Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-01 / 39. szám
x 1983. október ľ. ■SZABAD FÖLDMŰVES ft z utóbbi években hazánk P ben is sok szó esett a F szójatermesztés és -hasznosítás népgazdasági Jelentőségéről. Több gazdaság próbálkozott a termesztésével, ám csak olyan mezőgazdasági tizeinek tartottak ki mellette, abol időközben hazai és külföldi tapasztalatokkal gyarapították a termesztési technológiára vonatkozó ismereteiket. Kezdetben a szóját nagy fehérjetartalma és más összetevőinek kedvező aránya miatt takarmányklegészltőnek szánták, mert a tápokban tökéletesen pótolja az állati eredetű fehérjét. A tudomány munkatársai viszont arra Is törekedtek, hogy szélesebb körben bizonyítsák a szója kivonatának — tudományos nevén. Izolátjá- Jának — közélelmezési hasznát és népgazdasági jelentőségét. A világ fejlett országaiban a szója kivonatának az élfelme zésben húspótlóként történó felhasználása már nem újdonság. Ez sarkallta a tudósokat elmélyültebb kutatásra, s az eredmény nem váratott magára. A közelmúltban Keszegfaluban (Kamenlfiná) a tudományos kutatás munkatáraslnak és a szójatermesztő mezőgazdasági üzemek képviselőinek aktív részvételével megszervezték az új technika napját. Nem a véletlen müve, hogy a téma esetében éppen a keszegfalusi szövetkezetre esett a választás. Az illetékesek ugyanls ezt a gazdaságot bízták meg a nagyüzemi szójatermesztés szakmai Jellegű kérdéseinek vizsgálatával. Illetve a rendszergazda teendőivel. Teodor Šinský agrármérnök, a Plešťanyl Növénytermesztési Kutatóintézet munkatársa a termesztés mélyreható elemzése során a szójatermesztés távlatait körvonalazva kiemelte, hogy amíg 1985-ben szlovákiai viszonylatban 8200. addig 1990 már 20 000 hektáron termaszt- Jük majd a szóját. Ha tehát 1985-ben 12 ezer 300: akkor 1990-ben 33 ezer tonna összterméssel számolunk. Eszerint a készletek feldolgozása után 3 ezer 075 Illetve 8 ezer 250 tonna szójaklvonatot nyerhetünk élelmiszeripari és közélelmezési célokra. Szlo vákia egy egy lakosára számítva tehát a szójakivonattal 2,05 illetve 5,5 kiló hús pótolható. Sinský agrármérnök azt is megemlítette, hogy az 1978— 1980-as években a szója termesztése 1,5 tonnás hektárbozam elérésével kifizetődőnek bizonyult, s ha a jövőben tovább bővítenénk termőterületét. az ts lehetővé válna, hogy a húspótló szójakivonat élelmiszeripari vagy közélelmezési hasznosításéval a mezőgazdaságban lényegesen csökkentsék az éllatlétszámot, mérsékelték a takarmányfélék vetés területét A felszabadult földe ken eztán stratégiai fontosságú kenvérgabonát és egyéb közélelmezési alapanyagodat termelhetnének. Ha tehát 1985 ben elérnénk a távlatilag feltételezett szójaklvonat mennytséget, akkor abból egy lakosra 55 deka jutna, ami nem kevés Közélelmezési szempontból ugyanis egy kiló szójakivonat tíz kiló bús tápértékevél egyenlő. Ez Is In dokolttá teszi a termőterület bővítését. A szója termesztésé vei ugyanis élelmiszerekből elérhetjük az önellátást. Ez persze ugyanannak az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalon sürgető a kiváló termőképességgel rendelkező szójavetőmagnak a be szerzése, elosztása, valamint a A sluSovioel szövetkezetben gyártott talajmegmunkáló berendezés jé szolgálatot tesz a szója termesztésében termesztési gépsorok beszerzése és a technológia ésszerű megoldása. Attól eltekintve, hogy ezen a téren már figyelemkeltő eredményeket értünk el, teljes biztonsággal mégsem állítható, hogy ez már a maximum. A szövetkezetben a termesztés gépet között megnézhettük a beérett termés kombájnnal történő begyűjtését Is. A két kombájn után baladva láthattuk, hogy bizony nem kicsiny a pergési veszteség. Ezt természetesen szóvá ts tettük. Ezzel kapcsolatosan egyesek úgy vélekedtek, hogy a kalászosoknál Jóval nagyobb a pergési veszteség. Ezt viszont nem tekinthetjük indoknak. A népgazdaság minden ágazatában a termelt javak ésszerű és veszteségmentes hasznosítására törekedünk. Ebben a mezőgazdaság sem kivétel. A törekvések valóra váltásában természetesen a partner szervezeteknek Is segíteni kell a mezőgazdaságot. Például olyan gépek előteremtésével, amelyek veszteségmentesen vagy legalábbis minimális veszteséggel dolgoz nak a begyűjtésben. A múlt év ben például a keszegfalusi szövetkezetben 300 hektáron 1,57; a Kassai (Kőéire) Állami Gazdaságban 200 hektáron 2; a csicseri (ClCarovce) szövetkezetben pedig 300 hektáron 1,2 tonnás hektárhozamnt értek el szójából. Külföldön azonban nagyobb hozamátlagot Is elérnek. Nem kis gondot okozott a múlt évben a vetéshez szükséges Jó minőségű biológiai anyag megszerzése, s részben az idén Is Így volt. A termelő ugyanis a biztos hozam reményében nem támaszkodhat egyetlen fajtára. Ez rendkívül kockázatos lenne. Ahol tehát a szóját mondjuk, 100—150 hektáron termesztik, ott feltétlenül szükséges legalább két különböző tenyészidejű fajtának a vetése. Így biztonságosabb a termesztése, mintha egyetlen fajtára építenének. Doc. Ján Jech CSc„ a Nltral Mezőgazdasági Főiskola professzora kifogásolta a hüvelyesek magágyának gyenge minőségű előkészítését. Felvá zolte. hogy a jó szántást kö vető műveletek kevésbé energiaigényesek, mint például a hanyagul végzett szántás esetében. Probléma még az Is, hogy a szója termesztését nem becsüljük eléggé. A gazdasági vezetők rendszerint kevés emberi erőt biztosítanak a begyűjtéshez. A kalászosok betakarításakor a konbájnon mindig ketten váltják egymást, a szója aratásához viszont csak egy embert adnak a kombájnra, holott ez a művelet sokszorta munkaigényesebb, mint a gabonáé. A knmbájnosnak állandóan a fogás szélességre, a vágószerkezet állására s egyebekre kell összpontosítania figyelmét, s így egy egész napi műszak után annyira kimerül, hogy a kombájnról leszállva, alig áll a lábán. Tény, hogy ha a kombájnosok a szója aratásában is váltanák egymást, akkor a pergési veszteség lényegesen kisebb lehetne. A szója esetében a pergési veszteségnek mintegy 80 százaléka Rendszerint a vágószerkezet haladásának a hibáiból adódik. Ha tehát a korabájnos egyenetlen terepen dolgozik, egész nap képtelen úgy összpontosítani, hogy a vágószerkezet Ideális fekvésben szelje a terményt, s máris átjött az elfogadhatónál nagyobb pergés veszélye. X X z Mohácsi Károly, a Bolyl Állami Gazdaság (Magyarország) szójatermésztésl specialistája évtizedes tapasztalatok birtokában szólt a szója termesztéséről és begyűjtéséről. Jó szándékkal jegyezte meg, hogy a megszemlélt szójatábla termésének már egy héttel korábban a tárházban kellett volpa lennie. Ugyanis minden szőjafajfát a technikai érésldején kell begyűjteni, különben nagy a pergési veszteség. A Bolyt Állami Gazdaság viszonylatában az Idén gazdag Ismereteket szereztek a szójatermesztésben. Mohácsi elvtárs azt Is megemlítette. hogy az MNK-ban idestova 30 éve nem volt olyan kegyetlen szárazság, mint az Idén. Néhány megyében emiatt a szemeskukorica kultúrák 35 százalékát sllózni kellett. Területegységenként csak 8 tonna sllótömeget értek el. Ugyanakkor 860 ezer hektáron a szemeskukorica hektárhozamát legfeljebb 5 tonnára becsülik, j és országos méretekben mintegy kétmillió tonna szemtermés-kieséssel számolnak. Magyarországon a szóját tavaly 23 ezer, az idén pedig 36 j ezer hektáron termesztették. ' Az Idei termőterület 40 százalékának begyűjtést eredményeiből Ítélve, Mohácsi elvtárs legalább 1,7—1,8 tonnás országos hozamátlag elérésével számoL Még azt Is megjegyezte, hogy a szemes kukorica termesztése náluk akkor költségarányos, vagyis kifizetődő, ha elérik a 8 tonnás hektárhozamot, a szője viszont 1,5 tonnás hozamátlagnál Is rentábilis. A Kondorost Tsz például 800 hektáron termel szóját. A múlt évben 3, az Idei nagy szárazságban viszont 2 tonnás hektárhozamot értek el. Az idén az MNK-ban nem volt ritkaság, hogy egy adott tájon, ahol normális feltételek között a szőja 2,5 tonnás bektárhozamra képes, ott az Idén csak 1,5 tonnát értek el. ugyanakkor a 2,7 tonna termőképességre nemesített biológiai anyag az Idén 2,3 tonnával örvendeztette meg a termelőt. Ez arra figyelmeztet, hogy a gazdaságok ne csak egy, hanem több, tehát, eltérő tenyészidejű és termőképességé fajtát vessenek. így az egyes szőjafajták fenofézisáínál az érés eltolódása kapcsán kedvező hozamátlag érhető eL A szőja előnyös beltartalml minősége és aránylag biztos hozamátlaga kapcsán az MNK- ban a jövőben 50 ezer, később pedig 80 ezer hektárra bővítik termőterületét Az Idén a szőjatermesztés technológiájával kapcsolatos frott és íratlan szabályok megdőltek. A kegyetlen száraz évben aránylag jő és kiegyenlített a hozam. Igaz viszont, hogy a szőja rendkívül vfzlgényes növény. Ezért célszerű, ha öntözhető területre kerül. Szükség esetén — mint az Idén Is — optimális vízmennyiséget kaphat, s ezt Jő hozammal hálálja meg. Egyegy fajtája azonban enyhén szárazságtűrő, kevés csapadékkal Is beéri, ugyanakkor jő hozamátlagot nyújt. Ezeket a jő Húspótló élelmezési alapanyag tulajdonságokat a jövőben ki kell használni. X X X Jelenleg nálunk persze nemcsak a kiváló minőségű vetőmag beszerzése okozza a gondot. hanem a begyűjtött szemtermésnek a forgalmazása Is. Persze az sem lényegtelen, hogy hazánkban a szőja felvásárlási ára alacsonyabb, mint például a babé, ugyanakkor termesztése lőval munkaigényesebb. A jövőben ezt azért Is méltányolni kellene, mert a szójával úgy számolunk, mint húspótló élei mlszerlparl. Illetve közélelmezési alapanyaggal. Permtittuó és más gépek a bemutatón. Fotó: üal-HOKSZA ISTVÁN r 11 Egyszerűbben, olcsóbban Az utóbbi években bekövetkezett változások, a hagyományos energiaforrások csökkenése, az árak folyamatos emelkedése jelentősen kihatott az energiagazdálkodásra. A mezőgazdasági termelés növekvő energiaigénye és a fogyasztás korlátozott lehetősége megköveteli a mezőgazdasági üzemekben az energiagazdálkodás folyamatos elemzését. Az energiafogyasztás növekedése szoros összefüggésben van azokkal a társadalmi változásokkal, amelyek a múlt évtizedben a mezőgazdasági dolgozók életében bekövetkeztek. A termelés növekedésével és korszerűsödésével párhuzamban rohamosan csökkent a foglalkoztatottak száma. A nehéz fizikai munkát korszerű gépek váltották fel, könnyebbé, szebbé vált a falu dolgozóinak élete, növekedett viszont a mezőgazdaság energiafogyasztása. A múlt Időszakban a szövetkezetek és az állami gazdaságok jelentős fejlődésen és nagy változásokon mentek keresztül. A termelés összpontosítása, a szakosodás, a tevékenységi kör bővülése jellemző erre az Időszakra. Speciális üzemágak, szakosított állattartó telepek alakultak Szlovákiában Is, amelyek mind az üzemanyag-, mind a hő- és vlllamosenergia-felhasználás tekintetében jelentős objektumok. Milyen tartalékok lehetnek manapság az állattenyésztésben? A kialakított fejlesztési Irányok általánosságban megfelelnek a racionális energiagazdálkodás Igényelnek. A sertéstenyésziés nagyüzemi technológiája több vonatkozásban Is továbbfejleszthető. Ez persze szükséges és lehetséges Is. A sertéstartó épületek fűtése és szellőztetése — korcsoportonként — változó mértékű ugyan, de nélkülözhetetlen. A szakemberek előtt nem szorul különösebb bizonyításra, hogy pl. a kocaszállás vagy a flaztatő fűtése olajjal, olcsóbb, mint a biológiai energiával, vagyis a drága takarmánytáppal. A hizlaldákban viszont nem kell fűteni. Az Intenzív szellőztetés viszont itt Is fejlesztésre szorul. A jövő sertéstartó telepeinél keresni kell — különösen nyáron — a természetes szellőztetés lehetőségét. A sertéstenyésztésben, például a ketreces malacnevelés mintegy 20 százalékkal növelheti a kapacitás jobb kihasználását. Az energiafogyasztás viszont alig nő, esetleg változatlan marad. A sertéságazat fejlesztésével a fajlagos energiafogyasztás tovább javítható. Mégpedig olyan mértékben, hogy egy kilogramm húsra vetítve a villamos energia és a folyékony tüzelőanyag hasznosítása mintegy 10—15 százalékkal csökkenjen. Ahol erre az adottságok megvannak, ott a földgázra való áttérés Jelentős megtakarítást eredményezhet. Az új telepek építésénél az energiaigényesség és az energlaszerzés lehetőségét az eddigieknél jobban figyelembe kell venni. Az energiahordozók megválasztásánál célszerű a szilárd tüzelőanyag Igénybevétele. A szarvasmarha-tenyésztés Iparszerű termelésfejlesztése elősegitője az energiatakarékos gazdálkodásnak. A húshasznú állatok külterjes tartása minimális energiát Igényel. Az intenzív tejelő állományok tartása viszont nagy energiaszükséglettel lép fel. Itt az Igény differenciáltan Jelentkezik. A tejelő tehenek tartása nem Igényel mesterséges fűtést és szellőztetést. A tartás lehet szabad, rekeszes vagy mélyalmos. Legenergialgényesebbek az elletés és a borjúnevelés épületei. Ezeknek a fűtése és mesterséges szellőztetése elengedhetetlen. A központi fejőházak terjedésével ugyanakkor a fejés és a tejtermelés energiaigény nemcsak fajlagosan, hanem abszolút mérőkben Is csökkenthető. A szarvasmarhák takarmányozásában viszont alapvető szemléletváltozás, s persze hatékony Intézkedések szükségesek. Ezen a területen számottevő energiahordozó takarítható meg. A jövőben minden eddiginél Jobban kell támaszkodnia a tömegíakarmánytermelés és a melléktermékek nyújtotta lehetőségekre. A szarvasmarha-ágazat jelenlegi takarmányozása a túlzott abrakfelhasznélás miatt költséges, s az energiaárak emelkedésével termelése ráfizetésessé válhat. Az ágazat takarmányellátásában tehát a lehető legkisebbre kell csökkenteni az ipari transzmisszió szerepét. Elképzelhetetlen például, hogy a tömegtakarmányokat szárftőrendszereken keresztül, pellettélással (pogácsá2ással), hatalmas energiaráfordítással és költséggel vigyük az állatok elé. Az energiaráfordítás ugyanis a takarmány energiatartalmát egyetlen kalóriával sem növeli, a költségeket viszont tűrhetetlenül fokozza. Ezért a tömegtakarmányok korszerű betakarítása mellett a nedves tárolást és a tartósítást kell előtérbe helyezni. Az így tartósított takarmányt szinte veszteségmentesen, kevés gépt energiával, a lehető legrövidebb úton adhatjuk az állatok elő. A nedveskukorica-tárolás egyik fontos alkalmazási területe éppen a szarvasmarha-tartás lehet. Ez nemcsak a tejtermelő tehenészetekre és a hüsmarhatartásra, hanem az Iparszerű marhahlzlalásra ts érvényes. A takarmányipar főleg fehérjekoncentrátumokat, ásványi anyagokat és vitaminokat adjon ennek az ágazatnak. A többi takarmányt a mezőgazdasági üzemek a szarvasmarha-telepek közvetlen közelében termeljék meg és egyszerű eszközökkel, olcsón tárolják. A gyakorlat szakemberei már tudják, hogy a tömegtakarmány tárolás a legkisebb veszteséggel silózással oldható meg. Ezért a falközt silók általánossá tétele, a nedves tartósítási módszerek tökéletesítése igen fontos feladat a Jövőben. Az állattenyésztésben kialakulóban lévő fejlesztési Irányok a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban megfelelnek a racionális energiagazdálkodás igényelnek. Ezt igazolja például a baromfitartás, amely a felújítás időszakát éli, ahol a mélyalmos tartás helyett a többszintes, ketreces rendszerek kerülnek előtérbe. Ez tovább javíthatja az energiafelhasználás mutatóit. Számítások bizonyítják, hogy például az 1000 tojásra felhasznált villamos és folyékony energia Igénye korszerűsítéssel jelentősen csökkenthető. A jövőben méglnkább törekedni kell a saját energiaforrások maximális kihasználására. A korábban háttérbe szorult lehetőségek Ismét előtérbe kerülnek. Törekednünk kell az új energiaforrások felkutatására. Az ún. „hulladékenergia" hasznosítása tehát fontos feladat. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ
