Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-21 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, !98ä. májas WL 12 ÍGÉRETES INDULÁS Az első negyedév áruértékesítési feladatait mezőgazdaságunk Szlovákia viszonylatában eredményesen teljesítette. Nem véletlen, hogy ennek következtében a lakosság tej-, hús-, tojás- és egyéb állati eredetű termékekkel való ellátása is kedvezően alakult Ez sokban a nyugat-szlovákiai kerület járásainak, illetve mezőgazdasági üzemeinek köszönhető. Hiszen sok helyütt a túlfeszített tervfeladatokat nemcsak hogy teljesítették, hanem túl is szárnyalták. A galántai járás mezőgazdasági üzemei is tartják a lépést az állattenyésztésben előirányzott értékesítési feladatok ütemtervével. Sőt járási átlagban a tervezettnél egymillió literrel több tejet adtak a közellátásnak. Ez az évi tervnek mintegy 23 százalékát teszi ki, ami 2,4 százalékos többletet jelent a múlt év valóságához viszonyítva. Minden jel arra utal, hogy a tejtermelésben lényeges minőségi változás állt be. Míg tavaly az év végi értékesítési tervet mindössze 5—6 mezőgazdasági üzem teljesítette, addig az idei első negyedévben csupán öt gazdaság — mégpedig az abrahámi, a szenek irály fai (Kráfová pri Send), a nagyfödémesi (Veiké Olany), a peredi (Tešedíkovo) és a farkaséi (VICany) szövetkezet — maradt adós a tejeladásban. Egyedenkénti átlagban a múlt évhez viszonyítva a tejtermelés 53 literrel növekedett, emellett az egy borjúra jutó belüzeml tejfogyasztás 301 literről 245 literre csökkent. Egy liter tej előállítására mindössze 0,26 kilogramm erőtakarmányt használtak fel, ami ugyancsak biztató. örvendetes tény, hogy a járásban évről évre jobb a tej minősége. Az első negyedév átlagában az eladott tej összmennyiségének a 83,8 százaléka első osztályú -volt, ami 18 századékkal több a múlt évihez képest, holott a te] minőségének javításában már tavaly is jelentős előrehaladást könyvelhettek el. Ónként vetődik fel a kérdés: miben is rejlik a kedvező fordulat mozgósító ereje? Zsák János agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főállattenyésztője úgy vélekedik, hogy a tejtermelés növekedését — úgyszólván hetven százalékos arányban — a takarmányalap javítása eredményezte. A mezőgazdasági üzemek többségében tudatosították, hogy a megfelelő takarmányozási feltételek biztosítása nélkül nemigen tehetnek eleget az egyre igényesebb feladatoknak. Ebben pedig többnyire saját erejükre, forrásaikra támaszkodhatnak. — Járásunkban az állattenyésztés szakaszán figyelmünket elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére és a sertéstenyésztés belterjesítésére összpontosítottuk — mondotta bevezetőül a főállattenyésztő. — Az év elején megtartott aktívaértekezleten pontosan megjelöltük mindazon alapvető célokat, illetve feladatokat, amelyek az állattenyésztés színvonalának emelésében döntő szerepet töltenek be. ■ Konkrétan milyen feladatokról van szó? 4 — A tehenészetben például célul tűztük ki, hogy tehenenkénti évi átlagban egyetlenegy mezőgazdasági üzemben sem termelünk háromezer liternél kevesebb tejet. Tavaly Ilyen gyenge eredménnyel még öt mezőgazdasági üzem zárta az évet. Az idén járási átlagban el akarjuk érni a 3400 literes tejtermelési átlagot. Eltökéltük, hogy a 7. ötéves tervidőszak első három évének tejértékesítési feladatait maradéktalanul teljesítjük, s kedvező feltételeket teremtünk a hátralevő évek céljainak megvalósításához. Az idei tejeladási tervünket úgy akarjuk túlteljesíteni, hogy ezáltal a múlt évi lemaradásunkat is behozzuk. Ehhez a feltételek adottak. A járási mezőgazdasági igazgatóság vezetői az állattenyésztés szakembereivel együttműködve fokozott figyelmet szenteltek és szentelnek a tej minőségének. A kitűzött feladatuk sorrendjében kiemelkedő helyet foglal el