Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 4. szám

Aháziikertekben _____________________ tunk. A mogyo lau ácsa do SERTÉS a háztájiban A TEJMIRIGY MEGBETEGEDÉSE Az anyasertéseknél e beteg­ségnek komoly gazdasági jelen­tősege van. Leginkább közvet­lenül elles után jelentkezik, amikor a tejtermelés elapadá­sa, csökkenése vagy minőségi elváltozása a malacok koplalá­sát, esetleg megbetegedését eredményezi. A tejmirigy (tőgy) gyulladá­sát a takarmány helytelen vagy minőségi szempontból hibás üszetétele, esetleg sérülések okozhatják, de leggyakrabban (kb. 80 százalékban) fertőzés eredményeként jelentkezik. A gyulladás — terjedelmétől és jellegétől függően — heveny vagy idült alakban fordul elő. Megtámadhatja a tőgy egy ré­szét vagy mélyen az egész tej­­mirigyet. A heveny hurutos gyulladás­nál a beteg részen a bőrfelület többé-kevésbé kipirosodik, meg­duzzad, tapintásra melegebb és keményebb. A tej ilyenkor mennyiségben ugyan csökken, de látszólag még normális mi­nőségű. Ez az állapot gyógy* kezelés híján súlyosbodhat vagy a tünetek megszűnnek, és a gyulladás — immár idült for­mában >— tovább tart. Az ilyen szunnyadó állapot egy újabb —* a baktériumok számára kedve­ző — helyzetben ismételten fel­lángolhat. Antibiotikumos keze-' lés nélkül csak kivételes eset­ben kerülhet sor a gyógyulás­ra. A tőgynek az ellés előtti és ntáni vérbőségét nagyon köny­­nyű összetéveszteni a tejmirigy gyulladásával. A különbség tu­lajdonképpen annyi, hogy a ter­mészetes vérbőség rövidesen elmúlik, mégpedig minden kö­vetkezmény nélkül, s ilyenkor étvágytalanságról és az általá­nos egészségi állapot veszé­lyeztetettségéről sem beszélhe­tünk, mint a gyulladás ese­tén. A heveny vagy idült hurutos gyulladáson kívül a megbetege­dés még több, minden esetben súlyosabb alakban is jelentkez­het. A gyógyítás eredménye ilyen esetekben is kedvezőbb, ha még a heveny állapot ide­jén kezdetét veszi a kezelés. A háztáji állattartóknak ezzel kapcsolatban csupán annyit: a tapasztalatok szerint, minden házi beavatkozás inkább ártal­mas, mint hasznos. A betegség megelőzésében igen fontos szerepe van a tőgy-. kezelés higiéniájának, s kerül­ni kell azokat a tényezőket, amelyek köztudottan csökken­tik a szervezet ellenálló ké­pességét. Dr. Kérési Rudolf állatorvos elvétve __Is látha­tunk. A mogyoró egylakt !és barka virágzata van, a ház­tartásban ugyanazt a szerepet tölti be, mint a mandula vagy a dió. Fává ritkán fejlődik, bár szép, koronás fit is nevelhe­tünk belőle. A nemzetközi pia­con évente 150 ezer tonna mo­gyoróbelet értékesítenek, leg­nagyobb termelője Törökország, legnagyobb fogyasztója pedig az NSZK. Akit érdekel a termesztése, annak elmondjuk: az erős nap­fényt és az erős árnyékot nem kedveli, viszont a kissé árnyé­kos szegletek, domboldalak megfelelnek neki. A soványabb agyagos vagy homoktalajon tűr­hetően terem, de a nagyon so­vány és nagyon száraz földet nem tűri. Sekélyen gyökerezik, tehát csupán 50 cm mély, vi­szont 120X120 cm nagyságú gödröt kell ásni a telepítéskor. A talaj minőségétől függően a sortávolság 3—5 méter legyen. Telepítésre legmegfelelőbbek a jól meggyökeresedett, 2—4 éves bokrok. Az ültetés utáni met­széstől függ, hogy bokrot vagy fát nevelünk. Ha a gyökérnyak fölött csak egy hajtást hagyunik meg és azt 70 cm magasain visszavágjuk mint az őszibarac­kot, akkor katlankoronát nevel­hetünk. Ezt később ts úgy kell metszeni, mint az őszibarackot. A másik megoldás: több (3—5) hajtást meghagyunk, s ezeket a felére bekurtítjuk, a követ­kező években pedig úgy met­szők, mint a bokrot. A telepítési tudnivalókhoz tartozik, hogy a mogyorót ajánlatos vegyesen, több faj­ta felhasználásával telepíteni. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a hím virágok (barkák) az adott fajtán jóval korábban el­­nyflnak, mint a női virágok, így az utóbbiak nem termóke­­nyülnek meg. Nálunk a Hait­ská obrovská, a Lombardská biela és a Webbova fajták sze­repelnek az elismert fajták jegyzékében, mégpedig 1954 óta. Most pedig lássuk, hogyan is kell metszeni a mogyorót? Merthogy most van itt az Ide­je ennek a fontos munkának. A mogyoróbokor sok sarjat nevel, évről évre többet Köz­madik ötödik évben kezd te* reumt, csúcshozamot a tizedik* tizenketttedik évben hoz. Ha jól gondozzuk, akár negyven évig is kielégítően terem. Jól bírja az lfjítást: ha a bokor egy-egy ága elöregszik, letenni magát, 50—80 cm magasságban elförészeljük, a sebet pedig le* zárjuk olajfestékkel. Mint kertészkedő, azon a vé* leményen vagyok, hogy |6 len* ne pártfogásba venni a mog'vo* rôt. A házikertben egyre töb* ben csinálnak helyet a fóliá* Ha pusztítjuk a diófákat, telepítsünk legalább mogyorót ben sűrűn elágazódik s néhány év alatt terméketlen bokorrá vadul, ha nem kezeljük. Tehát feltétlenül metszeni kell. Eh­hez tudni kell, hogy a mogyo­ró az éves vesszőkön terem, tehát a metszés legfontosabb feladata — akárcsak a csont­héjasoknál (pl. őszibarack) ■<—, hogy folyamatosan biztosítsa az éves hajtások utánpótlását. Vannak vidékek, ahol ezt kur­títással biztosítják. Ha bokor­ral dolgozunk, akkor ettől el­tekinthetünk, elég ha ritkítjuk a bokrot. A termő bokrot ügy kell rit­kítani, hogy előbb eltávolítjuk a bokrot sürítő, egymást ke­resztező vagy fejlődésben aka­dályozó tósarjakat, kivágjuk a száraz, esetleg beteg gallyakat, ágakat. Ritkíthatunk évente Is, de kétévenként feltétlenül sort kell keríteni a mogyoróbokor kezelésére. A mogyoró általában a har­Mogyoróbokor metszés előtt és után. f*) .VÍ't« Д» r»* .•»»*; .«w •*»> JVi м» -nak, sok diófa áldozatul esik a fejszének. A kerttelepeken meg egyszerűen nem ésszerű terebélyes diófákkal beárnyé­­koltatni azt a zsehkendőnyí te­rületet. Viszont jó lenne min* den kivágott diófa helyett legalább egy erdei mogyoró­bokrot telepíteni, hogy pótolni tudjuk az étlapunkról mór-már hiányzó, magas fehérjetartalmú dióbelet. A mogyorót szeptemberben szüreteljük. Érett állapotban a termés könnyen megmozdul a kopáncsban, s ha az ágakat megrázzuk, a földre hullik, akárcsak a dió. Szárítani is úgy kell, mint emezL Ha kimondottan koronás fát akarunk nevelni, akkor oltás* sál kell ültetőanyagot előállí­tani. Alanyként a török mogyo* rôt (Coryllue Colurna) hasz­nálhatjuk. Kimondottan kevés kártevője van, betegségek szinte nem támadják, tehát mezővédő er* dősávokba Is ésszerű lenne te* lepíteni. Mint alacsony, jól bokrosodó fa, magas erdei fák­kal vegyesen telepítve jól zá* ró szélfogó sávot képezhetnei. Az Ilyen sávok mellett — mind­két oldalon - ötven centimé* tér mély árkot kellene kialakí* tant, bogy a mogyoró ne tér« jeszkedhessen. Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa Fejlesztik az együttműködést A tőketerebesi (Trebiáov) járásban a Jedno­ta Fogyasztási Szövetkezet rendszeresen érté­keli a háztáji termelőkkel folytatott együttmű­ködés eredményességét. Juraj Piecka, a szö­vetkezet elnöke gyümölcsözőnek tartja az egy üttműködést. Az utóbbi években járásunkban sorra ala­kultak a kisállattenyésztőket, Illetve kertész­­kedőket tömörítő alapszervezetek, melyekkel a Jednota Járási vezetősége azonnal felvette a kapcsolatot. A szövetkezet támogatja a kez­deményezést, tehát azt is örömmel veszi, hogy az utóbbi években lényegesen fejlődött a ház­táji termelés. Ennek köszönhető, hogy csupán a mi járásunkban 14,2 millió korona értékű terményt vehettünk át a háztáji termelőktől a múlt év kilenc hónapja alatt. Milyen termékfélékről van szó? Mindenek­előtt gyümölcsről. Ebből 607 tonnányit kop­tunk a háztájiból. Zöldségből 408, erdei gyű* mölcsökből 151, mézből 167, hüvelyesekből pe* dig 5 tonnányit vásároltunk fel. A baromfi­­tenyésztőktől pedig csaknem egy millió étke­zési tojást. Piecka elvtárs — kérdésünkre válaszolva —< a többi között elmondta: „Tavaly háromszázhúsz kistermelővel tartot­tunk fenn szerződésen alapuló termelői átvevőt kapcsolatot. Huszonhét központban vásárol­tunk fel gyümölcsöt és zöldséget, százhúsz boltban pedig tojást. A háztáji termelést ár* pa- és kukoricadara árusításával serkentettük. Azokban a községekben, ahol a legtöbb tojást kínálták a baromfitenyésztők, nagyobb meny* nyiségű darát forgalmaztunk, s bővítettük a boltok vetőmag-, vegyszer- és esaközkfnálatát. Az Idén fejleszteni szeretnénk a kertészkedők­­kel és háztáji állattartókkal folytatott együtt­működést. (ib) A holnapi sikert ma, a palántaneveléssel kell megalapozni. Fotó: -bo£ A hazai szakboltokban kap­ható vetőmagvak tasak­­járól a vásárló, sajnos, nem sok mindent tud leolvas­ni. Legfeljebb a zöldség nevét és fajtáját ismerjük meg a szö­vegből, föltéve persze, hogy egyáltalán olvasható. Pedig a hozzáértő kertészkedő ennél jó­val többre kiváncsi. Főleg ve­tés előtt jó lenne tudni, mi­lyen csíraképességű maggal kell dolgoznunk. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, végezzünk próba­­csíráztatást. A magunk termel­te vagy tavalyról megmaradt vetőmag csíraképességét min­denképpen tanácsus ellenőriz­ni. A próbacsíráztatás lényege, hogy a magvak részére meg­közelítően hasonló feltételeket teremtünk, mint amilyenek ve­tés után várják a vetőmagot. Mindenekelőtt beszerzőnk egy megfelelő méretű, műanyagba!, üvegből vagy porcelánból ké­szült tálat, s azt — a magvak nagyságától függően — itatós­papírral, fürészporral vagy ho­mokkal ki béleljük. Ezt köve­tően elvetjük a megszámolt magot. Az apróbb magvakból százat, a nagyobbakból ötve­nöt esetleg huszonötöt (bab, borsó) csíráztatunk. Ha pontos adat birtokába szeretnénk jut­ni, akor több edényben csíráz­tassak ugyanazokat a magokat, s mindig az átlagot vegyük fi­gyelembe. A magvak, állandó nedvességét a rendszeresen lo­csolt vagy permetezett csíráz­tató közeg (itatós, fűrészpor, homok) biztosítja. A helyiség­ben az adott magvaknak leg­megfelelőbb hőmérséklet ural­kodjék. Ha az optimálisnál nie legebb környezetben tartjuk a magvakat, siettetjük a csírá­zást. A próbacsíráztatás ered­ménye alapján már könnyen ki­számíthatjuk, hogy mennyi ve­tőmagra lesz szükségünk a pa­10 percig áztatni a magvakat. Csávázás után a magot azonnal öblítsük le, mivel a tíz percet meghaladó lúgkő-batás káros lehet. A kezelt mag azonnal vethető vagy szárítás után tá­rolható. Lúgkővel elsősorban a Mielőtt elvetnénk a magot lántaneveléshez, illetve a ki­jelölt termőterület optimális növénysűrüségének megalapo­zásához. a vetőmag előkészítése szintén nagy figyelmet érde­mel. A háztáji kertészkedűk sajnos elhanyagolják a csővá­za.st is, meg az előcsiráztatást is. Pedig a csávázással sok nö­vénybetegségnek elejét vehet­nénk, az előcsíráztatással pedig lerövidíthetnénk az adott növé­nyek tenyészídejét. A csávázásnak az a célja, hogy a felhasznált szerek se­gítségével elpusztítsuk a vető­maggal terjedő betegségeket, s elejét vegyük a zsenge növény­kék fertőződésének. A csávázás tehet nedves és száraz (porcsá­­vázas), hatása alapján pedig vírus-, baktérium-, gomba- és rovarölő. A vírus elleni szerek közül leghatásosabb a közismert lúg­kő (nátriumhidroxid). Belőle 1—2 százalékos töménységű oldatot kell készíteni, s abban vírusbeiegségekre hajlamos paprikát és paradicsomot aján­latos csávázni. A náturinmhidroxid-oldata csupán a vírusokat pusztítja el, a gombákat és a baktériumo­kat nem. Ebből következik, hogyha teljesen egészséges ma­got akarunk vetni, akkor a lúg­köves kezelés után még vala­milyen gombaőlő szerrel is csá­vázni kell a vetőmagot. A hl­­ganytartalmú szereket újabban nem ajánlják, m-ert ezek kivé­tel nélkül a veszélyes mérgek közé tartoznak. Helyettük az általános növényvédelemből jól ismert gombaőlő szereket (Fun­­dazol, Orthocid) használjuk. Ezekből tfz liter vízben 2—3 dekagrammot kell feloldani, és a nyert 0,2—0,3 százalékos ol­datban 20 percig áztatni a ve­tőmagot. A kezelt magvakat csávázás után nem kell, sőt, nem szabad leöblíteni, mert csökkentjük a szerek hatásfo­kát.' A száraz csávázási üveg­­vágy zománcozott edényben kell végezni, hogy a csávázó­szer (por) ne tapadjon az edény falára. A magvak csírázását áztatás­­sal siettetjük. Az áztatás opti* malis időtartama borsó, bab ás saláta esetében 2—4 óra, ká­posztaféléknél, uborkánál és töknél 12—20 óra, paradicsom* nál, tojásgyümölcsnél, papriká* nál és kukoricánál 22—50 óra, sárgarépánál, petrezselyemnél« vörös- és póréhagymánál 50—* 60 óra. A vetőmagot mindig 15—25 C-fokos vízben áztatjuk s a vizet 12 óránként cserél­jük. Az áztatás javasolt időtar* tárnát ajánlatos pontosan meg­tartani, mert a huzamosabb áz* tatás csökkenti a csíraképessé* get. A vetőmag előcsíráztatásával az egész növény fejlődését siet* tétjük. Előcsíráztatni meleg, jől szellőzetett helyiségben. 20—25 C-fokos hőmérsékleten lehet. Sekély fa vagy egyéb nem rozsdásodó edény aljára sűrű zsákszüvetet terítünk, vékony rétegben rászórjuk a vetőma­got, az egészet enyhén meg* nedvesítjük, letakarjuk zsákszö­vettel. A magokat naponta két­­szer-háromszor megkeverjük, hogy elég oxigénhez jussanak, s nedvesen tartjuk a zsákszöve­tet. Az előcsiráztatást addig folytatjuk, amíg a magvak há­romnegyede ki nem csírázik. Az áztatott vagy előcsírázta* tott magvakat szikkadni hagy* jnk, majd nyirkos földbe vet­jük. Ha a magágy száraz, fel­tétlenül meg kell öntözni, kü­lönben a vetőmag kezelésének remélt hatása elmarad, esetleg a kezelés káros is lehet. HUSZAR ISTVÁN agrármérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom