Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-09 / 27. szám

1983. július 9. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 Huszonnyolcadszor (GOMBASZÖGI JEGYZETEK) A díszvendégek számára fenn­tartott helyen balról a második: Sidó Zoltán, mellette Jozef Lenárt és dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára Akt egy kicsit járatos kulturális életünk berkeiben — nemzetiségi kultúránkra gondolok —, szinte észre sem veszi, hogy egy idő után már „belülről“ szemléli. A szerteágazó kulturális tevékenység, az évről évre Ismétlődő rendezvények egységes egésszé állnak össze; kultúránk „tes­tet ölt“ általuk, amelyet hovatovább a sajátunkénak érzünk, érezzük, hogy benne és belőle élünk, hogy köteles­ségünk éltetni, előbbre vinni. Az aktívak, a cselekvők azonban mindig Is kisebbségben voltak, ezt akár törvényszerűségnek is tekinthet­jük. Mit tehetünk tehát, ha egy telje­sen átlagos, a kultúrát különösebben nem ismerő, de iránta nem is közöm­bös csehszlovákiai magyar állampol­gárnak — vagy hogy kissé rétege­­Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszéde sebbek legyünk, családnak — képet akarnánk nyújtani nemzetiségi kultú­ránk sokrétűségéről, színvonaláról? Kát dolgot tehetnénk. Az egyik: megpróbálnánk meggyőzni őket, hogy tavasz derekától a nyár beköszöntélg gyakorlatilag minden hétvégét fóliá­zás, kerti munkák vagy éppenséggel fusizás helyett azzal töltsenek el, hogy szép sorban végigülik a Jőkai­­napok, a Dunamenti Tavasz, a Tava­szi szél..., a zselizi (Želiezovce) folklórfesztivál meg a Csengő Ének­szó. esetleg a Melódia amatőr tánc­dalverseny kettőtől nyolc napig ter­jedő rendezvényeit; ha kíváncsibbak és fogékonyabbak a kultúra iránt, ak­kor mindezt már a tél közepén, a járási és a kerületi versenyek alkal­mával megkezdhetik, hiszen termé­szetesen csak az országos döntőkről szóltunk. A másik, amit tehetnénk, egy egy­mondatos meghívás: jöjjön el Gomba­szögre. Jöjjenek el Gombaszögre, ebbe a Rozsnyó (Rožňava I melletti festői szépségű völgybe, ahol két nap cso­dálatos fesztiválhangulata, színgaz­dagsága az élmények olyan sűrítését teszi lehetővé, amelyből, ha teljesen nem is fogható át, de legalább meg­sejthető mindaz, amit mi, csehszlová­kiai magyarok kulturális téren har­­mindcöt év alatt létrehoztunk, s ami­nek a megérzéséhez csak két ilyen nap elegendő. ♦ ★ ♦ INTERNACIONALISTA EGYSÉGBEN. AZ ÉLET ÉS A BÉKE NEVÉBEN Az idén immár huszonnyolcadszor került sor A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Kulturális Ünne­pélyére Gombaszögön (Gombasek). A kétnapos fesztivál már évek óta nem­csak nemzetiségi kultúránk, hanem egész Szlovákia hasonló rendezve nveinek az egyik legjelentősebbike Rangját az idén elsősorban az a ma gas szintű szlovák párt- és kormány küldöttség adta meg. amelynek élén Jozef Lenárt. a CSKP KB Elnökségé nek tagja az SZLKP KB első titkára állott s amelynek tagjai között ott vnlt •"ég Vle^'mtr Cervenka az SZSZK kulturális miniszterhelyettese, Krocsány Dezső, az SZSZK szociális és munkaügyi minisztere, Marián Párkányi, a SZISZ Szlovákiai Közpon­ti Bizottságának titkára, valamint Szapora Sándor, a Magyar Népköztár­saság bratislaval főkonzulja is. Az ünnepi beszédet Jozef Lenárt tartotta; tartalmas és nagy visszhangot kivál­tott beszámolójának főbb gondolatai méltán Ide kívánkoznak. A bevezetőben Lenárt elvtárs rámu­tatott, hogy a világ békeszerető és haladó erői ezekben a napokban ha­zánk fővárosára, Prágára figyelnek, ahol befejezéséhez közeledik a béke­világtalálkozó. Rendkívüli elismerés egész dolgozó népünk számára, hogy éppen hazánk adhatott otthont ennek a világméretű rendezvénynek. Rend­kívüli fontosságát éppen az adja meg. hogy az imperialista országok, első­sorban az Egyesült Államok kalan­dor politikája és lázas fegyverkezése következtében Damoklész kardjaként függ az emberiség feje felett a nuk­leáris háború veszélye. Ahogyan min­den rendezvény bárhol a világon, amely a béke és az emberi élet szép­sége jegyében zajlik, úgy a gomba­szögi ünnepély Is népünk hatalmas békemanifesztáclőja kell hogy le­gyen egyben, amelyen határozott NEMet mondunk a pusztító nukleá­ris fegyvereknek. Lenárt elvtárs ezt követően azokról az eredményekről beszélt, amelyeket a szocialista országok, köztük hazánk Is, rövid történelmi múltjuk ellenére fel tudtak mutatni. Utalt arra a meg­bonthatatlan szövetséere, amely kü­­lön-kiilön és együttesen is összefűz bennünket a világ leghatalmasabb, békét és szocializmust építő országá­val, a Szovjetunióval. Rámutatott, hogy népünk, egész társadalmunk fejlődése csakis e szilárd szövetség jegyében képzelhető el, hiszen a Szovjetunió egész történelme során a béke és a haladás legfőbb szószó­lója és védelmezője volt. Szőlt 1948 februárjának jelentőségéről, amely­nek legyében ez az esemény ts zaj­lik. és amely megteremtette nemze­teink és nemzetiségeink teljes egyen­jogúságát. Példákkal Illusztrálta ha­zánk magyar állampolgárainak az országépítésben elért kiemelkedő eredményeit, és utalt arra, hogy kul­turális fejlődésük és társadalmi ak­tivitásuk lehetősége minden téren biztosítva van. Lenárt elvtárs után a Csehszlová­kiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­vetsége Központi Bizottságának elnö­ke, Sidó Zoltán lépett a mikrofonhoz. Idézzük beszédének fő gondolatát: Gombaszög már évek őta nemcsak a magyar nemzetiségi kultúra legna­gyobb ünnepe, hanem egyben népeink és nemzetiségeink kultúrája elvá­laszthatatlan együvétartozásának, kö­zös céljainknak és országépítő mun­kánknak a szimbóluma is. Színpadán a korábbi évekhez hasonlóan az idén is több jelentős szlovák és hazánkban élő ukrán, valamint magyarországi és szovjetunlőbell együttest láthatunk majd. mint e szocialista kultúra kö­zös gyökereinek és megbonthatatlan egységének bízonvftékát. ♦ ★ ♦ EGY VERÖFÉNYES SZOMBAT szinpompás látványosság-sorozata kezdődött délelőtt tizenegy órakor a rozsnyói Bányászok terén. E sorok írója őszintén sajnálja, hogy az előző napi lúcskai (Lúčka) nőtaest fáradal­mait kissé hosszabban pihenve ki nem az első perctől volt ott; már a tánc, a muzsika, a tarka népviseletek kavalkádjának kellős közepébe csöp­pentem bele. Tavaly rendezték meg elsőízben a szereplők ünnepi felvo­nulását; hatalmas sikerének köszön­hetően az Idén már mint a kétnapos rendezvénysorozat megnyitó aktusa került megrendezésre. Méltó nyitány volt, amely sejtetni engedte, hogy szereplők és közönség egyaránt él­ményekben gazdag, felejthetetlen két napnak néznek elébe. Záporozó napfénnyel, üde levegőjé­vel, százados fái megnyugtató zöld­jével fogadta vendégelt a csodálatos panorámájú gombaszögi völgy. A sát­rakban sült a lactpecsenye és a kol­bász, aki nagyon kereste, az egy két pohár borral is leöblíthette a termé­szet lágy ölén elfogyasztott ebédet, hogy aztán siessen helyet foglalni a feldíszített színpad előtti tágas néző­téren Mindkettő hamar benépesült; az utóbbit a tömött, tarka sorokban, ünnepi várakozásban zsibongó közön­ség, az előbbit pedig — elsőként — a gyerekek vették birtokukba. A mű­sor első része ugyanis a Gyermekek a gyermekeknek című összeállítás volt, amelyen az idei Dunamenti Ta­vasz, és a gyermektánccsoportok zse­­lizi versenyének legjobbjai léptek fel. Üjra tapsolhattunk a Dunaszerda­dunaszeťdahelyi járás volt soron. Földrajzi adottságaiból eredően első­sorban a viz mellett élő ember régen használt tárgyaival, eszközeivel is­merkedhettünk meg: a Dunán hajda­nában igen elterjedt aranymosás kel­lékeivel, a régi halászok felszerelé­sével, de emellett természetesen a le­tűnt parasztvilág más tárgyi tanúival is, a népviselet jellegzetes darabjai­tól kezdve egészen a mezei munka különféle eszközeiig. A kiállítás első megtekintésére mintegy egy óra állt rendelkezésre; ezt követően a figye­lem ismét a színpad felé fordult, ahol időközben már megkezdődött a Népek barátsága című, színes összeállítás. Az olyan, már évek óta a legjobbak közé tartozó együttesek mellett, mint a fülekpüspnki (Fiľaknvské Bis­kupice) Palóc, a somorjai Csalió, a komáromi (Komárno) Hajós és a szi­­nai (Sena) Rozmaring, fellépett ha­zai néptáncmozgalmunk legismertebb képviselője, a Szőttes is. Ugyanebben a műsorrészben láthattuk az Idei Ta­vaszi szél ... két „aranyérmesét“, a gesztéi fHostice) hagyományőrző éneklffesoportot és a horznvai (Silic A hagyományőrző népiánccsoportoknak Gombaszögön is ugyanolyan nagy sikerük volt, mint a Tavaszi szél... egész idei sorozatában * i-iM helyi (Dunajská Streda) Kis Fókusz­nak. a szepsi (Moldava nad ßodvouj Fehér Liliomszáinak, a somorjai (Sa­­morín) Csalinak és a Csengő Énekszó egyik aranyknszorús kórusának, a üu­­naszerdahelyi Városi Művelődési Ház Ag Tibor irányította leánykarának. A gyermekek Is érezték, hogy pro­dukciójukat most nem szigorú zsűri előtt mutatják be,»amely árgus szem­mel figyeli őket; játékuk, táncuk, énekük ezért még önfeledtebb, fel­­szabadultabb volt. Amikor tavaly, ugyanitt, a galántai (Galanta) járás népművészetének leg­jellemzőbb tárgy) darabjaiból rendez­tek kiállítást, ez szerves folytatása volt annak az immár tíz éve tartó hagyománynak, hogy a gombaszögi ünnepség közönsége ne csupán táj­egységeink népzenekincséből és nép­táncaiból kapjon ízelítőt, de fokoza­tosan megismerkedhessen népművé­szetünknek ezzel a területével is. Minthogy ezen a téren talán Dél­nyugat Szlovákia magyarlakta vidé­keinek gazdag hagyományából van a legnagyobb adósságunk, az Idén a «4 Perdült a szoknya, dobbant a csizma.. ká Brezová) tánccsoportot, valamint a kultivált, magas színvonalú össze­állítást bemutató poprádi Vagonár szlovák foiklórcsoportot. Hallhattuk Szvorák Kati tisztán csengő hangját, aki most ts ugyanolyan nagy sikert aratott, mint az emlékezetes Röpülj páva óta minden fellépésén. És vé­gül, de távolról sem utolsósorban: igazi élmény volt a huszti (Szovjet­unió) énekkar szereplése. A saját hangszeres kísérettel előadott dalok, a Szovjetunió népeinek zenéjét jel­lemző, kristálytisztán csengő, több szólamú ének az ukrán síkság végte­len távlatait varázsolta a gombasző­­gi völgybe. Lenyugvóban volt már a nap, és egymás után gyűltek ki a színpadra irányított reflektorok, amikor a ko­máromi Magyar Területi Színház mű­vészei színpadra léptek. Méhes György Peleskei nótáriusa, amellyel már Dél- Szlovákia nagy részét bejárták, való­ban az itteni hangulathoz illő darab volt. Az együttestől a már megszo­kott kitűnő rendezői és dramaturgiai munkát, színészt teljesítményeket lát­hattuk; említést érdemel még az elő­adás egyik „műszaki bravúrja", ami nem kis mértékben járult hozzá a művészi élmény teljességéhez, éspe­dig a nem éppen színházi körülmé­nyek között is kitűnően alkalmazott világítástechnika. Táncmulatság vagy táncház? A kettő nem zárja ki egymást, főleg otl nem. ahol évről évre annyi fiatal gyűlik össze, mint a gombaszögi völgyben. Ha az egyik mégis népszerűbbé válik, hát nyilván azért, mert jobban szere­tik. Pontosabban: megszerették, mert a táncház — hiszen erről van szó — nem sorolható nálunk a nagy hagyo­mánnyal bíró rendezvények közé. És mégis: alig halt el a taps a MATESZ „függönye" után, máris megszólalt a színpadon a pattogó népi muzsika. ’ Mindenki felmehetett, aki akart, és párosán, vagy csak úgy egyszerűen, a körbe beállva gyakorolhatta a lé­­epéseket. Hogy mennyien gyakorolták? Annyian, hogy alig fértek el a szín­padon. És hogy meddig? Vasárnapba nyúló záróráig. ♦ ★ ♦ EGY ESŐS VASÄRNAP FORRÓ HANGULATA A vasárnap reggel Gombaszögre tartó autókaraván mindegyik kocsi­ján működtek az ablaktörlők. Igaz, nem folyamatosan, hanem csak a­­múgy „ciklusra“ kapcsolva; a benn­­ülők az eget kémlelték, amely bizony nem sok jóval kecsegtetett. Tizenegy körül úgy tűnt, az időjárás mégis megembereli magát: elállt az eső ás itt-ott még néhány bátortalan napsu­­gár is betévedt a völgybe. így hát ha nem is verőfényben de legalább „szá­razon“ folyt le a második nap műso­rának első része, A rozsnyói járás köszönti Gombaszögöt című összeállí­tás, amelyben a iárás legjobb népmű­vészeti együttesel és szőlislái léptek fel. Ezt követően azonban szinte fel­tűnés nélkül újból eleredt, majd szép lassan folyamatossá vált a csendes, szitáló nyárelejl eső. Kezdetben nem is zavart különösen: a levegő ь ieg maradt, és különben is „benti“ ren­dezvények veitek soron: a könyvsá­torban Tőzsér Árpád, Gál Sándor. Grendel Lajos és Ĺ. Gály Olga dedi­kálta műveit az érdeklődőknek, a néprajzi kiállítás látogatottsága még a szombatinál is nagyobb méreteket öltött, és akik esetleg már előző nap is látták, most megtanulhatták a négy- és többszálas „körömfonás“ művészetét a gímesi (Jeienec) alap­iskola kézimunka-körének tagjaitól. Vészesen közeledett viszont a két óra, a gálaműsor kezdetének időponttá. Az eső kitartóan szitált, megkérdő­jelezve nemcsak a gálát, de a buda­pesti Bojtorján együttes „műsorzárő­­nak“ tervezett koncertjét is. Végül is — a közönség döntött. Esernyők és igelitköpenyek oltalmá­ban, olykor mindezek híján hősiesen ázva, de a helyén maradt, tgy aztán mégis sor került a fesztivál gálamű­sorára, amelyen az eddig említett csaknem valamennyi csoporton kívül az esőt szemlátomást cseppet sem bánva fellépett az eksli (Okoličná na' Ostrove) Tátika és a gortvai Bar­kóca gyermektánccsoport, a bírni (Chým) női énekiőcsoport, Somoskői Agnes szólóénekes, a Rozmaring, az flosvai, az Oj Nemzedék tánccsopor­tok ... Szó sem lehetett arról, hogv a Bojtorján együttes koncertje elma­radjon: a folklór elemekre épülő, sa­játosan „magyar countryt", játszó ze­nekar tnég tovább tudta fokozni a már eddig is forró hangulatot. Utolsó akkordjuk két felejlhetetlen élmény­dús nap végére tett pontot. Én pedig lassan ugvanezt teszem e beszámo­lómmal. amelyet — az elejére vissza­kanyarodva — már most meghívónak szántam a jövő évre Ne felejtsék ell Gombaszog, 19Ö3. június 25 26. VASS GYULA Legjobbjaink: a Szőttes N (A szerző felvételeiJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom