Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-23 / 16. szám
У 14 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. április 23. ♦ MÉHÉSZÉT + MEHČSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + Felfedeztük az atkát A Varroa atka kártételéről már sokat olvastunk. A hírek aggasztók. Én Is féltem a méhelmet, ezért minden erről Irt cikket elolvastam és tapasztalt szakembertől kértem tanácsot. A téli hulladékot, vagyis a viasztörmeléket elküldtem kivizsgálásra és vártam az eredményt. Aggódva gondoltam rá, hogy mikor jelenik meg a veszedelmes méhellenség. A ktvtzsgálók vagy semmit, vagy negatívumot jeleztek. Az Idén olyan aggasztó hír terjedt el. hogy járásunk minden községében feltételezhető az atka jelenléte. A múlt év tavaszán három méhcsaládom elpusztult. Nem mondtam senkinek, szégyelltem a dolgot. Egynél több családom egy-egy évben soha nem pusztult el. Szerencsére, esetleg szerencsétlenségemre párját ritkító év következett. Annyi mézet gyűjtöttek a méhek, hogy alig tudtam eladni, s a nem várt természetes rajok Is megörvendeztettek. KI gondol Ilyenkor az atkára? ősszel viszont gyanút keltett, hogy két vándorméhészünk több családja elpusztult. Egyikük azt állította, hogy az atka pusztított, a másik pedig azt, hogy rossz emberek tették. Az utóbbi állítást talán jobban elfogadnánk. Ilyen esetben az Állami Biztosító térítené a kár e*gy részét. Az is nálunk, egy másik méhésznél történt, hogy a kevés élelemmel betelelt méhcsaládok télvégére mind éhenpusztultak. És azután ml következett? A kaptárakban meggyújtották Leküzdhető fertőzés A varróét méhcsaládban először Bulgáriában láttam. Azóta az élősködő a szigorú zárlati intézkedések és a gyógyszeres védekezés ellenére egyre nagyobb teret hódított, mert a kezdeti fertőzést külső jelek nem árulják e. Korábban csak az Irodalomból és külföldi utakon szerzett tapasztalatból tudtuk, hogy a varróéval fertőzött családokban kb. 1 évig nem mutatkozik számottevő veszteség sem a népességben, sem a termelésben. A 2—3. évben azonban az atkák száma elér egy olyan szintet, amely a méhcsalád pusztulásához vezet. Gyakori, hogy az erősen varroás család a még eredményes akác főhordás után Is olyan gyorsan néptelenedik el, mintha megrajzott volna. Sokszor a fertőzés fokozódása eredményeként a nyár vége felé bő mézes lépeken csak maroknyi, pár száz méhet számláló család marad. Ezek gyakran esnek rablás áldozatául, az idegen méhek nemcsak mézet, atkát Is bőven visznek magukkal. ívfás családok az erős fertőzöttség ellenére Is életben maradnak, népességük azonban a szokásosnál kevesebb, és szinte minden méhen 2—3 vagy több atkát Is találhatunk. Az Ilyen családok nyugtalanul telelnek, s gyakran már a tél első felében elpusztulnak, vagy igen erősen elnéptelenedve érik meg a tavaszt. Amikor az atkák nagyon elszaporodnak, egy méhen 8—9 is lehet. A gyűjtőkörű méheket a rajtuk élősködő varroák Idő előtt tönkreteszik, a sejtekből pedig többségben életképtelen méhek bújnak ki, mert ezeket az atkák fejlődési alakjai már bábkorukban erősen károsították. Természetes tehát, hogy az atkával nagyon fertőzött csaa kénszalagokat és a biztosító fizetett. A múlt télen naponta aggódva figyeltem telelő méhcsaládjaimat. Kedvező' tél volt. Még a cinegék is távol maradtak a képtáraktól. A természetben találtak maguknak elég élelmet. Egy nap viszont arra figyeltem fel, hogy egyik népes családomból néhány méh a hidegben kijött a kaptárból, s a röpdeszkán vergődött, majd elpusztult. Másnap meg azután is folytatódott ez a jelenség. Egy hónap múlva a kaptárból már nem Jöttek a méhek. Hallgatott a család ... Megkopogtattam a kaptár oldalát, a méhek mégsem jelezték, hogy élnek. A kaptárbontást későbbre halasztót tam, mert télen úgy sem lehet segíteni rajtuk. Szép, verőfényes napon megtörtént az első tisztuló kirepülés. Kaptárt bontottam. A lépek félig mézzel teltek voltak, de méh egy sem volt rajtuk. Amelyik télen nem jött ki a kaptárból, az benn pusztult el, és lehullott. Köztük volt az anya Is. Bizonyára az elsők között pusztult el. Az elárvult család nem siránkozott, mint máskor, több élelmet sem fogyaszottt. Hasmenés sem következett be. Fokozatosan elhagyták a téli fürtöt és mind elpusztultak. A lehullott méheket és a viasztör melékeket szemüvegen keresztül néztem, de atkát nem láttam. Korábban az atkamintákat az egyik értekezleten megnézhettem. Így a méh tetőt ládokat már a gyógyszeres kezelés sem mentheti meg. Mivel a kezdeti fertőzés alig észrevehető kárt okoz, eleinte sokan lebecsülik a veszélyt. Így voltak ezzel például Bulgáriában is először. De aztán egyik évről a másikra kiterjesztették a gyógyszeres védekezést minden méhcsaládra. Ott fenotiazin hatóanyagú füstölőszert használtak. Az Idejében végzett többszöri kezeléssel az atkák számét alacsony szinten tartják, vagy a családokat teljesen mentesítik. Az újabb fertőzés természetesen lehetséges, s ezért Is szükséges az Ismételt kezelés. A védekezés annál eredményesebb, minél kisebb a fertőzési szint. Ezért az egyedüli helyes eljárás az atka keresése. Így már akkor tudomást szerezhetünk jelenlétéről, amikor még csak egy-két családunkban található, s nincs elterjedve egész méhészetünkben vagy környékünkön. A keresés egyik módja, ha a kaptárak alján levő téli hullákat és viaszmorzsalékot átnézzük, jó segítségül szolgál ehhez, ha ősszel fehér kartonlapot, például rajzlapot tettünk a kaptár aljára. Kisebb (például -3— 5-szörös) kézi nagyítóval megbízható a vizsgálat. Sokkal gyorsabb és biztosabb az ellenőrzés a Varrescens atkaölő szerrel. Családonként egy csíknak a használati utasítás szerinti elégetésével pontos képet kapunk állományunk varroás fertőzésének mértékéről vagy mentességéről. Az Idejében való védekezés lehetővé teszi, hogy méhállományunkat megóvjuk a nagyobb károsodástól, a termelés részleges vagy teljes kiesésétől. Az atka elleni védekezés helyes módját minden méhésznek el kell sajátítania, mint ahogy azt sikerrel tettük a noszémával és az európai költésrothadással szemben. Ehhez első lépés az atkás fertőzés minél korábbi felismerése, megállapítása. Ez csak céltudatos munkával, kereséssel érhető el. —Suj.— megkülönböztetem a Varroa atkától. Az előbbi ugyanis sokkal nagyobb és három pár lába van. Az atkának viszont négy pár lába van, teste sokkal kisebb... A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Elhívtam a méhész rokonokat az atka felkutatására. A húgom kát és fél éves unokája Is részt vett a szemlén. Szeme elé kezével pápaszemet formált. Boldogan kereste az Ismeretlen valamit... Végre az édesapja, a szenvedélyes méhész megtalálta az első atkát, nagyítóval. Gyuszl megdöbbenve jelezte, hogy az atkát meglátta. Először nekem kínálta a nagyítót, hogy nézzem meg, de nem láttam. Csak a pici Gabika mondta, hogy látja. Ekkor a nagybajuszú apuka megnyálazta a mutató ujját, és rányomta a kullancsra. Egyszerre ötöt vett így fe és rátette egy fehér papírra. Akkor már szabad szemmel Is jól láttuk az atkákat. A nagyítóval a hímeket Is meg tudtuk különböztetni a nőstényektől. És jól láthattuk a horogszerűen végződő négy pár lábat.. Még három családot megvizsgáltunk. Mindnél találtunk „kullancsot“ Több családot nem néztünk meg mert a rokonaim saját méhészetükbe siettek. Náluk Is találtak atkát bő ven. A betegséget nem szabad eltitkolni Nem is titkoljuk, mert közösen véde kezve érhetünk el kielégítő ered ményt. És ezután mit ts tegyünk? Megérkezett a Szabad Földműves Előbb elolvastam a méhészrovat clk két, és csak azután fogtam tollat Czompoly Zoltán méhészeti szakok tató tulajdonképpen megírta azt, a mire én csak pár éves tapasztalat után lennék képes. Védekezési mód szere jelenleg a legjobb hazánkban de az MNK-ban is. Minden méhész társnak ajánlom, hogy figyelmesen olvassa el Czompoly méhésztárs clk két. A jószándék, tehát a segíteni akarás sugárzik belőle. Szépséghiba hogy a cikk az ő módszeréről elte relheti a figyelmet. Kár lenne érte. A hőkezelő kannáról nem sok jót hallottam a tapasztalt szakemberek tői. Hazánkban 36 féle szerkészítmény felhasználásával kísérleteznek. Ezt a munkát hagyjuk a tudósokra, ml pedig kövessük azokat, akik jelenleg a legjobbb úton járnak... Csurilla József fó virágpor)orrás a méheknek Fotó: Kontár Gy. Tailsaps dtadsak A kassai (Košice) és a szepsi (Mól dava n. Bodvou) méhészek és kerté szék március elején az MNK-ből ér kezet! szakemberektől hasznos ianá csókát hallottak. A kertészkedeknek debrecenből Pethő Ferenc agrármér nők. a méhészeknek pedig Nyíregy házáról Kapocs Sándor tartott hasz nos szakelőadást. Kassén több mint 100 méhész hall gáttá meg Kapocs Sándor beszámoló ját a Varroa atka kártételéről és a Varrescens füstölőcsík használatának módjáról. Megemlítette, hogy mind két ország méhészeit hasonló célok vezérlik a Varroa atkafertőzés felszá molásában. Ez csak úgy érhető el, ha a méhészek közös erőfeszítéssel küzdenek a veszedelmes atka terjedése ellen. Arra sarkallta a méhésztársa kát, hogy az atkát kutassák fel в méhcsaládokban, š amint megtalálták kezdjék el a védekező beavatkozást. Amennyiben túlzottan fertőzöttek a családok, a Varrescens füstölcjcsík már nem nyújthatja a várt eredményt. A túlzott fertőzés a harmadik évben következik be. Az első évben viszont három-négy védőkezelés elegendő A 10—12 C-fok melegben először, tíz nap műivé másodszor, nyár közepén a fő hordás után harmadszor, ősszel pedig a Hasítás megszűnése után negyedszer kezelhetjük a méheket. Amennyiben a sorrendet a méhészek betartják, akkor a mézgyűjtés sem ’sökken. Csupán az a baj, hogy nem egyöntetű a méhészek védekező beavatkozása. Az egyik méhész védi méhálloinányát, a másik viszont nem. Ezért a kezelés tekintetében rendkívül fontos, hogy a méhészek egyszerre védekezzenek az atka ellen. Az előadó megemlítette, bogy az MNK tudósai újabb szerkészítményeken dolgoznak, tehát folyamatban van a Varrescensnél hatásosabb atkaölő készítmény sorozatgyártása. Jelenleg a Varrescens füstölő csíkot a tudomány munkatársai 90—95 százalékos készítménynek tartják. Szlovákiában és Csehországban pedig még ennél is jobb eredményről beszélnek. Az előadó arra is felhívta 1 figyelmünket, hogy a Varroa atka ürüléke szintén fertőzi a méhfiasltásokat. Tehát gondoskodjunk rőla, hogy a fertőzés minél kisebb hatású legyen. Szaszák László A növényvédő válasza Szorgalmas méhész «и». аигяаа IPOLYFODEMBS /Ipelské Otanyl kisközségben él a 63 éves kádármester ANNUS IMRE bácsi. Ipari engedéllyel, a hnb közreműködésével dolgozik. A környék szőlőtulajdonosai szívesen keresik fel őt. A méhészet is összefügg szakmájával. Ipolyságon (Šahy) töltötte inasévelt Adám Jánosnál, tőle tanulta a méhtenyésztés hogyanját. 1936-ban már Balogh-féle kaptárokat, később pedig 10 méhcsaládja részére „B“ típusú kaptárokat készített. Állományát fokozatosan negyvenre bővítette. A családokat beépített méhesben helyezte el, így télen-nyáron védve vannak az idő viszontagságaitól. Több munkaeszközt ts készített a méz elszedésére. Két méhész barátjával a községben azon munkálkodnak, hogy jobb legetőt biztosítsanak a mé heknek, mézelő növényeket ts termeljenek a mezőgazdasági üzemek. A körzet akácerdőben bővelkedik, elegendő repcét és facéllát termel a szövetkezet. A múlt év rendkívül ló volt, hiszen 10—15 év átlagában talán egyszer sikerülhet ennyi méz ktpergetése. Egy családtól átlagban 30 kg mézet pergetett, s így 520 kilót adhatott el és bőven jutott a három gyér meknek, a családnak ts. Beépített méhesét állandóan csinosítja. Három gyermekét már beavatta a méhészet titkaiba. Szeretné, ha folytatnák negyvenéves méhészeti munkáját és az unokák ts megked vélnék a méheket. A nyári szünidő alatt szívesen oktatja, neveli őket a méhek megbecsülésére. Belányi János О A képen látható, fából ás téglából készült épület több mint ötven éves. Hajdanában méhesként szolgálta gazdáját, ma viszont a szenckirályfai (Kráfová pri Send) méhészeti múzeum egyik dísze. Máit századbeli méhkasokat, és más méhészeti tárgyakat helyeztek el benne. A skanzen területén természetesen akad látnivaló bőven. Fotó: Krajcsovlcs F. A Szabad Földműves március 26 i számában közölt „Méhek és rovarölő szerek" című íráshoz szólok hozzá, mert úgy érzem, hogy pár sorban meg kell védeni, a növényvédelemmel foglalkozó szakemberek munkáját, amely munkakörben magam is dalgo zom. Kissé sarkítottnak tartom azt a né zetet, miszerint a növényvédelemmel foglalkozók átalában a virágzásban levő növényeket rovarölő szerekkel permetezik. Ha ez Így volna, merem állítani, hogy a méheket csak néhány helyen lehetne megtalálni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a növényvédő szakemberek teljes virágzásban levő növényeket permetezzenek akkor, araikor a méhek repülnek. Az sem megoldás, ha néhány faluban a permetezés napjára nem engedik ki a méheket, hiszen repülésük távolsága a jó legelőért több kilométerre kiterjedhet, nem beszélve a szerkészftmények napokig tartó hatásáról. amiről a cikk szerzője is megemlékezett. Nézetem szerint, aki nincs tekintettel a méhekre, az nem növényvédő szakember. Az [vodia jó! mézel A méhészeti szakemberek a méh legelő javításáról többször Irtuk Ma az „elveszett" méhlegelő pótlása esedékes. Erre a célra, mint azt már máskor is említettük nagyon megfelel a mézesfa vagyis az Evoďia. A mézesfának igen nagy a méhé szett jelentősége. Az akácot sok tekintetben fölülmúlja. Kétszer annyi mézet ad. és jobb minőségűt, mint az akác. A mézesfa olyan Időpontban virág zik, amikor már más virág alig van (július, augusztus, szeptember). Így az egyébként hordástalan Időket is kitölti. Virágzás idején a méhcsaládok éppen a legfejlettebbek. Ilyenkor képviselik a legnagyobb munkaerőt. A külső feltételek ts kedvezőek. A bősz szú nappalok hosszú munkaidőt, a nagy meleg pedig bő nektárképződést biztosít Kb. 70 Evodia faj létezik. Emellett lőnéhány ‘ változat is előfordul. Ha egy helyen ültetünk több fajt, korai és késői fajokat, vándorlás nélkül Is megkapjuk az év legjelentősebb Idó szakára a legjobb méhlegelőt. Ha az akácos is közelben van, szinte ván-Tegyük fel, hogy négyzetméterenként virágzás előtt egy gyümölcsösben 4—5 virágzó gyomot találunk. Ilyen esetben is csak a gyomirtás elvégzése után kezelhetők a fák rovarölő szerekkel. Az tehát nem mindegy, hogy mivel, hogyan és a nap melyik szakában irtjuk a gyomokat. A virágzó gyomokon kfvül még azt ís figyelembe kell vennünk, hogy az esetleges nem virágzó, de rovarölő szeres védelmet igénylő növények felett repülnek-e a méhek a virágzó kultúrákra. Aki növényvédelemmel foglalkozik, annak abból kell kiindulnia, hogy a tervezett permetezés nem kárositja-e a méheket. A cikkben említett pozitív példa nem egyedülálló, sőt a gyakorlat bizonyíthatja hogy a negatív esetekből van kevesebb, ezért hasznos lett volna több pozitív példát említeni. Valószínűtlennek tartom, hogy a méhésznövényvédő szempont bizonyos mértékig mindig ellentétes lesz. ám higgadtan, türelemmel megérthetjük egymást, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy egymás nélkül tulajdonképpen nem is élhetünk. Szalai László dorlás nélkül biztos méhészetünk jövedelme. A mézesfa mindig biztos méhlegelőt ad, nem úgy, mint az akác, mely rendszeresen többé kevésbé elfagy. Az Evodia virágzásának késői kezdete miatt az elfagyás veszélyének nincs kitéve. Bő csapadékos években bebizonyosodott, hogy a mézesfa bőséges esőkben érzi jól magát, akkor növekszik legjobban. Talajigényeit is megvizsgáltam. Nem válogatós a talajban. A futóhomok és a talajvizes területek kivételével mindenhol megél. Gyors fejlődésü, jő faanyag produktumot biztosít. A fa minősége pedig a lehető legértékesebb. Levélzete, virágzata és a hajtásai értékes gyógyszeralapanyagot tartalmaznak. A mézesfa olyan mennyiségű drogot tartalmaz, hogy semmiféle kártevő, rovar vagy gombabetegség nem támadja meg. Az országutak mentén az eperfák helyett, amelyek a szövőlepke tanyája, ésszerűbb lenne a mézesfa ültetése. A mézesfa a nyesést kitűnően bírja. így a korona kialakítása könnyen megoldható, jó tulajdonsága, hogy már korán, 5 éves korában kezd <nézelésre alkalmasan virágozni. P. J.