az az elhatározás, hogy az első osztályú tej részaránya egy gazdaságban se csökkenjen 75 százalék alá. Zsák elvtárs elmondta, hogy a követelményeknek nem megfelelő tejért a gyakran eszközölt anyagi bírságolás, valamint a fokozott ellenőrzés nyomán sok mezőgazdasági üzemben magától értetődő gyakorlattá vált a fejő- és hűtőberendezések karbantartása, rendszeres tisztítása, egyszóval a higiéniai előírások betartása. Ennek köszönve hat mezőgazdasági üzemben — az abrahámi, a szenckirályfai, a deákl (Diakovce), a peredi, a nádszegi (Trstice) és a zsigárdi (Žiharec) szövetkezetből — az értékesített tej összmennyisége az I. osztályba került. Sajnos e tekintetben Is akadnak sereghajtók, ahol az előirányzott mir!mumot sem érték el. A tej minőségét feltétlenül javítani kell a hidaskürti (Mostová), a nagyfödémesi, a nagygurabi (Veľký Grob) és a vágsellyei (Safa) szövetkezetben, valamint a tornóci (Trnovec nad Váhom) és a Galántai Állami Gazdaságban. A marhahizlalásban a fő cél a 0,75 kilogrammos napi súlygyarapodás elérése. Járási átlagban jóval felülmúlták a múlt évi hasznosságot, s a 0,68 kilogrammos hízékonysággal szemben 0,81 kilogrammos súlygyarapodási átlagot értek el. Az előirányzott célt ezidáig hét mezőgazdasági üzem nem teljesítette, köztük a deáki, a felsőszeli (Horné Saliby) és a sókszelőcei (Selice) szövetkezet. Járási viszonylatban a marhahús értékesítése kedvezően alakult, mert az évi feladatnak 26,7 százalékát teljesítették. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének egyik fontos feladata az állományok növelése. Az év végéig 2100 darabbal bővítik az állományt. Bár e tekintetben a múlt évhez viszonyítva kedvezőbb a helyzet, a tervezettel szemben mégis 415 darabbal elmaradtak. A lemaradást előhasi üszők vásárlásával akarják pótolni. E ténymegállapítás mögött azonban több szubjektív jellegű hiányosság lelhető fel. Míg az utóbbi években a szarvasmarha-állomány gyors ütemben bővült — 100 hektár mezőgazdasági területre ma 75 darab Jut —, addig az újratermelés színvonala az átlagnál valamivel gyengébb szinten maradt. Nem lehetnek elégedettek az üszők fedeztetésével, továbbá kedvezőtlen jelenségnek tekinthető a halva született borjak jelentős aránya is, amely a tehenek nem megfelelő gondozására utal. Az Is igaz, hogy a borjak tartási körülményei kedvezőtlenek, ezért a beruházási keretet elsősorban a borjúneveldék építésére és korszerűsítésére fordítják. ■ A sertéstenyésztés szakaszán országos viszonylatban a mai napig sem sikerült számtalan problémát megoldani ... — Járási átlagban a sertéshús értékesítési tervét túlteljesítettük. Ebben nincs is probléma, viszont annál több a termelés és tartástechnológia vonalán. Bár némi javulás tapasztalható, mégsem lehetünk elégedettek a sertéstenyésztés jelenlegi színvonalával. Igen gyenge eredményt értünk el a hízósertések hasznosságában. A sertéshizlalásban a napi súlygyarapodás járási átlagban csupán 0,47 kilogrammos volt. A malacnevelés helyzete is kedvezőtlen. Tavaly egy-egy koca átlagában csupán 16,7 malacot választottunk el, ezért az év elején elhatároztuk, hogy ennek a mutatónak egyetlen mezőgazdasági üzemben sem szabad 16 darab alá csökkenie. A sertéstenyésztés fejlesztését a legnagyobb mértékben az a tény hátráltatja, hogy ezidáig nem sikerült összehangolni a sertésállományokat az értékesítési feladatokkal, valamint a rendelkezésre álló erőtakarmánykészletekkel. Járásunkban a tervhez viszonyítva 584 darabbal több sertést tartunk. A sertéstenyésztés belterjesítési programját a járásban tavaly dolgozták ki. Lényege az irányított újratermelés, valamint a szakaszos ki- és betelepítés. E program megvalósítása az elvárásoknak megfelelően csupán a zsigárdi, a sókszelőcei, a hidaskürti és a felsőszeli szövetkezetben, valamint az Orföldi Állami Gazdaságban alakult kielégítően. A többi mezőgazdasági üzemben nem fejtettek ki kellő igyekezetét. Igaz, a sertésállományok tervszerűen irányított szabályozását a hiányos vágóhídi kapacitás is hátráltatja. E tekintetben több belátást és segítséget várnak a húsipartól. Az első negyedévben 1370 tonna sertéshús eladásával számoltak, ebből a húsüzem csupán 890 tonnát vett át a vágóhidak túlterheltsége miatt. Miközben az értékesítésre szánt sertések elérték a 110 kilogrammos vágótömeget, arról nem Is beszélve, hogy a sertésállományok csökkenése tovább várathat magára, számtalan gazdasági hátrányt vonva maga után. A feszült helyzet enyhítése érdekében a fölösleges süldőket a szövetkezeti tagok vásárolhatják meg. A sertéstenyésztés szakaszán pozitívan értékelhető, hogy a tavalyi évhez képest az egy kiló sertéshús termeléséhez szükséges erőtakarmányfogyasztás 3,95 kilóról 3,77 kilóra csökkent. Az engedélyezettnél több erőtakarmányt csupán a Nagyfödémesi és a Szenckirályfai Efsz-ben használtak fel. A baromfihús eladását a járásban 105 százalékra teljesítették, ami 41 tonnával több a tervezettnél. A brojlercsirkék tenyésztésének helyzete azonban nem problémamentes. Az állományok többsége az egyes gazdaságokon belül is szétszórtan, többnyire alkalmatlan épületekben van elhelyezve, ami Jelentős veszteséghez és aránylag nagy erőtakarmány-fogyasztáshoz vezet. Ezért mielőbb meg kell oldani a brojlercsirkék tenyésztésének összpontosítását. E tekintetben sokat segítene a több éve csupán a fejlesztés szakaszában levő többszintes ketrecek végleges megoldása és sorozatgyártása. Az étkezési tojástermelés helyzete kedvező. Az értékesítési tervet 145 százalékra teljesítették, és a közellátásnak a tervezetthez viszonyítva egymillió 368 ezerrel több tojást adtak. Az első negyedév eredményei nem nyújthatnak hiteles képet az állattenyésztés helyzetéről. Az év végéig sok minden megváltozhat. Egy azonban bizonyos: az indulás kedvező, s jó előfeltételeket teremt a tervfeladatok további folyamatos teljesítéséhez. A járásban azonban nemcsak az eladási kötelezettségekre összpontosítják a figyelmet. Alapvető céljuk az állattenyésztés színvonalának emelése, vagyis az év elején elfogadott tervfeladatok megvalósítása. Jelszavuk: Ne csak többet, hanem jobbat és olcsóbban termelni I Klamarcsik Mária esr- . -j* »»■»«•ививж« Az idei tervfeladatok igényessége és a termelés feltételeinek bonyolultsága szükségessé teszi az összes rendelkezésünkre álló források és tartalékok teljes mértékű, folyamatos kihasználását, főleg azokét, amelyek a termés nagyságát és minőségét befolyásolják. A mezőgazdasági termelés növekedési ütemének gyorsításában — mindenekelőtt a kukoricatermelő körzetekben — kiemelkedő szerepet tölt be az öntözés. Szlovákiában az öntözhető terület 230 ezer hektárra tehető. A rendelkezésre álló öntözőberendezések kapacitása lehetővé teszi napi átlagban a tízezer hektárnyi terület öntözését. Az öntözési kísérletek, s a számos gyakorlati tapasztalat fényesen igazolja az öntözés hozamnövelő hatását és ökonómiai előnyeit. Ennek ellenére a széles körű gyakorlatban az öntözés a mai napig sem tölti be a termelés belterjesítésére és stabilizálására irányuló küldetését. A hiányosságokat két fontos tényezőben kell látnunk: elsősorban az öntözőberendezések kapacitásának elégtelen kihasználásában, másodsorban pedig abban, hogy az öntözés gyakran nem hozza meg az elvárt hozamnövelő és gazdasági hatást. Az öntözőberendezések Jobb és hatékonya^ kihasználásának egyik lehetősége az öntözési idény megnyújtásában rejlik. A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a természeti adottságaink között végbemenő belterjes növénytermesztés követelményei szükségessé teszik a növényzet jobb és folyamatosabb vízellátását a tenyészidő kezdetétől fogva. Akkor Is, ha a talaj tavasszal olyan vízkészlettel rendelkezik, amely lehetővé teszi a növényzet zavarmentes fejlődését, a növények napi vízfogyasztását figyelembe véve számolnunk kell azzal, hogy ha nincs meg a szükséges vízutánpótlás, a készletek hamar kimerülnek, és ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a növények fiziológiai folyamatait. Tudatosítani kell, hogy az öntözés megkezdését semmi esetre sem szabad arra az Időpontra halasztani, amikor a talaj víztartalma a kritikus határhoz közeledik. Ekkor öntözés esetében Is vízhiányban szenved a növényzet, ennek mliiden káros következményével. Az öntözést minden gazdaságban úgy kell szervezni, hogy a vízhiányt megelőzzük. Természetesen sok helyütt nem adottak a feltételek az öszszes növénykultúra öntözésére. Ezért e tekintetben felvetődik 4 a kérdés, melyik növényt érdemes előnyben részesíteni? A korai öntözés kifizetődő A Jelen Időszakban elsősorban azon belterjes fűállományokat kell föltétlenül öntözni, amelyeket már lekaszáltak, illetve lelegeltettek. Továbbá azon területeket, ahol a fütermés kaszálásával, illetve legeltetésével csak néhány nap elteltével számolnak. Mivel a belterjes füfélék gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezzel szemben nagy mennyiségű zöldtömeget képeznek, napi vízigényük is jelentős, ezért az öntözés hatékonysága ezeknél a legnagyobb. Az idén az őszlbúza-állományok általában jónak minősíthetők. Ez azonban nem ok az öntözésük elodázására. Előnyben A belterjes fűállnmánynk, így például a Hyso hibrid szudánffi meghálálják az öntözést Fotó; — Sk kell részesíteni azon állományok öntözését, amelyek kedvezőtlenebb vízgazdálkodású talajokon vannak, vagy a növényzetük valamivel ritkább. Az öntözést jól hálálja meg elsősorban a Vala, a Bu 18 és a Bu 20 őszlbúza-fajta. Azokat az őszi búzatáblákat Is érdemes öntözni, ahol a búza öntözetlen elővetemény vagy lucerna után következett. Ezeken a területeken ugyanis a víztartalom a talaj mélyebb rétegeiben Is alacsonyabb. A tavaszi árpa öntözésénél is hasonló elveket kell érvényesíteni. A kora tavaszi meleg és szeles időjárás következtében elsősorban a könnyű talajok felső — 10—15 centiméteres — rétege kiszárad. Ez veszélyezteti a cukorrépát, amelynek növekedése lelassulhat, s a kiszáradt egyedek miatt a növényzet megritkul. Helyesen Járnak el azokban a gazdaságokban, ahol a cukorrépa növényzetét kisebb — 75—20 milliméteres — adagokban öntözik. Ebben az időszakban a kisebb adagú öntözés serkentőbben hat a gyökérzet növekedésére, növeli a szélerózióval szembeni ellenállóképességet, elősegíti a megkövetelt egyedszám megtartását, s ezáltal kedvező feltételeket teremt a nagy hozamok, s az elvárt minőség eléréséhez Azokon a táblákon, ahol a begyűjtött őszi keverékek után silókukoricát vagy korai szemeskukorlca-hlbrideket vetünk, figyelni kell a talaj vízkészletére, s szükség esetén azonnal meg kell kezdeni az öntözést. A tarlóra juttatott 25—30 milliméter mennyiségű öntözővíz nagymértékben megkönnyíti a vetés előtti talajelőkészítést, azaz jobban és kisebb ráfordítással végezhető. Ezen túlmenően kedvező feltételeket teremtünk a * kukorica gyors és egyenletes keléséhez. A felsorolt tények igazolják, hogy öntözés szempontjából a tavaszi Időszakot nem lehet „holtidénynek“ vélni, ellenkezőleg, az előttünk álló feladatok megvalósítása megköveteli az öntöző berendezések teljes mértékű kihasználását a tavaszi időszakban is. Ezt figyelembe kell venni a szántóföldi munkák irányításában és szervezésében. Olyan intézkedések hozatala szükséges, hogy az öntözési idény minél korábban megkezdődjön, s minél később fejeződjön be. michat. Santa mérnök, a Brnti'daval Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa \
