Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-19 / 46. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1983. november 19. KÁDÄR JÄNOS MUNKALATOGATASA ß Mság és az epttmiödés szellemében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára Gustáy Husáknak, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnökének meghívására 1983. november 10-én baráti látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Kádár János ás Gustáv Husák köl­csönösen tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve a CSKP XVI. kong­resszusa határozatainak teljesítéséről. Véleménycserét folytattak a két párt, a két szomszédos szocialista ország sokoldalú együttműködésének alaku­lásáról és továbbfejlesztésének lehe­tőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzetet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal kapcsolatos kérdéseket. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a marxizmus-leninizmus és a prole­tár Internacionalizmus elvein alapu­ló barátsága és sokoldalú együttmű­ködése mindkét ország népeinek ja­vát szolgálja, egyben hozzájárul a szocialista közösség qrősítéséhez is. Megállapították, hogy folyamaíosan növekszik a két ország közötti áru­csere-forgalom, és szélesedik az együttműködés különösen azokban az ágazatokban, amelyek elősegítik a gyorsabb ütemű tudományos-műszaki fejlesztést, a termelés hatékonyságá­nak növelését. Megerősítették a Lá­zár György és Ľubomír Štrougal mi­niszterelnökök közelmúltban sorra ke­rült találkozóján szülelett megállapo­dások fontosságát. Kádár János és Gnstáv Husák kife­jezték országaik kölcsönös érdekelt­ségét a kétoldalú tudományos, kultu­rális, valamint más területeken fej­lődő együttműködés elősegttése terén. Hangsúlyozták, hogy a lenini nemzeti­ségi politika következetes érvényesí­tése hatékonyan segíti a két szomszé­dos szocialista ország gyümölcsöző kapcsolatainak további erősödését. A nemzetközi helyzet időszerű kér­déseinek áttekintése során aggoda­lommal állapították meg, hogy tovább növekedett a feszültség a világban. Elítélték az imperializmust, mindenek­előtt az USA szélsőséges köreinek a kialakult erőegyensúly megbontására, a Szovjetunióval és a többi szocialis­ta országgal szembeni katonai fölény megszerzésére irányuló kísérleteit. Különösen veszélyesnek minősítették azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy több nyugat-európai országba közepes hatótávolságú ame­rikai rakétát telepítsenek. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság síkraszáll amel­lett, hogy érdemi megállapodás szü­lessen a Genfben folyó szovjet-ameri­kai tárgyalásokon az európai atom­fegyverek korlátozása ügyében. Ezzel összefüggésben Kádár János és Gus­táv Husák egyetértésüket fejezték ki és támogatásukról biztosították azo­kat az új szovjet javaslatokat és ál­lásfoglalásokat, amelyeket Jnrij And­ropov tett. A két párt képviselői hangsúlyozták ugyanakkor, hogy amennyiben sor kerül az amerikai rakéták telepítésére, a Varsói Szer­ződés tagállamai megfelelő lépéseket tesznek annak érdekében, hogy meg­őrizzék az európai katonai erőegyen­súlyt. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben is meg­van a lehetőség a nemzetközi kap­csolatok veszélyes jelenségeinek a le­küzdésére. Korunkban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének változatlanul nincs ésszerű alternatívája. A tartós nemzetközi béke és biztonság megte­remtésének egyedüli útja az egyen­lőség és a kölcsönös biztonság elvé­nek következetes figyelembe vétele, az erőegyensúlynak a fegyverzetek alacsonyabb szintjén történő kialakí­tása. Valamennyi vitás nemzetközi kérdésre tárgyalások útján lebet és kell megoldást találni. Ezeket a tö­rekvéseket fejezik ki a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai konkrét javaslatai, kezdeményezései. A béke megőrzése és a nukleáris konfrontáció veszélyének elhárítása érdekében mindkét párt nemzetközi tevékenységében aktívan érvényre jut­tatja a szocialista közösség országai­nak javaslatait és kezdeményezéseit. Sajnálattal állapították meg, hogy1 a Az utóbbi években a korábbinál is rendszeresebb, szervezettebb, stratégiailag jól felépített „tá­madás“ indult egészségünk megóvá­sára, a figyelemmel elkerülhető ba­jok, betegségek megelőzésére. Nagy példányszámú kiadványok, könyvek, füzetek, plakátok, a televízióban és a mozikban vetített kisfilmek, a műve­lődési házakban, a szövetkezeti klu­bokban, a szakmai továbbképzéseken tartott előadások, valamint az isme­retterjesztés hatásos módszereit ügye­sen felhasználó egyéb rendezvények mind-mind arra biztatnak bennünket, hogy mentsük a menthetőt, ne keres­sük magunk a bajt azzal, hogy — egészségünk szempontjából — pazar­lóan élünk. A betegségek megelőzése szocialista egészségügyünk egyik legfontosabb célja. Intézmények egész sora mun­kálkodik azon, hogy elejét vehessük a bajnak. Ezt szolgálja egyebek kö­zött a mezőgazdasági nagyüzemek keretében terebélyesedő üzemorvosi hálózat, a központilag kötelező védő­oltások, a rákszűrés, a tüdőszürés, s áttételesen a maga eszközeivel er­re hivatott az egészségnevelés is. Az utóbbi szerves része a megelőző fo­lyamainak, s nem túlzás azt állítani, hogy a korszerű gyógyítás első fázisa. Az ntóbbi célja az, hogy már akkor foglalkozzon az emberekkel, amikor még nincs szükség közvetlen beavat­kozásra — azért, hogy ne is legyen rá szükség. Hosszabb életkort érünk meg, mert sikerült legyőznünk a pusztító nép­betegségeket. A gyógyitómunka, s en­nek részeként az egészségnevelés fi­gyelme most az életmódunkból is adódó „új népbetegségek“ megelőzé­sére irányul. A felvilágosító munka — az Egészségügyi Felvilágosító Köz­pont, valamint a kerületi és a járási nemzeti bizottságok egészségügyi osz­tályain működő egészségnevelési cso­portok révén -— korábban is terv­szerű, rendszeres volt. Ma már tudva tudjuk, hogy az infarktus, az érelme­szesedés, a magas vérnyomás és más, az életmóddal összefüggő megbetege­dések nagyrészét el lehetne kerülni, ha megváltozott életkörülményeink között okosabban élnénk. Az egészségünkre leginkább ártal­mas tényezők között első helyen a mértéktelen alkoholfogyasztást kell említenünk. Ismert dolog, hogy szer­vezetünk leginkább ettől károsodik, mivel az alkohol közvetlenül támadja a sejteket. A bűnözést előidéző körülmények között szintén mind nagyobb szerepe van a mértéktelen italozásnak. A bűn­elkövetők soraiban évek óta növek-Egészségünk védelmében szik az akoholtúl befolyásoltak, az iszákos életmódot folytatók aránya. Gyakori, hogy a mértéktelen alkohol­­fogyasztás közvetlenül is a bűncse­lekményekhez vezet: ezek között több olyan akad — például az erőszakos és garázda jellegű cselekmények —, a­­melyeket ittasan követnek el. Sajnos konkrétan is kimutatható szerepet játszik az alkoholizmus a gyermek­bűnözésnél, sajnálatosan emelkedik az ittas állapotban elkövetett közle­kedési vétségek száma is. Kell-e ecse­telni, hogy milyen súlyos az a társa­dalmi tehertétel, amelyet a gyermek­­nevelés elhanyagolása, a családok szétbomlása miatt írhatunk az alko­holizmus számlájára? Társadalmunk számára életbevágóan fontos, hogy a családok a felnövekvő nemzedék tagjai testben-lélekben épek, egészségesek legyenek. Ezért is hoz államunk évek éta olyan intézkedése­ket — a nevelési eszközök hatéko­nyabb igénybevételétől az üdítő ita­lok népszerűsítéséig, az italfogyasztás arányának megváltoztatásától az al­­koholelvonó- és gondozóhálózat or­szágos kiépítéséig, a Szeszárusítás korlátozásától reklámozásának meg­tiltásáig —, amelyek az aggasztó irányzat megállítását célozzák. NATO-tagállamok mind ez ideig nem foglaltak érdemben állást a Varsói Szerződés és a NATO között az erő alkalmazásáról való kölcsönös lemon­dás és a békés kapcsolatok megőrzé­séről megkötendő szerződés ügyében. Kádár János és Gustáv Husák meg­elégedéssel szólt a madridi találko­­zón elért eredményekről és az euró­pai bizalomerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról. A Magyar Népköztár­saság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kész aktív részvételével hozzájárulni a konferencia sikeréhez. Ismételten megerősítették pártjaik és országaik szolidaritását Afrika, Ázsia éš Latin-Amerika népeinek a szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott har­cával az imperializmus, a gyarmatosí­tás, a neokolonializmus, a fajüldözés és a faji megkülönböztetés ellen. Ez­zel összefüggésben határozottan elí­télték az Egyesült Államoknak Gre­nada elleni fegyveres agresszióját, amely a nemzetközi jognak, az ENSZ Alapokmányának és a független ál­lam szuverenitásának durva megsér­tését jelenti. Aggodalommal szóltak a közel-kele­ti helyzet, alakulásáról, elitélték a közvetlen imperialista beavatkozást Libanon belügyeibe. Állást foglaltak a térség problémáinak átfogó és igaz­ságos politikai rendezése mellett az összes érdekelt fél részvételével. A két párt képviselői a megbeszélések során hangsúlyozták a Magyar Nép­­köztársaságnak és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságnak a Szovjetunió­hoz fűződő szoros internacionalista együttműködése, a szocialista közösség országai összefogása és ősz­­szehangolt fellépése rendkívüli jelen­tőségét. A találkozó szívélyes, baráti lég­körben, a kölcsönös megbecsülés és megértés jegyében zajlott le. Hozzá­járult a Magyar Szocialista Munkás­párt és Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri kapcsolatának elmélyítéséhez. Kádár János átadta Gustáv Husák* nak a Magyar Népköztársaság Gyé­mántokkal Ékesített Zászlérend jét, amelyet Gustáv Husák elvtársnak 70. születésnapja alkalmából adomá­nyoztak. A felvilágosító munka után — erre építve — nehezebb, bonyolultabb fel­adatra vállalkoznak az egészségneve­lők: a magatartás formálására — egészségünk védelmében. Ahhoz azon­ban, hogy a helyzet súlyosbodását megakadályozzák, a társadalmi tudat formálására alakítására, s összehan­golt konkrét intézkedésekre van szük­ség. Az utóbbiak szempontjából a közép­pontban a család áll, mely a szocia­lizmusban is a társadalom alapja, az a legkisebb közösség, amelyben az ember felnő, kialakítja gondolkodását, egyéniségét. A fejlődés nem csökken­tette a család jelentőségét, inkább újabb kötelezettségeket rótt rá. Mi­ben mutatkozik meg a kötelesség? Mindenekelőtt abban, bogy a családot nemcsak együtt kell tartani, hanem úgy kell berendezni, hogy az tartal­mában, formájában megfeleljen a társadalom igényeinek. Az állampol­gáruk többsége nálunk családban él. De az egészség- és a családvédelem szélesebb fogalom, mint a szociálpoli­tika. Pártunk ezért arra törekszik, hogy egész rendszerünk — a munka megbecsülésével, az életre felkészítő közoktatással, sőt olyan ágazatokkal is mint a lakásgazdálkodás — köze­lítse a családok életkörülményeit, s intézményes keretet adjon a ki­egyensúlyozott szocialista családi élet kialakulásához, megszilárdulásához. Ezt a sokoldalúságot fejezi ki pár­tunk XVI. kongresszusa is, amikor csa­ládpolitikánk alapelveit így fogalmaz­za meg: el kell érni, hogy a javuló feltételekkel szocialista módon éljünk, s általánossá váljanak a szocialista erkölcs és életmód vonásai a közélet­ben, s főképpen a családban. Hazánkban az Egészségügyi Felvilá­gosítási Központ, az egészségügyi mi­nisztérium szervezési, módszertani, továbbképző és tudományos alapintéz­ményeként folytatja működését. A kívülálló számára bizonyáré nem mond sokat ez a megállapítás. Nem is az a lényeg, hogy egy intézmény milyen keretek között folytatja évti­zedek óta eredményesen munkáját. Gyakorlatilag sokkal fontosabb az a tény, hogy tudományos és módszer­tani megalapozó ísággal, hatásos esz­közök alkalmazásával segítsen nevel­ni mindannyiunkat az egészségesebb életre. —esi.— béke és a barátság nyelve Brattslavában a Szakszervezetek Házában a múlt héten tartották meg az alap- és középiskolai .orosz nyelvtanítás hatékonyságának fokozásával foglalkozó kétnapos orsžígos tanácskozást. Az értekezleten részt vett Jozef Havlín, a CSKP KB titkára, Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagja, a KB titkára, Ivan Litvaj, az SZLKP KB osztályvezetője, vala­mint politikai és közéletünk számos más képviselője. Jelen volt Alekszandr Botvin, a Szovjetunió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe és Vegyim Sztyepanov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja is. A tanácskozást — mely a csehszlovák oktatási rendszer új dokumentu­ma alapján értékeli az orosz nyelvtanítás eredményeit — Milan Vondruška cseh oktatási miniszter nyitotta meg, majd Marta Vlačihovft, a szlovák oktatási miniszter helyettese elemezte a hazat nyelvtanítás helyzetét, szólt az oktatás hatékonyságának fokozásáról és az új tantervek szerinti okta­tás tapasztalatairól. Hangsúlyozta: az orosz nyelv a béke és a népek kö­zötti barátság, a társadalmi haladás, a fejlett tudomány és technika, a kultúra nyelve. Iskoláink ezért Is fordítanak nagy gondot tanításának szüntelen javítására, s a párt oktatáspolitikai határozatai értelmében arra törekszenek, hogy tanulóink egyre jobb színvonalon sajátítsák el a nyelvet. A miniszterhelyettes értékelte az új tantervek szerinti orosz nyelvoktatás eddigi eredményeit az alapiskolákban, majd a gimnáziumok, szakközép­­iskolák és szakmunkásképző intézetek orosz nyelvtanításának korszerűsí­tésével foglalkozott. Vázolta az orosz nyelvi vetélkedők, szavalóversenyek szerepót, s tanulóink helytállását ezeken a rendezvényeken. Ezt kővetően Jozef Havlín köszöntötte a jelenlevőket. Üdvözló beszédé­ben hangsúlyozta az Iskola és a pedagógusok hivatásának fontosságát Ideológiai munkánkban. Mint mondta, pártunk eszmei-politikai céljai és határozatai valóra váltásában számít a pedagógusok segítségére, legkö­zelebbi segítőtársainak tekinti őket, hiszen az új ifjú nemzedék politikai arculatúnak, világnézetének formálásával jövőnket egyengetik. Napjaink­ban olyan Iskola van kialakulóban, mely teljes mértékben megfelel a szo­cialista társadalom követelményeinek. Ezért fontos, hogy továbbra se szi­­gitelődjenek el az élettől, a társadalmi mozgástól. A pedagógusok fel­adata, hogy a szocialista társadalomnak odaadó, jól képzett fiatalokat neveljenek, akik helyesen értelmezik társadalmunk és a Szovjetunió poli­tikáját és törekvéseit. Nevelőmunkájukban nagy szerepe van az orosz nyelvnek, a Jövőben ezért tanításának még intenzívebbé tételét kell szor­galmaznunk. Az orosz nyelv ismerete ugyanis lehetővé teszi, hogy megis­merjék a Szovjetunió tudományos, technikai vívmányait, kulturális értékeit, hagyományait. A tudományos-műszaki forradalom időszakában különösen megnő az orosz nyelvtudás jelentősége, s nem csupán az értelmiségiek, hanem a szakmunkások esetében is. Az oktatás színvonalának emeléséről szólva körvonalazta az orosz nyelv szakos pedagógusok továbbképzésé­nek eredményeit, foglalkozott azzal a segítséggel is, melyet a szovjet in­tézetek nyújtanak oklatóinak nyelvtudásuk elmélyítéséhez. A pályaválasztásról, az elhelyezkedés lehetőségeiről Az SZSZK Oktatási Illetve Munka­ügyi és Szociális Minisztériumának képviselői sajtóértekezleten tájékoz­tatták az újságírókat a továbbtanulási lehetőségekről, valamint a főiskolai és egyetemi hallgatók elhelyezkedésé­ről. Marta Vlačihová, az oktatási mi­niszter első helyettese az alapiskolai oktatásban történő változásokat vá­zolta: 1984 szeptemberétől életbe lép a kötelező 10 éves iskolai látogatás. Fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekek iskola előtti nevelésére, hogy fizikailag és szellemileg fejlett gyermekek léphessék ét az iskola kü­szöbét. A korszerű oktatási módsze­rek gyakorlati alkalmazása egyre Igé­nyesebb követelményeket támaszt a pedagógusokkal szemben. Az alapisko­lai tanulók pályaválasztási gondjairól szólva hangsúlyozta: a közelmúltban ugyan mérséklődött az egészségügyi, óvónőképzői, textilipari, közgazdasági és művészeti szakközépiskolák Iránti érdeklődés, a túljelentkezés azonban napjainkban Is nehézséget okoz. Az említett szakközépiskolákba tavaly 350 százalékos túljelentkezést köny­velhettünk el. Javult a helyzet a me­zőgazdasági és az építészeti szakkö­zépiskolák esetében, ez azonban még korántsem kielégítő. A legkevesebben továbbra Is a bányászati, kohászati, geológiai és bőripari szakközépisko­lákba jelentkeznek. Az utóbbi évek­ben csökkent a gimnáziumok iránti érdeklődés, ez különösen a kisebb városokban mutatkozik meg. Ezen a téren a központi szervek úgy próbál­nak segíteni, hogy bevezették a gim­náziumokban a fakultatív tantárgyak oktatását, Így a végzett tanulók a szakközépiskolák diákjaival egyenran­gú képesítést nyernek szakmai téren. A bevezetett gyakorlati oktatást jól megszervező gimnáziumok eredménye­sen együttműködnek a vállalatok és üzemek vezetőségeivel. Erről szólva meg kell említenünk a bratislavai Tesla vállalatot, a trenčtnl TOS üze­met, amelyek a legjobbak közé tar­toznak. Hasonlóan hathatós segítsé­get nyújtanak a gimnáziumnak Duna­­szerdahelyen (Dunajská Streda) a város üzemei és vállalatai. Tehát nem kell attól félni, hogy azok a tanulók, akik esetleg nem jutnak el a főisko­lákra vagy az egyetemekre, nem ér­vényesülnek a gyakorlatban. A tavalyi év mérlegelésekor figye­lembe kell venni, hogy tulajdonkép­pen két erős évfolyam — a nyolca­dik és kilencedik osztályok — tanu­lóinak kellett helyet biztosítani. Az idén már csak elenyésző a kilencedik évfolyam végzős tanulóinak az ará­nya. Összesen 74 ezer alapiskolás el­helyezkedéséről kell gondoskodni. A szakközépiskolákban 15 ezer, a gim­náziumokban 11 ezer diák folytathat­ja tanulmányait, a végzősök közül hozzávetőlegesen 50 ezren jelentkez­hetnek szakmunkásnak. Oj minisztériumi határozat készül (1984. szeptember elsején lép élet­be), amelyben továbbfejlesztik a fel­vételi vizsgáztatás rendszerét, változ­nak a fellebbezések feltételei, beha­tóbban foglalkoznak a fel nem vett tanulók továbbképzésével. A középiskolai diákok pályaválasz­tásáról Miroslav Valoviö munkaügyi és szociális miniszterhelyettes tájékoz­tatott. A következő tanévben a -főis­kolákon és az egyetemeken 12 ezer hallgató tanulhat tovább. A korábbi évekhez viszonyítva csökkent ugyan az érdeklődés a két egyetem testne­velési és jogi kara illetve bölcsész­kara lránt, azonban a túljelentkezés még mindig számottevő. A középiskolások elhelyezkedését nehezíti, hogy az egyes szakágazatok évi utánpótlás-szükséglete nagyon in­gadozó. Az egyik évben például 120 ifjú szakemberre, a másik évben pe­dig csak 60 végzősre van szüksége a szakágazatnak. Ennek alapján kö­vetkeztethetünk arra, hogy a gyors szükségletváltozás milyen gondokat okoz az oktatási intézmények veze­tőinek az átállás problémamentesíté­se során. Gondoljunk Itt elsősorban a tanárok, a szakemberek, tanköny­vek és segédeszközök számának a nö­velésére Illetve a csökkentésére. Michal Zozuľák oktatási miniszter­helyettes a főiskolai és egyetemi vég­zettek elhelyezkedéséről szólt. Idén, a tavalyihoz viszonyítva lényegesen javult a helyzet, mivel a 11 ezer 270 friss diplomás közül 11 ezer 010 már munkahelyet talált. Itt figyelembe kell vennünk, hogy a nem elhelyezet­tek közül sokan csak ősszel állam­vizsgáznak. A legnagyobb gondot a testnevelési, gyógyszerészeti karok, valamint a bölcsészkarok végzős hall­gatóinak az elhelyezkedése okozze. Ennek orvoslását a közeljövőben ki­zárólag a vállalatoknak, üzemeknek és a különböző intézményeknek ez egyetemekkel és főiskolákkal való jobb együttműködése segítheti elő. (bárdos) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom