Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-25 / 25. szám
1983. június 25. .SZABAD FÖLDMŰVES A proletár nemzetköziség szellemében Dvorcsák János a CSEMADOK egyik legrégibb hivatásos murukatársa, több mint három évtizede tevékenykedik nemzetiségi kultú■ ránk Irányításában. Az ötvenes évek Щ elején Járási tltkárként szervezte a CSEMADOK munkáját a kassai (Košice) Járásban. Később a kerületi apparátusban dolgozott, ma pedig — már hosszú évek 6ta — a szervezet kassal városi bizottságának titkára. — Hogyan Jellemezné a CSEMADOK munkáját, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt, a kelet-szlovákiai metropolisban? — érdeklődtem a veterán titkártól. Kassán négy alapszervezetbe tömörül a több mint 2500 CSEMADOK-tag. Munkásságuk sokoldalú: felöleli a népművészeti és a népművelő tevékenység szinte valamennyi ágát. Jőnevű együtteseink közül megemlíthetem az 0] Nemzedék tánccsoportot, amely sokszor szerepelt már az országos rendezvényeken. A Csermely Vegyeskőrni szintén országosan ismert; egyebek közt háromszor vett részt a galántai (Galante) Kodály Zoltén-napokon, s mindig a legjobbak közá sorolták. A kassai magyar gimnázium Szép Szó Irodalmi színpada az idén már negyedszer vett részt a Jőkai-napokon, és a kisszínpadok versenyében az első helyen végzett. Színjátszó csoportunk, a Pinceszínpad Is aktív tevékenységgel dicsekedhet: szintén ott voltak az Idei Jókai-napokon, ahonnan harmadik helyezettként térhettek haza. Figyelemre méltő munkát fejt ki a Fábry Zoltán Ifjúsági Klnb, amely főleg a város tanulóifjúságát tömöríti, valamint a Nők Klubja, amelyet mintegy 130 lány és asszony látogat rendszeresen. A klubok időszerű társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkoznak, főleg rendszeresen szervezett társadalmi, történelmi, világnézeti és más Jellegű előadások formájában. — Nem ütközik-e nehézségekbe ilyen sokoldalú, szerteágazó tevékenység irányítása? — Azzal kell kezdenem, hogy bár egy nagyvárosban általában sok kultúraszerető és a kultúrához értő ember él, nem mindig könnyű őket megnyerni az együttműködésre. Huszonkilenc tagú vezetőségünk éppen ezért ezt az agitáclós munkát tartja az egyik legfontosabb feladatának. Vezetőségünk egyébként szerencsés öszszetételő: vannak köztük különböző fokú nemzeti bizottságok képviselői, pedagógusok, és más szervek, szervezetek tagjai. Tevékenységük egyik legfontosabb területeként rendszeresen foglalkoznak összejöveteleiken az időszerű kultúrpolitikai és kádérkérdésekkel. Négy városkörzetben van alapszervezetünk, amelyek működését már csak azért is könnyű összehangolni, mert ezek vezetőt szintén párttagok. A város politikai és állami szerveivel, társadalmi szervezeteivel, más kulturális Intézményeivel szintén Jók a kapcsolataink, szükség esetén aktívan segítik munkánkat. A városi és a körzeti pártbizottságok rendszeresen beszámolókat kérnek tőlünk a tevékenységünkről, tanácsokat adnak, és megbízzák a szervezet vezetőségében dolgozó kommunistákat az esetleg adódó problémák kiküszöbölésével. Ez az együttműködés, a vezetők aktivitásával és a széles körű kapcsolatokkal együtt nagyban hozzájárul munkánk eredményességéhez. — Gondolom, egy negyedmillliós nagyvárosban eléggé bonyolult lehet az akciók szervezése ... — Van benne valami: az első probléma mindjárt abból adódik, hogy a tagság — a lakóhelyre gondolok — meglehetősen szétszórtan él a városban, amiért a különböző rendezvények szervezése, a meghívók szétküldése rengeteg adminisztratív munkát igényel. Itt nagyon sokat segítenek azok a lelkes tagok, akik veszik azt a fáradságot, hogy személyesen látogassák végig a körzetükben lakó tagokat, akár a tagsági Illeték rendezése, akár valamilyen rendezvényre vafó meghívás végett. — Tehát akkor — legalábbis a szervezés terén — minden a legnagyobb rendben folyik? — Azt éppen nem mondhatnám. Vannak problémáink, de azzal a tudattal állunk hozzájuk, hogy egy önkéntes szervezetben a meggyőző munka a leghatásosabb eszköz. Tisztában vannak ezzel a vezetőség tagjai Is; az ő esetükben még az is jelentős szervezési segítség forrása, hogy felelősségteljes funkciókat töltenek be a közéletben. — Mi tehát valójában egy kulturális szervezet eredményes munkájának záloga? — Első helyen említeném a jó kapcsolatot a pártszervezetekkel. Nem szerénytelenségből mondom, de az a tény, hogy a legmesszebbmenőkig támogatnak bennünket, egy kissé az én személyes elismerésem Is. Tudniillik 1953-ban, amikor a reakció akna munkája nyomán — főleg a keleti Járásokban — egymás után hullottak szét a szövetkezetek, a CSEMADOK hivatásos dolgozói, így Jómagam Is, a pártapparátus dolgozóival vállvetve harcoltunk a rendbontók ellen. Régi harcostársaim nem felejtették el azt a segítséget, és elmondhatom, hogy azóta már ezerszeresen viszonozták. Ugyanilyen hatékony segítséget kapunk a városi és a körzeti nemzeti bizottságoktól, és sokat merítünk a többi kulturális intézménnyel folytatott tapasztalatcserékből Is. Úgyhogy összegezésképpen csak annyit mondhatok: minden illetékes szerv és társadalmi szervezet segíti a munkánkat, mert úgy látják, hogy valóban a szocialista kultúra fellendítéséért és a proletár nemzetköziség szellemében tevékenykedünk. TÖTH DEZSŐ » z autóbusz monoton zúgással Iá fogyasztja az aszfalt szalag** lát. Zsúfolásig tele van, az emberek a fejük felen végighúzódó rudakba vagy az ülések támláiba kapaszkodva közömbösen állnak egymás mellett. A közfigyelem azonban hamarosan egy negyven év körüli, kopaszodó férfira, és a mellette álló, tízéves forma kisfiúra terelődik. Az apuka — mert rövidesen kiderül, hogy apáról és fiáról van szó — nem sokáig hagyja kétségben környezetét illluminált állapotát illetően. Zavaros szemekkel bámul maga elé, és a legváratlanabb Időközökben megereszt egy-egy dünnyögésbe fűlő dallamfoszlányt. Ezeket általában zavart torokköszörülésekkel zárja, és Ilyenkor, egy pillanatra kijózanodva, bűntudatos tekintettel pislant alá a fiára. — Hukkl — tört ki belőle váratlanul, mint egy csatakiáltás, és nyilván ellensúlyozásként, szigorúan a gyerekre néz. A kisfiú égó arccal fordul az ablak felé. Érzi, hogy az apjáén kívül még számtalan utas kíváncsi tekintete szegezódik rá. A részvétet ö még nem képes felfogni: csak a szégyent érzi. Talán arra gondol, hogy az utasok most valami cirkuszi attrakciót várnak az apjától, mondjuk azt, hogy feláll az egyik ülésre és borgözős vigyorral eléneklt az Akácos utat, amelyen most nemigen tudna végigmenni, ö csak azt látja, hogy az édesapja talpig berúgva inog jobbrabalra, mint az autóbusz manővereit jelző műszer, és csak azért nem csúszik be valamelyik alá, mert ez a zsúfoltság miatt lehetetlen. Egy ideig viszonylagos nyugalom uralkodott az alkoholgőzös felhők epicentrumában, de az olyan ember, akiben közel három liter bor munkál, nem sokáig túri a csendet. Nyilván a hazatérés jutott eszébe, mert fennhangon kezdi oktatni a flát: — Édes kisfiam, tudod, ugye, mit kell csinálni, ha hazaérünk? Odaállsz szépen anyuci elé, és megkéred, hogy ne ha ... ha ... haragudjon apucikára, hukkl — A „hukk“ egyben pont is a nevelőt célzatú különóra elsó része után, és az apuka most kérdőn néz a fiára, vajon megfogant-e benne a családi béke megőrzésére irányuló tanács? A gyerek csak egy pillanatra néz fel, aztán gyorsan újra az ablak felé fordítja szégyenpírban égő arcát. Az apa ebből azt a következtetést vonja le, hogy folytatnia kell a nevelést. — Mert édes fiam, én nagyon szeretem ám a te jó anyukádat. Te is szeresd őtet nagyonI Ö is nagyon szeret tégedet, tudod-e? De ne felejtsd ám el, mit kell mondani, ha hazaérünkt Azt, hukk, hogy apuka véletlenül összetalálkozott egy kedves régi barátjával, egy jóravaló, borissza emberrel, aki erőszakkal becipelte aput egy borozóba. Pedig én mondtam, hogy sietünk, emlékszel? Es nem is — hukk! — nem is ittunk olyan sokat, ugye fiacskám? Te láttad, hogy nem ittunk sokat. Látod, még most is ki tudom mondani, hogy szagrs__ szagrs ... szagosrizling. Így, ntl A ftú most már le nem veszt a szemét a keskeny tolóablak műanyag fogantyújáról. Csak akkor néz fel égy pillanatra az apjára, amikor az autóbusz befutott az ismerős megállóba. Szótlanul furakodik a kijárathoz; apja érthetetlen dünnyögések közepette követi. Az utánuk nézó utasok még látják, amint a dülöngélő férfi, és az őt követő apró léptű emberke átmegy az út túlsó oldalára. Aztán az autóbusz kikanyarodik a megállóból, és a két alakot eltakarja szemük elől a sarkon álló emeletes családi ház díszes kőkerítése. Nagy Mihály Lakota Jánosné hagyumányápolú szólóénekes, Ipolykér (Kiarov) Fotó: —vass— MAGYAR KÖNYVKIÁLLÍTÁS BRATISLAVÁBAN Amikor a bratislavai Művészetek Házában június elején ünnepélyes keretek között megnyitották a Magyar Népköztársaság reprezentatív könyvkiállttását, Pavol Koyí, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettese ezeket mondotta: „Az Ilyen kölcsönös rendezvények Jól szolgálják azt a nemes ügyet, hogy minél jobban megismerjük a baráti országok kultúráját, jelen esetben a Magyar Népköztársaság elismert színvonalú könyvkiadását.“ Ondrej Človiečik, a Szlovákiai Könyvkiadó Központ főigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta az utóbbi évek együttműködésének folyamatos minőségi javulását. Ezt igazolták azok a kiállított könyvek Is, amelyek a két ország közös kiadásában Jelentek meg. Udvarhegyi László, a Magyar Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának főigazgatója valóban figyelemre méltó adattal szolgál az érdeklődőknek: „... hazánk 1972 és 1982 között 470 millió könyvet adott az olvasók kezébe, amelyek 41 ezer művet foglalnak magukba.“ Ez valóban olyan eredmény, amelyre a szocialista kultúra valamennyi Ismerője, támogatója büszke lehet. Évekkel ezelőtt szintén Jelen voltam a magyar könyvek hazánkbeli reprezentatív kiállításán. Habár az akkori rendezvényt Is a témagazdagság jellemezte, annak a kiállításnak a színvonala mégis lényegesen különbözött a Jelenlegitől. A miértre a választ a magyar nyomdaipar adja meg: az utóbbi néhány évben ugyanis déli szomszédaink nyomdatechnikája világszínvonalra emelkedett. Az Igényesen — fényszedéssel — nyomtatott könyvek borítóinak legtöbbje a grafikai tökéletességet, tipográfiai igényességet képviseli, a szöveg rendezettségére irányuló szándék a kötetek legtöbbjében érvényre Jut. Az említettek külsőségeknek tűnnek, ugyanis a könyv küldetésének lényege a mondanivaló. Persze esztétikai viszonylatban Is fejlődő világunkban korántsem mindegy az, mennyiben Járul hozzá a képzőművész, a nyomdász a kiadás általános sikeréhez. A kiállítás egyik részlegén a tudományos művekkel Ismerkedhet meg a látogató. Hazai könyvkiadásunk jeles szakembereit Is meglepte az a témagazdagság, a modern ember pillanatnyi témaigényének a kielégítésére való törekvés — rákkutatás, űrhajózás, matematikai modellek a termelésirányításban, fotógrametria, társulástan, ökológia stb. — melyek mindennapjaink kísérőivé váltak. Ezek a gazdagon illusztrált kiadványok mind a tudósembernek, mind az adott téma Iránt érdeklődőnek valóban sokat adnak. A szakkönyveket és a tankönyveket szintén az érthetőség, a témasorrend szigorú betartása jellemzi. Ezeknek az Igényes kiadványoknak a tökéletes megjelenési formája szinte kényszeríti az érdeklődőt arra, hogy az adott könyvet kézbe vegye, belelapozzon. Az ismeretterjesztő könyvek közül sokan megcsodálták Keresztúry Dezső: A magyar irodalom képeskönyve című kötetét, mely hű képet nyújt címbéll témájáról. Persze emellett a műfajok széles skáláját — A magyarországi kékfestés, Keresztszemes kézimunkák stb. — láthatjuk, amelyben a legigényesebb érdeklődő is megtalálhatja kedvenc-, vagy a számára eddig ismeretlen témát. A szépirodalmi kiadványok polcán szinte „vibrálnak“ azok a nagy szerzőnevek, melyek mögött sok világsikert aratott mű van már. A klasszikusok mellett a mai modern írók, elbeszélők, költők remekei Is itt találhatók. Ezeknek a könyveknek a szomszédságában he- ( lyezték el a gyermekkönyveket, melyek mind tartalmilag, mind esztétikailag valóban színvonalas „termékek“. A művészeti könyvek tárlata Jóformán teljes képet nyújt azokról a — pazar technikai és esztétikai kivitelben készült — kiadványokról, melyek méltón képviselik a magyar képzőművészeti élet múltját, Jelenét. Ezek Iránt a müvek Iránt Magyarországon óriási az érdeklődés. Amint ezt Udvarhelyi László főigazgató elmondotta, a Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Lotz Károly festőművészek életművét összefoglaló — gyönyörű kivitelben készült — műveket bármilyen nagy példányszámban Is nyomtatják, az igényeket csak részben képesek kielégíteni. A magyar könyvek bratislavai reprezentatív kiállítása — mely < Június végéig tart — egyik fórumaként szolgál országaink kultúrá jának tökéletes megismerésére, a közeledésre. KALITA GABOR JUHÁSZ GYULA: Himnusz az emberhez Az emberhez száll himnuszom ma, Hittel hadd harsogom dalom, Nagy Ismeretlenek helyében, Dacos fejem meghajtva mélyen, Szelíden és örök reményben ez ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember? A por s a végtelen fia, Istent teremtő földi szellem. Kemény pöröly vasvégzet ellen, Ezer fönséges küzdelemben Viaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar mezőkön, Sarcol a rögből életet, Nap égeti és tüske marja, Tépázza ég és föld viharja S a jövendő útján haladva Csókolják fény és fellegek! Nézzétek: napba törtetőén Mint épít büszke kupolát, Egekbe lendül lelke, karja, Kőhomloka, ércakaratja Győzelmesen lendül magasba És mélységekbe száll tovább! Ember! Hittel hiszek tebenned, Ember! Forrón szeretlek én. Te nyomorúságos, hatalmas, Te végzetes, te, forradalmas, Te halálban Is diadalmas Utód az Isten örökén! Л iukanényei (Nenincej citerazenekar
