Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-05 / 5. szám

t

A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége oroszvári (Rusovce) helyi szervezetének tagjai a közelmúltban tartották meg évzáró taggyűlésüket. Az eredmények értékelése előtt kerestem fel Nagy Ferencet, a szervezet elnökét, aki nemcsak lelkes szervezője és irányítója a szervezetnek, hanem szakavatott, aktív kertész. Beszélgetésünk során kitűnt, hogy az elért eredmények elsősorban a szervezet vezetőinek jó irányító és szervező tevékenységét dicsérik. Példájukat bizonyítja, hogy a céltudatos, jó irányítás meghozta gyümölcsét, hiszen ma már szervezetüket a legjobbak között emlegetik a Bratislava-vidéki (Bratislava-vidiek) járásban, hogy a községben és környékén sok ember foglalkozik, vagy szeretne foglalkozni szabadidejében kertészkedéssel, s egyre inkább szakszerűen. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1978-ban alakult nyolcvanhat tagú szervezetnek ma már közel ezer tagja van.

A lelkes alapító tagok kezdetben főképpen a családjuk gyümölcs- és zöldségellátását szorgalmazták. Később azonban rájöttek arra, hogy a nagyüze mi kertgazdálkodás nem csökkenti, hanem növeli tevékenységük népgazdasági jelentőségét. A szervezeten belül tisztázódott az is, hogy a kertbarátok nem vetélytársak, mert tevékenységükkel, szorgalmukkal egyre jobban kiegészítik a nagyüzemi kertészetek termelését, és hozzájárulnak a zöldség- és gyümölcs minőségi fajtaválasztásához, s termékeikre a népgazdaság is igényt tart. Ezt figyelembe véve a kertbarátok évről évre több gyümölcsöl és zöldséget igyekeztek termelni: áruikat — a felvásárló központ hiánya miatt — helyben és a főváros piacain értékesítették.

A kertészkedők többféle zöldséget termesztenek. Gyümölcsből viszont igen elterjedt a barack és az alma termesztése,

de akadnak olyanok is, akik a szőlőnek, bogyósgyümölcsnek és egyebeknek hódolnak. A kertészkedéshez szükséges facsemetéket, magokat és egyéb kellékeket a szervezet vezetősége a Kertészeti Szolgáltatáson keresztül, biztosítja. Az sem lebecsülendő, hogy a háztáji kertekben egyre inkább terjed a fólia, vagy üvegház alatti zöldségtermesztés.

Pozitívan értékelhető az alapszervezet vezetőségének az a

célkitűzése is, amely a személyiségformálásra irányult. E törekvés elsősorban a sikerélmények kibontakoztatására összpontosult. Termékeik eljutottak a különböző kiállításokra is, ahol több érmet és oklevelet kaptak példás kertészeti tevékenységük elismeréséül. Ilyen példás kertészkedő Nagy Feri bácsi, a szervezet elnöke is. Feri bácsi lelkes irányítója, példás kertésze szervezetének. Háztáji kertjében kora tavasztól késő őszig fólia alatt és szabad földön terem a zöldség és a gyümölcs. Feleségével — Teréz asszonnyal — már szorgoskodnak az üvegházban: készítik a magágyat, vetik a magokat, hogy legyen elegendő palánta, hogy a szomszédnak is jusson belőle.

Termékeivel minden évben részt vesz a kiállításon. A múlt évben tizenhat féle gyümölcsöt és zöldséget állított ki. A Szőlőskertek királynője, valamint a Cár Alexander almafajta elnyerte a zsűri tetszését, így már a harmadik aranyérem került birtokába. Egyébként a környéken Jól terem a Jonathán, a Golden Delicious is.

Nem csoda tehát, hogy Feri bácsit szinte naponta felkeresik a kertészkedők, tanácsot kérnek tőle, s ő igyekszik mindenkinek segíteni.

A szakavatott elnök rámutatott arra is, hogy a növényvédelem az elmúlt időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül. A kertbarátok tudatosították, hogy ma már szakszerű védekezési módszerek felhasználása nélkül kifogástalan minőségű árut nem lehet termeszteni. A különböző foglalkozású és szakmai képzettségű kiskerttulajdonosok tábora rendelkezik azokkal a speciális ismeretekkel, amelyek a kertészkedéshez nélkülözhetetlenek. A szakmai tudnivalókat egyrészt szakelőadásokon, másrészt szakkönyvek olvasása révén sajátítják el. A vezetőség gyakran tart taggyűléseket, melyet egv egy szakelőadással egybekő’ve tartanak meg. Ezeket az előadásokat a tagok nagyra értékelik, így a gyűléseken a tag ság nyolcvan százaléka megje lenik, s értékes viták, felszólalások hangzanak el. Többen a korai hajtatás és a palántane velés helyes arányainak a megválasztására hívják fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a fóliás és a korai szabad földi zöldségtermesztés palántaigényeit kell kielégíteni. Az alapszervezet vezetősége az igényeknek megfelelően a jövőben szerződéses alapon helyi forrásokból Igyekszik biztosítani a tagság palánta igényét, s a természeteshez szükséges kellékeket. Többen kifogásolták, hogy eddig nem volt szerződéses felvásárlás, felvásárló központ.

ahol a tagság fölös áruját érté' kesíthette volna.

A sikerek és eredmények mellett a helyi szervezet vezetősége, a kiskertek mestereinek köre nagy gonddal küzd, mégpedig azért, mert a taglétszám évről évre nő, a kiosztásra kerülő földterület pedig egyre kevesebb. A falu fejlesztésevei és csinosításával a helyi szervek jelentős munkaerőt kötnek, de a szövetkezetben és a fővárosban is sokan dolgoznak. A szövetkezetek társulása után összeölelkeztek a ligetfaiusi (Petržalka), a dunacsúnyl (Cuűovo), a járfalusi (Jarovcej és az oroszvári földek, s a közeli lakótelepeken élő emberek kertészkedni szeretnének. Oroszvár közelében, a Duna pártján felépült egy új lakótelep, anol ma már több mint harmincezren laknak. Nem véletlen tehát, hogy a szervezetbe a helyi lakosokon kívül, Esősorban azok jelentkeznek, akik állami vagy szövetkezeti lakásban laknak. Az ezer igénylő közül eddig csak százhúsznak sikerült két és fél ár földterületet biztosítani. Tehát mondanom sem kell, hogy megnőtt az igény e hasznos szabadidőtöltés iránt. A vezetőség igyekszik a gondokon enyhíteni, de ez nehézen megy, mert kevés a kihasználhatatlan terület. Illetve akad, mégpedig, a közeli erdők szélén: körülbelül tíz hektárnyi az a terület, amit hasznosítani lehetne, csakhogy a város illetékes szerveit egyelőre nem tudták meggyőzni. Дгга hivatkoznak, hogy az védett terűiét. Ezekről a problémákról ismét szó esett az évzáró taggyűlésen.

A feladatok tehát nagyok: teljesítésükhöz fegyelmezett, céltudatos, szakmailag megalapozott, ugyanakkor lelkes munkára van szükség. Az oroszvárt kertbarátok nem szűkölködnek ezekben az erényekben, s reméljük, hogy reális terveik valóra válnak.

NAGY TERÉZ

Eredményes

tevékenység

Mikor oltsuk az egrest?

Tavaly az egres érése előtt vidékünkön nagy vihar tombolt, s bizony sok törzses egresben kárt tett. Egymás után jöttek a kertészkedők, nézzem meg a kicsi fákat s ha lehet, oltsam be őket űjra. Az erős szél terméssel együtt kitörte az alanyból a nemes koronát, ezért azt tanácsoltam a kertésztársaknak, hogy régi szokásukkal ellentétben, a nyáron ne vágják ki az egrestövek közelében fakadó gyökérsarjakat. Én ugyanis ezeket a sarjakat szoktam alanyként felhasználni a februári oltáshoz.

Pár évvel ezelőtt a kialakult szokásoknak megfelelően oltottam az egrest. Január végén megszedtem az oltógaliyat, amit oltásig sötét pincében, homokba ágyazva tároltam. Sajnos, nagyon sokszor megtréfált az enyhe kora tavasz. A pince fölinelegedett, a nedves homokban tartott oltógallyon megduzzadtak a szemek. Ha ilyen ággal oltottam, a felébredt szemek nem eredtek meg. Bárhogy kísérleteztem, a pincében egyszerűen nem tudtam eltartani az oltógaliyat addig, amíg kizöldül az alany. Más eljárást kerestem, s Így jutottam el a februári oltáshoz. Először február 25-én oltottam be az egres körül kinőtt hajtásokat. Az oltás sikerrel járt, s azóta mindig február végén vagy márcins első napjaiban végzem ezt a munkát. ф

Az oltás legmegfelelőbb időpontja akkor érkezik el, amikor

szép napsütéses az idő, és az alany duzzadó szemeinek vége már halványzöld. Az oltógaliyat nem tárolom, hanem közvetlenül oltás előtt vágom le a már termő fákról. A megszedett gallyat oltókéssel háromszemes darabokra vágom. Az ágdarabkák alsó végét ék alakúra vágom — az ék néhány milliméterrel az alsó szem fölött kezdődik, de a szem sértetlen marad —, majd az alanyt olyan magasan vágom el, hogy nagyjából az oltóvesszővel azonos vastagságú alapot kapjak. Most behasítom az alanyt, betolom az ék alakúra vágott oltóvesszőt (az alany 2—3 mm-rel takarja az éket), az oltást óvatosan bekötöm és bekenem oltóviasszal. Szárazság esetén az oltványt locsolgatni kell, törzséről pedig rendszeresen el kell távolítani az előtörő hajtásokat. Az oltás két vagy három héten belül megered, a szemek hajtani kezdenek. Ha véletlenül virágrügy jelentkezik, azt kicsípem. Az oltványt általában fölkupacoloni, hogy őszig erős gyökérzetet neveljen. Ha eljön az ősz, fölszedem és állandó helyére ültetem vagy elajándékozom az oltványt.

A módszer nem nehéz, bárki könnyen megtanulhatja. Már csak kedvtelésből is érdemes kísérletezni, hiszen a törzses egres közelében fakadó hajtások jó alanyul szolgálnak, oltóvesszőt pedig bármely egészséges, jól termő növényről vághatunk. S mennyivel finomabb a magunk oltotta növény gyümölcse! (Lej

A cseresznye februári ékoltása

Negyedikes elemista koromban június közepén furcsa ötletem támadt: fogtam a lombfűrészt és az utamba kerülő első fáról több ágat lefűrészeltem. Sajnos, cseresznyefa volt, s még abban az évben kiszáradt. „No, fiam, ezt a fát jól beoltottad“, mondta anyám a zörgő levelek láttán. Nem szidott; inkább mosolygott, de a szavait máig sem tudtam elfelejteni.

л következő tavaszon eljött a nagybácsikám, hogy beoltson egy aránylag vastag törzsű almalát. Igyekeztem ellesni a tudományát s a következő években már magam Is kísérleteztem. Még nem voltam 14 éves, már másoknak oltottam almameg körtefát. A sikeren felbuzdulva elhatároztam, megpróbálok cseresznyét oltani, jóvá teszem a' korábbi hibát.

Almát, körtét és kajszit mindig héj alá oltottam, amikor az alany kizöldült s könnyen adta a héját. Ezzel a módszerrel próbálkoztam a cseresznyénél is, de kudarcot vallottam. A következő évben augusztus tizediké utáni szemzéssel kísérleteztem. Mindig négy szemet tettem a héj alá, s ezek közül legalább egy minden alkalommal megeredt, örültem a sikernek s éveken át ezt a módszert alkalmaztam. Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a korábbi módszer nem hozta meg a várt sikert. Alaposan végiggondoltam a dolgot s arra a következtetésre jutottam, hogy a sikertelenség okát a rosszul tárolt és korán ébredő oltóvesszőkben kell keresni. Hiába próbáltam bármit, a korai felmelegedés hatására mindig korán ébredteik a rügyek.

A februári ékoltással első íz-Termékenység

A baromfitenyésztésben nagyon sok értékmérő tulajdonsággal találkozunk. Ilyen például a tojások termékenysége és keltethetősége.

Termékenynek mondjuik azt a tojást, amelyben életképes zigóta van. A termékenységet sok örökletes és köfnyezeti tényező befolyásolja. Legnagyobb szerepe a takarmányozásnak, az eleség fehérje-, illetve A- és D-vt.tamin-tartalmának van. De megfigyelték azt is, hogy a 30 Críokosnál melegebb vagy mínusz 10 C-fokosnál hidegebb környezetben a tojásoknak lényegesen nagyobb hányada marad terméketlen.

A keltethetőség fogalmát nem szabad összetéveszteni a termékenység fogalmával. Keltethetöségen azt értjük, hogy megfelelő technológia alkalmazásával a megtermékenyített tojásból életerős csirkét lehet keltetni. Ezt a tojás alakja, a tojásban

ben 1960-ban tettem kísérletet. A kert végén volt négy megfelelő alany, s mivel telepíteni nem akartam, mindegy volt, síkerül-e az oltás vagy sem. Szép napos Idő volt, már a nedvkeringés is megindult, de héj alá még nem lehetett oltani, tehát az ékoltást választottam. Február 15-én az egyik termő fáról megszedtem az oltógallyat. Háromszemes oltóvesszőket készítettem, melyeket alul ügy vágtam ék alakúra, hogy az ék az alsó és a középső szem között kezdődjék. Ezt követően elvágtam az alanyt — egy méter magasságban, mert itt egyezett az alany és az oltóvessző vastagsága —, rajta az éktől valamivel hosszabb hasítékot készítettem, majd betoltam az oltóvesszőt. Arra különösmód ügyeltem, hogy az alany szárai egy-két milliméterrel túlfedjék az éket, mert így jobb az eredés. Az oltás helyét szorosan átkötöttem — az éken meghagyott szem szabadon maradt, hogy a felső két szem károsodása esetén legalább ez kihajtson —, majd a kötést Is, meg az oltögally végét is bekentem oltóviasszal, hogy ne száradjon ki. Négy alanyt oltottam be, mind a 'négy megeredt. A következő év februárjában újabb kísérletet tettem, megint sikerrel. Azóta mindig ezt a módszert alkalmazom. Egy alkalommal a szövetkezet gyümölcsészének segítettem beoltani ötven alanyt, melyekből harminckettő megeredt.

Tavaly március 27-én próbáltam ékoltással cseresznyét szaporítani. Tíznél több oltásból egy sem sikerült. Megjegyzem, közvetlenül fáról szedett oltógallyakkal dolgoztam. Most — egy tapasztalt kertésztárs tanácsát követve — január elején szedtem oltóvesszőt, és számomra szolkatlan módszer alkalmazásával próbálom őket eltartani a héj alá oltás legmegfelelőbb időpontjáig. Ha sikerül, beszámolok az eredményről.

Lengyel Sándor,

Nagykapos (Veiké Kapušany)

és kelthetőség

lévő tápanyagok, vitaminok, enzimek, hormonok és mikroelemek mennyisége befolyásolja. A 55 grammosnál kisebb vagy 65 grammosnál nagyobb tyúktojás egyformán rosszul keltethető.

Ami a tojás alakját illeti: a szabályos tojás egyik vége tompa, a másik elhegyesedő.

A keltetés! eredményt az is befolyásolja, hogy milyen öreg tojást keltetünk. A jő tenyésztojás legfeljebb hat napos lehet.

Jó tudni, hogy a rokontenyésztés rontja, a keresztezés viszont Javítja a keltethetőséget. A napi adag kielégítő fehérjetartalma, vitaminok (A, Ds, B2, Bi2), mész, foszfor, mangán és igény szerinti mennyisé-1 szelén adagolása ugyancsak kedvező hatással van a tojások keltethetőségére.

Kovács László, agrármérnök

A fagymentes napokon vidáman csattoghat a raetszőollú, folytathatjuk a ritkítást, fatisztogatást, sebkezclést. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, néhány vesszőt állítsunk vízbe, várjunk néhány napot, amíg virágot bontanak, és a rügyvizsgálat eredménye alapján végezzük a metszést. Ez főleg az őszibarack termőre metszésekor lehet segítségünkre. Ha a lemosó permetezést Arborollal végezzük, a kajszit és az őszibarackot kerüljük ki.

Aki még nem szedett oltévesszőt, azonnal lásson munkához. Fatisztogatás közben keressük meg a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomóit, éles késsel vágjuk le vagy az egészet itassuk át petróleummal, esetleg terpentinnel, bogy a lárvák elpusztuljanak. A csonthéjasokról szedjük le a mézgát, alatta a szöveteket tisztísuk ki, benzinnel fertőtlenítsük, majd a sebet zárjuk le fasebkátránnyal, illetve fémmentes olajfestékkel.

A kék csonthéjasokat, a kajszit és a cseresznyét a hónap végén lehet átoltani, de a metszést már most ésszerű elvégezni, hogy a tápanyagok ne áramoljanak át a levágásra kerülő ágrészekbe. Az őszibarackot most ne bántsuk, rajta inkább alvószemzést (augusztus) végezzünk.

Ha kienged a föld fagya, a hónap végén megáshatjuk a telepítéshez a gödröket (kajszi, őszibarack).

A szőlész vegye számba, hány új karára, mennyi dróthuzalra, esetleg oltványra lesz szüksége, és a vegyszerekkel együtt igyekezzen mindent beszerezni. A hónap végén kézbe veheti a metszőollót s 30—40 százalékos tartalékot hagyva, elvégezheti a kardon- és lugasszőlő metszését .Előbb azonban győződjék meg róla, hogyan telelt a szőlő (hajtatás, rügy- és vesszővizsgálat).

A tárolt oltványt úvjuk a penésztől (kénpor, Fundazol), a homokágyat pedig óvatosan locsoljuk, mert a túlnedvesitett közegben a fiatal gyökerek megfeketednek és elhalnak.

Fagymentes időben a tőkehiányt homokföldön döntéssel vagy bujtással pótolhatjuk (saját gyökerű ültetvények). Ha viszont hirtelen fölmelegszik az idő, de később még fagyokra számíthatunk, a hagyományos szőlőket egyik oldalról ki kell nyitni, nehogy kipálljanak, elpusztuljanak az ébredő rügyek.

Az újborokat februárban kell másodszor átfejteni. A lágy borokat savasabbakkal házasíthatjuk. A bor soha ne álljon darabban, inkább sűrűbben fejtsük, lehetőleg zárt fejtéssel.

A palánta beszerzése nemcsak gond, de költség is. Okosan teszi, aki maga nevel palántát. Ha nincsen istállőtrágyánk, hagyományos helyett fűtött melegágyat vagy főliasátras palántanevelőt létesíthetünk. Sőtl Némi palántát ablakba helyezett cserépben, virágládában, üres tejfölös poharakban, fóliatasakokban stb. is kinevelhetünk.

Ha január végén nem kerítettünk rá sort, most már föltétlenül vessük el a salátát, karalábét, paprikát, paradicsomot, majd a hónap derekún a szabadföldi termesztésre szánt korai kelt, káposztát, karfiolt és zellert, s kezdjük meg a korai ültetőburgonya előcsíréztatását.

Ha már nincsen hútakaró, távolítsuk el a száraz növényi részeket és a sóskát fejtrágyázzuk. A pirkadó földre szórjunk Cereritet, gereblyézzük el és vessünk spenótot, borsót, sárgarépát, petrezselymet, mákot, retket, metélőhagymát, ültessünk dughagyát. Helytakarékossági okokból a mákot a sárgarépával együtt vethetjük.

Lapátoljuk át a kom posztot s közben adjunk hozzá kevés műtrágyát. • -A kinevelt palánták tűzdeléséhez tőzegkockára lesz szükségünk. Ehhez már most készítsük elő a melcgágyi földből, tőzegből és homokból (5:1:1) álló földkeveréket.

A virágkedvelők a fásdugványozóshoz most szedjék meg a 20—25 cm-es, egyéves vesszőket (aranyvessző, somfélék, áljázmin, fagyai), majd a címkézett kötegeket nedves homokba ágyazva tárolják. Dugványozással szaporíthatják a muskátlit, fnksziát, pletykát, szkindapszuszt, borostányt stb.

Meleg, világos szobában kivirágoztatliatjuk a manduláról, aranyvesszőről, barkafüzről és japánbirsről vágott vesszőket. Langyos vízben kell tartani őket. Körülbelül 10 C-fokos hőmérsékleten nárciszt, sáfrányt és króknszt hajtathatunk. Aki palántát akar nevelni, most vesse el a nyári szegfűt, az egynyári mályvarózsát, a petúniát, szalviát és a kerti violát.

(kr)