Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-14 / 19. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. május 14. 12 Új szabvány az öntözésben Hazánkban a nagyüzemi öntőzőgaz­­dőlkodás kezdete a sokrétű nehézipar építésével és Üzemelésének beindulá­sával esik egybe. így az öntözés fej­lődési ütemével szinte egyszerre kö­vetkezett be a felszíni vizek sok eset­ben nagyméretű szennyeződése is. Az öntözővíz minősége ezért az öntözés kezdete óta mindinkább időszerű kér­déssé vált. A vízügyi szervek már a kezdetben megszabták, hogy öntözésre — kevés kivétellel — csakis a felszíni vizeket lehet felhasználni. Mezőgazdasági szempontból az volt a követelmény, hogy a felszíni vizekkel ne kerülhes­senek a talajba nemkívánatos elemek. Ennek megfelelően a 83 0634 számú Csehszlovák Szabvány a fő hangsúlyt arra helyezte, hogy az öntözővíz nátrium-tartalma optimális arányban legyen a mész- és magnézium-tarta­lommal, ami óvja a talajt az elszike­­sedéstőí. Ugyancsak határértékeket szabott a magas sótartalom és szer­vetlen savmaradványok tartalmát Il­letően, valamint előírta a biológiai szennyeződés és a sokféle vegyi anyag tartalmának engedélyezett fel­ső határát. Megszabta a vízminőség ellenőrzésének rendszerét, s az öntö­zés üzemelésének módját — biológiai vagy egyéb szennyeződés előfordulása esetén — különböző talajviszonyok között. Közben az élet szünet nélkül hozta az újabb problémákat a vízminőség­gel és az öntözéssel kapcsolatban. A nagy mennyiségben keletkezett szennyvizeket öntözésre használták fel. Ez számtalan vegyi és higiéniai problémával járt, és minden egyes esetben külön kellett tanulmányozni a körülményeket. Ez év január elsejével lépett ér­vénybe az új 73 6962 számú ágazati szabvány „Szennyvizekkel és hígtrá­gyával történő öntözés“ címen. Nagy jelentőségű anyagról van szó, amely — a tervezőktől az üzemelőkig — sokban segítheti az öntözéssel foglal­kozó valamennyi szakember munká­ját. Szerkesztéséhez elengedhetetlenül fontos volt az úgynevezett szabvány­alkotó-kutatómunka, melynek ered­ményeképpen sikerült tisztázni hu­szonkét féle szennyvíz öntözésre való felhasználásának körülményéit. Fon­tos követelmény, hogy ezen új ága­zati szabványt jelentőségénél és fel­használhatóságánál fogva minél szé­lesebb körben és mielőbb megismer­hessék szakembereink. Ezért a terje­delmes anyag leglényegesebb részeit ismertetjük. Említést érdemel, hogy az ágazati szabvány mindennemű szennyvízzel, valamint a hígtrágyával való öntözés tervezésére és üzemelte­tésére érvényes. ALAPVETŐ FOGALMAK Az I. rész a szakmegnevezéseket és fogalmakat foglalja össze. Eszerint a hígtrágya szilárd állati ürülék és vi­zelet keveréke, amely az adott tech­nológiától függően különböző rész­arányban vizet, takarmánymaradvá­nyokat és egyéb szennyanyagokat tar­talmaz. A szennyvíz, mely egészségügyileg megfelel öntözésre, nem tartalmazhat élő szervezeteket, melyek betegsége­ket idézhetnek elő az embereknél, állatoknál és növényeknél egyaránt, továbbá nem tartalmazhat egyéb szennyező anyagokat sem káros tö­ménységben. Az egészségügyi szempontból nem megfelelő szennyvíz olyan szerveze­teket tartalmaz, melyek emberi, álla­ti és növényi betegségeket okozhat­nak, vagy káros töménységben tartal­maznak egyéb anyagokat. A szennyvizet egészségügyi szem­pontból az illetékes vízgazdálkodási, higiéniai és állategészségügyi szervek bírálják. A szennyvíz trágyaértékét elsősor­ban ennek nitrogén-, foszfor-, kálium- és egyéb tápanyagtartalma határozza meg, tájékoztatásképpen а Нь érték­kel fejezik ki. A nemkívánatos anyagok az öntöző­vízben azok, amelyek a felhasznált öntözővíz által, az öntözővíz módjától és menetétől függően az adott éghaj­lati- és talajadottságok között, bizo­nyos töménységet meghaladva káro­san befolyásolhatják a termés minő­ségét, valamint a növények, az embe­rek és az állatok egészségét. Az idényen kívüli öntözés a te­­nyészidőn kívül alkalmazott öntözést jelenti, amellyel a talaj víz- és táp­anyagkészletét biztosítjuk. Az egész évi öntözés a termelt szennyvízmennyiség egészét hivatott felhasználni a vízigény kielégítésére. A szennyvíz, illetve hígtrágya táp­anyagtartalmának felhasználhatóságát a nitrogén, foszfor, kálium és egyéb trágyaanyagok aránya és mennyisége határozza meg, melyet a növény a szennyvízből, illetve hígtrágyából ké­pes hasznosítani — s ezt az „r“ té­nyező értéke fejez ki. A higiéniai védelmi vonal előírások által megszabott felszíni- és talajvíz­­védelmi körzet, ahol elő van írva a mezőgazdasági vagy egyéb tevékeny­ség módja. Lakott területek higiéniai védelmi vonala arra az esetre érvényes, ami­kor az öntözés a lakott terület között megy végbe, és fennáll a környezet szennyezésének lehetősége. A védelmi időszak az, melyet be kell tartani az utolsó öntözés és a be­takarítás, illetve a legeltetés között. n. Altalanos tudnivalók * A szennyvízzel és a hígtrágyával való öntözés komplex, célszerű mező­­gazdasági, vízgazdálkodási, meliorá­ciós és egészségügyi vonatkozású in­tézkedés, amelynek fő célja: 9 a szennyvizek és a hígtrágya trá­gyaértékének maximális kihaszná­lása a hozamok növelésére és a talaj termékenységének javítására; 9 a szennyvizek és a hígtrágya el­helyezése a higiéniai és vízgaz­dálkodási követelmények betartása mellett. A szennyvízzel és hígtrágyával tör­ténő öntözést ott ajánlatos alkalmaz­ni, ahol ehhez megfelelők a termé­szeti adottságok és a gazdasági vi­szonyok. A talajra csak olyan meny­­nyiségű szennyvizet és hígtrágyát szabad kijuttatni, amely arányban van a talaj víz- és tápanyagigényével. Nem szabad, hogy szennyezzék az al­talajvizeket és túljussanak az enge­délyezett területen. Szennyvizek és hígtrágya alkalma­zásával úgy lehet komplex, többcélú az öntözés, ha minden öntözőberen­dezés esetében a legelőnyösebb mű­szaki-technológiai módszert választ­juk, ami az alkalmazott szennyvizek­től, ezek tisztaságának fokától, a helyt természeti, agronómiái, vízgazdálko­dási és higiéniai adottságoktól, vala­mint a műszaki és ökonómiai feltéte­lektől függ. A hígtrágyás és szennyvizes öntö­zés feltételeit nem szabad önkénye­sen megváltoztatni. Nem szabad nö­velni a víz szennyezettségét, csökken­teni a területet, s megváltoztatni az öntözött kultúrnövények arányát. III. A SZENNYVÍZ ALKALMASSAGA AZ ÖNTÖZÉSRE A szennyvíz öntözésre való felhasz­nálhatóságát eredete, mennyisége és minősége határozza meg. Egységnyi idő alatt kitermelt szennyvíz mennyi­sége és minősége alapján állapítják meg az öntözendő terület nagyságát, az öntözés menetét, műszaki megol­dását és szabják meg az öntözőfür­tök méreteit. Mivel a beáramló szennyvíz ír. y­­nyisége ingadozik, meg kell állapíta­ni mindenekelőtt: 9 a szennyvíz évi összmennyiségét és ennek a tenyészidőre eső ré­szét; • az átlagos havi mennyiséget; 9 a napi egy óra alatti maximumot, a nappali és az éjszakai időszak óránkénti átlagát; # a szennyvízbe kerülő eső és egyéb hígító víz mennyiségét; О a szennyvíz összetevőinek arányát. A felhasznált víz minőségének meg kell felelnie a mezőgazdasági terme­lés jellegének, a vetésforgó össszeté­­telének, az öntözés szervezésének, műszaki megoldásának, élet- és mun­kavédelmi körülményeinek. Ha különleges szennyezőanyagok is előfordulnak — például nehézfémek, olaj, biológiai és rádióaktív szennye­zőanyagok —, akkor a vizsgálatokat ezeknek a megállapítására Is ki kell terjeszteni. Oj, eddig öntözésre nem használt szennyvizek esetében szántó­földi kísérletek elvégzése szükséges ezen vizek mérgező hatása, illetve az öntözésre való alkalmasságuk megál­lapítása céljából. IV. AGRONÚMIAI ÉS AGRO­TECHNIKAI ALAPELVEK A termesztett növénykultúrákat a szennyvíz jellege, tápanyagtartalma és a kijuttatás fő Időszaka szerint sorol­juk be a vetésforgóba. Egyes szenny­vizek hatása a növényekre nagyon eltérő lehet a vegyi össztéteiüktől függően. A hígtrágyákkal és a szennyvizek­kel való öntözésre — minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt — azok a növények reagálnak a legjob­ban, amelyeknek a vegetatív szerveit hasznosítjuk, például a takarmánynö­vények, a fűfélék, a kapásnövények. Ezért célszerű előnyben részesíteni a takarmánytermesztési vetésforgókat, ahol a takarmánynövények és a gyep­területek részaránya nagyobb, a ga­bonaféléké pedig kisebb. A kijuttatott hígtrágya és szenny­víz mennyiségét az egyes növények tápanyag- és vízszükséglete szabja meg. Tekintettel a talaj tulajdonsá­gaira és a víz minőségére, kiegészítő meszezést és trágyázást szükséges végezni. Nagyon fontos, hogy a talaj felszíne egyenletes legyen, mert ezál­tal meggátoljuk a víz elfolyását, va­lamint a vízeróziót. Öntözésre nem alkalmazhatók az olyan tisztított szennyvizek, amelyek fertőző, toxikus vagy rádióaktív kör nyezetből származnak. Egyéb egészségügyi szempontból nem megfelelő vizek a mezőgazdasági növények öntözésére alkalmassá vál­hatnak kellő tisztítással, illetve fizi­kai, kémiai és biológiai tulajdonsá­gaik megfelelő módosításával. A hígtrágya rendszerint megfelelő hígítással az összes növénykultúra öntözésére alkalmas. Kivételt képez­nek a zöldség- és gyümölcsfélék, fő­leg azok, amelyek közvetlen fogyasz­tásra kerülnek. Az egészségügyileg nem megfelelő vízzel tilos az eper, a piaci zöldség és a vágott virág ön­tözése. Közvetlen öntözésre nem alkalmaz­hatók olyan növények esetében, ame­lyek további feldolgozásával nem ga­rantálható a termékek epidemiológiai biztonsága. A tenyészidőn kívül az egészségügyileg alkalmatlan szenny­vizek kiöntözhetők, kivéve a piaci, illetve a közvetlen fogyasztásra kerü­lő termények öntözését. Egészségügyileg megfelelő szenny­vizekkel az összes növénykultúra bár mely módszerrel öntözhető, szem előtt tartva a mezőgazdasági és kör­nyezetvédelmi igényeket. v. az Öntözhető terület NAGYSÄGA Az öntözhető terület fPp] kiszámí­tásához, ha a víz trágyahatása van túlsúlyban, a következő tényezőket kell ismerni: r — a hígtrágya vagy a szennyvíz leglényegesebb tápanyagát ki­fejező szorzószám évi átlagát; Zov — a hígtrágyában, illetve a szennyvízben levő leglényege­sebb tápanyagok tartalmát fkg/m-3); Žp — a legjelentősebb tápanyagok mennyiségét, mely a tervezett hozam eléréséhez szükséges; W — a szennyvíz vagy a hígtrágya évi összmennyiségét. A következő képlet segítségével megkapjuk a körülményeknek meg­felelő öntözhető terület nagyságát; Pp = г W fha). Abban az esetben, ha az öntözésnél ennek a vízőrtéke van túlsúlyban, a terület nagyságá­nak kiszámításához Ismernünk kell: Mc = Mz + Mmv — a szükséges évi átlagos vízmennyiséget (m3/ha). A képletben az Mi = a tenyészidőben szükséges vízmennyiséget (mVha), az Mmv pedig az idényen kívüli öntözés­sel-kiöntözött vízmennyiséget (mVha) jelenti. Ennek Ismeretében az öntözhető terület nagyságát az alábbi képlet alapján számítjuk ki: Pp = W Mc (ha) (Folytatjuk) TARR GYULA vegyészmérnök, a tudományok kandidátusa, a Bratislava! Öntözőgazdasági Kutatóintézet munkatársa ■ .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXX4XXXXXVXX>'XXXXXXXVXXXXXXXXXVX4XXXX44NXVX4XV4XXXXXXX> Régóta tudjuk, hogy a humán gyógyászatban alkalmazott többféle gyógyszerrel — így például az antibiotiku­mokkal — szemben rezisztencia alakulhat ki. Az addig hatásos gyógyszer ennek folytán hatástalanná válik. Újabban igen gyakran hasonló értelemben emlegetik a re­zisztenciát a növényvédelemben is, mivel az ellenállóképes­ség kialakulásával a növényvédő szer hatástalanná válik, és komoly gazdasági károkat okozhat. Fontos ezért, hogy a nö­vényvédő szerek alkalmazásával kapcsolatban erre a jelenség­re is felfigyeljünk. A múlt században a növények gombabetegségei ellen nehéz­fém-, majd réz- és kén-vegyületeket használtak. Ma már tud­juk, hogy közülük némelyek kifogásolhatók, sőt mérgező ha­tásúak. Használatukat ezért eltiltották. Ezzel szemben a réz­tartalmú vegyületeket, például a bordói lét napjainkig Is sike­resen alkalmazzuk több növény peronoszpórás, fitoftórás és egyéb baktériumos megbetegedése ellen. Annak ellenére, hogy a bordói lét közel egy évszázada használjuk, mégsem vezetett a gombabetegségek eílenállóképességének a kifejlődéséhez. Az utóbbi években széles körben elterjedt és alkalmazott szerves hatóanyagú, kontakt hatású növényvédő szerekkel kap­csolatban más a helyzet. A szakirodalomban ts találkozhatunk utalásokkal az ellen­állóképesség kialakulásával és ennek folytán a bekövetkezett gazdasági károkról is. Amerikában például a több éven át al­kalmazott „dodtn“ teljesen hatástalanná vált, ezért más ható­anyagú gombaölő szerrel kellett helyettesíteni. A mancozeb hatóanyagú gombaölő szerekkel kapcsolatban is több adat Jelzi a rezisztencia előfordulását. Az ellenállóképesség tekintetében jelenleg a legnagyobb gondot a hatvanas években megjelent szisztemikus, tehát a növényben felszívódva és az anyagcserén keresztül ható spe­cifikus gombaölő szerek okozzák. Az igen elterjedt és több éve alkalmazott benzimidazol hatóanyagú készítményekkel kapcsolatban például se szeri, se száma azoknak az eseteknek amikor alkalmazásuk a kórokozó ellenállóképességének a ki­fejlődéséhez vezetett. Ezért a benzimidazol hatóanyagú gomba­ölő szerek használatát több országban korlátozták, illetve más hatóanyagú készítményekkel helyettesítették. A rovarölő szerek esetében Is, a szlsztémlkus gombaölő sze­rekéhez hasonlóan fennáll a rezisztencia kialakulásának lehe­tősége. 1980-ban hatvan rovarölő szerrel szemben alakult ki rezisztencia és az ellenállóvá vált rovarok száma elérte a négyszázat. Köztük sajnos több, igen veszélyes kártevő, pél­dául a burgonyabogár, a szúnyogfajok, a baracklevéltetű ta­lálható, amelyek ma egy vagy több Ismert rovarölő szerrel szemben váltak ellenállóvá. A gyomirtó szerekkel szembeni ellenállóképesség kialakulá­sáról a hetvenes években jelentek meg az első közlemények. й vegysm niíwiilem es az elenaiképesség Ezek és a későbbi Jelentések, főleg a több éven át alkalma­zott atrazin hatóanyagú gyomirtó szer következtében kisze­lektálódott, rezisztens gyomnövény blotlpusokról számolnak be. A szőrös disznóparé] az atrazinnal szemben ellenálló bio­típusának előfordulását szinte minden országból jelzik. Fran­ciaországban az atrazinnal szemben rezisztens fehér libatop elterjedését háromszázezer, az NSZK-ban pedig a rezisztens tyúkhúrét négyszázezer hektárra becsülik. Ojabban Jelentős tolerancia-növekedést, tlletve ellenállóképesség kialakulásé* más hatóanyagú gyomirtó szerek esetéhen is észleltek. Капа dában például a 2—4 D-re rezisztens vadmurkot, Angliában pedig egy virágkertészetben a paraquatra rezisztens nyári perjét is találtak. A gyomnövények ellenállóképességéről be számoló Jelentések száma sajnos évről évre gyarapodik. A növényvédő szerek ellenállóképességével összefüggő kér­dések megoldásán szinte minden fejlett mezőgazdasági ország kutatóintézeteiben igen behatóan és sokrétűen foglalkoznak A növénynemesítők például egy vagy több betegséggel szem­ben ellenálló fajták előállításán munkálkodnak. E téren szá­mos sikert könyveltek el. Az NDK-ban például a fitoftórával szemben részben rezisztens „Adreta“ burgonyafajtát nemesí­tették ki, s elterjedése 1981-ben négymillió márkával csökken­tette a növényédelem költségeit. A biológusok a vegyszeres védekezés helyett biológiai eljárások kidolgozásán és beveze­tésén szorgoskodnak. Ilyen többek között a kártevők sterili­zálásának módszere. Mások az integrált növényvédelem mód­szereinek keretén belül a növényvédő szerek mennyiségének csökkentését szolgáló, többek közt műszaki megoldásokon is dolgoznak. A vegyszeres gyomirtás tekintetében a legújabb irányzat szerint a gyomirtó szerek vetés utáni alkalmazását kell előnyben részlten! a vetés előtti alkalmazásukkal szem­ben. A Jelenlegi gyakorlatban a rezisztencia kialakulását hatáso­san gátló módszerrel vagy eljárással — néhány üvegházi kár­tevő elleni védelemtől eltekintve — nem rendelkezünk. Ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy a növényvéaöszerek alkalmazását lehetőleg azon esetekre korlátozzuk, ahol hasz­nálatuk gazdaságos és elkerülhetetlen. Takarékosság és haté­konyság szempontjából ügyelni kell a kijuttatás időpontjára és módjára. E téren segítségünkre lehet az előrejelzés, illetve az elgyomosodás összetételének, valamint mértékének ismere­te. Változtatni kell például a vegyszeres gyomirtással kapcso­latos eddigi nézeteinken is. Ne törekedjünk a teljes mértékű vegyszeres gyomirtásra, mert az költséges, sőt egyes esetek­ben káros is lehet. Helyettesítsük azokat, ahol csak lehet, más, hagyományosan bevált talajművelési eljárásokkal, illetve olyan vetésforgók kialakításával, melyek a betegségek, a kártevők és a gyomnövények elterjedését, elszaporodását gátolják. Lé­­nyegbevágóan fontos, hogy a növényvédő szereket is forgó (rotációs) rendszerben alkalmazzuk. A rezisztencia kialakulása csak egy a lehetséges mellékha­tások közül, amellyel a növényvédő szerek használatánál szá­molni kell. Ezért nem elég, ha csak a kórokozók elleni hatást és az alkalmazás gazdaságosságát vesszük figyelembe. Ismer­ni kell a növényvédő szerek eddig Ismert tulajdonságait és mellékhatásait, például a talaj mikroblális életére, a környe­zetre stb. Ugyancsak számolni kell az ellenállóképesség ki­fejlődésének lehetőségével és annak káros következményeivel is. RENCZÉS VILMOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom