Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-10 / 36. szám

1983. szeptember 10. SZABAD FÖLDMŰVES Bulgária nemzeti ünnepén Az együttműködés ejmčšyitšsévei Bulgáriában az 1923. június 9-i ál­lamcsíny után a fasiszták felszámol­ták a demokratikus vívmányokat és elfojtották a munkásosztály mozgal­mait. A Bolgár Kommunista Párt a Dimitrov és Kolárov vezette antifa­siszta szeptemberi felkeléssel vála­szolt, amit azonban kegyetlenül le­vertek. A kommunista pártot betiltot­ták, a véres fehérterror időszaka kö­vetkezett. 1944-ig az országot fasisz­ta, illetve szélsőjobboldali kormányok vezették. A bolgár munkásosztály a kommu­nista párt vezetésével elkeseredett harcot vívott a demokratikus jogo­kért, Létrejött a munkásosztály és a parasztság harci szövetsége, amely később kulcsfontosságú szerephez ju­tott az 1941—1944-es antifasiszta fegy­veres ellenállásban. 1927-ben legális munkáspártot hoztak létre Bolgár Munkáspárt néven, és független szak­szervezetek alakultak. A gazdasági vi­lágválság idején hatalmas sztrájkok törtek ki. Az udvar, a nagyburzsoázia és a tá­bornoki kar németbarát körei lemon­dásra kényszerftették K. Georgiev kor­mányát. Ezt követően a monarcho­­fasiezta kormányok politikája követ­keztében Bulgária gazdaságilag és po­litikailag közeledett a fasiszta Német­országhoz. 1941. március 1-én Bulgá­ria csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A német csapatok már másnap bevonultak az országba. A Szovjetunió elleni náci támadás után a kommunista párt vezetésével megkezdődött a bolgár nép harca Né­metország és a hazai monarcho-fa­­siszta rezsim ellen. Az ellenállási harc alapját a fasizmus marxista elemzése, a népfront-polititika kidol­gozása, a BKP KB 6. plénumának ez antifasiszta népfront létrehozásáról szóló határozata, a Politikai Bizottság­nak a fegyveres felkelés előkészíté­séről hozott határozata teremtette meg. A kommunista párt vezetésével 1944 nyarán létrejött a Hazafias Front, amelynek programja a fasizmus meg­döntése, barátság a Szovjetunióval és a szomszédos országokkal, népi de­mokratikus kormány létrehozása volt. A partizánmozgalom népfelszabaditó hadsereggé szerveződött. A Szovjet Hadsereg előnyomulása 1944 nyarán már közvetlen bukással fenyegette a monarcho fasiszta rend­szeri. 1944. szeptember 5-én a Szov­jetunió hadat üzent Bulgáriának, mert a kormány továbbra is támogatta a náci Németországot. 1944. szeptember 8-án a szovjet csapatok átlépték az észak-keleti határt, a bolgár hadsereg letette a fegyvert. A Vörös Hadsereg harcosait népfelszabadítékként üdvö­zölték. így kedvező feltételek alakul­tak ki a fegyveres felkelés megindítá­sára. Az 1944 szeptember 9-i népfel­kelés megdöntötte a reakciós rend­szert, megalakult a Hazafias Front kormánya K. Georgiev vezetésével. A népfelkelés megnyitotta Bulgária előtt a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet útját. Szeptember 10-én hadat üzent Németországnak és a Szovjet Hadsereg oldalán részt vett Délkelet-Európa felszabadításában. A népi demokratikus kormány meghir­dette programját. Az 1946 márciusi földreform min­den húsz hektáron felült földbirtokot kisajátított. 1946. szeptember 8-án népszavazás döntötte meg a monar­chiát, szeptember 15-én Bulgáriát népköztársasággá kiáltották ki, G. Di­­mitrovot pedig novemberben minisz­terelnökké választották. A Hazafias Front II. kongresszusa áj, szocialista programot fogadott el. A BKP V. kongresszusa határozatot hozott a szocializmus alapjainak le­rakásáról és megerősítette az első öt­éves terv irányelveit. A BKP VII. kongresszusa megállapította, hogy Bulgáriában győztek a szocialista ter­melést viszonyok, s Bulgária ezzel elmaradott agrárországból fejlett szo­cialista ipari-agrár országgá vált. A BKP VIII. kongresszusa megvitatta az 1980-ig terjedő távlati terv irány­elveit, IX. kongresszusa pedig rögzí­tette az ötödik ötéves terv feladatait, amely a szocializmus anyagi-műszaki bázisának kiszélesftését, a munka termelékenységének és a termelés ha­tékonyságának növelését, a tudomá­nyos-műszaki forradalom véghezvite­lét, a mezőgazdaságban pedig az ipar­szerű termelés fokozatos bevezetését szorgalmazta. A BKP X. kongresszu­sán új pártprogramot fogad ek el, amely a fejlett szocialista társadalom felépítését és a kommunizmusba va­ló fokozatos átmenet előfeltételeinek megteremtését tűzte ki célul. Bulgária már 1948-ban kétoldalú szerződéseket kötött a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal. Alapfíú tagja a KGST-nek és a Var­sói Szerződésnek. A BNK több mint nyolcvan országgal tart fenn diplo­máciai, több mint száztíz országgal pedig kereskedelmi kapcsolatokat. Számos nemzetközi szervezet tagja, közlük az ENSZ-é és az UNESCO-é. A BKP mint a nemzetközi kommu­nista mozgalom tagja következetes harcot folytat a kommunista pártok nemzetközi szolidaritásáért és akció­­egységéért a marxizmus-Ieninizmus, a proletár internacionalizmus alapján. lurij Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a közel­múltban interjút adott a moszk­vai Pravdának. Lapunk Jurij Andropov válaszait kivonatosan közli. Újabb lépés A bolgár népgazdaságra az utóbbi években a fejlődés stabil üteme jel­lemző. A múlt évben például jelentős mértékben nőtt a termelés terjedelme mind az iparban, mind pedig az agrár-ipari komplexumban. A népgaz daság stabil fejlődése lehetővé '.eszi a lakosság egyre növekvő igényeinek teljesebb kielégítését. Az idén tovább nő a népgazdaság belterjesítése és a munkatermelékenység. A BNK jelentős sikereket ér el a külkereskedelemben, amely a KGST- tagországok hatékony együttműködé­sének eredménye. A szakosítás és a kooperáció elmélyítésére jó példa az emelő és szállító berendezések gyár­tása. amelyeknek 95 százalékát expor­tálják. Ugyancsak jelentős sikereket érnek el a traktorok és a mezőgépek gyártásában. A KGST keretében a 261 traktor és mezőgép gyártásából Bul­gária batvanat vállalt, jelentős a ha­jógyártás, a személy- és tehergépko­csik alkatrészeinek gyártása, s kivá­ló eredményeket érnek el az elektro­nikai és az elektrotechnikai iparban is. A mezőgazdaság viszonylatában nagy termőképességü vetőmagot és ültetőanyagot szállít külföldre, főleg az árpa. a kukorica, a paradicsom, a herefélék, a cukorrépa, a paprika, a szőlő és a gyümölcsfélék esetében. A BKP XII. kongreszsusának határo­zatai értelmében a nyolcadik ötéves tervidőszak végéig az 1980-as év va­lóságához viszonyítva a külkereske­delmi árucsereforgalom 4Q százalék­kal növekszik. Bulgária sokoldalú tudományos-mű­szaki együttműködést folytat a Szov­jetunióval és a szocialista közösség többi országával. Itt elsősorban a mű­szaki tervdokumentációk és a tapasz­talatok kicserélésére, a szakkáderek előkészítésére, közös tudományos-ku­tató munkák végzésére, a tudományos kntatás terveinek koordinálására, kö­zös intézetek, laboratóriumok, irodák és központok építésére, közös nem­zetközi munkaközösségek kialakításá­ra kell gondolnunk. (blm) Az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról szőlő szovjet—amerikai tárgyalásokon egyelőre nem tapasz­talható semmiféle haladás, és sajnos ezt nem Is lehet remélni, amennyiben az Egyesült Államok továbbra lsktart jelenlegi álláspontja mellett. Az ame­rikai álláspont „rugalmatlansága“ a következőkben rejlik: Az Egyesült Államok előzőleg azt javasolta, hogy a Szovjetunió „nullára“ csökkentse, vagyis számolja fel valamennyi köze­pes hatótávolságú rakétáját, mfg а NATO semmit sem számolna fel, egyet­len rakétát, egyetlen repülőgépet sem. Vagyis képleiesen mondva, az ő csök­ken ésük a nullával lenne egyenlő. S épp ebben rejlik az amerikai „nul­lamegoldás“ értelme —- a Szovjetunió számára nulla rakéta, míg a NATO számára nulla csökkentés-Az Egyesült Államok most egyetért azzal, hogy a Szovjetunió meghagyja közepes hatótávolságú rakétáinak bi­zonyos számát, de az USA ebben az esetben nemcsak hogy nem csökken­tené közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit egyetlen egységgel sem, ha­nem még megszerezné a „jogo'“, hogy — a brit és a francia rakétá­kon felül — ú] amerikai rakétákat helyezzen el Európában. Rugalmasnak nevezni ezt az álláspontot egyet je­lent a józan ész kigúnyolásával. Ha már a valódi, konstruktív értelemben vett rugalmasságról kell beszélnünk, akkor az egész tárgyalások ideje alatt nem az Egyesült Államok, ha­nem a Szovjetunió tanúsít ilyen ma­gatartást. A Szovjetunió tette a javaslatot az Igazi nullamegoldásra — valamennyi nukleáris eszköz, mind a közepes ha­tótávolságú. mind a taktikai nnkleáris fegyverek felszámolására. Az USA azonban erről hallani sera akar. Arra az esetre, ha a Nyugat nem hajlandó elfogadni ezt a radikális megoldást, a Szovjetunió egy másikat javasol, amely nem annyira radikális, da ugyancsak messzemenő változat: le­mondani minden fajta új közepes ha­tótávolságú fegyver európai elhelye­zéséről és a meglevő eszközök szá­mát hozzávetőlegesen egybarmadával csökkenteni — egyelőre háromszáz ilyon egységet meghagyni a Szovjet­unió és a NATO oldalán.' Ezen túlme­nően a Szovjetunió készségét fejezi ki arra, hogy a csökkentés uíán Európában annyi közepes hatótávol­ságú rakétát hagyna meg, amennyivel Nagy-Britannia és Franciaország ren­delkezik. Mindkét fél tehát a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek hordozóinak azonos számával rendel­kezne. Ezt követően azonban a Nyugaton megint valami újjal álltak elő: azt kezdték hangoztatni, hogy a rakéták azonos száma mellett a Szovjetunió állítólag a robbanótöltetek számát il­letően lesz fölényben. Ez az állítás azonban nem tarthatta magát sokáig, mivel a Szovjetunió kifejezte: kész megállapodni mind a hordozó eszkö­zök (rakélák és repülőgépek), mind a robbanótöltetek számának egyenlő­ségéről. A Szovjetunió álláspontja tisztessé­ges, következetes, ugyanakkor a felek egyenlőségének és egyenlő’ biztonsá­tának elvén alapul. S ha az Egyesült llamok és NATO-beli szövetségesei legalább egy kicsit is az egyenjogú megállapodásra törekednének, a genfi tárgyalások menete egészen más len­ne, és a szerződés nem váratna so­káig magára. Azok a Nyugaton gyakran hangoz­tatott állítások, hogy a Szovjetunió, amikor egyetért az ország európai részén levő közepes hatótávolságú ra­kétáinak csökkentésével, s ezeket a rakétákat a keleti térségekbe akarja áthelyezni, tudatos hazugságként fog hatók fel. Nincs szó semmiféle csele­zésről, hiszen a Szovjetunió nemrég azt javasolta, hogy az európai köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyve­rek korlátozásának fó útja a rakéták leszerelése és megsemmisítése legyen. A Szovjetunió hajlandó még egy Je­lentős lépést teni: Abban az esetben, ha kölcsönösen elfogadható megálla­podás születne — beleértve az USA döntését az új rakéták Európába tör­ténő e' helyezéséről való lemondásról —, a Szovjetunió az ország európai részén levő rakétáinak számát a brit és a francia rakéták számával meg­egyező szintre csökkentené. Ebben az esetben megsemmisítené a Nyugaton SS-2Ü néven ismert korszerű rakéták jelentős részét is. A Szovjetunió újabb lépése első­sorban cáfolja a NATO-országokban elterjesztett állítást, miszerint a Szov­jetunió valójában meg akarja tartani az SS-?0-as rakétáit, s felszámolásu­kat oly módon képzeli el, .hogy azo­kat Európából keletre helyézi ét, má­sodsorban teljes, mértékben alaptala­nok azok a kételyek, amelyeknek most Kína és Japán ad hangot az em­lített áthelyezés lehetőségével kap­csolatban. Az említettek alapján minden elfo­gulatlan ember számára világosnak kell lennie: a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett és megteaa a tárgyalások sikeréért és egy olyen kölcsönösen elfogadható megállapo­dásért, amely megakadályoxná as európai nukleáris fegyverkezési ver­seny újabb és igen veszélyes forduló­ját. Hogy sor kerül-e erre a megálla­podásra, az az Egyesült Államoktól ás az egész NATO-tól függ. A tárgyalá­sok szeptember 6-án kezdődő követ­kező fordulója ebben az értelemben döntő fontosságú lesz. Amennyiben az Egyesült Államok álláspontja a tárgyalásokon továbbra sem lesz konstruktív, s ha Európában valóban elhelyezik az amerikai Per­­shing-2 rakétákat és a robotrepülö­­gépekat, a Szovjetunió kénytelen laas meghozni a megfelelő válaszlépése­ket, hogy fenntartsa az erőegyensúlyt mind regionális, enrópsi, mind globá­lis méretekben. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. A Kínai Népköztársasággal kapcso­latban elmondható, hogy saját nuk­leáris potenciállal rendelkezik, s ez fokozatosan növekszik. Kína egyelőre nem vesz részt a nukleáris fegyve­rek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon. A Szovjet­unióban úgy tudják, hogy e KNK ve­zetői jelenleg érdeklődést mutatnak a nukleáris és más fegyvereket érin­tő néhány kérdés iránt, amelyekről az ENSZ-ben és a genfi leszerelési bizotteőgban folynak tárgyalások. Ha ez a tendencia folytatódik, nem vitás, hogy Kína jelentős mértékben részt vehetne a nnkleáris háború elhárítá­sával és a lázas nukleáris fegyverke­zés megszüntetésével összefüggő prob­lémák megoldásában. A Szovjetunió kész politikai párbe­szédet folytatni Kínával az egyetemes fejlődés alapvető kérdéseiről, minde­nekelőtt a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának problémái­ról. A Szovjetunió és Kína közötti kapcsolatok javítása a jelenlegi fe­szült nemzetközi helyzetben különö­sen jelentős és időszerű. A Szovjet­unió meg ven győződve arről, hogy a két nép érdekei nem térnek el egy­mástól, ami a háborús veszély elhárí­tását és в béke megszilárdítását illeti. A szovjet—kínai kapcsolatok pozitív alakulása hasznára válik mindkét or­szágnak, és nyilvánvalóan kedvesó hatással lesz a globális nemzetközi helyzetre. A SZOCIALISTA KOREA GAZDASÄGI SIKEREI Hili ttllt Itltl Miliőin f' NATO-tábornok: Ha tárgyaló partnereink elfogadják a javaslatunkét, ak kor valahol hibáztunk. A japán annektálás idején (1910—1945) Korea elmara­dott ország volt. A mezőgazdaságra, amely még 1946-ban Is a nemzeti jövedelem 72 százalékát adta, a kistermelés volt jellemző. Az ipar ugyan a 20-as években fejlődésnek Indult, de kiépítése Japán szükségleteihez igazodott. Ko­rea nyersanyagainak egyoldalú kiaknázása nem tette le­hetővé a vegy- és textilipar, s egyéb szakágazatok fejlő­dését. A koreai társadalomban, főleg vidéken feudális viszonyok uralkodtak. A második világháború vége Koreában a japán önkény­­uralom végét Jelentette. 1945 augusztusában a Szovjet Hadsereg szétverte a japán Kvantung-hadsereget, és fel­szabadította Koreát. A hadműveletekben a Szovjet Had­sereg oldalén a koreai partizáncsoportok Is részt vettek. Az északi szélesség 38. fokától délre eső területet a szö­vetségesek egyezményének megfelelően amerikai csapa­tok száilták meg. Koreának a demarkációs vonallal való felosztása lé­nyegesen befolyásolta az ország további sorsát. A hazai reakció 1948 augusztusában az Egyesült Államok ha’ha­­tós támogatásával kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. Er­re válaszként, a demokratikus választások eredménye­ként az észak-koreai küldöttségekből megalakult a Leg­felsőbb Népi Gyűlés, amely 1948. szeptember 9-én ki­kiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A KNDK akkoriban a Mongol Népköztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság után a harmadik or­szág volt, amely a szocialista építés útját választotta. A népi kormány a felszabadulást követően hozzáfo­gott a demokratikus reformok megvalósításéhoz (földre­form, az Ipar és a bankok államosítása, Iskolareform, a nők egyenjogúsága, munkavédelmi rendelkezések, nyolcórás munkanap). A forradalmi változások Irányí­tója a Koreai Munkapárt volt. Az ország gazdasági fejlődését az Imperialista ag­resszió (1950—1953) megszakította. A koreai nép, ame­lyet a szocialista országok és a béke-világmozgalom ak tlv szolidaritása segített, kínai önkéntesek segítségével súlyos vereséget mért a támadókra. Az agresszió okozta károk nagyságát 420 milliárd régi vonra becsülték. A súlyos károkat szenvedett, romba dőlt ország újjá­építését meggyorsította a lakosság rendkívüli lelkese­dése és a szocialista országok segítsége. 1956-ban а Ко real Munkapárt III. kongresszusa elfogadta a szocializ­mus felépítésének programját, és a szocialista iparosítás első szakaszaként az ötéves terv megvalósítását. A nép gazdaság magánszektorának szocialista átalakítása 1958- ban befejeződött, A KNDK lparl-agrérországgá vált. A Koreai Munkapárt IV. kongresszusa határozatot hozott a hétéves tervről (1961—1967), amelyet 1967-ben további három évvel meghosszabbították. 1970 novemberében a Koreai Munkapárt V. kongresz­­szusa elfogadta a hatéves tervet (1971—1976), és meg­állapította, hogy a KNDK szocialista ipari állammá fejlődött. Az ipari termelés ebben az időszakban éven­te 16,3 százalékkal nőtt, s ugyancsak gyors ütemben növekedett a mezőgazdasági termelés. Már 1975-ben tel­jesítették a tervezett 7 millió tonnás gabonatermelést, 1976- ban nyolcmillió tonna gabonőt takarítottak be. A hetvenes évek első felében a KNDK külpolitikai té­ren is jelentős sikereket ért el. Tagja lett az Egészség­ügyi Világszervezetnek és az Interparlamentáris Untó nak, s 1973-ban megfigyelői státussal küldöttséget dele gálhatott az ENSZ-be. Jelenleg több mint száz országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. 1976-ban a hatéves terv céljainak messzemenő telje­sítése után a Koreai Munkapárt Központi Bizottságé 1977- et az új tervidőszak előkészítéseként a lemaradozó ágazatok fejlesztése végett a „kiegyenlítés évének* nyil­vánította. Az 1978. január elsején kezdődött hétéves terv a termelés megduplázását irányozza elő. A nemzeti jövedelmet 1984-ig 90 százalékkal akarják növelni. Rend­kívüli figyelmet szentelnek az energetikai bázis fejlesz­tésének, mert ettől függ az ipar és a mezőgazdaság további fejlesztése. A vegyiparban például 1,6-szorosára növelik az Ipari trágyák, kétszeresére a növényvédő szerek, 9-szeresére pedig a gyomirtó szerek gyártását. 1984-ben tízmillió tonna gabonát, 800—900 ezer ton­na húst, másfél millió tonna gyümölcsöt kell termel­niük. Továbbra is nagy figyelmet fordítanak a gépgyár­tás fejlesztésére, amely már jelenleg a bruttó Ipari termelés egyharmadát adja. }ó példa erre a főváros, Pjöngjang melletti nehézgáplpari kombinát építése, amely a jelenlegi hétéves tervidőszak legnagyobb ipart beruházása a KNDK-ban. A szállítások legnagyobb há­nyada a vasútra jut. 1600 kilométeres pályaszakasz villamosításával a villamosítási részarány 87 százalék­ra növekszik. A szociális és kulturális igények kielégítésére fel­használt kiadások összegét az 1,4-szeresére növelik. Évente 200—300 ezer lakást építenek, az orvosi léte­sítmények számát a hétéves tervidőszak végére 1,3-, a kórházi ágyak számát pedig az 1,2-szeresére növelik. A Koreai Munkapárt VI. kongresszusa, amely 1980 ok­tóberében volt; értékelte a hetvenes évek gazdasági sikereit és kitűzte a nyolcvanas évek feladatait. Az or­szág gazdasági fejlődése lehetővé tette nagy horderejű szociális problémák megoldását Még 1975-ben bevezet­ték a kötelező 11-éves középiskolai végzettséget a fő­iskolások számát 129-ről 170-re növelték, s növekedett az ipari középiskolák és szaktanintézetek száma. A KNDK legfontosabb külkereskedelmi partnerei a szocialista országok, főleg a Szovjetunió, amely hetven létesítmény építésében vagy felújításában vesz részt A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság jelenleg több mint százötven nemzetközi szervezetben fejt ki ak tlv tevékenységet. Külpolitikájában kulcsfontosságú sze­repet tölt be az országegyesítés programja, (—bő)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom