Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-16 / 15. szám
1983. április 16. SZABAD FÖLDMŰVES 11 VfZGONDOK Bevásárlás Fotó: Kontár Oy. A fogyasztók érdekében A vlzgondok valóságos özöne árasztja el a Bodrogköz- és az Ungvidék mintegy ötvenezer hektárnyi területét, ahol mintegy hatvanezer ember él. Talán nincs Is olyan vlzféleség, amely e területen elő ne fordulna: folyóvíz, belvíz, talajvíz, szennyvíz, termálvíz, Ivóvíz stb. Ezeket a gondokat súlyosságuknak megfelelően fokozhatnánk „kicsi“ és „nagy“ Jelzőkkel. Mindezt térben és Időben, asszállyal, vagy tartós esővel tarkítva, tehát úgy, hogy egy-egy időszakra ml a legjellemzőbb, persze nélkülözve a meteorológia Jól bevált törvényszerűségeit. Ez a terület a természet furcsaságának valóságos paradicsoma. Nehéz próbára tette ez az embert a létért való küzdelemben. Földrajzi és közgazdasági szempontból ml Is Jellemző erre a vidékre? A költő rónaságnak nevezné a szűk területet, ahol Kelet- Szlovákla és Kárpát-Ukrajna folyót egyesülnek (Topia, Ondava, Labore, Ung, Latorca). Egy-egy kiadós eső után a Latorca medre négy nap alatt, a többi négy folyó — kisebbnagyobb eltéréssel — egy-egy nap alatt annyira megtelnek, hogy csakhamar „tengerré“ változtatják a rónaság tetemes részét. Az éltető vizet „szállító“, gyakran keserűséget okozó folyók a Járás déli részén a Bodrogba ömlenek, ez pedig a szomszédos Magyarországon torkollik a Tiszába. Bár a Tisza és a Latorca közötti távolság Tiszacsernőnél (Čierna nad Tisou) mindössze néhány kilométer, egyre távolodva egymástól, a Bodrogközt átkarolva, s a mintegy hetven kilométerre levő Tokajnál (MNK) egyesülnek. Meg is van ennek az ára. A Latorca és a Tisza kilépve medréből gyakran elárasztja a környéketi főleg a Tisza árterületén levő ktstárkányl (Maié Trakany) almáskert szenved „vizbőségben“. Egykor a két folyó szabadon uralkodhatott ezen a tájon, s a gyakori áradásokról, a helyzetváltozásokról a még mindig bővizű holtágak tanúskodnak. Ezekét a Bodrogközben „Ticcének“, Ungvidéken „Ungocskának“ nevezik. Sok gondot okoz a jól ismert határmenti folyócska — a Ronyva Is. A rakoncátlan folyó áradásaival nem kíméli Járásunk déli, illetve az MNK területeit. A negyvenes évek végéig szinte érintetlen volt a Bodrogköz és Ungvidék folyómenti területe. Utak helyett sokszor csak ladikon közlekedtek a falvak lakót (Ptrukša, Snelmenc). Áradások idején a kutak vízszintje azonos volt a talajszlnttel, s a dolgos nép könnyező szemmel nézte, miként válik a haragos áradat martalékává munkája gyümölcse. A áradások idején sokszor különös törvényszerűség alapján alakult eme terület időjárása. Novemberben az óceáni, januárban és Júliusban pedig az ázsiai monszun hatása érvényesült. Különöst Bár a korábbi társadalmi rendszerek is megpróbáltak enyhíteni a helyzet súlyosságán, igyekezetük azonban meszsze elmaradt a kívánalmaktól. Szocialista társadalmunk felmérte a helyzetet és átfogó Intézkedéseket foganatosított, amelyek a térség véglegee rendezésének tervét eredményezték, tehát 1950-től évente történt valami ú) pozitívum. Több mint egy milliárd korona az értéke annak a nagy beruházásnak, amely a múlt évtized alatt ezen a területen megvalósult. Még mindig messze vagyunk a céltól, mert a fejlődés újabbnál újabb követelményeket támaszt. Ma védőgátak őrzik a területet az egykor zabolátlan folyóktöl. Járásunk területén 225 kilométeren kígyóznak a folyók, s ezek négyötöd része az említett térségben van. A védőgátak közé zárt árterület mintegy nyolcezer hektár. A gátak, a hidak és az utak építése után nagyarányú beruházások kezdődtek a talaj termőerejének fokozására, az Időközben elkészült csatornarendszer hasznosítására, és az öntözéses gazdálkodás megvalósítására. A történelem szekere feltartóztathatatlanul robog tovább. A hetvenes évek elején beigazolódott, hogy az újonnan kiépített gátrendszer mint szilárd közgazdasági tényező nagyon bevált, de erősen hiányolja az újonnan jelentkező szociális célokat biztosító további beruházásokat. Főleg ivóvizet a Járás három városa — Nagykapos (Veiké Kapušany), Királyhelmec (Královský Chlmec) és Tlszacsernó — lakosságénak, ahol a dinamikusan fejlődő ipar gyökeret vert, s e városok környékén levő 43 községnek, amelyekben a garantáltan egészséges ivóvíz szükségessége a gátrendszer kiépítése után még sürgetőbbé teszi a kérdés rugalmas megoldását. Ehhez járul az ipar és mezőgazdaság okozta erős talajszennyeződés Is. Az ütemes városfejlesztés, a szennyvlzlevezető csatornahálózat és derltőállomások gyors megépítését sürgették. Magukra vonták figyelmünket termálvízlelőhelyek is. Ezek mennyisége ugyan csekély, de magas a hőfokuk (82 °C). Gyógyhatásúk miatt az érdeklődés középpontjába kerültek. A további fejlődést 1970-ben az Ungvidéken jelentkezett megbetegedés, 1974-ben és 1980-ban pedig az özönvízszerű esőzés lassította. A két „özönvíz“ tetemes károkat okozott a népgazdaságnak. Nagy erőfeszítésekbe került az árterületen rekedt állatállomány, a víz alatt álló kenyérgabona megmentése. Négyezer hektárnyi termény Így is tönkrement. Volt min búslakodni. )6 szervezőmunkát igényelt veszélyeztetett családi házak lakóinak biztonságba való helyezése. Keserűen vettük tudomásul a gyenge eredményeket, mert a kedvezőtlen időjárás miatt leromlott a föld termőereje. Ez még most is érezteti hatását. A talajvlzlevezetés érdekében fellépett az új hidak, csatornák és szivattyúállomások építésének szükségessége. Ezek a munkák sok-sok milliót emésztettek fel költségvetésünkből. Mindez többletmunkát követelt, de a természeti csapás okozta lemaradást már nehéz volt behozni. Hűen tükrözi ezt az utóbbi évek mezőgazdasági bruttó termelésének kedvezőtlen alakulása. A száraz esztendő nem kér kenyeret az esőben bővelkedőtől. A régi szólás-mondás itt is érvényes. Szerencsésebb kimenetelűnek tűntek a szociális Jellegű vízkárok, még akkor is, ha eredetük drámai volt. 1970 őszén a Vajáni (Vojany) Hőerőmű térségében megbetegedés jelel mutatkoztak. Ekkor született az a kormányhatározat, miszerint Ungvidék ős Bodrogköz ivóvíz ellátása érdekében megfelelő vízrendszert kell kiépíteni és megoldani az Idetartozó három város — Nagykapos, Királyhelmec, Tiszacsernő — csatornahálózatának építését szennyvíztisztító telepeit létrehozásával. Es az eredmény? Biztató, s talán ennél is több, csodálatos. Tavalyi befejeztük például a tiszacsernő! szennyvíztisztító állomás munkálatait, s ezzel egyidejűleg Királyhelmecen Is elkezdődtek a munkák. Ami viszont a legnagyobb örömet jelenti nekünk, az a battyáni (Bofany) vízmű és Ivóvízhálózat első, de döntő szakaszának 1983 január első hetében történt befejezése. Teljesítménye 100 liter víz másodpercenként. Ez bőven elég a három város ivóvízellátáséra. Később ez a mennyiség 180 literre emelkedik, s ezzel lehetővé válik valamennyi bodrogközi és ungvldéki község fokozatos rákapcsolása. További kutak fúrásával és a víztisztító berendezések kapacitásának növelésével rövid időn belül 320 literre fokozható az ivóvíz kitermelése. Ez azt is jelenti, hogy némi ráfordítással Járásunk ivóvízből önellátóvá válik. Szocialista társadalmunknak köszönhetően a Latorca és a Tisza közének földalatti ivóvízforrását 140 millió korona ráfordítással sikerült kiaknázni, és ezzel egyidejűleg sikerült valóra váltani az itt élő emberek ezeréves óhaját — megszüntetni az ivóvízzel járó gondokat. Így lett ez a terület most már Ivóvízben is gazdag. A Ronyva-környékl kutak vizét, amelyet eddig Bodrogköz vízellátására használtak, elvezethetik északra, a járási székhelyre, az Ung folyó körüli kutak vizét, amely Nagykapos vízellátását biztosította, a nagymihályi (Michalovce) járás közeli nagyközségeibe vezethetik. Az utóbbira már elkészültek a legszükségesebb beruházások. Ami pedig a Nagykapos melletti termálvizet illeti, a városi nemzeti bizottság, s a kormánybizottság erre a célra kijelölt szakembereivel karöltve nagy erőfeszítéseket tesz eme gyógyvíz mielőbbi hasznosítására. Eddig mintegy négymillió korona értékű munkát végeztek a fürdő építésén. Remélhetőleg két éven belül az első szakaszt átadják rendeltetésének. VERES ALEXANDER mérnök Dolgozó népünk nüvekvő igényei megkövetelik, hogy |ó minőségű áru kerüljön forgalomba. A piacon nincs helye a minőségi szintet el nem érő árufajtáknak. Ezért mnid a szállító, mind a kereskedelmi vállalatoknak arra kell törekedni, hogy indokolt esetekben figyelmeztessék a gyártó üzemek vezetőit termékeik minőségének javítására, mert hiszen a fogyasztónak pénzéért joga van kiváló minőségű árat követelni. A kereskedelem csak úgy teljesítheti feladatát jól, ha kifogástalan minőségű árut kinál a fogyasztóknak. A bratislavai Domáce potreby nagykereskedelmi vállalat dolgozói arra törekednek, hogy eleget tegyenek a fogyasztók igényeinek. Tény viszont, hogy a vállalat csupán a közvetítő szerepét tölti be, mert az árut a gyártóktól kapja. így a boltokba juttatott áruválaszték minősége már adott, s az ottani minőségellenőrök már nem befolyásolhatják lényegesen a helyzetet. Jelezhetik viszont a gyártóknak, hogy törekedjenek a minőségi szint elérésére, különben az árut megtarthatják maguknak. A Domáce potreby nagykereskedelmi vállalat Bratislavában és körzetében szigorú intézkedéseket foganatosított a gyártóktól érkező árufajták minőségének ellenőrzésére, hogy kifogásolható áru ne kerülhessen forgalomba. A vállalat minden segítséget megad azoknak a dolgozóknak, akik az érkező árn minőségét ellenőrzik. Vállalatunknál a múlt év Tágén harminc minőségellenőrt tartottunk számon. Ezek az év folyamán több mint 24 ezer 900 árufajtát, vagyis a szállítmányoknak mintegy hatvan százalékát ellenőrizték. Dolgozóink a megvizsgált tételeknek több mint 6,90 százalékát (105 ezer 828 korona) gyenge minőségűnek találták. Partnereink kénytelenek voltak elismerni, hogy jogosan reklamáltunk. Tán mondani sem kell, hogy az ellenőrzésekkel a fogyasztók érdekeit szolgáltuk. « Az elmondottak Is azt bizonyítják, hogy a fogyasztói piac jó minőségű áruval történő ellátása elsősorban a termelővállalatok munkájának a függvénye. A minőség kérdése tehát rajtuk áll vagy bukik. A jövőben arra kell törekedniük, hogy saját minőségi ellenőreik lelkiismeretesebben dolgozzanak, mert nem válik becsületükre ha gyenge minőségű árut juttatnak a piacra, hiszen ezzel a fogyasztót károsítják. Vállalatunk a minőségi normák megtartása, a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében negyedévenként értékeli saját ellenőreinek a tevékenységét, felméri a gyártóktól érkezett árufajták általános minőségét, tehát gondoskodik róla, bogy az ellenőrök rendszeres kiképzésben részesüljenek. A rájuk bízott munkaszakaszon csak Így dolgozhatnak kifogástalanul. Mi arra törekedünk, hogy raktárainkból a boltokba juttatott áruval a fogyasztó elégedett legyen. S. H. Belvíz a Bodrogközben Fotó: Ktocs Gyula ACSSZSZK 1980. évi 282. számú kormányrendelete fontos népgazdasági feladatnak minősítette az országban fellelhető fémhulladékok begyűjtését és gazdaságos hasznosítását. A begyűjtés megszervezésével a fémhulladékipart bízták meg, s ezt a feladatot hét Kovošrot nemzeti vállalat biztosítja országszerte. A fémhulladékok és iparilag hasznosítható más nyersanyagok begyűjtése és felhasználása tekintetében már az előző ötéves tervidőszakban is figyelmet keltő eredményeket ért el az Iparág. Például 1960-ban a Kovošrot vállalatok fémhulladékokból több mint 1 millió 570 ezer, egyéb hulladékokból pedig 75 ezer 500 tonnát, 1980-ban viszont fémhulladékokból mér 3 millió 190 ezer, más nyersanyagokból pedig 130 ezer 980 tonnát gyűjtöttek be. A hetedik ötéves tervidőszak éveiben e téren még nagyobb feladatok várnak a Kovošrot vállalatokra. A korábbi ötéves tervidőszakban társadalmunk mintegy háromszáz-ötszáz millió koronára becsülhető befektetéssel támogatta a begyűjtés és a feldolgozásra való előkészítés korszerűsítését. A jelenlegi ötéves tervidőszakban azonban több mint 1 milliárd koronát irányoztak elő ezekre a célokra. Ennek megfelelően az 1985 év végére az Iparág állóeszközeinek pénzértéke csaknem 3 milliárd korona lesz. A kohóipar adatai alapján a feldolgozásra juttatott fémhulladékok jelentékeny mennyiségű színesfémet Is tartalmaznak, és szerintük az ilyen nyersanyagból nem készíthető kifogástalan minőségű acél. Ez arra figyelmezteti a fémhulladékok értékesítőit és begyfljőit, hogy gondoskodjanak a választék szerinti tárolásról. Szükséges, hogy a kohóipar azonos fajta fémhulladékot kapjon feldolgozásra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fém és Iparilag hasznosítható más hulladékanyagokat begyűjtő vállalatok alkalmazottjai meglehetősen mostoha feltételek közepette dolgoznak, nem minden telepen van az anyagmozgatáshoz korszerű berendezés. így kézi erővel, esetleg kezdetleges gépesítéssel kell elvégezni a nehéz munkát. A Kovošrot vállalatok évente több mint 1 millió tonna préselt fémhulladékot és 700 ezer tonna feldarabolt vasat juttatnak kohóiparunknak. A begyűjtött készletekben jelentős meny-Ésszerűbben, takarékosabban nyiséget képviselnek a színes fémek, s ezek Jelentős hányadát feldolgozásra tőkés importból szerezzük be. Kohóiparunk évi acéltermelése megközelíti a 15 millió tonnát. Gépekre és eszközökre vetítve 1 lakos átlagában 7 tonne fémet termelünk, s így az acélgyártás terén a világ tfz élvonalbeli országának egyike- vagyunk. Ha viszont nyersanyagalapunk hasznosításának hatásfokát vizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy ezen a szakaszon jelentős tartalékok vannak. Fémvagyonunknak a kelleténél gyengébb mértékű felhasználása miatt nem érjük el a feltételezett hatékonysági szintet. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a kohóipar előnyben részesíti az importéit nyersanyagok felhasználását. Szerencse, hogy a részünkre szükséges vasérc túlnyomó többségét nagyon előnyös feltételek mellett a Szovjetunióból kapjuk, a színes fémek nem kevés hányadát viszont a tőkés piacon kell beszereznünk, ahol az árak gyakran emelkednek. A kohóipari nyersanyagok ára például az elmúlt öt évben a tőkés piacon több mint a hétszeresére,s az ezekből készített termékek ára pedig nem egészen a háromszorosára emelkedett. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a színesfém-ércnek a tőkés piacon történő beszerzése részünkre előnytelen. Előtérbe lép a hazánkban fellelhető összes fémhulladék begyűjtésének ős kohóipari felhasználásának a szükségszerűsége. Ezen nyersanyagokból nagy mennyiség halmozódott fel mezőgazdasági üzemeinkben is. Szükséges, hogy a készleteket átadják a Kovošrot legközelebbi telepeinek. A takarékosság elvei tehát ezen a szakaszon is időszerűek. A hazai nyersanyagkészletek begyűjtése és hasznosítása módot nyújt arra, hogy korlátozzuk a költséges tőkés behozatalt. Tulajdonképpen a már említett kormányrendelet is erre ösztönöz, s nem Is eredménytelenül, mert a Kovošrot vállalatok hatalmas fémhulladék készleteket gyűjtöttek be. A probléma abban van, hogy a kohóipar egyes árufajtákból csak a tervezett mennyiséget veszi át, s Így a Kovošrot vállalatok rá vannak kényszerítve arra, hogy a többletet külföldre exportálják. Ugyanekkor a kohóipar tőkés behozatalból fedezi a színes fémek alapanyagának tekintélyes mennyiségét. Ez semmiképpen sem hlzonyttja azt, hogy takarékosak vagyunk, amibe nem szabad belenyugodni. A fejlett ipari országokban Ilyen fényűzést nem engednek meg. Például az NDK-ban egy tonna kiváló minőségű vasérc gyártásához 250 kilóval több fémhulladékot használnak fel, mint nálunk. Ha ez lehetséges az NDK-ban, akkor nálunk is meg kell találni a módot arra, hogy hasznosítsuk a hulladékfémet. A készletekkel tehát nem szabad könnyelműen bánni, mert nagy értéket rejtegetnek. Például a hazánkból külföldre exportált rézhulladékból a kohóipar szinte 100 százalékos kinyerésre képes, ezzel szemben a világ iparilag fejlett országaiban már annak lehetőségét Is mérlegelik, hogy a 0,3 százaléknyi rezet biztositő ércet is feldolgozzák. Hazai viszonylatban például egy tonna tiszta réznek tőkés Importból behozott alapanyagokból történő kinyerése mintegy 56-szor költségesebb mintha ezt a hazai rézhulladékból készítenénk. Ez is időszerűvé teszi a begyűjtött fémhulladékok tejes készletének hazai hasznosítását. HOKSZA ISTVÁN \
