Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-24 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. szeptember 24., 7 BESZÉLŐ FORMÁK Imrich Vanek kiállításáról ,л ■« Augusztus végéig tekinthette meg a közönség a komáromi (Komárno) Dunamentl Múzeumban Imrich Vanek szobrászművész alkotásait. Minthogy a kiállítás tovább vándorol Szlovákiában, és a közeljövőben több járási székhely galériájában Is megtekinthető lesz, rövid ízelítőt adunk szóban-képben erről a kitűnően összeválogatott tárlatról, amely áttekintést nyújt a művész lmár három évtizedes munkásságáról, útkereséséről, stllárts és alaktani kifejezésmódjának fejlődéséről. Életrajzából tömören: 1931-ben született Érsekújváron (Nové Zámky). Tehetsége korán kitűnt: már tizenhét éves korában két alkotásával nyert dijat egy Iparművészeti kiállításon. Ugyanilyen Irányban folytatta főiskolai tanulmányait a Prágai Iparművészeti Főiskolán, ahol 0. Eckert nemzeti művész tanítványa volt. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége már főiskolás ével alatt a tagjává választotta, 1971-től pedig tagja a Genfben székelő A. I. C. A.-nak, vagyis a Keramikusok Nemzetközi Akadémiájának. Művészetének ezt a magas szintű nemzetközi elismerését nagymértékben köszönheti annak, hogy 1969-ben fődíjat nyert egy ravennal (Olaszország) nemzetközi kerámiaversenyen. Ma Bratislavában él. Egy beszámolót mindenképpen áttekinthetőbbé tesz bizonyos rendszerezés, bármin Is alapuljon. Imrich Vanek művészetével kapcsolatban azonban a mindenáron rendszerezni akaró tárlatlátogató, vagy akár mflltész, alighanem tanácstalan marad. Az alkotások egyszerűen nem tűrik a skatulyázást; látszólag túlnőtt motívumok térnek vissza évek múltán, csiszoltabb, letlsztázottabb formában; Időben jól behatárolhatóan megjelenik egy stllusteremtőnek vélhető alkotás, amely egyedi, elszigetelt marad; a figurális ábrázolás mindjobban közeledik a realizmus felé, amikor teljesen váratlanul egy-egy nonfiguratív darab — sőt, sorozati — kerül ki az alkotóműhelyből; reliefek yáltakoznak egy- és többelemes plasztikákkal. Imrich Vanek kiállítása egyfajta „művészi káoszt“ Indukál a látogatóban, amely csak a művészetben lehetséges paradoxonnal mégis az egység, a rendezettség benyomását kelti. Ez az egységteremtő tényező Fiú kerékkel pedig nem más, mint maga a művész egyénisége. Ez tükröződik vissza törvényszerűen valamennyi alkotásán, amelyek ilyen értelmezésben már csak felszínes külső jegyek alapján különböznek egymástól, de lényegükben mindegyikük magában hordja alkotója lelkivilágát. Közel száz — egészen pontosan kllencvenegy — darabból lehet megszerezni ezt ez össz-Vlrág benyomást; ennyiből áll ugyanis a kiállítás, amelyet Komárom után több Járási székhelyen is megtekinthetnek a művészetet kedvelők még ebben az évben, Így például december folyamán a művési szülővárosában, Érsekújváron. Nem érzem ellentmondásnak korábbi szavaimmal szemben, hogy most mégis az ldőrendlség alapján mutatom be Imrich Vanek néhány alkotását. Éppen ellenkezőleg: ily módon érzékeltethető talán a legjobban sokoldalúsága, téma- és formagazdagsága, tág művészi horizontja. 1975-ből származnak Tisztelet Beethovennek és Tisztelet Bartóknak című plasztikái. Nonftgurativltásuk van olyan fokú hogy feltétlenül „Igénylik“ a elmet mint művészi magyarázatot; ennek tudatában viszont a szemlélő mintegy katharzlst átélve fedezi fel az alkotások megdöbbentően szuggesztlv jelzésrendszerét. Aztán — hat év után — a művész újra megformáz egy hasonló témát: Tiszteletadás Gagarin emlékének. Értelmezését vitán felül Ismét csak a cím tereli a helyes Irányba; formanyelve Így viszont teljesen egyértelművé válik. Az újkor egyik hősének, a világűrt elsőként lelgázó embernek a kőkorongból kilépni készülő masszív, aránytalanul széles, erőt sugárzó alakja tökéletes jelkép. A közbeeső Időszakból — 1978- ból származik Fiú kerékkel című plasztikája. Szinte kézzelfogható átmenetet, átkötést képez a figurális ábrázolás fentebb említett foka között. Mitől „fiú“ ez a fiú? Mindenekelőtt attól, hogy már az első ráplllantásra nyilvánvaló, hogy nem férfi és nem Is nő. Minden erre utaló művészi jegy hiányzik belőle; törékenységén, sutaságán viszont annál Inkább érezhető „emberi éretlensége“. Ezt a benyomást csak megerősíti a küllőmotívumokkal hangsúlyossá tett kerék egyértelmű szimbolikája. Reliefjei közül hármat említünk: az Időeltérés köztük négy esztendő, tehát sző sincs valamiféle művészi korszakról, kétségtelen hasonlóságuk ellenére sem. 1979-ben készült — zománcozásos és aranyozásos felszíni megmunkálással — a Fej macskával című relief. Minthogy csodálatos színeit sajnos nincs módunkban érzékeltetni, az alaktanáról szólunk néhány szót. Az arc függőleges tengelye szimmetriát, harmóniát teremt; oválisát tökéletesen ellenpontozza a derékszögben alatta fekvő macska figurája. Egységes keretet alkot az arcot övező hajkoszorű, amely alul szinte szervesen megy át a macska „nyoszolyájául“ szolgáló párnába. Elvontabb, több elemzést Igénylő az önarckép című, 1981-ből származó relief; talán Inkább a művész egyéniségét, mint fizikai küllemét ábrázolja. 1982-ben készítette az Arany-nap elmű reliefet. Az aranyozott kerámialemez szinte nem Is Igényel magyarázatot: a protuberanciákban vonaglő tűzgömb önmagáért beszél. Befejezésül két olyan alkotását említjük, amelyek közeli hasonlósága teljesen egyértelmű. Mindkettő 1980- ban született, mindkettő elme Virág, bizonyítékként már ennyi Is tökéletesen elég. Van azonban még valami, Tiszteletadás Gagarin emlékének Lány macskával (relief) (A szerző felvételt j ami közös bennük, és ezzel egyúttal Imrich Vanek formanyelvének egy új oldalát, a többelemes plasztikát is bemutathatjuk. Két hatalmas tömb között egy virág: féltőn-ővőn vcczik körül, vigyázzák törékenységét. Ez az alapgondolat szinte hajszálra azonos, és azonnal felismerhető míhdkét alkotáson; a formai különbségek valóban csupán a megkülönböztetést szolgálják, sem funkcionális, sem stílustant szerepük nincs. Helyszűke miatt nem szólhattunk a további nyolcvanegynéhány alkotásról, amelyek döntő többsége pedig szintén megérdemelte volna. Kedvcsinálónak azonban talán ennyi is eKg ahhoz, hogy aki szereti a plasztikát, a képzőművészetnek ezt a tőr-nyelven beszélő, érdekes Irányzatát, ellátogasson Imrich Vanek kiállítására. Semmiképpen sem fog csalódni! VASS GYULA tatalmaink kétségtelenül sokat H adnak az öltözködésre, halul.-* seletre. A cél nyilvánvaló: praktikus, modem és fóleg egyéni öltözködés kialakítása. Megfigyelésem szerint az eredmény máris számottevő. Leányaink hajviselete például — elenyészően kevés kivétellel — az alábbi két csoportba sorolható: Díszletkonty. Elöl csillogó fürtök, selymes hullámok, esetleg masni. Visszáján aládúcolás kócból, csipeszből, befőzögumiból, afrikból. Fél méternél magasabb egyedek derékban keresztkötéssel biztosítva az összeró, gyás ellen. Vlzbejúlt-frlzura. Hosszú és rövid hajból egyaránt jól mutat. A rövid szabadon hagyja a tarkót, a fül tövét. Csak a szemet és az orrot fedi. A hosszú változat nyakba növesztve sálat, gallért pótol. Hajszínek: a színehagyott, a mellírozott, a satírozott és a mitölfehérazeleje. Leányaink ízléses, egyforma köpenyben járnak. Hogy mégis egyéni legyen, a fehér gallért valamennyien leszedik, a felső három gombot valamennyien kigombolják, a felső részt valamennyien V alakban vtsszatürik, így nyernek köldökig érő, diszkrét, egyéni kivágást. Az öv lehet szoros vagy laza. A szoros változat golyóálló marhabőrből készül, fulladásig összehúzva viselendő. A laza öv a köpeny anyagából clpőzslnórrá sodorva, térdmagasságban hordható. Köpeny alá általában a kinőtt kockás ruha, tornaórás napokon anyu fittteres tüll kisestélyije kerül. Ékszert általában iskolában nem hordanak, legfeljebb nyakban kardlnálisláncot, tehénkolompot, hajólán-G. SZABÓ {ÜDÍT: l)lvat cot vasmacskával. Persze nem hoszszút, mert az a futáskor a bokán sebet ejt. Esetleg az órájukon fityeg valami kis encsem-bencsem, csikókalőne, zsugorított lókoponya, lépegető exkavátor, ilyesmi. Tanszereiket kizárólag erszényben, piperetáskában, abrakos tarisznyában, sport szatyorban, babatáskában, varrókosárban, katonaládában, hajóbőröndben hordják, aktatáskát tstenments, mert azonkívül, hogy kényelmes és a tanszerek jól elhelyezhetők benne, semmi egyéb előnye nincs. A tarisznyát átalvetve, a sportszatyrot az út porában, a többit hasra szorítva viselik. Festeni egyáltalán nem festik magukat. Szemüknek néhány használt gyufaszál segítségével adnak fiatalosan kiélt tekintetet. Ifjalnk részére nem rendszeresítettek formaköpenyt. De fölösleges ts lett volna, mert ruházkodásuk így Is teljesen egyöntetű. Egyenpulóverük színe a tavalyi feketéről egyéb kacagó színekre változat. Kötésmtntája praktikusan laza, így ha az Iskola előtt beleakad valamibe, csak otthon estk pofára a viselője. Az egyennadrág a farnál kezdődik, és az üt porában ér véget. Felsőtájon tenyérnyi félcédula Löwlnger bácsi New Hüggll am Müggll-l címével. Szára valamivel bővebb az őst magyar lobogós gatyánál. Tartja fél méter széles marhabőr és a lelkesedés. Ifjalnk hajdan oly népszerű hülyegyerek-frtzurálát ma már csupán néhány maradt felnőtt hordja. Helyette a szélborzolta, a vihartépte, a mtnekmenjekaborbélyhoz, a haveromvágtaszabóollómd dívik. Színben a kesetövű, a bronztetejű, a norvégmintás és a mtnekengedtem a kedvelt. És ezzel nagyjából végeztem ts az utcáinkon zajló reprezentatív dtvatrevü Ismertetésével. Bizton állíthatom, hogy tfjóinknak sikerült biztos, jó ízléssel teljesen egyéni serdülődivatot teremteniük. PETŐFI SÁNDOR: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár, S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramllk az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki mögt fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfőmra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor Is, ott is, örökre szeret!
