Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-26 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. március 28. 12 Szemesekből az idén országos átlagban XI millió tonnát kell termelnünk, ami hét százalékos növekedést jelent a múlt év valóságához viszonyúvá. E gyors ütemű növekedést a gabonaprogram mielőbbi megvalósítása teszi szükségessé. Pontosabban fogalmazva az az objektív okokból eredő kényszerhelyzet, amely megköveteli, hogy szemesekből önellátók legyünk. A gabonaprogram megvalósításában a szemes kukorica megkülönböztetett helyet foglal el. Kedvező évjáratok esetében hozamai jóval meghaladják a gabonaféléket. A gabonaprogramból eredő igényes feladatok megvalósításában persze nemcsak a hozamnövelő, hanem a gazdasági tényezőkre is tekintettel kell lennünk. Jelenlegi gazdasági helyzetünk megkövetelt a termelés hatékonyságának növelését, ökonómiai szempontból lényegbe vágóan fontos az a tény, hogy egységnyi területről mennyit, milyen költségek árán és milyen nyereséggel termelünk. E fontos gazdasági tényezőre több élenjáró mezőgazdasági üzemben, ahol a vezetők „ökonómiailag“ Is kezdenek gondolkodni, felfigyeltek. Kísérleteznek, próbálkoznak újszerű, gazdasági szempontból előnyös módszerek alkalmazásával, néha eredményesen, néha kudarccal. A lényeg az, hogy nem ódzkodnak a kockázatvállalástól. Az utóbbi évek egyik ígéretesnek Nagyobb felelősségtudattal A bemutatókon a nedves kukorica tárolási módszere óriási érdeklődést keltett a szakemberek körében mondbató próbálkozásának tűnik a nedves kukorica betakarítási ás tárolási módszerének meghonosítása. A szerény kezdeti próbálkozások, de annál gazdagabb és rugalmasabb tapasztalatcsere nyomán egyre szaporodott azon gazdaságok száma, ahol az új módszer felkeltette a vezetők érdeklődését, és felismerték gazdasági szempontból nem elhanyagolandó előnyeit. Tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben több mint tízezer hektárnyi területről gyűjtötték be a szentcsutka-keveréket. Rövid időn belül megkezdődött a kukoricacső dara előállításához szükséges kalapácsos darálók gyártása is, amelyre a eifert szövetkezet vállalkozott. Igaz, a teljes gépsor egyelőre várat magára, főleg a kitermeléshez szükséges gépek előállítása szempontjából. A módszert alkalmazni kívánó gazdaságokban azonban nem hiányzott a kezdeményezőkészség. Sok esetben nem vártak karba tett kézzel a „készre“, hanem saját műhelyeikben bütykölték össze a szükséges gépi eszközöket. Tény, hogy a nedves kukorica tárolási módszere országszerte óriási visszhangra talált, és a módszer széles körű alkalmazását a mezőgazdaságot irányító felsőbb szervek is szorgalmazzák. A módszer lényege általában Ismert. De arra a kérdésre, vajon hogyan vált be a gyakorlatban, hiteles választ egyelőre nem lehet adni, csupán részeredményekről, a kezdetleges kísérletezések gyakorlati tarolás) veszteségek is jelentősen csökkenthetők. A kukoricacső dara tároláskor sem vészit ásványianyag- és vitamintartalmából, amely máskülönben a szárítással kárba veszne. Köztudott, hogy a szemes kukorica betakarításának üteme a szárítóüzem kapacitásának függvénye, amely lényeges mértékben korlátozza a mun kamenetet. A nedves kukorica esetében a betakarítás sokkal rugalmasabban szervezhető és gyorsabban végezhető el. Míg a szárítóüzemre kapcsolódó betakarítás során naponta csupán 200—250 tonna szemtermést szállítottak el a földekről, addig a nedves kukorica esetében ötszázhatszáz tonnára növelték a napi teljesítményt. A korábban felszabadult területeken, az őszi talajmunkák — trágyá zás, mélyszántás stb. — is gyorsabban, agrotechnikai határidőn belül elvégezhetők. Tehát az üzem- és tüzelőanyagmegtakarítás mellett felbecsülhetetlen gazdasági előnyt Jelent a nagyobb hozam, a minimális veszteség, a tartósított takarmány lényegesen jobb minősége és nagyobb beltartalml értéke, az alacsony munkaráfordítás, de nem utolsó sorban a betakarítást követő talajelőkészitést munkáknak gyors és kifogástalan elvégzése, amitől olyan nagy mértékben függ a következő év termése. Természetesen a módszer sikere és hatékonysága több alapvető követelmény következetes betartásának a A méhi (Vóelince) szövetkezet állattenyésztésének legfontosabb ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. A 2685 darab összállományból ezerszáz a tehén. Tavaly 3 millió 327 ezer liter tejet termeltek, s ebből 2 millió 750 ezer litert értékesítettek. Egyedenkénti évi átlagban 3144 literes tejtermelést értek el, nyolc százalékkal többet az előző évihez képest. Az évi tejértékesítési tervüket 31 ezer literrel túlteljesítették. Ennél többet is eladhattak volna, ha valamennyi istállóban — ahol a termelési feltételek megközelítőleg egyformák — kiegyensúlyozott lenne a termelés. A részeredmények azonban nagy eltéréseket mutatnak. Például a méhi II. számú istállóban 138, a lénkéi részlegen pedig 117 százalékra teljesítették a tejértékesítés tervét: ellentétben a runyai részleg Il-es és a méhi részleg I-es számú telepével, ahol 94, illetve 79,7 százalékos tervteljesítést értek el. A lemaradás kimondottan a nem megfelelő állatgondozásnak és a munkához való hozzáállásnak a rovására írható. Nagy visszaesés tapasztalható a tej tisztaságában is. A tej összmennyiségének mindössze a 48 százalékát értékesítették első minőségi osztályban, amit a tömeges tőgygyulladás és gyógyításának elhanyagolása idézett elő. Ez közel háromszázezer korona árbevételcsökkenést jelentett a gazdaságnak. Néhány esetben a tej vizezése is előfordult, annak ellenére, hogy a „csalók“ ellen szigorúan intézkednek. Az előző évekhez képest javult az állomány újratermelése. Száz tehéntől 89 borjút választottak el, ami ugyan kevesebb a tervezettnél, de ahhoz elegendő, hogy fedezzék a tehénállomány utánpótlását. Az üszőnevelést hozzáértéssel végzik, a fedeztetésük is jól sikerült. A marhahizlalásban elért ötvenkét dekagrammos^úlygyarapodási átlag várakozáson aluli eredmény. Ennek magyarázata: abraktakarmány nélkül termelik a marhahúst. Az idén is így lesz, ezért az erőtakarmány ellensúlyozásaként nagyobb figyelmet kell fordftanink a takarmányadag összetételére, előkészítésére és minőségére. I A tehenészetben a Járdánházy Elemér vezette kolektíva érte el a legjobb eredményeket. A tejértékesítés tervét — egyedenkénti átlagban — ötszáz literrel teljesítették túl, s elérték a 3700 literes tehenenkénti évi fejési átlagot! Egy liter tej előállítására mindössze huszonkét deka abraktakarmányt használtak fel. Száz darab tehéntől 107 borjút választottak el. Több mint 140 vemhes üszőt készítettek elő kiváló kondícióban a tehénállomány utánpótlására. A méhi részleg legjobb dolgozói Nagy László és B a j z a t László. Javultak az eredmények a K-320-as tehénistállóban is, Kováöiková Zuzana, G ő d é r Anna és Szajkó Ilona révén. A runyai részlegen SI op o v d s k y Matej, Molnár László, illetve K o z s á r László és Nagy Mária teljesítették tervfeladatukat. Viszont olyanok is akadtak, akik rendhagyóan felületes munkát végeztek, mint példánl a méhi K-200-as istállóban dolgozó kollektívák, valamint a runyai I-es telepen H r a b á r Béla. A munkafegyelem és a munkaidő be nem tartásáért Pásztor Lajos, Lukács István, J uh a r István és L 6 z ó k István marasztalhatök el. A sertéstenyésztésben évek óta tapasztalható lemaradást a múlt évben sem sikerült felszámolni. Pedig az intézkedések egész sorával próbálkoztak. Egy egy kocától csak tizennégy malacot — a tervezettnek csupán 87 százalékát — választottak el. A szövetkezet 65 tonnával maradt adós a sertéshús termelésében. A sertéshizlaldában 37,7 deka volt a napi súlygyarapodás. Az állománynak több mint a tizenkét százaléka elhullott, vagy kényszervágásra került. A kedvezőtlen helyzet okát a rendszertelen abraktakarmány-ellátásban s az állatgondozás alacsony színvonalában látják. A tervezett 850 tenyészsüldő helyett csak Б7Б darabot adtak el. Viszont többet meghagytak a saját állományuk feltöltésére, ezért az ágazat árbevételét csupán nyolcvanhat százalékra teljesítették. A felmerülő hiányosságokat csak részben lehet objektív okokkal igazolni. Legalább ilyen súlya van a dolgozók mulasztásából származó hiányosságoknak is. Erre az élenjáró dolgozók eredményei szolgálnak bizonyítékul. Poprocká Mária és Kiss Eszter például egy-egy kocától átlagban 19 malacot választott el, s kétszázat neveltek fel terven felül. A juhtenyésztésben tavaly érték el az utóbbi évek legjobb eredményeit. Teljesítették a bús- és gyapjúértékesítési tervüket. Összesen 3473 kilogramm gyapjút — ami 4,5 kg-nak felel meg egyedenkénti átlagban —, s tizenkilenc tonna juhhúst — a tervezettnél négy tonnával többet — értékesítettek. Az ágazat tervezett bevételét 175 ezer koronával lépték túl. Mindebben nagy érdeme volt K o n c k y Jánosnak, a szövetkezet idős juhászának, aki példásan gondoskodott a rábízott nyájról. A broilercsirkékből negyven tonnával teljesítették túl eladási tervüket — mellékesen megjegyzem, hogy a szövetkezet húseladási kötelezettségét összességében öt tonnával túlteljesítette. A kacsatenyésztésben már nem voltak ilyen sikereik. A tervezett 99 ezer tojás helyett mindössze 53 ezer 600 kacsatojást termeltek, s ebből is csupán huszonnégyezer kiskacsa kelt ki. A termelés gazdaságosságát elemezve, az elmúlt évben egy liter tejet 3,11 koronáért állítottak elő, s négy korona negyven fillérért értékesítették. Egy kiló gyapjúból már hatvannyolc százalék volt a tiszta nyereség. Ennél is több haszon származott a juhhúsból, azonban a leggazdaságosabbnak a tenyészsertések nevelése bizonyult. Ezeket darabonként 1900 koronáért értékesítették. Nem lépték túl az egy kiló hús, vagy az egy liter tej előállítására felhasználható abrakmennyiséget. Viszont nagyon alacsony vágósúlyban értékesítették a hizóállatokat; a bikákat 388, a sertéseket pedig 94,5 kilogrammban. Az állattenyésztésben az előző évihez hasonló termelési szint megtartása mellett az idén 5,7 százalékos árbevétel-emelkedést terveznek. Ígéretet tettek a tejtermelés növelésére. Száz tehéntől 93 borjú, egy kocától pedig 16 malac elválasztását tervezik. A gyapjúból 3,3 tonnát értékesítenek. Ezen túlmenően 273 tonna marhahús, 280 tonna sertéshús, 40 tonna baromfi- és 19 tonna juhhús termelése szerepel a tervfeladatokban. Ezen kívül 61 ezer egynapos kacsa és 625 tenyészsertés eladására kötelezték magukat. A vállalt feladatok reális lehetőségeken alapulnak, viszont megvalósításuk elképzelhetetlen az ágazaton belüli szakmai irányítás és az ellenőrzési rendszer tökéletesítése nélkül. A közvetlen anyagi érdekeltség és az ösztönzőbb jutalmazási rendszer bevezetését is nélkülözhetetlennek tartják. A szövetkezet vezetősége máris úgy döntött, hogy a részlegvezetők bérezését a havi eredményektől teszi függővé, hogy ily módon közvetlen részesei és alkotói legyenek a termelés eredményeiben. Reméljük, hogy az új intézkedések, a következetes ellenőrzés és az előző év tapasztalataiból levont tanulságok új szemléletmódot, nagyobb munkakedvet, a felelősségérzetet ébreszt majd az állattenyésztésben dolgozók körében. KORCSMAROS LÁSZLÓ nek segítségével a kukorica nagyon előnyösen, egyszerű technológiával és olcsón tárolható. A sertések hizlalásában a következőképpen összeállított takarmányadagot alkalmazzák: 0,50 kg fehérjekoncentrátum, 0,70 kg VUL hízótáp és 2,40 kg szemcsutkazúzalék. Ezt egyedenkénti átlagban 0,20 kg hulladék zsiradékkal és 0,30 deciliter tejsavóval egészítik ki. Ezzel a takarmányozási módszerrel tavaly 0,58 dekagrammos napi súlygyarapodási átlagot értek el, ami megfelelt a követelményeknek, s lehetővé tette a sertéshús termelési és értékesítési tervének teljesítését. Bár az említett módszer alkalmaezer tonna szemcsutkadarát tároltak erre az évre, ami 4 ezer 200 tonna száraz anyagnak felel meg, és menynyiségben fedezi is a szükségletet. Viszont hiányolják a nélkülözhetetlen kiegészítőket. Persze nem kis gondot okoz a kevesebb erőtakarmány és az eddig megoldatlan adásvételt kapcsolatokból eredő gazdasági hátrány. Tehát ahhoz, hogy e haladó módszer betöltse a gyakorlatban hozzá fűzött reményeket és hatékonyan segítse elő az önellátást, feltétlenül tisztázni kell a gazdaságok kedvét szegő fékező körülményeket. Tekintettel arra, hogy a takarmánykeverő üzemek egyre nagyobb mennyiségű kukoricát igényelnek — ami A szemcsutkadara jól érvényesithelő a seriének takarmányozásában, persze megfelelően keverve fehérjekoncentrátumokkal és egyéb adalékanyagokkal . Fotő: —sz + archív zása számtalan előnnyel jár, a műszaki-technológiai problémák megoldása mellett azonban egyéb komoly gazdasági vonatkozású gondokat von maga után. Egyebek között azt, hogy a szemcsutkazúzalék nem értékesíthető, az üzemen belül marad, és a gazdaságok a központi alapból ennyivel kevesebb keveréktakarmányt kapnak. Amennyiben a szemtermés nem kerül eladásra — az állami alapba —, arányosan csökkennek a teljesítmények is, ami végső soron rontja a gazdasági mérleget. A szövetkezetben hétérthető is a takarmánykeverékek minőségi gyártása szempontjából —, a felsőbb fokú irányítási szervek részéről célszerű lenne mielőbb pontosítani a nedves kukorica tárolási módszerének termelési, ökonómiai és pénzügyi vonatkozású feltételeit. A gazdaságok több rugalmasságot várnak a kutató intézetektől és a szolgáltató vállalatok részéről is a megfelelő receptúrák kidolgozásában, a kiegészítő tárolók gyártásában, a műszaki és technológiai kérdések megoldásában. KLAMARCSIK MÄRIA tapasztalatok pasztalatairól beszélhetünk. Hiszen az első szerény lépéseket a módszer meghonosítására alig két évvel ezelőtt tették meg a csilizradványi (Ciližská Rad vaň) Csilizküz szövetkezet kezdeményezésére. Az első év kezdetleges tapasztalatairól lapunk hasábjain korábban beszámoltunk. Most két év leteltével konkrétabb adatokkal is szolgálhatnak a szövetkezet vezetői. Legelőször agronőmlal szempontból Vörös György kukorica-termelési ágazatvezető tapasztalatai alapján mérjük fel a CCM módszert. Mivel a kukorica nedves állapotban, 35—45 százalékos nedvességtartalomal kerül a silóvermekbe — ami a külföldi tapasztalatok alapján a legoptimálisabb —, elmaradnak a tetemes szárítási és az ugyancsak el nem hanyagolandó szállítási költségek. Így minden egyes tonna szemcsutka-keveréken kilencven korona értékű tüzelőanyagot takarítottak meg. Ha vesszük, hogy tavaly ezzel a módszerrel több mint ötezer tonna kukoricát tartósítottak — s ennek hozzávetőlegesen a fele szemes kukorica volt —, könnyen kiszámítható a tüzelőanyag megtakarításának mértéke. A hagyományos módszerhez viszonyítva a hektáronkénti hozam háromnégy tonnával is növelhető, hiszen a szemterméssel együtt a csutka is belekerül a takarmányozásra szánt tömegbe, ami növeli az állatok Jóllakottság érzését. A betakarítási és tá fügvénye. Első lépésként meg kel határozni az optimális fajtaválaszté kot. A csilizköziek tapasztalata sze rint a FAO 500 érési csoportba tar tozó hibridek a legmegfelelőbbek mivel a növényzet száradási folyama ta lassúbb, ami e módszer egyll követelménye. A tárolási technológia szabálya ugyancsak következetes munkát lgé nyelnek. A knkoricacső-dara minősé ge a tökéletesen légmentes letaposó son múlik. A takarmány kihordásáná lényeges, hogy minél kisebb feliile kerüljön levegővel érintkezésbe. / kiszedett takarmányt az állatokká azonnal etetni kell. Tánczos Tibor, az üzemi pártszerve zet elnöke úgy vélekedik, hogy t nedves kukorica tárolásának lehető ségével egy igen progresszív tartósí tási és takarmányozási módszer ke rült a mezőgazdászok birtokába, fel téve persze, ha ezt megfelelően al kalmazzák. A kívánt eredményhe: pontosan meg kell határozni a ren delkezésre álló komponensek optimá lis arányát. Hogy miért? Erre a ma gyarázatot Halász jános agrármérnök a szövetkezet elnöke adta meg. — Sajnos a szemcsutkadarát töbl helyütt ma Is tévesen teljes értékí takarmánynak vélik. Takarmányozási a sertések egyoldalú táplálkozásáho; vezet. Tehát a takarmányadagnal csak egy komponensét képezi, ame lyet fehérjekoncentrátumokkal éi egyéb adalékanyagokkal feltétlenii ki kell egészíteni a megkövetelt hasz nosság eléréséhez. Tapasztalatuk szerint megfelelőnek bizonyult, hí szemcsutkadarát 40—42 százalékos arányban fehérjekoncentrátumma egészítünk ki. Pontosan fogalmazve a nedves kukorica betakaritásábai nem is annyira a takarmányozás, min inkább a munka- és energiamegtaka rítás módszerét kell látnunk, amely
