Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-28 / 21. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1983, május 28. if 21. szám ★ XXXIV. évfolyam ★ Ara 1,— Kč» Kutatás és termelés Földünk lakóinak száma ma már meghaladja a négymilliárdot, a a demográfiai előrejelzés hat-hét milliárdra becsüli az ezredforduló népességét Ez azt jelenti, hogy a következe negyedszázadban megközelftőleg kétszer annyi élelmiszert kell előállítani, mint napjainkban. Az emberiség felének ugyanis a nem kielégítő táplálkozás miatt növelnie kell a kalóriafogyasztását. Lebetséges-e huszonöt év alatt megkétszerezni a mezőgazdasági termelést? Erre a kérdésre általában azt válaszolják a tudások és a gyakorlati szakemberek, hogy a világ termőtalaj- és vízkészlete, a ma termesztett növényfajták és tenyésztett állatfajok, valamint a tudományos és műszaki ismeretek elvileg módot adnak az élelmiszerellátás megkétszerezésére. A tudományos-műszaki haladás azonban konkrét társadalmi és gazdasági viszonyok között megy végbe. A fejlődő országok jelentős részében a társadalmi és a gazdasági viszonyok és sok esetben az adott természeti feltételek összessége alapján nem ennyire nyilvánvaló ez a lehetőség. Ezért a következő évtizedben még sok probléma és konfliktne várható. Hazánk mezőgazdaságának fejlődése jó példa arra, hogy a szocialista társadalmi viszonyok között aránylag rövid idő alatt lényegesen növelhető az előállított mezőgazdasági termékek mennyisége és minősége. Fejlett szintet azonban mindig nehezebb túllépni, mint az alacsonyabbat. Az utóbbi alaptételből kiindulva hazánkban is sokat kell tenni annak érdekében, hogy a tudomány minél előbb termelőerővé váljék. Az utóbbit azért bangsályozrnk, mert nemzetközi viszonylatban is komoly összegeket fordítunk kutatásfejlesztésre. Az eredmények viszont — erről egyébként a CSKP Központi Eizottságának 4. ülésén is szó esett — nem mindig állnak arányban a befektetéssel. Vajon miért? Tehetségtelenebbek lennénk? A kutatókban van a hiba? Nem valószínű. Helyesebb talán, ha úgy tesszük fel a kérdést: vajon jól gazdálkodunk-e a tudomány többezer munkásának tudásával, energiájával? jól szervezzük-e meg munkájukat? Azt a köztes mezsgyét, amely a tudományos kutatóintézetek és a vállalatok között húzódik, s ahol az eredmények egy része elvésx, a koordináló szervezetek s a közvetlenül irányitó és ellenőrző szakminisztériumok hogyan hidalják át. A kutatóintézetek dolgozói a mezőgazdasági nagyüzemekre gyakran azért panaszkodnak, mert idegenkednek az új megoldásoktól, s csak ímmel-ámmal működnek közre a tudományos eredmények hasznosításában. A gazdaságok viszont gyakran a kutatókat kritizálják, amiért nem veszik figyelembe a reális feltételeket és lehetőségeket, s a gyakorlattól távol eső. nehezen bevezethető megoldásokat javasolnak. Meglátásaink szerint mihamarabb fel kell hagyni a felesleges egymásra mutogatással, s arra kell összpontosítani az erőket, hogy közösen hogyan érhetnének el minél gyorsabban, minél nagyobb eredményt! A közös célt — mely mindannylunk érdeke — csak a műszaki és tudományos eredmények gyors alkalmazásával, a munkaszervezés javításával, a tudományos dolgozók fokozottabb ösztönzésével, s a politikai és eszmei tényezők együttes jelenlétével érhetjük el. További alapvető követelmény a tudományágak együttes gyakorlati alkalmazása. Legfőképpen a biológia legújabb eredményeire, s ezen belül is leginkább a genetikára, továbbá a fiziológiára és az ökológia belső tartalékaira kell alapoznunk. A nagyszabású, de teljesíthető feladatok realizálása érdekében a jövőben sem szabad lemondanunk arról az igényről, hogy néhány területen olyan anyagi és szellemi koncentrációt hozzunk létre, amely versenyképes az alapvetően új felfedezések elérésében. További erőfeszítések szükségesek a külföldi eredmények gyors átvételéhez. Ebhez elsősorban jól képzett és megfelelő tudományos-műszaki információkkal rendelkező kutatókra, termelést irányító szakemberekre van szükség. S arra, hogy fokozzuk a szocialista országokkal — főleg a Szovjetunióval — folytatott tndományos és műszaki együttműködést A növénynemesítés jelenlegi alapvető eszköze az ivaros keresztezés, majd az ezt követő céltudatos kiválasztás. A termesztési technológiához megfelelő tulajdonságok — szárszilárdság, betegségekkel szembeni ellenállóképesség — kedvező kombinációját kell a jövőben kialakítani. Az agrotechnika általános színvonalának növelése a meglevő lehetőségek jobb kiaknázását *s valóra válthatja. A jelenleg használatos nemesítési eljárások még nem érték el az eredményesség felső határát, bár mind nehezebb olyan fajtát előállítani, amelynél a minőségi mutatók legalább azonos szinten maradnak. A nemesítés másik alapvető követelménye a minőségjavítás, ahol a nagyobb fehérjetartalom, az egyenletes érési idő, a meghatározott szín vagy termésnagyság elérése, illetve az ellenállóképesség fokozása áll a figyelem középpontjában. Az áj növényfajták előállítása ma még hosszú időt vesz igénybe, néha tie-tizenöt évre is szükség van. A biológiai kutatási eredmények viszont csökkenthetik ezt az időszakot. A mutációs nemesítésben valószínűleg új korszak kezdődik a növényi sejt- és szővettenyésztésl technika dinamikus fejlődésével. Az állattenyésztésben elsősorban ott értünk el hatásos eredményeket, ahol az adott állatfajtartás viszonyait aránylag könnyen összhangba tndtuk hozni a genetikai és a takarmányozásélettani követelményekkel. A szarvasmarha-tenyésztésben például a céltudatos keresztezések segítették elő a megfelelő tej- és húsbozamú fajták kialakítását. Azonban itt is sokrétű feladatokat kell még megoldani ahhoz, hogy a meglevő fajták képességei jobban hasznosuljanak. A kedvező genetikai tulajdonságok érvényesüléséhez egyebek között megfelelő környezeti tényezők, jó tartásviszonyok kellenek. Mezőgazdaságunk gyakorlati szakembereinek végérvényesen tudatosítaniuk kell azt, hogy a növény és az állat szoros kapcsolatban van környezetével. A megvilágítás, a hőmérséklet, a vízellátás, a tápanyag- és oxigénfelvétel alapvetően befolyásolja a keletkezett produktum mennyiségét és minőségét. A genetika és az ökológia ma már tehát sok vonatkozásban együtt jelenik meg, s az ilyen jellegű alap- és alkalmazott kutatásoknak Is egybe keli fonódniuk. Különböző vegyi anyagokkal viszonylag könnyen lehet szabályozni a növények és az állatok életfolyamatait. Növénytermesztésünk nagy tartalékává válhatnak a növekedésserkentők, illetve a növekedést gátló anyagok, állattenyésztésünkben pedig meghatározó jellegűvé válhat a takarmánykiegészítő szerek, a hizlalást elősegítő anyagok alkalmazása, valamint az állatgyógyászati kemoterápiás eljárások széles körű bevezetése. A kutatási eredmények hasznosítása e területen természetesen csak akkor válhat hatékonnyá, ha megfelelő ipari háttér biztosítja az adott, biológiailag aktív vegyiilet előállítását. Az idehaza és külföldön elért kutatási eredmények gyors, rugalmas és alkotó jellegű felhasználása nagyon sokat segíthet mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk eredményeinek növelésében. A több élelem előállításé hoz azonban mindinkább szükséges a tervszerű nemzetközi együttmfikö dés és az egyes tudományágak feladatainak kijelölése, illetve összehan golésa. Ezen belül elsősnrbao az agrár- és a biológiai kutatást kell közelebb hoznunk egymáshoz Átgondolt, céltudatos kutatási és fejlesztési po litikával ezt az irányzatút is még jobban felhasználhatjuk távlati céljaink eléréséhez. CSIBA LÄSZLO A bratislavai Baromfiipari Kutatóintézetben a Szovjetunióval folytatott tudományos-műszaki együttműködés keretében nagy figyelmet szentelnek a baromfiipari termékek választéka bővítésének Fotó: A. VojCek fNvtj A társadalom szolgálatában Ha valaki olyan munkaterületen szolgálja a társadalmat, amely fokozott figyelmet, sőt erőfeszítést követel, az tulajdonképpen képességeit Is továbbfejleszti. Ilyen, hivatását szerető, nagyszerű embernek Ismerjük dr. Bartalos Menyhért agrármérnököt, a Piešťany) Növénytermesztési Kutatóintézet sósszigeti (Soiary) nemesítő állomásának vezetőjét is, aki a gabonaprogram sikerrevitelében elévülhetetlen érdemeket szerzett, s a közelmúltban Klement Gottwald Állami Díjat kapott. , Bartalos elvtárs a felső-csallóközi Tejfaluban (Mliečno) földművelő család gyermekeként 1924. január 8-án született. Népes volt e család, s így minden tagjának részt kellett vennie a nehéz földművelő munkában. Korán megismerkedett a szántásvetés mesterségével, s ez meghatározója lett élethivatásának. Az alapfokú Iskola befejezése után középiskolába Jelentkezett. A környéken Ilyen iskola nem volt, így Győrbe, a színvonalas felsőfokú kereskedelmi középiskolába került, ahol sok hasznos Ismeretet szerzett. Az érettségi után már tudta, hogy a kereskedelmi pálya nem köti le ftgvelmét. ö mindig a mezőgazdaság, a természet felé vonzódott. A faluban mezőgazdasági főiskolára toboroztak, s 6 kapva-kapott az alkalmon. Kikérte persze szülei véleményét Is, akik egyetértettek fiuk szilárd elhatározásával. Segítették őt a tanulásban. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Fóiskoián, amely az idők során egyetemmé lápett elő, szívta magába a tudományos elméletet. Ott szerzett mérnöki oklevelet, majd doktori diplomát A főiskolai tanulmányok során aktívan bekapcsolódott a növénynemesítésbe. Rendkívül Jó megflgyelőképessége, kitűnő szeme ás szenvedélyes magatartása miatt felkínálták neki a nagy lehetőséget, hogy maradjon ott növénynemesítőnek. Bármenynyire Is megtisztelőnek, s vonzónak tartotta az ajánlatot, mégis visszatért a Csallóközbe. Ver"r» Lajos professzort»*!» a hírneves növányiiemesitőhöz Rákóczi Lajossal együtt 1930 márciusában Gombán (Hubice) csatlakozott A professzor szerénysége, Igényes nemesitől munkája elbűvölte őt. Venenyt önzetlen tanítómesterének tekintette, és megszívlelte hasznos jó tanácsait. Ma így emlékezik vissza tanítómesterére: — Meglátásai a nemesítésben nyolcvan éves korán túl is annyira időszerűek voltak, hogy a szakembereket ámulatba ejtették. Ezek a meglátások ma, de a jövőben Is érvényesek maradnak... Amikor államosították a növénynemesítést, Veneny professzor és két fiatal munkatársa feladatul kapta, hogy keressenek a Csallóközben olyan területet, ahol majd lerakhatják egy stabil növénynemesítő állomás alapjait. Sok helyen körülnéztek, de a professzornak szilárd elképzelései voltak az állomás telephelyével kapcsolatban. Sósszigeten Is megszemlélték a terepet, s a professzornak megtetszett a környék, az életet adó vlzforrás, meg a közeli erdő. Kijelentette, hogy letelepednek. A két fiatal munkatárs kérdően nézhetett rá, mire megmagyarázta nekik, hogy a nemesítenek szüksége van e vízre, az erdő pedig jó hangulatot kölcsönöz munkájához. Sósszigeten 1952-től együtt dolgoztak, majd 1954-ben elkészültek az építmények. Kezdetben sok növényfajta nemesítésével foglalkoztak, közben szűkült a választék. Legjelentősebbnek e durum bűze nemesítését tartották. Veneny professzor előrelátásának köszönhető ennek a klnemesltése. Ma is ez ez alapanyaga e tésztaipar minőségi készítményeinek. A világpiacon a durum búzáért háromnégyszeresen magasabb árat fizetnek, mint a közönséges választékért. Tény azonban, hogy Veneny professzornak jóhiszemű jelzéseire az Illetékesek csak bólogattak vagy hümmögtek, de tanácsait nem szívlelték meg. Az állomás nemesltőít úgyszólván támogatás nélkül magukra hagyták. Közben kinemesítették a takarmánycirkot, a hibrid szudáiitfüvet, a cukorcirkot, a dinnyét, a fűszerpaprikát és még sok más hasznos terményt. — Anton Piráel CSc., a Pie.áfany Növénytermesztési Kutatóintézet igazgatója arra sarkallt minket, hogy a közönséges búzák nemesítésével is togialkozznnk, főleg olyanokéval, amelyek melegebb éghajlati viszonyok között is optimális termést nyújtanak. A hasznos munkát 1968-ban kezdtük, persze nem felkészületlenül. Tarsolyunkban volt a hírneves tanítómester, Veneny Lajos professzor gazdag ismeretanyaga. 0 ugyanis nemcsak hazai, hanem külföldi nemesitől munkája során sok hasznos Ismeretet gyűjtött, s ezt fokozatosan átadta nekünk. A Solaris búzafajtát az I960—1976- os években rekordidőn belül nemesítették. Vetésterülete rövidesen elérte a 80 ezer hektárt. A kosúti bűze például 1956 ban került forgalomba, a (Folytatás a 2. oldalon)
