Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-12 / 45. szám
eura Wlttm.) a tetraplold (Hral ôs a diploid Rožnovaký tajta képviseli. Takarmánynak és zöldtrágyázásra alkalmas. A kül földi tajtékhoz viszonyítva mindkét fajta nagy terroőképes-лг olasz perje (Lolium multlflorum Lamk. supsp. Itallcuml takarmánynak termesztve, füveshere keverékbe de zöldtrágyázásra ts alkalmas Fajtaválasztékét a dlplold Romul és Roznovsky valamint a tetraplold Lollta fajta képviseli. Nagyon |6 termőképességé, nagy jövöjfl fajták, a Lollta lránt külföldön Az angol és Olasz perje keresztezeltje (Lolium multlflorum x Lolium perenne j nagy termöképességü takarm4nynövény. Elsősorban a füveshere keverékekbe, de Ideiglenes kaszálók létesítésére Is alkalmas. Az Odra nagy termöképességü és Qdgy jövőjű fejte. Az angol perje (Lolium perenne L.) a tartósabb legelők és kaszálók növényzetének fontos része. Ipari célokra is alkalmas. Fajtaválasztékát a dlplold Bača, Metropoil és Sport, valamint в tetraplold Tarpan képezi. Ezek a fajták a külföldi nemesltésüekhez vtszonyltva nagy termöképességüek, de kevésbé tartósak. . ,, , A vörös csenkesz (Festuca rubra L.) a technikai gyepesítés legfontosabb fajtája, tartósabb növényzetek telepítésére Is használják. Fajtaösszetétele jelenleg öt fajtából áll, ezekből a Ferota és a Rosana technikai célokra szolgál. A régebbi nemesltésü Táborská és Levočská fajtát 1974-ben a Valaška egészítette ki. Kiváló fajtákról van szó: a Táborská fajtát Franciaországban is felvették az engedélyezett fajták listájára. A réti csenkesz (Festuca pratensis Huds.) az univerzális fiivek közé tartozik. Csaknem minden réti és legelői gyepkeverékbe alkalmas. Füveshere keverékekbe is használják. Két régebbi nemesltésű fajta képviseli — a Levočská ôs a Rožnovská valamim egy újabb nemesltésű, az Otava. Az említett fajták csak közepes minőségűek A nádképű csenkesz (Poa pratensis L.) a tartósabb gyepnövényzetek igen fontos társnövénye. Sajnos csak egyetlon fa|iánk van, a Roznovská. amely velőmagtermelős szempontjából eléggé igényes, ugyanakkor kevésbé termőképes, a betegségekre pedig eléggé hajlamos. A francia perje (Arrhenatherum elatius L.) takarmány termelés szempontjából eléggé jelentős ugy.an, de jelenleg a nehéz vetése miatt (magja erősen szőrözött és szálkás) nem kedvelt. Két fajtája van, a Rožnovský é a Levočský. Mindkettőnek kielégítő hozamai vannak. A csomós ebir (Dactylls glomerate L.) a fontos és igen kereseti fűféle közé tartozik. Tartós gyepnövényzetek létesítésére vagy füveshere-keverékek használják. Két, aránylag jó termöképességü fajta képviseli, a Mtlona és a Niva. Hiányzik egv középkései, jobban bokrosodé és finomabb levelű fajta. A többi füfélék, például a réti ecsetpázslt, a fehér ttppan slb. takarmánytermelés szempontjából nem jelentősek. A heremag-termelés erősen szakosított, igényes agrotechnikájú és a ml viszonyaink között Igen kockázatos növénytermelést ágazat, amely nagymértékben a talaj és éghajlati feltételek függvénye. A vetömagtermelés agrotechnikája jelentősen lemaradt a növénytermelés belteriesltésének színvonala mögött. Az átlagos évi lucernamag-termeiés a 6. ötéves tervidőszakban a szükségleteknek csupán a 60 százalékát volt képes fedezni. és száz kilogrammnál nagyobb hektárhozamot csak 1978- ban sikerült elérni. Hasonló volt a helyzet a vöröshere esetében Is, amelynél az évi vetömagtermelés mindössze 70 százalékban fedezte a szükségletet. A vetőmag-termelés belterjesftésének előfeltétele az alapvető agrotechnikai intézkedések tüzetes betartása, a kártevők és betegségek elleni növényvédelem, a növényzet betakarítás előtti fonnyasztása, a megfelelő betakarítási technológia és az ezzel kapcsolatos anyagi-műszaki szükségletek biztosítása, beleértve a feltétlenül szükséges tárolókat és a betakarítás utáni kezeléshez szükséges gépsorokat. A jelenlegi vetőmag-hiány megköveteli a takarékos vetőmag felhasználást — a vetőmag-mennyiséget hektáronként 5—6 kilogrammal csökkentjük. jelentősen növelni kell a többi herefélék vetőmagjának termelését Is, de ehhez egyelőre nem rendelkezünk megfelelő beta kart tógépekkel. A betakarítási technológia megoldásáig, amelyet üzemi feltételek között kísérletileg csak a fehérhere esetében érvényesítettünk, a hiányzó vetőmag-mennyiséget külföldön szerezzük be. SILÓKUKORICA A silókukorica jó és olcsó energia- és szénhidrát-forrás! jeleni a szarvasmarhák takarmányadagjának kiegyensúlyozására. Termesztésének célja olyan tápanyagtartalom elérése, hogy a Jo minőségű nagy fehérjetartalmú szenázs vagy széna egyidejű takarmányozásával elérjük az állatok előirányzott hasznosságát és ne lépjük túl az 1 kg végtermékre előirányzott abraktakarmány-szükségletet. A csövek részaránya, amelytől a tápanyagtartalom és a silőkukorlca szárazanyag-tartalma függ, hozzávetőlegesen 30 és 40 százalék között mozogjon. A silókukorica optimális szárazanyag-tartalma a betakarítás Idején 30 százalékos, ettől függ az erjedés megfelelő lefolyása és ezzel kapcsolót ban a szilázs Ízletessége ts. A mezőgazdasági üzemek tapasztalatai szerint ilyen szárazanyag-tartalmat csak a kukorica- és részben a répatermelő körzetekben sikerült elérnünk. A burgonyatermelő körzetekben a szükséges szárazanyag tartalom elérése nehézségekkel Járt. Ezen a helyzeten a korai fajták nagyobb mértékű termesztésével lényeges javulást érhetnénk ei. A kukorica szilázs szárazanyag-tartalmát helytelen és nem kívánatos oly módon növelni, hogy a kukoricát hagytuk megfagyni. Indokolt azonban a nedvszívó anyagok, főként a szalma hozzáadása. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kőkorit aszllázst csak abban az esetben szabad karbamiddal (0,5%) dúsítani a nitrogénanyagok részarányának javítása céljából, ha a szárazanyag-tartalom legalább 25 százalékos. Ugyanis a karbamld lemosódhat az alsóbb rétegekbe, ahol a nagyobb karbamldtartalom takarmányozáskor emésztést zavarokat okozhatna. A nagy heklárhozamok és az egyes évek hozamai közötti minimális ingadozás, valamint a szükséges minőségi paraméterek elérése elsősorban az alábbi tényezőktől függ: # a fajtaösszetétel (hibridösszetétel | javításától, § az agrotechnika színvonalának emelésétől. Az adott éghajlati és talajadottságoknak megfelelő fajtaösszetétel kulcsfontosságú belterjesLő tényező. A hazai fajtaválaszték szempontjából a kukorica hibridösszetátele minden termelési körzet számára megfelelő fajtát biztosit Silókukorica-termesztésre a burgonyatermelő körzeten elsősorban a CE 193 hibrid, az átmeneti répatermelő körzetben a CE 205 hibrid felel meg. A kukoricatermelő körzetben a CE 325-S és a TO 385-S hibridek jő hozamokat biztosítanak. Jelenleg 12 új nemesltésű szemes és silókukorica hibriddel végeznek állami fajtakísérleteket, 20 fajtajelölt pedig az előklsérletek szakaszában van. A hibridkukorica behozatalát a hazai nemesltésű hibridek, esetleg nálunk llcencben szaporított legnagyobb termöképességü hibridek vetőmag-termelésének stabilizálásával fokozatosan korlátozni fogjuk. A bzencl és a marcelhází (Marcelová) szakosított vetömagtisztttö állomások üzembehelyezése után a nálunk kezelt vetőmagvak paraméterei az importéit vetőmagvak paramétereihez hasonlóak lesznek. Hazánkban 1981-ben megkezdtük a kukoricavetomag hldrofoblzálását. Ezt a módszert a Szovjetuniótól vettük át. Célja a gyors és egyenletes kelés. A hidrofobizált vetőmagot a talaj hőmérsékletétől függetlenül, hozzávetőlegesen a tavaszi árpa vetésének Idején vetik, ezzel lényegesen növekszik a hibridek koraisága. További fontos belterjesltő tényező a kukorica, mint fő termény megfelelő vetésforgóba való sorolása, mind a burgonyatermelő, mind a répatermelő körzetekben. Ami a vetés Időpontját illeti, a tapasztalatok szerint a késés minden napia kedvezőtlenül befolyásolja a zöldtömeg mennyiségét, és főként a szárazanyag-tartalmat a betakarítás idején. Többéves tapasztalatok szerint a silókukorica trágyázásakor korlátozni kell a tenyészidö alatti késel nitrogéntrágyázást, mivel a későn és nagy mennyiségben adagolt nitrogén l8sslt|a a kalászolást ős az érést, ezen felül nem gazdaságos. Fokozni kell a foszforral és káliummal való trágyázást, mivel ezek elősegítik a kalászolást és a kalászok tápanyagellátását. A kálium a kukoricaszár szilárdságát is növeli és csökkenti a megdőlés veszélyét. A szenázsolásra termesztett zöld zab helyettesíti a hüveiyesgabonakeverékeket, amelyek termelése nagy költségekkel jár. Ezen felül a zöld zab kisebb vetőmag-mennyiséggel vetve a here- és a füalávetések jő takarónövénye, és a vetésforgókban javító hatású. A zab engedélyezett fajtái a Pan és a Veles. Az utóbbi a megdőléssel szemben ellenálló és jó takarónövény. KAPAS TAKARMÁNYNÖVÉNYEK Figyelmünket ezen a szakaszon a monogerm (egymagvúj fajták elegendő mennyiségű vetőmagjának szaporítására és a betakarítás gépesítésére összpontosítjuk. Az egycsírájú Bara takarmányrépa-fajta vetőmagjából a mezőgazdasági gyakorlatnak olyan mennyiséggel kell számolnia, amely elegendő lesz az előirányzott vetésterület 10 százalékának vetésére. A többi területen a többcsirájú Hako, Triga és Kostelecká Barres répafajták vetésével számolunk. ígéretesnek mutatkozik a monogerm Gala, amely az első egycsírájú bőtermö takarmányrépánk, a répatest jól tárolható és nem magzik fel. A takarmány-cukorrépa termesztésében a Dobrovická A fajta koptatott vetőmagjával számolunk. A takarmányrépa betakarítására bevált a lengőkéses répafejezővel és a háromsoros répakiemelővei végzett megosztott kétmenetes módszer. A takarmányozási technika szempontjából nagy jelentőségű a murokrépa, főként a növendékmarha-tenyésztésben. Mindkét engedélyezett fajtája — a Táborská žltá és a Višňovská žltočervená — jö termőképességű és jó minőségű. A takarmánynövények a növénytermelés szerves részel, ezért ebből a szempontból kell hozzálátnunk termesztésük belter- Jesítéséhez. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA 1. tananyag Tömegtak&mányok - a mezőgazdaság önellátása elérésének fontos tényezői Irta: Zdenek Stuj agrármérnök A tömegtakarmányok termelésének belterjesítése a szántóföldön, réten és legelőn A mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek politikaistratégiai fontossága világviszonylatban állandóan növekszik. Ebből a tényből következik, hogy népgazdaságunknak az észszerű táplálkozás követelményeivel összhangban igyekeznie kell az élelmiszertermelés szakaszán fokozni az önellátottság mértékét. Ez többek között megköveteli, hogy az állattenyésztési termelést hazai termelésű takarmányok alapján fejlesszük és ezzel párhuzamosan csökkentsük az erőlakarmány-behozatal iránti igényeket. Figyelmünk homlokterében ezért továbbra is a gabonaprogram egészének megvalósítása áll, amelynek keretében a legnagyobbb hangsúlyt a tömegtakarmányok termelésére és minden rendelkezésünkre állá takarmányforrás ésszerű hasznosítására fektetjük. A tömegtakarmányok termelése a növénytermelés fejlesztésének szerves részét képezi, ezért nem tehetjük meg, hogy a gabona-önellátottság elérése érdekében fokozzuk a gabonatermelést, de ugyanakkor mellőzzük a szántóföldek, a rétek és legelők tömegtakarmánytermelésének a növelését. Az elegendő mennyiségű, nagy tápértékű és Jó minőségű tömegtakarmányok jő alapot képeznek a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére, amely a következő időszak legfontosabb feladata lesz. A tömegtakarmányok lehetővé teszik, hogy a vágóállat-termelés szerkezetét a vágómarha javára módosítsuk, és Így kevesebb abraktakarmány-felhasználással több húst termeljünk. Az utolsó két évtized folyamán az állattenyésztési termelés nálunk, de világviszonylatban Is, elsősorban a sertés és a baromfi tenyésztésének növelésével lendült fel. Mindez azonban csak a takarmányozási technológia gyökeres megváltoztatása árán valósulhatott meg. Olyan takarmányozási technológiára tértünk át, amely lehetővé tette az állatok nagy mértékű összpontosításával és a nagy munkatermelékenységgel járó nagyüzemi formák érvényesítését. A takarmányozási technológia megváltoztatása törvényszerűen maga után vonta a takarmányok összetételének változását is; így az erőtakarmányok gyakorlatilag egyedüli táplálékká váltak azon állatfajok tenyésztésében, amelyek gyors állatforgóval rendelkeznek, s kisebb beruházási költségek és munkaerő-szükséglet mellett aránylag rövid időn belül lehetővé teszik a hústermelés növelését. Az erőtakarmány-szükségletet hazai forrásokból a gabonatermelésnek a 70-es években bekövetkezett jelentős növelése ellenére sem voltunk képesek fedezni, így az 5. ötéves tervidőszakban évente átlagban 1,4, a 6. ötéves terv időszakában pedig évente több mint 1,5 millió tonna takarmánygabona-behozatalra szorultunk. Ugyanakkor a takarmánygabona világpiaci ára a tüzelőanyagokhoz és energiahordozókhoz hasonlóan lényegesen emelkedett. Ha mindehhez hozzászámítjuk az erőtakarmányok kiegészítésére feltétlenül szükséges fehérjetartalmú adalékanyagok behozatalát is, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez az űt népgazdaságunk számára Járhatatlan. Mezőgazdasági, elsősorban állattenyésztési termelésünk szerkezeti változásának más okai is vannak, de az említett okok önmagukban Is egyértelmű választ adnak arra a kérdésre, milyen Irányban kell fejlesztenünk a csehszlovák mezőgazdaságot, ha továbbra is biztosítani és Javítani akarjuk a lakosság élelmezését, és ugyanakkor fokozatosan csökkenteni akarjuk a világpiacon politikai és gazdasági okok miatt egyra nehezebben beszerezhető abraktakarmányok Importját. A tömegtakarmányok termelésén alapuló állattenyésztés fejlesztése mellett szól az a tény Is, bogy Csehszlovákiában a tömegtakarmányok termelésének növelésére az ökológiai feltételek kedveznek, és az ezeken alapuló állattenyésztésnek hazánkban hagyományai vannak. Ezen az álon kell haladnunk — ahogyan azt 1979 márciusában a CSKP KB 13. plenáris ülése és a CSKP KB októberi 4. plenáris ülése is nyomatékosan hangsúlyozta — az ország minden termelési körzetében, és ezt az ntat az eddiginél nagyobb következetességgel és határozottsággal kell érvényesíteni. Ezt igazolja az alábbi áttekintés is. A TíIMEGTAKARMANYOK TERMŐTERÜLETE ÉS HEKTARHOZAMA CSEHSZLOVÁKIA VISZONYLATÁBAN 1971—75 1978—83 Évi átlagtermés (ezer tonnában) 12 453,2 Az évelő takarmánynövények területe (ezer hektárban) 864,4 hektárhozama t/ha 6,18 átlagos évi termelés (ezer t-ban) 5 244 Rétek és legelők (ezer ha-ban) 1606,3 átlagos terméshozam (ha/t-ban) 2,63 • átlagos évi termelés (ezer tonnában) 4 322 13 309,7 700,4 7,27 5 091 1 541,4 2,79 4 296 A tömegtakarmányok termelése az előző két ötéves terv Időszakában növekedett ugyan, de nem a kívánt ütemben. A növekedés alig érte el a 10 százalékot és az egyes években elért növekedés 0,8—1 százalék között mozgott, miközben az állattenyésztés optimális fejlesztése évi 2—3 százalékos növekedést kíván. A tömegtakarmányok termelésének lassúbb növekedése elsősorban abból következik, hogy csökkent a szántóföldi takarmánynövények részaránya. Így az évelő takarmánynövények termőterülete az 5. ötéves terv időszakában a szántóterület 20 százalékát képezte, viszont 1979-ben mindössze 13 százalékos részaránnyal volt képviselve. Termőterületük csak a 7. ötéves tervidőszak elején kezd fokozatosan bővülni, és az évelő takarmánynövények szántóföldi termesztésének részaránya 1982-ben elérte a 14,6 százalékot. A nyilvántartott gyepterületek nagysága főként a leltározás következtében csökkent: bizonyos területeket az átmenetileg megművelhetetlen területek csoportjába soroltak, vagy pedig felszántottak. Hasonló helyzet alakult ki a kapás takarmánynövények termesztésében ts, főként a takarmányrépa esetében, amelynek vetésterülete a vetőmagvak és a betakarltőgépek hiánya, valamint a tárolási és takarmányozási technológia megoldatlansága miatt lényegesen csökkent. A vetésterület csökkenését a hozamok kívánt növelésével sem voltunk kénesek ellensúlyozni. A takarmánynövények termelésében a CSKP Központi Bizottságának 1979-ben megtartott 13. plenáris ülése után észleltünk fokozatos javnlást, amikor a gyakorlatban is következetesebben kezdték érvényesíteni az elfogadott intézkedéseket, ami kedvezően befolyásolta a 7. ötéves tervidőszak első két évének terméseredményeit.
