Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-19 / 46. szám

1983. november 19. SZABAD FÖLDMŰVES A GYAKORLAT tudománya A* Idén nem egy alkalommal hall­hattuk a szakemberektől, hogy a nyá­ri nagy szárazság sok gondot okozott a gazdaságokban. Felmérhetetlen Je­­lentősége volt a szomjazó növénykul­túrák öntözésének. A lehetőséget, már mint az öntözőberendezéseket sok helyen optimális, helyenként pedig maximális mértékben kihasználták. Akadtak persze olyan körzetek és gazdaságok is, ahol nem Ismerték tel az öntözés jelentőségét, elhanyagol­ták a berendezések kihasználását. A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járásban viszont jól ismerik az öntözővíz termésnövelő hatását ás a nagy szárazságban mindent megtet­tek azért, hogy vizet biztosítsanak a szomjazó növényeknek. B a r t o s András agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság ve­zetője nem véletlenül hangsúlyozta, hogy az Idejekorán kijuttatott öntö­zővíz kedvezően befolyásolja az állat­­tenyésztési termelés egyensúlyban tar­tását kiváló minőségfi tömegtakar­mányokkal. A nagy hatósugarú öntö­zőrendszerrel behálózott földeken ki­tűnő beltartatmi minőségfi tömegta­karmányokat termeszthettek, zöld fu­tószalagot létesíthettek, s így lehető­ség nyílt a szarvasmarha-állomány zöldtömeggel történő állandó ellátá­­fására. Csak természetes, hogy az emberek helytállásán, a biológiai anyagok ki­váló minőségén, az egyes növényfaj­tákra jellegzetes agrotechnika követ­kezetes megtartásán túl az öntözővíz Időbeni kijuttatásának is köszönhető, hogy tízéves átlagban mérve búzából hét éven keresztül kimagasló termés­hozamokat értek el. A búza területének vetés előtti vagy utáni öntözése jótékonyan befolyásol­ta a hektárhozamok alakulását, a jó eredmények elérését a járásban. Őszi búzából például ott értek el 8—8 ton­nás hektárhozamot, ahol vetés előtt vagy ntán 80—100 mm csapadékot juttattak a földterület hektárjára. Figyelmet keltő hozamátlagot értek el búzából az illésházi (Nový Život), a sárréti (Blahová), a légi (Lehnice) és az aranykalászi (Zlaté Klasy) szö­vetkezetben, valamint a Gombai (Hu­bice) Állami Gazdaságban. Ezek a gazdaságok erősen kavicsos talajon a Felsőcsallóközben gazdálkodnak. Búzá­ból természetesen a járás más körze­teiben is szép eredményeket értek el, hiszen a járási átlag 8,3 tonna lett. Egy-egy gazdaságban — kisebb te­rületen — a szemes kukorica öntö­zésével is próbálkoztak és kedvező eredményeket értek el. Az idén szigo­rúan alkalmazkodni kellett a száraz­ság diktálta lehetőségekhez. Ahol ide­jében felismerték a helyzetet, ott az öntözést fontossági sorrendben végez­ték, s így jó eredményeket értek el. Mindenekelőtt az évelő takarmánynö­vényeket részesítették előnyben. Ezt tulajdonképpen az adott helyzet kény­­szerítette ki a gazdaságokban. Az is­mételt öntözések hozták a legjobb eredményeket. Ahol azonban a parcel­lákat csak egyszer öntözhették, ott alig volt különbség az öntözött és a nem öntözött knltúrák hozama között Az idei nagy szárazság arra sar­kallta a mezőgazdasági irányítás já­rási tisztségviselőit, hogy gondoskod­janak a 'szivattyúállomások kapacitá­sának a növeléséről. A jelenlegi ka­pacitás ugyanis átlagos csapadékot nyújtó években is csak részben eny­híti egyes növényfajták vízigényét. További probléma — ennek érdem­leges megoldását a tudomány munka­társaitól várják —, hogy a szélsősé­ges hőségben a csatornahálózat na­gyon elhínárosodott. A sfirfi massza eltömte a szivattyúk szfvószerkezetét, és csak egy-két napi tisztogatás után üzemeltethették újra. Si utter Pál, a jmi agronómusa említette, hogy a járásban szeptember végéig 31 ezer 269 alaphektár növény­zete kapott öntözővizet, tehát 3 ezer 789 hektárral több, mint a múlt év hasonló időszakáig. Ismételt (több­szöri) öntözést viszont 110 ezer 194 hektáron alkalmaztak, vagyis 43 ezer 275 hektárral nagyobb területen, mint tavaly. A helyzet azt követelte, hogy főleg a takarmánynövényeket öntözzék. A FREGATT és a sávos öntözőberende­zések megszakítás nélkül, vagyis éj­jel-nappal üzemeltek. A hagyományos berendezéseket viszont nyújtott mű­szakokban hasznosították. Nem a vé­letlen műve, hogy a kegyetlenül szá­raz évben a takarmánytermő területek 75—80 százalékán — szénára átszá­mítva — 10—11 tonnás átlaghozamot értek el, mert következetesen öntöz­tek. Több helyen az is szükségessé vált, hogy a cukorrépáról az évelő takarmányok területére áthelyezzék az öntözőberendezéseket Az állatok részére csak így biztosíthattak kiváló minőségű zöldtakarmányt Ennek meg is van az eredménye. A 24 ezer tehéntől naponként még most is közel 12 liter tejmennyiséget értékesítenek. Ilyen jó átlagos ered­ményre nem emlékeznek a járásban. Az ősszel mindent elkövettek azért, hogy a búza vetése előtt, vagy köz­vetlenül utána minél nagyobb terüle­tet megöntözzenek. Sajnálatos, hogy a jó elgondolások és a lehetőségek kö­zött bizonyos ellentmondások kelet­keztek. Nem öntözbették meg a fel­tételezett búzaterületeket, mert az évelő takarmánynövényeket még szep­temberben is öntözni kellett, különben nem tudták volna zöldtakarmánnyal ellátni a szarvasmarha-állományt, meg­tartani a jó hasznossági szintet. Több helyen a szőlő- és a gyümölcs­­ültetvényeken is kihasználták az ön­tözés lehetőségét. Ahol a csöpögtető öntözést alkalmazták, ott szőlőből és gyümölcsből rekordhozamokat értek el. Tény, hogy a csöpögtető öntöző­­hálózat megépítése költségigényes, az idén viszont bebizonyosodott, hogy a termésmennyiség és a kiváló minőség nagyon jó, mintegy 30 százalékkal kedvezőbb, mint a nem öntözött te­rületeken. Így a berendezések értéke 3 éven belül megtérülhet. A csöpög­­tető öntözésnél minimális a párolgási illetve az energiaveszteség. A szóró­fejes öntözési módszerrel szemben a csöpögtetőnek az az előnye, hogy a megtermett gyümölcsnél nem fordul elő varasodás, tehát a készlet első osztályban forgalmazható. Így a bevé­tel kedvezőbb, mint a többi öntözési módszernél. A járás tisztségviselői arra töreked­nek, hogy a régi szivattyúk helyett olyanokat szereltessenek fel, amelyek a korábbiaknál nagyobb teljesítmény­re képesek. Mindent megtesznek azért, hogy az új kapacitásokat már a következő évben hasznosíthassák. Így lehetőség nyílhat arra, hogy a búzaföldeket vetés előtt vagy közvet­lenül utána minden eddiginél na­gyobb területen öntözzék, hogy to­vább növelhessék a hozamátlagot. A lényeg az, hogy felismerték a hozam- és a hasznosságnövelés mód­ját, s ezt a gyakorlatban érvényesí­tik. HOKSZA ISTVÁN A termőföld a mezőgazdaság alapja Napjainkban egyre több szó esik a termőföld védel­méről, bővítéséről és termővé tételéről. Olyan Intézke­dések érvényesítéséről van szó, amelyek meggátolják a mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület csökke­nését. A párthatározatok Is figyelmet szentelnek a földvéde­lemnek. A földvédelemről szóló törvény elfogadása óta a kormány több ízben Is megszigorította a termőföld kivonásának feltételeit. . A rozsnyói (Rožňava) járásban 1970-től az Idei év elejéig 4300 hektárral csökkent a mezőgazdasági föld­terület, ebből ezerötszázzal a szántó. Am ami az utóbbi három esztendő Ide vonatkozó tényeit Illeti: a mezőgaz­dasági terület mindössze 84 hektárral csökkent, a szántó összterülete ugyanakkor 187 hektárral bővült. Ez az adat azért rendkívüli, mert kedvezőbb a tervezettnél és a ko­rábbi évek adatainál. A járás mezőgazdaságában végre érdemleges eredményt hoztak a Jogszabályokkal a ha­tósági rendelkezések egész sorával alátámasztott intéz­kedések, az érvelés, a meggyőző szó... Lényegében egy régi szemléletet kellett és kell meg­változtatni, ami szerint a beruházások megvalósításánál VEDELEM a kiindulópont rendszerint az volt, hogy a föld az adott, s gondot inkább az anyagi-műszaki feltételek és a szakmai felkészültség okozták. Kétségtelen, hogy a lakó­­' házak, az utak, a gyártelepek, a gazdasági központok — s lehetne folytatni a sort — építéséhez kell a terület. Két dolog azonban lényeges: hogy mekkora területet, és hogy milyen minőségű, termőképességfl talajokat vesznek Igénybe. Mindenesetre a földterülettel való ésszerűbb gazdál­kodás szemléletét erőteljesen ösztönözte az az Intézke­dés, miszerint a termőföld kivonásáért a beruházó talaj­javítást munkákkal legalább ugyanakkora területet kény­telen termelésre alkalmassá tenni, mint amekkorát ki­sajátított. De nemcsak a szigorított Intézkedések érvé­nyesültek. Fokozódót az a segítség Is, amelyet a föld­­használóknak nyújtanak, ha elfekvő területek megműve­lésére vállalkoznak. A járás mezőgazdasági üzemeiben 1981-ben összesen ezer hektár mezőgazdasági terület — ebből 210 hektár szántó nem volt megművelve. A megművelhető terület kihasználásával az Idén sem lehetünk elégedettek. Hi­szen ezerszáz hektáron — ebből 240 szántó, a többi rét és legelő — jószerivel semmit sem termesztenek... Ezek az elfekvő területek gyommagvakkal árasztják el a széles környéket, s jelentősen növelik a gyomir­tásra fordított költségeket. Még mindig fölöslegesen nagy ‘erőieteket foglalnak el a kazlak, a trágyatelepek, a silók, az útmenti árkok, amelyek sok helyen a nagy­üzemi táblákba való beékeltségükkel a gépesített talaj­művelést akadályozzák. A nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületek ki­használásának egyik fontos formája a kertbarátok és a kisállattenyésztők mozgalma. Eddig háromszáz hektáron kertészkednek. Az Idén 84 hektár elfekvő terület szét­osztását készítették elő. Sajnos a járásban csak vonta­tottan halad a telkek kiutalása, a kerttelepek létreho­zása. Am nemcsak a mezőgazdasági földterületekről van szó. A falvak határában, az ipari és mezőgazdasági üze­mek épületei között lévő területet, a szemétlerakatokat, az elhanyagolt parkokat ős zöldterületeket Is be kell vonni a művelésbe. A mezőgazdaság létalapja a termőföld. Ha ezzel éssze­rűen, Jól gazdálkodunk, az már fél siker. Ami ennek érdekében az utóbbi időben történt, az örvendetes, mert reményt kelt hosszú távon Is a változásra, a javulásra. Az Idei terv Is számol ezzel, vagyis a korábbiakhoz ké­pest mérsékelt területcsökkenéssel. E követelmény tel­­jeltése nem egyszerű, nem könnyű. De az elmúlt évek eredményei jelzik: lehetséges. Persze nemcsak a termő­földet kell védeni, hanem gondoskodnunk kell a mező­gazdasági terület ésszerű kihasználásáról, a föld termő­­képességének további növeléséről. A járás mezőgazdasági üzemel 49 ezer 500 hektár me­zőgazdasági területen — ebből 17 ezer 150 hektár szán­tón gazdálkodnak. A termőföldd 52 százaléka a hegyi, Illetve hegyaljai, 35 százaléka a burgonyatermelő és 13 százaléka a répatermelő körzetbe tartozik. A talajelem­zés legújabb kimutatása szerint a mezőgazdasági terület huszonkét százaléka — ebből 4755 hektár a szántó — csökkent termőképességű. Az 5. és 6. ötéves terv Idő­szakában különböző talajjavító munkákkal összesen 15 ezer 500 hektár mezőgazdasági területet sikerült ter­­mőbbó tenni. Az Idén 14 millió 750 ezer korona ráfor­dítással 800 hektáron fejezik be a rekultivációt, és to­vábbi 130 hektáron végzik el a lecsapolást. Szakemberek csoportja távlati tervet dolgozott ki a rendelkezésre álló földterület termőképességének javítására. Szerintük ezerszáz hektár földeit lehet termővé tenni, ha sikerül megváltoztatni a talaj fizikai vagy vegyi tulajdonságait. Továbbá altalajjavltással és lecsapolással művelésre alkalmassá tenni az eddig kihasználatlan területeket. A 8. ötéves terv időszakában 1600 hektár vizenyős terü­let lecsapolását tervezik. Továbbá nyolc kilométeres sza­kaszon végzik el a Csermosnya patak szabályozását Kllencszáz hektáron öntözőberendezést és két — össze­sen ötezer köbméter víz befogadására alkalmas — víz­tárolót is építenek. Sok tehát a tennivaló a földvédelem, valamint ennek kihasználása és javítása terén. De ha tüzetesen betart­ják a kormányrendeleteket, a hozott Intézkedéseket, akkor a további években megakadályozható a termő­föld csökkenése, sőt az újabb talajjavítási munkák be­fejeztével bővülhet is a művelésre alkalmas föld. Korcsmáros László от ' Я Я mm Ш ^ от P|| Kiállításon láttuk A Česká Budájovice-1 Éltető Föld mezőgazdasági kiállításon nagy érdeklő­dést keltett a szakemberek körében az elsűízben bemutatott szalmabála­­szállítú és -rakodó gép Fotó: Vase Egy-egy nagyarányú kiállítás alkal­mával az ember úgy érzi, elvész az új Információk, érdekes látnivalók rengetegében. Egyszerűen nem képes teljességgel átfogni, rendszerezni az újonnan szerzett benyomások, ismere­tek áradatát. A bemutatott gépek, berendezések az ismertetett számok, adatok kavalkádjából sok elkerüli fi­gyelmét, vagy a feledés homályába vész. Kapuzárás után ezért időnként célszerű vlssza-vlsszatérni s feleleve­níteni a porlepte emlékeket, ismere­teket. A közelmúltba való visszapillantás ezúttal a Ceské Budéjovlce-1 Éltető Föld Országos Mezőgazdasági Kiállí­tásra kalauzol bennünket, amelynek Idei évfolyama a tudomány, a kuta­tás, a műszaki fejlesztés berkeiben elért legújabb, legprogresszívebb Is­meretek s ezek nyomán kifejlesztett gépi eszközök, technológiák és mód­szerek bemutatására volt hivatott. Az­zal a fö küldetéssel, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás legújabb vív­mányainak mielőbbi gyakorlati alkal­mazását segítse elő. Ezt az Irányvo­nalat húen követte a kiállítók zöme akár a biotechnológia, a nemesítés, a növényvédelem, akár a gyakorlatban kipróbált, kifejlesztett s bevált mód­szerek, technológiák, akár a mező­­gépgyártás területén illetve az újltó- és feltalálőmozgalom révén feltárt progresszív Ismeretek s ezek konkrét formába öltött eredményeinek bemu­tatása során. Az érdekes látnivalók közül szoká­sos módon ezúttal Is a gépek, a leg­különbözőbb berendezések ragadták meg a látogatók figyelmét s a látot­tak nyomán csak méltányolni lehet a gépgyártóknak az évek hosszú során tapasztalt hézagok betöltésére irányu­ló törekvését. A kiállításon végre megismerkedhettünk néhány korszerű nagy teljesítményű, a szálas takar­mány, szalma, kukoricaszár stb. be­gyűjtésére, szállítására, kezelésére, Illetve további feldolgozására alkal­mas géppel, gépsorral. E gépekből ezúttal hadd mutassunk be legalább egyet, mégpedig a látvá­nyosság és a nagy teljesítmény szem­pontjából egyaránt őriást érdeklődést keltő MV 7-7022 jelű szalmabála-szál­­lítő és -rakodó berendezést. A TfeblCl Gép- és Traktorállomás gyártmányát első Ízben mutatták be az idei Éltető Föld kiállításon. Mivel újszerű gépről van szó, ér­demes egy kissé közelebbről is meg­ismerkedni szerkezetével és működé­sével. Az új berendezést a szalmabe­gyűjtés többféle műveletének elvég­zésére szerkesztették. A gép a henger alakú bálák felszedésére, szállításá­ra, kazalba való rakására és a kazal­ból való kiszedésére alkalmas. A szállítóberendezés alvázát Illetve tartószerkezetét két párhuzamosan haladó lemez alkotja. Ezeknek mind­két végén dupla tengely helyezkedik el. A tartószerkezet eleje függeszt­hető berendezéssel van ellátva. A szal­­mabála-szállltó és -rakodó gép vonta­tására a 80—70 kW teljesítményű erő­gép alkalmas. A tartószerkezetre csapok segítsé­gével kapcsolódik a btllenőváz. En­nek rakodófelülete lehetővé teszi a bálák előre vagy hátrafelé mozgását. A bálák biztonságos szállítását és ra­kodásét oldalt elhelyezett villa alakú tartőberendezés teszi lehetővé. A ra­­kodőkar szerkezete a tarlón szanaszét elhelyezett henger alakú bálák felsze­désére alkalmas. A gép működését hidraulikus be­rendezés teszi lehetővé. Kezelése mi­nimális munkát igényel, teljesítménye pedig figyelemre méltó. A szállítóbe­rendezés rakodófelületére hat darab — átlagban 250 kiló tömegű — hen­ger alakú bála fér el. Tehát a gépi berendezés egy menetben 1,5 tonna tömegű szalmát szedhet fel, szállíthat és kazalba rakhat. Az emelókar maximális magassága 7,6 méter. Így a szalmabáiák kazalba helyezése Is igen egyszerűen megy végbe. Az ösz­­szes műveletet a traktoros a kabinjá­­ból Irányítja. Különben a gép egyéb, henger alakú bálákká formált szálas­­takarmányok és egyéb termények — például a len — felszedésére, szállí­tására és rakodására is alkalmas. A gáp sorozatgyártása az Idén In­dult be. Az utolsó negyedévben hat­van darabot szállítanak a mezőgaz­dasági üzemeknek. Jövőre lényegesen több igénylőt elégítenek majd ki. A gép előzetes ára hetvenezer koro­na. —kim—

Next

/
Oldalképek
Tartalom