Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 1. szám
1 * 1983. január 8. * SZABAD FÖLDMŰVES 7 ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS TOLSZTOJ: (RÉSZLET) szes villanykörtéket, kivéve egy tizenhat gyertyás kts égőt. A hallgatók, akiknek csak a kenyérjegyre aznap kiadott maréknyi zab volt katonaköpenyük, viseltes bekecsük zsebében — lélekzetüket viszszafojtva hallgatták a káprázatos, de reálisan megvalósítható tervet, a forradalom kilátásait, amely az alkotás útjára lép. A Nagyopera ötpáholysoros zsúfolt nézőterének sötétségét negyven kis villanykörte pisla lénye alig hogy megvilágította. Az óriási színpad kulisszái között, a homályos rivalda előtti asztalnál ült az elnökség. Mindannyian a színpad hátterébe néztek, ahol európai Oroszország óriási térképe fügótt, különböző színű karikákkal és körökkel, amelyek csaknem egész felületét megtöltötték. A térkép előtt, télikabátban, sapka nélkül állt egy kts ember, nagy homlokáról hálrafésült haja árnyékot vetett a térképre. Kezébe hosszú biliárddákót tartott, és sűrű szemöldökét fel-felránt* va, a pálca végével rámutatott hol az egyik, hol a másik színes karikára, amely nyomban olyan éles fényre gyűlt, hogy felcsillant a páholysorok sápadt aranya és láthatóvá lettek a sovány arcok, a figyelemtől tágranyllt szemek. A férfi magas hangja jól hallatszott a feszült csendben. — Minálunk, csupán európai Oroszországban — sok trillió púdra rúg a tőzegmennyiség. Ezzel évszázadokra el vagyunk látva. A tőzeg — helyi fűtőanyag. Egy gyeszjattn tőzeg mocsár huszonötször annyi hőenergiát ad, mint egy gyeszjatln erdő. Elsősorban a tőzeg, majd pedig a fehér és fekete szén az, ami eldönti a forradalmi építkezés problémáit. Mert az a forradalom, amely csak a harcmezőkön győzött, és nem tért át nyomban eszméink reális megvalósítására — elül, mint a száguldó szélvész. Vlagyimir lljtcs Lenin, akt ttt ül közöttünk, 5 sugalmazta mai előadásomat, ő mutatta meg az építő forradalom irányvonalát: a kommunizmus — a szovfethatalom plusz elektrífikáció. — Hol van Lenin? — kérdezte Kátya az ötödik emelet magasságából. Roscsin, aki kezében tartotta és egy pillanatra sem eresztette el Kátya vézna kis kezét — szintén suttogva válaszolt: — Ott ül, fekete kabátban, látod —gyorsan ír valamit, most felemeli a fejét és a cédulát átdobja az asztal végébe ... ö az ... Az előadó tovább beszélt: Ott, ahol Oroszhon ősi rengetegeiben milliárd púd számra terem a tőzeg, ahol vízzuhatag ömlik, vagy bővizű folyam hömpölyög lefelé, mindenütt felépítjük az elektromos vízmüveket, a társadalmasított munkának ezeket az igazi világítótornyait. Oroszország mindenkorra megszabadult a kizsákmányolóktól — a mi feladatunk, hogy a villanyos tábortüzek ki nem hányó fényével világítsuk meg A munka, ami hajdan átok volt, most öröm lesz. Fölemelte a mutatópálcát és megmutatta a leendő villanyenergia-központokat, kirajzolta a térképen azokat a területeket, amelyekre az új civilizáció kiterjedt, és a pálcája nyomán a köröcskék felragyogtak és mint a cstlagok tündököltek az óriási színpadon. Hogy pár pillanatra így kivilágíthassák a térképet — a moszkvai villanyközpontnak minden energiakészletét ide kellett összpontosítania, még a Kremlben, a népbiztosok dolgozószobáiban is kicsavarták az ösz-Teljegtn halkan mondotta Dásán-ib: — Tartalmas előadás. En jól ismerem ezt a Krzsízsanovszki mérnököt. Na, legyen csak vége a háborúnak — visszamegyek az üzembe, nekem is van egy pár gondolatom .,. Dá~.n..kám, borzasztóan szeretnék már dolgozni ...Ha meglesz ez az energiabázis, hihetetlen, mi mindent fogunk létrehozni... Ördög tudja, micsoda hallatlanul gazdagok vagyunkI Ha egy ilyen gépezetet igazi színvonalra hozunk — mit nekünk Amerikai Mi gazdagabbak vagyunk... Elmegyünk veled az Uraiba, jó? Dása — Ivánnak: — Faházikóban fogunk lakni, tiszta lesz, mint az arany, jó gyantaszogú, nagy ablakokkal... Télen kora reggel már befűtünk a kandallóba ... Roscsin Kátya fülébe súgta: — Tudod, milyen értelmet nyer a a mi rengeteg erőfeszítésünk, a kiontott vér, az a megmérhetetlen, hangtalan kín... fóvátesszük a világot, érted? Itt ebben a teremben most mindenki kész az életét odaadni ezért... Ez nem üres szó — mind egyik megmutathatja a sebhelyeit, a puskagolyó kékes nyomát a testén ... Es ez az én hazám — Oroszország... ★ — Ez a sors döntéseI — mondotta a térképnél álló férfi, és úgy támaszkodott a mutatópálcára, mintha kópia volna. — Mi ttt, a barikádokon innen, azért küzdünk, mert egyszersmlndenkorra végét akarjuk vetni annak, hogy az ember az embert kizsákmányolhassa. 'Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj személyében olyan Íróra emlékezünk születésének századik évfordulóján, aki nagybirtokos grófi család sarjaként vált a fiatal szocialista állam elkötelezett hívévé. Bár ostzályától már ifjúkorában elszakadt, mégis viszonylag hosszú volt az a folyamat, amely politikai szemléletét forradalmivá változtatta. A Nagy Október világtörténelmi jelentőségét csak a hazájától távol, emigrációban eltöltött esztendők alatt ismerte fel, de ezt követően felsorakozott azok közé, akik a legodaadébban támogatták tollúkkal a fiatal szovjethatalmat. 0 maga így vall erről: „Lassan éltem be magamat a je'enbe. de mihelyt beleéltem magam, ííéreztem minden idegszálammal...“ A Nagy Honvédő Háború évei alatt Tolsztoj már minden írói tehetségét népe igazságos harcának szolgálatába állítja: buzdító hangú cikkeivel, rádióbeszédeivel, mély hazafiságtól áthatott elbeszéléseivel igyekezett ébren tartani honfitársaiban a hazaszeretetet és a győzelembe vetett hitet. 1945-ben halt meg. Írói munkásságát elsősorban hatalmas Ivfi regényei jellemzik. Nagy Péter című, háromkötetes regénye a nagy orosz államférfi életét mutatja be, gyermekkorától egészen a svédek felett aratott narvat győzelemig. A trilógia befejezetlen maradt; az utolsó fejezetein dolgozva ragadta el őt a halál. Másik nagy regénytrilógiája, a Golgota, amelynek egy részletét bemutattuk, az orosz társadalom .forradalmi átalakulásáról szól. Első része, A nővérek 1921-ben, a második (Ezerkilencszáztizennyolc) 1926-ban, a harmadik (Borús reggel) pedig 1941-ben jelent meg. Hőseinek sorsán keresztül Tolsztoj elénk tárja az orosz értelmiség egészséges részének azt az átalakulását, amelynek során belátták, hogy a halálra ítélt feudális társadalomból csak azok menekülhetnek meg, akikben megvan az erkölcsi erő és a szellemi tisztánlátás ahhoz, hogy önzetlenül tudjanak dolgozni a közért, és felismerjék az egyedüli helyes utat: a szocializmus útját. Azt az utat, amelyet Tolsztoj maga is megjárt, s ami tulajdonképpen önvallomássá teszi egyik regényhősének szavait: „Az igazság a mozgásban, az életben rejlik, nem 4>oros fóliánsok agyonolvasott lapjain, hanem abban, ami a jövő felé áramlik.“ (v) Ezüstös színű, hatalmas űrhajó közeledett lassan a Földhöz. Utasai, egy távoli, idegen világ követel a képernyőket figyelték, amelyeken, a csillagokkal pettyezett szuroksötét égbolt hátterén opálos fényű labdaként úszott útjuk célja: a bolygó, amelyen sok éves megfigyeléseik alapján értelmes lények élnek. Áthatoltak a felhőrétegen. A hatalmas antennákból láthatatlan keresősugarak pásztázták a Föld felszínét. — Magasabbrendű civilizáció nyomai — jelentette a központi képernyő elől a főnavigátor. — Mértani szabály szerint épült, különböző alakú és nagyságú objektumok sora; minden bizonnyal egy olyan településforma, amelynek az ő nyelvükön „város“ a neve. — Leszóltunk — jelentette kt a parancsnok, majd a navigátorhoz fordult. — Keress egy alkalmas helyet, hogy kárt ne tegyünk valamiben. Az elektronikus kamerák szemei lassan kúsztak tova az esti város szinte már néptelen utcáin. —.Élőlényeknek semmi nyoma, pedig itt nagy számban kéne előfordulniuk ... Talán valami katasztróf rténhetett — mondta a navigátor, de nyomban el ts hallgatott, mert egy vakító fényben úszó, hatalmas, ovális alakú építmény úszott be lassan a képernyő látószögébe. — Repülőtér...? Megtudták, hogy jövünk? — Nem tudom, vizsgáljuk meg köze lebbről. Zajtalanul a fénylő valami fölé suhantak, amely csakhamar betöltötte az egész képernyőt. Ekkor már jól láthatták valamennyien, hogy a hatalmas katlan peremén körös-körül élőlények tízezret nyüzsögnek, a közepén lévő tágas, téglalap alakú térségen pedig huszonkét ugyanilyen lény teljesen rendszertelenül, összevissza futkározik. — Mit csinálnak ezek? — nézett a parancsnok a navigátorra. — Te felfedeztél valamilyen törvényszerűséget a mozgásukban? — Az égvilágon semmit. Talán valamilyen vallási szertartást művelnek éppen. Pedig a legújabb adataink sze rint viszonylag fejlett a civilizációjuk, Látogatás (Sci-fi vízió) ismerik már az atomenergiát, kijutottak a világűrbe... Intelligens, fejlett lények, ennek az életmódjukon, a szokásaikon is tükröződni kell.. .1 Mindegy, figyeljük még egy kicsit őketI Ráközelitett a kamerával a nagy, zöld téglalapra, és igyekezett beszámolni a legénység többi tagiának az ott folyó eseményekről. — Ketten rohannak egy apró, gömbölyű tárgy után... Az egyik előbb éri el... Alsó végtagjaival gurítja maga előtt... Most érte be őt a másik ... Az egyik alsó végtagját keresztbe eléje helyezi... A lény Óriásit zuhan... Semmi kétség, itt testi erőszak esete forog fenni — Inkvizíció? Talán tévedtünk néhány évszázadot? A történelmükben voltak ilyen sötét fejezetek... Mi történik tovább? — A sértett feláll, és egyik felső nyúlványával erős ütést mér bántalmazója gömbben végződő felső részére... Többen rohannak oda, és valamennyi végtagjukkal ütik-csépelik egymást... A többiek egy fekete ruhás alak körül hadonásznak ... — Egyre kevésbé értem. Számításaink szerint ez a bolygó a Föld, ahol fejlett, értelmes, civilizált lények élnek ... Kapcsold be a hangérzékelőket, hátha okosabbak leszüpk valamivelI „Mar-hal Mar hal* — hangzott fel óriási erővel az űrhajó hangszóróiból. A parancsnok a Földről fogott rádióadások alapján összeállított szótárt böngészte. — Itt úgy áll, hogy ez a bolygót lakó egyik alacsonyabbrendű élőlényfajta nem szabatos megnevezése ... Ezek szerint mégis jó helyen /árunk. Ez a Föld, de úgy látszik, értelmes lakói időközben kipusztultak, nyílván valami katasztrófa során ... Valószínűleg ez most az ttt élő legmagasabb rendű fa/, amelynek egyedei között még a harcon, a természetes kiválasztódáson alapul a fajfenntartás, szókincsük pedig csupán a saját megnevezésükre korlátozódik... Azt hiszem, nyugodtan vtsszarepülhetünk. Beletelik még néhány százezer év amíg az élet ttt újra olyan szintre fejlődik, hogy Ismét érdemes lesz megpróbálkoznunk a kapcsolatteremtéssel. Az űrhajó hangtalanul meglódult, és beleveszett az éjszakot égbolt feketeségébe. VASS GYULA Löffler Béla kiállítása Kiráíyhelm Löffler Béla 1096 április -6-án született Kassán (Košice). Huszonegy éves korában kezdett a szobrászmfivészettel foglalkozni. Tanulmányait Budapesten és Prágában végezte. 1945- től 1947-ig a Szovjetunióban élt és dolgozott. 1948-tól rendszeresek kiállításai, elsősorban Kelet-Szlovákiában. Legutóbbi kiállítását a közelmúltban, a művész hetvenötödik születésnapja alkalmából rendezte mer, a ki■ Női akt Ш Együvétwtozás rálynelmeci (Kráf. Chlmec) művelődési ház. A bemutatott szobrok és kisplasztikák hűen tükrözik Löffler Béla művészi világát. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy ábrázolásának középpontjában az ember áll. Ennek bizonyítéka itt bemutatott két alkotása is. A felhasznált anyagot Illetően szinte alig találunk olyat, legyen az ébenfa vagy elefántcsont, homokkő vagy gránit, ami keze alatt ne vált volna már művészi igazság hordozójává. A hetvenöt éves érdemes művész, korát meghazudtolva, az utóbbi időben új, modernebb formanyelvet kezd kialakítani az őt foglalkoztató gondolatok kifejezésére. Művei közül még feltétlenül meg kell említenünk a Közösen a harcban, közösen a munkában című reliefjét, amelyet Bacsó Ferenccel közösen készített a Kelet-szlovákiai Vasmű bejárati épületének homlokzatára. Löffler Béla idős kora ellenére aktívan dolgozik. Tapasztalataival, tanácsaival segfti a kezdő amatőr szobrászokat. (illés) Ezekben a napokban már nem kevesebb, mint 37 ezer hazánkban élő magyar ajkú család könyvespolcán ott van egy színes borítójú könyv, amelyről bátran ki merjük jelenteni, hogy a legtöbbet lapozott, vagy ha úgy tetszik, a legolvasottabb lesz valamennyi könyv közül. Még biztosabb, hogy nem is volt a könyvespolcon, és soha nem is kerül oda: felnőttek és gyermekek lapozgatják, szülők és gyerekeik, nagyszülők és óvodáskorú kisunokáík egyaránt találnak benne kedvükre való olvasmányt. Egyelőre még csak ismerkednek vele, de küldetésénél fogva egyúttal már nélkülözhetetlen kísérőjévé, mindennapos „kézikönyvévé" vált fiatalnak és öregnek egyaránt. Címe egyetlen szóból és egy négyjegyű számból áll: Naptár 1983. Kicsit pontosabban: a Madách Könyvkiadó 1983-as évi naptára. Egy naptárat bemutatni eleve rendhagyó dolog, hiszen nem műfajilag behatárolható irodalmi alkotásról van szó. A naptár a család „mindenese", amelynek elsősorban az észtén dó háromszázhatvanöt napjáról kell elmondania mindent, ami csak elmondható, hiszen ez a fő küldetése. Ez teszi „köztulajdonná“ a családban, úgyszól ván mindenapos kézbevétele pedig szinte kötelezi arra, hogv a névnapok és az ünnepek listáján, a Nap és a Hold kelténnyugtán túl minél több hasznos gyakorlati tanáccsal szolgáljon. A Madách-naptár „naptáron túli“ része ebből a szempontból jól sikerült válogatás. Már a hónapok között lapozgatva, az évszakok hangulatát idéző színes fénykép-reprodukciók megcsodálása után elolvashatunk néhány hasznos tanácsot arra nézve, hogy melyek az időszerű teendők kertünkben és házunk körül az egyes hónapokban. Napjaink információáradata különösen Időszerűvé teszi azt a közéleti-politíkaígazdasági „értelmező szótárat", amely röviden megmagyarázza a sajtóban, rádióban és televízióban gyakran olvasott és hallott idegen szavak vagy szakkifejezések jelentését. Ebből a — Napjaink címet viselő — fejezetből még Bauer Edit Gaz dálkndjunk jól az idővel (is) című érdekes, és olykor meg lepő tényeket feltáró írására hívnám fel a figyelmet. Ugyanitt található dr. Földes József A törvény védi a családot című írása, amely hézagpótló a maga nemében. Tudományos alapossággal és szabatossággal, amellett világos, könnyen követhető gondolatmenettel mondja el mindazokat a jogi problémákat, amelyek a családdal, a családi élettel kapcsolatosak, a jegyességtől kezdve egészen a házasság különböző okoknál fogva történő megszűnéséig, illetve annak következményéig. A naptár összeállítói természetesen nem feledkeztek meg az irodalomkedvelőkről, a műszaki érdeklődésűekről, a sportbarátokról és a szenvedélyes rejtvényfejtőkről sem. A Szép szó fejezet harminckét oldala jól összeválogatott Irodalmi csokor, a „sportrovatban“ meg tudhatjuk, hogyan él ma Giigh Kálmán. Móder József és Szikéra György, a közelmúlt élvonalbeli csehszlovák labdarúgója, egészségünk védelmében emel szót dr. Hoffmann Artúr A szívinfarktus és a dohányzás című írásában. Megismerkedhetünk a hangrögzítés legújabb és legtökéletesebb formájával, a digitális hanglemezzel, meg tudhatjuk, mióta viselünk jegygyűrűt, ki találta fel a sört, mióta állítunk karácsonyfát, hogyan gyógyították a fbgfájást száz évvel ezelőtt... És talán mondanunk sem kell, hogy nem hiányzik a gyermekek tarka mesevilága, ami ugyanúgy nélkülözhetetlen tartozéka egy „kalendáriumnak“, mint a jóízű humor. Természetesen a Madách-naptárnak ts. (vass)
