Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-01 / 39. szám

Ä halhatatlan magyar fes­tő, Szönyi István azt a­­jánlotta kollégái számá­ra, hogy a palettára azokat a színeket kell rárakni, amelyi­kekből minden szín kikeverhe­tő. Melyek azok? A felsorolás fölösleges azok számára, akik megtekintették a Csallóköz Gyümölcse ’83 megnevezésű ki­állítást, ahol az egykori Arany­kert szinte minden színe — a kadmiumsárgátől, az aranyok­keren keresztül, a krómoxldzöl­­dig — újjá éledt. A látogató a kískertészek által termelt zöldség, gyümölcs és virág lát­tán szinte elcsodálkozott, mert ezen a kiállításon olyan szín­világba került, mely a hétköz­napok életében ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő. S el is szomorodott miatta, mert ezeket a színeket lehetetlen rögzíteni. A legérzékenyebb szí­nes film sem tudná érzékelni, mert ezek a színárnyalatok csak az emberi kéz által létre­hozott terményekre jellemzők. Színszomjas világunk üde szi­getének Idén a somorjal (Sa­­morín) művelődési ház adott méltó otthont, a kiállítás újra bizonyította, hogy a dunaszer­­dahelyl (Dunajská Streda) já­rás kiskertészeinek termékbe­mutatója vetekszik akármelyik hagyományos zöldség- és gyü­mölcstermelő tájéval. A kiállításon a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének 23 Járási alapszervezete képvisel­tette magát 499 kiállítási pél­dánnyal. Az alapszervezetek kö­zül elsősorban a dunaszerdahe­­lyit, a diőspatonyit (Orechová Potőű), a somorjait, az alistá­­lit (Hroboüovo), a nagymegye­­rit (Calovo), az ászorit (Kve­­toslavov) és a madit illeti di­cséret, de elismeréssel kell szólni a hősi (GabCíkovo), az illésházi (Nový Život), az eke­­csi (Окой), a nyárasdi (Topof­­niky) és a bácsfai (BáC) kert­barátok aktív hozzáállásáról is. A kiállítás az idén tizenegye­dik alkalommal igazolta létjo­gosultságát. Ehhez pozitívan hozzájárultak a mezőgazdasági nagyüzemek — a somorjai, a légi (Lehnice), az alistáli, a nagymagyári (Zlaté Klasy), а felbári (Horný Bár) szövetke­zetek, az Oszori Magtermesztő Állami Gazdaság és növényne­mesítő állomás, valamint a Slovlik üzem — részvétele Is. a jelenséget, hogy a kiskerté­­szek bizonyos rétegének törek­vése az önellátásra irányul, s ez a valóságnak megfelelően leginkább vegyes kosarakkal nyerhetne kifejezést. Furcsál­­lottuk különben azt is, hogy az alma, amelyet közel 200 pél­dány képviselt a „megméretés­nél“, konkrétabban fogalmazva az éremosztásnál, eléggé „köny­­nyünek“ bizonyult. A bíráló bizottság döntése — az odaítélt érmek alapján — a legtöbb pontot a dunaszerda­­helyi kertbarátok bemutatója kapta. Második helyen a dfós­­patonyi, a harmadik helyen pe­dig az SZKSZ somorjai alap­­szervezete végzett. Nehéz — talán nem is lehet — igazából eldönteni, hogy az utóbbi évek kiállításai közül melyik volt a legszínvonala­sabb. Az azonban egyértelmű­en és dicséretként mondható el, hogy somorján előbbre lép­tek a rendezők. Ojabb ötletek­kel lepték meg az érdeklődő­ket. Teljesebben mutatták be a tevékenységet; jó gyakorlati példáit vonultatták fel az alap­szervezetek integrátori szere­pének. Megérdemlik, hogy a nyilvánosság előtt ts elmond­juk: a kiállítás valóban marok­nyi rendezőgárdája — Ponrácz Gábor, Varga László, )anek Iván mérnök, Matús Ferenc, Pék J6- zsef, Benkovics József. Vörös Károly, Škabla Ferenc és Csé­­mi Antal, valamint a művelő­dési ház személyzete — nagy­szerűen oldotta meg szerteága­zó feladatát. Viszont ezúttal is bebizonyo­sodott, hogy a siker csak ak­kor lehet teljes, ha a rende­zők és a részt vevő alapszer­vezetek is megteszik a magu­két. Ezúttal így történt: nagýon sok szellemi erő, szakmai hoz­záértés formálta sikeressé ezt a kiállítást. CSIBA LÁSZLÓ A kertbarátok és a mezőgazdo­­sági nagyüzemek fokozódó ér­deklődése egyúttal azt is jelen­ti, hogy ebben a járásban va­lóban nagyáráriyú a fejlődés, amit esetenként rendkívüli ked­vezményekkel, vagy kampámy­­szerű szervezéssel is el lehet érni. A dunaszerdahelyl járás­ban — ezt a bemutató gyakor­latilag is igazolta — viszont a termelés hosszútávú megala­pozására törekedtek, s tulaj­donképpen ezzel is magyaráz­ható a gyors fejlődés is. A kis­termelés jövőjének döntő kér­dése, hogy miként sikerül azt minél nagyobb része termelje meg a saját ellátásához elegen­dő zöldséget és gyümölcsöt, hogy minél kevesebben kény­szerüljenek a boltokból vásá­rolni. Ma már viszont az egy­re nagyobb arányú piaci áru­termelés a céljuk. A járást egyébként a legna­gyobb jóakarattal sem lehet gyományos zöldség- és gyü­mölcstermesztő vidéknek ne­vezni. A jelent viszont az iga­zolja, hogy amennyire hátrány a hagyományok hiánya, annyi­ra előny is. Az „elölről kezde­ni“ azt is Jelentette, hogy eb­Látni és láttatni hosszabb távra megalapozni. A szervezésben hathatós segítség mellett, mindinkább a tartós fejlesztést szolgáló elemeknek szükséges előtérbe kerülniök. Ezekről a kérdésekről sokat beszélgettünk a kiállítást meg­tekintő alapszervezeti elnökök­kel, akik elmondották, hogy céljaik hosszabb távra szólnak. A fellendülés első időszakában csak az volt a járás kískerté­­szelnek célja, hogy a lakosság ben a járásban nem hatottak a hagyományok, ezért már a kezdetben úgy irányították a termelést, hogy az a fogyasztói Idényekkel hosszabb távon is összhangban legyen. A bemutató újra bizonyítot­ta, hogy a tervszerűség a ter­melendő zöldség és gyümölcs kiválasztásával kezdődik. Ezért az olyan zöldségfélék és gyü­mölcsök termelését szorgalmaz­zák a járásban, amelyeknek az éghajlati és talajviszonyok leg­jobban megfelelnek és hosz­­szabb távon is biztosított a pia­cuk. Az igen gazdag, látványos kiállítás sok élményt és tanul­­nivalót nyújtott a látogatóknak. A legértékesebb tapasztatatot — szerény meglátásunk szerint- az a törekvés szolgáltatta, amely a kert családellátó sze­repét, a kertészkedés sokolda­lú eredményeit szemléltette. A bemutató elsősorban az utóbbi szempontból kínál tanulságot. A szervezőknek ugyanis a lö­vőben méltányolnia kellene azt Mindent amqu i Aki a gyümölcstermesztés­ben leli kedvét és örö­mét, annak most bőven akad tennivalója, hiszen javá­ban tart a szüret. A kései al­ma- és körtefajtók szedését ne halogassak fölöslegesen, mert a teljesen beérett gyümölcs rosszal tárolható. A közvetlen fogyasztásra is alkalmatlan gyümölcsöt mielőbb dolgozzuk föl vagy etessük meg az álla­tokkal, a beteg, rothadó gyü­mölcsöket pedig jó mélyen ás­suk el. A gyümölcstároló opti­mális hőmérsékletét (4—6 C- fok) és páratartalmát (90 %) hajnali szellőztetéssel és viz párologtatásával állandósíthat­ják. A helyiségben ajánlatos hetente elégetni egy kénszele­tet. Lassan leszüretelhetjük a mandulát és a mogyorót. A naspolya meg a birs még vár­hat egy keveset. A diót rázni keli nem pedig verni, mert a kíméletlen bánásmód következ­tében sok termőrész megsérül. 'A gyümölcs zöld héja egy-két napi füllesztés ntán könnyen elválik, ezért a még zöld diót locsoljuk meg és takarjuk le fóliával vagy rakjuk műanyag zsákba. A gyümölcsösben szüret ntán is akad tennivaló. A beteg vagy károsult ágakat vágjuk le, a vírusbetegségben szenvedő fákat ássuk ki és égessük el. Az idős alma- és körtefákat ré­szesítsük ifjító metszésben, az egrest és a ribiszkét ritkítsuk meg. Szedjük le és égessük el a fák törzsére erősített her­nyófogó öveket, de helyezzünk ki helyettük újakat a később jelentkező kártevők (kis és nagy téli araszoló) összegyűj­tésére. Rétegezziik el az alany­nevelésre meghagyott kajszi- és őszibarackmagokat. fejtrágyáz­zuk a szamócát és telepítsük el a bogyósokat. Ha a felsoroltakkal már meg­birkóztunk, hozzáláthatunk a talajmunkához. A juttatott trá­gyát gyökérkímélő ásással for­gassuk a talajba. Az őszi ásás ntán lehulló falombot gyűjtsük össze és égessük el vagy per­metezzük meg (Kuprikol, Nit­rosen, Varbamid). Ideje begyűjteni a téli kam­ra feltöltésére termelt zöldsé­get. A betakarítást lehetőleg száraz, napos Időben végezzük, mert a csapadékos időben sze­dett. esetleg sérült zöldség gyorsan romlik. A paradicsom már mínusz 1 C-fokon megfagy. Ha még éret­len bogyók vannak rajta, tép­jük ki és gyökerével felfelé függesszük föl fagymentes he­lyiségben, hogy beérlelhesse a termést. A karfiol mínus 2—3 C-fokos hideget is elvisel, ha a rózsáiéra rátörünk néhány levelet. Komolyabb lehűlés ese­tén a növényeket ajánlatos gyökerestől — földlabdával — felszedni, ablakkal és kukori­caszárral takart melegágyban vaev fólia alatt szalmával meg­szórva tovább nevelni. A hónap dereka táján gyűjt­sük be a káposztát, karalábét, burgonyát, céklát, póréhagymát és a gyökérzöldségeket. A ta­vaszi fogyasztásra szánt netre­­zsetyem szabadföldben teleltet­hető, a vékonyabb gyökerek pe­dig homokkal töltött ládában szorosan egymás mellé ültetve egész télen hajtathatok. A tö­vestül felszedett, nyirkos ho­mokban tárolt halványító zel­ler levélnyeleit télen spárga módjára elkészítve vagy salá­taként fogyaszthatjuk. Nagyon elővigyázatosan szedjük föl a feketegyökeret, mert ha meg­sérül, elfolyik belőle a tejnedv és a spárga módjára elkészí­tett gyökér élvezhetetlenül rá­gós lesz. Ha az ágyást vasta­gon megszórjuk szalmával, e­­gész tavaszig folyamatosan szedhetünk feketegyökeret. A hónapos retek gyorsan púd vésődik, tehát folyamatosan szedjük a fejlett gumókat Ás­suk ki a tormát. A megvasta­godott főgyökeret a gyökérzöld­ségekhez hasonlóan tároljuk, á talpgyökerekből dugványt ké­szítünk és azonnal eltelepít­jük. A bimbóskel akkor a legfi­nomabb, ha már megcsípte a dér. A száron alulról fölfelé haladva, mindig a legnagyobb fejecskéket szedjük, hogy a többi is szépen kifejlődhesen. Szabadföldi teleltetés esetén hótakaró alól is szedhető. Az augusztus végén vetett sárgarépára meg petrezselyem­re tegyünk melegágyi ablakot vagy fóliát. Hajtatásra még most is vethetünk korai sárga­répát. Szedjük föl és fagymen­tes helyen tároljuk a tavaszi telepítésre szánt, egyéves spár­­gamagoncokat. Az első talaj­menti fagyok után gyűjtsük össze a sütő- és laskatököt Frissen trágyázott földbe vagy istállótrágyázott elővetemények után ültethetjük a telelő kel­káposztát, jól megművelt föld­be eldnggathatjnk ■ nagyobb (15-30 mm átmérőjű) dughagy­­mát és — csávázás után a fok­hagymát. A telelő salátát kelet­­nyugat irányú barázdába aján­latos telepíteni. A növényi maradványokat gyűjtsük össze és semmisítsük meg, a felszabadult ágyásokat — a növényforgó kívánalmai­nak megfelelően — szórjuk meg szerves- és műtrágyával, majd forgassuk meg a földet. A szőlőtermelők lassan befe­jezik a korai és megkezdik a késel borszőlők szüretelését. Ne kapkodjak el. mindig a kö­rülményekhez igazodva határoz­zuk meg a szedés időpontját. Az egészséges szőlőt addig ér­demes a tőkén hagyni, amíg gyarapszik a bogyók cukortar­talma (próbaszüret I. mert a szőlőbogyó teljes érettség ide­jén a legnehezebb, tehát ilyen­kor nyerünk legnagvobb töme­get. Persze a minőség Is telies érettség Ideién a leeinbb. Aki­nek nagyobb ültetvénye van, lehetőleg fajták szerint szüre­teljen. tgy jobb minőségű, jel­legzetes bort nyer, illetve job­ban jár az értékesítéskor. )ó tudni, hogy az illatos faj­tákat viszont valamivel teljes érettség előtt ajánlatos szüre­telni, mert ekkor tartalmaznak legtöbbet a jellegzetes illat­anyagokból. Érdemes megje­gyezni. bogy a hazai mustfo­­kolók 15 C-fokos hőmérsékle­tű mustban mérnek valós cu­kortartalmat. A fehér bort adó fajtákat azonnal zúzzuk és préseljük. Aki siller bort szeretne, a kék fajtákat bogyózás és zúzás után (cefre) 2—3 napig erjesz­­sze a héjon és a zajos erjedés kezdetén fejtse át a mustot a hordóba. Igazi vörös bort ak­kor kapunk, ha a cefrét 5—8 napig erjesztjük s csak a za­jos erjedés utón töltjük hordó­ba a mustot. A mustgáz életveszélyes! Ha erjed a bor, csak magunk elé tartott égő gyertyával men­jünk le a pincébe. Ha a láng kialszik. azonnal forduljunk vissza és csak alapos szellőz­tetés ntán térjünk vissza a pin­cébe. Ha a szellőztetésre nin­csen mód, akkor inkább má­sutt erjesszük s csak később vigyük a pincébe a bort. Most nyújtanak élvezhető gyümölcsöt a kései csemegesző­lők. A közepes nagyságú, la­zább fürtökből télire is ajánla­tos félretenni (fölfüggesztve, fűrészporba ágyazva) néhányat. Szüret ntán az ültetvényt mi­előbb készítsük fel a télre Ne sajnáljak a fáradságot, gyűjt­sük össze a lehullott bogyó­kat. fürtöket és leveleket s az egészet semmisítsük meg. Ha ezt elmulasztják, jövőre aligha­nem sokat költhetünk vegysze­rekre. A termő szőlőben pótoljuk a tőkehiány! (oltvány, döntés, bujtás). Aki telepítéshez készü­lődik, juttassa ki a szerves- és műtrágyát s végezze el a ta­lajforgatást. A felületi taiaifer­­tőtlenítést mellőzzük, az ülte­téskor végzott, közvetlen fer­tőtlenítés lényegesen hatáso­sabb. A disz- és pihenőkertben ge­reblyézzük át a gyepet és vé­konyan szórjak meg szerves trágyával. Mielőbb szedjük föl a virághagymákat, mert ha te­­leszívják magukat nedvesség­gel, nagy lesz a tárolási vesz­teség. A rododendront, az azá­­leát meg a pünkösdi rózsát ön­tözzük be erjesztett galamb­vagy tyúktrágyával, a fnksziát vigyük a pincébe. A még szé­pen virnlö növényeket éjszaká­ra érdemes betakarni fóliával, mert ha megcsípi őket a dér, a szirmaik és a bimbóik meg­feketednek. A kitépett vagy levágott e­­gészséges növényeket komposz­táljuk, a fertőzötteket azonnal égessük eL A felszabaduló vi­rágágyakat trágyázzuk meg és kapáljuk be vagy rögösre ás­suk fel. Ha a rózsa és a díszcserjék már elhullaftották a lombjukat, megkezdhetjük a telepítést. Még ültethetünk tulipánt, jácin­tot és liliomot, az erkélyládát betelepíthetjük törpe őszi kri­zantémmal. Az aszparágusz é­­rett magját két napi éztatás ntán tőzegbe vetjük. (kf) Az Ax ’83 Országos Mezőgazdasági Kiállításon a kertészkedők és állattartók körében komoly érdeklődést váltottak ki a StakCínl AG melléküzemágának háton hordozható, motoros fűkaszái (teljesítményük percenkénti 4500 fordulatnál 1,32 kW), valamint a Terúat Efsz ben hazai kellékek felhasználá­sával kifejlesztett, a Terra klstraktorok helyettesítésére szánt, motoros talajlazítók. Fo,ö: ‘bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom