Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-26 / 12. szám
1 1983. március 26. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Internacionalista tanácskozás Á műit héten Moszkvában kétnapos tanácskozást tartottak a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak a nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai. A tanácskozáson 11 testvérpárt titkárai vettek részt. Pártnnkat Vasil Bila k, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára, Jan Fojtfk, a KB Elnökségének póttagja, a KB titkára és Josef Havlín, a KB titkára képviselte. A tanácskozásról öt pontba foglalt közleményt adtak ki. 1. Átfogó eszmecserét folytattak a politikai, ideológiai és propagandamunkának azokról az időszerű feladatairól, amelyek a nemzetközi helyzet alakulásával, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének prágai tanácskozása eszméinek, valamint a szocialista országok más, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását szolgáló javaslatainak megvilágításával és megvalósításával kapcsolatosak. Megelégedéssel állapították meg. bogy a prágai politikai nyilatkozatban megfogalmazott békés kezdeményezések és elsősorban ez a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést arról, bogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak fenn, jelentős érdeklődésre, megértésre és támogatásra találtak a nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalomban, a haladó gondolkodású közvélemény legkülönbözőbb rétegeiben, a háborúellenes mozgalomban s a világ sok országának kormánya részéről. A szocialista országok külpolitikai kezdeményezéseinek egészét úgy fogadják, mint reális alternatfváját annak a fegyverkezési politikának, amelyet az Amerikai Egyesült Államok és néhány szövetségese folytat abból a célból, hogy katonai erőfölényre tegyen szert, s amely a nemzetközi stabilitás megsértéséhez vezet. Ezek a kezdeményezések újból bebizonyítják, hogy a szocialista országok felelősséggel közelednek a béke megőrzésének kérdéséhez, és készek e nukleáris háború elhárítása érdekében cselekedni. 2. A részvevők megelégedéssel állapították meg, hogy széles körű nemzetközi visszhangot váltottak ki a szocialista államoknak az európai nukleáris leszerelésre vonatkozó javaslatai, az új közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére kimondott moratóriumra tett javaslattól addig az indítványukig, bogy a kontinens legyen mentes mindenfajta, közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris fegyverzettől egyaránt. Az ú| amerikai rakéták nyngat-eurúpai telepítésére vonatkozó NATO-tervek elleni harc kimenetele döntő jelentőségű nemcsak az Európában, hanem az egész földkerekségen végbemenő események menetének távlati szempontjából. E tervek végrehajtása, amelynek megkezdésére 19H3-at jelölték ki, a legsúlyosabb veszélyt jelentené az európai népekre nézve, a bizalom csökkenéséhez és a nemzetközi helyzet romláséhoz vezetne. Ezért olyan fontos fellépni az ellen, hogy Európában a nukleáris fegyverkezési bajsza újabb szakasza kezdődjék. A találkozón nyugtalansággal állapították meg, hogy az NSZK-ban megélénkült a reakciós erők revansista Irányzata, és rámutattak arra, bogy a Jelenlegi Európa területi-politikai realitásainak tiszteletben tartása elválaszthatatlan és elengedhetetlen tényezője az európai békének és biztonságnak. A részvevők határozottan síkraszálltak azért, hogy biztosítsák az enyhülés folyamatosságát és erősödését. Felhívták a figyelmet annak a prágai politikai nyilatkozatban szereplő javaslatnak a jelentőségére, amely közvetlen tárgyalásokat ajánl a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között arról, hogy nem növelik tovább, és jelentősen csökkentik a katonai kiadásokat. Felhívták a figyelmet arra, hogy a szocialista országok változatlannl készek érdem ben megvitatni minden más. olyan konstruktiv javaslatot, amely arra irányul, hogy az egyenlőség, az egyenlő biztonság és a kölcsönös előnyök elveit következetesen figyelembe véve megoldja a nemzetközi élet legfőbb problémáit. Hangsúlyozták, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjai a béke és a leszerelés kérdéseiben a legszélesebb körfi párbeszédre és együttműködésre törekszenek minden olyan politikai és társadalmi »'•övei. párttal és szervezettel. amely ha különb"»« ideológia, meggyőződés és nézetek hive is, de kész harcot folytatni e célok eléréséért. 3. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a nemzetközi helyzet alakulása igazolja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatában szereplő azon megállapításoknak a jelentőségét, hogy politikai eszközökkel kell megoldani a már meglevő, és elhárítani az újabb háborús konfliktusokat Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában; véglegesen fel kell számolni a gyarmatosítás és a fajüldözés valamennyi maradványát, véget kell vetni a neokolonialista politikának, más népek elnyomásának és kizsákmányolásának. Elősegítené a nemzetközi légkör javulását: az Indiai-óceán békeövezetté változtatása; az Igazságos, szilárd és átfogó rendezés megvalósítása a Közel-Keleten, ahol a Libanonban végrehajtott s az imperialista erők által ösztönzött izraeli agresszió következtében még feszültebbé vált a súlyos nemzetközi következményekkel fenyegető veszélyes helyzet, az enyhülési folyamat és a bizalom megerősítése az Ázsia valamenyi országa közötti kapcsolatokban; a délkelet-ázsiai problémák politikai megoldása és e térségnek a béke, a stabilitás és a jószomszédi kapcsolatok övezetévé változtatása, amelyet a három indokínai ország vezetőinek vietntiane-i tanácskozásán elfogadott s a testvérpártok által támogatott kozdeményezések is szolgálnak, a konfliktusok megoldása Közép-Amerikában és a karibi medencében. ahol az Egyesült Államok imperialista körei és cinkosai továbbra is durva nyomást gyakorolnak Kábára. veszélyeztetik az ország szabadságát és függetlenségét, szét akarják zúzni a nicaraguai forradalmat, és makacsai akadályozzák Salvador népét abban, hogy maga döntsön saját sorsáról; a konfliktusforrások felszámolása Afrika déli részén oly módon, hogy megszűnik az imperializmusnak és a dél-afrikai szövetségesének agressziója a froníállamok ellen, s biz tosítják Namibia függetlenségét anélkül, hogy ezt kapcsolatba hoznák a kubai erők angolai jelenlétével, mint ezt az afrikai államok és az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó országok többsége is követelte. A testvérpártok képviselői hangsúlyozták, hogy növekszik az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentősége a béke megőrzésében, és üdvözölték az új-delhi konferencia határozatait, amelyeknek célja az enyhülés roegszilfirdítása és kiterjesztése a világ minden körzetére, a nemzetközi kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átalakítása, arai megfelelne a világ valamenyi országa érdekeinek. 4. A tanácskozáson megkülönböztetett figyelmet szenteltek azon gyakorlati kérdések vizsgálatának, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy aktívabbak legyenek a reakciónak az antikommunista keresztes hadjárat kibontakoztatására tett erőfeszítéseivel szembeni lépések. Ez a kommunistaellenes keresztes hadjárat az imperializmus mély válságának megnyilvánulása, arra irányul, hogy beavatkozzanak más országok beiügyeibe. ellenségeskedést szítsanak az államok között, még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget. A tanácskozás részvevői megvitatták, hogyan lehet elmélyíteni a testvérpártok együttműködését a külpolitikai kérdésekről folytatott információs és propagandatevékenységben. Megállapították, bogy szükséges még jobban körvonalazni a szocialista országok állásfoglalását a háború és a béke kérdéseiben... Szükség van a szocialista országok életéről szóló igaz és tartalmas információk terjesztésére, a hatékonyabb együttműködésre a társadalomtudományok területén, s az azoknak az erőfeszítéseknek aktlvábbá tételére, hogy megmutassák a modern kapitalizmus valódi arculatát. 5. Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulójával kapcsolatban a részvevők tájékoztatták egymást a tudományos szocializmus megteremtője emlékének szentelt rendezvényekről, s a marxista-leninista elméletnek a jelenlegi körülmények közötti terjesztéséről és propagandájáról. A tanácskozáson egyhangúlag megállapították, hogy a marxizmus — leninizmus a kommunisták helyes és hatékony politikájának s az élet által felvetett új feladatok megoldásának megingathatatlan alapja volt és marad Is. A tanácskozás tárgyszerű elvtársi légkörben, a testvéri kommunista és munkáspártok kapcsolataira Jellemző internacionalista szolidaritás szellemében ment végbe. Március második hete az el nem kötelezett országok VII. csúcstalálkozójának a jegyében telt el. E laza tömörülés országai Ítéletet mondtak az Imperializmus — minden baj okozója fölött. Ugyanakkor felszínre törtek a mozgalomhoz tartozó egyes államok kölcsönös ellentétei is, melyek elsimítása, illetve rendezése kétségtelenül hozzájárulna a mozgalom egységéhez. A 101 el nem kötelezett ország csúcsértekezlete tartalmas politikai nyilatkozat és gazdasági dokumentum elfogadásával ért véget. A következő csúcsértekezlet színhelyéről és az Iraki—iráni háború felszámolásának módjáról külön fognak dönteni. A dokumentumok összegezik a mozgalom állásfoglalását valamennyi fontos nemzetközi politikai kérdésben, több alkalommal és élesen szállnak szembe az Imperialista, újgyarmatosító törekvésekkel, több nemzetközi góc fennállásával kapcsolatban elítélik az Egyesült Alamok politikáját. Ugyanakkor nagyobb gazdasági lehetőségeket követelnek a fejlődő országok számára és sürgetik az új gazdasági világrend létrehozását. A terjedelmes politikai nyilatkozat a világ helyzetével foglalkozva elveti az „elrettentés, az erőegyensúly és a befolyási övezetek elavult, szűk látókörű politikáját“, mert az szerinte feszültséget és megosztást okoz. Bizonyos fokig egyenlőségjelet téve a nagyhatalmak közé, mindegyiküket felszólítja arra, hogý „hagyjanak fel az erő, a felsőbbség, az uralkodás“ politikájának követésével, és vitás kérdéseiket békés úton oldják meg. Ugyanakkor számos kérdésben hatá rozottan elítéli az Egyesült Államok politikáját. Sürgeti- az el nem kötelezett országokat, hogy erősítsék a mozgalom egységét és ösSzeforrottságát, egymás közti vitáikét kizárólag békés eszközökkel oldják meg. Támogatásáról biztosítja az ENSZ erőfeszítéseit és javasolja, nyilvánítsák 1985-öt az ENSZ évévé. Követeli a nemzetközi politikai és gazdasági döntések demokratizálását és határozott követeléseket terjeszt elő a fejlett országoknak a gazdasági kérdések megoldására. Az e! nem kötelezettek továbbá követelik, ííogy haladéktalanul tiltsák meg a nukleáris fegyverek alkalmazását, vagy az ezzel történő fenyegetést, kössenek szerződést mindenfajta atomkísérlet betiltáséra, hajtsanak végre nukleáris leszerelést, hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket. Az el nem kötelezettek a nyilatkozatban európai kérdésekről szólva, aggodalmukat fejezik kt amiatt, hogy a földrészen növekszik a feszültség, újabb fegyvereket halmoznak fel. Támogatják az európai el nem kötelezett államok erőfeszitéseit, amelyeket a madridi találkozó eredményes befejezése érdekében fejtenek ki. Terjedelmes rész foglalkozik Afrika déli részeinek kérdéseivel. Elítélik Dél-Afrika magatartásét, követelik Namíbia haladéktalan függetlenségét, támogatják a SWAPO harcát. Elfogadhatatlannak minősítik azt, hogy a nyugati hatalmak a úamfbiai kérdés rendezését a kubai csapatoknak Angolából történő kivonásához akarják kötni, és elf telik az Egyesül! Államok politikáját, amely az ún. „konstruktív elkötelezettség“ ürügyével gátolja a fajüldöző rezsim elszigetelését. Külön fejezet foglalkozik az Indiaióceán békeövezetté nyilvánításával. Ez a többi között sürgeti a jövőre Sri Lankában tervezett értekezlet sikeres megvalósítását, a katonai jelenlét csökkentését — de nem nevezi meg az Egyesült Államokat —, bár bírál „egyes hatalmakat“, amelyek gátolják a rendezést. Sürgeti a Szovjetunió és az Egyesült Államok ezzek kapcsolatos tárgyalásainak felújítását. Ugyancsak terjedelmes fejezet foglalkozik a Közel-Kelet kérdésével. Teljes támogatásáról biztosítja a palesztlnaí nép harcát elidegeníthetetlen jogainak megvalósításéért. Követeli az Izraeli csapatok teljes és feltétel nélküli kivonását minden megszállt arab területről, élesen elítéli Izrael agresszióját, felelőssé teszi az Egyesült Államokat amiatt, hogy minden téren, de mindenekelőtt katonai és politikai téren teljes támogatást ad Tel Avivnak, nem szavatolja a Palesztinái menekültek biztonságát, akadályozza a palesztinéi nép jogainak megvalósítását. Teljes támogatásáról biztosítja a Palesztina! Felszabadítást Szervezetet, és a többi között követeli, hozzenak létre nemzetközi bíróságot Izrael háborús bűneinek kivizsgálására és elítélésére. A nyilatkozat a mozgalom aggodalmát fejezi ki a Délkelet-Azsiában tapasztalható feszültség miatt és sürgeti Kambodzsa szuverenitásának, függetlenségének tiszteletben tartását, „minden külföldi csapat“ kivonását. Hasonló hangnemben foglalkozik az afganisztáni helyzettel is, támogatásáról biztosítva az ENSZ főtitkárának a kérdés politikai rendezését célzó közvetítését. A Latin-amerikai és a karib-tengeri térség kérdéseiről szólva a politikai nyilatkozat ugyancsak támogatja e térség népeinek az imperializmus, a gyarmatosítás, a neokolonializmus és a külföldi uralmi törekvések elleni harcát. Felszólítják az Egyesült Alantokat, haladéktalanul hagyjon fel Kuba elleni agressziójával és fenyegetéseivel. A politikai nyilatkozat a következtetések és ajánlások fejezetben leszögezi; az el nem kötelezettek politikájának fő elemeit az imperializmus, a gyarmatosítás, az újragyarmatosltás, az apartheid, a külföldi beavatkozás, agresszió, hódítás, hegemónia minden formája elleni küzdelem, valamint a katonai tömböktől és azok konfrontációitól való teljes távolmaradás jelenti. A dokumentum gazdasági része egyértelműen a jelenlegi egyenlőtlen gazdasági rendszert teszi felelőssé a kialakult problémákért a világgazdaságban. Ez, mint a mozgalom állásfoglalása leszögezi, fenyegeti a világ békéjét és biztonságát is. A politikai szabadság és a gazdasági függetlenség elválaszthatatlan egymástól, ezért folytatni kell azokat az Intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi együttműködés megszilárdítására foganatosítottak. A jelenlegi gazdasági válság már nem ciklikus jellegű, hanem állandósult. A mozgalom sürgeti az adósságok felülvizsgálását, különösen a legszegényebb országokat illetően. A mozgalom három fontosabb területen sürget előrelépést: 1. haladéktalan intézkedések kellenek az élelmiszer-, energia, kereskedelmi és pénzügyi problémák megoldására; 2. haladéktalanul hívjanak össze nemzetközi tanácskozást valamennyi ország részvételével a nemzetközi pénzügyi rendszer felülvizsgálatára; 3. hívjanak össze világkonferenciát az ú] gazdasági rend megteremtésére. Ezt a tanácskozást az ENSZ keretében két szakaszban kellene megtartani, s a lényeges szerkezeti átalakítások megvitatására a második szakaszban kerülne sor. Antiimperialista egységben KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az utóbbi két vasárnapon hely hatósági választások zajlottak le Franciaországban. Községtanácsi választásokat hatévenként tartanak, s az idei választások jelentőségét az is növelte, hogy első Ízben került rájuk sor azóta, hogy a szocialisták vezetésével baloldali kormányzat került az országvezetés élére. A választások tehát amolyan próbaléggömbként is szolgáltak a választók, a dolgozók hangulatának megmérésére, okulásul, jó vagy fogyatékos politikát kővettek-e az elmúlt két évben. Lebecsülnénk a választások jelentőségét, ha csak amolyan politikai barométerként fognánk fel. Több forgott a téten, például szocialista és más baloldali miniszterek közéleti tisztsége, például polgármesteri állása döntő pozíciójú városokban. A két forduló eredményeinek tükrében a választások kimenetele ma már pontosabban ítélhető meg, a baloldali kormány sokat okulhat további politikájában. Georges Marchais kommunista pártfőtitkár eleve figyelmeztetett arra, hogy a baloldali erők most a Jobboldal összpontosított támadásával állnak szemben. A vállalkozók összefogtak a kormány még tö kéletlen államosítási politikájának eredményei ellen, vissza akarják rán tani az országot az 1981 előtti gazdaságilag kaotikus időkbe. Az első fordulóban a választóknak 80 százaléka vett részt a szavazáson, a voksok 50,9 százalékát a jobboldal szerezte meg, a három balodali pártnak pedig 39,75 százalékukkal kellett megelégednie. Ez bizony erős jobbratolódást Jelentett, s az érintett pártoknak mozgósítaniuk kellett. A jobboldali ellenzék éppen a szocialista vezetésű kormány politikájának eredményei ellen összpontosította erőfeszítéseit. Georges Marchaís már előre figyelmeztetett, hogy a Jobboldal nem huny szemét a szocialista kormányzat sikerei fölött — határozottan csökkent a munkanélküliség, emelték a minimális béreket, az időseknek és a sokgyermekes családoknak Juttatott segélyeket, rövidítették a munkahe-tet, és bizonyos államosítási intézkedéseket fogadtak el, melyek természetesen szociális vívmányokkal jártak. Ezt fájlalták, ezen siránkoztak a jobboldalt támogató munkaadók, vállalkozók, akik 1981-ben még 382 milliárd frankos nyereséget zsebelték be, és csak 60 százalékos beruházásokkal járultak a hazai ipari és gazdasági élet fellendítéséhez. Blzonyta-Francia próbatétel lanná vált a jobboldal bázisául szolgáló nagykapitallsták helyzete, s ez indította el a különböző, a múltban egymással versengő csoportokat, horv új szövetségi alapon szervezkedjenek. Itt pedig szóhoz jutott Franciaország atlantizmusa is — a múltban Franciaország különálló érdekelt és szigorú szuverenitását hirdető pártok, mint például Jacques Chirac pártja is, egyszeriben megbékéltek Washington politikájával, mások meg a szovjetellenes vizekre eveztek. A választások pillanatnyi eredménye nem befolyásolhatta az országos politikát, hanem esetleges jövőbeli fejlődés alakulását körvonalazhatta. A jobboldal vezetői most azt akarták elérni, hogy vagy félszáz várost jobboldali igazgatás alá vegyenek,- s ezen a törvényes alapon indítsanak frontális támadást a hatalmi szervek megszerzéséért. A haladó erők Is tisztában voltak vele, hogy a jobboldal célja a szocialista Irányzatú kormányzás megkérdőjelezése, szociális feszültség szítása országszerte, s végül a nemzetgyűlés feloszlatásának elérése. A községtanácsi választások eredményeinek politikai értékelése szempontjából mindig a 30 ezer lakosúnál nagyobb városokban elért eredmények voltak a döntők. A választások második fordulójának küszöbén a francia baloldali pártok — a kommunisták, a szocialisták, a baloldali radikálisok és a kormányképvtselettel nem rendelkező Egyesült Szocialista Párt nevű kis szervezet tagjai közös felhívással fordultak a választókhoz, hogy március 13-án ne tartózkodjanak a szavazástól, és szavazzanak a baloldal közös listáira. A felhívás megállapította, hogy a baloldalnak vannak tartalékai, eltorlaszolhatja a jobboldal útját, megakadályozhatja további előretörését, célját — a reformpolitika meghiúsítását. A vasárnapi második forduló eredményei azt mutatják, hogy a francia baloldalnak sikerült feltartóztatnia a rohamozó jobboldalt. A 30 ezer lakosúnál nagyobb 221 város közül 120- ban a baloldal került a polgármesteri székbe. Mintegy száz polgármesteri tisztség a jobboldalnak jutott. A baloldali miniszterek többségének, különösen a kulcsembereknek sikerült megőrizniük városi tisztségeiket. A jobboldal nem tudta elérni célját, d9 a kommunisták 16, a szocialisták 15 várost elvesztettek. A kommunisták érzékeny vesztesége volt olyan nagy városok, mint Saint Étienne, Reims stb. elvesztése, sőt a Párizs körüli „vörös övezetet“ sem tudták megtartani. A helyzet felismerése kétségtelenül okulásra készteti Nem kérdéses, hogy a baloldali erőknek mindenekelőtt egységesebb alapra kell helyezniük együttműködésüket, véget kell vetniük az egymás közötti fölösleges és visszavető rivalizálásnak, és természetesen következetesen végre kell hajtaniuk az elnöki programot, mely körül 1981-ben az ország népe összefogott. A Jobboldal a neki kedvező Irányba sodorná a kormányt, s a komunlsták a jövőre nézve nyomatékosan figyelmeztetnek, hogy a kormányzat gazdaságpolitikájfinak megvalósítása során egy cseppet sem téveszthetik szem elől a szociális vívmányokat. mert ez bonyolultabbá tenné az erők egyensúlyban tartását. Márpedig e téren cél a dolgozók többségének további tömörítése. LŰRINCZ LÁSZLÓ
