Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-07 / 18. szám
t8M. május 7. .СДАВАВ FtftíDM© VES,- 5 A FELSZABADULÄS fVFORDULÔJA KAPCSÄN Második ottbonnk — az új óvoda (A szerző felvételei) Derűs életkedvet, tavaszi frlsseséget áraszt ez a falu Itt az Ipoly partján. A főutca fölöttébb népes, az öregebbjelt a napos, szép Idő kicsalogatta a házak elé. Sütkéreznek, beszélgetnek. A közelükbe penderülő Idegenre rávetik a szemüket, s nyomon követik: honnan jöhetett? Ml járatban...? Aztán a találgatásoknak vége szakad egyszeriben, amikor az ormótlan külsejű, valahai grófi kas-Bartal Károly hab-elnök tély jócskán elkoptatott lépcsőin kajtat föl, egyenesen a hnb-trodába, ahol a falu feje, legfőbb embere, Bartál Károly elnök található. Az, hogy rezidenciája szerényen berendezett, Jellemére, alkatára vall. A falról melegséget áraszt a „szivéhez nőtt“ festmény: az első közös aratás. Mert hát — szó Ide, szó oda — nagyon büszkék voltak a7. lpolyvlskiek (Výškovce nad Ipľom) egykori, Vörös Lobogó nevű szövetkezetükre. S Jogosan, hiszen az élenjárók sorába tartozott, elég sok éven ét... (Itt nyílt meg az 50-es évek elején Dél-Szlovákia első szövetkezeti bölcsődéje, melyről e sorok írója az idő tájt riportot készített. Aztán később a bölcsőde állami kezelésbe került...) Küldöttségek adták Itt egymás kezébe a közös gazdaság kilincsét, nézték, tapasztalták, hogyan boldogulnak az új utat Járók, a zsellér ősök Ivadékai, utódai. Mert boldogultak! Megmutatták: Igenis, közösen, a munkásosztály által gyártott, korszerű gépek segítségével többre vihetik. Izmosodhat a szövetkezet, gyarapodhat a tagság anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Aztán Jött az egyesítés... A forradalmi ihletésű lendület — a nagy közösségben — veszített erejéből, holott épp ezt a „tüzet kellett volna csiholni, hogy lángoljon“... Így azután a visktek lendülete csak elszórtan Jelentkezett, majd elerőtlenedett. Hamar elfelejtődött, mily sok megaláztatás jutott nekik osztályrészül a grófi birtokon [az általuk létrehozott zsíros hasznot az „intéző úr" hordta-vltte a Zsellzen (Želiezovce) levő Bralner gróf kezébe! A gróf ókegyelmét — szerencsére — nem Ismerték az agrárproletárok). Az Is végképp feledésbe merült, hogy az I. világháború után felosztott grófi birtokot azok kapták, akik azon sosem verejtékeztek: janőek, Kustra, Horváth ..., akik nagybirtokosokká váltak. S mit kaptak a vlskl proletárok? Harminc-harmlnckét árat. A falu kataszterében „Proletár-földek* néven szerepelt. S a nagy többséget alkotó zsellérek klsemmlzettsége megpecsételődött. Gürcölhettek tovább, éhbérért az újdonsült nagybirtokosok (600 és 200 holdasok), a zsfrosparasztok földjén, szolgaként, cselédként, részesaratóként, napszámosként, látástól vakuláslg... A szovjet hadsereg általi felszabadulásunk 36. évfordulóján, legalább ennyit, emlékeztetőül — a feledékenyeknek, akik hétrét görnyedtek a kizsákmányolók Igája alatt. Beszélnünk kell arról Is, hogy ez a közel négy szabad évtized a nagy többséget tette a szó Igazi értelmében megelégedetté, módossá, sőt — újgazdaggá. A hajdani zsellérfalura csupán egyetlen épület — a grófi kastély — emlékeztet. Emlékeztesse Időtlen Időkig az új nemzedékeket, a proletár elődök fialt, lányait: a tanítókat, a katonatiszteket, az orvosokat, a rend-N. KOVÁCS ISTVÁN őralezredest stb., akik ebben az Ipoly parti faluban születtek, felserdültek, majd tanulmányaik befejeztével, szerte a hazában teljesítik azt, amivel dolgozó népünk megbízta őket. Az Ipolyságról (Sahy), Léváról (Levice | s az ország távolabbi városaiból hazajáró értelmiségiek ne maradjanak adósaik gyermekeiknek! Legyenek büszkék harcos, forradalmár elődeikre, akik nagyon sokat küzdöttek a jobblétért, a társadalmi Igazságosságért, a kizsákmányolás felszámolásáért, hogy az utódoknak Jobb legyen, emberséges, szabad életet élhessenek, szabad hazában. Falujuk a felism'erhetetlenségig megváltozott, megszépült, otthonossá vélt. Ehhez természetesen Jórészt hozzájárult az állam, s nemkülönben a lakosság anyagi gyarapodása, feltétlen szorgalma s szépérzéke. Ezt kézzelfoghatóan bizonyítják a szebbnél szebb, korszerű, tágas családi házak, a gondozott utcák, portalanított utak, zöldövezetek, dfszbokrok, parkok. No meg az új Iskola, az új óvoda, az új művelődési otthon is a falu díszére, hasznára válik. Átépült a közvilágítás. Az utcák két oldalán járdák teszik kulturálttá a személyi közlekedést. S ez még nem mindenl Nagyon kellene egy bevásárlóközpont, sajnos, csak addig takarózhatunk, ameddig a népháztartás takarója ér ... Mindenesetre elismerés jár a faluvezetőknek, élen Bartal Károly hnbelnökkel, a képviselőknek, a lakosoknak, akik sokat tettek — és a jövőben is megtesznek mindent — azért, hogy a falu vonzzon, szívderítő látványt nyújtson. -Sőt a fiatalok is megmaradjanak benne, nem kívánkozva el a szennyezett levegőjű városokba... I Hiszen, öröm lehet itt a természet ölén az élet, amelyet nem keserít pénzszűke, megélhetési gond, mint hajdanán, amikor minden garast a „foghoz kellett verni“. S ml a hnb-elnök legfiőbb kívánsága, aki az idei nyáron nyugállomá> yba vonul? Az az ember, aki tlzévet jnb-elnökhelyettesi, húszat meg hnbelnöki tisztségben töltött? — Tegyen az Ifjabb nemzedéksor legalább annyit a fejlett szocialista társadalom felépítéséért, mint amenynylt a harcos elődök kimunkáltak...! Szívből kívánjuk: úgy legyen! ф Személyes felelősség — jó m^nka # Iparszerfien — 810 hektáron termesztik a knkoricát • Bő hozamú ai Experiment kukoricafajta ф A cél: 6,5 tonna hozamátlag elérése ф Bármerre néz az ember a galántai Május 9. Efsz határában, azt tapasztalja, hogy kommunisták, pártonklvü- 11-k vállvetve fáradoznak a bő termés előfeltételeinek a megteremtéséért. Hiszen Idejében befejezték az őszi búza fejtrágyázását és gyomtalanítását, csaknem másfélezer hektáron. Már szépen sorol az ötven hektárnyi korai burgonya, a több mint háromszáz hektárnyi cukorrépa, nő a lucerna .., A táblaszélén beszélgetünk Frenyák Alajossal, a növénytermesztési főágazat üzemgazdászával. Többek között elmondja, hogy jó a munkafegyelem, a dolgozók megértik, hogy csakis a felelősségteljesen, gondosan és szakszerűen végzett munka hozhatja meg a várt eredményt. A tavalyi gabona-hozamátlagnál az Idén nagyobbat szeretnének elérni. Bár a cukorrépájuk a múlt évben 43,7 tonnájával fizetett hektáronként, az Idén — még gondosabb növényápolással, a megszabott hektáronkénti növényegyedszám megtartásával, hatékonyabb gyomirtással és a rovarkárnvők fokozottabb pusztításával — még bőségesebb, s nagyobb cukortartalmú termést szeretnének betakarltahi. A múlt évben a bábolnai IKR alapján 570 hektáron termesztettek kukoricát, s nagyon elégedettek. bísz„n nyolc tonnán felüli hozamátlagot értek el. Az üzemgazdász felhívja a figyelmem arra Is, hogy két évvel ezelőtt még mérleghiányos évet zárt a hat község határát átfogó, 4394 hektáros közös gazdaság, tavaly viszont már 14,5 millió korona nyereséget tudtak elkönyvelni. Jórészt épp a kukorica bő hozamátlaga „húzta ki őket a csávából, hiszen csaknem tíz millió korona nyereséget hozott. Ugyancsak ígéretes tavasz nyereséges volt a búza, a dohány, a korai burgonya és a cukorrépa termesztése. Ami nem sikerült úgy, ahogy szerették volna — az a zöldség volt. Mint már elöljáróban jeleztük, a szóban levő szövetkezet az Idén 810 hektáron termeszt kukoricát az 1KR szerint. Éppen ezért rendkívül nagy gondot fordítottak a táblák kedvező nagyságának a kialakítására, a talaj tápanyagelemzése konkrét tapasztalataiból kindulva készítették el a trágyázásl tervet. Április második felében befejezték a kukorica magágyának készítését. Alirox nevű gyomirtó szert munkáltak be a talajba. Ezek után minden figyelmüket a vetésre összpontosíthatták. Milyen vetőmag került a földbe? — Az Experiment 340, a 440, a 470 és az 500-as fajták Érdemes megemlíteni, hogy a ku’ jrtcatermesztésben részt vevő legilletékesebb szakemberek és dolgozók Bábolnán speciális oktatáson vettek részt, hogy szigorúan betarthassák az előirányzott termesztési technológiát. Nagy figyelmet fordítanak a Május 9-beliek arra, hogy a hektáronkénti 74—78 ezer növényegyed meglegyen. Mruka Ladislav agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető elégedetten nyilatkozott Chudý, £' nyi és Streznlcký traktorosok munkájáról, akik az S—180-as gépekkel kifogástalan munkát végeztek. Papp Dániel, speciális vetőgéppel végtrte a vetést, ügyelve a pontosságra, nehogy hiányos legyen a kelés... A növénytermesztési főágazatveze: 3 higgadtan fogalmaz: valóban van határozott alapja nyugodtságának, mert a tavaszi munkálatok üteme kiegyensúlvozott, ami az agrotechnikai ' téridők betartásával egyenlő. Am ne gondoljuk azt, hogy a szakirányltó napjai gondtalanul telnek. Ha.*ól alkonyaiig van tennivalója — a munka mennyiségi és minőségi ellenőrzése, szaktanácsadás, problémamegoldás a legigényesebb teendők színhelyén. Személyesen felel azért, hogy a nagy kiterjedésű közös gazdaság teljesíthesse a XVI. pártkongresszus, valamint a KB-plénomülések és a legutóbbi járási pártkonferencia határozatából adódó feladatokat a növénytermesztés szakaszán. Ehhez nem elég a puszta aka.ut: a főágazat valamennyi dolgozójának fegyelmezett, lazaságot nem tűrő, a problémákat közösen megoldó, kezdeményező munkájára, Jó versenyszellemére és elvtársi segítőkészségéra van szükség. Ügy hisszük: ebből nem lesz hiány! (illés) fcgy hős asszony hős fiai Egy anya türténete, aki kilenc katonafiát veszítette el a háborúban agam is jártam a pervomajszkt i'fe (Krasznodarl határvidék, Oroszországi Föderáció f tanyán, ahol jepisztyinyija Sztyepanova élt, beszéltem azokkal, akik jól ismerték. Ott értettem meg ennek az orosz asszonynak az emberi nagyságát. Ott értettem meg, hogy ez az anya maga készítette fel fiait a hőstettre — azzal, hogy becsületesnek, igazságosnak, jólelkűnek nevelte őket. A Sztyepanev-fivérek a lelkiismeret hívó szavára siettek a haza védelmére. 1941-ben, amikor a fasiszták rátámadtak országunkra, a kisebbik Alekszandr még nem volt sorköteles. Tizenhétévesen, önként, ment a frontra. Húszévesen, századparancsnokként nehéz csatában az elsők között kelt át a Dnyeperen, s amikor elhullott a század,'elfogyott az utolsó patron is, és a fasiszták szoros gyűrűje vette körül, magát ts felrobbantotta az utolsó gránáttal. Fjodor, Iván, Hja, Pavel... a halál huszonnégy, huszonnyolc, huszonhat és huszonkét éves korukban érte őket utói. Mielőtt elestek volna, kivágták magukat az ellenséges blokádból, és újra harcba indultak, megszöktek a fasiszta haláltáborokból, és ismét fegyvert fogtak, súlyos sebesülésekből fel sem épülve elkéredzkedtek a kórházból, hegy visszamehessenek a frontra. Néhányon a Sztyepanov-fiúk közül elkerülhették volna a halált, legalábbis megvolt az eshetősége. Például az ifjabb Alekszandr. Vagy mondjuk Ivan és Vaszillj, akik az ellenség által megszállt területre kerülve partizánnak mentek. Maguk választottá1- zt az utat, és nem tehettek másí. Ilyennek nevelték őket. я я em volt könnyű az élete Jelt! ptsztyiny ijának és férjének, “ ■ Mihail Sztyepanovnak. Mindketten sokgyermekes szegényparasztcsaládból származtak, kényszerűségből zsellérnek szegődtek. 1901-ben született, az idősebb Alekszandr. öt fehér gárdisták végezték ki, még 1918- ban. Sztyepanovék háza ezt követően egyre népesebbé, egyre szükebbé vált. csak éppen gazdagabbá nem. Pedig Mihail Sztyepanov azok közé tartozott, akiket ezermesterként ismertek. 1933-ban korán halt meg, amikor még nem mindegyik fia állt a saját lábára. jepisztyinyija azonban példás háziasszony és gondos anya volt: mosott, varrt, főzött fiaira, maga meszelte ki a pitvart. Az októberi forradalom és a polgárháború után a család sorsa jobbra fordult. Sztyepanovék az elsők között léptek be a közösbe. Takaroson, tisztességesen éltek, a becsületes dolgozók méltóságával. A gyermekek úgy nőttek fel, hogy az élet legelső törvénye a tisztességes munka. Es még valami: „Aki mások javát szolgálja, maga is boldogul“. Napestig nem csitult a zsivaj Sztyepanovéknál. A tanyasi gyerekeket nemcsak a házigazdák vendégszeretete vonzotta: ebben a házban tartalmasán, érdekesen telt az idő. A könyvet itt többre tartották minden ajándéknál, esténként— még hétköznap ts — közös vigasságokat rendeztek. Ki harmonikán, ki hegedűn vagy gitáron játszott. Pedig hát Jepisztyinyija asszony kevés osztályt végzett. Egyébként maga az Iskola is messze esett a tanyától. A Sztyepanov-fivérek és egyetlen leánytestvérük, Valentylna azonban télen-nyáron lelkiismeretesen naponta elgyalogoltak az iskolába. A Sztyepanov-házban senki sem hallott hangos szól vagy káromkodást, de a szeretetet is csak szemérmesen, visszafogottan mutatták ki. Csupán a frontról érkező levelek tértek el ettől: „Sokat gondolok magára, gondolatban magával vagyok, drága édesanyám“ — írta Hja. — „Soha nem felejtem el anyám, egy pillanatra sem. Akkor sem, amikor a halállal állok szemben.“ (Dél-Oroszországban és Ukrajnában magázzák a gyerekek a szüleiket.] A fivérek édesanyja pedig, olvasva ezeket a sorokat, némán imádkozott: „Nem baj, ha megsebesültek, csak ne fájjon nagyon!“ Az Ima azonban n: n segített. A fiúk sorra estek el — 1943-ban egyszerre négy. jepisztyinyija azonban tovább várt. Fekete kendőt nem hordott, a moziban minden háborús filmet megnézett: „Hátha meglátom válamelyikeU“ /•episztyinyija Sztyepanovát л falu hősi halottai mellé temették. Nem sokkal később való? ki azt javasolta, hozzák rendbe a1 öreg házat, amelyben a háború előtt a sokgyermekes család lakott, és rendezzék be múzeumnak, Sztyepanovék emlékére. A javaslatot felkarolta a községi, illetve járási tanács, és Pervomajszkba érkeztek a tájmúzeum munkatársat. A Sztyepanov-emlékház muzeológusai és a helybeliek elhatározták, felkutatják az elesett fiúk sírhelyét. Ex rendkívül nehéz jeladatnak bizonyult, és ha nem támogatta volna őket soksok ismeretlen segítőtárs, talán soha nem jutnak nyomra. Segítségükre voltak természetesen a különféle központi és helyi lapok, a televízió és a levéltárak dolgozói ts. Ismeretes volt, hogy Pavel valahol Belorussziában, Szluck és Breszt között esett el. Azt követően, hogy a Szovjetszkaja Kubany című újságban a Sztyepanovcsaládról cikk jelent meg, Pervomajszkba látogatott Pavel egyik ezredtársa és elmesélte, milyen csatákban vett részt tüzéregységük. Magát Pavelt 6 nem ismerte, de megígérte, hogy érdeklődni jog róla a következő veterántalálkozón. Ennek nyomán érkezett levél a Krímből, falta városából egy másik katonatárstól. ö azt tanácsolta, forduljanak Információért Vaszili) Szokolovszkijhoz, aki az észak-kaukázusi Croznijban lakik. Szokolovszktj fényképről rögtön felismerte Pavelt, és közölte a pontos helyet, ahol Sztyepanov hadnagy ütege az utolsó csatát vívta. A hősi halált halt egységet közös sírba temették, amit a helyi lakosok a mai napig gondosan ápolnak. étaszilij Sztyepanov partizán felír derítőről egy asszony írt uz 9 özvegynek, aki látta a fogságba esett katonát Nyikopol dél-ukrajnal város fasiszta börtöné' -n. Álla Davletsina muzeológus több hónapon át járta a Nyikopol környéki falvakat, hogy szemtanúkkal, a partizán ismerőseivel találkozzon. Többen azonosították a fényképről: volt, aki emlékezett, hogy egy fiúcskával járt, hegedűvel meg suszterszerszámokkal felszerelve, s miközben a cipőket javítgatták, adatokat gyűjtöttek a fasisztákról. Egy razzia során Vaszilljt elfogták és hetvened magával kivégezték. Ivánról egy belorusszial partizántársa írt a múzeumnak. Eszerint őt állapotos feleségével fogták el, és mindkettőjüket agyonlőtték. Iván után megmaradtak az édesanyának írt levelek, versek. Filip Sztyepanov hamvat az NSZK- ban nyugszanak. Súlyos sebesültként esett fogságba, és a paderborntfeldkurgi koncentrációs táborban kínozták halálra — alig három hónappal a győzelem előtt. Fjodor Sztyepanov a japánok elleni harcban esett el. ^Sztyepanov-család földijei megható gonddal gyűjtik a velük kapcsolatos emlékeket. A múzeumot sokan felkeresik az ország más részeiből is. „Sztyepanovék — történelmi család“ — legyezte be a látogatók könyvébe egy szibériai orvos. Valóban. Történelmi ez a család — olyan értelemben, mint mindenki a szovjet nép életének e nehéz időszakában. Mert úgy szenvedett, mini a többiek. Es győzött, és túlélte a háborút. Túléltei S utódaik, Jepisztyinyija tíz unokája tizenhat dédunokája ma abban a békében él, amit fiai vívtak ki. ELLA MAKSZIMOVA
