Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-07 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. május 7, 12 Adottak a továbblépés leltételei A losonci (Lučenec) járás mező­gazdasági földterületének jelentős részét hegyoldalakon elterülő, nehe­zen megközelíthető, gépekkel megmű­­velhetetlen legelők teszik ki. Ezeket a jő minőségű füvet termő hegyi le­gelőket juhtenyésztésre hasznosítják a járás mezőgazdasági üzemei. A já­rási mezőgazdasági igazgatóság irá­nyítása alá tartozó 15 földmüvesszö­­vetkezet és két állami gazdaság kö­zül csupán a Galsai (Holiša) Efsz nem foglalkozik juhtenyésztéssel. A járásban jelenleg 23 ezer juhot tarta­nak, ami száz hektárra számítva 43,3 darabot jelent. Az állomány állandóan gyarapszik, nagyobbrészt (57 száza­lék) a clgája fajtát tenyésztik, a töb­bi merinó. Annak ellenére, hogy a Járás mező­gazdasági üzemeinek Juhtenyésztése nem problémamentes, az előző évben jó eredményeket értek el. A gyapjú­termelésben a kálnői (Kalinovo) szö­vetkezetben 5,44, a rátkaiban 4,85, a seregiben (Šnrice) 4,68 kg gyapjút nyírtak darabonként. A báránynevelésben hosszabb ideje jő eredményeket érnek el, bár a múlt évben némi visszaesés volt tapasztat ható. Száz anyára számítva 95 bá rányt neveltek fel, de a bozitai (Bu­­zitka) szövetkezetben 155-öt, az ábe­­lováiban 105-öt, a látkyiban lC3-öt, a lovinobaűaiban 105-öt, a tomašovcei­­ben pedig 104-et. Igen gyenge ered­ménye értek el a rappi, a lehőtkai és a sőregi szövetkezetben. Főleg a járás dél! részén levő szö­vetkezetekben: Bozitán, Rappon, Rát­­kán és Sőregen, valamint a Füleki (Fifakovo) Állami Gazdaságban nem fejik az állományt. Itt a gyapjúter­melésre helyezik a súlyt. így a kiter­melt sajtmennytség csak 10,7 kg volt anyánként. Sajttermelésben legered ménvesebbek a málnapataki (Máli­­nec) juhászok voltak 17,5 kilós átlag gal, az ábelováiak 17,4, a polláriak 16,1, a tomašovceiek 16 kilót értek el. Legnagyobb mennyiséget — 30 ton­nát — a poltári szövetkezet juhászai termelték és adták piacra. Az utób­biak érdeme, hogy a sajttermelés fel­felé ível, 1981-hez viszonyítva 80 de­kával növekedett az anyánkénti átlag. SZAKEMBERGONDOK JÄRÄSSZERTE A juhtenyésztés eredményeinek ala­kulásában meghatározó szerepe van az állatgondozónak. Sajnos, az utób­bi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a járás mezőgazdasági üzemei­ben egyre keveseb a jó szakember, az izig-vérig juhász. Igen kevés a ké­pesített szakember, a Trenčín melletti Záblatieban működő juhászképző Is­kolába mind kevesebben jelentkez­nek, pedig a juhtenyésztés alapjait, az eredményesebb termelés feltételeit ott tanulhatják meg Igazán. Okleveles juhász főleg az Idősebbek között van: Ián Cerina Málinecen. )án Adamec Fotó: — ös-Látkyban, Vladimír Kulicb, Ján Сопка és Juraj Spodniak Poháron. A járás juhászainak mintegy 35 százaléka Ke­­let-Szlováklából származik, s mivel kiváló Ismerői a juhtenyésztésnek, Igen keresettek — a kedvezőbb mun­ka- és kereseti feltételek érdekében gyakran változtatják munkahelyüket. A járási mezőgazdasági Igazgatóság zootechnlkusaival folytatott beszélge­tés közben felmerült a kérdés, hogy mi az oka a juhászkodás Iránti csök­kent érdeklődésnek, vagyis annak, hogy az általában szépnek, jónak tar­tott juhászéletet egyre kevesebben vállalják. Több tényező is szerepet játszik ebben, közöttük az, hogy a fiatalok egyre Inkább a város vonzá­sába kerülve elköltöznek faluról, s az iparban keresnek munkalehetőséget. Az állattenyésztés egyébként sem vonzza a fiatalokat, juhásznak pedig alig-alig jelentkezik valaki, mivel ez minden másnál időigényesebb. A ju­hászélet álromantikája — „legelteti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát“ — már csak azok képze­letében él, akik nem kerültek azzal közelebbi kapcsolatba. Mert ml a va­lóság? Tavasztól őszig, nap mint nap, jó időben, rossz időben el kell látni az állatokat, kint kell lenni velük a legelőn. A juhászok egynegyede la­kott településtől távoli legelőkön töl­ti élete nagy részét, így haza csak nagyritkán kerül. A sok esetben csak ideiglenes juhésztanyák szociális fel­tételei olykor még a legszükségeseb­beket sem biztosítják, szórakozási le­hetőségről pedig szó sem lehet. De nemcsak időigényes a juhász­szakma, komoly férfierőt is Igényel. Naponta háromszor 100—130 darab juhot meg Is kell fejni, s egytől egyig kézzel. Aztán ott van a sajtké­szítés, a bárányok gondozása, a beteg állatok kezelése stb. Mindezek mellett nagy szerepet játszik a bérezés is, vagyis a Juhá­szok fizetése, ami a feltételeket és a követelményeket figyelembe véve, bi­zony nem a legjobb. Bonyolítja a juh­tenyésztés körüli problémák megoldá­sát az is, hogy a járásban levő me­zőgazdasági üzemek sajátos módon határozzák meg juhászaik fizetését, ennek következtében a bérek szinte üzemenként változnak. A jmi igyek­szik a megfelelő munkanemekért járó fizetést egységesíteni (juhok nyírása, sajtkészltés stb.), de ezt az üzemek nem mindig veszik figyelembe. SZÜKSÉGSZERŰ A TOVÁBBLÉPÉS A járási mezőgazdasági Igazgatóság illetékesei ismerik a juhtenyésztés körüli problémákat, keresik azok megoldásának lehetőségeit. A hiányos­ságok megszüntetésével törekednek a termelés hatékonyságának fokozásá­ra. Ez tűnik ki abból a távlati terv­ből is, melynek alapján 1985-ig a bá­rányelválasztásban el kell érni száz anyára számítva a 105 darabot, a sajt­­termelést egyedenként 13,5 kilóra, a gyapjútermelést pedig több mint 3 ki­lóra kell növelni. A kitűzött célok megvalósítását különösen a „Kiváló munkáért“ szakágazati kitüntetéssel jutalmazott példás dolgozók segíthe­tik elő a legeredményesebben. Közöt­tük a mýtnái Ondrej Zátroch, aki több mint 15 kg sajtot termelt anyán­ként, a kalínovói Ján Suja, a tenyész­állatok gondozója, a rappi Ján Álé­ban, a rátka-terbelédi Ján Horüan és a bozitai Mező István. Az előbbrehaladás kedvező felté­teleinek megteremtéséhez az Illetékes szerveknek is hozzá kell járulniuk, főleg a juhtenyésztés Iránti érdeklő­dés fokozásával, annak rendszeresebb és hatékonyabb Irányításával. Az ott dolgozók részére meg kell teremteni a szükséges szociális és munkafelté­teleket, ki kelt dolgozni és be kell vezetni az érdem szerinti jutalmazás rendszerét. Mindezek együttesen te­remthetik csak meg a Járás juhte­nyésztésének fejlesztéséhez szüksé­ges feltételeket. BÖJTÖS JÄNOS “Baráti országok termelési tejp NEUTRONOK AZ AGROKÉMIA SZOLGÁLATÁBAN Az ésszerű tápanyagpőtlás és a műtrágyák hatékony kihasználása szempontjából több alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Többek között meg kell állapítani a talajból kivont nitrogén, foszfor és kálium mennyiségét. A növényminták elemzése ezldáig kézi módszerekkel történt és az egész munkaművelet automatizálása nehe­zen megoldható kérdésnek bizonyult. A magfizika, a számítógépes technika és az automati­zálás legújabbb vívmányai alapján a szovjet kutatók egy egészen újszerű, teljesen automatizált analitikus agrokémiai módszert dolgoztak ki és vezettek be a gya­korlatba. A módszer lényege a következő: A növénymintákat gyors neutronsugarakkal kezelik. A besugárzás követ­keztében a mintában levő elemekben maghasadást reak­ció megy Végbe, miközben rövid élettartamú rádloaktiv Izotópok jönnek létre. A radioaktív bomlás folyamatá­ban az egyes izotópok jellegzetes sugárzást bocsátanak ki. Ennek alapján nemcsak a növénymintákban levő elemek, hanem ezek mennyisége ts megállapítható. A növényminta az elemzés folyamán nem károsul és to­vábbi elemzésekre is alkalmas. A növénymtntáh ily módon történő elemzése teljesen automatizált, és az egész folyámatot elektronikus szá­mítógép vezérli. A gépkezelő munkája mindössze abból áll, hogy a mintákat a berendezésbe helyezi, figyelem­mel kíséri az ellenőrző berendezéseket és feljegyzi az eredményeket. A polietilén ampullákat az elemzésre szánt zúzott növényanyaggal kell megtölteni. A gabona­szemek esetében előkészítésre nincs szükség, s az elem­zés után a magvakat vetni lehet, aminek igen nagy je­lentősége van a nemesítő munkában. A növényminták elemzésének ezt a módszerét több agrokémiai laboratóriumban eredményesen alkalmazzák és a mezőgazdasági nagyüzemek számára hiteles adato­kat nyújtanak a tápanyagpőtlás optimatizálására. BURGONYA MINT NAGY HOZAMÜ TAKARMÁNYNÖVÉNY M. Guliev szovjet állattenyésztő több éven át próbált olcsó takarmányt nyerni a szarvasmarhák számára a burgonyaföldekről. Eleinte az érett burgonyaszár takar­mányozásával próbálkozott. Később rájött arra, hog; a gumók vagy a rügyek ültetése helyett érdemesebb a gu­mókból kinőtt hajtásokat kiültetni, s a megmaradt gu­mókat takarmányként hasznosítani. Az elért eredmények minden várakozást felülmúltak. A hagyományos módszerhez viszonyítva háromszorosan nagyobb burgonyatermést értek el. A nagy hozamok eléréséhez azonban több fontos feltétel betartása szük­séges. A hajtásokat olyan hőmérséklet mellett kell a talajba ültetni, mint amilyennél kinőttek. Ez hozzávető­legesen 10 C-foknak felel meg. A talajt hasonlóképpen kell előkészíteni és öntözni, mint a paradicsom- vagy az uborkapalánták kiültetéséhez. Minden egyes gumóból hüsz, 8—10 centiméter hosz­­szú, erőteljes hajtás nyerhető. Egy hektárra több mfnt tízezer hajtást is ki lehet Ültetni, ősszel pedig minden egyes hajtás gyökérzetén 9—12 gumó terem átlagban. A Kaukázus természeti adottságai között ezzel a mód­szerrel hetven-nyolcvan tonnás burgonyahozamot értek el hektáronként. E módszer széles körű elterjedését hátráltatja az, hogy a hajtások eltávolítását a gumókról egyelőre nem sikerült gépesíteni. A kistermelők ezzel szemben a módszert sikerrel alkalmazzák. ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ❖ A * ❖ ❖ * ♦ ❖ ❖ V ❖ ❖ ❖ V ❖ ❖ ■v ♦♦♦ ❖ V ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ♦I* * ❖ ❖ ❖ V ❖ ❖ ❖ ♦I« V ❖ ❖ ❖ ❖ Л ■v ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A ❖ A legeltetéssel iäró veszélvek A gyep és a legeltetés feltételei sokrétűen hatnak az állati termé­kek termelésére. A környezeti ha­tások közűi az éghajlati tényezők szerepelnek az első helyen. A le­vegő hőmérséklete az állatok egészségi állapotát, táplálkozását, termelését nagymértékben ’ “olyá­­solja. Kihatással van az állatok hőleadására, hőszabályozására. A megengedettnél magasabb (26—28 C-fokos) hőmérsékletnél az álla­tok árnyékot keresnek. Az állattenyésztéssel foglalkozó kutatók a hőtűrés feletti hőmér­sékleten az állatoknál hőtárolást tapasztaltak, az állatok hőfelesle­güktől meg akartak szabadulni, például fokozott Vízfelhasználással. Ez az állapot befolyásolja a legel­tetett állatok viselkedését, takar­mány- és vízfogyasztását, tejter­melését, a te] és a vér összetéte­lét. A magasabb hőmérsékleten a legelő állatok bágyadtak lesznek, beszüntetik a legeltetést. Az úgynevezett „nyári tejpan­gásra“ az elmondott élettani okok mellett hatással van a gyenge mi­nőségű és hiányos összetételű ta­karmány is, amely többnyire az aszály hatására következik be. A megtermett legelőfű mennyisége és összetétele, az állatok egészségi állapota és teljesítménye között szoros kapcsolat, sokoldalú össze­függés van. Nem átgondolt intéz­kedéseinkkel hozzájárulhatunk olyan megbetegedésekhez, amelyek az állatok rendszeres szoktatásá­val nem következhetnének be. Az állatorvosok körében gyak­ran elhangzik Ilyenkor, hogy „le­geltetési tetánla“ lép fel az álla­toknál. Mi is tulajdonképpen a te­­tánlás megbetegedés? Rohamokkal fellépő, izomg'örcsökkel járó be­tegség, amelyet a vérplazma kal­ciumszintjének a csökkenése okoz. Tünetei: A te] elapadása, étvágy­csökkenés, merev arckifejezés, fel­tűnő idegesség, Izgatottság, szo­katlan bőgés, görcsös rohamok és hirtelen elhullás. Általában a le­geltetési időszak elején gyakoribb, amikor az állatok a téli takarmá­nyozásról a dús legelőre kerülnek. Gyakran a nagy hasznosságú, labi­lis, vegetatív konstltúciójú tehe­neknél fordul elő. Okát a külső környezeti adottságok mélyreható változásában, az átmenet nélküli takarmány- és Időjárásváltozásban, különböző pszichikus tényezőkben (ivarzás, fejés, megijedés stb.) je­lölik meg. Állatorvosok szerint a tetániás görcsök fellépésének közvetlen oka a vér normális (2—2,6 mg/%) magnéziumtartalmának Jelentős (0,3—1 mg/°/o-ra való') süllyedése, és párhuzamosan a kalciumta'ta­­lom nagymérvű csökkenése. Nö­vénytani oka, hogy a fiatal fűben aránylag kevés a magnézium, vi­szonylag sok a kálium és a fe­hérje. A késő téli és a kora tava­szi nagy adagú káliumműtrágyá­­zás vagy trágyalé (hígtrágya) használata tovább fokozza a növé­nyek káliumfelvételét és az ebből eredő állatbetegségeket. A megelő­zés az átmeneti takarmányozással, a legeltetési Időszak elején 20— 50 g magnézlum-oxld etetésével érhető el. A kérődzők másik gyakori meg­betegedése a felfúvódás. Növényi tényezőként elsősorban a pillangó­sok magas nitrogén- és főként a citoplazma oldható fehérjetartal­ma miatt fordul elő. Az állat ré­széről az öröklődő hajlamosságon kívül lényeges a habképző vegyü­­letek Jelenléte, valamint a habkép­ződés ellen ható állati eredetű ágens (például a nyálban levő mu­cin) hiánya. A felfúvódás megelő­zésére — különösen szarvasmar­háknál — az állatorvosok a Polo­­xalene néven forgalomba hozott szert ajánlják, reggelenként 5— 20 g mennyiségben. A szer leg­alább 12 óráig hatásos a friss pil­langósokat fogyasztó állatok fel­fúvódásának megakadályozására is. Mérgező növények legeltetése során egyszerre több állat azonos vagy hasonló tünetek .mellett meg­betegszik. Ilyenkor a gyógyítás az állatorvos feladata. Mérgezés gya­núja esetén az állatgondozók meg­figyeléseiket közöljék az állator­vossal. Mi ilyenkor a legfontosabb teendő? Fontos feladat a beteg ál­latok megmentése, kezelése, a to­vábbi megbetegedések megakadá­lyozása, az állatok óvása a mér­gezési veszélytől. Az orvoslás so­rán legfontosabb feladat a szerve­zetbe került és még fel nem szívó­dott méreganyag mielőbbi eltávo­lítása, kiürítése hánytatással, gyo­mormosással, hashajtókkal, majd beöntéssel. Állatorvosi feladat a vérkeringési szervek gyógyszeres támogatása, az általános állapot Javítása és a fájdalomcsillapítás. Melyek a legfontosabb megelőző állategészségügyi intézkedések? Az állatok kihajtás előtt legalább egy hónappal kerüljenek körmö­­zésre, hogy á csülök megszilár­duljon. A megelőző oltásokat, nyí­rásokat, féregmentesítéseket pon­tosan és előírásszerűén kell vég­rehajtani. A kutak, karámok, vá­lyúk fertőtlenítését, pocsolvák megszüntetését Idejében végezzük el. A frisss takarmányok, zöld fü­vek fogyasztásakor feltétlenül tartsuk be az átmeneti Időszakot, ami a gyakorlatban a zöldtakar­mányokhoz való fokozatos szokta­tásból áll. Dr. László László tudományos kutató A korszerű állatszállás az eredményes Juhtenyésztés egyik feltétele Fotó: —bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom