Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-16 / 15. szám

1983. április 18. SZABAD FÖLDMŰVES A szocializmus országaiból Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határo­zatot hozott a lakossági szolgáltatá­sok fejlesztéséről és Javításáról. A határozat emlékeztet arra, hogy a szovjet emberek életkörülményeinek Javítása céljából számos Intézkedést hoztak eddig Is a lakossági szolgál­tatások javítására, a szolgáltatások színvonala azonban még mindig sok helyütt nem felel meg a fokozódott Igényeknek. A szolgáltató vállalatok gyakran megsértik a vállalási határ­időket, s az emberek sokszor arra kényszerülnek, hogy sok Időt veszte­gessenek a szolgáltatással szembeni Igényeik kielégítésére. Ezért a párt központi bizottsága és a kormány kötelezi a különböző párt­ós tanácsi szerveket, valamint a Szov­jetunió minisztériumait és ‘főhatósá­gait, hogy az eddiginél nagyobb fi­­fgyelmet szenteljenek a szolgáltató vállalatok anyagi-műszaki bázisának megszilárdításával és a korszerű szol­gáltató intézmények, vállalatok létre­hozásával kapcsolatos teendőknek, különös tekintettel arra, hogy ez a népgazdaság igen fontos ága. A fejlesztés fő célja a lakosság birtokában levő tartós fogyasztási cikkek Javításának elősegítése — Így a rádiók, tévék, háztartási gépek Ja­vításának, a cipő- és ruhajavításnak, a tisztítási szolgáltatásoknak a fej­lesztése —, valamint a szolgáltatás többi területének, a lakossági meg­rendelésre dolgozó üzemeknek a fej­lesztése. Az államháztartás e célok elérésére a következő két évben Jelentős ösz­­szegeket fordít. A múlt hónap végén Moszkvában tárgyaltak a szovjet—magyar gazda­sági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság elnökei. Véle­ménycserét folytaltak a mezőgazda­­sági együttműködés kiszélesítéséről, szovjet üzemek rekonstrukciójában való magyar részvétel lehetőségéről, a két ország közötti külkereskedelmi forgalom bővítéséről. Megállapították, hogy több — korábban napirendre tűzött témában — az előkészítő mun­ka eredményesen befejeződött. Meg­vizsgálták a magyar kukoricatermelé­si rendszerek Szovjetunióban történő bevezetésének lehetőségeit és felté­teleit, és megfogalmazták a gyakor­lati alkalmazáshoz szükséges tenni­valókat. Intézkedéseket hoztak az Azerbajdzsánl SZSZK-ba szállítandó baromfiüzem és a Grúziába szállítan­dó sertéstelep műszaki és kereskedel­mi feltételeinek mielőbbi egyezteté­sére. A bizottság társelnökei megbíz­ták a két ország illetékes miniszté­riumait, hogy kétszítsék elő aláírásra a likinói autóbuszgyár rekonstrukció­jában való magyar részvételre vonat­kozó egyezményt. Az Illetékes magyar és szovjet szer­vezetek a közelmúltban magánlogi szerződéseket Írtak alá két szovjet ruhagyár rekonstrukciójában való magyar részvételről. A bizottság elnö­kei útmutatást adtak további három szovjet üzem, egy cipőgyár, egy bőr­díszműgyár és egy bútorhuzatgyártó üzem magyar közreműködéssel törté­nő rekonstrukciójának vizsgálatára. A tárgyaláson kiemelt hangsúlyt kapott az áruszállításoknak az aláirt jegyzőkönyv előirányzatain felüli köl­csönös bővítése. A külkereskedelmi szervek megbízást kaptak, hogy újabb területek és tartalékok feltárásával segítsék elő a két ország közötti kül­kereskedelmi áruforgalom növelését. Előirányozták olyan megállapodások előkészítését, amelyek a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazda­sági kapcsolatok növelésén túlme­nően hozzájárulnak a KGST kereté­ben folytatott együttműködés erősíté­séhez is. (Magyar Nemzet) az agrárexport növeléséért A magyar mezőgazdaság és élelmi­szeripar az emelkedő színvonalú ha­zai ellátás mellett kiemelkedő szere­pet vállal az exportban, a külkeres­kedelmi mérleg javításában.. Ezt Jelzi, hogy az utóbbi években a mezőgazdasági bruttó termelés 12 —13 százalékát, az élelmiszeriparénak 22—24 százalékát a külpiacokon érté­kesítették. E sikereket értékelve, Ván­­csa Jenő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter kijelentette, hogy ma az élelmiszer-termelés fejlesztésé­ből származó többlet nagyobb hánya­dát a határon túl kell értékesíteni. Ez azt jelenti, hogy az ország szinte valamennyi mezőgazdasági üzeme, fel­dolgozó vállalata érdekelt az export­ban. Mindenkit elismerés illet tehát az agrárágazatban azért, hogy tavaly tíz százalékkal növekedett az élelmi­szerek exportjából származó bevétel, mégpedig úgy, hogy 15 százalékkal kellett növelni az exportálandó meny­­nyiséget. Az exporttervek teljesítésé­hez hozzájárult, hogy tavaly a mező­­gazdaság eredményesen növelte ter­melését. Az Idei feladatokról szólva a mi­niszter elmondta, hogy a népgazdaság a tavalyi teljesítménynél ts többet vár az élelmiszer-gazdaságtól. Nem szá­míthatnak a piaci helyzet számottevő javulására. Ezért az Idén Is legalább 15 százalékkal kell növelni az export­ra szánt termékek mennyiségét ah­hoz, hogy fiz százalékkal növekedje­nek a bevételek. Az export áruszer­kezetét úgy kell alakítani, hogy a ver­senyképes és egyúttal gazdaságosan értékesíthető termékek részarányát növelhessék. -(Népszabadság) NEMZETKÖZI SZOCIALISTA VÁLLALÁS Prágában a Ferromet csehszlovák és a Cubametalis kubai külkereske­delmi vállalat aláírta az első szocia­lista kötelezettségvállalást. Ennek az a célja, hogy hozzájáruljon a KGST- tagországok külkereskedelmi vállala­tai gazdasági feladatainak teljesíté­séhez* az együttműködés elmélyülésé­hez, a kölcsönös segítséghez, a ta­pasztalat- és Információcseréhez. A nemzetközi szocialista versenynek ezt a formáját a vállalatvezetőségek és szakszervezett szervek szoros együtt­működésével biztosítják a külkeres­kedelemben. Sidro Ramos kubai nagykövet a szerződés aláírásával kapcsolatban kijelentette, hogy bármelyik fél fog győzni a versenyben, a tényleges győztes az elvtársi szocialista együtt­működés gondolata lesz. Ivan Peter, a Ferromet vezérigaz­gatója azt emelte ki, hogy a nemzet­közi szocialista vállalás újabb ösz­tönzést ad a két fél együttműködésé­nek további elmélyítésére. (Rudé právo) NEM OKULTAK Az Egyesült Államok különleges szolgálatai felhasználják a hitleristák cinkosait és a neonácikat a Fehér Ház által meghirdetett „antikomrau­­nista keresztes hadjáratban“, (A moszkvai Pravda karikatúrája) A múlt öröké kötelez Nem Is hinné az ember, hogy Spa­nyolországban, mely napjainkban a szocialista párti kormány vezetésével erősiti a demokrácia alapjait, bátran visszaveri a reakciós összeesküvők támadásait, húsz évvel ezelőtt még kivégeztek embereket politikai néze­teikért. Az utolsók között volt, akiknek életéi követelte a Franco-rendszer, JULIAN GARCIA GRIMAU, a Spanyol Kommunista Párt vezetőségi tagja. Munkáscsal'ádből származott, 1911. február 18-án született, nyomdásznak tanult ki. Tizenhat éves korában lé­pett a párt soraiba. A felnőttekkel együtt harcolt a fasiszta diktatúra ellen a még szinte gyerekember, de az élet szívós harcossá edzette őt. 1940-ben hétévi külföldi megbízatást kapott a párttól, Kubában és Domini­kában vett részt a mozgalom gyakor­lati irányításában. Hazatérése után tapasztalatokkal gazdagodva, központi bizottsági tag­ként vett részt 1950 és 1967 között a pártmunkában. 1962-ben a rendőrség kezébe került. Aknamunka és felfor­gatás volt a vád ellene, amiért Franco Spanyolországában halál járt. A köz­vélemény harcolt Grimau megmenté­séért. Még a kormányzó pápa, XXIII. János is közbenjárt érte Francónál, de a diktátor hajthatatlan maradt, nem gyakorolt kegyelmet. Csak any­­nyit enyhített az Ítéleten, hogy Gri­mau 1963. éprilis 20-án puskacsövek elé került nem a középkori nyakszo­­rltóval, a garrotteval végezték ki, mely fokozatos fnlladésos baléit oko­zott. „Kommunistaként éltem, kommunis­taként halok is meg“ — voltak ntolsó szavai, amikor eldördültek a kivégző osztag fegyverei. Április 11-től megkezdődtek ha­zánkban az antifasiszta ellenállás em­léknapjai; az akció május 9-ig, a győ­zelem emléknapjáig tart. Az a bizo­nyos április 11-e Buchenwaldra emlé­keztet, arra a Weimar melletti egykor kis helységre, ahol a hitleristák 1937- ben fogolytábort rendeztek be. Politi­kai és faji okok miatt 19 nemzet fial járták meg Itt a haláltáborokat, ösz­­szesen 238 980-an, 56 és fél ezer po­litikai fogoly, köztük Ernst Thälmann, a német kommunisták vezére lelte Itt halálát a hitlerista hóhéroktól. Talán kevesen tudják, hogy a bu­­chenwaldi haláltáborban 1938 óta Il­legális kommunista szervezet műkö­dött, mely hfreket szerzett, életeket mentett összeköttetéseivel, szervezte az életet, ahogyan lehetett. Vezetésé­vel a táborlakók 1945. április 11-én fellázadtak és felszabadították magu­kat. Emlékek őrzik tettüket. Am egy fogadalom Is elhangzott: az életben maradt antifasiszták megfogadták, hogy mindhalálig küzdeni fognak a fasizmus ellen, megakadályozzák an­nak megismétlődését, felelősségre vonják a háborús bűnösöket. A szo­cialista országokban a volt antifasisz­ta foglyok szervezetei nagyon aktívan részt vettek és vesznek a szocialista építésben, a haladó társadalmi moz­galmakban, s ügyelnek arra, hogy a fasizmus sohase üthesse fel fejét a világon. Az antifasiszta szervezetek emléke­zetében él különösen az az 1945. Jú­nius 5-1 nyilatkozat, melynek aláírói hitet tettek a fasiszta háborús bűnö­sök felelősségre vonása és megbünte­tése mellett, amire bármikor sor ke­rülhet, mert a háborús bűnök nem évülhetnek el. Az antifasiszta szervezetek Ilyen irányú aktlvizélődása különösen idő­szerű most, hogy az NSZK-ban tör­tént jobbratolődés folytán a régebben meghúzódó volt náci elemek kezde­nek újból hangoskodni és nyújtogat­ják csápjaikat, továbbá fény derült a volt náci háborús bűnösökkel paktálő amerikai CIA hírszerző szolgálat szennyes Ozelmetre annak kapcsán, hogy Bolívia kiadta Barbie volt lyoni Gestapo-főnököt Franciaországnak. A náci háborús bűnösök megbünte­tésében a Hitler-ellenes koalíció szö­vetségesei egyeztek meg a háború befejezésének közeledtével. A megál­lapodásból származó kötelezettségü­ket azonban az amerikaiak sohasem vették komolyan. Lehetővé tették a náci szakértők biztonságos kimenekí­tését és elhelyezését Amerikában. így került oda újabb tudományos megbí­zatással Werner von Braun, a nácik rakétaszakembere és mások. Azzal szemben, hogy a szovjet főügyészség 1976 és 1982 között 110 háborús bű­nöst derített fel, de az amerikai fél általában figyelmen kívül hagyta a szovjet kiadatási kérelmet, vagy min­denképpen Igyekezett bonyolítani a keresett háborús bűnösök kézre kerí­tését. így bebizonyosodott, hogy a „halál­gyárak“ megépítésében hírhedt I. G. Farben művek számos szakembere vezető amerikai állást kapott, mint például Otto Ambrose, aki a műguml­­gyártésban foglalkoztatott politikai foglyok tömeges halálát okozta. Vagy W. Schreiber volt vezérőrnagy, a hitlerista katonai egészségügyi szol­gálat egyik vezetője, akt embereken végzett kísérleteket. „Megbecsülik“ annak a Walter Raufnak a szolgálatát is, aki annak Idején a mozgó gáz­kamrák osztagának a parancsnoka volt. Igaz, 6 még az Egyesült Álla­mok hivatalos köreit ts kényes hely­zetbe hozná, Így aztán a chilei Pino­chet tábornok fogadta kegyeibe In­struktorként. A letartóztatott Barbie és a CIA kapcsolatai Is elképesztőek. Olyasmit bizonyítanak — Gene Bramel, a kato­nai hírszerzés egykori munkatársa leleplező bizonyítékokat szolgáltatott rá —, hogy az Egyesült Államok a nácikkal paktálva már akkor elárulta a szövetségesek közös ügyét, amikor a népeket mindenekelőtt a háború utáni világ berendezése foglalkoz­tatta. Ezért Is oly időszerű az antifasisz­ta szervezetek jelszava, az ÉBERSÉG. —in— KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Erre a „közbülső“ tervre, mely a Reagan-kormányzat fokozott fegyver­kezési politikáját álcázza a minap A békemozgalom sohasem tapasz­talt kibontakozásának a tanúi vagyunk, világszerte tömegek mozdultak meg a pusztulás rémét jel­képező amerikai rakéták ellen. A nyugat-németországi ökopaxtől, a zöldek, azaz a legutóbbi választáso­kon parlamenti erővé vált környezet­védők látványos megmozdulásaitól az angliai Greenham Common-1 ameri­kai támaszpontot körülvevő női ak­tivisták táboráig mindenütt mozgás­ba jöttek a jövőt, az emberiség sor­sát féltő emberek. Reagan amerikai elnök március 23-1 beszédében világosan körvonalazta „rakétapolitikai“ elképzeléseit. Az el­nök egy képzeletbeli, kiagyalt ve­szélyt, illetve ennek érzését akarja bevinni az emberek, elsősorban az amerikaiak tudatába, és erre az Ir­realitásra kívánja alapozni „védelmi politikáját“. Mert ugyanis háborús terveit fejtegetve az elnök „védelmi“ Intézkedésekről beszél, bár — Andro­­povnak, az SZKP főtitkárának nyilat­kozatát Idézve — valójában arról van szó, hogy teljes gőzzel folytatódik az Egyesült Államok hadászati támadó erőinek fejlesztése és tökéletesítése, mégpedig teljességgel meghatározott Irányban: azzal a céllal, hogy meg­szerezze az első nukleáris csapás mé­résének képességét. Andropov arra ts rámutatott, hogy már mindkét ol­dalról elismerték, hogy a támadó fegyverzetek korlátozása és csökken­tése terén csak az teszi lehetővé az erőlelépést, ha mindkét fél mérték­tartó a rakétaelhárltő védelem terén. Ennek ellenére az elnök aláírta a nemzetbiztonsági tanácz végrehajtási utasítását az általa körvonalazott új rakétaelhárftó rendszer hosszú távú kutatási és fejlesztési programjának kidolgozására. Az Egyesült Államokban és külföl­dön egyaránt hevesen bírált fegyver­kezési program többféle veszély for­rása. Egyrészt a Weinberger hadügy­miniszter sugallta elképzelések meg­valósítása rendkívül fokozná a fegy­­vergyártők kedvét, hiszen a tervek újabb lökést adnának a fegyverkezési versenynek. A tervek szerint a lézer- és sugárfegyvereket alkalmazó rend­szerek az évszázad végére lehetné­nek bevethetők, a veszélyességüket fokozza, hogy részben lennének szá­razföldi telepitésűek, részben a világ­űrbe telepítenék őket. Andropov főtitkár említett Interjú­jában figyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat, hogy rendkívül veszélyes, a vílágbékét fenyegető politikát folytat, s ezért lépései megengedhetetlenek. Utalt arra Is, hogy a Szovjetunió nem nézhetné tétlenül a béke veszélyez­tetését, hanem szükségképpen megfe­lelő ellenintézkedésekre kényszerülne. Mivel az Egyesült Államokban lépések történtek, hogy száz új MX elsőcsa­­pás-mérő hadászati rakétát telepítse­nek a jelenlegi rakétáknak e célra különlegesen megerősített silóiba (a rakétát technikai jellemzői miatt ma­­gasfokúan védett létesítmények meg­semmisítésére tartják képesnek), ag­godalommal állapította meg a Tho Washington Post cikkírója: „Meg kell állítanunk a fegyverkezési hajszát, s ennek nem az a módja, hogy ű] el­­sőcsapás-mérő fegyvereket építünk, Gromiko szovjet külügyminiszter rea­gált. A Szovjetunió elutasító állás­pontját így foglalta össze:. „A javas­lat figyelmen kívül hagyja ax angol és francia közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközöket, a 162 rakétát; nem veszi tekintetbe a Nyugat-Enrőpában és a repülőgép-anyahajókon levő, nuk­leáris eszközök szállítására alkalmas repülőgépeket, ezt követeli, hogy a Szovjetunió számolja fel az ázsiai or­szágrészben telepített közép-hatótá­volságú rakétőit is. végül a nukleá­ris erő nagyságát legpontosabban ki­fejező töltetekben ma a NATO-nak másfélszeres a fölénye, a közbülső megoldás elfogadása esetén ez a fö­lény két és félszeresére nőne.“ Gromiko másik erős érve az volt, A bekének nincs alternatívája ami a szovjet felet természetesen ki­egyensúlyozó ellenlépésekre készteti“. Az amerikai kormánykörök Ingerül­ten reagáltak Andropov nyilatkoza­tára, majd ezt követően Reagan el­nök a politikai rugalmasság látsza­tát színlelve lépett egyet, mintha le­mondana a megoldás alfája-omegája­­ként tartott „nulla-változatről“. Az 572 amerikai rakéta nyugat-eurőpal telepítésének félretevését ahhoz a követeléshez kötötte, hogy a Szovjet­unió ténylegesen szerelje le rakétái­nak egy részét, s akkor az Egyesült Államok lényegesen csökkenti a ma­ga telepítési tervét. Reagan az ame­rikai és a szovjet nukleáris robba­nófejek számának egyenlőségéről beszélt, s így elkanyarodott a való Igazságtól, mert a Pershlng-rakéták egy robbanőtöltettel — három önál­ló vezérlésű robbanőfejtöltettel van­nak felszerelve, s erejük meghaladja a 130 kllotonna TNT-ét, a szovjet kö­­zéphatőtávolságú rakéták pedig há­rom robbanőfejtöltettel vannak ellát­va. Ennek a fajta egyenlőségnek a kialakulásához a Szovjetuniónak ak­kor is nagy számú rakétát kellene le­szerelnie, ha a NATO mind az 572 új atomeszközét Európába telepítené. Weinberger szerint Reagan új ter­ve azt Jelenti, hogy más úton kíván­ja elérni a „nulla-változatot“, ugyan­akkor más tisztségviselők arra mu­tattak rá, hogy ax Egyesült Államok továbbra sem kívánja a rakétáegyen­­súly integráns részeiként elfogadni a francia és angol nukleáris erőket, továbbá az Urálon tű! telepített, Ide áthelyezhető szovjet fegyverzetekre is vonatkoztatja követeléseit. hogy az Egyesült Államoknak sok re­­pülőgép-anyahajőja és nagyon Jelen­tős légiereje van. Az anyahajők kö­zül legalább hat az európai vizeken, a Földközi-tengeren, vagy a földrész­hez közel tartózkodik. Ez őrlési erő, hiszen egy anyahajőn 40 repülőgép van. Minden olyan javaslat tehát, amely nem veszi figyelembe ezt a nagy potenciált, nem számíthat meg­értésre. Gromiko leszögezte: Felhív­juk Washingtont, hogy obejtívabban közelítse meg ezt a kérdést (Ázsiá­ban telepített rakéták kérdését). Mondjon le az egyoldalú előnyről, és vegye tekintetve a Szovjetunió jogos érdekeit Is. A mai amerikai politika ax álláspontok távolodását, a helyzet további élezését, a fegyverkezési haj­sza tokozását, a kapcsolatok rontá­sát, a katonád kiadások növelését szolgálja és nem a leszerelést. Kifej­tette, hogy a Szovjetunió voltaképpen kompenzációt kérhetne azért, mert területét Európából az amerikai ra­kéták hat-hétszer rövidebb idő alatt érik el, mint a szovjet interkontinen­tális rakéták az amerikai földrészt. A húsvéti békemenetek, a különbö­ző színű és töltésű békemozgalmak napjainkban teljes erővel mozgósítot­tak. Az Egyesült Államoknak — a Jó­zan gondolkodást követve — Idejé­ben fel kell ismernie, hogy a köve­tendő út a tárgyszerű megbeszélések útja, a rakétafegyverek egyensúlyá­nak fenntartása, amelyet az 1983 vé­gétől tervezett „eurohadászati“ NATO­­-rakéták telepítése felborítana. LÖRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom