tápláljuk. Miután a fiatal halak testhossza túljutott a 20 mm-en, válasszuk szét őket, méghozzá nemek szerint. Végül a hímeket tartsuk külön-külön (pl. 1—1 literes befőttesüvegben). Kedvező tartás mellett, hat hónap elteltével tvaréretté válnak. Az üvegekben uapon'a cseréljük a vizet, méghozzá azonos hőmérsékletűvel és tér mészetesen állottal. Mint ahogy az akváriumba se kell levfegőt Juttatni, ezekbe a „nevelőüvegekbe“ se szükséges. (Állatvilág)
