Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 2. szám

1983. január 15. SZABAD FÖLDMŰVES Nemzetiségi kultúránk -a szocialista közösségben A minap Sidó Zoltánnal, a CSEMA­­DÓK Központi Bizottsága elnökével beszélgettem a kulturális szervezet tevékenységéről, . jövőbeli elképzelé­seikről. — Hol tartanak a szervezet múlt év áprilisában megtartott közgyűlése határozatainak teljesítésében? — ér­deklődtem az elnöktől, aki egyben a Szövetségi Gyűlés képviselője. — A közgyűlés feladatul adta, hogy dolgozzuk ki a szervezetünk távlati ötéves tervét, s ebből eredően az 1983-as évre eső időszerű feladatokat. A központi titkárságunk kidolgozta és a KB plénumülése elé terjesztette a sokrétű munkaprogramot, amelyet kisebb kiegészítésekkel a központi bi­zottság jóváhagyott. Egyben felada­tul tűzte ki a járási bizottságoknak is a terv részletes lebontását. Ez meg­történt, járási bizottságaink alapos tervet készítettek, figyelembe véve kultúrpolitikánk időszerű kérdéseit Is. Persze a legszebb elképzelés Is csak elképzelés maradna, ha nem len­ne megvalósítva a gyakorlatban, ha helyi szervezeteink nem tennék ma­gukévá azok maradéktalan megvalósí­tását. 512 helyi szervezetünk közel nyolcvanezres tagsága az elmúlt he­teikben tartotta az évzáró közgyűlé­seket A KB tagjai és titkárságunk dolgozói jónéhány Ilyen értékelő, jö­vőbeli feladatokat kitűző gyűléseken vettek részt. A kultúrtársak vélemé­nye szerint legtöbb szervezetünkben Igyekeznek a helyi viszonyoknak megfelelően megtalálni a módját, mi­vel és hogyan lehetne gazdagabbá, színesebbé tenni a kulturális tevé­kenységet. — A központi bizottság hivatásos dolgozói hogyan próbálják elősegíteni a kitűzött célok megvalósítását? — Közismert tény, hogy a CSEMA­­DOK munkája szerves részét képezi szocialista társadalmunk művelődés­politikájának. Ezért fontosnak tartot­tuk, hogy vezető titkárunkkal, Lukács Tiborral együtt meglátogassuk a járá­si párt- és állami szerveket. Azt hi­szem, hogy az ott lezajlott őszinte hangú beszélgetések jelentősen előse­gítik majd a járási bizottságok tevé­kenységét, mivel az elvtársak mélyeb­ben megismenkedtek a CSEMADOK célkitűzéseivel, amelyek a műveltebb, szocialista típusú ember formálását célozzák. Igaz, ml a nemzetiségi kul­túra képviselői vagyunk, de amellett nem feledjük, hogy csakis közős erő­vel, szoros kapcsolatban a központi szervekkel, szervezetekkel tudjuk cél­kitűzéseinket megvalósítani. Ezt tuda­tosítjuk a járási bizottságokkal együtt, s ebből a célból titkárságunk vezető dolgozói Igyekeznek rendszeresen részt *venni a járási bizottságok ta­nácskozásain. — A CSEMADOK munkájának ki­emelkedő eseményei a központi kul­­tnrális rendezvények. Olvasóink bi­zonyára kíváncsiak, milyenekre szá­míthatnak 1383-ban . — A már hagyományosnak nevez­hető tömegrendezvények mellett lesz néhány olyan kulturális esemény ts, amely főleg a szakembereket, művé­szi vezetőket érdekli, az 6 munká­jukat segíti majd elő. De talán ve­gyük sorjában a központi rendezvé­nyeket. Március 18—19-én lesznek Kassán (Košice) a Kazinczy Nyelvmű­velő Napok, amelyek keretében sor kerül a kiejtési verseny döntőjére Is. Május 24. és 28. között Dunaszerda­­helyen (Dunajská Streda) rendezik meg a hagyományos Dunamenti Ta­vaszt amely a legjobb gyermek- és ifjúsági prózamondók, kisszlnpadok, bábjátszók fesztiválja. Talán ez a ve­télkedő igazolja leghűbben, mit jelent a központi és a járási szervek, szer­vezetek együttműködése. A XX. Jókai­­napok, a szép szó tolmácsolói'nak se­regszemléje május 22. és 26. között lesz megtartva Komáromban (Komár­no). A találkozón a legjobb vers- és prózamondók, színjátszó csoportok, irodalmi színpadok lépnek fel. Ebből az alkalomból szeretném meghívni mindazokat (az együttesek képvise­lőit is), akik a két évtized alatt leg­jobban szerepeltek. A Jókai-napokon egy sokszínű kiállítás Is tükrözi majd az elmúlt évtizedben történteket. Ha minden jól megy, kiadunk egy év­könyvet Is, amely összefoglalja majd a rendezvénysorozat eddigi évfolya­mait. Június 11—12-én Érsekújváron (Nové Zámky) szárnyal majd a dal, ahol a gyermek- és ifjúsági kórusok fesztiválját tartják meg. A kórusok közül várhatóan többen a világhiiü zeneszerző és zenepedagógus, Kodály Zoltán müveivel vesznek részt a ve­télkedőn. június elején (3—4) a zse­­lizl (Želiezovce) Schubert-parkban kerül sor a CSEMADOK Népművészeti Fesztiváljára, ahol a legjobb együtte­sek szemet gyönyörködtető fellépése mellett a közönség megtekintheti a népi varrottasok, hímzések, szőttesek kiállítását is. A gálaműsorban fellép­nek a Tavaszi szél... népdalverseny győztesei is. Június 25—26-án lesz a legnagyobb tömegeket mozgató gom­­gaszögi találkozó. A népek, nemzetek barátságát szeretnénk kidomborítani az ünnepség kulturális műsorában, amelyben kiváló együttesek lépnek majd fel, köztük magyarországi élen­járó művészegyüttes is. A táncdaléne­­kesek országos vetélkedőjét november 23-án tartjuk Bratislavában. Itt nem­csak az énekesek versenyeznek, ha­nem zeneszerzői tehetségek is lehető­séget kapnak a bizonyításra. Novem­ber végén kerül sor a Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napokra. Ezen a rendezvényen mélyrehatóan foglal­kozunk majd az irodalmat népszerű-7 sítő akciókkal, az író-olvasó találko­zók jelentőségével, a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsítésével. A cél, hogy a Szlovák Írószövetség ma­gyar szekciójának a tagjai gyakrab­ban találkozzanak az olvasókkal, meg­hallgassák véleményüket, és az esz­mecserék során minél többen szeres­sék meg a jó könyveket. Több szemi­náriumot is összehívunk, »ahol a hon­védelmi, történelmi, jogi és más jel­legű szakbizottságokban megbeszélik az Időszerű kérdéseket, ezenkívül lesznek összejövetelek a népművésze­tet irányító szakemberek részére is. — Számíthatunk olyan kiadványok­ra is, amelyek elősegítik a népműve­lő tevékenységet? — A CSEMADOK szakemberei je­lentős mennyiségű néprajzi anyagot gyűjtöttek össze az utóbbi években. A népi kultúra kutatása, a néphagyomá­nyok feltárása mindig időszerű fel­adat. A tervünk, hogy az összegyűj­tött anyagot rendezzük, és könyv for­májában kiadjuk. Emellett a CSEMA­­DOK-szervezetek keretében működő szakkörök, klubok részére rendszere­sítjük a tanácsadó közlönyök kiadá­sát — A CSEMADOK fő munkaterülete a falu. Mennyire sikerült a humán értelmiség mellett a más területen — konkrétan a mezőgazdaságban — dolgozó értelmiséget is bekapcsolni a népnevelő munkába? — Közismert, hogy a falusi értel­miség száma megsokszorozódott az utóbbi két évtizedben. A falvainkon egyre több értelmiségi dolgozik a me­zőgazdasági üzemekben is. Ezért már a központi bizottság összeállításában is igyekeztünk, hogy minél többet ja­vasoljunk. a szövetkezetben dolgozó szakemberekből, Irányítókból. Hason­ló volt a helyzet a járási bizottságok összeállításában is. Emellett Igyek­szünk elmélyíteni a kapcsolatot a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságával, és a jövő­ben közös akcióikat szervezni. Szeret­nék, ha a mezőgazdaságot irányítók mellett a más munkahelyen dolgozó műszaki értelmiségiek is nagyobb számban vennének részt a művelődési élet irányításában, szervezésében, hogy ezáltal növekedjen a kulturális tevékenység hatékonysága. Ezen a té­ren, de a világnézeti nevelés szem­pontjából is jelentős tevékenységet fejtenek ki a CSEMADOK keretében működő klubok, szakkörök. Tevékeny­ségük fő célja az ismeretterjesztő elő­adások szervezése, vagyis az, hogy az arra hivatott értelmiségiek még mély­rehatóbban foglalkozzanak a termé­szeti és társadalmi tudományokkal, valamint a lakosságot érdeklő általá­nos és szakmai kérdésekkel. Persze helyes lenne, ha a CSEMADOK isme­retterjesztő tevékenysége része lenne a nemzeti bizottságok művelődési ter­vének, és a népnevelő szervekkel, valamint a többi társadalmi szerveze­tekkel tennének közös erőfeszítéseket a széles körű, átgondolt népművelé­sért, az ideológiai munka hatékony­ságáért. — A közeljövőben ünnepeljük a Februári Győzelem 35. évfordulóját. Ismeretes, a CSEMADOK ennek a je­lentős eseménynek köszönheti meg­alakulását, nemzetiségi kultúránk ki­bontakozását. Remélhetőleg ez is ösz­tönzi a szervezetet a sokoldalú minő­ségi munkára. — Valóban, egész évi tevékenysé­günk e jelentős évforduló jegyében zajlik le. Az évforduló jelentőségét hűen tükrözi kulturális munkánk, és mindent megteszünk, hogy szocialis­ta társadalmunk jelenlegi szintjéhez méltó népművelő tevékenységet fejt­sünk ki, olyat, amely elősegíti nagy­szabású céljaink megvalósítását. TURCZEL LAJOS TANULMÁNYKÖTETE Naplóinkban egyre több antológia és tanulmány foglalkozik a csehszlo­vákiai magyar Irodalom múltjával és Jelenével. Ezek egyike Turczel Lajos kötete, amelynek alcíme: Tanulmá­nyok a két világháború közötti cseh­szlovákiai magyar irodalomról és saj­tóról. A szerző három évtizede foly­tatott kritikust és Irodalomtörténészt munkásságának termése — melynek középpontjában a hazai magyar Iro­dalom fejlödésképének megrajzolása áll — már eddig több kötetben került a téma iránt érdeklődő olvasók kezé­be. Az 1958-ban megjelent Írások mérlegen című kötet vegyes temati­kájú kritikákat tartalmazott, az 1965-ös Írás és szolgálat az 1945 utá­ni csehszlováklat magyar irodalom alkotóit és müveit tette mérlegre. A Két kor mezsgyéjén című tanulmány­­kötet j1967j „a csehszlovákiai ma­gyar irodalom fejlődést és létfeltéte­lei“ téma köré csoportosítva szocio­lógiai képet, ismertetést adott a cseh­szlovákiai magyarság gazdasági és társadalmi helyzetéről, a politikát és a kulturális Intézményekről, továbbá a tudományos, művészi és irodalmi életről. E témák többségéhez tíz év után, Portrék és fejlődésképek című kötetében is visszatér. A hagyomá­nyokkal kapcsolatban ismertetőt nyújt a cseh—magyar és a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok múltjáról és je­lenéről is. Turczel Lajos mostani kötetében korábbi, Két kor mezsgyéjén című kötetének zárt témaköréhez tért visz­­sza. A Hiányzó fejezetek a két világ­háború között működő szervezetek közül a szabadkőműves Uránia tudo­mányos ismeretterjesztő társulatot és a népfrontos jellegű kulturális-iro­dalmi egyesületeket mutatja be. A szellemi élet fórumát közül áttekintő képet ad a sajtókiadványok egészéről, s külön tanulmányban szól a humoros sajtóról, valamint a gyermek- és ifjú­sági lapokról. Az irodalmi műfajok közül a novellairodalom és a szocio­gráfia történetét vázolja föl filológiai alapossággal. Az irodalmi müvekben kifejezésre jutó „világtudat és világ­­horizont“ jellegének, valamint a ha­gyományszemlélet változásának bemu­tatására egy-egy önálló tanulmányt szentel. A tanulmánykötetben a leg­több helyet hazai magyar irodalmunk­nak a két világháború közötti ma­gyarországi irodalommal való kapcso­latairól írt résztanulmányok foglalják el. Az összefoglaló jellegű írások mellett Móricz Zsigmond, Szabó De­zső. József Attila és Illyés Gyula személyes, illetve alkotói kapcsola­tait, nemzetiségi irodalmunkról irt kritikáit bemutató tanulmányok olvas­hatók a kötetben. A Magyar Írás, a Nyugat és más korabeli magyaror­szági irodalmi folyóirat kritikai rova­tának a csehszlovákiai magyar iroda­lomról adott képét szintén vizsgálat alá vette a szerző egy-egy tanulmány erejéig. Hazai magyar irodalmunk 1918 és 1938, illetve 1944 közötti történetét Turczel úgy fogja össze a kötetben, hogy a tanulmányok imponáló anyag- és adatismeretről, elvi-eszmei bizton­ságról tanúskodnak. A szerző ura a témának, de paradox módon éppen ez a tény vált ki egy bjtonyos, alak­talan hiányérzetet az átlagolvasóban. Az általános téma egy-egy szeletét, személyre, műre, szervezetre, sajtó­termékre vonatkozó részét taglaló résztanulmányok ugyanis elsősorban a szakemberek: a pedagógusok, az irodalomtörténészek és a kultúra más „hivatásosai“ számára jelentenek használható értéket. A szélesebbb ol­vasóközönség számára az oldottabb, olvasmányosabb monográfia tenné él­ménnyé a tárgyalt irodalom történe­tét. A kötet két fejezetében például két ilyen monográfia lehetősége rej­lik: a csehszlovákiai magyar sajtó, valamint nemzetiségi irodalmunk ma­gyarországi visszhangjának története. Turczel Lajos müve azonban így is értékes adalék ahhoz, hogy a magyar irodalomtörténeti tudat részévé váljon mindaz, amit 1918-tól a Csehszlová­kiában élő magyar írók alkottak. A kötet szerkesztőit dicséret illeti a pontos és részletes névmutatóért, hiányolható viszont, hogy a tanulmá­nyok első közlést helyéről nem tájé­koztatnak. A MATESZ januári műsorterve Január 15, Január 16, Január 19, )anuár 20, Január 21, Január 22, Január 28, Január 30, Csata (Čata): Csenke (Čenkovce): Párkány (Štúrovo): Felsőpatony (H. Potőn): Felsőszeli (H. Saliby): Nagykeszi (Vef. Kosihy): Komárom (Komárno): Komárom (Komárno): S. 0. S. S. 0. S. Homokon épülő ház Homokon épülő ház Homokon épülő ház A peleskei nótárius Szeretve mind a vérpadig Szeretve mind a vérpadig Beszélgetett: TÓTH DEZSŐ Valamennyi előadás 19.00 órakor kezdődik. 1982. december 23-ról 24-re vir­radó éjszaka, néhány perccel éj­fél után párizsi otthonában el­hunyt Louis Aragon, a világhírű francia költő, író és esszéista. Ok­tóberben töltötte be 85. életévét. (Gyászhír j Az ötvenes években bejárta a világsajtót egy fénykép, amely azóta szinte valamennyi e századi francia irodalommal fog­lalkozó kézikönyvben viszontlátható. A már akkor ősz hajú, de még Igencsak fiatalos küllemű Aragon egy népgyülésen szónökol. Ingujjban áll a pulpitus mögött, mindkét karját az égnek emeli, mintegy magához öleli a tömeget a jelen és a jövő győzelmének mámorában. Ez az a tartás, póz, amely egész életét, munkásságát kifejezi: az író, az irodalomszerve­ző, a népért tevékenykedő és a népben feloldódó agitátor attitűdjét. Polgári családból származott. Orvosi tanulmányai után az első világháborúban felcserként működött. André Bretonnal megismerkedve előbb a dadaisták, majd a szürrealisták ve­zérkarához tartozott, és részt vett e mozgalmak folyóiratainak 1 1 11,1 ............. Louis Aragon (1897-1982) I szerkesztésében. Az 1927-es esztendő olyan mérföldkő volt az életében, amely félreismerhetetlenül visszatükröződik egész életművében: ekkor lépett a Francia Kommunista Pártba. Haláláig hű tagja volt a pártnak, negyedszázada a Központi Bizottságba is beválasztották. 1928-ban ismerkedett meg Elsa Triolet-val, az orosj származású írónővel, akivel nemcsak életútja, hanem művészete is szorosan összefonódott. Miután 1936-ban résztvett a proletár írók első, harkovi konferenciá­ján, majd négy évvel később az I. szevjet írókongresszuson, elméleti írásaiban, költészetében és regényeiben egyaránt a szocialista realizmus felé fordult. A második világháború idején aktívan részt vett az ellen­állási mozgalomban, a felszabadulás után pedig a beloldali irodalmi élet újjá- és megszervezésében. 1949-től 1972-tg, a hetilap megszűnéséig a Les lettres franciásé* főszerkesztője. Kiemelkedő irodalmi és a szó legnemesebb értelmében vett agitátori tevékenységéért Lenin-békedíjjal jutalmazták. Költészetét a húszas évektől kezdve a valósághoz való visz­szatérés jellemezte, és ennek jegyében születtek Elsához frt csodálatosan megejtő, egyszersmind viharosan szenvedélyes szerelmes versei is. Az, hogy költészetében ötvözni tudta a modern irányzatok eredményeit a francia költészet legneme­sebb hagyományaival, arra sarkallta, hogy Victor Hugo szel­lemében és mintegy nevében az új nemzeti költészet szószóló­ja és egyik vezéregyénisége legyen. Verses önéletrajza, A be­fejezetlen regény (1956) ennek a költői korszaknak kiemel­kedő alkotása. Első regényei szintén az avantgarde hatása alatt szület­tek, de már a harmincas években megkezdett A való világ című ciklusában a francia realista hagyományt továbbépítve ábrázolja a századelejl francia polgárság, értelmiség és az alakuló forradalmi munkásmozgalom egymásnak feszülését (A bázeli harangok, Őri negyed, Az omnibusz utasai). A Szi­get a Szajnán és a nagylélegzetű Kommunisták már a két háború közötti francia valóságot tárja fel. Az ötvenes évek közepétől Aragon a közvetettebb kifejezésmód felé f-ardul re­gényeiben. Legjelentősebb prózai műve ebből az időszakból az 1958-ban írt Nagyhét című regény. Louis Aragont az egész haladó világ gyászolja. Nagysága csak egyetemes mércével mérhető, magáénak vallja a haladó művészet és a haladó emberiség egyaránt. Sírjánál Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára tartott búcsú­beszédet, Francois Mitterrand köztársasági elnök pedig így írt búcsúlevelében: „Louis Aragon századunk része volt, vé­­glgélte annak fájdalmait és reménységeit, költészetének má­giája, műveinek ereje nemzeti irodalmunk első sorába he­lyezte. Meghajlok emléke előtt.* (V) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom