Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-08 / 40. szám
1983. október 8, SZABAD FÖLDMŰVES s V Hogyne örülnének, amikor olyan szaporán telnek a pótkocsik... (A szerző felvétele) Az Ipolyvölgye egyik Jellegzetes terménye a szfilő. Nagy hagyománya van errefelé a termeszlésének. Évszázadok óta fiák, unokák gondozzák, s újítják fel az őseiktől örökölt szőlőültetvényeket, ahol már a korszerű módszerek érvényesülnek, s a kisgépek is szóhoz Juthatnak. ősi hagyományról van szó, hiszen a krónikák már a XI. században említik a honti és a nógrádi kiváló borokat. Manapság reneszánszát éli itt a szőlőtermesztés. A szocialista mezőgazdaság létrejötte óta rendkívül felgyorsult a szőlőtelepítés üteme. Az Ipoly menti szövetkezetek, állami gazdaságok mindegyike rendelkezik legalább 50—100 hektárnyi szőlővel) óm van olyan üzem is, ahol több száz hektáros a szőlészet. A kőkeszl (Kamenné Kosihy) székhelyű szövetkezet szőlőterülete is meghaladja a 100 hektárt. Az öt község határát átfogó közös gazdaságban a kedvező időjárás lehetővé tette a korai szüretkezdést, szeptember derekán már teljes lendülettel folyt az „Igazmondás nedűje“ alapanyagának a begyűjtése. Különösen nagy öröm az idén a szölőszüret, mivel a tőkék eddig soha nem látott gazdag termést kínálnak. Zsilka Lászlóval, a közös gazdaság ellenőrző bizottságának elnökével szüretszemlére indulunk. A gazdaság siraki (Širákov) határrészén szüretelő csoportot keressük fel. Tágas völgyön óvatos vezetésre kényszerítő földút. Am ahol a Bakóka és a Parlagok dűlő néz egymással farkasszemet, a völgy kitárul, úgyszólván a semmibe vész. A lejtőkön — szőlősorok. Szüretelők hajladoznak. Traktorzaj töri meg a táj csendjét. Petrovics János, a speciális növényeket termesztő dolgozók szakirányítója a szőlősorok közül bukkan elő. Készségesen tájékoztat a szüret menetéről. — A szállítójárművek folyamatos térülése-fordulása nagyon fontos a szüret zavartalan menete szempontjából. Nem szabad előfordulnia — hangsúlyozza —, hogy edényhiány miatt lelassuljon a szőlőszedés üteme. Jelenleg naponta 30 tonnányit szállít Bojtos József, Bojtos István és Sztranyovszky Vince traktoros a borászati üzembe. Garaj Jánosné és Cibnlya Ilona szőlészek a szüret szervezői, irányitól. Mindketten arra törekednek, hogy elegendő legyen a dolgos kéz, a munkaerő, tekintettel az időjárás kiszámíthatatlanságára. így aztán a közöshöz tartozó falvakból — Slrak (Širákov), Gyürkl (Durkovce), Terbegec (Trebušovce) és Szelény (Selany) — naponta mintegy hatvan személy segíti a szüretelést. A leginkább tevékeny dolgozók: Gemer Józsefné, Bojtos Lászlóné, Etela PovalaCová, és a többi mellett néhány nyugdíjas nő is bekapcsolódott a szüreti munkálatokba. A szüret üteme kielégítő, mivel a munkaerők díjazása az általuk nyújtott teljesítménytől függ. Egy-egy dolgozó például a szőlő mázsájaként 22 koronát kap. A napi teljesítmény általában 4—4,5 tonna átlagban. Megállunk egy speciális rakfelületű pótkocsi mellett, mellyel Gemer József traktoros szállítja a szőlőt. Az ötletesen megoldott emelőszerkezet könnyen a magasba emeli a teli edényt, s üríti a pótkocsira. Ennek a hasznos emelőszerkezetnek a kifundálója, újítója a legutóbb név szerint említett traktoros, akinek számos újítása szerepel a mindennapi gyakorlatban. Például ezzel az újításával megoldotta a szőlő szállítását, pótkocsira Juttatását, kiiktatva teljesen a nehéz testi munkát. Igaz, reggel nyolctól délután négy óráig nincs megállása ... A szakágazatvezetó az idei rendkívül gazdag szőlőtermést azzal indokolja, hogy a szőlőművelést nagy szakértelemmel és becsületesen végezték, amellett közrejátszott a hagyományos metszés is. — Kordonmüvelésü tőkéket alakítottunk ki, így aztán a tőkehiányos részeket is befuttattuk. Bizonyára közrejátszhatott az is a bő termés elérésében, hogy a tenyészidőszakban kevés gyomirtó szert használtunk, előtérbe helyezve inkább a gépi gyomirtást... — érvelt Petrovics János. Közben azt is megtudtuk tőle, hogy a szőlészetben főleg a Zöld Veltellnl, a Fehér Burgundi, az Irsay Olivér, a Szentlőrinci Leányka és a Kékfrankos dominál. Eddig a Müller Thurgau fajta „fizetett“ a legjobban, a hektárhozamátlag meghaladta a 13 tonnát. Az Irsay megközelítette a 9 tonnát, átlagban. A szőlő cukorfoka 17 körül volt eddig a leszedett szőlőnél. — Rászorulnak-e külső segítségre? — Feltétlenül! Hiszen az Idei szőlőtermésünk a tavalyinál Is gazdagabb. Ígéretet több helyről kaptunk, ami a segítséget illeti. A nagykürtösi (Vefký Krtiš) gimnazisták közül félszázan már segítettek. Mire a sorok nyomdafestéket látnak, s eljutnak az olvasóhoz, valószínű, hogy az Ipolyság! (Šahy) magyar gimnazisták, továbbá a Bratislava! Közgazdasági Főiskola hallgatói is a szőlősorok között serénykednek majd. ök már több éve rendszeresen kiveszik részüket a szüretelésből. Ugyancsak évente nyújt hasznos segítséget védnökünk, a Járási építkezési vállalat. A szövetkezet a szüretelőket autóbusszal szállítja a szőlőbe — a tettek mezejére — és vissza. S ebédet a helyszínre szállítják, megrendelés szerint. A közös gazdaság a segítők tízóraijáról is kellően gondoskodik. A rendes ellátás is hozzájárul a munkakedv növeléséhez, az eredményes munkához. Szemmelláthatóan nagy az igyekezet: a nemrég' még a szőlősorok derekán Járók már a tábla végén serénykednek. Igaz, fut az idő Is, a nap lassan már a Kakashegy és a Farkasdomb közötti nyereg fáinak koronájára ül. Árnyékba borulnak a Bakóka keleti oldalán levő szőlősorok Megérkezik az autóbusz is, szedelőzködnek a szüretelők... Lfska János bácsi megigazítja a pótkocsi utolsó szállítmányát, s a traktor elindul elcsendesedik a hegyoldal. Csikorogva bezárul a szőlőskert rozsdás kapuja. A völgyre teleped") csendet csupán a hold vigyázza majd, mely a felhők mögül elő-előbújva bearanyozva a szőlőtőkék harmatos leveleit. BÖJTÖS J. f emán István a estesért (CU ^2 őarovce) szövetkezet számadó juhásza: — Ä juhokat már kiengedtük a legelőre, a pult vigyáz rájuk. De ha a nyáj Érdekli, a Latorca partján rátalálhat. i— Az ön életére vagyok kiváncsi — mondom. — Tizenkét éves koromtól az apámtól tanultam el a juhásztudományt, 6 meg a nagyapámtól, juhászdinasztia vagyunk. Málcán (МаШсе/ született. Nevét 60 évvel ezelőtt jegyezték be az anyakönyvbe. — A kedves neje is juhász? — Ёп is az vagyok — veszt át a szót Szemánné. — Szölőskén (Viničky) születtem. Tizenhat éves koromtól vagyok juhász. Nekem is valamennyi ősöm juhász volt. — Málca elég messze van Szőlőskéhez. Hogyan ismerkedtek össze? ... — Apámmal a gazdák juhaira vigyáztam. Pista meg a Kajla-tanyán volt juhász. Gyakran találkoztunk, tehát ismertük egymást. Hétvégeken Pista megkért, hogy ügyeljünk a juhaira, mivel sürgős az elintéznivalója. Ilyenkor mindig én hajtottam be a juhait a kosárba. Egyre többszőr vigyáztam a birkáira. Aztán megsokalltám, mondván: „Nem jó ez így, te eljársz a bálokba a lányok után, én meg...“ — S mi volt a Pista válasza? — Mi? ... Az, hogy legyek a felesége, akkor a bálbajárkálásnak vége szakad ... Ajánlatát elfogadtam, mert hiszen tettszett Pista, boldogan mentem feleségül. Azóta együtt vagyunk; végig szolgáltuk már a fél járást. Kora tavasszal kihajtjuk a juhokat, s már a hátunkon hozzuk a havat, ha kitelik az esztendő. 0, micsoda területeket bejártunk mi. — Melyiknek volt jobb dolga: a juhásznak, vagy a kondásnak? — A disznót nem tartották ágy számon, mint a birkát — válaszol Sze-Biacskő János: „Megvénültünk ■..“ mán István. — Így aztán a kondások annyi húst ehettek, amennyi belépük fért. Kerestek egy-egy hatalmas tölgyfát, kiégették annak belsejét, s ott füstölték, tárolták lopiban a jó disznósódarokat. De mi sem panaszkodhattunk ... — Mondana valamit a mostani ténykedéskröl, eredményeikről? — Ezerháromszáznyolcvanöt juhot gondozunk jelenleg. Az idén a 320 anyától 462 bárányt neveltünk föl, s kitermeltünk 1,7 tonna juhtúrót. fuhonként a nyírósúlyátlag elérte a hat kilogrammot. Öt éve vagyunk a cstcseri szövetkezetben. Rövidesen nyugdíjba készülődünk. Szölőskén van családi házunk. 2. Szép életük volt a kondásoknak, de talán még szebb a juhászoknak. Nekik kelleti felcsipegetniük a legtöbb tudományt is; nem iskolapadban, hanem a mezőkön, az árnyas vadkörtefák alatti Amíg a nyáj legelészett, a klsbojtár figyelte a Judalmás“ számadók szavait. Mtért sántít a juh, s dülöngél részegember módjára? Mire való a kreolin? Hol kell a szolgafűt felállítani? Szóval, tudomány kellett ehhez, s korán, gyerekfővel elkezdeni ezt a pályát. A hetvenöt éves bélyi (Biel) BJacskó János például kitünően emlékszik arra, amikor apja után először ment ki a juhokhoz. Kacagta az apja, meg annak a komája a kislegény küszködését, de a világért sem segítettek volna nekiI Tanulja csak meg önmagától, ml fán terem a juhász kenyere", úgy lesz belőle valamirevaló ember, azaz, jó juhász, esetleg számadó. • — Megvénültünk — mondja az ágya szélén ülve. — Hát hallják, ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer az udvarom juh nélkül maradjon. De hát felneveltem elegetl Ha az most mind egybegyülne, nem férne el tálán a széles határban sem. — Hol kezdte a juhászkoodást?. Balról jobbra: Szemén István, Szemánné és Marajos Imre, a szövetkezet állattenyésztési csoportvezetője JUHÁSZOK i— Hát a Zsenyei Pál grófnál. Apám mellett. Tízévesen már fél kommencíót kaptam, nem sokkal később meg egészet. Mi volt a fizetség? Kaptunk búzát, rozsot, árpát vagy húsz mázsánytt. Meg kommenclós földet, fát, sót. Tarthattunk két tehenet meg egy növendékállatot. Száz fésűs merinói juh mellett mi is tarthattunk tizenkét juhot. — Mikor volt a legjobb dolga? Nekem...? — szálad ráncba a homloka. — Nekem mindig jó dolgom volt. Ha ktnt lehettem a juhok mellett, felölem fújhatott a szél, eshetett... Amikor végképp elkutyult az idő, behúzódtunk a kunyhóba, melyben tüzeint is lehetett. Száraz, parázsló marhatrágyával. Micsoda meleget adott az?l No, a legszebb azért a gyapjúnyírás volt. Akkor látszottigazán, hogyan szolgált a juhász ... Nyírás előtt mindig megfürösztöttük a juhokat. Vízre épített pallókról ugrasztották a bégetö jószágot a vízbe, $ hagytuk, ússzanak, tisztuljon a gyapjúk. — Aztán jött a háború ... •— Jött bizonyI Ott egye a fene ... Mindent elvitt. Pedig akkor már szépen egyenesbe jöttünk... A nagy világégés után meg nem kellett a juhász. Képzelje, a főidet túrtam, én, akinek azelőtt sosem volt a kezében kapa, vagy más mezőgazdasági szerszám... Keserves idők voltak azok. Később megalakult a szövetkezet. Juhász kellett, hát engem választottak. De miféle nyájat kaptam én? Az egyik juh sántább volt, mint a másik. Rövid idő alatt felgyógyítottam őket. Később az állami gazdaságban markolgattam a kampósbotot, mindaddig, amíg nyugdíjba nem mentem. Ha az egészségem engedné, most is juhászkodnék. — Örökölte valaki a családban a juhászkampót? — Hat fiút, két lányt neveltem fel, egyikük sem örökölte a mesterséget. Ok már emberek közé vágytak. El sem hiszi, mily szép volt a juhászélet, a mi életünk. 3. Nézzünk egy mat juhászt, vajon 6 miképp vélekedik az oly sokat han-Dobcsák László, juhász goztalott gyönyörű életről. Irány: a Fejszési-tanyal Egymásnak feleselget.ő, gyenge kolompszó szüremlik ki a bokrok közül. Odaérve a juhász nem akar hinni a saját szemének, hiszen kutyáján, s a birkákon kívül napközben nem lát senkit, legfeljebb a feleségét vagy a gyerekeit, ha hozzák az ebédet. — Dobcsák László, Királyhelmecről J Kráľovský Chlmec) — nyújtja a kezét, s még mindig a fejét csóválja. — Hogyan találtak ide? Jót gyalogolhattak. — Ez a sok juh az állami gazda* ságé? — Igen, a kírályhelmecié. No lám, mit hoz a véletlen. Ennek az embernek az ősei is juhászok voltak. Apja Sánta Mihály juhait őrizte, ■ majd a felszabadulás után az itteni állami gazdaság számadójuhásza volt. Az ifjabb Dobcsák 11 éves, amikor apja bojtárja, majd 1958-ban számadóként lép elő. Most 38 éves. Hatszázhetven darabot számlál a jelenlegi juhállományuk, melyből háromszáz az anya. Az idén háromszáztíz klsbárányt választott el, illetve nevelt föl. A juhonkénti nyírósúlyátlag 5,06 kiló. — Kicsit sok ez a juh egy emberre, nemde? — Soknak sok, de segít a feleségem. A nyáron meg a gyerekeim is velem voltak ... hadd tanuljanak. Mi hatan voltunk testvérek, hárman a juhászéletet választottuk. — Gyerekei? ■— Két lányom, három fiam. — Szakmailag mit kell tudnia egy juhásznak, mondjuk, ha betegség üti fel a fejét a juhállományban? — Tudja, gyorsan felismerni a betegséget, s ha kell, orvosolja is azt. Amelyik juhnak megvastagodik a fülé, annak vérhülése van. Így mondjuk mi, juhászok. Az ilyennek bevágom a fülét, s ráütök egy pálcával, hogy a vérkeringrés meginduljon benne. Amelyiknek sárga a szeme, sárgaságai van. Egy tűvel szoktam megszűrni az ilyen juhnak az orrát, a sárga víz kifolyik belőle. Amelyiknek szorulása van, annak olajat töltök a szájába. A tőgygyulladás ts komoly betegség. Arra nagyon vigyázok, hogy a juhaim ne kapják meg a büdös sántaságot. Gyakori a kergekór. Orvosságaimat a táskámban tartom, magam készítem. Amint látja, juhaim egészségesek, tiszták, büszke vagyok rájuk. Délre jár az idő. Itat a juhász. Mi pedig ülünk a fűben, nézzük a felhők vonulását. Egyszeriben elvakkantja magát a kutya. — A fiaimnak kell jönniük. Jönnek is biciklin: Laci, Gyuri és Tibi. Az ebédet hozzák, két üveg sörrel. Miután a juhász bekebelezi a kiadós ebédet, nagyokat kortyol a sörből. Aztán a juhászéletet dicsért■ — Kell-e ennél szebb élet? JÓ levegő, jó koszt, nyugodtság... — Mi jellemzi az igazi juhászt? i— Édesapámtól mindig azt tanultam, hogy a jó juhász legyen jó erkölcsű, emberséges, vidám természetű, szorgalmas, fáradhatatlan, barátságos. No meg természetesen: állat- és természetszerető. Hát ilyeténképpen nevelem én a három fiamat. Remélem, jó juhász lesz belőlük .. .1 (A szerző felvételei) ILLÉS BERTALAN \
